Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-03 / 206. szám
I J; ^KÍSÉRLET” 250 ISKOLÁBAN fiz ötnapos munkahétről Kiállítás a munkahelyen Beszélgetés Szabó Lászlóval, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezetőjével Ac 1982—83-as tanévtől az iskolákban is az ötnapos munkarend szerint folyik ma.id a tanítás. A Művelődési Minisztériumban januárban kezdődtek meg az átállásra való felkészülés munkálatai, s kérésükre pedagógusok százai mondták el elképzeléseiket a sajtóban és a rádióban. Ezeket is felhasználva készült el egy útmutató, amelyet, az ötnapos tanítási hét kísérletében részt vevő 170 alsófokú oktatási intézmény, illetve 80 középiskola megkapott augusztus közepén. A minisztériumban azu‘án kora tavasszal összegzik a tapasztalatokat, s ennek alapján készül él a jövő tanévtől érvényes új munkarend. Az ötnapos munkahét bevezetéséről beszélgettünk Szabó Lászlóval, a minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezető Jőével. — Milyen kísérlet az, amely valójában csak néhány hónapig tart? — Tulajdonképpen nem is kísérletről, hanem az új munkarend kipróbálásáról beszélhetünk. Sürget az idő, nem tudunk arra várni, hogy mondjuk tíz elképzelést éveken át figyelemmel kísérjünk, s azután meggyőződve hasznosságukról, illetve alkalmazhatatlansá- gukról, egy tizenegyediket kőtelező érvénnyel bevezessünk iskoláinkban. Sőt! Egyetlen elképzelés végig- vezetésére, elemzésére sincs időnk! Mindössze arra vállalkozhattunk, hogy a pedagógusok észrevételeit is figyelembe véve néhány iskolában kipróbáljuk az új munkarenddel kapcsolatos terveket. hiszen tudjuk, hogy elsősorban a mindennapi munka, a gyakorlat bizonyítja e2ek életrevalóságát. Ismétlem, rövid az idő, de legalább néhány hónap rendelkezésünkre áll, s a tapasztalatok összegzése utón megfogalmazhatjuk az új munkarenddel kapcsolatos jogszabályokat. Ezért nem kimondottan kísérletről, hanem ki próbálásról van szó: arról, hogyan lehet az ötnapos tanítási hetet a leghatékonyabban kihasználni. — A pedagógusok számos érdékes óratervi ötlettel rukkoltak elő, Mit lehet ezekből megvalósítani? — Többek között például nem vezethetünk be negyven perces órákat, mivel minden tanár tudja, hogy csöngetéstől csöngetésig így is milyen kevés az idő. Az öt perc ugyan nőm sok, ám ha egy tanévet veszünk akkor már mégis jelentős idő- veszteséget jelent. Nem beszélve arról, hogy éppen egyik fő célunknak, a tanítási órák fokozott védelmének mondana ellent. S mivel változatlanul érvényben maradnak a nevelési-oktatási tervek, s ezeket teljesíteni is kell. arra törekszünk, hogy az ötnapos munkarend kipróbáláséra vállalkozó iskolák új óratervei a tanulók heti elfoglaltságát a lehető legkevésbé növeljék, öra- rendkészítési és elhelyezési gondok nyilvánvalóan lesznek majd, de ezek nem meg- oldhatatlanok. Arra mindenképpen ügyelni kell azonban, hogv lehetőleg ne legyen az órarendben „nulladik” óra, s hogy a tanulók napi kötelező elfoglaltsága az általános iskola utolsó két osztályában se haladja meg a hat órát... Felvetődik persze egy sor más kérdés is. Például mi lesz a sorsuk azoknak a tárgyaknak, amelyeket heti egy órá. bán tanítunk: mennyi házi feladatot adjunk föl pénteken délelőtt, hétfő délutánra: a pihenőnapok számának növekedésével hogyan fog alakulni a tanórai é* a tanítási órán kívüli tevékenység kapcsolata? Mindenekelőtt hatékonyabbá kell tennünk az oktató-nevelő munkát, rendszeresebben kell ellenőriznünk a tanulók előmenetelét, változatlanul nem szabad túl sok házi feladattal terhelni a tanulókat — persze ajánlani kell, hogy minek nézzenek utána —. s a korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítani az évközi felzárkóztatásra Is, Ez utóbbira már csak amiatt is szükség lesz, mivel a tanév meghosszabbodása lehetetlenné teszi a pótló foglalkozások eddig) rendszerének folytatását... Hosszan sorolhatnám még, hottv az elkövetkező hónapokban mire várunk választ. — A „kísérlet” lényege tehát az, hogy miközben áttérünk az ötnanos munkarendre, nem nőhet a tanulók napi terhelése, érvényben maradnak a tantervek, s a tanév hosszabbodásával a szünet sem rövidül ésszerűtlenül Mit terveznek, hogy a pedagógusok jöuédetme se csökkenjen? — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy az érintett iskolák nevelői a túlóracsökkenésből eredő megtakarítást visszakapják jutalomként. Hogy mi lesz a végleges megoldás, arról még nincs kialakult elképzelésünk, de természetesen gondolkodunk rajta. — Milyen szerepet kap a kipróbálás során a tanórán kívüli tevékenység? — Hangsúlyozom, hogy nagyon óvatosan kell bánni a hét végi programokkal, nehogy a fő cél, nevezetesen, hogy a gyerekek többet lehessenek együtt a családdal, csorbát szenvedjen. Tehát egyrészt arra kell törekedni, hogy ezeket a programokat ne szervezzük túl. Másrészt gondoskodnunk kell azokról a tanulókról is, akiknek a szülei szombaton is dolgoznak, a napközis és tanulószobai foglalkozások ezért válnak különösen jelentőssé. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egy napra jutó terhelés lényegében nem nőtt, tehát nem szükséges minden programot átcsoportosítani. Ha például korábban az őrsi összejövetel kedden volt, nincs akadálya, hogy most is akkor legyen. Nagyon számítunk a közművelődési intézmények segítségére, hisz nemcsak szervezéssel, hanem befolyásolással )s ki lehet alakítani jó programokat, például kedvet lehet kelteni egy-egy Jó könyvhöz, színházi előadáshoz... Azt hiszem, ide kívánkozik, hogy élénken tiltakozunk az olyan szülői magatartás ellen, amely a saját kényelme érdekében az iskolára hárítaná át gyermeke „megőrzését”. Gyerekszerető társadalomra számítunk, olyan szülőkre, akik nemcsak saját gyerekeik hét végi programjáról gondoskodnak, hanem olyanokéról is, akiknek nincsen családi elfoglaltságuk. S támaszkodunk az Ifivezetők segítségére is, akik amúgy is elsősorban a hétvégeken érnek rá. — Végezetül hadd kérdjem meg, hogyan alakul az ötnapos tanítást hetet kipróbáló iskolákban a tanév rendje? —A tanévnyitót — a tantestület döntésétől függően — augusztus 29-én, vagy 30. án tartották az iskolák, az első tanítási nap augusztus 31-e volt, az utolsó pedig 1982. június 18-a lesz, A tanév 190 tanítási napból áll, de érvényessegéhez legalább 180 tanítási napra van szükség. Ha egy tantárgy tantervi óraszáma ezt nem éri el az utolsó tanítási napig, akkor abban az iskolában a tanévet meg kell hosszabbítani. A kipróbálásban részt vevő iskolák ebben a tanévben a számukra külön megküldött óratervek alapján végzik a munkájukat. Az I,, illetve a II, óraterv közül tetszés szerint választhatnak, annál is inkább, mivel mindkettő 38 hétre, 190 napra készült. (R. Sz. Gy.) 33. Testvéreim gondolta Ruma- ta, én a tiétek vagyok, mi egv test vagyunk veletek! Roppant erővel eszmélt rá hirtelen, hogy 6 egyáltalán nem isten, aki az értelem szert tjáfioSbogárkáit Óvja a tenyérében, hanem testvér, aki segít a testvérnek, fiú, aki megmenti az apát. „Megölöm dón Rebát.”— „Miért?” — „Mert gyilkolja a testvéreimet,” Felugrott és kitárta az ablakot. A sötét városban OJÉK i. 198 U 6ZeptPtT>Vor 3., csiitörtéi* megbolydultak a fényrajok, széthullottak es láncokba húzódtak, éltűntek és felbukkantak a láthatatlan há. zak között. Valamilyen hang támadt a város fölött, távoli, sok szólamú jajongéa. Két tűz lobbant fel, s beragyogta a szomszédos háztetőkét.. Valami fellángolt a kikötőben. Megkezdődték az események. Öklök verték az ajtót, éktelen kiáltozás hallatszott: „Nyissátok ki! Ügyeletes, nyissa ki I” Rumata félrehúzta a reteszt. Egy hiányosan öltözött ember rontott, be. megragadta Rumatát a zekéje hajtókájánál, és reszketve kiáltotta: — Hol « herceg? B"-tah megmérgezte a királyt! Az irukani kémek lázadást szítottak a városban! Mentse a herceget! Az udvari miniszter volt, ostoba és roppantul hűséges ember. Félrelökte Rumatát, és a herceg hálószobájába Iramodott. A nők sivitozni kezdtek. Az ajtón pedig már szürke inge«, verejtéke®, széles pofájú rohamosztagosok nyomultak be. rozsdás fejszéjüket előrészegezve. Rumata kivonta mindkét kardját. — Vissza! — mondta hidegen. Háta mögött kurta, fojtott jajíző hallatszott a hálóból. Rosszul áll a dolog, gondolta Rumata, A sarokba ugrott. az asztallal eltorlaszolta magát, A fohamosztagn- sok ellepték a szobát, Egy szürke egyenruhás hadnagy nyomakodott előre kivont karddal, — Don Rumata? — kérdezte lihegve. — Letartóztatom Adja át a kardjait. Rumata gúnyosan felnevetett. — Vegye el — mondta, s az ablakra sandított. — Fogjátok el! — rivallt a tiszt. Tizenöt, fejszével félfegyverzett, jól táplált lajhár nem túlságosan sok annak, aki olyan harci módszereket A Mátraalji Szénbányák visontai Thorez külfejtése* bányaüzemének vezetősége és szakszervezeti bizottsága hagyo- mányápolő kezdeményezést valósított meg. A munkahelyi tanácsteremben időszakonként színvonalas, képzőművészeti és Ismeretterjesztő kiállításokat rendeznek a munkásműve- lődés szellemében, A bányászok a műszakváltás közti szünetben Így helyben gyarapíthatják Ismereteiket. I.egutóhb dr. Dömötör János művészettörténész nyitotta meg Koszta Rozália festőművész tárlatát. Céhbeliek és céhen kívüliek (Fotó: Szabó Sándor) MIRŐL IR A PROPAGANDISTA? A Heves megyei munkásmozgalom története A Heves megyei propagandista legújabb kiadványa bizonyára méltán kelt érdeklődést mind a történészek, de mind a történelmet kedvelők körében. A kötet figyelemre méltó tanulmányokat közöl megyénk munkás, mozgalmának történetéből. Szecskó Károly a forradalmi munkásmozgalom történetének kutatásáról ír, Nagy József, az ipari és mezőgazdasági munkásság kialakulásának körülményeiről közöl tanulmányt, Mi- sóczki Lajos pedig a Heves megyei szegényparaszti és munkásmozgalom kezdeti szakaszának történetét vizsgálja. Varga László tanulmányának címe: Heves megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakítása és az egri termelőszövetkezeti központ működése a Tanácsköztársaság idején. Németi Gábor, az 1919 és 1921 közötti időszakot feldolgozva a fehérterror és a munkásmozgalom újjászervezésének körülményeit vizsgálja Hatvan szempontjából. Bóta Albert tanulmánya pedig a megye kulturális életének jellemzőit vizsgálja az ellenforradalom leverésétől a művelődéspolitikai irányeL vek megjelenéséig. Emellett a kötet több közleményt is tartalmaz. A propagandista egy később megjelenő száma szintén a munkásmozgalom témaköréből közöl maid további tanulmányokat. Mintha valahogy máskintt* történne minden, mint elkép-*f‘ zeltük, mint szeretnénk Évekkel ezelőtt kissé rósz.' szallőan és keserűen jegyezte meg az egyik német zenepedagógus: ő másfajta képet alakított ki magának a. magyar zenei életről, a zene- és a tömegek kapcsolatáról. Akkor úgy éreztem, elfogult, túlzó a kijelentés. Hirtelenjében tucatnyi érvel szegeztem vele szembe: Iskolai zeneoktatásról, jó hírű zenei szakiskolákról, együttesekről és fesztiválokról,, még a Röpülj pávát sem felejtve ki. ö csak bólogatott, hümmögött, nem vitatkozott, csupán csendesen mosolygott. Azóta is foglalkoztat a gondolat: melyikünknek volt és van igaza. Ma már hajlok afelé, hogy nem olyan szép a menyasszony mégsem. Mert igaz, Iha zenei mozgalmat hirdetünk, ezrével jelentkeznek az emberek. Aztán eljön az ilyen vagy olyan területi és egyéb döntők ideje. A meghívott együttesek szinte kivétel nélkül megérkeznek, a zsűri összeáll és a nézőtér — üres. Illetve: csak az együttesek hallgatják egymást és köztük néhány nagyon lelkes (?) családtag. Meg akik „hivatalból” kényszerülnek jelen lenni. Itt van ez a gyöngyösi zenei sorozat is. A múzeumi zenés hétfők. Még tavaly elkezdték a lelkes zenészek és még tavaly kiderült, hogy közönség... Még a szakma hivatásosai sem- Távollétük, két tüntettek. Történt ez most is, legutóbb, amikor a Muzsikus Céh Leánykara állt a dobogóra Holló Erzsébet vezénylő mozdulataira figyelve. Bartók, Bárdos, Kodály és virágénekek és citeraegyüttes és gitárki- séret és hangulat és vidám, ság és minden, ami Illett a helyhez, a műsorhoz, a vállalkozáshoz. ... és? Egy tucat felnőtt, köztük- néhány „mdnikus" zenekedvelő es egy tucat öt-hát éves gyerek, akikkel a kedves szülök nem tudnak mit kezdeni. Bölcsödé helyett megtette a hangverseny is. (.Inhh híján?) Szembe kelt néznünk ezzel a kettősséggel még jó ideig, az a meggyőződésem. Van egy hivatalos és eredményes zenei nevelés, csatlakozik hozzá egy hatékony „együttes-mozgalom". aztán maradnak a „vájtfülüek”, akik «<- szont. nagyon „finnyásak" és „válogatósak". Kialakult ízlésük és ,a hozzájuk csapódó sznobok tüsténkedése a döntő. Vajon miért ez a kettősség? Es meddig tart még? K: Molnár Ferenc ismer, amelyek itt csupán három évszázad múlva terjednek el. A tömeg nekilódult. majd visszazúdult. A padlón maradt néhány fejsze. két rohamosztagos ösz- ezegörnyedt, s kificamított karját óvatosan a hasára szorítva, a hátsó sorokba lopakodott. A rohamosztagosok tétován egymásra néztek. Rumata félretolta az asztalt, és a fal mentén óvatosan az ablakhoz ment. A hátsó sorokból Valaki kést dobott feléje, de elhibázta. Rumata így szólt: — Ha még egyszer a közelembe jöttök, levágom & karotokat. Ismertek.,. Ismerték. Nagyon jól ismerték, és egyikük sem moccant, hiába nógatta őket a tiszt, aki szintén nagyon óvatosan viselkedett, Rumata felállt az ablakpárkányra, s tovább Is fenyegetőn hadonászott kardjaival, de ugyanabban a pillanatban az udvar felől súlyos lándzsa csapódott a hátába. Az Ütés szörnyű erejű volt, A fémlemez inget nem törte át. de Rumata leesett az ablakpárkányról. elterült a padlón. A két kardot nem engedte el, de már semmi hasznát sem vehette. Az egész falka egyszerre rárontott. Együtt biu zonyára több mint e nát nyomtak, de akadályozták egymást, s nekj sikerült lábra állnia öklével valakit szájon vágott, valaki viny- nyogott a hóna alatt, ő pedig egyre csépelte a könyökével, az öklével, de nem tudta lerázni őket. Roppant erőfeszítéssel lehajolt, és letépte a lábába csimpaszkodó rohamosztagosokat. Azután fájdalmas ütést érzett a vállán, és hanyatt esett, de újra felállt, s nagy erejű ütéseket osztogatott, amelyektől a rohamosztagosok lomhán a falhoz csapódtak; ekkor azonban ki vágódott az ajtó, és ójabb verejtéke« pofák tódultak be: hálót dobtak rá. lábára kötelet hurkoltak, és a földre döntötték. Rumata abbahagyta a ka- pálózést, takarékoskodott az erejével. Egy Ideig csizmával taposták, kéjes n3'ögés- sei. Azután megragadták a lábánál és elvonszolták, Amikor a hálószoba kitárt ajtaja mellett cipelték el, megpillantotta a lándzsával a falhoz szegezett udvari minisztert és a vére« lepedőket az ágyon. „Tehát államcsíny! — gondolta — Szegény fiú..lépcsőn vonszolták le. s ekkor elveszítette eszméletét. CFoTy tafjtóff* \
