Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-03 / 206. szám
Szerszám és fegyver Mint a c-im is jelzi, azokról lesz szó, akik nemcsak ki- ' tűnőén helytálltak és állnak a munkában, hanem ugyan- | Ilyen jól forgatták és forgatják a fegyvert is — a munkás- , őrökről. Közülük is az alapító tagokról, akik majd ne- 1 gyedszázada, a párt hívő szavára siettek a szocialista vív- i mányok, a haza megvédésére. í A gyárak, gazdaságok, termelőszövetkezetek és intéz! mények elkötelezett, haladó szocialista, kommunista érzel- ( mű dolgozói ebben az időben szinte egyszerre húzták ms- | gukra a pufajkát, később a kék egyenruhát, fogtak fegy- ■ vert és léptek határozottan az utcákra a népköztársaság j védelmére. A munkásőrség szervezése a nehéz idők ellenére viszonylag könnyen ment megyénkben is, mert sok volt a jelentkező; mert ezeknél az elvtársaknál, az alapító 1 tagoknál, mindent megelőzve elsődleges szempont a haza, a párt, a munkahely védelme volt. Tapasztalatuk hőven volt a múltból, élénken élt még emlékezetükben a fasiszta, múlt rendszer elnyomása, keserve, üldöztetése és munka- nélkülisége Volt tehát mit félteniük, fegyverrel is megvédeniük. Az „ősök”, az alapító tagok vasárnaponként jártak kiképzésre. Maguk vitték a kosztot is, hiszen nem volt szervezett ellátás, hiszen akkor az ország maga is élelmiszer- ellátási gondokkal küszködött. És ezt mégsem tekintették áldozatvállalásnak. Azt tették a feladatvégzés érdekében, amire éppen szükség volt, s amihez éppen legjobban értettek. Minden elismerés érte! A közelgő ünnepi évforduló alkalmával, de a „szürke” hétköznapokban is szeretet, tisztelet övezi az alapító tagokat, akik közül most öt acélkék egyenruhást mutatunk be —, a magunk tisztelete jeléül is. „Tudtuk, miért vállaljuk” fi prőrséiiel indult Nagy Gyula 1 Kit-ben született Hajdúszoboszlón. A kérdés önként adódik: hogyan került egy alföldi a hegyes északra? — A sors hozta így — mondja a Balázs Ignác eg. ri járási munkásőr zászlóalj alapító tagja. — Karhatalmi katonaként 1952 nyarán kerültem Egerbe, három esztendőre. A többi jött magától. Szolgálatot teljesítettem a megyei pártbizottság épületében, itt ismertem meg a feleségemet. A családalapításkor dőlt el, hogy ezen a ' vidéken maradok. 1 vádra költöztünk, rá egy évre, 1956 szemtemberében pedig Sírokba. Még annak idején, Debrecenben építész- technikusi végzettséget szereztem, a gyárban ezzel helyezkedtem el. Meggyőződésére, hovatar. tozására mér 1951-ben hitet tett, még diákként vették fel a párttagok soraiba. — Egyhónapos új munkahelyem volt a Fémművek, amikor a dolgozók, a párt megszervezték a gyárőrséget. Az ellenforadaJom idején magam is fegyverhez nyúltam, így védtük munkahelyünket. A hogyanra meg. tanítottak a honvédségnél. A gyárőrből rövidesen munkásör lett, ahogy 1957 tavaszán megalakult a szervezet. a pétervásári járásnál az elsők között vették számba. Ha fújt, ha esett, Péterkére járt szolgálatot adni — biciklivel! Nem egy esetben akkor riasztották, amikor „élesben” várta a feladat. Szakaszparancsnokként az egyik legjobb nevelő, sokan kerültek magasabb beosztásba tanítványai közül. Egyre most is kiváltképp büszke Nagy Lajos: — Én a szakaszommal nyugodtan el merek vállalni bárhol. bármilyen ko. moly feladatot. Pedig jelenleg is hatan vannak újoncok. Ennek ellenére biztos vagyok benne. A Mátra vidéki Fémművek- ben mindenki ismeri az 50. évét taposó műszaki ellenőrt, aki egy időben betöltötte az üzemi pártbizottság titkári tisztét is. A polgári életben szerzett megbecsüléshez a munkásőr-elismerések jelentik a pluszt. Többek között megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést és Részesülhetett a Néniét Demokratikus Köztársaság társ fegyveres testületének elismerésében is. (budavári) Éppen egy zsák krumplival bajlódik Juhász Józsi bácsi, amikor Rózsa utcai kis házában rányitjuk az ajtót. Szívesen tessékel a lakásba, szívesen röppenti fel az emlékezés madarait, amelyek mind egy küzdelmes, megpróbált élet legfontosabb állomásairól adnak hírt. Elsőként az árokszállár si gyermekévekről, aztán a Hatvanba költözésről, majd édesapja első világháborús haláláról. Juhász bácsi jó- szerint ezután tanulta ki a kőműves szakmát Ring Gyű. la mellett, hogy nem sokkal később Majer Sándor, Kiss József, Sarkadi János már a mozgalmi életbe is beavassák. Olyannyira pedig, hogy 1928-iban a háromhetes cukorgyári sztrájk szervezői között találni őt, és kiállásuk eredménye az egy pengő húsz fillérre emelt órabér, akkor Pest után a második legjobb fizetség az építőszakmában. Hanem a dekonjunktúra senkinek sem kegyelmez. Sokadmagával fog Juhász József is vándorbotot, hogy itt-ott valamiféle kereset, hez jusson. Dolgozik Pesten, valamint a környező városokban, de csak alkalmi munkán, majd az államvasutak szerződéses kőműveseként. Így találja családjával A rcán megrezdülnek a férfias barázdák, szeme elhomályosul a csiszolt lencsék mögött, egyenes tekintetét egy pillanatra félrekapja. Nem mintha titkolná, hogy elérzékenyült, hisz ezen nincs szégyellni- való. Máté József, aki árván cseperedett férfivá, aki 31 évvel ezelőtt — sínmarós szakmáját odahagyva — kubikosmunkára tért vissza Egerbe, a Finomszerelvény- gyár alapításához, aki sokféle beosztás, munkakör után rna oktatási osztályvezető a gyárban, aki sok nehéz napon állt helyt becsülettel — Máté József most talán élete legmegrázóbb emlékét idézi. — Mély nyomokat hagyott bennem az, ami 56- ban történt. Sokan elszelel- tek. Albérletben laktunk Felnémeten. Megszakadt az összeköttetésünk a pártbizottsággal. Én jöttem be Egerbe egy lemezvillás Csepellel. Mire visszaértem, látom, a lakás szétdobálva, a gyerekek sírnak, a bútor összetörve. Akkor megfogadegyütt a felszabadulás. Most már biztosabb megélhetéssel, tovább vállalt mozgalmi fel. adatokkal, s a vasutat újra építő önkéntességgel. A közlekedésügyi miniszter 1948. március 31-én kelt levelében meg is dicséri a Hatvan és Hort—Csány közötti vágányhelyreállításban vitt sze. répáért. Marad szakszervezeti aktivista, sőt évekig dolgozik az egyik alap&zervezet titkáraként. És mindeközben tanul, több oldalúan képezi magát, hogy a vasútnál vállalt minden feladatának jól megfeleljen. Huszonegy esztendei Sszolgálat után térközönként megy nyugdíjba. Persze, csak az állami szolgálatot hagyja ott, s amikor az új társadalmi rend biztonsága forog kockán, a fegyvert is kézbe kapja. Ez történik 1957 márciusában, midőn Felföldi István és Erdélyi Vilmos szavára a vasútállomáson létrehozott munkásőri csoport tagjai kö. zé sorol. „Tudtuk, miért, vállaljuk” — jegyzi meg, és termesze, tesen a szocialista vívmányokra gondol, amelyekért korábban annyit viselt. Nem is ódzkodik soha, bárminő szolgálatról esik szó. Szívesen vállalja havonta nyolctíz alkalommal a szolgálatot, a kiképzés óráit, a vasiam. hogy én még egyszer a fegyvert a kezemből ki nem adom. Dolgozni szerettem, szeretek, a két kezem megvan. Tennem kell azért, hogy vissza ne jöjjön, ami itt 45 előtt volt. Elképzelhető, mit kaphatott akkor egy árva gyerek pofonon kívül. Nem értettem az ellenem fordult indulatot, hiszen senkit nem bántottam, azon voltam, hogy segítsek másokon. De azt tudtam, hogy tennem kell a rend helyreállításáért. Egy ideig családom is a gyárban lakott. Ott találtam társakat, kaptam feladatokat is. Nekem csak egy irány létezett, amit a párt mutatott. Mindig azok közé akarok tartozni, akik a munkát tekintik alapnak, s nem, a várható esetleges elő. nyöket. Az MSZMP helyi szervezete megalakításának, a munkásőrség megszervezésének tevékeny részese volt a gyárban Máté József. 1957. február 2‘2-én szürke ove- raliban. svájcisapkában, dobtáras géppisztollyal a kezében a legelsőkkel tette le a munkásőresküt. Raiparancs- noki, majd századparancsnok-helyettesi 'megbízatást kapott, jó ideje már századparancsnok. Mástól tudom, egyszer azon kapták, hogy több napja táppénzes állományba vette az orvos, ő mégis bent dolgozott. Szabad idejéből sokat áldoz a közösségért. Pontos. precíz ember, aki nagyon komolyan veszi pártmegbízatásait. S kapott is feladatokat: 50— 51-ben Noszvajon átepszerúti szakaszra háruló speciális feladatokat. Ily minőségben lépett Józsi bácsi élete hetvenhatodik évebe. Józsi bácsi elnyeri a vasút szocialista munkaversenyében az „üzem legjobb dolgozója” kitüntető okleve. let, 1960-ban pedig a Munka Érdemérem ezüst fokozatát. Huszonöt éves párttagságát 1970-ben méltányolták emlékéremmel, majd az következik, amire talán a legjobban büszke — megkapja a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst, majd arany fokozatát. És hogy visszavonulna? Eszébe sem jut. Példa előtte Svába Jani bácsi, aki nyolcvan fölött sem válik meg az acélszürke munkásörruhától, az idősebbekre szabott feladatoktól. (moldvay) vezeti titkár volt, majd a gyárban pártvezetőségi tag, alapszervezeti titkár, most a pártbizottság tagja. S közben tanult is, előbb leérettségizett, aztán elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, később a szakosítón főiskolai oklevelet szerzett. — Az a szerencsém, hogy olyan feleségem van, aki végig mellettem állt — mondja, amikor magánéletéről kérdezem. — A három fiú felnevelése bizony reá maradt, mert a tanulás, a mun. ka meg a szolgálat mellett alig maradt idő a családra. De úgy érzem, tisztelnek, szeretnek a fiúk, mert amit tudtam, megadtam nekik. Én magam mindig is emberekkel foglalkoztam, őszintén, jő szándékkal mondtam meg a véleményemet, úgy érzem, nincs haragosom. Soha nem követelek többet másoktól, mint magamtól. Nemrég a párt-vb tárgyalta a munkásőrség helyzetét, kérdezték, birom-e még energiával, hiszen az oktatás is elég munkaigényes terület, s a századomnál sem fordult még elő soha rendkívüli esemeny. Kérdezték, hogyan tovább? Azt mondtam, a párt értékelheti a munkámat, s amíg kijelölt feladataim elvégzésére alkalmasnak tartanak, nem hagyom abba. Mert amíg a szívem dobog — sajnos már nem mindig jól —. amíg érzek magamban erőt, végzem a dolgom és igyekszem továbbadni tapasztalataimat... (virágh) Máté József fogadalma Egy sorban a tanítványaimmal Kurucz József — ma a hevesi III. számú Általános Iskola igazgatója, a munkásőrség veteránja. Az egyenruhán kitüntetések, az elmúlt húsz esztendő sikeres munkájának jelkéoei. Köztük a Haza Szolgálatú' ért Érdemérem arany fokozata is. S hogy mit is tett? — erről beszélgettünk. — Hosszú es göröngyös az út a jelenig — mondotta. — Aldebröi nincstelen parasztszülők első gyermekeként láttam meg a napvilágot. Nem volt könnyű gyermekkorom. Sok’ dolog a földeken, a ház körül, az állatokkal. .. A tanulni vágyók számára pedig korlátozottak a lehetőségek. Sokszor tekeregtem az iskola környékén, sikerült elvégeznem a polgárit. Ebben az időben érkezett haza édesapám a szovjet hadifogságból. Egy reggel azt mondta: — Fiam, ma földosztásra megyünk. Szalagot nyomtak a kezembe, segítettem kimérni a földeket. Akkor nem éreztem ennek a jelentőségét, csak később tudatosult bennem. A Jiosszú téli estéken azután sokat mesélt apám a mozgalomról, ekkor döntöttem el. hogy a megkezdett utat folytatom. — Tizennyolc évesen beléptem a pártba. Az aldeb- rői községi tanácson írnok- gyakornokként kezdtem dolgozni. Néhány hét múlva megkaptam az első nagy feladatot, öt olyan embert kellett toboroznom, akik tovább akarnak tanulni, Négyet találtam. Töprengtem, mi legyen, felírtam a nevem ötödiknek... 1956. őszén Sárgapusztán tanítottam. Megnősültem. A feleségem szintén pedagógus. Itt ért bennünket az ellenforradalom. Első utam Hevesre vezetett, ahol egy rádiót és egy motorkerékpárt vettem. Majd bekopogtattam Sarlós Gyulához, a járási titkárhoz. Most mi lesz? — Ez a társadalmi rendszer emelt fel, s most egyszerre mindennek vége? Ha szükség lesz emberek* re... — mondtam. Néhány nap múlva tanítás közben megjelent a párttitkár, így tudtam meg: fegyveres testület alakul, a munkásőrség. Ennek már huszonnégy éve, s lám, Kurucz Józsefi hű maradt a régi elhatározáshoz — elmélkedem magamban. Ő azonban még nem ért a végére. — Először tizenheten voH tunk, ha jól emlékszem. Később megszerveztük a zászlóaljat, akkor neveztek ki századparacsnoknak. 1961-5 ben a hevesi járási pártbH zottságon osztályvezetőként! dolgoztam. A tanítás hiány-- zott, igyekeztem vissza al gyerekekhez. Egy év múlva sikerült. A III. számú álta-1 lános iskola igazgatójának! nevezték ki. Megszerveztük! a pedagógusok pártszerveze-í tét, aminek nyolc évig vol-i tam a titkára. — Hogyan lehet összeegyeztetni egy személyben S pedagógust és munkásőrt? — Egyik erősíti a másikat — mosolyodott él. — Ag iskolában honvédelmi szak.-, kört vezeték. Azt hiszem; eredményesen. Nemegyszer találkoztam a volt tanítványaimmal a munkásőrségenJ ök is felvették az egyenruhát, nekem ez jelenti a stJ kert. (T. A.) Vasasszívvel, ha tenni kellett... Csendes szavú, halk beszédű, erőteljes felépítésű férfi Nádudvari István. De a szemében van valami, ami elárulja, hogy a „kemény” emberek fajtájából való. Azokéból. akik végiggondolják, mit kell tenni, de nem sokat haboznak, ha elérkezik a cselekvés ideje. Nálunk ez már családi hagyomány — bólint egyetértőén a megjegyzésre. — Ilyen volt az apám, ezt tanultam tőle én is, de ilyenek az én gyerekeim is. Mintha belegyökerezett volna a vasaséletbe is. A szakmát szinte az apjától örökölte, de még talán az első munkahelyét is. A gyöngyösi malomban kezdte, a lakatos szülőtől ő az esztergályos feladatokat vette át, aztán 1952 januárjától már a kitérőgyáriak közé kéri magát: az alapítókhoz tartozik. Az volt az első szocialista ipari nagyüzem a mátraalji városban. Már ott is a harmincadik évet tölti. — Előbb az ifjúsági szervezet titkára voltam, majd 1955-ben kértem a felvételemet a pártba. Amikor 56-ban a nehéz napok következtek, akkor is bent volt a gyárban. A párttagok összetartottak. Nemcsak szemlélték az eseményeket maguk körül, hanem szervezkedtek is. — Megalakítottuk a' párt- alapszervezetet, amelynek egyik vezetőségi tagjának választottak. De az ifjúsági szervezetről sem feledkeztünk meg. Amikor 1957. feb. ruár 27-én megtudtuk, hogy a munkásőrség egységét kell kialakítanunk, azonnal jelentkeztem. Négy nap alatt egy szakasznyi csapat fogott fegyvert. Gulyás István lett a kitércgyáriak parancsnoka. A századé pedig Tóth Sándor, a vágóhíd volt igazgatója. Március 8-án felesküdtünk. Ezek a mondatok már történelmet idéznek. Azoknak az embereknek a tudatos cselekvését, akik nem riadtak vissza az esetleges vér-> áldozattól sem, ha a munkás-paraszt hatalom védelmében erre szükség lett volna. Nádudvari István ma is az acélszürke egyenruhát ölti fel magára. Azon csillog A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata és a Közbiztonsági Érdemérem ezüst fokozata is. (gmf) ' 1981. szeptember 3*-esütörtöS
