Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

Hatékonyabbá kell formálni a nevelőm unkát. Beszélgetés az új tanévről M igetsubb szinten — Melyek azok a főbb célkitűzések, nmeinek meg­valósítása v'?velmnl;re vér? —. A Művelődési Minisz­teri um — eltérően korábbi gyakorlatától —, most nem emelt ki egyes tennivalókat. Ez voltaképpen helyes, hi­szen minden bivatásszere- tettól vezérelt pedagógus tudja, hogy nincs fontosabb, mint a név élőmunka haté­konyságának fokozása. A vi­lágnézeti szemléletnek érvé­nyesülnie kell minden órán. Természetesen nem erősza­kolt, nem belemagyarázó jel­leggel, hanem a mindenkori anyag lényegéből fakadóan. Nem szabad megfeledkezni a munka meg kedvelt éléséről, s a munkafegyelem megszilár­dításának jelentőségéről. Igazgatóink alapvétő köteles­sége az. hogy az. előbb felso­roltakat kérjék számon — méghozzá következetesen — beosztottaiktól. Egy biztos: tevékenységüket ennek meg­felelően értékeli osztályunk. Több diplomás — A korábbi esztendőkhöz viszonyítva miként alakultak a személyi feltételek? Csök­kent-e a képesítés nélküliek száma? — Harmincnyolc állást hirdettünk a régebben tanító nevelők számára, ezekből hu­szonkilencet be is töltöttek az intézmények. A második szakaszban következtek a Pályakezdők: soraikból száz­tízen négyet fogadhattunk. Először fordult elő az, hogy a minisztérium által előírt keretszámnál többen jelent­keztek. Ennek egyik oka va­lószínűleg az. hogy a szer­ződéses helyekre is felvehet­türk friss diplomásokat. Ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg: ez. a rende­let azért született, hogy elő­segítse o képesítés nélküliek számár,a!: csökkenését. Ebből a szempontból biztatóbb az összkép, mint korábban volt. Tavaly százharmincegyen léphettek katedrára, az idén csak száz-száztízen lesznek. Az is megnyugtató, hogy a minőségi összetétel is ked­vezőbben alakul, azaz gya­rapodott a jobb képességűek és tanulmányi eredményűtek száma. — Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tavárhi­ány ma is van. Különöskép­pen a gyöngyösi, a hevesi és a füzesabonyi járásokban. A fiatalok azért sem töreked­nek ide. mert nem ígértek nekik szolgálati lakást, s az albérlettel járó terheket nem akaták vállalni. Az is tény, hogy a legtöbben a városok­ban. vagy azok közvetlen kör­nyékén akartak letelepedni. Az iskolák általában napkö­zis nevelőket vártak, ám et­től az elfoglaltságtól, ettől a hivatástól az ifjak általában húzódoznak. Edzettség, úszás — Mi új várható az óvo­dákban ? — Növelni kell az iskola- előkészítés hatékonyságát, ez a gyerekek elsődleges érdeke. Bőven akad tennivaló az anyanyelvi nevelés terén is. Nem kell senkinek sem bi­zonygatni azt, hogy milyen sokat jelent, ha az apróságo­kat felvértezik a feltétlenül szükséges tudnivalókkal, és kialakítják bennük azokat a készségeket, amelyeket ké­sőbb olyan sokoldalúan ka­matoztathatnak majd. .Jó az is, ha a kicsik edzettebbé válnak. Ez csak úgy képzel­hető el, ha az életkoruknak megfelelő sportjátékokat mi­nél szélesebb körben beve­zetik náluk. Szorgalmazzuk — ahol erre lehetőség adó­dik —, az úszásoktatás elter­jesztését. Az a helyes, ha a kisfiúk és kislánvok ízelítőt kapnak n közösségi tevé­kenység öröméből. Ez min­denütt elérhelő. ha népsze­rűsítik az ilyen jellegű já­tékokat. Ne legyen színvonalkülönbség! — A változások igazi szín­tere az általános iskola. Hall­hatnánk ezekről részlete­sebben? — Folytatódik az új tan­tervek belépése. Vonatkozik ez a negyedik osztályra, az ötödikes matematikára, a har todikos magyarra, valamint a történelem és állampolgári ismeretekre. Ez időt, türel­met, felelősségérzetet, állan­dó megújulást, illetve isme­retgyarapítást igényel a kol­légáktól. M» tagadás: elfog­laltságuk lesz bőven. Tovább­ra is arra kell törekedniük, hogy csökkentsék az egyes iskolák közt még meglevő színvonalkülönbséget. Ez csak akkor válhat valóra, ha mindenütt értékesebbé for­málódik a tartalmi munka és az eszközellátottság miatt sem panaszkodnak sehol. A cél érdekében az eddiginél maradandóbb élményeket nyújtó továbbképzéseket, be­mutató tanításokat, tapaszta­latcseréket kell szervezni. Az is segíti az elöbbrelépést, ha jpbban alapoznak a munka- közösségi tevékenységben rejlő lehetőségekre is. A ne­velőkre vár a tankötelezett­ség teljesítési szintjének ja­vítása. Nekik kell csökken­teniük a lemorzsolódást, a bukások számát. Természe­tesen nem gáttalan liberaliz­mussal, hanem a meglevő hiányosságok pótlásával. A tanítók, tanárok birkóznak meg a gyermek- és ifjúság­védelem megannyi nehézsé­gével. Ök hisznek a meg­előzés szerepében, s mindent 30. — Nézzen a tányérjába, és egyék tovább. Megmon­dom, kicsoda: Zseniális író; égj' új és igen termékeny irányzat felfedezője az iro­dalomban. Száz esztendő hiúivá, de talán előbb is, sok tucatnyi író halad majd az ön nyomdokain. — Isten mentse meg őket! — szakadt kj Gurból. — Most megmondom, hogy mitől fél. — A sötétségtől. Sötétben a- látomások hatalmában va­gyunk. De legjobban a ho­málytól félek, mert a ho­mályban minden egyformán szürkévé válik. — Kitűnő mondás, Gur atya. Egyébként kapható-e még a műve? — Nem tudom... És nem is akarom tudni. — Jegyezze meg: egy pél­dány megtalálható az anya­országban. a császár könyv­tárában Egy másik a szao- ni Ritkaságok Múzeumában van. A harmadik nálam. — Én... nem is tudom... Szeretném elolvasni... átol­vasni ... OMnmüt 198Á, augusztus 30, vasárnap — Szívesen kölcsönadom... — És azután? ... — Azután visszaadja — És azután visszaadják önnek kamatpstul! — mond­ta éles hangon Gur. — Don Reba nagyon rá- ijesztett önre, Gur atya. — Rám ijesztett... Került már ön valaha js olyan hely­zetbe, hogy a tulajdon gyer­mekeit kellett elégetnie? Mit tud ön a félelemről, ne­mes dón?! — Én fejet hajtok ön előtt mindazért, amit át kellett élnie, Gur atya. De őszintén elítélem önt azért, hogy megadta magát. író Gur hirtelen olyan halk suttogásba fogott, hogy Rumata a csámszogás és a hangok zúgása közepette alig hallotta: — De mire való mindez? A .Mj az igazság? ... Haar herceg valóban szerette a szépséges, rézbőrű Jainevni- vorát.... Gyermekeik vol­tak. .. Jainevivorát megmér- aezték. .. De nekem megma­gyarázták, hogy ez hazug­ság. .. Megmagyarázták, hogy az az igazság, ami jelenleg a király javát szolgálja... Minden egyéb hazugság és bűn. Egész életemben ha­zugságot írtam.., És csak most írok igazat .. Hirtelen felállt, és ének­lőn harsogta: Nagy és dicső, mint az öröklét A király, és Fenn keltnek hívják! Meghátrált előtte a vég­telenség S átengedte az elsőség jogát! A király-- bambán rábá­mult, A vendégek behúzták a nyakukat Csak dón Reba mosolyodott el, és néhány­szor összeütötte a tenyerét. A király így szólt: — Végtelenség?..; Igaz. Helyes, átengedte... Megdi­csérlek. Ehetsz. A csámcsogás és a beszél­getés újra kezdődött. Gúr leült. — Könnyű és kellemes a király szemébe mondani az igazságot — jelentette ki rekedten. — Átadom önnek könyve egy példányát, Gur atya — szólalt meg később Rumata. — De van egy feltételem. Azonnal elkezdi írni a kö­vetkező könyvet. — Nem — felelte Gur. — Késő. Hadd írjon Kiun. Engem megmérgeztek. És egyébként is mindez nem érdekel többé. Most csak egyet akarok: megtanulni inni. De fáj a gyomrom... Újabb vereség, gondolta Rumata. Elkésett. — Ide hallgasson, Reba — mondta hirtelen a király. — Hol az orvos? Ebéd utánira ígérte. — Itt van, felség — vála­szolt dón Reba. — Behívas­sam? — Hívassa! Persze! Ha önnek annyira fájna a tér­de, úgy visítana, mint egy disznó!... Azonnal hozzák ide! Rumata hátradőlt a ka­rosszékben és figyelt. Don Reba feje fölé emelte a ke­zét, pattintott az ujjaival. Az ajtó kinyílt, és egv gör­be hátú, idős ember jött be hosszú köpenyben. Hóna alatt hosszúkás, lapo.s táskát tartott, Rumata meghökkent: másnak képzelte meg is lesznek azért, hogy' kiiktassák az elkerülhető ba­jokat. Nem feledkezhetnek meg az állami gondzol iákról sem: sorsukat az. könnyíti, ha bővítik a nevelőszülő- hálózatot. — Hadd hangsúlyozzam azt, hogy valamennyi neve­lési-oktatási intézményben kiemelt feladat a cigány- gyermekek felkarolása, gond­jaik minél maradéktalanabb felszámolása. Indul a fakultáció — A gimnáziumokban a nagy újság a fakultáció, rajtja lese. Felkészültek-e erre mindenütt? — A mostani harmadikosok már túl vannak a felzárkóz­tatás és az orientálódás esz- tendein. Ök már eldöntötték, hpgy melyek azok a tárgyak, amelyek anyagával részlete­sebben foglalkoznak ezután. Jó érzéssel mondhatom, hogy az intézmények komolyan vették a dolgot, igyekeztek a legmesszebbmenőkig figye­lembe venni az egyéni óha­jokat. Az egyes csoportokat — természetesen az előírá­soknak megfelelően —, min­denütt létrehozták, azaz sem­mi akadálya nincs a kezdés­nek. — Bízom abban, hogy a kedvező tanévkezdést zökke­nők nélkül^ tíz munkás hó­nap követi majd, amelynek során a pedagógusgárda min­dent megtesz azért, hogy az eddiginél is hatékonyabbá formálja a nevelőmunkát... (pécsi) — Budahot. Egy bölcsnek és humanistának, a „Tanul­mány a mérgekről” szerző­jének nem lehet ilyen savó­színű szemecskéje, félelem­től remegő ajka. hízelgő mo­solya. Fülön kellene fogni ezt a Rebát, gondolta kéje­sen Rumata, levinni a kín­zókamrába, és azt mondani a hóhéroknak: „Itt egy iru- kani.Jsém, aki a mi dicső miniszterünknek álcázta magát. A király megparan­csolta, szedjük ki belőle, hol az igazi miniszter”. — Nászba, jöjj csak ide, or_ vos — szólt a király. — Mi­lyen nyamvadt vagy, bará- tocskám. Nosza, guggolj le, ha mondom! Budah leguggolt. Arca el­torzult a rémülettől. — Még mélyebbre — mondta a király. — Még egyszer! Még! A te térded nem fáj, tehát meggyógyí­tottad a saját térdedet. Mu­tasd a fogaidat! Ű-úgy, a fogaid megjárják. .. Meg a kezed is megjárja, erős. Egészséges vagy, bár nyam­vadtnak látszol... No, rajta, gyógyíts meg, mit állsz itt... — Fe-lség... kegyeskedjék megmutatni a lábát... A lábát... Az orvos térdén állt a király előtt, és óvatosan gyúrta a lábát. — Hé! — szólt a király. — Mit csinálsz? Ne nyúl- kálj! Ha vállaltad, hogy meggyógyítasz, akkor gyó­gyíts ! — Értem, felség •— diiny- nyögte az orvos, és sietve turkálni kezdett a táskájá­ban. A vendégek abbahagyták a rágást. Az asztal távoli végén ülő kis arisztokraták a kíváncsiságtól hajtva még fel is emelkedtek kissé, nyújtogatták a nyakukat. *■" . (f oly Valink) t Televsizío Harmincöt perc, bakikkal A néző annak különös­képp örül ha a képernyőn sziikebb hazájáról készített műsort figyelhet. Így vol­tunk A látogató címet viselő besenyőtelki jegyzetekkel is. Mindannyiunkat érdekelt az, hogy milyen anyag kerül majd ország-világ elé. Ezért nem bosszankodtunk a suta, a lényeghez egyálta­lán nem kötődő cím miatt. Ráadásul a vendégeket két egri főiskolás képviselte, azaz olyan fiatalok, akik egyáltalán nem az Óperen­ciás tengeren túlról érkez­tek megcsodálni a helyi komplex közművelődési in­tézményt. Az elégedettség mégis el- nézővé formálja az embert. Jólesett, hogy fórumot ka­pott egy rendkívül ígéretes Heves megyei kísérlet, amelynek célja az oktatás es a közművelődés gyakor­lati közelítése. Büszkék va­gyunk arra — minek tagad­juk lokálpatriotizmusun­kat? — hogy ez az ígárétes kezdeményezés nem az áb­rándok sorát gyarapította, hanem akadtak olyanok — a helyi tanács és egyéb szer­vek — amelyek felkarolták, s igaz mecénásként zsebbe is nyúltak megvalósításáért. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy ilyennek kell lenni egy falusi művelődési centrumnak, amely délelőtt az iskola, délután a kultúr- ház szerepkörét tölti be. Jó erről hallani méghozzá milliók előtt. Nem öt-tíz, hanem harmincöt pereiig. Az viszont elszomorító, hogy ezzel a műsoridővel rosz- szul gazdálkodott Pintér Jó­zsef szerkesztő és Wieder- mann Károly rendező. Elfe­ledkeztek alaposan tájéko­zódni. Ha érdeklődnek, akkor megtudják, hogy megyénk­ben több helyütt vált gyü­mölcsözővé ugyanilyen vál­lalkozás. Sarudon például jóval korábban kezdték, ezért több eredményre is hivatkozhatnának. Be illett volna kopogtatni legalább a megyei tanács művelődésügyi osztályára, s ott kiderült volna, hogy kik segítettek a besenyőtelkiéknek az első bizonytalan lépések megté­telekor. Az sem használt az ügynek, hogy egy ilyen jel- jegű programban bántó ba­kik éktelenkedtek. Az egyik riportalany például háborí­tatlanul asztatozott-esztete- zett, önkéntelenül is jelez­ve,/ hogy ismeret gyarapítás, illetve nyelvművelés terén, akadna tennivalója. , Mondjuk ebben" a kissé harsány színekkel reklámo­zott intézményben... (p. i.) Feri vagyok Sokan ismerik azt a tör­ténetet, amelyben a kezdő lámpalázas riporter egy fia­taloknak, fiatalokról szóló műsorban emigyen fordult beszélgető partneréhez: ak­kor mutatkozzál be kedves Feri! Mire a válasz: Feri vagyok! Egy időben ezen a szerencsétlen kérdésen de­rült az ország. Talán el is felejtettem volna én is, ha­csak a Magyar Televízió kedd esti ifjúsági program­ja nem idézi fel újra ben­nem. Már-már megesett a szí­vem a pop-kvíz játékveze­tőjén. Egy amúgy is elpus­kázott műsort kellett- volna épp rátermettségével kihúz­nia a gödörből, és mi tör­tént: a vetélkedőnél már csak ő volt gyengébb. A fe­szengésig kínos pillanatokat és bosszantó perceket sze­rezve versenyzőnek, tévéné­zőnek egyaránt. Mégse őt hibáztassuk... Mélyvíz. Arra szolgál, hogy az újak bebizonyít­hassák, képesek fennmarad­ni a felszínen, (Arról most ne beszéljünk, hogy ki úsz­va, ki pedig mert a karja- keze messze elér). Majd', meglátjuk, mit bír a gye- rek! — gondolhatták a mű- | sor felelős szerkesztői, ami- I kor meglóbálták a fiatal- f embert az. ismeretlen,. h'ul- í lámzó. tömeg fölött, májcí a i csobbanás hallatán hátat £' fordítottak a partnak, hadd § kapálózzon egyedül. Két J egyforma esélyt kapott, f vagy-vagy... Amennyire di- j eséretes és követendő az el-f, ső, annyira felelőtlen a má-v sodik döntés. (Mennyivel szerencseésebb volt a kis Vük- hiszen egy rutinos öreg kol­léga irányításával indulha­tott első cserkészútjára). Nem a' műsorvezetői szemé­lyiség szuverenitása csor­bult volna azzal, ha ebben az esetben a fiatalember mellett — társként — egy tapasztaltabb segítő is he­lyet foglal asztalánál. Sőt, talán csak ez óvhatta vol­na meg a fuldoklástól já­tékvezetőnket — és a han­gos csuklástól a tévé kép­ernyője előtt ülő ártatlan nézőt... (szilágyi) A képzőművészet és az építészet egysége Lydia Jergusoiiá-Vydarená festőművésznő a képzőmű­vészeti akadémia befejezé­se után a Szlovák Műszaki Egyetem építészeti szakát is elvégezte. Ma egyike ama élvonalbeli művészeknek, akik az építészek legjobb segítőtársai. Monumentális méretű . plasztikai alkotásai­val, amelyek harmonikusain illeszkednek az építészeti egységekhez, sokat tesz a köm yezet megs zépí léséé rt. Munkásságáról így nyilat­kozik: „Csak az építésszel együttműködve tud a kép­zőművészet valamelyik ágát gyakorló művészember plasztikai alkotást létrehoz­ni úgy, hogy az szerves ré­sze legyen az építménynek. A tervezőnek már munkája kezdetén van valamilyen elf képzetese a tér vagy a fal­felület plasztikai képéről, a műalkotás elhelyezéséről, hogy az a legmegfelelőbb módon simuljon a környe­zetbe és hangsúlyozza az épület jellegét. Persze fon­tos. Hogy az alkotás kompo­zíciója. színharmóniája a le­hető legjobb legyen. Ha mo­numentális jellegű műről van szó, a formának, a stí­lusnak kell olyannak len­nie, hogy messziről is fel­tűnjön. Az ilyen mű megal­kotásánál elsősorban annak az embernek az igényeit kell esztétikai szempontból is szem előtt tartani aki ké­sőbb az adott térben él és dolgozik, s aki a műalkotást nap mint nap látja.. Az építész és a művész együttműködésének számos jelentős eredménye van Csehszlovákiában. Az együt­tes munkát dicséri például Liptovská SieLnicában egy poliklinika előcsarnoka, amelyet odaillő színes mo. miltóíszekikel, zöld felüle­tekkel megnyugtatóvá, üdí­tővé varázsoltak. Belül szö­vött faliképek elhelyezésé­vel, fehér vagy színes falfe­lületekkel. függönyökkel, plasztikával, szőnyeggel le­hetett megtörni a berende­zés egyhangúságát és bizto­sítani az esztétikai egyen­súlyt. A művésznő a belső ösz- szefiig.eket keresi az em­bereket körülvevő építmé­nyek, tágvak összhangjának megteremtésénél. í Szeptember elsején kínét megszólal a tanévkedést jelző csengő3zó: a diáksereg megkezdi, illetve folytatja tanulmá­nyait. Az elkövetkező Hz hónapra feladatairól beszélgetett mun­katársunk Búzás t.ajossal, a megyei művelődésügyi osztály vezetőjével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom