Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

Betörtek az élviiallo

Látogatóban a petőfibányai fúvószenekarnál

Cjsájhír: A petőfibányai szak- szervezeti művelődési ház f ti - vószenekara július 1.2-én ni,- uősítéssel egybekötött hangversenyt adott. A zsűri az együttes felkészültségét arany fokozattal jutalmazta,

A helybeliek sokkal szí- nesebben fogalmaznak. Gk igy kommentálják a nem mindennapi sikert:

— Végre megtört a jég, nemhiába próbáltunk olyan lelkiismeretesen.

— Betörtünk az élvonalba, más szóval nagyzenekari kategóriában a legjobbak közé kerültünk.

— Ezt se gondoltuk volna hat-hét évvel ezelőtt. Akkor álltunk a mélyponton.

1.

Az újságíró az ilyenkor szokásos gratuláció után a szép eredmény titkairól faggatta a zenészeket.

Papp János — civilben munkaügyi vezető a gépüzemben — másod kar nagy először a múltat idézi:

— A közös muzsikálásnak errefelé hagyományai vannak. Már 1945 után akadtak olyanok, akik ezt javasolták, ezt sürgették. Szerencsére nem elégedtek meg a szavakkal, hanem

. cselekedtek is. Ig.y alakult ki az a mag, amely köré idővel az újabb érdeklődők csoportosultak. Azt hiszem az emberekben élő ösztönös művelődési vágy tartotta össze a gárdát. Az első karmester Csiba István 1953-ig, haláláig dirigálta a csoportot. Öt Stessz János követte, utána, Marosvölgyi Henrik következett, aki egészen 1972-ig, elhunytéig maradt hű hozzánk. . Nem maradt szakképzett irányító, ellaposodtak a próbák, megcsap- pánt a kedv. Sokan elma- ;.'t’ ,-adóztak. A válság mind in- is*« kabb tragikussá vált, végül feloszlott a zenekar.

2.

A keserű tény sokakat- el- .szomorított. Különösképpen bánkódtak azok, akiknek . hiányzott a megszokott együttlét. Tanakodtak, töprengtek, de kiutat mégsem találtak azonnal.

—. Az önvizsgálat mégsem volt hiába való. Jónéhányan megállapítottuk: kibontakozás csak akkor lesz. ha mi javasoljuk, ha küzdünk is érte. Mi tagadás többen megmosolyogtak bennünket, ami megtorpanás helyett arra ' ösztönzött bennünket, hogy minél hamarabb cselekedjünk. Mozgolódásunkra felfigvelt a szakszervezeti bizottság is, felajánlotta — enélkül aligha álltunk volna talpra — anyagi támogatását is. Eleinte lfi-an. 18-an jöttünk össze, s ha fogcsikorgatva is. de csak.azértis hozzákezdtünk a munkához. Erre aztán egyre-másra csatlakoztak hozzánk. Rendkívül örültünk ennek, s arra is vállalkoztam, hogy vezényeljem a kollégákat. Négy év múltán, 1978 őszén végre szerződtethettünk egy sokoldalú, képzett zenetanárt, aki már a minőségi fejlődést biztosította. Az ősz. szetartozás érzésének, a szorgalomnak s az ő tájékozottságának köszönhető, hogy nemcsak kérhettük a minősítést, hanem meg is szereztük az ezüst fokozatot, igaz csak közép zenekari kategóriában, mivel akkor még lóval kevesebben voltunk. Sajnos, fiatal barátunk nemsokáig segíthetett bennünket, mert tragikus hirtelenséggel meghalt. 1981. szeptember 1-től Marosvölgyi Károly, a Zrínyi Katonai Akadémia nyugalmazott karmestere, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének szakreferense vette át a karmesteri pálcát. Vele dolgozunk ma is, mindannyiunk megelégedésére. Mondanom sem kell, hogy nem véletlenül szereztük meg a már említett arany fokozatot.

3.

Elégedett a művész is, hiszen nem fogy ki a dicsérő szavakból:

— Meglehetősen rövid idő

alatt értük el ezt a kiemelkedő sikert. Ez — többek között — azzal magyarázható, hogy a vállalat minden feltételt biztosított a zavartalan felkészüléshez. Igaz, a jelenlegi színpad még kicsi, de megígérlek, hogy hamarosan bővítik. Csak elismeréssel szólhatok a bányászok igyekezetéről. Nem türelmetlenkednek, bírják a hosszú. próbákat, szerdán például az egész napot gyakorlással és új ismeretek megszervezésével töltik,

Ilyenkor a cég munkaidőkedvezményt ad a tagság számára. Ezenkívül meg hetente két alkalommal jövünk össze. Bízvást állíthatom. hogy ebben a kollektívában még sok felfedezetlen. kimunkálatlan érték rejlik. Épp ezért szívesen foglalkozom velük. A zenei alapképzettséggel még baj van, ugyanez vonatkozik az egyes szólamokra is. A- lelkesedés azonban 'csodákra képes, ennek igazolására hadd említsem meg az.t, hogy Erkel-.'Bartók-. Meyerber-, Chopin-, Dvorak- műveket játszanak, méghozzá magas szinten.

4.

A régi fúvósok sorába tartozik Balogh Ferenc — egyébként gépészeti vezető — alti 27 éve nem hiányzik egyetlen össszejövetelről

sem. Ö egyéb érdekes adalékokkal is szolgál:

— Pillanatnyilag 44-en vagyunk, s a harmónia töretlen. Ügy érzem nincs baj az utánpótlással sem, hiszen zeneiskolások is járnak hozzánk, belőlük nevelődnek majd a stafétaváltók. Meglehetősen sok az elfoglaltságunk. Ennek igazolására csak annyit, hogy az elmúlt évben 47 alkalommal léptünk fel, illetve adtunk műsort. Szívesen látnak bennünket másutt is. Jól szerepeltünk — ezt. egy oklevél is tanúsítja — a szakszervezeti fúvószenekarok várpalotai országos találkozóján, a jövőre szóló programunk is gazdag. Várnak bennünket többek között Hatvanban, Gyöngyösön. Ezenkívül a mi feladatunk lesz az, hogy színessé tegyük a helyi ünnepségeket.

5.

Nagy utat tettek meg — gondok sorával birkóztak — a sikerig. Ehhez csak any- nyit tegyünk hozzá, hogy megyénk jelentős részén ők képviselik a fúvószenét. Sejtették, hogy ez a szerepkör felelősségérzetet, átlagon felüli szorgalmat köve te L

Mindkettőből jelesre vizsgáztak ..,

~ . ...Jf Pécsi István

19.

Csak nem annyira ostoba, hogy azt képzeli, Budahot arra kényszerítheti, hogy neki dolgozzék? De hátha eny- nyire ostoba? De hátha dón Reba egyszerűen ostoba és szerencsés intrikus, aki maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, és bolondnak tetteti magát? Három esztendeje figyelem. s nem jöttem rá. hogy miféle. A bázisel- mélet csupán a lélektani cél- tudatosság fő válfajait konkretizálja. a valóságban pedig ugyanannyi válfaja van, ahány ember, és bárki hatalomra kerülhet! Például egy olyan emberke, a jel egész életében a szomszédait bőszt981. augusztus 16., vasárnap

szántotta. Az ilyet természetesen elseprik. de addig elég kárt okoz. És nem törődik azzal, hogy a történelemben nem marad nyoma, vagy hogy kései leszármazottai a fejüket fogják törni, hogyan illeszthetnék bele magatartását a történelmi követk,ezetes.ség elméletébe.

Nekem most már semmi dolgom az elmélettel, gondolta Rumata, Csak egyet tudok: az ember az értelem objektív hordozója, mindaz, ami akadályozza az embert az értelem kifejlesztésében — rossz, és ezt a rosszat a legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Bármilyen módon? Nem. Vagy talán mégis? Puhány vagy! — gondolta önmagáról. — El kell szánnod magad. Előbb- utóbb úgyis el kell szánnod magad.

Hirtelen eszébe jutott dona Oltana. Hát szánd el magad, gondolta. Kezdd vele. Szédülés fogta el arra a gondolatra, hogy mi vár rá. De ez jobb, mint ölni. Inkább mocsok. mint vér. Lábujjhegyen átment a dolgozószobába és átöltözött. Kezében forgatta az abroncsot az adókészülékkel, majd határozottan az asztalfiókba dugta Azután “jobb füle mögé fehér tollat tűzött - a hajába — a szenvedélyes szerelem jelképét —, felcsatolta kardját. Már odalent, amikor félrehúzta á reteszt, jutott csak eszébe: ha dón Reba megtudja, akkor vége dona Okának. De már késő volt visszafordulni.

A vendégek már egybegyűltek, dona Oka na azonban még nem jelent meg. A hideg ételekkel megrakott asztalkánál a párbajaikról és kicsapongásaikról hírhedt királyi gárdisták jddogáltak. A kandalló mellett idős, vézna hölgyecskék kuncogtak. Szép sorban ültek az alacsony panlagokon, előttük pedig három kis öregember sürgölődött; a hajdani régensség korának híres piperkőcei, a rég elfeledett anekdoták utolsó ismerői. A terem közepén dón Ripat állt. Rumata hűséges és eszes ügynöke, a rőföskereskedők szürke századának hadnagya, pompás bajusszal és mindenféle elvek nélkül. Nagy kezét bőrövébe dugta, hallgatta dón Tameót, aki zavarosan fejtegette legú jabb tervét, amely szerint a kereskedőknek előnyöket kell biztosítani a parasztok rovására;

Ifjú

képzőművészek tábora Mátéiyon

tfsongrád megyében tizenz hatodik alkalommal rendezték meg az Országos Hiúsági Képzőművész Tábort. a romantikus mártélyi Tisza- parton. Az idén — neves hódmezővásárhelyi festőművészek irányításával —mintegy hatvan fiatal vesz részt az augusztus közepén záruJ ló táborozáson.

A képen: Az alkotó mvn-t kára. ihlető tájban dolgozó ifjú tehetségek.

(MTl-fotó: Tóth Béla feU vétele — KS)

Új

filmek

Több idei produkció forgatását fejezték be az elmúlt hónapokban a MAFILM játékfilmstúdiói.

Kovács András új filtpje, az Ideiglenes paradicsom rangos elismeréssel már elkezdte „pályafutását”: az

idei moszkvai nemzetközi filmfesztiválon ezüstdijat nyert. A mű országos premierje szeptemberben lesz. Ugyancsak szeptemberben kerül a filmszínházak műsorára Sára Sándor Néptanítók című, egész estét betöltő dokumentum filmje.

Koltai Gábor első filmes rendező alkotása, a Koncert képei elsősorban a budapesti Sportcsarnokban márciusban rendezett hangversenyt örökítik meg, annak a koncertnek a hangulatát, ' -ahol évek után ismét a régi ösz- szeállításban lépett színpadra az Illés-zenekar. A Kende János operatőr közreműködésével készült produkciót még az ősszel bemutatják.

Közelmúltunk egy másik korszakából merítette témáját Gothár Péter, Koltay Lajos operatőr és nagyrészt amatőr szereplők segítségével az 1950-es évek közepétől másfél évtizeden át kíséri hőseinek sorsát, azt kutatva, hogy milyen nyomokat hagytak a fiatalkor mégha tározó erei ű él ményei

ezekben az emberekben. A Bereményi Géza forgató- könyvéből formálódott, Megáll az idő című alkotásnak jelenleg az utómunkálatait végzik.

Az asztalkánál ülő gárdisták harsányan üdvözölték Rumalát, aki barátságosan rájuk kacsintott, és körbejárta a vendégeket. Köszöntötte az öreg piperkőcöket,

' néhány bókot sütött el a dá-'- máknak.

Rumatát meffpillantva, dón Ripat összevágta a sarkát, dón Tameo pedig fojtott hangon felkiáltott:

— ön az, barátom? Milyen jó, hogy eljött, én már feladtam a reményt. .. „Miként a sebzett szárnyú hattyú búsan könyörög a . csillagokhoz..Úgy unatkoztam... Ha nincs itt dón Ripat, meghaltam volna az unalomtól!

Érezni lehetett, hogy Tameo kijózanodott volna ebédig, mégsem tudta megállni, hogy ne folytassa az ivást.

— Vagy ügy? — csodálkozott Rumata. — A lázadó Curent idézzük?

Don Ripat felkapta a fejét, és prédaleső pillantást vetett dón Tameóra.

— ö-ö... — hebegett dón Tameo, — Curent? Tulajdonképpen miért?... No, igen, én gúnyos értelemben tettem, higgyék el, nemes donok! Hiszen micsoda Cu- ren? Hitvány, hálátlan demagóg. Én csupán hangsúlyozni kívántam. .,

— Hogy dona Oltana nincs itt — kapott a szón Rumata —. és ön elunta magát nélküle.

— Éppen ezt kívántam hangsúlyozni.

(Folytatjuk)

Televízió I

Cipzáras

banán

A cipzáras banán zseniális gondolatán tűnődtem el, amikor a külföldi és a hazai szerzők között Karinthy Frici, József AU — nem Pista! — és Weöres Sanyika remekmívű gyermekversikéivel ajándékoztak meg fiatal színészeink szerdán este a televízió képernyőjén. Kern Andriska, Balázs Pe.tya, Szerdahelyi Józsika, Cseh Tomi és a többiek Sándor Palika rendezésében egy többszörösen viszaverődő tükörképben mutatták be -felnőttségünk fonákságait.

A gyermekek elé tartott

csillogó cserépben ott remegett nagy kor úsított sutaságunk, bumíordiságunk és butaságunk is.

Már semmi sem a régi.

Felnőttünk. Felnőttünk? Hiszen most is a másik homokozójára, labdájára vágyunk, füllentünk, és ha másra már nem telik, bátyánk erejére hivatkozunk és fenyegetőzünk. Mint régen, ott a játszótéren. Felnőttünk-e hát igazán? Hiszen sokszor olyan gyerekesek — nem gyerekek! — vagyunk. Ez azonban már veszélyes, elhúzódó gye- rekség, elvesztette ártatlan jellegét és megbocsáthatósá- gát. Egymás életére törünk, pedig milyen szépek voltunk és aranyosak — kicsinek. Gyerekeink vannak és azoknak gyerekei. Mi pedig el- játsszuk nekik a döntésre képes, a következetes és gondoskodó felnőttet. Mi, a komoly „nagyok”! De ezen az estén bebizonyíttatott. nem téveszthetjük meg őket és nem csodálkozhatunk, ha felteszik nekünk a kérdést: van-e közünk egymáshoz?

Talán igen! — hangzik a válasz és ne lepődjünk meg ezen a ,,talán”-on. Én is láttam a Tv-híradót „A felnőttek furcsák néha” című válogatás előtt és szivem szerint ilyen felnőttekre én sem bíznám magam.

(szilágyi)

Igó

Éváról...?

Akaratlanul is megdobban az ember szíve, ha a tv-új- ságban valami szőkébb hazájával kapcsolatos műsort fedez föl. Még akkor is, ha — mint az Igó Évával készített beszélgetés esetében — mindössze 20 percről van szó.

De, mi az, hegy mindössze? Hiszen 20 perc bőven elég lehetett volna a miskolci— egri társulat ifjú tagja életútjának fölvázolá.sához, vagy eddigi sikereinek elemzéséhez, vagv egyéniségének bemutatásához, vagy színházról vallott nézeteinek megismeréséhez, netán 20 percig élvezni lehetett volna egy könnyed csevegést is vele...

Csak nem mindezt így együtt. Sajnos azonban dr. Váradi György, (a pénteki Az első évad után című portréfilmféle riportere), úgy tűnik önmaga számára sem tisztázta, milyen műsort akar készíteni.

Így aztán, — bár elhangzott, hogy Igó Éva egy pince- színháznál kezdte, hogy babonás (de csak játékból), hogy van egy kislánya, hogy példaképei közé tartozik Major Tamás, Darvas I ván,^ Huszti Péter. Psota Irén,, hogy komoly egyéniség lété-é re lubickolt a Csárdás ki - '■ rélynő Stazi szerepében — voltaképpen a nézők acm,* tudhattak meg róla semmitf sem. '

Még az is csak hotnélyo-i san sejlett, hogy e beszélge-1 tésre azért került sor, mert I a ,,mi színésznőnk” a Lila £ ákácban, a Learben és a 1 Csárdás királynőben alaki-* tottakkal az évad egyik nagyf felfedezettje, fi

(németi) i

Nagy

kettő

Ugye tetszik ismerni ezt av

legújabb keletű tréfás szólás- . mondást: nagy kettő. Akkor használtaik, amikor kiderül, J hogy valamiféle két dolog. olyan messze van egymás- tói, mint Makó és Jeruzsá- >' lem.

E rövid eszmefuttatás az. elmúlt hét külpolitikai fórumának ürügyén ötlött fel bennem. Nem azért háborgók utólag is, mert egy-egy kérdésre jól képzett külpoli- . tikusaink néha homlokegyenest ellenkező véleményt formáltak. Nem is azért, mert egy-egy kérdés kapcsán bizonytalanságot véltem felfedezni a válaszokban. Ezeknek kifejezetten örültem. Külpo- litikus újságíró kollégáim “ ugyanis nem előregyártott sémák szerint válaszolgattak csokorba kötött dogmákkal, hanem ki-ki felkészültsége, tudása, információi szerint igyekezett a legbecsületesebben állást foglalni a világ dolgairól. A tévénéző íav nem készen csomagolt véleményt kap. hanem a hallottakat összevetve saját tapa*t- talataival, tudásával kialakítja a magáét.

Ez eddig nemcsak, hogy rendben van. hanem követésre méltó tájékoztatási gyakorlat.

Viszont már egyáltalában nincs rendben, hogy ténybeli megítélésekben tévedett jeles külpolitikai újságíróink közül kettő is. Az ország elé állni a képernyőn nagv felelősség. Külpolitikai érzékenységű ország lévén fokozottan az.

Lehet különbözőképpen megítélni dolgokat még azonos világnézetű és foglalkozású személyek esetében is.

ITe hibás információt közölni nem szabad.

Ez ugyanis két különböző dolog. Ahogy mondani szokás: nagy kettő.

(szigethy)