Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-02 / 153. szám
” T .lei voít Arany János?*’ Műveletlenek-e szakmunkástanulóink? Ä CSÖRGŐ AZ ELET VIZE “ # Még néhány emlékjel kellene... A címben feltett kérdés mostanában több fórumon elhangzott. Néhányan meg- kondították a vészharangot, s azt hangsúlyozták, hogy leendő szakmunkásaink tájékozatlansága megdöbbentő. Felsorolták a riasztó példákat, de a helyzet higgadt, alapos elemzésére kevesen gondoltak, vagyis a téma — ahogy az nálunk lenni szokott — lekerült a napirendről. Kár, mert a mélyebb összefüggések felvillantása töprengésre késztetne, s nemcsak a pillanatnyi valóságot térképezné fel, hanem a hibák orvoslásának lehetőségeire is rámutatna, sürgetve valamiféle gyors kibontakozást. A leggyengébbek Dőreség lenne tagadni azt. hogy a szakmunkásképző intézetekbe főként olyan diákok kérik felvételüket, akik általános iskolában nem a jobb, hanem a gyengébb tanulók közé tartoztak, azaz a gyenge közepesek és az elégségesek. Épp ezért, a bajok összetevői után a felsó tagozatban kell nyomoznunk. Fogalmazzunk nyíltan: az itt folyó nevelő-oktató munka színvonala — tisztelet a kivételnek, mert ilyenek is vannak — meg sem közelíti a várható színvonalat. Ez akkor is Igaz. ha a legszívesebben hallgatnánk róla. A „tisztellek, épp ezért követelek tőled” makarenkói elvét és gyakorlatát elfelejtik érvényesíteni. A tanárok nap mint nap szembenéznek a sikertelenséggel, de vészjelzések helyett inkább tudomásul veszik azt. A tantervek által előírt anyag számon kérése során lemondanak a következetességről, a szigorról. A buktatástól riadoznak, úgy vélik, hogy ha túllépik a még elviselheA nézőtér bontásával megkezdődött a Magyar Állami Operahóz csaknem három és fél évig tartó felújítása. A nagyarányú rekonstrukció során kicserélik a teljes színpadi gépezetet, a tartó- szerkezeteket, átalakítják a 1981. július 2„ csütörtök tő határt, akkor kellemetlenségek érik őket. Ez nem is olyan alaptalan félelem, mert az igazgatók és a szakfelügyelők is jobban szeretik a látszólag gond nélküli napokat. Így aztán előfordulhat, hogy a következetes kollégákat hanyagsággal, minden alaposságot nélkülöző felkészítéssel vádolják meg, s végül már diplomájuknak valódi értékét is kétségbevonják. Ezért az érintettek inkább megalkusznak, s az elégteleneket kettesekkel pótolják, vagyis a felső osztályokba jutnak azok is, akiknek az alsóbbakban kellett volna maradniuk Csoda-e, ha a nyolcadikosok közül többen még folyamatos olvasásra sem képesek; az is gyakran előfordul. hogy nem értik meg a tolmácsolt szöveget, holott semmiféle buktató, egyetlen idegen szó sem szerepel benne. Emiatt képtelenek három-négy mondatot szabatosan formába önteni, fogalmazási képességük, ezért katasztrofális szintű. Ez az előbb említett szemlélet vezet oda, hogy egy-két esztendő múltán azt sem tudják: ki volt Arany János, Ságvóri Endre. Így magyarázható, hogy nem sejtik, nem látják meg az egyes jelenségek közötti összefüggéseket. Gondolkodási készségük annyira elsatnyul, hogy a magolásnál — erre is csak a viszonylag szorgalmasak vállalkoznak — nem jutnak tovább. Képesítés nélküliek A meglévő bajokat csak fokozzák azok a képesítés nélküliek, akik esztendőről esztendőre katedrára állnak. Önkritika híján, túltengő önérzettel! Jó lenne, ha a Művelődési Minisztérium illetékesei végre valódi súlya* nézőtéri üléseket. Felújítják a víz-, fűtés- és csatornahálózatot és az elektromos vezetékeket. A milliárdos felújítás beruházója a MÜBEK, tervezője a KÖZTI, a kivitelező Középület-építő Vállalat mintegy húsz alvállalkozóval dolgozik. Az átadási díszelőadást az Operaház fennállásának 100. évfordulójára, 1984 őszére tervezik. Bontják a nézőtéri székeket. (MTI fotó: Kozák Albert felvétele — KSj nak megfelelően értékelnék ezt a kérdést, s tiltakoznának az ellen, hogy az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákon sikertelenül szereplő tizennyolc évesek fehér köpenyt öltsenek. s teljes tájékozatlanságukkal, tapasztalatlanságukkal tovább rontsák az amúgy sem szívderítő helyzetet. Ha valaki nem lesz orvostanhallgató, mert „megméretett és könnyűnek találtatott”, akkor legfeljebb műtőssé vagy asszisztenssé válhat, de a szikét senki sem adja a kezébe. Hogy történhet meg az, hogy a tanárjelöltnek nem megfelelők, mégis pedagógusok lehetnek? Az egészben az a megdöbbentő, hogy manapság emiatt egyre kevesebben há- borognak, s alig akad, akinek eszébe jutna az, hogy így alakul ki a „vak vezet világtalant" helyzet Illene végre tudomásul venni, hogy az orvos és a mérnöknők is mennek gyesre, őket is helyettesítik valahogy, de soha nem szakképzetlennel. Mi az oka annak, hogy juthattunk addig, hogy a katedrára viszont szabad az út? Egyszerűen érthetetlen és mindenképpen elítélendő ez a vétkes elnézés. Kormányzatunk milliókat költ arra, hogy javítsa az. oktatás tárgyi adottságait. Lassan már sehonnan sem hiányoznak a legkorszerűbb szemléltetőeszközök, arra azonban nincs pénz, hogy a szülési szabadságra menőt tapasztalt, lelkes nyugdíjas váltsa fel, aki örömmel vállalná ezt a munkát, s a mellékkereset is jól jönne számára. Ki lehetne aknázni a túlórákban rejlő lehetőségeket is. Akkor is, ha ezek egy kissé apasztják a pénztárcát. Legyen kevesebb nyelvi labor, aszpektomat, különböző egységcsomag, de az osztályokba csak tanítóképzőt és főiskolát végzetteket bocsássanak be! Olyanokat, akire nyugodt lélekkel rá lehet bízni a felnövekvő nemzedék szellemének és jellemének pallérozását. A teljesen tájékozatlanok ugyanis maradni óhajtanak, ezért méginkább hajlamosak a megalkuvásra, mint kartársaik. Csak a saját érdekeiket nézik, ezért nyugodt lélekkel beírják a kettest oda, ahová elégtelen járna. Arra persze nem gondolnak, hogy egy-egy tárgyat mégis lehetne szerettetni a gyerekekkel. Természetesen megfelelő felkészültség és módszertani kulturáltság nélkül erre nem is képesek. Merre a kiút? Nem elég a tényleg meglévő hibákkal szembenézni — bár sokan erre sem vállalkoznak —, hanem keresni, kutatni kell a kiutat is, mert abba semmiképp nem nyugodhatunk bele, hogy a leendő szakmunkások általános műveltsége — hangsúlyozzuk : kivételek természetesen akadnak — ilyen alacsony színvonalú maradjon. Épp ezért — valamire való megoldás csak akkor képzelhető el, ha az eddiginél sokkal erőteljesebben fokozzuk az általános iskolai nevelés, oktatás színvonalát. Olyannyira, hogy innen csak azok kerüljenek ki, akik az alapokat elsajátították. A szakmunkásképzőkben erre már lehetne építeni, nemcsak a tanórákon, hanem a sokkal nagyobb lelkesedéssel és számban szervezett közismereti jellegű szakköri foglalkozásokon is. Mindez persze csak akkor megy, ha nem hiányzik a felső tagozatban megszerezhető fundamentum... Pécsi István A helytörténészek hivatása az emlékezés, dolga az emlékeztetés. A hivatás alkati kérdés, képesség, amelyhez később értékrendi elemek járulnak. A helytörténeti kutatásnak alaposnak kell lennie, ezért művelőjének a régészet, földtan, műtörténet, általában a történeti tudományok eredményeire kell támaszkodnia. Régi papírok, régi tárgyak szólnak hozzá az elmúlt időkről, de kőzetek és kövek is. Ezért történik, hogy munkájának, az emlékeztetésnek során ne csupán hamvadó papírra, hanem köbe faragott jelekre hívja fel a figyelmet. Egerben már a harmincas években megindult egy mozgalom, hogy az utcák névadójáról az utca első házának falán emléktáblát helyezzenek el, amelyen röviden felsorolják születésének és halálának időpontját, valamint érdemét, amiért utcát neveztek el róla. Néhány tábla el is készült, de később átnedvesedések folytán eltűntek, csak egy maradt meg, Maczky Valéré, aki a múlt század végén a város zenei életében jelentékeny szervező szerepet töltött be. Az utóbbi években a táblák megsokasodtak. Eger munkásmozgalmi múltjának emlékhelyeit kutatták fel lelkes kutatók és munkájuk nyomán egyre több márványtábla őrzi és hirdeti az elődök emlékét. A város történetével kapcsolatban Is elkelne még néhány tábla emlékeztetőül, vagy magyarázatul. A várból hiányoznak a bástyák neveit feltüntető táblák. Az idegen befordul a vár kapuján és körülnéz. Ha rápillantana egy okos táblára, megtudná, hogy jobbra a török építésű kapuvédő bástyára tekint, aztán megtudná, melyik a Gergely-bástya és miért éppen az, melyik volt a vár legrégibb kapuja s a fölötte fakuló címer kire emlékeztet, ki volt Varkoch Tamás és így tovább. De táblát kívánnak az ásatások már befejezett eredményei is. A vár területén kívül emlékjelre vár az első alkalommal, 1898—99-ben feltárt honfoglalás kori sírok helye. Harminchat sírt tárt fel abban az időben Bartalos Gyula egri régész, s az újabb régésznemzedék a Honfoglalás és Hétvezér utca környékén valószínűsítette a honfoglalás kori ősök temetőjének területét. Milyen szép feladat volna szobrászaink számára egy méltó emlékmű elkészítése ezen a szépasz- szony-völgyi tájon. Különös figyelmet érdemel a Csurgó, vagy Csorgó- kút helye, amely némán őrzi hajzatom ahelyett, hogy nőt. tön.nöne. továbbra is fogy. tán.fogyott. Természetesen szóvá tettem a dolgot Caló. cza mesternek, aki mindjárt az árvalányhaj származási helye felől érdeklődött. „Mezei és friss szedésű legyen” — hangoztatta. Megnyugtattam., hogy ezzel nincs baj. hiszen Mezei Emerenciától származik, aki még hajadon és apátlan-anyátlan árva. És mindig a szemem láttára vágja, le kontyáról a fürtöket. Tehát frissiben jutok az árvalányhajhoz. A mester ekkor érthetetlenül felfortyant. és mérgében taplófejünek nevezett. Először nem sértődtem meg, gondolván: azért Galócza, hogy mérges legyen. Csak amikor a lexikonban a ..tapló" címszónak utána, néztem, akkor kezdett bántani a dolog. a város kezdeteinek emlékét) Ez a befalazott tömb, az itt fakadó ivóvíz adta a lehetőséget az első kis városmag kialakításihoz a Cifrakapu, Május 1. utca, Tavasy utca területén. A várdomb a püspökség alapításának idején még nem volt falakkal és bástyákkal megerősítve, csak a tatárjárás után kezdődött ez a munka. Amikor a várdomb „megtelt”, s a lakosság egyre szaporodott, s kialakult a várdomb alatt az első „lakótelep”, melynek központja a Szent Jakab.: templom, -kolostor és a hoz. zá tartozó kórház és szegényház volt. Hogy ez mikor történhetett, arra valamelyes világot vet a Thei- ner-féle pápai iratgyűjtemény egyik darabja 1240-ből. Eb- < ben a pápa jóváhagyja II. i. Kilit egri püspök intézkedé- £ sét, amely visszaállítja a mér korábban működött kórház és szegényház rendeltetésszerű használatát, mivel elődei a világi papság szolgálatába állították. Kár, hogy a püspöki levéltár anyaga a ta- \ tárdúlás idején megsemmi-•, sült, s így bővebb, pontosabb <' felvilágosítást nem kaphasd, tunk. A Csurgó tehát a „legrégibb Eger” számára az élet vizét jelentette. Egyébként a róla elnevezett utcában látható, ahol a Csurgó utca a Bárány utcába torkollik. A vízvezeték megépítése után befalazták, környezete elhanyagolt, sorsa, hajdani jelentőségéhez képest elszomorító. Színháztörténeti emlékjelet kíván az első egri nyári színkör helye, a Széchenyi utca 12. számú háza mögött volt városi gazdasági udvar területén, amelyet most alakít ki a város. Vannak emléktáblák EgeirJ ben, amelyeknek szövegét ki kell igazitani. A bazilika kapuja melletti tábla szövege helytelen így: A magyar klasszicizmus kiváló mesterének Az egri föszékesegyház megalkotójának Hild József építész halálának századik évfordulója emlékére. A szöveg ilyen bonyolult többszörös birtokviszonyt nem bír el. A helyes fogalmazás ebben az elképzelésben a követkézé lehet: A magyar klasszicizmus kiváló mestere az egri föszékesegyház tervezője Hild József építész halálának századik évfordulója emlékére. Ugyancsak helyesbíteni kell Montedegoí Albert Ferenc Bajcsy-Zsilinszkv utcai érb- léktábláján az Urániáé szót Urániára. Dr. Kapor Elemér — Sokan hajlamosak az általánosításra — folytatta Vareha. — Szokás az állami szektorban dolgozók udvi- riatlanságát szembeállítani a magánszektor képviselőinék mindenkori előzékenységével. Nos. nálam fordított áz eset: sem az állami, sem a szövetkezeti fodrászüzletekben sohasem illettek még taplófejű jelzővel. Nem menti a magáról megfeledkezett hajiparos modortalan- ságát az sem, hogy utólag kiderült: bejárónőm. Mezéi Emerencia nylonból készült póthajat visel, és ezt ő is éppen Galócza Rudolffal tar. tatja rendben. — Mindenesetre azóta messze elkerülöm a Lószőr utcai fodrászatot — fejezte be kissé különös, de tanul. ságos elbeszélését Vareha Mátyás. Heves Fereac , Megkezdődött az Operaház felújítása Filléres emlékeim... ’.'.: oly drágák nekem..', énekli nosztalgikusan Bródy János. S mennyire igaz. Az ember utazik, kirándul s természetesen vásárol. Mégpedig valami szuvenírfélét, ami nem foglal nagy helyet a lakásban, ami elfér akár a könyvespolcon. Amolyan filléres emléket, mely azért felidézi a messzi töltött szép napokat, a tájakat, az ottani barátokat, az élményeket — ami kedves csecsebecse. Tekintettel Eger idegenforgalmára, végigjártuk hát azt a néhány ajándékboltot, ami létezik a megyeszékhelyen. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen az árukészlet, mit kínálnak vendégnek, turistának. A négy üzlet közül háromban szinte ugyanaz kapható. A negyedikben az volt a felelet, hogy ilyen nincs. Pedig a cégtáblán ez áll: Ajándékbolt. A Bajcsy-Zsilinszky utcai1 üzlet vezetője elmondta, hogy már legalább 10 éve árulja ugyanazokat a tárgyakat. Űj dolog csak elvétve akad. Mindenhol giccses, fára festett faliképek, fahordók, hamutartók... Eljátszadoztunk a gondolattal: ha nem egriek lennének, mit vásárolnának ezekből maguk az eladók? Többségük semmit! Mit tehetnénk ehhez hozzá? Valószínű, hogy nem ezekről a filléres emlékekről énekel Bródy. S az is biztos, hogy a jóérzésű, vásárolni szándékozók is valami mást keresnek. Valami egyszerűt, ízlésest — EMLÉKET! (kis szabó) Az alábbi történetet Vareha Mátyástól hallottam. Ismerik öt? Ha nem, sietek megnyugtatásul kijelenteni, hogy nem sokat vesztettek vele. — ötvenéves vagyok — mesélte Vareha de nőtlen, ezért még adok magamra, törődöm a külsőmmel. Kezdődő hajhullásom miatt egy percig sem haboztam Galócza Rudolf Lószőr utcai fodrászmester tanácsát kikérni. A tapasztalt hajtudor árvalányhaj főzetét ajánlotta, hogy azzal mossak fejet hetenként. Amikor a kúrához bejárónőm, Mezei Emerencia. segítségét kértem, a jólelkű teremtés felajánlotta, hogy hajából hetenként potom száz forintért feláldoz egy- egy tincset számomra. Az ajánlat kedvezőnek látszott, mivel Mezei Emerencia negyvenéves létére még leány, és szülei már nem élnek, így az ő haja kétségkívül árvalányhaj. Kéthónapos kúra után azonban azt kellett tapasztalnom, hogy az árvalányhaj vizes főzete sem használ, a
