Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
Mindennapi hazaflság KINEK A FELADATA a hazafias nevelés? Sokan úgy vélik, a néphadsereg, az MHSZ, az iskola dolga, hogy. felébressze a fiatalokban a hazafias érzést. Mások még a szóval sem tudnak mit kezdem, túl fennkölt fogalomnak érzik ahhoz, hogy mindennapi életükkel kapcsolatba tudják hozni. Holott a mindennapi ha- zafiság tudata is kell ahhoz, hogy ebben az országban, itt és most becsülettel és tisztességgel éljünk, dolgozzunk. Mert ez a lényeg: az igazi hazafis ág, a romantikus köz. helyekkel ellentétben, nem abban áll, hogy tudunk-e meghalni a hazáért Hanem, hogy tudunk-e élni érte? Nemcsak a fegyveres testületek vagy az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban egy nagyobb közösséghez való tartó aás tudatát. Ehhez az szükséges, hogy az életét kezdő ember érezze, tapasztalja, mit jelent a közösség, hogyan éljen benne. Az első közösség, amivel találkozunk, a család. Itt tanulunk meg beszélni, s itt tanulunk meg úgy beszélni, úgy gondolkodni, úgy érezni, ahogy azt a család légköre kialakítja. Ez a kisközösségi atmoszféra is élő történelem. A háborút átélt idősebb generáció sebei nem hegedtek be nyomtalanul, félelmeik nem párologtak véglegesen el, s hitük és az országot újjáépítő erejük sem veszett a múltba. Abban, ahogyan gondolkodunk, elejtett szavainkban, fintorainkban, még vágyaink színezetében is ott vannak a halottak és külföldre szakadtak, a megfakult illúziók és megerősödött hitek — kinek-kinek a nemzet sorsától függő egyszemélyes történelme szerint. De a fiatalok közül sokan mintha nem tanulták volna meg szüleiktől, hogy a történelem szüntelenül ható, létező valóság, s hogy Magyarország nemcsak földrajzi egység, hanem mindannyiunk többé-kevésbé közös szituációja is. Ha a haza szót hallják, eszükbe jut mindaz, amit az iskolában oktattak nekik Rákócziról és Petőfiről —, de a kurucok és ezernyolcszáznegyvennyolc, továbbá ezerkilencszáztizen- kilenc forradalmárai gyakran éppúgy meseszerű hősök számukra, mint Mátyás király, Könyves Kálmán, vagy a hét honfoglaló vezér. Közelmúltunk pedig sokszor még ennyire sem él bennük. BARÁTOM MONDJA, eladták a bizományiban a nászajándékba kapott ezüst kanalakat. De hát — sóhajtott fel az édesanyja — azok Sára nénié voltak! Na és? — kérdi a fiú. Ki az a Sára néni? Hát akit a nyilasok elvittek — feleli az asszony, és néznek egymásra értetlenül. A nyilasok, a Horthy- korszak. s mindaz, ami élőt. te és utána volt, a mai fiatalokat elhalványult távlatokból érinti. Sok szülő követte el azt a hibát, hogy nem törődött azzal, kialakul-e, s ha igen, milyen lesz gyereke történelmi tudata. Sőt, sokan úgy vélekedtek: minek szegény kisfiú lelkét azzal a sok rémséggel mérgezni. Elég volt nekem elszenvedni, emlékezetembe temetem azt az időt. Pedig nemcsak rémségek voltak akkor, hanem az emberi helytállás, a tisztesség, az önzetlen segítőkészség példatára is közelmúltunk. S oda nyúlnak a ma gyökerei is. A család, a szülők történelmének ismerete nélkül aligha, vagy csak nagyon nehezen teheti sajátjává bárki is a nemzeti történelmet. Például a népművészet iránti érdeklődésünk is azért válhatott felületessé, múló divattá,. mert a családi nevelés számtalan' fiatal számára nem tette érzékletes valósággá a nemzeti múlttal való összetartozást. Talán azért nem, mert annyi egyéb dolgunk van, mert elő kell teremteni a pénzt a lakásra, a bútorra, a kocsira, a gyerek öltöztetésére, mert életünk hajszás és egymásra alig jut időnk, s mert mindezekért is sok család nem vált igazi közösséggé. A családnak, az iskolái osztályoknak, az ifjúsági mozgalomnak óriási a szerepe, s a lehetősége abban, hogy kifejlessze a fiatalok önzetlenségét, segíteni akarását, egymás iránti felelősség-vállalását. Az ember alapvetően közösségi lény, ahogy tud, menekül a magányosságtól. Ha irányításunkkal nem, megtalálja hát másképp a közösséget a diák, , a gyerek; de a legkevésbé ' sem mindegy, hogy a galeriban, vagy az iskolai önképzőkörben. Annák, aki egy galeri agresszív erkölcsi normái szerint él, hiába mondjuk a hazáról akár a legszebb szavakat. A fiatalok még képlékeny személyiségét kell úgy alakítanunk, hogy jelleme a közösségi értékektől formálódva szilárduljon gerincessé. S AKKOR KÖNNYEN megérti, hogy a haza szó nem frázis: s hogy érte lehet és kell is élni: tisztességes, becsületes, alkotó munkával Szúnyogh Szabolcs Ölest * «ártott esz egri forosi es a gyöngyösi városi partbizoffsög Az MSZMP egri járási bizottsága tegnap ülést tartott. A pártbizottság megtárgyalta a Politikai Bizottság 1972. március 21-i, a községi párt. bizottságok és pártvezetőségek munkájának továbbfejlesztésével kapcsolatos határozata végrehajtásáról szóló jelentést. Ezt követően a pártbizottság személyi ügye. két tárgyalt. A bizottság Németh Tibort felmentette járási titkár; funkciójából, tekintettel arra, hogy állami vonalon dolgozik tovább. A járási titkári funkcióra a pártbizottság Kalmár Imrét választotta meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt Gyöngyös Váró. si Bizottsága pénteki soros ülésén megtárgyalta a város gazdálkodásának 1981. első félévi tapasztalatait, a városi pártbizottság munka- programjának időarányos végrehajtását és a végrehajtó bizottság első féléves tevékenységét. Személyi kérdések keretében P.atócs Lászlót, a városi pártbizottság politikai munkatársát a város; pártbizottság titkárává és egyben a végrehajtó bizottság tagjává választotta. A pártbizottsági üléseken részt vett Horváth. Árpád, a Központi Bizottság politikai munkatársa. Heves megye instruktora is. Bárány exportra A nyári hónapokban is folyamatos a bárányexport a Lajtahansági Állami Gazdaságból. Legutóbb több mint 800 bárányból álló szállítmányt indítottak útnak az NSZK-ba. A 40 kilósra hizlalt bárányok speciális kamionokban teszik meg az utat. Az idén már több mint 11 ezer pecsenyebárányt exportált a hansági gazdaság, s ezt a számot tervük szerint az év végéig megduplázzák. Sikerült kidolgozniuk egy olyan tenyésztési technológiát, amelynek révén a bárányhús faggyúmentes, s ezáltal a legigényesebb piacokon is értékesíteni tudják. LUDASI KÉPESLAP Falu, fő utak között A forgalmas fő vonalak között inkább nyújtózik mintsem terpeszkedik — vonatról a síkon, gépkocsiról enyhe domb hátán — a falu, amelynek nevét régi pecsétje címerállatáról is bárki eltalálná. A 30-as út elkerüli, a vasút éppen hogy csak súrolja s mivel — kiváltképp így nyáridőben — napközben jobbára a helybeliek sincsenek idehaza: pihentető csönd üli meg a kertes házakat. Különös ellentéte ez Ludas meglehetősen zajos történelmének. Hiszen az először egy 1464-es oklevélben emlegetett települést többször is elsöpörték az évszázadok viharai: szétdúlta a török, pusztították császári martalócok, földesurak osztozkodtak rajta, tulajdonosok adták-vették. Valóságos csoda, hogy lakói mégis újA község legújabb büszkesége Kette» a vasútról, két régi ember az új állomásról: Szatmári Barnabás és forgalmista társa, Kiss József ra meg újra megpróbálták magukat sok könnyel vérrel, verejtékkel öntözött földjéhez kötni s utóbb ki- téphetetlen gyökeret ereszthettek itt! Ha e szálak nem is bizonyultak minden esetben erősebbnek, olykor meg-megia- zultak vagy kiszakadtak — a falu népe mindmáig elszántan birtokolja a tájat s többnyire ragaszkodik az ősj helységhez. Nem nagyon húzódik át a közös tanács székhelyére, Detkre, sőt a közeli város, Gyöngyös csábításának is ellenáll, makacsul. Talán éppen az a jellemzőbb, hogy idegenek éreznek vágyat az áttelepedésre, beköltözésre. A máshová valósiak kapnak kedvet -egy- egy kiürült, elárvult porta megvásárlására, elfoglalására, vagy új fészek rakására. Mert alapjában véve azért — mint tapasztalható — sok mindent megtalál itt az ember! Már válogatni is lehet a helybeli állások között s a kedvező közlekedés következtében a távolabbi munkahelyek sem jelentenek gondot. Szinte korlátlan foglalkoztatást kínál a gyakran egész dinasztiákat is te- remtö vasút, ahol a tanult szakmát apáról fiúra, unokára lehet hagyni. Dolgozhatnak a közös tsz állattartó telepén, a községben székelő áfész valamelyik egységénél, közintézményeknél, ha a takarmánykeverő üzem netalán távolabb áll az érdeklődésüktől. Kiépített utak vannak a faluban, sehonnan sem hiányzik a villany s 1968-tól vezetékes vizet isznak a lu- dasiak is. Szinte csak a hentessel, a húsbolttal adós máig is a szövetkezeti kereskedelem, hagyományos ve- agyesboü. önkiszolgáló éleit miszer- és iparcikk áruda, zöldségárusító hely várja a vásárlókat. A három italbolt egjdke melegkonyhás s ennélfogva nemcsak a köz- étkeztetésre vállalkozhat, hanem hallatlanul olcsó áruival az átutazó számára sem okoz csalódást. Helyben kínálják a tüzelő- és építőanyagot, s amíg Detk szélén fel nem épül a nagyobb: mini gázcseretelep szolgálja a Ludason is mind praktikusabbá váló háztartásokat. — A két évtizede összeírt 1246-os csúcstól ugyan már messze elmaradtunk — halljuk Koncsos Istvántól, az itt lakó detki tanácselnöktől, aki a hét némely napján természetesen helyben fogadja a ludasiakat — de még mindig 980 körüli a lakosság száma, s ez azért nem túlságosan kevés. Bár az utóbbi időkben sajnos több a halálozás, mint a születés, zömmel 50—70 esztendősek I az emberek: úgy érzem, hogy aligha kell tartanunk az elnéptelenedéstől. Annál inkább, mivel a sokáig nálunk is divatozó egyke helyett ma már' eléggé gyakori a több gyermekes család. Feltétlenül biztató, hogy az általános iskola faluban maradt első osztályába az idén már minden eddiginél többen iratkoztak az óvodából, a 32 kisdiák mindössze tízzel kevesebb, mint a korábbi első-második évfolyam együttes létszáma volt. Ügy beszélik, hogy a kiskertek, háztáji gazdaságok — ahonnan egyébként lúd úgyszólván már csak a legritkább esetben kerül piacra — jól kiegészítik a kereseteket, évente legalább egymillió forinttal növelik az itteniek jövedelmét. A jómód lépten-nyomon VIszik. Takarosak a házak, félszáznál több a személygépkocsi, nem okoz nagyobb meglepetést, ha valakinek színes tv- je is van már. A falu képét impozáns középületek formálták tetszetősebbé. Még mindig szemrevaló az 1961-ben átadott községháza, amelyet különben egy idő óta még sok egyéb célra — orvosi rendelésre is — hasznosítanak. A tanácselnök *— akivel a ludasi utcákat járjuk — egyaránt büszkén mutogatja az évtizede használt „új” postahivatalt, a leg. utóbbi tervciklusban elkészült szolgáltatóházat, nem utolsósorban pedig a több, mint 50 millió forintos költséggel létesített korszerű vasútállomást. S közben elmondja, hogy voltaképpen igen szerény az az összeg, amit a tanács a községre költhet, de a lakosság társadalmi munkájával az üzemek segítségével egy kicsivel azért mindig többre futja. No meg aztán a vállalatok. szövetkezetek külön is fejlesztenek, s így azért időről időre csak előbbre lehet lépni. Számos kisebb helyi vállalkozás után — már á KPM igazgatóságának közreműködésével — mostanában a Heves felé vivő út szélesítésén, felújításán a sorj az itthoniak közül pedig leghamarabb a Móricz Zsigmond utcát kívánják rendbetermil S a VI. ötéves terv soránj még a jövő ősszel szeretnék — több más mellett — az öregeket is megörvendeztet^ ni egy napközi otthonnal. A sínek mellett találka^ zunk az állomásfőnökkel; Szatmári Barnabással. 1978 óta már ki tudja hányadik alkalommal gyönyörködik az elegáns épületben, aminek váróterme, pénztárcsarnoka még bizony Egernek is becsületére válna. — Ha jól tudom, több mint száz esztendős „indóházat” váltottunk vele — magyarázza a délutáni napsütésben —, s eközben modern forgalomtechnikai berendezéseket is kaptunk, megvalósult a legtökéletesebb pályavilágítás és hangszóró került minden fontosabb helyre. Ami persze kellett: is már, miután itt naponta 160 pár szerelvény halad át s 32 megáll... Amikor a kis pályaudvaron csak átszáguld a nemzetközi gyors, hírt ad magá-í ról Ludas is a világnak. A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nemrégiben teljesen renovált szomszédos üzeme pedig —■, ahogyan kiderül egy újabb beszélgetésnél — éppenséggel a távoli országok üzenetét veszi. A keverő ugyanis, amely annak idején az első volt szűkebb hazánkban, s óránkénti teljed sítményét tekintve mindmáig páratlan a területen, gyártmányaihoz, a különféle tápokhoz még a tengeren túlú ról is kap alapanyagot. — Ügy kicserélődött, megváltozott ez a falu. hogy alighanem csak a templom; a hajdani fényes Tarródy- kastély néhány megmaradt fala meg egy-két öreg pár rasztház őrzj a múltat —'• összegezi tapasztalatait egy idősebb megszólított asszony; Pál Jánosné is a főutcán. — Nyoma sincs az egykori ne-' héz életnek, amibe épperi félszáz éve magam is bele-: csöppentem, amikor ideho-’ zott újdonsült férjem. A' szülőkkel együtt nyolcán laktunk egy fedél alatt, s nagyon meg kellett dolgoznunk a kenyérért.., Most már kinek-kinek sokkal könnyebb a dolga, az emberek többre viszik. Férjemmel együtt talán csak a szétbontott kastélyt sajnáljuk az eltűnt világból. Mert a háborút is épségben átvészelt hatalmas épületben annyi minden lehetett volna a mának és a jövőnek: is.., 1 Gyóni Gyula .NémsmGl 1981, augusztus 1,, szomhaá Utcakép, a hajdani Proletár-telepről _ nni ni mm j (Szántó György felv.) y
