Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-24 / 224. szám

Plohn József öröksége Hatvanban Gazdacsalád a századfordulón Munkásfilmnap&k Egerben október 5-től 23-ig — Október 5-től 23-ig f Fékét*, bokáig éró körgal­lér, fölött« caokornyakkendő, m*.ld lecsorgó, hófehér ba­jusz, végezetül puha, hullá­mé« szélű filckalap Az ING-es évek legelejétől ezek élnek bennem, ha Plohn Jó- psef névé* fölidézem ma­gamban. Ezek a külső je­gyek, no ét még valami je­lentő*: a? aszkéta arcot ura­ld szemek figyelő, meleg sugárzása, ahogyan jár kel az öreg a vásárhelyi utcá­kon, meg-megállván olykor csöndes disputára baráttal, ismerőssel. Aztán az And- rássy üti műtermet bezár­ták, fényképészmester gaz­dája pedig zsúfolt marhavá­gómban utazott a pusztulás •lé. Német koncentrációs tá­borban végezte, mint annyi millió ártatlan. Tanévnyitó a jubileum jegyében Tegnap, szerdán a Hámán Kató Megyei Üttórőházban megtartották a Gorkij nyelv­iskola évnyitó tanári érte­kezletét. A IS. alkalommal megrendezésre kerülő tan­évnyitón megjelent Pócs Ilona, a központi nyelvis­kola igazgatója. Zajék Etel­ka, a megyei tagozat, veze­tője, valamint Horváth Ta­más, a megyei pártbizottság munkatársa. Az elmúlt tanév értékelé­se után vázolták a jövő fel­adatait. A tizenöt éves jubi­leum kapcsán bővítik az orosz nyelvi úttörőtábori és kísérleti jelleggel bevezetik az óvodások nyelvoktatását. Ezenkívül nyelvi pályázatét frnak ki, s kiállításokat szerveznek, rendeznek. Egri Filmmúzeum Az előzetes programtól el­térően a Filmmúzeum ok­tóber 7-ig bezárólag a szer­dai napokon az 1937-ben ké­szült Kölcsönkért kastély című magyar filmet vetíti Vajda László rendezésében. Október 14-től a szerdai napók műsorán Boccaccio nyomán készült Dekameron című olasz film lész, Pier Paólo Pasolini rendezésé­ben Ezt a filmet a Film­múzeum még a csütörtök, pénteki napokon este 10 óra­kor is vetíti. QtMMkis 1981. szeptember 31., csütörtök Plohn bácsi tehát elment, jó hetven esztendő terhével, keserű csalódásával, elment, hogy a krematórium-halálból annyi esztendő múltán most ismét visszatérjen közénk. Fupcsa, de érthető az ő fel­támadása. Korunk diktálja, megismerni és megtartani igyekezvén a múlt minden tárgyi, szellemi értékét, Plohn József, a századfordu­ló vásárhelyi fényképészen es­te re pedig ez utóbbit tette a néprajztudomány hasznára, nehéz masinájával, és négy­ezer emulziós lemezen örö­kítvén meg szülővárosa népéletét, születéstől a ha­lálig, szántástól, gyümölcs­faültetéstől az aratásig, az ízes szilvalekvár főzésig. Hatalmas teljesítménye, amely ismeretlen belső kény­szer nyomán született, mára Októbertől vasárnaponként is sugároz műsort a televízió a 2-as csatornán. A nézők kívánságának tesznek ele­get a Magyar Televízió ve­zetői, amikor úgy határoz­tak, hogy a hét más tv-s napjaihoz hasonlóan ezen­túl mindkét programot be­51. — Rendben van. — Dón Kondor felállt. — Induljunk. Rumata vállára vette Bu- dahot, s kilépett a házból. Don Kondor zseblámpával világított. A helikopterhez mentek, Rumata lefektette Budahot a hátsó ülésre. Don Kondor bemászott a pilóta­ülésre. . — Nem fuvarozna haza? — kérdezte Rumata. — Vég­re ki akarom aludni magam. — Szívesen — dörmögte dón Kondor. — Csak gyor­san. — Azonnal visszajövök — mondta Rumata, és besza­ladt a házba. Don Gug most is az asz­talnál ült, s maga elé bá­mult. Kabani atya mellette állt. és így beszélt: — Mindig ez az eredmény, pajtás. Az ember igyekszik jobban csinálni, és rosszab­bul sikerül. sajnálatosan nem a teljes­ség. A második világégés nem csak a fényképészt semmisítette meg, hanem e munkásságának java termé­sét is. Ám a maradók sem kevés, miként a Hatvani Galériában most nyitva tar­tó kiállítás nagyszerű egy­ségben tükrözi a szorgalmas mester által életre hivott képanyag értékeit. A hang­súly természetesen, nem a szakmai fogásokon, nem a kivitel művészi követelmé­nyein, az így támasztott igényen van, bár „Tiszai ha­lászok” című felvétele, vagy a „Városszéli utca” ma, nyolcvan esztendő múltán is fotópályázatok díjazottéi kö­zött lehetne. Ennél fonto­sabb, perdöntőbb a tarta­lom, amit Plohn József kép­sora befog, felölel negyven nagyításon, Csak címszavakban? „Min­den tudnivalók dabraverő- je, a kisbiró,” „Napsugaras parasztház." „Gazdacsa­lád." „Vőfélyek," „Fő már a lagzis vacsora.” „Lekvár- főzés.” Káposztasavanyí­tás.” „Hasogatják a papri­kát.” „Kenderáztatás." Majd ebből eredőleg „Munkában a takácsok.” Azután ami a határban folyik: „Négylovas szántás.” „Vetés." „Kaszá­sok." „Szekérrel nyomtatják a levágott kenyérgabonát.” „Szetelés.” A nagy múltú fazekasmesterség szintén bemutatkozik öt fazisfetó erejéig. Majd a nagy pa- rasztvároe jellegzetes figurái követik egymást, hogy to­vábbi színt, derűt a vásár ellesett pillanatai lopjanak szívünkbe. Ma is vannak vá­sárok? Igen, csak éppen más jelleggel. A századfor­duló tanyai emberének az „országos” vásár a kereske­delmi Igények csaknem esz­tendőre szóló kielégítését kapcsolhatjik majd a nézők. Az újabb vetítéad lehetőség alkalmat kínál as archí­vumban őrzött, alkotások újbóli felhasználására is. Első alkalommal október 4-én jelentkezik vasárnap a 2-es adó: 17 órai kezdettél % Rumata felnyalábolta kard­jait és a kardkötőt. — Sok szerencsét, Paska — mondta. — Ne búsulj. Annyi az egész, hogy mind­nyájan fáradtak és ingerül­tek vagyunk. Don Gug a fejét csóválta. — Vigyázz. Anton — mondta. — Vigyázz!,,. Szá­sa bácsiról nem beszélők, ő régóta van itt, nem a mi dói. gunk, hogy átneveljük. Bez­zeg te.., — Álmos vagyok — felel­te Rumata. — Kabanj atya, fogja a lovaimat, és vigye el Pampa báróhoz. A napok, bari ellátogatok hozzá. Odakint felsüvitéttek a légcsavarok. Rumata intétt, és kiszaladt a házból. Fel­kapaszkodott a kabinba, és becsapta az ajtót. Don Kondor a magasba emelte a gépet, és biztosan vezette az arkanari út fö­lött. Hátul békésen cuppo­gott álmában az öreg Bu- dah. üreg tiszai halász (Szabó Sándor reprodukciói! nyújtotta, marhavételtől a subavásárlásig. És így, ilyen jelentőséggel lépnek elénk a fotókról Plohn Jó­zsef választott modelljei. De Plohn József — hátra maradt örökségének bizony­ságaként — nem csupán az életképekkel gazdagította néprajztudományunk műve­lőit, a múlt szellemi kincsei iránt vonzódókat. Mást, ta­lán többet is nyújt ennél portréival, mint például az „öreg halász”, netán a „Kis. biró", vagy éppen a hússzék elé állott „Mészáros”. A tű­nő XIX. század emberarcát menti meg számunkra az örökmozgó, Tornyaival, End­re Bélával barátkozó fény­képészmester, akinek élet­műve eként válik téljessé, maradandó értékűvé, a so­ha többé vissza nem térő magyar paraszti életforma megörökítőjévé, E fotók lelkiségét, hangulatát egyéb­ként haszonnal egészítik ki azok a múlt századi fazekas- munkák, amelyeket a kiállí­tási anyaggal együtt a hód­mezővásárhelyi Tornyai Já­nos Múzeum kölcsönzött a galériának, és ott szeptem­ber 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők. vetítik as Emilé Zola, avagy as Emberi lelkiismeret eí. mű négyrészes, magyarul beszelő francia filmsorozat első epizódját. A jövőben esti időben is közvetítenek műsort vasár­nap a 2-es programon. — Anton — szólalt meg dón Kondor —, nem szeret­nék tapintatlan lenni, és ne gondold azt, mintha én... beleavatkoznék a magán­ügyeidbe. — Hallgatom — válaszolt Rumata. — Nyomban kita­lálta, miről lesz szó. — Mi valamennyien fel­derítők vagyunk — folytat­ta dón Kondor. — És min­dennek. ami számunkra drá­ga, vagy messze a Földön kell lennie, vagy bennünk. Nehogy túszként elvehessék tőlünk. — Kiráról beszél? — kér­dést« Rumata. — Igen, fiacskám. Ha mindez igaz, amit dón Re- báról tudok, akkor öt kor­dában tartani veszélyes fel­adat. Érted, mit akarok mondani... — Igen, értem — vála­szolta Rumata. — Igyekszem kitalálni valamit. Sötétben feküdtek, egy­más kezét fogták. A város­ban csend volt, csak vala­hol a közelben nyihogtak olykor dühösen a lovak. — Biztosan nagyon álmos vagy — mondta suttogva Kira. — Aludjál. — Nem. nem, csak me­sélj, hallgatlak. — Folyton elalszol. — Akikor is hallgatóm.' Igaz, nagyon elfáradtam, de még jobban vágyódom utá­nad. Sajnálom alvásra pa­zarolni az Időt. Mesélj, na­gyon érdekel. Kira megcsókolta a férfi arcát, s újra mesélni kez­munkásfilmnapokra kerül sor a megyeszékhelyen, melynek keretén belül két új alkotás kerül a közönség elé. A Kovács András ren­dezte Ideiglenes paradicsom, valamint Szalui Györgyi: Dédelgetett kedvenceink című filmje. Érdekesnek ígérkeznek a rendezőkkel való találkozá­sok, melyek közül az első a Finomszerelvénygyár kul- túrházában lesz Kovács Andrással október 9-én, pénteken délután 3 órakor. Nincs messze a város köz­pontjától. Mégis, mintha a Petőfi utca 32. műemlék épület kiesne a vonzáskör­ből. Kevesen jutnak el ide. Kevesen kíváncsiak arra a tárlatra, amely a hajdani kis palota emeletén várja az érdeklődőket. Pedig ha tudnák, milyen nagyszerű rajzok kínálják itt magukat: gyönyörködésre, rácsodálkozásra, megpihenós- re és felfrissülésre — bizo­nyára többen lépnének be a mély kapualjba, többen jár­nák végig a lépcsőfokokat Általában hogyan vagyunk egy ilyen anyaggal? Előbb csak kíváncsian végigfutjuk az egészet, éppen csak rá­pillantunk egyenként a ké­pekre, hogy a villanásnyi ideig tartó kapcsolat maga legyen a választó erő. Az így kapott emlékkép vonz­zon vissza, késztessen arra, hogy újra megálljunk a kép előtt. Újra és újra. Amíg néhány valóban hosszabb Időzésre kényszerít. Mint amilyen a Veranda­részlet, a Kávéházban, a Be­főzés, a Pihenők vagy a Víz. parton. Az ismerő* táj öröme megmosolyogtat: Mátraszent- imre hangulata elevenedik meg a színes ceruzák vona­lai nyomán. Akárcsak a Sá­rospatak rímu képnél. A többség az emberi test szépségéről, az élet örömei­ről, az egészséges erotika melegségéről beszél. Beszél? Nem, sokkal inkább mesél. Hang nélkül, az alkotó ke­dett. Ma este eljött hozzá az apja szomszédjának a kis­fia. Apja fekszik, kidobták a kancelláriából, és búcsú­zóul alaposan megbotozták. A fiú még azt is elmondta, hogy beállított Kira bátyja is sebesülten, de új egyenru. hában. Pénzt adott az apjá­nak, és megint azzal fenye­getőzött, hogy ők mindenkit izzó-porrá zúznak. Most va­lami különleges alakulat hadnagya, hűséget esküdött a Rendnek. Az apja arra kéri Kirát, egyelőre semmi esetre se menjen haza, Báty. ja azzal fenyegetőzött, hogy végez vele, amiért összeállt egy nemessel. .; Igen, gondolta Rumata. Kira nem mehet haza. És itt sem maradhat. Ha bármi történnék vele. . 1 — Alszol? — kérdezte Kira. — Nem, nem.. És még mit csináltál? — Kitakarítottam a szo­báidat. Szörnyű rendetlenség van nálad. Találtam egy könyvet, Gur atya műve. Arról szól, hogy egy herceg beleszeret egv szépséges, de barbár lányba, ö azit gon­dolta, hogy a herceg isten, mégis nagyon szerette. Az­után szétválasztották őket, s a lány belehalt a bánatába. — Nagyszerű könyv — jegyezte meg Rumata. — Még sírtam is rajta. Ügy éreztem, hogy kettőnk­ről szól. — Igen, kettőnkről szól. Meg általában mindazokról, akik szeretik egymást Csak­Ezt követi 19-én a VILÁTf egri gyárában B Btetó Pé­terrel, majd 25-án a Volán­nál a Gyarmathy Liviivel való találkozás, A két új film mellett régebbi sikeres alkotások is szerepelnek a mozik és a helyszíni vetí­tések műsorán, így láthátó lesz Bacsó Péter filmjei kö­zül a Kitörés, e Jelenidő, a Szikrázó lányok, Gyer- mathy Livié alkotásaiból pedig as Álljon meg a Mé­nét, az Ismeri a Színéi Man du? és a Minden »zár­dán. zenek mozdulatai nyomén; ahogy a ceruzát vagy a Kis­írom t tartó ujjak elindulnák a papír fölött. Mintha a m, gast irányító ée éllé«érl66* .-.gytekervények kikapcsoltak volna. Valamiféle öntudft-1 lan babrálgatás, saösamöto- lés vezeti a vonalakat. Így kerekednek ki ezek a 4 rajzok, vázlatok, előtanul mj-tl nyok, pillanatképek, hangu­latjelzések, amelyek mini,' külön-külön é* együtt is azt mondják mindenekelőtt, hogy az élet csodálatosan szép, fia van érzékünk ennek a siíép- ségnek a meglátására, felis­merésére és befogadásira. Egyre inkább úrrá lesi a szemlélődön ez a hangúiét. Hermán Lipót itt jelenlevő néhány önarcképvázlata is segít ebben, mert mintha visszakacgintana, ravaszká­san szemezne a kíváncsisko­dóval. A csendes, sugaras hajna­lok derűje lengi át ezeket a képeket, Az ember, az élét szeretete programozta be a rajzoló kéz mozgás irányító központját. Aztán, amikor az ember a kijárattól még egyszer visz- szafordul, mintha hallaná Hermán Llpdjt „csibészéi’’, kérdését: — No, mit szólsz. ,. • Mit szólhatnék. Az élét csakugyan nagyón sséjSt. Fél- ismeréséhez aéift é* a tár­lat a Gyöngyös! Galériába^.' Jó szívvel ajánlom, gyéaki­jének meg róla! G. Molnár Feréftt hogy bennünket nem vá­lasztanak szét. Legbiztonságosabb volna a Földön, gondolta Rumata. De mit kezdenél ott nélkü­lem? És mihez kezdek én itt egyedül? Nem, együtt repü­lünk a Földre. Magam veze­tem a gépet, te pedig mel­lettem fogsz ülni, s ép min­dent elmagyarázok neked. Hogy semmitől se félj, mindjárt megszeresd a Föl­det. Hogy sohase sajnáld szörnyűséges hazádat. Mejft ez nem a te hazád. Mert a te hazád kitaszított téjféfl. Mért az olyanok, miét tó, még csak nem is harcosok. Hogy harcos legyen valaki, ehhez tudni kell gyűlölni, ti pedig éppen ezt nem tudjá­tok. Éppúgy, mint mj Rumata megint elszurty- nyadt. s nyomban azt latig,' hogy Kira a Szovjet épüle­tének lapos tetején áll, de­rekán a rtegravitáeió« beren­dezéssel, és Anka tűiéi idét­lenül * másfél kilométeres szakadék szélére tuszkolja, — Rumata — szólt Kiba.' — Félek. — Mitől, kicsikém? — Te folyton hallgataz; Rettegek... A férfi magához vonta. — Jól van — mondta. — Most, én fogók béezélni, te pedig figyelmese,, Kalifats. Messzé, a vadonon tül, éáy félelmetes, bevehetetlen vír. Benne lakik a vidám, jósá­gos és mulatságos Pampa báró. Van felesége, szép es kedves asszony... (*PolytatjulcL (m. gy.) Október 4-től fi* Vasárnap Is 2-es csatorna HA TUDNÁK Herman-grafikák Gyöngyösön 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom