Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Ä ntufranlegyver kiielebb hozza a nukleáris világháború veszélyét Ä Magyar ENSZ Társaság intéző bizottságának felhívása A Magyar ENSZ Társa­ság intéző bizottsága szerdán 3uda pesten felhívást • tett közzé, amelyben hangsú­lyozza ; ,,A neutronbomba gyártá­sát elrendelő, s a fegyverke­zési verseny újabb fokozását jelentő amerikai döntés mé­lyen megrázta mindazokat, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya alapján a világ békéjéért, a nemzetközi együttműködés erősítéséért. a hatalmas problémákkal küzdő embe­riség jövőjéért tevékenyked­nek. A Magyar ENSZ Tár­saság intéző bizottsága a vi­lág sorsa iránt érzett fele­lőssége szellemében emeli föl szavát, tiltakozik a dön- , tés ellen, s annak visszavo­nását reméli. Az ENSZ Társaságok Vi­lágszövetsége — amelynek a mi szervezetünk is tagja — még 1977-ben az ENSZ első rendkívüli leszerelési köz­gyűléséhez intézett felhívá­sában síkraszállt a neutron­bomba gyártása és beveze­tése ellen. Megértettük, hogy e pusztító eszköz nem egy­szerűen csak bővíti az atom­fegyverek körét. Különösen veszélyes azért, mert köze­lebb hozza a nukleáris vi­lágháború fenyegetését. Sokkal könnyebben vezethet a nukleáris fegyverek hasz­nálatához. s így súlyos ka­tasztrófa felé sodorja az egész emberiséget. Megértet­tük azt is. hogy a neutron- bomba nemcsak Európa né­peit veszélyezteti, hanem fe­nyegeti a világ más térsé­geiben is a függetlenségü­kért, küzdő nemzeti erőket, hiszen felhasználására elle­nük is sor kerülhet. Felhívással fordulunk az ENSZ főtitkárához, az ENSZ Társaságok Világszövetsé­gének vezetőihez, végrehajtó bizottságához és valamennyi ENSZ-társasághoz: tegye­nek meg minden tőlük tel­hetőt á rieutronfegyver gyár- hasának megakadályozására! •Javasoljuk, hogy az ENSZ- , Társasé gok Vi 1 ágszö vétségé­inek következő közgyűlése az ,1977-es felhívás szellemében foglaljon állást a pusztító •.eszköz előállítása ellen!* Meggyőződésünk, hogy a ■ közvélemény ereje s az ál­lamférfiak többségének ’ jó­zansága még gátat vethet az amerikai elnöki döntés va­lóra váltásának, s közös fel­lépésünkkel még visszaránt- ; hatjuk a világot egy. a nuk­leáris tömeghalál irányába : teendő lépéstől'' — fejeződik be. a Magyar ENSZ, Társa­ság intéző bizottságának fél- hívása. BUDAPEST: A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság meg­hívására hazánkban tartóz­kodott Délnyugat-afrikai Né­pi Szervezet (SWAPOJ kül­döttsége, amelyet Sam Nujo- ma elnök vezetett, szerdán elutazott Budapestről. VARSÓ: Wojczech Jaruzelski, a Len­gyel Minisztertanács elnöke, szerdán találkozott 70 vál­lalati igazgatóval. A megbe­széléseken különös figyelmet szenteltek az igazgatók sze­repének a gazdasági válság leküzdésében, valamint a vál­lalati vezetők állásfoglalásá­nak az állami vállalatokról, önkormányzatról és a szak- szervezetről szőlő törvények­ről. A helyzetet értékelve, a találkozó résztvevői rámutat­tak, hogy még mindig nem tudatosodott mindenkiben, mennyire kritikussá vált a tarsadalmi-gazdasági helyzet Lengyelországban. Világszerte tovább tart az Egyesült Államok npiitrondöntése miatti tiltakozás. Képünkön; tüntető menet Név York-ban. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Románia ünnepén Ma ünnepük hazájuk fel- szabadulásának 37. évfor­dulóját a Román Szocialista Köztársaság népei, 1944 augusztusában, amikor a ro­mán kommunisták .vezetésé­vel a Nemzeti Demokratikus Arcvonal megszervezte a fa­siszta Antonescu-rezsim elle­ni felkelést, nyilvánvalóan beigazolódott, amit a haladó erők régóta hirdettek: csak a román—szovjet barátság és együttműködés felel meg a nép érdekeinek. Az antifa­siszta fordulat kivívásában döntő szerepet játszott a Vö­rös Hadsereg diadalmas ki- slnyov—iasi hadművelete. A •kommunisták vezette romá­niai népi erők ezután a szov­jet hadsereg oldalán, részt vetlek a hitleristák leverésé­ben. a második világháború befejező szakaszában. Az azóta eltelt évtizedek során Románia népei nagy utat tettek meg a szocialis­ta társadalom építésében. Joggal büszkék alkotómun­kájuk eredményeire: 1950­hez képest 33-szorosára nőtt az ipari termelés. 14-szeresé- re az egy főre jutó nemzeti ’ jövedelem. Hazánk és Románia közös szocialista céljainak valóra váltását a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST- ben való részvétel, legalap­vetőbb érdekeink azonossá­ga, marxista—leninista és proletár internacionalista esz­méink közössége biztosítja. Sok lehetőség van az or­szágaink közötti politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatok továbbfejlesztésére, népeink, a szocialista közös­ség egysége, a béke, a társa­dalmi haladás érdekeinek szolgálatában. Az együttmű­ködés fejlesztésében nagy sze­repe van a Magyarországon élő román, illetve a romániai magyar nemzetiségnek, ame­lyek kiemelkedő jelentőségű összekötő kapocsként szol­gálhatnak népeink barátsá­gának elmélyítésében. Nemzeti ünnepükön kö­szöntjük Románia népeit és kívánjuk: nehézségeiket le­gyűrve. érjenek el űjabb si­kereket szocialista hazájuk felvirágoztatásában. (KS) [ 1 f 1 t I i ' LISSZABON, WASHINGTON: Szerda hajnalra befejezték akciójukat a portugáliai re­pülésirányítók. akik sztrájko­ló amerikai kollegáik iránti szolidaritásból két napon át bojkottálták az Egyesült Ál­FEJLŐDŐ VILÁG Éss^xic Hűl ellesi“? lamokba induló vagy onnan érkező légijáratok kiszolgá­lását. Munkabeszüntetésük miatt számos amerikai légi­járatot kellett átirányítani a brit es a kanadai légtérbe. PÁRIZS, TEHERÁN: Szerdán felgyorsultak a múlt héten eltérített, majd kedden Marseille előtt fel­bukkant iráni rakétás naszád körül. Pierre Beregovoy. a francia köztársasági elnöki hivatal főtitkára szerdán, a kormány ülése után kijelen­tette. hogy a naszádot „meg- csáklyázó" irániakkal a fran­cia törvények szerint járnak el, vagyis nem adják ki őket a teheráni hatóságoknak, és nem is utasítják ki őket az országból. Mohammad Dzsa- vad Bal/onar iráni kormány­fő ugyanaznap sajtóértekez­leten erősítette meg Teherán követelését, hogy Franciaor­szág tartóztassa le és adja ki a naszád eltérítőit, ellen­kező esetben Irán a francia kormánj't. tekinti felelősnek a kalózakcióért. HAVANNA: Nagyfeszültségű villamos vezetékek tartóoszlopainak felrobbantása következtében, már második napja akado­zik a termelés San Salvador­ban és Salvador más fontos városaiban. Az FMLN. a Farabundo Macii Nemzeti Felszabadítási Front, közben arról számolt be. hogy harcosai továbbra is teljes egészében ellenőrzésük alatt tartják a Morazan me­gye északi részén levő Per- púin városát, m.Némsáii 1981. augusztus 20., csütörtök Mostanában a hírek szinte naponta bizonyítják, hogy ismét a figyelem központjá­ba került a fejlődő országok helyzete. A mexikói Cancun szigetén nemrég 22 állam képviselői az őszre összehí­vott „nemzetközi fejlesztési és együttműködési értekezle­tet” készítették elő. Lopez Portillo mexikói és Fidel Castro kubai elnök találkozó­ján szintén központi téma volt a fejlett tőkés és a fej­lődő országok októberre ter­vezett csúcstalálkozója. A ke­nyai fővárosban több mint 150 állam, mintegy négyezer küldötte a nemzetközi ener­giagondok fölszámolásáról ta­nácskozott. Brandt-jelentés; vészjelzés A szkeptikusok e példák láttán bizonyára legyintenek, s azt mondják, hogy jó né­hányszor volt ez már így mégsem változott semmi. Igazuk van. De igazuk van azoknak is, akik a fejlődő or­szágokban uralkodó, tartha­tatlan állapotokra újra, meg újra felhívják a figyelmet. Sokan közülük úgy vélik, hogy a fejlődő világ gond­jai ma már annyira feszítő- ek, hogy robbanással fenye­getnek. Lényegében ilyen drámaisággal fogalfnazott a közismert és sokat bírált Brandt-jelentés is, amely 1980 februárjában került a világ közvéleménye elé. Az Észak —Dél Bizottság elnökét. Wil­ly Brandtot és munkatársa­it többen azzal vádolták, hogy egy jóléti világállam ki­alakítására törekednek. Az ismert nyugatnémet politi­kus erre így válaszolt: „Sok­kal kevesebbet kérünk, mint egy jóléti világállamot, köz­benjárást kérünk az éhezés megszüntetésére, az ivóvíz- ellátás biztosítására, a pusz­tulásra ítélt milliók megmen­tésére ... ”, Az emberiség lélekszáma a mostani 4,5 milliárdról 6,35 milliárdra nő az ezredfor­dulóra. s a népességnöveke­dés 90 százaléka a legszegé­nyebb országokban jelentke­zik. Azokban • az államokban tehát, ahol ma 450 millió embert éhhalál fenyeget és további 500 millió rosszul táplált. Ugyanakkor az élel­miszer-termelés a világgazda­ság azon régióiban emelke­dik. ahol a fogyasztás már amúgy is magas. Egyidejű­leg a szakemberek az élelmi­szerárak megkétszereződését, jósolták. Sajnálatos tény az is, hogy a fejlődő országok­ban, a 70-es évek eleje óta, a katonai kiadások megdup­lázódtak; ma már három­szor annyit költenek katonai célokra, mint amennyi gaz­dasági segélyt kapnak. De kedvezőtlenek maradnak az árarányok is: egy tonna ola­jért napjainkban háromszor annyi trópusi terméket, vagy négyszer annyi nyersanyagot kell adniuk, mint a 70-es évek küszöbén. E néhány adat' is bizonyítja, hogy a Brandt-jelentés egyes meg­állapításait lehet" ugyan vi­tatni, de a lényegét, amely felér egy vészjelzéssel, nem. Hiábavaló ENSZ- kezdeményezések ? A probléma nagyságát fel­ismerve, az ENSZ tavaly im­már a harmadik fejlesztési évtizedet hirdette meg, hogy enyhítse a fejlődők gondjait. A világszervezet közgyűlése emellett 1974—75-ben rend­kívüli ülésszakokon foglalko­zott a fejlődő országok leg­főbb követelésével, az új vi­lággazdasági rend megterem­tésével. Az államok egyen­lőségét és szuverenitását új­ra kimondó, a diszkriminá­ció megszüntetését, a nem­zetközi pénzpiac stabilizálá­sát, az árviszonyok igazsá­gossá tételét sürgető doku­mentumokat az ENSZ 120 tagországa szavazta meg, úgy tűnik, mindmáig hiába. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK. Franciaország, hogy csak a legjelentősebb tőkés országo­kat említsük, az okmányok ellen szavazott, további tíz pedig tartózkodott az állás- foglalástól. Ezek az államok — immár saját szempontjai­kat érvényesítve — 1977-ben Párizsban, „nemzetközi gaz­dasági együttműködési érte­kezletet” tartottak. Így vette kezdetét az úgynevezett Észak—Dél dialógus, amely­nek egyik állomása a mosta­ni cancüni előkészítő tanács­kozás volt, s amelynek fény­pontja az október 22—23-i csúcsértekezlet kellene, hogy legyen. Kérdőjelek — zsarolással Csakhogy fénypont lesz-e valóban? A fejlett tőkés or­szágok és a fejlődő államok párbeszéde mind ez ideig nem hozott érdemi eredmé­nyeket. Ha csak nem fogjuk fel eredménynek a Brandt- jelentést. amelyet a „fejlett Észak” bírál leginkább. De érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon azok az ál­lamok, amelyeket, mint volt Külpolitikai kommentárunk Voksok * bosszúból i OKTALANSÁGGAL RITKÁN VÁDOLNAK KOR- { MÁNYT. Garrett Fitzgeraldf,az ír Köztársaság mi- t niszterelnöke mégis ezt tette. Heves szavakkal fakadt ki a londoni televízióban a brit kabinetet ostorozva, amiért augusztus 20-án pótválasztást tartanak Bobby Sands megüresedett mandátumának betöltésére. Sands, az IRA tagja éhségsztrájkjába halt bele. ön­ként választotta az oktalan, rettenetes halált. Azóta sok társa szegődött nyomába, ám a bebörtönzöttek között még korántsem zárult le a halálba indulók so­ra. Üjabb és újabb fegyencek vállalkoznak arra. hogy ezzel, a maguk választotta módon tiltakozzanak fogoly-státuszuk ellen, követeljék, hogy ne közbűnté- nyesként, hanem politikai elítéltként kezeljék őket. Meglehet, az önkéntes éhhalál’, mint módszer hiába­valónak bizonyul. A londoni kormány ugyanis mere­ven elzárkózik mindenfajta engedmény elől. v Ezzel azonban csak olajat öntenek a tűzre, s minden egyes temetés, amelyen ott tisztelegnek az IRA fekete álar­cos harcosai, tovább bonyolítja az amúgy is pattaná­sig feszült helyzetet. Ilyen körülmények között az Ír Köztársaság mi­niszterelnöke joggal bírálta a tory-kormányt: Bobby Sands megüresedett képviselői helyére alkalmasabb időpontban is voksolhattak volna a Fermanagh-del -Tyrone-i kerületben. Ügy tűnik azonban, Thatcher asszony szinte kihívásnak -szánja az augusztus 2(H választásokat. Megerősítették a brit katonai jelenlé­tet, újabb rendőri erőket vezényeltek a körzetbe, Ne­szen arra, hogy a provokációkra minden korábbinál keményebben válaszolnak. Ám az erőszak erőszakot szül. Az 1969-ben kirobbant ulsterí konfliktus gyöke­rei a messzi múltba nyúlnak vissza. London soha nem tanúsított megértést az észak-írországi ellenté­tek iránt, amelyek nacionalista, és vallási köntösbén véres zavargásokban öltenek testet. A csütörtöki pótválasztások bizonyára nem kü­lönböznek majd az eddigi hasonló eseményektől. Bombák és orvlövészek teszik valószínűleg emlékeze­tessé ezt a napot is. A katolikusok jelöltjével szem­ben a Londonhoz húzó unionisták egy jelöltet állítot- ’ tak. Csakhogy az előbbi lényegében az IRA tagjá­nak számit, ssválasztási esélyeit csak növeli a Bobby Sands-et a halálba követő harcostársak megbosszu- lására felajzott tömeghisztéria. TEHAT: VOKSOK — BOSSZÚBÓL. A csütörtöki Észak-lr pótválasztásnak alighanem ez a. szomorú mottója. Következménye pedig aligha lehet naás, mint a drámai előzmény; merényletek, ártatlan áldozatok, gyújtogatás és erőszak. ,­gyapáy'Tienes ________i-----.------.-----------—--~--------------------------­L opez PortiUo a mexikói Cozumelen fogadta Fidél Castrót. Szépíteni, vagy leleplezni kívánta az USA baklövéseit? (totó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) — és újgyarmatosítókat, sú­lyos felelősség terhel a fej­lődő világ szomorú helyze­téért, s amelyek útját állták, az ENSZ-kezdeményezések megvalósításának, ilyen for­mában majd készséget mu­tatnak a fejlődők gazdasági felemelésére. Sok megfigyelő osztja ezt a véleményt: az Észak—Dél-, tanácskozásokra azért került sor, hogy ily módon tartsák távol az ENSZ-t és a szocia­lista országokat a megbeszé­lésektől. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy Ku­ba — a fejlődő államok kí­vánsága ellenére — nem le­het ott az októberi cancuni csúcsértekezleten. A Reagan- kormányzat ehhez kötötte az Egyesült Államok részvételét a tanácskozáson. A nyilván­való amerikai nyomás elle­nére került sor a cancuni előkészítő megbeszélés után Lopez Portillo mexikói'és Fi­del Castro elnök találkozójá­ra, amellyel kapcsolatban megfigyelők megjegyzik: jól­lehet, Kuba' nem lesz jelen az államfők cancuni csúcs­értekezletén, Cozumelen való jelenléte legalább részben helyrehozhatja a távolléte okozta erkölcsi és politikai károkat. A tanácskozás két szorgalmazója, Portillo me­xikói elnök és Kreisky oszt­rák kancellár amellett volt, hogy a Szovjetuniót is meg­hívják az értekezletre. Moszk­vában ezzel kapcsolatban hangsúlyozták: a szovjet részvétel az általános világ­politikai viszonyok, ezen be­lül a szovjet—amerikai kap­csolatok alakulásának a függvénye. Sajnos, októberig aligha várható látványos áttörés e téren. Így az sem valószínű, hogy a tanácskozás kimozdít­ja a holtpontról a fejlődő országok megsegítését célzó m egbes zé 1 évseket. Kocsi Margit «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom