Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
Megkezdték egyhónapos nyári gyakorlatukat az egri Egészségügyi Szakközép, és Szakiskola harmadéves tanulói az egri kórház gyermek- osztályán. (Szántó György képriportja) r Folt van a szívén Az árulkodó jel egy vékony heg, amely a nyakánál kezdődik, Két oldalán ápró pontocskák; amik műtétre utalnak. — Kellemetlen? — Már nem. Eleinte na. gyón zavart, mindenki kérdezte. mitől van ez a sebhely. Azért hordtam állandó, an magas nyakú ruhákat. — És mitől van ez a sebhely? — Lvukas volt a szivem, azt foltozták be. Olyan természetes egysze. rűséggel válaszolt Pap Já- nosné, mintha arról beszélt volna, hogy megvágta az ujját. Pedig... A szülei nem hitték A csengeri Juhász- család Magdolna nevű kislánya éppen úgy játszott, ugrált, mint a többi gyerek körülötte. Illetve ... nem győzte a mozgást levegővel. Könnyen elfáradt. szédült, meg kellett pihennie. — Vékonyka, gyengécske, majd megerősödik — mondták a szülők vigasztalásul. De nem erősödött meg. Majd az első tüdőszűréskor közölte az orvos a szülőkkel, hogy a kislányuknak lyuk van a szívén. Ha nem operálják meg. akkor... Csak nézlek az orvosra, mint akik nem jól hallották, amit mondtak nekik. — Méghogv lyuk a szívén. Nem is élne, ha lyuk lenne rajta. Csakugyan nehéz elképzelni. hogy az a fáradhatatlan kis motor hogyan tud úgy működni, ha ott is nyílás van rajta, ahol izomfalnak kellene lennie. — Amikor már nagyobb lettem, én mondogattam otthon, vigyenek orvoshoz. Már Halmajugrán laktak .Juhászék. A gyöngyösi kórházban egyengették az útját. Az orvostovábbképző intézetbe került. Egv vizsgálat alkalmával a műtétre előjegyzett személy az utolsó nap meggondolta magát. — így kerültem én a műtőbe. ..Beugrottam” más helyett. Ha jól tudom. dr. Lakos Györgynek én voltam az első betege, akit onerált. De a professzor is ott volt a műtőben. Az előzetes vizsgálatok szerint egv kétforintos nagv.sá. BÚ lyukat kellett volna el. tüntetnie a sebésznek. — Amikor felvágtak, nem. csak azt "látták, hogv az a bizonyos lyuk nagyobb, ötforintos méretű, hanem azt is. hogy a szívhez tartozó erek js „össze-vissza" csatlakoznak, ágaznak el. Milyen „érdekes” mindez így utólag. De, ha meggondoljuk ... — Teflon műanvagfoltot erősítettek fémvarrattal a szívem re. Ez történt. A brigádban is Paoné a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkeze* asztalosüzemében doleozik. Varjú István művezető szerint nagyon szorgalmas, jó munkás. A brigád, amelvnek Paoné is tagia, általában százhúsz százalék körül teljesít. A sor első részében található Papné is. — Ügy érzem, nekem mindig bizonyítanom kell. Meg kell mutatnom, hogy érek annyit, mint a többiek közül bárki. — Figyelik a többiek talán? . — Általában nagyon aranyosak, kedvesek. Amíg a műtéten át nem estem, gyakran rosszal lettem a gép mellett. Lehet, hogy kezdetben néhártyan azt gondolták, ■csak tettétém magam. Nagyon kellemetlen volt, hógy annyit kellett velem foglalkozniuk. — Mindig hajtja magát? — Igen. Otthon Is. Talán azért is vart bennem állandó idegfeszültség. Nem volna szabad, de a cigarettát is azért sgívom. hogy nyugtasson. — Különben hogyan érzi magát? — Köszönöm, jól. Minden vonatkozásban jól. Pontosan úgy élek, mint bárki más. Csak még a gyerek .. * A férjemmel úgy határoztunk. ha majd a katonaságból hazajön, akkor léez gyerekünk. — Ezzel is bizonyítani akar? — Nem. Bár, ha nem műtötték volna meg, nem is szülhetnék. Nő vagyok, attya szeretnék lenni, csak erről van szó. Saját házba Pontosan emlékezik s napra; 1Ö77. február 11. Akkor ismerkedett meg ázzál a fiú-. val. akivel két évvél később házasságot kötött. — Mind a ketten nagyon megjegyeztük ezt a dátumot.’ Igen. szerelem, az első látásra. Nekem ő volt az első szerelem. Előtte is voltak fiúismerőseim, de csak rövid ideig tudtam barátkozni égy- gyel-eggyel, mert... Nem titkolom, féltem tőlük. Ügy neveltek. A férjemmel már az első perctől minden egészen más volt. A fiú szülei nem lelkesedtek a jövendőbeliért, amikor megtudták, hogy annak a szíve ... — Ma már úgy szeret az anyósom, mintha a saját lánya lennék. Mégis albérletben laknak,1 Havi ezerháromszázért. — Ha a katonáskodásból visszajön a férjem, családi házra gyűjtünk majd. Valahol a környező községek egyikében szeretnénk építkezni. Falun nőttem fel. égy kis kertet, csirkéket, aprójószágokat képzelek el. — Mi a szórakozásuk? — A férjem szobafestő, sok a munkája. Van egy motorunk, ha időnk van rá, azzal megyünk ide-oda, csak úgy, országot látni. En délutánonként csak öt előtt érek haza. Akkor főzni kell. mosni,' takarítani. Főként a könyv, az olvasás köt le. — Tanulni? — A gimnáziumot elkezdtem. Két hétig jártam iskolába. De annyira izgulós vagyok. hogy ... egy dolgozatra nem tudtam felkészülni.’ és akkor abbahagytam. Egyelőre várnak Na gvon fiatalok még. amit az is jelez, hogv a férj a sorkatonaság előtt áll. De mintha az ő „időszámításuk” is ott kezdődne, amikor a katonaság. Bármiről essék sző. ’*a!ahogyan elütünk oda. hogy ..ha maid a katonaság ... ” Persze addig is élnek, addig is éppen úgy élnek, mint annyian körülöttük. De azért a katonáskodás, mint valami vízválasztó, életdiagramiak alapvonalaként húzódik láthatatlanul a szemük előtt. — Szabolcsban éltünk, szegények voltunk, talán azért is tudok mindennek nagyon örülni. A legjobban egy szál szegfűnek. Azt hiszem, boldog vagyok. Boldogok vagyunk. Hogy az a folt a szívén...? Eszébe sem jut már. G. Molnár Fereng
