Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

Gulyák, nyájak, üremsk - ,,kíssvájc" a Mátra túlsó oldalán

A megkapóan szép, ám nem kimondottan autózásra való, sok sanda buktatót, meredélyt rejtegető Mátra északi oldalán a fürgén és erőteljesen rohanó GAZ ugrálva, billegve, elszántan halad célja felé. Különösebb félelmet azonban a nyaktörő manőverek ellenére sem érzünk, egyértelmű ugyanis, hogy Kaszab Balázs, aki egyébként Pétervásárán a Gárdonyi Termelőszövetkezet elnöke, kitűnően ismeri mind a négy kerék-meghajtású járművet, mind a viszonyokat.

— Ez az utóbbi a fontosabb — magyarázza a virtuóz vezetés közben —, a talajviszonyok. Nemcsak és nem elsősorban a mostani „au- tókázás” hanem sokkal inkább a termelőszövetkezet szempontjából. Márpedig ez a vidék — ha szemre mégoly szép is — a termőadottsá- gait illetőleg sajnos igencsak gyenge. Szerencsére az útkeresés gondjain már túljutottunk. Ami nem ment, azt nem erőltettük.

Mert mi nem ment. itt, a Mátra „túlsó” oldalán? Nem ment a Pétervására környéki falvak termelőszövetkezeteinek külön-külön történő útkeresése — tíz esztendeje egyesültek, öt község öt határa kapcsolódott akkor ösz- sze; továbbá nem ment azon a termőtalajon „acélos” búza termelése sem...

— Nemcsak azért — jegyzi meg Kaszab Balázs — mert gyenge hozzá a föld, hanem sok szempontból a domborzati viszonyaink miatt sem. Egy ilyen lejtőn például — most éppen éles kanyart vevő repülőgépen érezzük magunkat — kombájn, traktor már biztonsági okok miatt sem dolgozhat szóval világossá vált, hogy meg kell találni a mindünk számára járható utat. Ebben az időszakban és az utána következőkben jó szakembergárdánk jött létre. jelenleg 22 egyetemet és főiskolát végzett szakember dolgozik a termelőszövetke- tetben.

Amikor elkezdték a közös munkát — mindenekelőtt a hagyományokra építettek. Ezek közt mindig is fontos szerep jutott itt a fafeldolgozás számára. Csak a földművelésből errefelé sohasem tudtak megélni az emberek.

Maradt tehát a fafeldolgo-' zás, és közben, immár jó tíz esztendővel ezelőtt — komplex meliorációs tervet kezdtek megvalósítani. Telepítettek 240 hektár erdőt és 1500 hektár gyepet ott. ahol a szántóföldi növénytermesztés nem volt gazdaságos.

o o o

Senki sem vitatja: szebb látvány nyáron a hegyoldalban aranyló, hullámzó búzatábla, mint egy gazdátlannak tűnő elvadult rét. Ahol azonban jó takarmánj' terem. És Pétervásárán ezt valósították meg, az említett gyenge talaj, valamint a szó szoros értelmében „meredek” lejtőviszonyok miatt, valamint az ezekkel nagyon is összefüggő termékszerkezet-átalakítás eredményeként ennek már így kell lenni.

— Sajátos helyzetünknek megfelelően korszerűsítettük a szántóföldi növénytermelésünket, takarmánytermesztésre rendezkedtünk be. Ahol lehet, 350 hektáron gabonát termelünk, szemeskukorica helyett pedig 320 hektáron silókukoricát, a többi mind szálas és tömegtakarmány — egészíti ki a lassanként kialakuló képet az elnök. ■— Egyik fontos alaptevékenységünk ugyanis a tejtermelés. Jelenleg magyartarka és Holstein—Friez keresztezésből 1100 szarvas- marhánk van, ezzel az állománnyal hasznosítjuk a jobb minőségű, intenzív legelőinket, a gyengébbek maradnak a ' juhászatnak, amely az utóbbi öt évben szintén nyereséges. Juhaink száma egyébként jelenleg ötezer. Az ivádi telepünkön éppen m,ost építünk egy fi egységből álló juhhodály telepet. Úgy gondolom, érdemes megnézni, már egészen jól mutat...

o o o

Míg mindez elhangzik, jókora utat teszünk meg. gőzben svájci képeslapokra kívánkozó csendélet: a hullámzó, zöld hegyek lejtőin gulya legelészik, nyomukban lassan, komótosan a minden mozdulatában csupa nyugalom pásztor és egy elmaradhatatlan, fekete szőrgombolyag — a puli. . . A tehenek megbámulják a nagy hanggal elhúzó terepjárót, majd újra a fű felé fordítják fejüket, néhánvuk nyakában megszólal a ko- lomp.

— Ez a váraszói völgy — mutat vissza az elnök, amikor a közeli magaslatra érve gyönyörködni állunk rr-err néhány percet. — Ott balra, azzal a sok új házzal, az ott Váraszó. Szorgalmas, dolgos emberek lakják, mint a többieket is errefelé.

A következő gulyánál — ez már jóval nagyobb az előbbinél — megállunk. s«zót váltani a pásztorral, Végh Rudolffal. öreg gulyásnak nézhetnénk, pedig két évvel ezelőttig, nyugdíjazásáig traktorosként kereste meg a kenyerét.

— Nem volt nehéz a váltás?

— Nekem nem. Jószággal erre mindenki foglalkozik, függetlenül attól, hogy amúgy hol. vagy mit dolgozik, Itt kevés van. aki ne értene marhához, disznóhoz, így nem nehéz a legeltetés, legjobban a jószág ismeri a maga járását, hát csak hagyni kell, még kutyával terelni sem szabad, akkor inkább száj jelszélednek.

— Mégis, itt a kutya... ?

— Inkább csak társnak.

Azután kevésbé idillikus témák: nincs a faluban, aki vállalná — kb. 4000 forintos fizetésért — a csorda legeltetését (a háztájit), így inkább vagy lemondanak a szarvasmarháról vagy „sor- halegeltetnek.” a gazdák. Az

— Mire véget ér a szezon; ezt a bevételt biztosan megduplázzuk — mondja szerényen Cecei Éva, az üzem halk szavú adminisztrátora, majd tiszta tányérra rakott, gusztusosán fénylő, illatozó savanyúsággal kínál.

Nem tudtunk ellenállni, és nem bántuk meg. És legalább ennyire bizonyos, hogy nem savanyú ábrázattal távoztunk a jövőjének útjára jól rátalált „gyenge” adottságú szövetkezetből. (

Bojtos Sándor és Magda

amikor húsz perc múlva már kalapácsok kopogását halljuk — és ez az ivádi juh-kombinát.

Három éve kezdtük, évené te kettőt-kettőt tudtunk építeni, ahogy a pénzünk futotta. meg ahogy a birkát tudtuk szaporítani. Amint látható is, szépen alakul, már a kerítések készítésénél tartunk, azokon kalapálnak aa embereink... Pillanatnyilag ennél több látnivaló sajnos, nincs is: a telep „lakói”, a juhok, a hegyek búboskemencéi mögött legelésznek.

Viszont a savanyí tóüzemet még meg kell nézni, ott talán még valami fogunkra- való is akad.

— Biztosan — biztat bennünket egy kedves, idős néni, Dulai Jánosné, és hozzáteszi: — egyébként tizenkettőn vagyunk, sok a nyugdíjas, lassan én is elballagok, méghozzá j anuárban! Most egyébként cseresznyepaprikát tetőzünk itt, a hordónál, és nemigen kell bennünket noszogatni, mindenki tudja a maga posztját.

Már hogyne tudnák: évente 10—10 vagon kovászos és ecetes uborkát és szintén sok ecetes paprikát küldenek pesti piacukra, és csak ebben az évben már 3 millió forint bevételnél tartanak.

Messzire hallik a kalapálás: készül a kerítés a juhtelepen (Fotó: Kőhidi Imre)

B. Kun Tibov }

Teljes erőmegfeszítéssel. rönk fák között. A szalagfűrésznél György egy égerfával birkóznak — eredményesen

itt lakók közül — holott errefelé is akadna bőven, nem is rosszul fizető munka — többen vendégmunkásnak mennek az Alföldre, köztük ott járt a mi, traktorosból lett tehenészünk, kazlaznak, miegymás, könnyebb, nehezebb munkát végeznek.

— Megérte?

í— Nyolcvan kiló búzát kaptunk naponta. Jött velünk olyan is, aki már betöltötte a 75. évét, én tíz

mázsa búzával és 560 forinttal jöttem haza. a koszt meg kitűnő volt, még a pocsékolás, azt lehet mondani, az ment inkább.

Ez volt Kisfüzesen, következett a vezekényi tanyán a fűrészüzem, 4000 köbméter ipari fa feldolgozása folyik itt. Kovács András üzemvezető-helyettest kérdezzük, most éppen mi a munka?

— Ötszáz infuzalemezt készítünk a gabonaforgalmi vállalatnak. Ezek arra valók, hogy a vagon aj tokhoz téve, ne engedjék kiesni a szállítmányt, amikor nyitják az ajtót.

Visít a szalagfűrész, amint belehasít a rönkbe, és még szinte ez zúg a fülünkben.

Kapor, paradicsompaprika s a paprika alait ropogós, finom ecetes uborka a fahordókban

megtalált boldogulás

AZ ELSŐ HIBRID LUCERNA EURÓPÁBAN : '

Kompolfról a világhír felé

Dr. Bojtos Zoltán — ma kandidátus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kom- poiti Kutató Intézetének tudományos tanácsadója — parasztcsalád fiaként került a soproni középiskolába, .majd a Budapesti, Műszaki Egyetemre, melynek mezőgazdaság-tudományi karán 1940-ben szerzett diplomát. Surányi János, egykori professzora hívta fel először a figyelmét a lucernára.

Nem sokkal az egyetem befejezése után az akkori neves Mosonmagyaróvári Növénynemesítő Intézetbe került, ahol a Willax Ödön igazgató — híres nemesítő — vette pártfogásába. Fiatalon doktorálni szeretett volna, de közbeszólt a háború. A második magyar hadsereg tagjaként a Don-kanyarba küldték és a csodával határos módon került haza Övárra.

— Amikor 1949-ben átszervezték a 1 mezőgazdasági kísérleti intézeteket - emlékezik vissza —, a Magyar Tudományos Akadémia Mar- tonvásári Kutató Intézetébe kerültem. Itt lehetőségem nyílt a lucernanemesítésre, amit államunk jelentős fej- ■feszéggé! támogatott,

mivel az akkoribán alakult első mezőgazdasági nagyüzemeknek korszerű növényfajtákra volt szükségük. Így elkezdtük a kalászosok, a kukorica és a lucerna nagyarányú nemesítését. Az első sikereket éppen Martonvá- sáron a hibrid kukoricákkal értük el. Ezt látva vetődött fel bennem a hibrid lucerna előállításának lehetősége is. Közben az ötvenes évek elején a Földművelésügyi Minisztérium javaslatára dr. Jánossy Andorral és dr. Csák Zoltánnal együtt a nagyüzemeknek szaporítottuk a háború előtt meghonosított lucernákat. így a nagyszénási. a szarvasi, a békésszentand- rási és a bánkúti táj fajtákat. Három év g folytattuk ezt a munkát es az ötvenes évek közepén valamennyi állami elismerést kapott. Jó erre visszagondolni., hiszen ma már csak a nagyszénási táj-. fajta van köztermesztésben. Amikor ezt befejeztük, folytattam a nemesítést, és 1961- ben elismerték a Martonvá- sári—Synalfa lucernámat. Ez volt az ebő hazai fajta, amely nagy adagú műtrágyázással és öntözéssel az akkori öt tonnás országos átlagot meghaladva nyolc tonnát adott hektáronként! Gyorsan elterjedt és a hatvanas években az ország lucernatermő területének csaknem harmadát ezzel telepítették be. Most,, húsz év távlatában is van még belőle 1300 hektár.

Dr. Bojtos Zoltánt azonban továbi) foglalkoztatta a hib- ridnernesílés.

— Az első hibrid lucernát 1967-ben Amerikában fedezték fel — mondja visszatekintve. — Ennek leírása eljutott hozzám Martonvásárra és megtudtam, i hogy egy amerikai magánnemesítő vállalatnál állították elő. Olyan szerencsém volt. hogy még abban az évben Ford-ösztöndíjjal az Egyesült Államokba kerültem, ahol nagy vita alakult ki a hibrid lucernáról és annak jövőjéről. Ezt látva 52 éves fejjel elhatároztam. hogy minden erőmet a hazai hibrid lucerna előállításának szentelem. '1970-ben kerültem a kompolti intézetbe, ahol teljes erővel és nagy anyagi támogatással láttam ehhez a munkához. Az intézet akkor lett Szarvas mellett a lucernanemesítés egyik magyar központja. Az első

hibrideket 1972-ben kispar- cellákon állítottuk kísérletbe Kompolton. Több mint ötszáz kombinációval foglalkoztunk. Próbakeresztezéseket. folytattunk, míg megtaláltuk azt az egyedet, amely kiindulási anyaga lett a hibrid lucernának. Rendkívül nagy türelmet és szorgalmat igényelt az a hosszú folyamat, amíg eljutottunk oda, hogy 1976-ban a két legjobb hibridhatású jelöltet állami elismerésre bejelentettük. Kísérleteink 1980-ban fejeződtek be és a négyéves adatok alapján idén tavasszal K. M. — Hibridalfa néven állami elismerést kapott. A nemesítő munkában nagy segítségemre volt dr. Nagy Béla intézeti osztályvezető, Dorbach Lajos- né technikus, valamint dr, Szalai György igazgató. Az új fajta kipróbálásában dr. Pap Imre. a Debreceni Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának igazgatója, valamint dr. Harangozó Károly. a besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezet munkatársa működött közre.

Tizennégy esztendei nemesítő munka után tehát Európában elsőként dr. Bojtos

Zoltánnak sikerült előállítania a hibrid lucernát.

— Célunk az volt, — sorolja a nemesítő —, hogy korai érésű, gyors fejlődésű, úgynevezett szuperintenzív körülményeket jól hasznosító lucernát nyerjünk. Ezzel a fajtával elértük, hogy megfelelő öntözés és műtrágyázás mellett, már május elején egy héttel korábban kaszálható. mint. a többi magyar fajta. Ez 28 naponként megismételhető, öt-hat alkalommal. Az országos fajtakí- sérleti hálózatba beállítva a hibrid lucerna 31 százalékkal többet termett a negyedik esztendőben, mint a vele összehasonlított tápiószelei fajta. A nagyüzemi kísérletek során jelentős sikereket értünk el Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui és a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban. öntözéssel mindkét helyen a hibrid lucerna 20 százalékkal nagyobb hozamot adott. A sziken termelő Hortobágyi Állami Gazdaságban is tíz százalékkal többet takarítottak be belőle, mint a hagyományos lucernákkal. Termelési költsége az agrotechnika és a vetőmagvak miatt tíz százalékkal ugyan drágább, de ezt a többletkiadást a nagyobb termés, a hektáran- kénti 10 tonnás lucernaszéna- hozam pótolja. Öntözés és műtrágyázás mellett jövedelmezően termelhető.

Nemrég a Békés megyei Füzesgyarmati Lucernatermelési és Szálastakarmánn Termelési Rendszer öt évre szóló szerződéssel vállalta! a hibrid lucerna nagyüzemi elterjesztését, melytől nagyon sokat várnak!

— Szeptemberben a belé giumi Mellében rendezik meg az Európai Növénynemesi- tők Társaságának konferenciáját, — mondja dr. Bojtos Zoltán —, ahol bejelentem; hogy Európában elsőként síé került előállítanom a hibrid lucernát. Várható a külföldiek érdeklődése, mert főleg a nyugat-európai, csapadék-' bán gazdagabb országokban jól termelhető majd. Életem nagy célját ezzel elértem, és 65 évesen nyugdíjba készülök. Azért még szeretnék közreműködni az új fajta hazai és külföldi elterjesztésében. A kitartó munka gj’ü- mölcse beérett, a hibrid lucerna elkészült, amely bizonyosan sok örömet szerez majd a mezőgazdasági üzemeknek.

Mentusz Károly

1981, Mtgaseros sU <~XWS*e