Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

/ Ä termelőmunkái segítő mozgalmakról

Bizonyitják-e 0 közösség erejét?

Jobban ösztönözni, magyarul: tisztességesen megfizetni azt, aki többet vállal, többet dolgozik. Akinek több ötlete van, és hajlandó is azokat a munkahelyi közösség érdekében hasznosítani. Az elismerés azonban nem lehet egyedül csak a több pénz. Nemcsak az ösztönözhet arra, hogy többet, jobbat dolgozzék az ember, hogy meglelje örömét az alkotómunkában, vagy éppenséggel egy-egv gép szüntelen kiszolgálásában.

F Egyik megyei nagyüze- I műnkben a brigádok részére | vetélkedőt rendeztek a kö- ! zelmúltban, A kérdések kö- ! zott ez & szerepelt: mi a i szocialista munkaverseny célja? A válaszok koránt- | sem hangzottak egyértelmű- 1 en. Volt, aki azt írta a pa- i pírra: „túlórák vállalásával

i segíteni a termelést.” A ver- í senyző tájékozatlanságáért I — úgy hiszem — kevésbé felelős, mint mondjuk a 'munkahely vezetője, a felettese. irányítója. Mert mit hallhatott 6 ott a gépek mellett? „Vállald el a túlórákat. ha kérik, a többit bízd ránk!”

Szerencsére ma már egyáltalán nem általánosítható az ilyen eset. Viszont igencsak figyelmeztető ott, ahol előfordul, és tanulságos lehet mindenütt. Csak alapos tervszerűséggel, következetes •munkával lehet, érdemes szervezni a munkaversenyt. Ha nem akarjuk, hogy üresen csengjenek a jelszavak, s a formák mögött őszinte cselekvőkészségre számítunk. A mozgalom jelentőségét hangsúlyozza a Minisztertanács, a SZOT elnöksége, a KISZ KB közös határozata is, amikor többek között megfogalmazza: a munkaverseny szervezése, irányítása a vezetők munkaköri kötelessége.

A megyei párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban e határozatok megjelenése

óta eltelt időszakot elemezve mérte föl, milyen jelentőséggel bír a m.unkaver- senymozgalom a megye gazdaságában, hogyan segíti céljaink megvalósulását. A testület megállapította, hogy a mozgalomból részt vállalók száma stabilizálódott, most a minőségért kell többet tenni. A bányászok, o közlekedés, az élelmiszer- ipar és a vasasszakmák dolgozói közt a legnagyobb arányú a versenyben való részvétel, s igazából nemcsak tömegességében, de minőségében is itt a legerősebb a mozgalom.

Igaz ugyan, hogy a vezetők munkaköri kötelessége patronálni a versenyt, ám az elmúlt évek tapasztalatai arra utalnak, hogy még nem érvényesül igazán ez a felelősség. Jobban kell dolgozniuk a társadalmi szervezeteknek: a KISZ tennivalóira utal például az ifjúsági munkaversenyek igen eltérő színvonala.

A fő erőt a mozgalomban természetesen a brigádok adják. A kis közösségek — ahol erre lehetőséget ad a munka jellege — sajátos önigazgatásukkal a gazdasági, politikai munka sikerének alapjai. Próbaidő után akit bevesznek maguk közé. azt nemcsak nevelik, de segítik, védik is. Erejük akkor mutatkozik meg igazán, ha rendkívüli esetekben helyt kell állni. A jól szervezett, irányított brigádokra mindenkor számíthatnak ■ a munkahelyi vezetők. Ugyancsak lehet, és kell is hallgatni a véleményükre: nemigen fordul már elő, hogy visszhang nélkül maradnának egy-egy ilyen közösség javaslatai.

A brigádok felelősségérzetét az újabban egyre terjedő garanciavállalások is bizonyítják. Nevezhetik ezt bármilyen jelszóval: „A

munkád mellé add a neved!”, „Selejtet ne adj tovább!”, a cél, az eredmény ugyanaz. Tükrözi a közösség öntudatát, szakmai becsületét

A brigádokra támaszkodik a DH-munkarendszer is. Érdemes megemlíteni néhány vállalat nevét, ahol már figyelemre méltó eredményt értek el e téren: az Egri Dohánygyárét, az egri Finomszerelvénygyárét és a Mátraalji Szénbányákért.

Amikor vállalásaikra készülnek a közösségek, még mindig adódnak viták .arról, mit nevezhetünk felajánlásnak, és mi a munkaköri kötelesség. Természetesen csak ott alakul ki „nézeteltérés, ahol nem tisztázottak eléggé a munkaköri előírások. Sok értelme nincs olyasmit leírni a brigádvállalásba, hogy „maradéktalanul teljesítjük a tervfeladatokat”. Ezért kapja a fizetését még az is, aki senkivel nem versenyez. Ha nincsenek pontosan meghatározott feladatok, nem látják a terven túli többlet lehetőségeit a dolgozók, ezért megint csak a munkahelyi vezető felelős elsősorban.

Hasonlóan fontos szervezői munkát kíván a kommunista műszakok, társadalmi akciók előkészítése. Munkahelyek ég lakóterületeken egyaránt mind nagyobb értékeket teremtenek társadalmi munkával. Néhol egy-, egy dolgozóra 40 óra is jut. A bevételek többsége társadalompolitikai célok megvalósulásában segít, a felhasználásról a kollektívák döntenek. Ez a segítség- nyújtás, áldozatkészség sokat erősödött a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny időszakában. Többször is bebizonyosodott, a közösségek összefogása nagy erő. Valódi sikert azonban mindig csak ott könyvelhettek el. ahol körültekintő előkészítés után hasznos munkával tudták kitölteni a kommunista műszak minden percét, ha a dolgozó az első pillanattól tisztában volt vele, számítanak rá, megköszönik a többletvállalását. Ügy például nem nagyon érdemes kommunista szombatot szervezni — szintén előfordult —, ha a következő hét munkanapjain meg anyaghiány miatt lézengenek az emberek.

Külön kell szólni az újítómozgalomról. Körülbelül négyezer újítási javaslatot adnak be évente a munkahelyeken, ennek a fele hasznosítható. Nőtt az újítók száma, s a hozott élték is, de koránt.sem használják még ki üzemeink a dolgozók alkotókedvét. Az újítások elbírálása bürokratikus ügyintézés miatt gyakran késlekedik, a díjazás körüli huzavonák is inkábh elveszik, minthogy meghoznák a kedvet. Ideje volna azt is mindenütt tisztázni, hogy a vezetők alkotó ötletei meddig tartoznak a munkaköri kötelesség kategóriába és honnan számítanak újításnak.

A megyei párt-vb a munkaverseny résztvevőinek erkölcsi, anyagi megbecsülését általában kielégítőnek találta. örvendetes, hogy a teljesítményből adódó differenciálás kezd elterjedni. Többségben vannak azonban még azok a munkahelyek, ahol a munkában eltöltött idő az értékelés alapja. „Régóta itt van, adjunk neki jutalmat” — ez az érv sokszor minden más elé kerül és könnyű is rábólintani. Pedig az eltöltött idő ' önmagában még nem érdem.

Az áldozatkész, aktív munkával eltöltött idő: igen.

Hekeli Sándor

Tovább épül az egri kórház

Az egri kórház nemrég fokozatosan vehette birtokba a bővítés során elkészült járási rendelőintézetet, majd ezt követően a központi műtőt, sterilezőt. Ez alatt az építők újabb szárny belső munkáihoz kezdtek hozzá.

Képünkön a kazánház és az étkezde fölé újabb kórházi szárny magasodik.

**» »e- (Fotó: Kőhidi Imre)

Gyermekesőcsizma őszre

A martfűi Tisza Cipőgyár az ősszel mér százezer pár pvc-anyagú színes gyermekesőcsizmát szállít a hazai kereskedelem számára. Megkezdik a női esőcsizmák és a textilfelsőrészű, vízhatlan talpú, rugalmas járást biztosító férfi szabadidő-cipők sorozatgyártását is. A gyár

új modelljei aranyérmes termékdíjat hódítottak el a közelmúltban megrendezett pécsi ipari vásáron.

Az aranyérmes termékekből jövőre már 700 ezer párat értékesítenek a hazai piacon. És ami nem mellékes: a külföldinél lényegesen olcsóbban.

„Megszolgálni a választók bizalmát"

Áz ifjú képviselőasszony egy éve

— Egerszalók az első fontos állomás a közvetlen kapcsolat kialakításában. E szavakat mondta, amikor elváltunk több mint egy esztendeje folytatott beszélgetésünk után ...

— Azon a választási nagygyűlésen beteljesült minden várakozásom, reményem, — veszi azonnal a lapot, — Szeretettel és tisztelettel fogadtak az egerszalókiak, megadták nekem a bizalmat.

De nem csupán ők, hanem a Heves megyei 3. számú választókerület szinte valamennyi állampolgára. A megyeszékhely egy darabjának, három város melletti községnek, és az ugyancsak szorosan Egerhez kapcsolódó további tíz, járás- beli településnek a lakosai.

Fábryné Dohai Ilona, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat technológusa tehát országgyűlési képviselő lett — méghozzá nagyon fiatalon.

— Melyek voltak akkor az első legfontosabb teendői?

Mély lélegzet szükséges * bizony a felsorolásukhoz:

— Először is lévén nem

idevalósi, alaposan meg kellett ismerkednem a kerülettel. A hozzátartozó összes községben tartottam fogadónapot, Felsőtárkányban,

Noszvajon falugyűlésen voltam. Az egri részben eddig háromszor fogadtam a választóimat. Jártam á Finom- szerelvénygyárban, a felnémeti fűrészüzemben, illetve olyan intézményekben, mint a gyermekváros, az andor- naktályai óvoda, a makiári iskola. Nemcsak meglátogattam ezeket a helyeket, hanem arra is alkalmat adtam, hogy az ott dolgozók helyben elmondhassák észrevételeiket, kéréseiket, panaszaikat. A látottakból, hallottakból kirajzolódott előttem, hogy melyek a legsürgősebb tennivalók. Jó részük egyébként a VI. ötéves tervben is megfogalmazódott. Ha megvalósulnak az elképzelések, azzal sokat javíthatunk a falvak alapellátásában,- ★

mi • insí -w

T- Bizonyára ez alatt a röpke egy év alatt is so!:an keresték már meg a képvi selőasszonyt?

Vaskos dossziét vesz elő, benne kigyűjtött statisztikai adatok sora, feljegyzések — de csak néhány lapon. A többi fejléccel, pecséttel ellátott hivatalos levél, illetve magánkérelem, ugyancsak írásban.

— Több volt a közérdekű kérés, észrevétel — teszi hozzá —. mint az egyéni jellegű. Érdekes, hogy kevesen fordultak hozzám igazgatási ügyben. Nyugdíjasok annál többen, de ők főképpen tájékoztatás, felvilágosítás végett. Voltak emellett kisajítással, adómegállapítással, bírságolással kapcsolatos panaszok is. S természetesen. nem maradhat ki a felsorolásból a lakáskérdés. Jó néhánvan kérték a segítségemet a mihamarabbi la- láshoz jutásban. Sajnos, ebben — hacsak nincs különösen méltánylást érdemlő körülmény — nem tudom biztosítani a soronkívüliséget.

— Apropó! Van-e „soronkívülisége” valamely kérelemnek a képviselőnél?

— A fogadónapokon, vagy bárhol hallottak között

— mosolyodiik el — nem szoktam különbséget tenni. Számomra nem létezik kis. vagy nagy ügy! Minden kérést meghallgatok, utánajárok, s ha jogos az igény, feltétlenül támogatom!

i

— Kérem, említsen meg közülük néhány kiemelésre méltót.

— Előre is megmondom

— feleli hosszasan szemlélve a dokumentumokat —, nincsenek szenzációs ügyek! Mindennapiak vannak, illetve voltak az egy év alatt... Így például Makiáron és Nagytályán azt kérték, segítsek, hogy megszűnjön végre a reggeli és délutáni autóbuszok zsúfoltsága. Megkeresésemre a Volán 4. számú Vállalat gyorsan intéz- tézkedefct: meghosszabbította az útvonalat, sűrítette a járatokat. A demjénbeli közlekedési gondokat is hasonlóképpen alaposan megvizsgálták és segítettek, fejlesztési keret híján nem tudtak viszont a Finom szerelvénygyárban dolgozó fel- sőtárkányiak szállításában. Erre más megoldást kell találni.

Ismét, válogat a sok papírlap között. De nem azért,

Fábryné Dohai Ilona (középén) a Parlament folyosóján képviselőtársaival (Fotó:

Perl Márton)

mintha lenne, ami már kiesett az emlékezetből, hanem mert pontos szeretne lenni.

— Űjra csak a makiári példák: felújításra szorul az orvosi rendelő és az üzlet- hálózat. Erről már beszéltem az illetékesekkel. Élet- veszélyes a község hídja. A KPM megyei igazgatóságán elmondták, hogy felújítása szerepel ebben az ötéves tervben. Lassan épül a felnémeti ABC-áruház, valamint az ivóvízrendszer. Az utóbbival kapcsolatban arra kaptam ígéretet, hogy az idén befejezik a munkákat.

— Ügy tűnik, közbenjárása mindig hoz eredményt. ..

— Nem egészen így van. Voltak olyan ügyek, amelyek sok fórumot megjártak, s végül kiderült, hogy nem jogos az igény. - Több gond van, amelynek csak a jövőben lehetséges a megoldása. Egyébként a már született eredményeket egyáltalán nem tartom a saját érdememnek. Képviselői munkámat szolgálatnak tekintem. Természetesen nekem is örömet jelent minden egyes sikeres közbenjárás. Mégis a legjobban egy jó kezdeményezésnek örülök: a választókerülethez tartozó tíz járásbeli község vezetői azzal jöttek hozzám, hogy közösen szeretnék megoldani az intézményes szemétszállítást. Anyagi hozzájárulást ajánlottak fel, s sikerült megszereznem a MEBIB és a járási hivatal pénzbeli és szervezésbeli támogatását is két hulladékszállító kocsi megvásárlásához. Amennyiben minden feltétel együtt lesz majd, az egri városi tanács mélyépítési és városgondozási üzeme veszi át az üzemeltetésüket.

A képviselői munkának természetesen ez csak az egyik része. A fiatalasszony rendszeresen részt vesz az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának munkájában. A legutóbbi ülésen tett hozzászólása szakmai körökben is elismerést váltott ki.

— Az országos területrendezési tervkoncepciót tá- gyaltuk — mondja. — Szakmai jellegű észrevételeimet, javaslataimat fejtettem ki, többek között a megyénket igencsak érdeklő termálidegenforgalommal kapcsolatban is. A miniszter elvtárs, úgy nyilatkozott, hogy figyelembe is veszik azt, amit a középfokú rendezési tervek karbantartáséról elmondtam. Persze, mindez még csupán elképzelés, de igen fontos, mert a népgazdasági tervezésnek is alapjául szolgál.

— S az első parlamenti felszólalást, a „szűzbeszédet”, mindenkor tervezi?

— Elsősorban a településrendezés és -fejlesztés kérdései foglalkoztatnak. Ezzel kapcsolatban szeretnék majd hozzászólni az országgyűlés plénumán. Addig is képviselői energiámat nagyrészt arra fordítom, hogy segítsek a VI. ötéves terv községi fejlesztési elképzeléseinek valóra váltásában. Ha teljesülnek a kitűzött -célok, feladatok, akkor lesz értelme munkámnak, rászolgálok a választók bizalmára. 4

Szalay Zoltán

1981. augusztus 20„ csütörtök