Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

GAZDAGÍTANI KELL! Eger és az '„Kicsit messze kellett m.enm — de mindenképpen el a fővárosból, hogy kelle­mes nyári színházat is le­hessen látni,” így vélekedett a Népsza­va kritikusa az. Agria Já­tékszín idei produkciójáról, Kisfaludy Károly Csalódások című víg játékának előadá­sáról. S ha a kritikusok vé­leménye el is tért az érté­kelésben', egy azonban két- ségtelen: a hazai kulturális sajtó érdeklődéssel és ran­gosán foglalkozott Eger és egyben egész Észak-Magyar- ország egyetlen nyári szín­házával. A hetedik esztendejét zá­ró Agria-rendezvénysorozat kétségtelenül jelen van im­már szellemi közéletünkben, s' hogy ma már nem létét, hanem a továbblépés lehe­tőségeit és annak szüksé­gességét mérlegelik gazdái, ez mindenkeppen azt iga­zolja: helyesen döntöttek azok, akik annak idején életre hívták. Az 1981-es évadot — ami­kor is hivatalosan elismert, színházi intézménnyé vált az Agria — felfokozott ér­deklődés kísérte. Szólt ez az önálló színháznak, s szólt a bemutatandó darab­nak. Ha egv pillantást ve­tünk a már elkészült sta­tisztikára, amely a Csa­lódások 9fí százalékos né­zet t.ségi arányát mutat­ja. magyarul majdnem minden előadás telt házat vonzott. — nem nehéz meg­állapítani, hogy ,1 közönség elfogadta az idei produkci­ót, A kritikusok döntő több­ségével együtt, e sorok Író­iét is beleértve, aki jó elő­adás. kevésbé jó darab el­méletével — végül is csak­nem minden véleményből ez hangzott vissza — nem is járhatott túl messze az igazságtól, Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is a mozga­Oigója, az összülője annak, >gy az egri .nyári prod.uk­ik d&rabyal.asz.tása már- n ár hagyományosan allérgi- kus pont. Valószínűleg maga Eger. A városnak ugyanis nagyon sajátos szerepe, különlegesen szép hagyománya van a ma- g.vat' történelemben. Nem túlzás azt mondani, hogy történelmi pátosszal párosul Heves megye székhelyének neve minden magyar gon­dolkodásában. A hely szel­leme pedig kötelez. Kötelezi a darab választóját is, ami­kor a játékszínre kerülő műalkotás felől dönt. Ugyanakkor a nyári szín­házzal kapcsolatos szinte automatikus elvárás, a könnyedebb szórakozást óhajtó igény is tagadhatat­lanul jelen van a műsorterv kialakításánál. Nem nehéz belátni, hogy a két szempont között szin­te összebékíthetetlen ellent­mondás húzódik. Egyetlen darabbal hidat verni a két óhaj közé lehetetlen. Ezért volt figyelemre és követés­re méltó az idei kezdemé­nyezés, amikor a Líceum udvarán Lombai uradalmi inspektor uram szövögette rózsaszín álmait az idilli környezetben, míg a várban I-enkey János honvédtábor­nok vívta halálos küzdelmét Ernst őrnaggyal. Az egri nyár további si­kere nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e felol­dani a fent említett nyo­masztó kettősséget. Ha lehet — mert lám, lehet — akkor ez csak úgy valósulhat meg, hogy az Agria Játékszín több csatornán szól nézői­hez. Gazdagítani kell az eg­ri nyarat. A választás lehe­tőségével kell megajándé­kozni nézőt, rendezőt, szí­nészt, az egész Agriát. Egy darabon számon kérni min­dent — lehetetlen. Az idei rendezvénysorozat fő hibájául is az róható fel, hogy a köztudat szinte azo­nosította az Agriát a Csaló­dásokkal, az előadásnak szinte egyedül. kellett visel­nie az egri nyár egész sú­lyát. Azért is, mert szegé­nyesnek tűnt a Játékszín produkciója köré csoportosí­tott „mellékrendezvények” száma, választéka. A város enyhén szólva nem égett valami karneváli lázban, hangulatban. Itt kell megemlíteni, hogy a nyári színház már most felszínre vet olyan dolgokat, amelyek mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Sokszor hangzik el, hogy egy szín­ház jelenléte szellemi bázis, erjesztő erő is. Reméljük, hogy az ónálló nyári szín­ház is azzá válik, hiszen már most rávilágított olyan hiányokra, amelyek így éle­sebb árnyékokat vetettek, mint máskor. Feltűnt pél­* 13. A mólókon r,ozsdás hentes- bárd.iukkal játszottak a szür­ke rohámosZtagosok. A le­foglalt hajókon állatböröket és rézsisakot viselő, rézbőrű emberek guggoltak ötös-hatos csoportokban: barbár zsoldo­sok. akik kézitusában fabat­kát. sem értek, de félelme­tesnek látszottak a mérge, zett tüskét röpítő, hosszú fú- vócsöveikkel. Az árbocerdőn túl ped’g a királyi flotta hosszú hadigál.vái feketédet, tek. Időnként vörös Náng- és füstsugarakat lövelltek — elrettentésül kőolajat éget­tek Rumata elhaladt a vám­hivatal mellett, amelynek zárt ajtaja előtt zord tenge­ri fai-kasok verődtek össze, átfurakodott a — rabszolga­nőktől kezdve egészen kábí­tószerekig — mindenfélét 1 iugusztus 9., vasárnap áruló, lármás tömegen, kiért a kikötőmólókhoz. Rumata most elősző,- járt itt nappal, és eleinte csodál­kozott azon, hogy nem kelt figyelmet: a szembejövők vagy elnéztek mellette, vagy szinte keresztülnéztek rajta, bár félrehúzódtak, hogy utat engedjenek. Vállával belökte-az'ajtót, s bement az egyik lebujba, ahol a félhomályos, kis te­remben. a »öntéspult mögött, hosszú orrú öregember szu­nyókált. Az asztaloknál nem ült senki. Rumala nesztele­nül odament a söntéspult- hoz. és észrevette, hogy az öreg egyáltalán nem is al­szik, hanem a félig lehunyt, csupasz szemhéja alól fi­gyelmesen vizsgálja öt. Ru­mata ezüst pénzt dobott a pultra, és a vénember sze­me nyomban tágra nyílt. — Mit parancsol a nemes dón? — érdeklődött ügvbuz- gón. — Füvecskét? Tubákot? K islányt? — Ne tettesd magad — felelte Rumala. Tudod le, miért járok ide. dául az idelátogatóknak az önálló kiállítótermek hiánya — természetesen kiállítások­kal együtt —, az itt élő kép­zőművészek nem jelenléte, az amatőrmozgalom szegé­nyessége, hogy nincs olyan fórum, helyiség, ahol szelle­mi termékcsere folyhatna, amely afféle alkotó börze lenne. De sokan említették meg azt a lehangoló lát­ványt is, amelyet a hős egri vár nyújt a városiba érke­zőknek, a ledőlt Dobó-bás­tyával. Az egri nyár egyre több és több turistát vonz a vá­rosba. Az idelátogatók szá­mát növelik, akik a város nevének vonzerején túl ma­gáért az egri nyárért jön­nek. Budapestről érkezett jeles művészünk az egyik nap fanyalogva jegyezte meg. hogy este kilenckor „bezár a város”. Többen észrevételezték vendéglátá­sunk karaktemélkiiliségét, ötletszegén ységé-t. Ha az Agria rangos helyet kíván magának megtartani abban az éleződő verseny­ben. amelyet az egyre élén­kebbé váló nyári szezon je­lent — volt olyan este az idei nyáron, amikor 19 he­lyen folyt színházi előadás —, akkor ki kell lépnie „pat- riaréhálU” kereteiből, önma­gának a városnak is. Mint ahogyan ki keli lep­nie a színházi produkciók­nak — szándékos a többes szám használata — a Líce­um udvaráról, his-zen ma már oly sok szép rendbe ho­zott belső tere van a város­nak, amely mintha csak ar­ra várna, hogy élettel teljék meg. Mindenképp indokolt — Á-á, de hiszen ez dón Rumata! — kiáltotta fel cso­dálkozva az öreg. — Tudóm, hogy valahonnan ismerős,.. Miután ezt kimondta, megint lehunyta a saemét. Rumata megkerülte a sön- téspultot, és a szűk ajtón bebújt a szomszédos szo­bácskába. A közepén, a ma­gas íróállvány mögött, egy lapos, fekete sapkát viselő rá,ncos. koros ember állt a papírok ' fölé hajolva. Az íróállváijyon mécses pislo­gott, s a félhomályban csak a falnál mozdulatlanul ülők arca látszott. Rumata. két kardját felfogva kitapoga­tott eg.V zsámolyt és leült. A ráncos öreg szorgosan ser- ceglelle a fóliát, a falnál ülők nem mozdultak. Ülőn­ként egyikük-másikuk na- gyot sóhajtott. A láthatatlan emberek a falak mentén a bandák fő­kolomposai voltak, egyese­ket Rumata arcról régóta is­mert. Tudatlanok, irgalmat­lanok voltak, ügyesen bán­tak a késsel és a rövid do­ronggal. Az. íróállványnál le­vő ember pedig. . . Öt Görbe Mérlegnek hív­ták, és a Szorosontúl bűnö­zőinek mindenható vezére volt. Birodalma az Irukan nyugati részén fekvő Pitani- niocsaraktól egészen a ke­reskedő Szoan Köztársaság tengeri határáig terjedt. Ke. vélysége miatt kiátkozta a Birodalom mindhárom hiva­talos egyháza, mivel az ural­kodó személyek öcesének ne­vezte magát. Mintegy tízezer főnyi éjszakai hadserege, több százezer arany vagyo­na volt. ügynökei pedig be­hatónak az államgépezet legtitkosabb re i lékéi be. A legutóbbi húsz évben négy­újabb helyszínek felkutatása is — 'az újabb darabhoz —, esetleg több kisebb játék­centrum kialakítása, a pá­ratlan szépségű történelmi belváros „bejátszása”. Egy­szóval olyan nyári színházi miliő megteremtése, amely új varázzsal gazdagítja a hazánk városai között. mél­tán ékszerdoboznak nevezett Egert. Hogy ez az ékszerdoboz, szellemi kincsekkel teljék, ehhez kell gazdagítani az. Agriát, A jövő .esztendőre szóló tervek biztatóak. Fel­merült egy zené® színházi produkció gondolata is. Az már csaknem bizonyos, hogy a Kazincbarcikán .eintézen­dő nemzetközi amatőr szín­játszó fesztivál legjobbjai a jövőre városunkban szere­pelnek. Az, is örvendetes, hogy a végleges tervek már szeptemberben megiogalma- zxódnak —. nem úgy mint az idén az, utolsó pillana­tokban —, s így »lapot te­remtenek a jobb, az elmé­lyültebb munkához. Végül is azt várjuk az Ad­riától — s erre az idén már reménykeltő lépések tör­téntek —, hogy hosszul távú koncepcióval rendelkezzék, s - hogy,a ipübujjyjqunkjc^tu­g.'U'/.nsa s<.giöe eU>. _ptv,Mlíl - se, fel a megyeszékhely éle­dtét. ", " Jelenlétével ösztönözze a várost, hogy végül is való­ban azzá váljék, amivé már régen kellett volna, s amire hagyományai. lehetőségei predeszti nálják: Észak-Ma­gyarország kulturális . köz­pontjává. Szigethy András szer is kivégezték, s minden alkalommal népes csődület előtt; a hivatalos változat szerint jelenleg a Birodalom három legzordabb kínzó- kamrájában sínylődött,. Don Reba, a hírek szerint, maga elé hivatott egyes bárókat, akiknek erős testőrcsapatuk volt, s jutalmat ajánlott ne­kik: ötszáz aranyát a halott Mérlegért, hétezret az élőért. Mérleg végre letet le a tol. lat, és csikorgó hangon mondta: 1 — Hát így állunk, fiaim. Két és fél ezer arany há­rom nap alatt. Kiadás pedig m i n d< iss ze ezerk i lencszáz-k i - lencvenhat. öt.száznégy kis kerek arany három nap alatt. Nem rossz, fiaim. .. Senki sem moccant. Mér­leg leüli a sarokba, é,s meg- dörz.sölte száraz tenyerét. — Jó hírrel örvendeztet­hetlek meg benneteket, fia­im. Szép idők köszöntének ránk. . . De dolgozjij kell. Bátyám, Arkanar királya, elhatározta, hogy 'kiirtja az. összes tudós embert a ket­tőnk királyságában. Nos, ő jobban Hídja. Meg aztán kik vagvunk mi. hogy vitába szálljunk az ő magas dön­tésével? Ebből a döntésből vi.sz.on1 hasznot lehet és kel! húzni. Éjszakai alattvalók lévén, a magunk csekélyke részesedését sem szalasztjuk el. Mi az? Senki sem moccant. — Ügy rémlett', Piga só­hajtott. Jól hallottam, Piga fiacskám? A sötétben fé.szkelődni kezdtek, a torkukat köszö­rülték. — Nem sóhajtottam. Mér­leg-— szólt egy durva hang. — Hogy képzeled. . 1 . 1 (folytatjuk.) Felemás előadóest Manapság divat a nosztal­giázás. A nagyszámú sznob — sajnos sokan vannak, és számuk egyre nő — egy ré­sze elítéli, másik rész pedig túllihegi Megvallom, engem is vonz, rabul ejt. Persze nem tegnap, hanem tizen­éves korom óta lebilincsel a századelő, a harmincas, a negyvenes, az ötvenes évék irodalma, zenéje, humora. lg}' hát én is szeretem — 'többek .között — Karády Katalint. Nem az embert — ez, egyetlen nagy színész ese­tében sem érdekel —, hanem a rendkívüli művészt, aki egyedi ízű. varázslatosan bú. gó hangjával milliókat bű­völt. el, s most nagylemezé­nek megjelenése óta leg­alább ennyien szegődtek hí­veivé. Jobba Gabi is közéjük tartozik, érzi is a közönség igényét, eleget is akar tenni, de csak bizonytalankodva, felemás módon. Bizonyítja, „Ez leit a vesztünk” című önálló estje, amelyet a Vár­színházban mutattak be, s a televízió is felvételt készí­tett róla. Megélte, mert egyéniség lépett pódiumra, aki rendkívül „élethűen” adta elő a Karády-dalokat, jelesre vizsgázva. Ö azonban kevésnek élezte ezt, épp ezért a rendkívül rövid idő­ben a bonyolult kort is fel öhaj,jo,iüb idézni. Ellenpont­ként katonái utasításokat, sa j tőfőnök i rendelkezéseket és Radnóti-verseket olvasott fel. Ezeket is hibátlanul, rendkívül hatásosan, min­den elismerést megérdemel­ve. Produkciója mégsem lett igazi siker, mert hamisnak tűnt az ellentétezés. A fe- udai-kapitalista, a íasizáló- dó,' az országot, tragikus há­borúba sodró Horthy-rend- szer tengernyi vétkéért ugyanis nem a hajdani s most alkotói reneszánszát élő énekesnő volt a felelős. Rá­adásul a7. egész műsor az összelapátollság jellegét kel­tette. Ha jobban megszer­kesztik, talán kevésbé bán- tóak lettek volna az így vi­szont bosszantóan rikító „szereplők”. Tessék elhinni, hogy ' még sok . töprengés, rendkívül lelkiismeretes elő­készületek után sem könnyű húsz-percnyi szövegbe sűrí­teni a második világháború vészterhes esztendeinek ma­gyar borzalmait. Ez a szigorú önkontroll el. maradt, csak Karády érvé­nyesült. Ö viszont szinte maradéktalanul. Annál is in­kább. mert számai hiányta­lanul vallanak a kisember félelmeiről. nyugtalanságá­ról, veszély- és veszteségér­zetéről. a ki .tudja mikor es honnan közelítő halál kel­tette rettenetről. Méghozzá rendkívül megragadóan és markánsan. Kár. hogy ezt Jobba Gabi nem vette észre Elszomorí­tó, hogy úgy szolgálta a nosztalgiahullámot, hogy szé­gyenlősen el is határolta tő­le magát. E felemásság mi­att csak az elszalasztott nagy lehetőségek sorát sajnál­hattuk. Kerek egy órán át. (pécsi) Lengyel József Lengyel Józsefre emléke­zett a televízió. Nemesen, egyszerűen, szikáran. Ügy, ahogy méltó az íróhoz. Nem hangzott el hosszadalmas méltatás, nem aggatták tele munkásságát dicsérő szavak cicomájával. Nem volt rá szükség. Helyette megszólalt ő maga Igéző-jén keresztül. Bölcsen, pátosz nélkül fe­lülemelkedve az arasznyi lét gondjain, úgy, hogy éppen azt mutatta föl ebbep az arasznyiságban. ami múlan­dóságunkban páratlan: em­berségünket. Az Igézőt nem először lát-' juk a képernyőn. Mégis: hogy az emlékezés ürügyé­ül választották, új prizmán keresztül érkezett tudatunk­ba. Most döbbentett, rá, hogy milyen gazdagok va­gyunk. Milyen mérhetetlen kincsekkel rendelkezünk. Ahogyan Lengyel József az emberről tud beszélni — nem ítélkezik ő senki felett —, az csak a legnagyobbak­nak adatik meg. Ahogyan Rajz János megszólaltatta az író teremtette parasztot, szemünk láttára lejátszódd csoda. Népről, nemzetről, egy fflJ rész fogáról, munkáról, sze­rétéiről és barátságról, egy értelmen . túli érzelmes ku­tyaszemről ennyit elmonda­ni egy este csak két próféJ tának sikerülhetett. Ez volt Lengyel József és Rajz János. Nemzeti kin­csünk két ritka tisztaságú ékköve. Már egyikük sem él. Túlsó partról küldött üzene­tüket szívem köré fonta as idő. (szigethy) A 65. KÖTET Könyvek a korfars magyar képzőművészetről A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata kiemelt fel­adatának tekinti a kortársi magyar képzőművészei nép­szerűsítését, a legfrissebb irányzatok, alkotások köz­zétételét könyv alakban. A (Ifi. kötetéhez, érkezett A mai magyar művészet című sorozat, Úri Ibolyának Grá- ber Margitról írt kötetével. A könyv a mai magyar fes­tőtársadalom idősebb nem­zedékének nagy tehetségű alkotóját mulatja be. Hegyi Lóránd Nádler Ist­vánról írt monográfiát. A szerző Nádler István pályájá­nak teljes bemutatására tö­rekszik, s képet ad azokról a külföldi és hazai törekvé­sekről is, amelyek az alkotó munkásságéval összefüggés^ be hozhatók. Az 1970-es évek elején feltűnt Banga Ferenc grafi­kus viszonylag gyorsan te­kintélyt szerzett magának a művészeti életben. A kriti­kusok szerint sikerét első­sorban őszinte, a gyermek­rajzok naivitására emlékez­tető formálásmódjával érte el. Banga Ferencet Németh Ixtjos, az ELTE művészettör­téneti tanszékének vezetője mutatja be most megjelent könyvében. Az ugyancsak fiatal fés- tőnemzedekhez tartozó Mol­nár Sándor több irányú mun­kájáról. szerteágazó tevé- kenvségéről Fábián Trizlő írt kismonográfiát. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom