Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

1 Heti külpolitikai összefoeiaiéisk Á hét 3 kérdése 1. Mflyes Összefüggés mutat­kozik az elmúlt napok ve­szélyes, fegyveres inciden­sei közdtt? Az elmúlt napokban külö­nös íi gyeimet kiváltott fegy­veres incidensek, földrajzi­lag meglehetősen távol es­tek egymástól. Van azonban egy olyan mozzanat, amely mégis összekapcsolja e lát­szólag egymástól elkülönült fejleményeket. Ez pedig — teljes nyíltsággal vagy bur­koltan, a kulisszák mögött — Washington békét veszé­lyeztető politikája, sok eset­ben egyenesen provokatív magatartása. Még mindig nem ültek el a Sidra-óböl felett lezajlott, „légi csata” hullámai, az ame­rikai és líbiai jelentések to­vábbra is ellentmondóak. Ami azonban vitathatatlan, hogy az amerikai politika szándékosan játszott a tűz­zel, amikor hadgyakorlata­it a Líbia által igényelt fel­ségvizek felett is megren­dezte. s közben lélektani kö­rítésként az amerikai, sajtó szinte hemzsegett a Libia- ellenes, a Kadhafi rendsze­rének megdöntését taglaló kommentároktól. Vajon, hogy erezne az Egyesült Államok, . ha Amerika partjaihoz kö- f zel rendeznének ilyen jelle­gű gyakorlatokat, milyen sza­vahihetősége lehet a Wa­shington által is elvben szükségesnek tartott „biza­lomerősítő intézkedéseknek" (a hadgyakorlatok előrejel­zése stb.), amikor az óceáni hadgyakorlatokat ez esetben a bizalmatlanság erősítésé­re használták fel? Alig néhány nappal a föld­közi-tengeri közjáték után, 1 immár nem a 6., hanem a 7. amerikai flotta övezetéből érkezett egy figyelemre mél­tó hír. A KNDK tiltakozott az amerikai felderítő gépek berepülései ellen és Japán­ban követelték: ne engedjék meg az Okina wáról, tehát Japán területről startoló SR 71-es kémrepülőgépeknek a Koreai-félsziget feletti, más államok szuverenitását sértő tevékenységét. (Az eset az amerikai sajtóban is vissz­hangot kapott, miután — láthatólag figyelmeztető jel­leggel légvédelmi rakétát lőttek fel a KNDK-ban, ha nem is az amerikai gép köz­vetlen szomszédságában. Tüzveszelyes helyzet ala­kult ki — nem először — Afrika déli részében: a dél­afrikai hadsereg nagyarányú behatolást hajtott végre An­golában. Ürügyként arra hi­vatkoztak, hogy a Namíbia függetlenségéért küzdő SWAFO-szérvezet támasz­pontjait akarták megsemmi­síteni a dél-afrikai gyarma­ti megszállás alatt levő te­rület északi szomszédságá­ban. Páratlan cinizmussal és képmutatással az angolai hadsereget tették felelőssé, mert fellépett a független országba 2—300 kilométer mélységben benyomult dél­afrikai csapatok (számukat negyven-hatvanezer között becsülték) ellen, A dél-afrikai támadást vi­lágszerte elítélték. Így tett az Afrikai Egységszervezet, az el nem kötelezettek moz­galma. de felemelte szavát az Angolával közös történel­mi múlttal és nyelvvel ren­delkező Brazília és több nyu­gat-európai állam, Francia- ország, az NSZK, Nagy-Bri- tannia is. A szovjet távirati irodát, a TASZSZ-t felha­talmaztak annak közlésére, hogy Moszkva nem lehet kö­zömbös az Angolát ért ag­resszióval kapcsolatban, s emlékeztettek a két ország között érvényben levő barát­sági szerződésre. (Angola tudja, mit jelent a barátok segítsége, hiszen kubai in­ternacionalisták segítettek függetlenségének megvédésé­ben.) Joggal hívták fel a fi­gyelmet a dél-afrikai akció időzítésére, is: közvetlenül azelőtt, .ment végbe, hogy a jövő csütörtökön megkezdő- • dik a Namíbia jövőjének szentelt rendkívüli ENSZ- ülésszak. Dél-Afrikának egyetlen be­folyásos támogatója akadt: az Egyesült Államok, amelv mindmáig nem létesített diplomáciai kapcsolatokat Angolával, viszont a világ­szervezeti tilalmak ellenére, erősíti a szálakat az Apar­theid-uralommal. Ezt a ko­rábbi kormányzatok alatt is megtette, de lehetőleg . ke­rülve a nyilvánosságot, szé­gyenlősen. A Reagan-admi. nisztráció. amikor „terroris­taként” ítéli el a nemzeti felszabaditási mozgalmakat, teljes nyíltsággal a dél-af­rikai gyarmatosítókat és faj­üldözőket pártfogolja a na- míbiai függetlenségi harco­sokkal szemben. Ezért alkot egységet az utóbbi időszak három fegyveres incidense, jóllehet az angolai tartomá­nyokban nem amerikaiak, hanem dél-afrikaiak voltak a végrehajtók, a bombák ki- oldói, a lövegek elsütői... 2. Mit hozott az újabb Szá­dat—Régin találkozó? Tizenegyedik alkalommal találkozott negyvenöt, hónap leforgása alatt Szadat egyip­tomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök — ezúttal Alexandriában, . Nem hiá­nyoztak a szokott dramatur­giai fogások: ellentétek, ber­zenkedések, enyhe bírálatok, majd a nagy kibékülés, az állam férfiúi bölcsességnek tulajdonított közös nevezőre jutás, Mint a megelőző csúcs- értekezletek során, ezúttal is sikerre voltak ítélve: sem saját belpolitikai, helyzetüket tekintve, sem a Washington­hoz fűződő viszonyból kö­vetkezően nem engedhették meg a veszekedés eltúlzását. A megbeszélések eredmé­nyeként újabb nekifutás kö­vetkezik a palesztin autonó­mia tárgyalásokon, valószí­nűleg már szeptemberben. Szemmelláthatóan nem sok derűlátással: a palesztin ügyet nem lehet, úgy megol­dani. hogy nem biztosítják igazi nnrendel kezesüket s a tárgyalásokról kizárják tör­vényes képviselőjüket, a PFSZ-t. így azután — egy bejrúti lap példázatával — folyik majd az alkudozás egy olyan „áruról”, amellyel nem rendelkezhetnek. Folyik a . dinamikusnak feltüntetett helybenjárás. miközben min­denki tudja: nem tudnak és nem akarnak eredményt el­érni. Alexandria mellett Da­maszkusz volt a közel-keleti tárgyalások ellenpólusa. Kad­hafi. Asszad és Arafat a leg­újabb események fényében újabb arab csúcsot sürge­tett s a líbiai vezető talál­kozott más arab államférfi­akkal is, sőt hosszas szünet után ismét beszélő viszony jött létre Szaúd-Arábiával. (Szaúd-Arábia egyébként nemrég előterjesztette saját rendezési tervét, lényegében hasonló véleményt formált a Párizsban vendégeskedő Husszein Jordániái király is.) "A közel-keleti kibontakozást kereső megbeszéléssorozat a jelek szerint magasabb se­bességfokozatra kapcsolt, igaz a haladás nem ígérkezik egyszerűnek: Alexandria az útakadályokat is jelezte.. . 3. Mi a lényege az afgán kormánynyilatkozatnak? A nemzetközi híradások­ban ma az egyik legtöbbet szereplő országnév Afga­nisztán. Sokféle javaslattal élnek, a legtöbbel sajnos nem az afgánok — az ázsiai és a világbéke érdekében. Ezért keltett élénk vissz­hangot a valóban illetékes­nek, az afgán kormánynak a nyilatkozata. Ez az ok­mány, miután kizár min­den külső beavatkozási kí­sérletet, tárgyalásokat, .in­dítványoz a szomszédoknak, Pakisztánnak és Iránnak, akár az ENSZ képviselőinek jelenlétében; intézkedéseket szorgalmaz a menekült­probléma megoldására; s a helyzet, általános megnyug­vásának. enyhülésének kö­vetkezményeként lehetsé­gesnek tartja az Afganisz­tánban tartózkodó szovjet ' csapafegységek visszavoná­sát. Réti Ervin Emlékezés, tanulságokkal IGAZI TRAGÉDIA KEZ­DŐDÖTT 1939. szeptember elsején, különösen az euró­pai népek szamára: a hit­lerista hadihajók nehéz ágyúi tüzet nyitottak a ©dansk északi szegélyén húzódó kes­keny félsziget, a Wester- platte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a má­sodik világháború kezdetét. Mire a háború végig per­zselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kilobbant Japánban, több mint 50 millió halottat szám­láltak össze a harcmezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot köve­telő háborúja. De. vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kér­dést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jogosan — ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a második vi­lágháború halottjait, mikor az Egyesült Államok milita­rista körei már nem az óri­ási áldozatok árán kivívott békére, hanem világhatalmi terveik megvalósítására gon­doltak. Ennek következté­ben az emberi haladást, az országok és a népek békés kapcsolatait zavaró hideg- háborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erő­feszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek for­dulóján palackba zárni a hidegháború szellemét. Ez a küzdelem történelmi jelentő­ségű áttörést eredményezett az enyhülési politika felé. A jelenre is érvényes ta­wtm ISS1. aiieiiwHi« *?o.. nulság, hogy a nagy fordu­lat az enyhülés irányában a népek összefogásával sürge­tett két- és több oldalú tár­gyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kez­deményezése nyomán első­sorban Nvugat-Európával ki­alakult az államközi kapcso­latok új elve. E politika tér­nyerésének hatására az Egyesült Államok is változ­tatott kapcsolatain a Szov­jetunióval és az európai szo­cialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Álla­mok is — ünnepélyesen megfogadták: erőfeszítéseket fognak tenni, hogy az eny­hülés állandó, átfogó és egye­temes méretű folyamattá váljon. A záróokmány re­ményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhü­léssel támasszák alá a poli­tikai enyhülést, s hogy meg­szilárduljon a bizalom lég­köre Európában. A HELSINKI ZÁRÓOK­MÁNY ALÁÍRÁSA után azonban rövidesen nyilván­valóvá vált, hogy bizonyos amerikai ‘ politikai körök, s a mögöttük álló. a fegy­verkezésben érdekelt mono­póliumok nem nyugszanak bele a béke megszilárdításá­ra tett erőfeszítések sikerei­be. A hetvenes évek máso­dik felére már éles harc ala­kult ki az új és a régi poli­tika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erő­södött a fegyverkezési haj­szával. de 1978-ban a NATO mar a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek til­takozása még vereséget mért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979-ben Wa­shington újabb- lendületet adott a fegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai kör zepes hatótávolságú rakétá­kat és szárnyas rakétákat telepít Nyugat-Európába. Ennek már szinte logikus következménye, hogy Carter 1980-ban elhalasztotta a SALT—II. szerződés ratifi­kálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét: a világ minden térségében, és aláirt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásá­nak „rendjét” a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormány- zat még drasztikusabb lé­péseket tett a hidegháború és a fegyverkezés felé. En­nek legfrissebb jele az ame­rikai elnök döntése a neut­ron f egy vei-ek tömeges gyár­tásának elkezdéséről. Ez példátlan cinikus kihivás az emberiség, de különösen Eu. rőpa népei ellen, hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és re­mélt atomháborút. Érthető, hogy Európa né­pei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakéta­telepítési program és a ne­utron fegyver-gyártás ellen. A szocialista országok ismé­telt kezdeményezései nyo­mán napjainkban megeleve­nednek a NATO-országok vezetői által feledésre kár­hoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atom- mentes övezet létesítéséről, a neutronfegyverek gyártá­sának, felhalmozásának és felhasználásának betiltáséról. A fegyverkezés megfékezé­sére. a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az or­szágok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom - javí­tására irányuló szovjet ja­vaslatok ismét sürgető tár­gyalási témákká váltak. AZ ERŐSÖDŐ TILTAKO­ZÓ MOZGALOM HATÁSÁ­RA az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is ér­dekelt a tárgyalásokban. De. hogy milyen megbeszélések­re készülnek, azt, világosan jelzi: a jövendő tárgyalások amerikai . résztvevőit a leg­szélsőségesebb fegyverkezés­párti személyekből válogat­ják össze. Nem titkolják azt sem, hogy olyan fegyverkor­látozás! intézkedéseket akar­nak a Szovjetunióra kény­szeríteni, amelyek biztosít­hatják az amerikai katonai fölényt. Ez azonban hibás számí­tás. A szovjet vezetők szám­talanszor leszögezték: sem­mi féle diktátumot nem fo­gadnak el, s csakis az egyen­lőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni'. Ahhoz, hogy a világ, és kü­lönösen Európa ne félelem­mel, hanem nyugodtan, bi­zalommal nézhessem a jövő­be, a jelenlegi szinten kell befagyasztani a fegyverke­zést. És azután tárgyalások sorozatán át el lehetne jut­ni olyan helyzethez, amely­ben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusz- títóbb háborútól. EUROPA NÉPEI A MÁ­SODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN: „Soha többé hábo- borút!” jelszóval megfogad­ták. hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lénye­gében ez az értelme a hel­sinki ígéretnek is. A hábo­rús emlékekből, a hideghá­borúból és az amerikai kor­mányzat jelenlegi politikájá­ból leszűrt tanulságok egy­aránt arra intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok között — mint Kalevi Sorsa, finn politikai vezető mondta — a „megsemmisü­lés veszélyének enyhülésé­ről”, a megromlott nemzet­közi politikai légkör javítá­sáról, Európa és a világ bé­kéjének tartós megőrzéséről. Kovács Imperialista erők a háttérben 0 déí-afrikai agresszió a IT napirendién A Biztonsági Tanács pén­teken éjszakai rendkívüli ülésén felszólaló ENSZ-kép- viselök túlnyomó többsége elítélte a Dél-Afrikai Köz­társaságot az Angola elleni támadásért, de nem sikerült megállapodást elérni a dél­afrikai csapatok azonnali kivonását követelő javasla­tok kérdésében. Az ülést magyar idő szerint az éjsza­kai órákban elnapolták, és magyar idő szerint szombat, délután 16.30 órakor foly­tatódott. Az Angola kérésére össze­hívott. BT-ülésen Elisio de Figueiredo angolai nagykö­vet követelte a hét elején az országába mélyen benyo­mult dél-afrikai csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását. A nagykövet hangsúlyozta: Pretoria ama kijelentései ellenére, hogy a dél-afrikai csapatok kivo­nulóban vannak, Dél-Ango- la egyes körzetei továbbra is dél-afrikai megszállás allatt állnak. Felhívta a fi­gyelmet a betolakodóknak a helyi lakosság ellen folyta­tott kegyetlenkedéseire. Azt mondotta, hogy a Dél-Afri­kai Köztársaság a terroriz­must állami szintre emelte. Az ülésen felszólaló Char­les 'Lichtenstein amerikai nagykövet nem volt haj­landó egyértelműen elítélni a dél-afrikai inváziót, csu­pán azt mondotta, hogy az amerikai küldöttség a ^él- afrikai erők „gyors” vissza­vonását követeli Angolából. R. Ovinnyikov szovjet ENSZ-delegátus megállapí­totta: nyílt titok, hogy a dél-afrikai vezetők azért indíthatták meg a katonai támadást, mert számíthattak az imperialista erők támoga­tására. Hangsúlyozta: a Szovjetunió támogatja An­golának a Biztonsági Ta­nácshoz ama követelését, hogy a testület ítélje el a Dél-Afrikai Köztársaságot és szólítsa fel csapatainak azonnali kivonására. A szov­jet képviselő sürgette, hogy a Biztonsági Tanács hozzon szankciókat a Dél-Afrikai Köztársasággal szemben. BRÜSSZEL Miközben' javában tart a francia—olasz borháború, újabb súlyos ellentét terheli a Közös Piac mezőgazdasági rendszerét: Nagy-Britannia „baromfiháborút” indított a közösség többi országa, el­sősorban Franciaország ellen. Peter Walker földművelés- ügyi, miniszter bejelentette, hogy a brit kormány „egész­ségügyi okokból” megtiltja a baromfi- és tojásbehoza­talt azokból az országokból, ahol oltással védekeznek a baromfipestis ellen. HAVANNA A Salvadort hadsereg meg­tiltotta, hogy az ország tö­megtájékoztatási eszközei hírt adjanak a mexikói és francia kormány Salvadorral kapcsolatos közös állásfoglaf lásáról. Ebben a két, ország az FMLN-t és az FDR-t. a salvadori' nép reprezentatív politikai erejének ismerte el. BÉCS Szombaton délben, röviddel 12 óra. előtt Bécs belvárosá­ban bombamerényletet haj­tottak végre egy zsinagóga ellen. A nagy erejű robbanás hat személyt — közöttük a biztonsági szolgálat, két tag­ját —, súlyosan megsebesí­tett. Mint az első jelentések­ből kiderül, a rendőrségnek sikerült őrizetbe vennie a merénylet két elkövetőjét, egyikük sebesülten került rendőrkézre. VARSÓ Szombaton Varsóban, a Minisztertanács épületében tárgyalások folytak a kor­mány és a Szolidaritás kép­viselői között, főként arról, hogyan közvetíti majd a lengyel rádió és a teleidzíó a szakszervezet szeptemberi országos kongresszusát. A megbeszélés eredményed egyelőre nem ismeretesek. BONN Az NSZK hadserege a két-' századik Starfighter típusú katonai repülőgépét vesztette el: a legutóbbi szerdán sem­misült meg egy katonai gya­korlat. során — . jelentették pénteken hivatalos források, A Starfightereket ért szeren­csétlenségek során eddig több mint száz pilóta vesz­tette életét. ŰJ-DELHl Nilam' Szandzsiva Reddi indiai, elnök fogadta Hun Sen kambodzsai külügyminisz­tert, aki hivatalos látogatá­son tartózkodik Űj-Delhiben. Hun Sen átadta Heng Sam- rinnak, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács (kormány) elnökének személyes üzene­tét. OTTAWA Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök a 3L Pug- wash-konferenciához inté­zett üzenetében állást foglalt a fegyverkezési hajsza - meg­fékezése és az erőegyensúly minél alacsonyabb fegyver­zeti szinten történő megvaló­sítása mellett. Trudeau üzenetében annak a reményének adott kifeje­zést, hogy hamarosan újra folytatódhatnak a szovjet- amerikai SALT-tárgyalások, A KÖZMŰ- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT 63. SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE , gyöngyösi és lőrinci munkahelyeire KSZ és Tátra darnra kezelőt«, illetve vezetőt felvesz. Jelentkezés: GYÖNGYÖS, Kenyérgyárba. 7.', 63. sz. építésvezetőség. 1«

Next

/
Oldalképek
Tartalom