Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

Zsaru vagy csirkefogó ? FRANCIA FILM NEM FELEDKEZHETÜNK MEG RÓLUKI Gondoskodás a magukra maradt öregekről Egy szociális felmérés tapasztalatairól Az nem baj, ha már a I film címében is kérdőjel [ ágaskodik, mert legalább az I izgalom még ezzel a kér- 1 déssel la sűrűbbé válik. A I néző azt hiszi, így bizo­nyára az ő feladata lesz majd eldönteni ezt a fo- ' gas kérdést. ! Nem kell nagyon megljed- I nünk, nem állítja ez a fran- I cia kalandfilm sem megold- ■ hatatlan probléma elé a 1 kedves nézőt. A feladványt ! ugyanis leegyszerűsíti a ' megvesztegetően magabiz- ! tos főhős, a rezzenéstelen I arcú kalandsztár, a francia 1 filmeknek talán ma is a 1 legnépszerűbb színésze: | Jean-Paul Belmondó. ! Olyan régen nagy vagány ! 6 már a francia filmgyár- ! fásban, hogy gyorsan utá- ' nanéztem a lexikonban: ] már negyvennyolc éves. És \ ezt csak azért említem meg. 1 mért annak idején folyton ' írták a lapok, hogy minden hajmeresztő mutatványa az övé. neki nem kell kászka- : dőr, ő maga tudja azt, amit a néző tőle látni óhajt. Eb­ben a filmben már őszüli I hajszálait is megismerhetjük. I Testi izomzatának és vak- I merőségének bravúrjait ko- ! pottabb változatban kapjuk, ! de még így is : elhihetővé tesz egy sor cselekményt, nagyszerű koreográfia sze­rint öklöz. hajmeresztőén tud ugrani a pár méteres 1 semmibe, ahol csak annyi- ! ra zúzódik össze, hogy utá- 1 na vígan belemosolyoghas­son a felvevőgépbe.* Szóval: kedves, szeretnivaló hős. azt ' az érzést, kelti bennünk. hogy ezután a bonyolult, I vagy túlbonyolított ügy után ' iszik egy feketét és máris 1 fut az újabb feladat után. I Mert a hősnek minden pil­lanatban bizonyítania kell, hogy nem véletlenül válik félistenné. Nincsenek elkényeztetve a dzsessí egri szerelmesei. Igen kevésszer láthatnak vendégül egy-egy együttest, ritkán örülhetnek hangver­senyeknek. fellépéseknek. Ha mennyiségi igényeiket nem is elégíti ki. remélhe­tőleg élményszámba menő találkozás lesz szeptember­ben az a koncert, amelyen CT1 ÜBSfeÜ Iliül, augusztus 21,, hétfő És a regényből készült kalandjáték olyan jólszabott, annyira a Belmondo testmé­retére alakított, hogy csak néhány epizód lepergése után kezd deregeni bennünk a kérdés: miért is van szem­beszegezve a film címében a két fogalom: zsaru vagy csirkafogó? Nos, valóban kell ez a kérdőjel! Ez a fő­hős ugyanis a szó legszo­rosabb értelmében felrob­bant egy játékkaszinót, egy luxusautót, felgyújt egy apró francia kricsmit. És lő és verekszik, csapdát állít és úgy bogozza-intézi az ese­ményeket összekötő szálakat, hogy azok összegubancolód­janak, Félig felserdült jog­érzékem olykor tagadja, hogy a főhős cselekménye, vagy amit ő annak minősít, beleférne a jogos védelem, vagy a jogos nyomozási el­járás kategóriájába. Ezért ez a kérdőjel? Vagy inkább azért, mert a francia társa­dalomnak a krimikben oly sokszor bemutatott térképén végképp nem látni már a választóvonalakat az al-, a fél- és a felvilág között? A főhős körül a kétes és nem kétes elemek olyan csoport­ja nyüzsög, a luxus és a Sábán, hogy a nézőben tény­leg felmerül a kérdés: eb­ben a világban lehet-e tisz­tességesen pénzt keresni és hogyan lehet itt tisztességes­nek megmaradni? Ez az a torzítás, ami a módszereket indokolná? És ennek a fő­hősnek a módszere, stílusa kell — vagy megengedett? —. hogy a bűnösök elnyer­jék méltó büntetésüket? Egyébként minden stim­mel. Henri Decae képei va­lóban színesek. És a rende­ző. Georges Lautnernek hív­ják, mintha felfedezte volna Belmondo humorát is! a műfaj finn képviselőinek tapsolhatnak majd. Pori, Eger finnországi testvérvárosa, jelentős nem­zetközi dzsesszfesztivál színhelye. Az itt, 1971-ben alakult huszonkéttagú Pori Big Band ma már nemcsak nívós muzsikájáról híres, de néhány esztendő alatt ran­gos műhellyé is vált. ‘ Sok fiatal zenésznek nyújt ta­nulási és gyakorlási lehető­séget Az együttes játékát szeolember 12-én, este 7 órától az egri Gárdonyi Gé­za Színházban hallgathatják meg az érdeklődők; __r Ném léhet rosszabb, ke­gyetlenebb állapot annál mint amikor öregkorára tel. jesen magára marad az em­ber! Ez a szívszorító érzés lesz úrrá legtöbbünkön, va­lahányszor csak ilyen sorsra jutottakról hallunk, vagy ráncos bőrű magányosokkal találkozunk. Ha van egy kis időnk. vonaton, autóbuszon, parkban, esetleg kirakat előtt álldogálva, türelmesen meg­hallgatjuk a talán t.úl beszé­des nénikét, bácsikát, mert tudiuk, otthon nincs kihez szólnia. Igénytelenek, nekik pár kedves mondat, is elég ... De tegyük a szívünkre a ke­zünket: ez csak néha van így. A velük való folyama­tos törődésre kétségkívül a szervezett, intézményes for­mák, vagyis a szociális, illet­ve napközi otthonok, vala­mint a házi szociális, gondo­zás adnak biztos lehetőséget. Miért kevesebben a lehetőnél? Hogy az utóbbiak — pon­tosabban az időskorúak nap­közbeni elhelyezésére szol­gáló létesítmények — meny­nyire segítik a gondoskodás­sal kapcsolatos feladatok tel. jesítését. erről készített fel­mérést, a közelmúltban a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága mellett működő nő. és rétegpolitikai munkabizottság. A vizsgálatot végzettek megállapítása: megyénk­ben jelenleg 51 napközi ott­hon várja az idős embereket pontosan 1455 férőhellyel. Ám nincs minden hely ki­használva. Például Kálban, Sarudon 25 helyett csak ti­zennégyen, R ecsken pedig mindössze tízen veszik igény, be ezt az ellátást. A boldogé otthon viszont csaknem tel­jesen üres — negyedszáz fé­rőhelyre csupán négyen jut. nak. Az összes közül tizenkét olyan intézmény működik csak, ahol a lehetségessel azonos vagy annál nagyobb a létszám. S e2 meglepően rossz arányi Természetesen fény derült a dolog hátterére is. Minde­nekelőtt a gondozási díj el. 24. — Annál Inkább!.II — ál­lapította meg jelentőségtel­jesen Rumata. — Így gondolja? — A bá­ró még mindig habozott. — Hiszen ezt ön jobban tudja, mint én!... — Igen — felelte a báró. — Igaza van. El sem hiszi, kedves Rumata, de én ké­pes vagyok három-négy órát egyfolytában így forgatni a kardot, és cseppet sem fá­radok el... Ó, miért nem lát ő most engem?! — Elmondom neki — ígér­te Rumata. A báró sóhajtott és leen­gedte a kardját. — Nem tudom, nem tu­dom. .. — mondta tétován. — Mit gondol, helyesen tet­tem, hogy nem búcsúztattam őket farba rúg ássál? — Tökéletesen helyesen — biztosította Rumata. — Nos hát. — mondta a báró —. ha egyszer nem si­került verekednünk, akkor mást már jogunk vart egy- keveset enni és inni, • számolásának legújabb mód. ja az oka az egyedül levő öregek visszahúzódásának: igazságosabbnak tartották a rendelettel bevezetett egysé­ges helyett a jövedelem alap­ján differenciált térítési ösz. szeg fizetését. Sokan azért is panaszkodtak, hogy a hagya­ték terheként könyvelik el a díjat. Emiatt egyébként nyolcvannégyen léptek ki. Ehhez társulnak ■ a téves ..szegénykonyha "szemléletből fakadó ellenérzések. Mindez nyilvánvalóan a felvilágosító, meggyőző munka hiányossá­gaival is magyarázható. Az előrelépés annál is inkább szükséges, mivel ugyanakkor Atányban, Horton, Visontán és az egyik egri otthonban ma is sokan várnak arra, hogy felvételt nyerjenek. Az ó kérésüket azonban éppen a szűkös körülmények miatt nem tudják teljesíteni... Közösséggel, foglalkoztatással, a magány ellen A társadalmi vizsgálók fi­gyelmét természetesen nem kerülte el az sem, hogy mi­lyen feltételek között töltik el napjaikat ezen otthonok lakói. Hiszen gondozásuknak éppen az a célja, hogy ott. honosán érezzék magukat, egyszersmind közösségbe ke. rülhessenek, s így megszán, jenek az egyedülléttel, a tét. lenséggel járó káros hatások. A megyénkben levő intéz­mények — szögezi le a vizs­gálat dokumentuma —, álta­lában megfelelnek a legfon­tosabb szociális előírásoknak, Ez nem jelenti azonban, hogy ne lenne mielőbbi megoldás­ra váró gond. Több helyen hiányzik a folyóvíz, a fürdő, szoba, baj van az étrenddel is főleg ott, ahol bisztróból hordják az ebédet: túl fűsze­res és zsíros. Helyszűke miatt az igazi pihenésre sincs meg­felelő lehetőség, például a gyöngyösi, az adácsi. az ecsé. di, a mátraszentimrel és a II. számú egri otthonban. Az említett hibák mellett persze a jó megoldásokat is feltárták. Elsősorban az olyan szolgáltatásokról van szó, Lábánál fogva lehúzta az asztalról a még mindig esz­méletlenül heverő szürke hadnagyot, és öblös hangon kurjantotta: — Hé, gazdasszony! Bort és ételt! Odajöttek a fiatal arisz­tokraták. tisztelettudóan gra. turkáltak a győzelemhez. — Semmiség — mondta kedélyesen a báró. — Hat nyomorult pribék. Az ,,Arany Patkó"-ban két-két tucatot zavartam szét... Milyen sze­rencse — fordult Rumatá- hoz —, hogy akkor nem volt velem a harci kardom! Fele- dékenységemben kivonhat­tam volna. És bár az „Arany Patkó” nem fogadó, hanem, csupán kocsma... A gazdasszony hússal teli tálakat, bornskancsókat ho­zott. A báró feltűrte inge ujját, és dologhoz látott. — Igaz is — szólt Rumata —, ki volt az a három fo­goly, akit az „Arany Patkó”. ban kiszabadított?, — Kiszabadítottam? — A báró Rumatára meredt. — Bizonyára nem fejeztem ki mint a mosás, a ruhajavítás, vagy a rendszeres orvosi fe­lügyelet. De ezentúl figye­lemmel kísérik a gondozot­tak hazai környezetét is: se­gítenek lakásuk tisztán tar­tásában, tüzelőjük beszerzé­sében. Erre találtak jó pél­dát Szilvásváradon, Verpe. léten, Űjlőrincfalván és Eger- farmoson. Különösen örven­detes, hogy az intézmények túlnyomó részében rendsze­resen foglalkoztatják az időskorúakat. Hasznos tár­gyakat készítenek hulladék­anyagból : lábtörlőket, fali­szőnyegeket, kötényeket, zsebkendőket, táskákat; kézi­munkázhatnak, vagy az ott­honok kertjét gondozhatják. A velük foglalkozók megbe­szélik családi és egyéni prob­lémáikat, segítenek azokat megoldani. A jó közösségek kialakítása érdekében kirán­dulásokat szerveznek, külön­böző társadalmi és családi ünnepségeket rendeznek. Tennivalók — összefogással Az öregek napközi ottho­nainak többsége szorosan együttműködik a helyi üze­mekkel, szövetkezetekkel, tár­sadalmi és tömegszerveze­tekkel, amelyek kellő segít­séget is nyújtanak: az elmúlt magam eléggé pontosan! Én senkit sem szabadítottam ki. Hiszen le voltak tartóztatva, ez államügy... Valamilyen dón, bizonyára címeres gyá­va, egy vén könyvtudó és egy lakáj... — Vállat vont. — Hát persze — mondta búsan Rumata. A bárót hirtelen elöntötte a vér. és félelmetesen kidül- lesztette a szemét. — Mi az? Már megint?! — üvöltött fel. Rumata hátranézett. Don Ripat állt az ajtóban. Jelen­tőségteljesen Rumata szemé­be nézett, és kiment. — Bocsánatot kérek, báró — szólt Rumata. és felkelt. — A király szolgálata... Don Ripat közvetlenül az ajtó mögött várakozott. — Mi újság? — kérdezte Rumata. — Két órával ezelőtt — közölte dón Ripat — dón Reba koronavédelmi minisz­ter parancsára letartóztattam és a Vidám Toronyba kísér­tettem dona Okanát. — Ogy. — Egy órával ezelőtt do­na Okana belehalt a tűzpró- bába. — Ügy. — Hivatalosan kémkedés­sel vádolták. De... — dón Ripat habozott —, én úgy gondolom... Az a vélemé­nyem. .. — Értem — mondta Ru­mata. Don Ripat ráemelíte bűn­bánó tekintetét. — Tehetetlen voltam. 1; — kezdte, — Nem az ön dolga — felelte rekedten Rumata. Don Ripat szeme megint ónszínűre vált. Rumata biC; esztendőben például több mint 720 ezer forint érték, ben. Ennek ellenkezőjére is van azonban példa: a mező. szemerei intézmény lakóinak 90 százaléka tsz-tag vagy já­radékos. Ám a helybeli ter­melőszövetkezet anyagi okok­ra hivatkozva elzárkózik a segítségnyújtástól. Kevés — csupán a szilvásváradi, az I. számú hatvani és a horti — otthonnak sikerült elérnie, hogy a gazdasági és más szer­vek ne csak alkalomszerűen, hanem rendszeresen támo­gassák őket. A patronálás sokszor bizony kampány, szerű. A felmérők épp ezért a tennivalók sorában első he­lyen említik: helyesebb len­ne a társadalmi segítségnyúj­tást úgy állandóvá tenni, hogy egy-egy intézményt ke. vesebh szerv támogasson, ezek dolgozói viszont szóró, sabban kötődjenek a gondo­zottakhoz. A népfront- vala­mint a nőbizottságoknak is tartósabb kapcsolatok kiépí­tésére kell törekedniük a jö­vőben az otthonok vezetői­vel. De természetesen nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogv az idős emberek­ről való gondoskodás nem­csak a különféle szérvék, hanem valamennyiünk köté. lessége! centett, visszatért az aszta!-: hoz. — Esztorit! — mondta Ru_ mata. — És hozzanak még! — Köhécselt. — Mulatni fo­gunk. Az ördög vigye, mu­lassunk hát... .. .Amikor Rumata magá­hoz tért, azt látta, hogy egy üres térség közepén áll. Szür­kén kelt a hajnal, a távol­ban rekedt hangon ordítoz­tak az időmérő kakasok. Ru­mata fejében szertefoszlott a köd, az érzékelés metsző vi­lágosságának és pontosságá­nak ismerős állapota köszön­tött be, nyelvén kellemesén olvadozott a keserű mentaíz. Jobb kezének ujjai erősén viszkettek, öklében egy üres kaszparamid-ampulla lapult. Ezzel a nagy hatású, alko­hol mérgezés elleni szerrel a Föld elővigyázatosan ellátta az elmaradott bolygókon dolgozó valamennyi felderí­tőjét. Nyilván már itt. ézén az üres térségen, csaknem ösztönösen a szájába szórta az ampulla egész tartalmát. A vidék ismerős volt. Egyenesen előtte a leégett csillagjósda tornya feketél- lett, balfelé pedig a királyi palota minaretkarcsú őrtor-% nyai tűntek elő a félhomály, bői. Rumata mélyen beszív­ta a nyirkos, hideg levegőt, és hazafelé indult. Pampa báró ezen az éjsza­kán remekül mulatott. A pénztelen donok csapatétól kísérve, körutat tett az ar- kanari kocsmákban, minde­nét elltta s útközben leg­alább nyolc verekedést ren­dezett. •t „>t ' (Folytatjuk) Farkas András EGERBE ÉRKEZIK A PORI BIG BAND Dzsesszkoncert a színházban Sz. Z. A Délelőtt az egri, belvárosi napköziben (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom