Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
m FILM Á királyi biztos szeretője Színes brazil film Aki európai, «az megszokott, elfogadott normák szerint közelíti meg ezt az alkotást, bizonyára fanyalog, va fogadja. Á dél-amerikai táj egzotikumával ugyan lehet hogy megfogja, de aligha bűvölik el a zord sziklák, legfeljebb a némi poézist sugalló, messziről eget szur- káló hegyek ringatják költői hangulatba. A szex biztos siker. Különösképp, ha annyi helyet és időt kap a vásznon, mint ebben az esetben Zézé Motte, a királyi biztos szeretőjét alakító, egyébként rendkívül tehetséges művésznő. — aki nemcsak a jellemóbrázo. lás terén jeleskedik, hanem boszorkányos ügyességgel táncol is — teljes természetességgel meztelenkedik, s folyvást a földön járó szerelem örömeiért ujjong. Nem csoda, hogy mindjárt rabja lesz az idősödő portugál bözteti egymástól, valójában mindannyian a gyarmatok lehető legtökéletesebb kizsákmányolását tartják élet- céluknak. Méghozzá úgy, hogy közben maguk is dúsgazdaggá válnak. Aztán jön. nek Irigyek, kezdődik a pisz- kálódás, a feljelentgetés, amely végül is lebukásba torkollik. Most már semmi akadálya annak, hogy megérkezzék az uralkodó által kinevezett újabb hatalom-, pénz- és élvezetsóvár föúr. Aztán foroghat a sors kereke. ismétlődhet a történet, ki tudja hányszor. ''Nem marad el a legalább csipetnyi melodráma sem. Elborongani mégsem hagynak minket, mert a temperamentumos főhős gondoskodik a váratlan fordulatokról. Az egyik monostorba menekül, s ott találkozik egykori szeretőjével, akit — mit kendőzzük a tényeket — hunagyúr, aki szintén ádám- kosztümben — jusson látnivaló a nőknek is — veti magát az ágyba. Jósé Medeiros kamerája ennél a részletnél is készséggel időzött. Roberto Menescal és Jorge Ben zenéje meglehetősen határozottan hangsúlyozta az erotikus. az egymást váltó vérbő részleteket. Olyannyira, hogy a leghidegvérűbb néző sem üldögélhetett közömböséi. Ráadásul a sztori is érdekesnek tűnt. s jelezte, hogy a forgatókönyvírók — Carlos Ditgues és Joao Fellicio Dos Stfntos — valamint Carlos Díegues réndezó arra törékedték, hogy ne csak színes, hanem tanulságos mesét is szójenek. Ennek lényégé az, hogy a királyi küldötteket csak nevük különszáros tempóval lerohan. Más szóval: mindent legyőz a szerelem. íme egy rakomány dicséret, mégis akadnak aggá- lyoskodók? Ennek az az oka, hogy meglehetősen ritkán látunk brazil alkotásokat. Ezért nehezen barátkozunk meg az olykor igen lassú, máskor meg gyors tempóval, pedig mindez a sajátos, az általunk kuriózumnak minősített dél-amerikai temperamentumból fakad. Azért azt is valljuk meg, hogy csak eleinte húzódozunk, mérlegelünk, vonakodunk, később azonban bennünket is rabul ejt ez a varázs. Legalábbis másfél órára..'. Pécsi István Zugügyvéd zavarban Olasz bűnügyi film A zugügyvéd tizenöt éve vőlegény, állása nincs, nem is akarja, hogy legyen. Mert aníit azért fizetnének, az neki nem elég, akkor meg minek ott ülni az íróasztalánál, mikor ő egyébként is unja az állandó munkát Ezt a négyven körüli foglalkozásnélkülit állítja a krimi tengelyébe négy forgatókönyvíró és a rendező. Ser. gio Corbucci. És ettől lesz ez a krimi tipikusan olasz. Meg attól, hogy ezt a főszerepet Nino Manfredi alakítja. A történet során kellő iramban szaporodnak a hullák, a sötét szándékok szálai mintha itt-ott elpattannának. talán azért is, hogy kíváncsiságunkat fokozzák. Mégis úgy érzem, hog^ színházban vagyok. A kamera sokszor áll a zugügyvéd arcára és addig marad ott, amíg az el nem látszotta azt a néhány lassú rezze- netét. amely a benne folyó érzelmeket van hivatva velünk. nézőkkel az adott helyzetben érzékeltetni. És mintha minden ilyen kis epizód egy kicsikével tovább tartana a kelleténél. Csak egy kis pisszenettel, csak egy szóval, vagy néha egy mondattal. Mert túlontúl akar hatni a történet. Mert a zugügyvéd egy csábítás folytán áldozatnak jó gazellaként kawedik agy eseménysorba, ahol nagy és mocskos vadak, sakálok, hiénák, tigrisek tépik egymást. A sivatagi hasonlat csak érzékelteti az olasz társadalom erkölcsi állapotát, közelebbről NSpolyt, ahol minden megtörténhetik a pénz, a szennyes pénz miatt. A film végén szépszerével azt is gondolom már, hogy az egész gyengén összetákolt bűnügyi mesét azért forgatta le Sorgio Corbucci, hogy epés gondolatait elmondathassa az utca embereivel. Mert amit a filmmese szereplői krimititokként üldöznek. védenek, takargatnak, a film zárójelenetében harsog a nápolyi utcán, az ablakokból. a tereken; az apró boltokból ki és ott bent a pultnál is harsog. Csak a politika csinálói, a bársonyszékben ülők mintha süketek lennének. A felügyelőt Ugo Tognaz- zi játssza. És az ő mondatai is mintha a társadalmi igazság oldaláról szólnának. Szerepköre és termete Pie- donet juttatja eszünkbe, mégis mennyivel többet ad ó ebben az epizódszerepben, A két nagy jellemszínész mellett a hamadik, Paolo Stoppá ugyancsak markáns figurát mintáz, tudtára adva a nézőknek, hogy ilyen apa is létezki. ha a milliók már végképp megőrjítették. Farkas András Józsa János képei a Hatvani Galériában MEZÖTÜRI CSEREPEK GYÖNGYÖSÖN. Alföldi mester, Gonda István népi iparművész bokályai, tálai, kancsói láthatok a gyöngyösi Mátra Múzeumban. (Fotó: Kőhidi Imre) Minél árnyaltabb egy nép képzőművészeti élete, annál gazdagabb is. Józsa János festészetünk egyik árnyalatához tartozik, 1936-ban szü. letett Debrecenben. Szinte Gábor tanítványa volt, több európai országban járt, mintegy húsz egyéni kiállítása nyílt Budapesten, Békéscsabán, Nyíregyházán, Debrecenben, most Hatvanban. Grafikus ég festő egy személyben, 1965-ben Lipcsében ezüstérmet nyert, kitün. tették a Munkácsy- és Med- gyessy-plakettal, megkapta Debrecen művészeti diját. Ezúttal festményeit láthatjuk, „mesterségpróbáló” munkáit, ahogy Bényei József jellemezte megnyitójában törekvéseit, .Képei közül kiemelkedik az „Apám emlékére” festett mű a maga többtételes szerkezetével. Egységes hatású, részletfinomságokban gazdag kép, lírai hitellel és érzékeny műgonddal. Ehhez hasonlóan elmélyült alkotás a „Villámsújtott fa”, az „Emlék” és a „Pihenő bika”. Itt nyilvánul meg leginkább eredeti látása és élményvilága. Egész sorozatot festett az erdőről! A fák szinte társként néznek vissza ránk, olyan intenzivek színben. „Utánunk kapaszkodó emlék”, ahogy Bényei József analizálta szemléletét. Minőségében nem egyenletes, de ez inkább dicséret, mint elmarasztalás, hiszen vállalkozókedvének, festői munkabírásának jele. Ezzel a mindig kész lendülettel ábrázolja a kovácsmühelyt, a favágó és fazekas alakját néprajzi pontossággal, méltóan emlékezik Kondor Béla alakjára, s önmagáról is markáns „ön- arckép”-et fest.. Olykor diszletszerűek képei, ez jellegzetességük. Bizonyos részleteket kiemel, így egy pár bakancsot, lámpát, ami ifjúságából feltámad és festészetté növekedik. Az a tény, hogy a Ceglédi Ősz keretében I. díjat kapott az országos ex libris-kiállításon, hogy Itáliában II. díjjal jutalmazták grafikus-felkészültségét, hogy munkáival részt vett Capriban, Nápolyban. Milánóban, Bolognában, Montrealban nemzetközi kiállításokon: nemzetközi mérleget )s jelent. Mindez rekesz-zománc sorozatában is megnyilvánul. Megismerte a műfaj titkait, törvényeit, en. nek jegyében készítette el cégéreit, Carmina Burana ciklusát. E műfaji gazdagodás fejlődését és további kibontakozását is érzékelteti még akkor is, ha egyelőre élményei nem tudnak olyan könnyeden megjelenni a zománctechnikában, mint grafikáiban. Izig-vérig grafikus alkat, s ez javára írandó, ez a tény biztosítja festői kompocíziói- nak a rendjét, motívumainak sűrített szilárdságát. Szívósan körüljárja művészetében a múlt és a jelen . rétegelt, festményekkel pillant be egy idős asszony . kávédiirálós szobájába, a fotós műterembe, felröppent egy részletet Kazimlerzből. Zománcképeivel idézi, ábrázolja a zenét, a fuvolás alakját. Minden kész arra. eszköze; érettek, hogy megalkossa élete fő művét, jó művek ösvényén a maradandó értéket. Józsa János kiállítását egyébként augusztus 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Hatvani Galéria emeleti termében. Losonci Miklós Nyolcrészes zenei ismeretterjesztő sorozat Á narrátor: Yehudi Menuhin „Az ember zenéje" című, 8 részes zenei ismeretterjesztő soiozattal gyarapodott st napokban a televízió szalag- tára. A Kanadai Televízió sorozatának egyik érdekessége, hogy narrátorként ai. világ egyik legnagyobb hegedűművésze. Yehudi Me-y nuhin működik közre. művész Curtis Davis kana-í dai zeneszerzővel és zenetudóssal közösen társszerzői® Is a műsornak. A műsor készítői a forga-l tás idején eljutottak a ze-i nei múlt tárgyi emlékeinekt színhelyeire is. A nézők b«J pillanthatnak az afrikai! hangszer-készítés rejtelmedbejáj s nyomon követhetik a hú-g. ros hangszerek fejlődését alK kezdetektől a világhírű Strajf divari- és Guarneri-heged űkt|' készítéséig. A zene történeté-,, nek jelentős állomásaként«» számon tartott kottaírás we_; detét is megörökíti a filmsorozat, bemutatva a delphoi romokon felfedezett kotta-iy grafika ősi jeleit. A zene barátainak érdeklődésére számot tartó adásoki képernyőre kerülésével egy- időben a művet könyv alakban is megjelenteti a Zeneműkiadó. (MTI) Napfogyatkozás a Szovjetunióban Több mint két órán át volt megfigyelhető pénteken reggel teljes napfogyatkozás a Szovjetunióban. A sajátos természeti jelenség ezúttal csak a Szovjetunió területén volt vizsgálható, s ezért számos országból mintegy 200 csillagász érkezett a különböző területeken felállított megfigyelöállomásokra, hogy szovjet kollégáival együtt végezzen vizsgálatokat. A teljes napfogyatkozás a Fekete-tenger fölött, Szuhumi térségében kezdődött és a Kaukázus, a Kaspi-tenger északi része, Kazahsztán, Szibéria, Szahalin és a Ku- rili-szigetek térségében volt megfigyelhető. A leghosszab. bán, a Bajkál—Amúr vasútvonal térségében fedte el a Hold a Napot, itt, 129 másodpercig tartott a teljes napfogyatkozás^ 8. — Maga olyan türelmetlen. mint egy gyerek — magyarázta dón Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell lenni. Rumata búsan elmosolyodott. — Amíg mi várakozunk — felelte —, készülődünk, meg célozgatunk, ezek a vadállatok minden percben embereket ölnek. — Anton — mondta Kondor —, a világmindenségbeó sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történelem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen, eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek -az emberiségnek. Ha gyenge vágj’,, menj -el. -Térj haza. . Rumata hallgatott. Don Kondor végigsétált az asztal mellett, és búsan bólogatott — Mindent értek — mondta. — Hiszen mindezt átéltem. Volt idő, amikor a tehetetlenség és a tulajdon aljasságom érzése látszott számomra a legszörnyűbbnek. Egyesek, a gyengébbek, beleőrültek. őket visszaküldték a Földre, és most gyógyítják. Tizenöt évre volt szükségem. hogy megértsem, mi a legszörnyűbb. Az emberi arculatot elveszíteni szörnyű, Anton. Bemocskolni a lelket, elkeseredni. Mi itt istenek vagyunk, Anton, és okosabbaknak kell lennünk a legendák isteneinél, akiket az itteni nép valahogy a saját képére és hasonlatosságára _ alkot. Én tizenöt éve vagyok itt. Én mór nem is álmodom a Földről. Egyszer, az irataim között kutatva, rábukkantam egy nő fényképére, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy kicsoda. Néha ijedten eszmélek rá, hogy én már régóta nem az Intézet munkatársa vagyok, hanem az Intézet múzeumának kiállítási tárgya. Hát ez a legszörnyűbb: beleélni magunkat a szerepünkbe. Mindegyikünkben a nemes söpredék küzd a kommü- nárral. A Föld innen ezer évre és ezer parszekre esik. Kommünárok maradunk. Ö nem érti meg. De hogyan is érthetné? Szerencséje volt. ő nem tudja, mj a szürke terror, kicsoda dón Reba. Mindaz, aminek a bolygón végzett tizenöt éves munkája alatt tanúja volt, így vagy amúgy beleélik a bá2iselméletbe. S amikor én a fasizmusról, a szürke ro- hamosztagosokról beszélek neki, ő ezt érzelmi kitörésnek tekinti: „Ne tréfáljon a terminológiával. Anton! A terminológiai zűrzavar veszélyes következményekkel jár.” Sehogyan sem tudja megérteni, hogy a középkori brutalitás normális színvonala — Arkanar boldog tegnapja. Don Reba az ő számára holmi Richelieu, okos és előrelátó politikus, aki az abszolutizmust védelmezi a feudális betyársággal szemben. Az egész bolygón egyedül én látom az országra rákúszó szörnyűséges árnyat, de éppen én nem tudom megérteni, kinek az árnyéka ez, és rpiért... — Hogy van a tiszteletre méltó Szinda? — kérdezte. Don Kondor már nem nézett a veséjébe. — Köszönöm, jól — dör- mögte. Azután így szólt: — Végtére is meg kell érteni, hogy sem te, sem én. egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékelhető gyümölcseit. Mj nem fizikusok vagyunk, hanem történészek. Számunkra az időegység nem a másodperc, hanem az évszázad, mi csupán előkészítjük a talajt a vetéshez. Egyébként a Földről jönnek néha holmi... rajongók, hogy az ördög vinné őket... Kurta lélegzetű vég- tázók... Rumata erőltetetten mosolygott, és húzogatni kezdte lovaglócsizmája szárát. Vágtázok. Igen, voltak ilyenek. ____ T íz évvel ezelőtt Stefan Orlowski. más néven dón Kapada, ő császári felsége íjász-századának parancsnoka, tizennyolc esztorj boszorkány nyilvános megkín- zatása alatt katonáival tüzet nyittatott a hóhérokra, lekaszabolta a birodalmi bírót, de a lándzsás palotaőrség felkoncolta. Miközben haláltusában vonaglott, így kiabált: ..Hiszen emberek vagytok ! Üssétek őket, üssétek!” — de nemigen hallották a szavát (Folytatjuk) t ■4
