Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

Az évad egyik legjelentősebb egri zenei eseménye volt az a Bartók-koncert, amelyen Ko­vács Dénes hegedűművészt kísérték az egri szimfonikusok (Foto: Kuli üli Imre) ZENEI ESTEK EGERBEN Két évad között Eger zenei életét évek óta két. egymástól eltérő sajá­tosságokkal rendelkező rész­re lehet, bontani. A teli év­adban az Országos Filharmó­nia hahgversenysorozata ké­pezi a zenei események ge­rincét. nyáron pedig a szé­kesegyházban megtartott or­gonahangversenyek jelente- nek élményszerzési lehetősé­get az egri és a városba lá­togató közönségnek. Nem árt, ha a két évad — a téli es a nyári — között vissza­tekintünk az elmúlt tíz hó­napra, annak nyolc hangver­senyére és előrenézünk a nyári hónapokra, amikor is öt zenei esemény várja majd a közönséget, a székesegy­házban és a líceum udvarán. A téli hangversenyidény- ról meg kell állapítanunk: az egri közönség változatos műsoroknak, rangos művé­szeknek tapsolhatott, és •be­lekóstolhatott olyan cseme­gékbe is, amelyeket ma a nemzetközi zenei életben is igen magasan jegyeznek. •Jó hagyománya az Orszá­gos Filharmóniának, hogy a zenei világnapra mindig olyan műsort állít össze, amely a székesegyházban bo­nyolítható le. Tavaly ősszel Jean Guillou, a párizsi Saint Sulpice vezető orgonistája mutatta meg, mit jelent a gall szellem, hogyan lehet hangulatteremtőén felélesz­teni egv olyan muzsikát, mint a magyar származású V.Tidorét. akinek hangvételé­ből valóban kicsendülni hal­lottuk a magyar reminisz­cenciákat. fis hogyan impro­vizált Tinódi históriás dal­lamára .lean Ginllou? A közönség számára külö­nösnek hatolt, de r okon.szén- r ét ébresztett és remek han­gulatot, amit a lengyel ka­maraegyüttes, a FiStulatores et Tubicinatores Varsovien- * ses tagjai nyújtottak. A szá­zadokat megidéző, sok dal­lamban. sok zeneszerszám­ban, a korhű ruhákban, a kö­zépkorig visszanyúló emlé­kek akaratlanul is a két nép kultúrájának közeliségét, a két nép százados barátságát juttatták eszünkbe. Az Állami Hangversenyze­nekar műsorában is, stílusá­ban is azt az állandó szin­tet nyújtotta, amit a közön­ség osztatlan lelkesedéssel fogad és a hagyományok megfelelő ápolásának tekint. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a korszellem és az ízlés változásának olyan új vo­násai jelenték meg. a zenei életben, hogy a pódiumokon egyre inkább szaporodnak az intimebb hatásokra törő ka­maraegyüttesek s velük együtt az a bensűségesség, amely nem ad elsőbbséget a patetikusabb hatásokra tö­rekvő nagyzenekari muzsi­kának. A kamaraegyüttesek — ilyen a világjáró Liszt Fe­renc Kamarazenekar is — éppen magas zenekultúrá­jukkal és a zeneirodalomnak azzal a tartományával hódí­tanak, amelyet eddig inkább csak a rádióból hallhatott a közönség. Innen nézve kell értékelnünk a kisebb együt­teseknél is a karvezetői, a karmesteri egyéniséget, amely egy-egv zenei estének meg­adhatja és a legtöbb esetben meg is adja a műsor hason- líthatat.lan hatását. Szólisták tekintetében — és nemcsak az idén — va­lóban elkényezteti az egri közönséget az Országos Fil­harmónia. Nyikolaj Dem i- dcnko emlékezetes műsorá­val elkápráztatta a hallgató­ságot és úgy adott ráadást, mintha csak kedve lett vol­na végigjátszani az éjszakát! Így keletkeznek azok a hang­versenypillanatok, amelyekre évek múltán is emlékezhe­tünk majd. Perényi Eszter és Kiss Gyula szonátaestjét is ezek az élmények közé kell sorolnunk. Az Egri Szimfonikus Ze­nekar — évék óta műsorban van — Dvorák-művekkel gazdagította az évadot. On- czay Csaba gordonkaművész érett muzsikálással járult hozzá ennek az áprilisi es­tének a sikeréhez. Farkas István mint karmester egy erjedőben lévő nagy-együttes élén mintha az útkeresés, a zenekar határozott profiljá­nak kialakításán fáradozna. Májusban a Miskolci Szim­fonikus Zenekar és a mis­kolci Bartók-kórus a székes- egyházban Mozart Requiem- jét szólaltatta meg. A kar­mesteri feladatot Margittay Sándor látta el. A mű és a hely szelleme együttesen ér­lelte ki azt a komoly hatást, amely a rukordlétszámú kö­zönséget vonzotta. Ha a hallgatóság oldaláról nézzük az őszi—téli hangver­sen yévadot, minőség és egy­általán a műsorok tekinteté­ben elégedettek lehetünk. Ügy tűnik azonban, hogy a színházi férőhelyek számá­val nem áll egyenes arány­ban az az érdeklődés, ame­lyet az Országos Filharmó­niának ki kellene elégítenie. A bérleti hangversenyekre ugyanis napok alatt elfogy­nak a jeg3'ek. már most. a nyár elején, hiszen az eddi­gi közönség ..tartja a he­lyét”. Azoknak pedig, akik be szeretnének kerülni ebbe a viszonylag zárt körbe, vár­niuk kell. olykor évadtól- évadig. Ez gond. amit a jö­vőben a növekvő érdeklődés miatt, meg kell oldania az Országos Filharmóniának. Farkas András A ROLAND PETIT BALETT VENDÉGJÁTÉKA. A Magyar Állami Operaház Erkel Színházában a napokban a marseille-i Nemzeti Roland Petit Balett Roland Petit Coppclia című balettjét mutatta be. A képen: Mireille Bourgeois és Denis Ganio (MTI Fotó: Horvát. Éva felvétele — KS) Báfoiuniális Békéscsabán Nyolc külföldi s tíz hazai — köztük a vendéglátó Nap­sugár. a kecskeméti Ciróka valamint a budapesti Astra — együttes vesz részt a jú­nius 23-án. kedden nyíló ha­todik békésrsabai bábfeszti­válon. 1981. június 21.. A 27-ig, szombatig tartó bemutatókat a Jókai Szín­házban, valamint az Ifjúsági Házban láthatják majd a szak­emberek. s a közönség vala. mennyi együttes játékát az előadás után szakmái vita követi. A nemzetközi bábos találkozó műsorát több egyéb rendezvény színesíti. Békéscsaba k é i é ven k ént rendezi a szakmai és köz- művelődési szempontból egy­aránt jelentős nemzetközi báhlá+C-7Ó Búcsú a katonai koúégsum tó! Tegnap, szombaton vettek búcsút a katonai kollégisták iskoláiktól, tanáraiktól, vala­mint megyeszékhelyünktől. Délelőtt a Gárdonyi Géza Színházban tartott ünnepsé­gen dr. Misky Sándor, a kol­légisták igazgatójának búcsú­beszéde után Pajor János növendéktársai nevében is fogadalmat tett arra válasz- beszédében, hogy méltóak lesznek az egyenruha viselé­sére. A most búcsúzó 96 le­endő katonatiszt a ' hazai, il­letve — a legkiválóbbak — a Szovjetunió katonai főis­koláin tanulnak tovább. Mintegy .30 határőr Szlra- hov őrsparanesnok parancs­noksága alatt bekerítve is 13 órán keresztül verte visz- sza két zászlóalj támadásait. Nemegyszer a harckocsik tá­madásai után kézitusában is meg kellett magukat védel­mezniük. de az ellenség ta­podtat sem tudott, előbbre jutni. — Csak célzott lövéseket! Minden lövés találjon égy fasisztát! — egymás között ilyen röplapokat terjesztet­tek a harcosok. A röplapo­kon beszámoltak egymásnak a harci eseményekről, a hős­tettekről. s arról, hogy mi­lyen vakmerőén harcol egy tizenkét éves úttörő, Sura Golubjov, a határőrkerületi törzs főnök helyett es kisfia. Sura azt mondta az édes- a”''’"nak, hngv az egyik ba­rátjához róegy, aztán a ha­tárőrök közé iparkodott, a fedezékekbe. Forgópisztolyt kapott, azzal lőtt a fasiszták­ra, aztán lőszert hordott a harcosoknak, gránátokat adott kézre, segített a sebe­sültek ellátásában. A határőr Gavroche hős­tettének részletei csak a há­ború után váljak közismertté. Mar dalok szólnak róla, ver­sek születtek, s a Donyec- n leden céhen levő Gyebalcevo város úttörői az ő nevét ír­ták a csapatzászlóra. A kis nyomot vasók összegyűjtöt­ték a június 22-i harcok résztvevőinek visszaemléke­zéseit. Még ilyen vakmerő kisfiút! Lássunk egyet a visszaemlékezések bői! „Sura mindig ott forgoló­dott a legforróbb pokolban. Észrevette, hogy egyre rit­kábban tüzelnek a géppuská­sok. Odakúszott, hogy meg­tudja az okát. — Kevés a lőszer — kiál­tották a választ a fedezék­ből. — Máris itt vagyok. Egy pillanat! Azonnal a parancsnoki épület felé fordult, hol meg- görnyedve, hol kúszva, a fölperzselt földre szorulva. Ugyanígy vissza, maga mö­gött kötélen húzva a lőszeres­ládát. Csapzottan. izzadva, a homokot rágva, de legyőzte a tűz alatt tartott terepet. Mindjárt föléledtek a gép­puskák! — Sura, fuss a jobbszárny­ra. s mondd meg nekik, hogy Magyar filmek a plovdivi fesztiválon öt magyar alkotást mu­tatnak be a június 22. és 27. között Plovdivban sorra ke­rülő vadászati, halászati és környezetvédelmi témájú nemzetközi rövidfilm-fesz- tiválon. Bodrossy Félixnek két filmjét vetítik. ■ Az utolsó pákász. című rövidfilm a haj­dani pákászok, mocsári hal" f .,j emberek életével, mun­kájával ismerteti meg a né­zőket. Az albérlőim a cin­kék című alkotás, két fé­szekodú és lakói — egy széncinkepár és egy kékcin­kepár — története. Hars Mihály Tavasztól ta­vaszig című kisfilmje az év­szakok változásának a nö­vény- és állatvilágra gyako­rolt hatását mutatja be. Két kincsünk — a hévízi gyógy­víz és a bauxitvagyon e két egymástól független világ —- összefüggését vizsgálja az Életkora: kétmillió év című filmben Zöldi István és Szabó Árpád. Búcsú címmel a Sziget­közről készített filmet Laka­tos Iván: a Duna mellékén kétezer hektáros terület víz alá került a vízmű építése miatt. Az alkotás a vízre épült természettől, gazdag madár- és állatvilágtól, nép­szokásoktól vesz búcsút. (MTI) Sorozatok a képernyőn Nagyobb lélegzetű újabb alkotással ismerkedhetnek meg kedd esténként a tv nézők. Az Aranyásók című francia—NS/.K—román filmsorozatot június 23-tól tűzi műsorára a televízió. A Jack London írásai és korabeli dokumentumok fel­használásával készült négy­részes film hőse egy fiatal ügyvéd, aki az 1800-as évek végén fellángolt aranyláz hatására elindult szerencsét próbálni Alaszkába, a hó és a jég birodalmába. Hajótöröttek címmel auszt­rál filmsorozat jelentkezik a képernyőn június 27‘től, szombat délutánonként, lan Stuart Black művéből James Gatward ausztrál rendező készített hétrészes sorozatot. A történet szerint 1840-ben egy angol hajó útban Auszt­ráliába — telepesekkel és fe- gyencekkel a fedélzetén vi­harba került, s elsüllyedt az óceánban. A katasztrófa hét túlélője egy lakatlan szige­ten találkozik. Az epizódok további életükről adnak szá­mot. TÖRÖKFÜRDŐ-KIÁLLÍTÁS PÉCSETT. Pécsett, a Sallai ut­cában 1977-ben tárták fej a három hajdani törökfürdő egyi­két. amelyet Merni pasa építtetett. A helyreállított romfftr- dőt a hozzákapcsolt fürdőkiállítással együtt átadták a nagy- közönségnek. A képen: Az előcsarnok az ivókúttal (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc felvétele — KS) a bokrokra összpontosítsák a tüzet. Ez a parancs! És Sura máris szedte a lábát. — Szerge.iev megsebesült, ott fekszik • a fedezékben. Szaladj a felcserhez, hogy azonnal jöjjön! Sura már <jtt sem volt. Aztán vizet hordott a sebe­sülteknek. futárszolgálatot lá­tott el, szinte Sztrokov szá­zados segédtisztje volt. Az­tán lószert cipelt. Apró ter­mete hol a géppuskátoknál tűnt feil, ho! a sebesültek fedezékebe bújt le. vagy épp a parancsnoki épület felé futott. Mintha nem is egy, de több Sura is lett volna egyszerre. A heves harcokban elesett egy ellenséges golyótól a tar- talékőrs parancsnok helyet­tese. Sura jól látta ezt. A golyózáporban is odakúszott, magához vette a pisztolyt, a személyi okmányokat, s visszakúszott velük Sztrokov-- hoz. A százados megsimogat­ta a lihegő fiú szőke fejét. — Fogd. Sura. a pisztolyt! Már tudsz vele bánni. Hát ne kíméld a fasisztákat! Fölragyogott Sura szeme! Hiszen már rég erről álmo­dott: saját pisztoly! A németek újabb támadás­ra lendültek. Sura Jákimjuk határőr mellett feküdt a fe­dezékben. Amikor már egé­szen közeire értek, Jákim- juk ígv ■ — Figyelj. Sura. az egyik géppuskást én veszem célba, te meg a másikat. Rendben? Sura célzott, lőtt. s a né­met a magasba vágta a kar­ját, aztán a földre zuhant. Sokáig tartott a küzdelem, de a határőrök visszaverték ezt a támadást is. A háború első napjának ki tudja há­nyadik támadását. Csakhogy a németek bekerítették Par- nacs falut, a helyőrség is reménytelen helyzetbe ke­rült. Sztrokov százados magához hívta Surát. — Valahogy el kell jut­nod Gorlenko géppuskás szakaszvezetőhöz és Volkov határőrhöz. Azonnal hagyják ott a helyüket és a mögöttes országúton foglaljanak el új tüzelőállást. Odajutsz, Sura? — Hát persze, százados el-társ! — húzta ki magát a fiú, akár a felnőtt katonák. Már a sövény felé kúszott, amikor tűz- és földszökőkút csapott a magasba néhány méterrel mellette. A légnyo­más odább is dobta a fiút Pár perc múlva azonban ma­gához tért. s kúszott, tovább. fis ekkor ... Sura majd­nem beleütközött egy német­be. Ö is a géppuskafészek felé óvakodott. Sura fogta a pisztolyt, s a náci ott i.s ma­radt a lóidon. A fiú végül is eljutott a géppuskásokhoz és átadta a parancsot.” Ferenez Győző fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom