Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Emlékezés Kiss Lajos néprajztudósra 1881-ben Hódmezővásárhelyen született Kiss Lajos Kossuth-dijas néprajztudós. A ház a túlnyomóan paraszti lakosságú mezőváros Tarján városrészéhez tartozott. ahol agrárproletárok, kisbirtokosok éltek. A bank- szolga apa és családjának élete nem sokban, legfeljebb a viszonylagos biztonságban tért el a környék lakóinak életszínvonalától, életmódjától. Érthető tehát, hogy Kiss Lajos gyermekkora ezzel a paraszti közösséggel teljes együtt lélegzésben telt el. Az így szerzett tapasztalatok, közös élmények életre szólóan meghatározók lettek Kiss Lajos számára, bár pályája nem vezetett egyenesen a néprajztudományhoz. Gimnáziumi tanulmányai után a jó hallású, hegedülni is tudó. élénk mozgású, derűs fiatalember a színművészetet választotta elsőként. Ugyanakkor azonban meleg és szoros barátság alakult ki közte és a Vásárhelyen élő képzőművészek között. Tornyai János hívja fel figyelmét a nép által használt tárgyak szépségére, esztétikai értékére. Majd ezt követően a budapesti Néprajzi Múzeumban tett látogatás és Győrffy Istvánnal, a magyar néprajz kiemelkedő egyéniségével történt találkozása adnak új irányt érdeklődésének és pályájának is. Fordulatot jelent életében az 1904-ben Vásárhelyen megrendezett ipari és mező- gazdasági kiállítás, melynek népművészeti tárgyakkal megtöltött három szobája képezte az ottani néprajzi múzeum alapját. Az ekkor, 1905-ben létrehozott múzeumnak lesz először díjtalan, majd szerény tiszteletdíjas őre. vezetője Kiss Lajos. A díjazás nagyon szerény ugyan, a kibontakozott gyűjtő tevékenység" azonban rendkívül gazdag és eredményes. Néhány év alatt több mint ötezer tárggyal gyarapította a fiatal intézményt. A helyi meg nem értés és egzisztenciális okók késztették at ra, hogy 1912-ben elfogadja a nyíregyházi múzeum által részére felajánlott állást. .Tózsa András mellett dolgozik hosszabb ideig, majd 1925-től 1948-ig az ottani múzeum igazgatói tisztét töltötte be. Bár elköltözött Hódmezővásárhelyről, de néprajzi munkásságában ;— amit régészeti ásatásai (Gesz- teréd, Ófehértó stb.j mellett» végzett, hű. maradt szülővárosához. A nyíregyházi években írja a 30-as évek végén kiadott Szegény ember élete és a Szegény asszony élete című munkáit. Szabolcsi tevékenységének legnagyobb jelentőségű vállalkozása a „Régi Rétköz” című helytörténetet, néprajzot, sőt nyelvészetet is egybefoglaló monográfiája. Elsők között kapja meg a Kossuth-díjat. Ezután kiadott munkáival is kötődik szülővárosához. Ezek sorban: a Vásárhelyi . híres vásárok, a Vásárhelyi hétköznapok és a Vásárhelyi kistükör. Elmélyülten foglalkozott és hiteles, életteljes képét adja az általa oly jól isimert századeleji művészéletnek is. Bár mintegy másfél évi ottani munkálkodás után 1950-ben a Néprajzi Múzeumból ment nyugdíjba, a tőle megszokott alapossággal dolgozott tovább egészen 19fi5. február 6-án bekövetkezett haláláig. Végakarata szerint Hódmezővásárhelyen a szépnevű Kincses temetőben temették el. Mint említettük, a néprajzi tárgyakat festőművészbarátai hatására először esztétikai alapon közelítette meg. Első múzeumi gyűjtésének gerincét is a vásárhelyi fazekasság, hímzés és bútorművészet tárgyai képezték. Nem kerülte el azonban figyelmét mér az első jelentős kutatási témája, tudományos munkája (A hódmezővásárhelyi tálasság) kapcsán sem a tárgyakhoz kötődő élet. a tárgyakat készítő, használó ember. A szép butellák, bütykösök, tálak, tányérok, Miska-kancsók mögött észreveszi az azokhoz használt ólom és festék fazekast mérgező, pusztító voltát is. A „Szegény ember életében” monografikus igénnyel, széles ívűén mutatja be a különböző foglalkozásokat. Nem kerüli el figyelmét és a, valósóglátását a mindennapi gondokkal küszködő napszámosok, ag- rárproletárok, a „nehezen élők” mellett a nem nagy szambán ugyan, de szintén létező „könnyen élők” csoportja sóm. Igaz, nem alkalmazta a néprajztudomány pontos, forrás- és adatközlő módszerét, megjelölését a feldolgozásnál, de hiszen arra tulajdonképpen nem is volt szüksége, mert ő maga, saját élményei jelentették a forrást. Különösen a Szegény ember életében és a Szegény asz- szony .életében érezzük azt a sajátos Kiss Lajos-i ötvözetet, melyben irodalom és tudomány, olvasmányosság és hitelesség, élet és társadalmi valóság, egyedi és általános ötvöződött egybe. Munkásságának e területe nem közvetlen, de távoli rokonságot tart példaképe, barátja. Győrffy István életművével. Fokozottan érdekelte a tárgyak élete. Vizsgálta, kutatta másodlagos, harmadlagos rendeltetés- és szerepváltásukat, egészen az utolsó használati lehetőségig, így követi nyomon a díszes, hímzett subát annak utolsó állomásáig, addig, amíg kutyafekvőhely válik belőle. Elvégezte, és felhasználta azonban, ha a feladat úgy kívánta, a sokoldalú forrás- kutatást is (levéltár, szak- irodalom stb.). így jött létre a Régi Rétköz, címí^ közel 40 íves munkája. Szívesen, örömmel és szeretettel foglalkozott a fiatal kutatókkal, adta át ..dús élete kincseit”, mint arról oly melegen emlékezett meg mindig Ortutay tiyuln. Ezért a segítőkész szeretetéért, nyugalmas derűjéért nevezték szakmai körökben országosan „Atyának”. Ennek ellenére módszerét tovább vivő tanítványai nincsenek, egyszerűen azért, mert sajátos, individuális teljesítménye nem másolható, nem utánozható. Szülővárosában nevét általános iskola, alakját köztéri márványszobor, életútját, munkásságát az általa is alapított múzeumban emlékszoba őrzi. Nyíregyházán, egykori munkahelyének falán emléktáblával áldoznak munkásságának. « Igaz, hogy életműve ismétel hetet len, egyszeri, ugyanakkor azonban Kiss Lajos kutatói etikája, tárgy- szeretete. lelkiismeretessége, humánus szemlélete mind olyan tulajdonságok, amelyek tűi munkássága szakmai-tudományos jelentőségén, mindannyiónk számára máig átsugárzó értékek. Dömötör János Széchenyi Döblingben Kosáry Domokos könyvéről 1848 szeptemberének első napjaiban, pár . héttel a Béccsel kirobbant fegyveres konfliktus előtt Széchenyit már lefüggönyözött ablakú kocsi szállítja Döbling felé. Útközben még meg-megáll a kocsi, utasa többször is parancsot ad arra, hogy för* dúljanak vissza, de talán maga sem gondolja ezt komolyan. Morális felelősségérzete, a nemzet további sorsáért való aggódása az itthon maradásra ösztönözte, félelme a radikális politikai fordulattól a menekvésre. A forradalmi nemzedék több tagja ebben a szeptemberi válságos napokban, szintén az önkéntes száműzetést vállalja. Eötvös József Nyu- gat-Európába utazik, Deák Ferenc kehidai birtokára, Zalába. De a valamikori, liberális elveket valló, nemesi reformtábor is lassan kezd két részre szakadni. Kezd formálódni, és egyre inkább politikai formát ölteni, egy a Habsburgokkal egyezkedni akaró, Béke Párt, s egy radikális irányba elmozduló, zömmel Kossuth köré tömörülő, számarányát tekintve az előzőeknél kisebb, politikai csoport. A polarizálódó csoportok rendezőelvét nemcsak az addig foganatosított társadalmi reformokkal való egyet Viem értés okozta, sokkal inkább a Habsburgokhoz való viszony-kérdése. -Maga Széchenyi is ettől félt leginkább, s a Habsburg-hatalommal való összekülönbözés helyett a birodalomba való békés betagozódás szükségességét hirdette. A forradalom leverése, de még inkább az azt követő véres terror, s az újonnan foganatosított abszolutisztikus rendelkezések, Széchenyit a döblingi években az újabb kiállásra és politikai megnyilatkozásokra ösztönözték. Az ötvenes évek elején még önváddal mardossa magát, mintegy felelőssé téve az, egykori gyakorló politikust és közírót azért, hogy tevékenységével a nemzet vesztét okozta. De az ötvenes évek végén újra megtalálja a politikai cselekvés módjait. Kosáry Domokos új könyve ezt az utolsó, izgalmakban és meglepő fordula. tokban egyaránt gazdag politikai fölcszmelésl elemzi. A Széchenyi-probléma szinte az 1830-as megjelenésű Hiteltől foglalkoztatja a közvéleményt. Politikai tevékenységének megítélése éppen úgy vitára adott s ad okot, mint közírói munkássága. De mindmáig el- csitulátlan viták mégis az életpálya utolsó szakaszát érintik leginkább. Az önkényuralomról Szatírá-t író Széchenyi, vagy a maró gúnnyal és politikai hatni akarással papírra vetett Blick, történeti kutatóknak ugyanúgy, mint a történelemben drámai fordulatokat kereső irodalmárnak, sok-sok fejtörést okozott. A két mű keletkezési körülményeit oly gyakran Széchenyi elmebeli állapotának rosz- szabbodásával hozták ösz- szefüggésbe. S csak kevesen gondolták, hogy a két mű születése mögött, világos politikai felismerések, a nemzet cselekvéséhez politikai útmutatásokat adó újólagos kísérletről van szó. Kosáry Domokos most megjelent kötete, ha nem is végérvényesen, de minden bizonynyal megkérdőjelezhetetlen megállapításokkal bizonyítja, hogy a két mű, de főleg a Blick születése mögött egy világos érvrendszerre felépített és a korabeli európai hatalmi viszonyok reális ösz- szefüggéseit helyesen felismerő politikai koncepció áll. A krími háború után jelentősen megváltozott a Habs- burg-hatalom európai helyzete. A túlzott hatalmi aspirációk már nem feleltek meg többé az európai nagyhatalmak érdekeinek, Anglia és Franciaország is szívesebben látott egy nem túlzottan gyenge, de túlságosan nem is erős, közép-európai Habsburg-birodalmat. Széchenyi ezt a magyar ügyre kedvező fordulatot felismeri, s végleg kiábrándulva a Habsburgok »magyarországi abszolutista politikájából, még egyszer és utoljára mindent megtesz annak érdekében, hogy a nemzetet felrázza passzív csüggedé- séböl. Mintha a reformkorszak, programadó nagy felismerései, s a heroikus erővel feltámadó tenni akarás kerítené újólag hatalmába Széchenyit. Kosáry könyvében ez a koncepcionális alapállás igazolódik, hogy nem véletlenszerű és elmebeli állapottal magyarázható kiállásról -van szó Széchenyi esetében, hanem világos, gondolatilag is megalapozott politikai elvekből fakadó teóriáról. Az ötvenes évek végén nemcsak a Habsburgoknak, de a magyar politikai erőknek is fél kellett adniuk korábbi tartózkodó politikájukat. A német és az olasz egységnek a Habsburgokra nézve kedvezőtlen alakulása azt eredményezte, hogy mind a magyaroknak, mind az osztrákoknak keresniük kellett a kiegyezés felé vezető kompromisszumos megoldásokat. Széchenyi, természetesen az 1865-ös híres Húsvéti-cikkhez viszonyítva még egy kicsit korán, de potenciálisan, mindkét oldalon a kiegyezéshez vonzódó erőknek kínált fel politikai érveket. Hiszen 1859-re már mind az ókonzervatívok, mind a liberális nemesség egykori hívei hajlottak a megegyezés felé. Ebben a helyzetben értelmezhető Széchenyi tevékenysége. A Blickben sikerült megingatnia a reakciós Habsburg-erők polgári haladást és. nemzeti megújulást akadályozó törekvéseit, vagy pontosabban szólva sikerült leleplezni azok valódi célját. Kosáry Domokos azon véleményének ad hangot, hogy Széchenyinek ezek az iratai tudatosan vállalt és világoson átgondolt politikai koncepció részei. A döblingi iratok keletkezése mögött az a szándék húzódott meg, hogy felrázza a nemzetet és ösztö’ nözze az új keresésére. A körülmények azonban most másképpen alakultak, mint az 1830-as években. A hazai erők zöme a kiegyezést választotta, mint reálisabb alternatívát, s nem vállalta, nem is vállalhatta a Habsburgok elleni újabb fegyve^ rés harc kockázatát. A Tények és Tanúk screw zatban közzétett könyvnapi újdonság méltán kínál izgalmas olvasmányt, nemcsak „átlagolvasói” de „szaktörténészi” szemmel nézve isi (Magvető 81.) Szőke Domonkos j Baranyai német gyermekjátékok A Mecseknádasdon tanító Donowald Józsefné pedagógus összegjrüjtötte a. baranyai németek népi gyermek- játékait, mondókéit és énekeit. Gyűjtésének válogatott anyagát kiadta a Baranya megyei Pedagógus Továbbképző Intézet. A munka célját már a címében is jelzi a kiadvány: Was und wie? — azaz: Mit és hogyan? A német nemzetiségi nyelvet oktató óvodák és iskolák számára nyújt segítséget a gyűjtemény, amelyből újra megtanulhatják a gyerekek a legtöbb helyen már feledésbe merült népi játékokat. A szerkesztő, Vargha Károly néprajzkutató érdekes közlési megoldást választott: három formában adja közre a szövegeket. Mindenekelőtt eredeti — baranyai — német nyelvjárásban, továbbá német irodalmi nyelven, végül saját átköltésé- ben magyarul is. Tóth-Máthé Miklós: Az ötszáz forint L/ ökényes kölcsön kért Bala- tonitól ötszáz forintot, azzal, hogy elsején megadja. — Igazán nagy szükségem van a pénzre — magyarázta —, úgyszólván élnem kell belőle. Ugyanis az unokaöcsém nősült, neki vettem nászajándékot, és az a kiadás nem volt bekalkulálva. Ugye nem haragszol? — Ugyan... — legyintett Balatoni, és odaadta a pénzt. Kökényes hálálkodott, és nagyon rendesnek, megértőnek nevezte barátját. Másnap este ismét jelentkezett. A kaputelefonon kereste Balatonié- fcáf, akik éppen tévét néztek, így elég sokáig nyomta lent a gombot, amíg meghallották. — Felmehetnék? — Gyere — mondta Balatoni a telefonba, és nem tudta mire vélni Kökényes felbukkanását. Máris hozná a pénzt? Kökényes kezet csókol Balatoni- nénak. megsimogatta a gyerekek fejét, aztán félrehívta Balatonit és úgy suttogta: — Szeretnék kérlek elszámolni. ,— Miről? — Atmehetnénk a másik szobába? — Parancsolj. Odaát Kökényes elővett egy papírt, szépen kihajtogatta, és ezt mondta: — Az ötszáz forintból ma elköltöttem ötvenet. Nézd meg, ezeket vásároltam a pénzből. Balatoni csodálkozva bámult az elébe tett papírra. Fél kiló cukor, 10 deka párizsi, 20 deka juhtúró, 1 tubus szardellapaszta ... — De hát — kérdezte értetlenül —, mi közöm nekem ehhez? — Ti sem éltek könnyen — mondta Kökényes —, ezért úgy gondoltam, jó ha látod, mire fordítom a tőled kapott pénzt. Vagyis, hogy valóban a legszükségesebbre... — Nézd csak, engem nem érdekel. mit veszel belőle, az már a te dolgod. Felőlem akár el is égetheted ! — Elégetni?! — Kökényes döbbenten meredt Balatonira. — Hogy gondolhatsz ilyet? Nem az utcán találtad te ezt a pénzt, hanem megdolgoztál érte. Éppen ezért nagyon rendes voltál, amikor kisegítettél szorult helyzetemben. — Jó, jó — vágta el idegesen a szépen kerekedő mondatot Balatoni, —, ne hangoztasd ezt folyton. Emberek vagyunk, segítjük egymást. Hasonló esetben te is ezt tetted volna, nem? — Természetesen — helyeselt Kökényes. Ezután néhány napig nem mutatkozott. és Balatoni már kezdte elfelejteni az egészet, akár egy kellemetlen epizódját a hétköznapoknak. amikor egyszer megint nyüszített a kaputelefon. — Csak én vagyok — mondta Kökényes, amikor Balatoni a kagv_ lóba hallóz.ott —, nem is mennék fel, csupán egy szégyenletes dolgot szeretnék bejelenteni... — Mit? — kérdezte Balatoni rosszat sejtve. — öregem, a kapott pénzből ma vettem egy üveg bort és megittam ... — Váljék egészségedre! — Haragszol? — érdeklődött megszeppenve Kökényes. — Mintha ingerültebb lenne a hangod. De ezt meg is értem, hiszen ti sem a fáról szedtétek le azt a pénzt, amiből én könnyelműen bort vettem és bevedeltem. — Ide figyelj — mondta rekedten a dühtől Balatoni —. ha még egyszer előhozakodói azzal a pénzzel. kitekerem a nyakadat. Hagyj engem békén! — Nem úgy van az — sietett a felelettel Kökényes —, mert én igenis erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy részletesen beszámoljak arról: mire költőm a kölcsön vett összeget. Mások ezt elintézhetik egy kézlegyintéssel, de én nem. Szükségleteim fedezésére kértem, és nem akarok előtted hazugságban maradni, ezért vallottam be ezt a boros félrelépésemet is. Balatoni ekkor már régen lecsapta a kagylót, és Kökényes csupán a néma hangszórónak vallott. Elseje előtt két nappal megint ellőtt. Kora reggel csöngetett be a lakásba, Balatoni a kádból ugrott ki, és amúgy vizesen kapta magára a fürdőköpenyt. — Mit akarsz már megint? — Semmit — mondta szomorú-1 an Kökényes —, most már igazán semmit. Tegnap olyan dolog történt, ami megbocsáthatatlan. A tőled elkunyerált pénz maradékából elmentem, és egy vendéglőben megvacsoráztam. És olyan jól éreztem magam, ahogy még sohasem. Tudod, mennyi maradt? Hét forint ötven fillér ... Megígérem, hogy azon egy liter tejet és egy fél kiló kenyeret fogok venni.. — Te piszok! — ordította Balatoni. — Ha még egyszer idetolod a pofádat, kihajítalak az ablakon ... ! — De hát elsején még jönnöm kell — mondta ijedten Kökényes —, akkor hozom el -az ötszázast ... — Ne gyere! Ne hozd! Neked én adtam ötszáz forintot! Engem nem fogsz kiborítani idegileg, a lelkinyugalmam többet ér... ! Tűnj el, ne is lássalak! Bevágta az ajtót, és Kökényes boldogan tűnt el a lépcsőfordulóban. Már azt hittem — gondolta —, hogy végén csak meg kell adnom. Még jó, hogy nem hagytam abba az egészet. A jövő hónapban Kárásztól kérek kölcsön, d« oda legalább öt felmenetel szükséges, ennél sokkal dörzsöltebb fickó. De mit számít az! Aki sikeres akciót akar, sose riadjon visz- sza a nehézségektől! *
