Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

/ Hajsza a kezdők után Az „utak császárai” a „gyakorlottak* Azok az autósok, akik ép­pen csak megkapták a jogo­sítványukat, gyakran jelö­lik meg „Kezdő” feliratú táblával a kocsijukat. A na­gyobb elővigyázatosság, amit ennél fogva elvárnának a köz­lekedés többi résztvevőjétől, igen sokszor mégis az ellen­tétbe csap át. A kezdők el­len elkövetett felesleges ag­ressziók, óvatlan vezetői ma­gatartás teszi szükségtelenül nehézzé az életüket. A közlekedésbiztonsági fel­ügyelőség próbautakat szőr- . vezett annak megvizsgálása céljából, hogyan viselkednek a sokéves jogosítvánnyal rendelkező autósok az újon­cokkal szemben. A próba egyszerű volt: az egyik igen forgalmas országos főútvona­lon 30—30 km-es távon több­ször végighajtottak mindkét irányban, egyszer „Kezdő” táblával, egyszer meg anél­kül. A próbautak eredménye: ugyanolyan vezetési stílus és ugyanolyan forgalomsürűség mellett, amikor deklarált újonc ült a volánnál, 60 szá­zalékkal gyakrabban előzték az autót, mint ugyanazt az autót, ugyanazzal a vezető­vel, ha nem volt rajta „Kez­dő” tábla. A vezető a próbautakon ugyanúgy vezetett táblával, mint tábla nélkül. Folyama­tosan vezetett 70—80 km/óra sebességgel, nem fékezett fér leslegesen a kanyarok előtt és nem piszmogott. A táb­lával a próbaút vezetője sok­kal gyakrabban volt kitéve kritikus helyzetnek, mint anélkül. Így például előfor­dult néhányszor, hogy más vezetők agresszíven teljesen felzárkóztak a kezdő autós mögé, hogy aztán egy pro­vokatív előzési manőver után hirtelen elé vágjanak. Az építkezések környékén el kellett viselnie, hogy a teher­autó-sofőrök kioktassák, hogy bánnak az újoncokkal sí országúti forgalomban: kíméletlenül előzték és de­fenzívába szorították. A kezdőket nyilvánvalóan arra használják fel, hogy rajtuk vezessék le agresszív hajlamaikat és megmutassák, ki az erősebb. Kényes kérdések Dr. Alois Schützenhofer közlekedéspszichológus: „Aki kezdőnek nyilvánítja magát, az a közlekedés egyes részt­vevőiben uralkodói magatar­tást vált ki. Meg akarják mutatni a nebulónak, ki a császár az utakon — már­mint az állítólagos gyakor­lottak, akik az utakra újon­nan érkezett konkurrens éle­tét annyira nehezítik meg, amennyire csak tudják. Még leginkább a volánnál ülő nőktől lehet számítani arra, hogy tekintettel lesznek ránk, mert Ők is úgy érzik, hogy a kisebbséghez tartoznak és megértést tanúsítanak az el­nyomottak nehézségei iránt". Az elismert”’ autósok az­zal indokolták a minden áron való előzést, hogy job­ban szeretik, ha a kezdő mö­göttük van. „Az ember végül Is sohasem tudhatja, hogy egy ilyen gyakorlatlan vezetőnek mi jut eszébe” — érvelnek gyakran. Az azonban telje­sen valószínűtlennek .látszik, hogy ugyanolyan óvatlan te­gyen, mint az, aki száguld- va előz. A külföldi rendszámmal ellátott járművek vezetőivel hasonló- könyörtelenséggel bánnak, mint a „mazsolák­kal”. Sokszor már az is elég, ha valakinek vidéki rend­száma van. Ha egy „suty- tyó” halad át Bécsen autó­val, folytonos neveletlensé­geknek teszi ki magát. A T-betűs tanulóvezetők és a rokkantak mind olyan csoportok, amelyeknek az utakon — gyakran szándé­kosan — megkeserítik az éle­tét. Néhány más országban a kezdő vezetők számára az első évben 90 km/órára kor­látozzák törvényileg a se­bességet. A kocsira egy „Tempó 90” feliratú nyaló­kát ragasztanak a többi au­tós tájékoztatására. Ez a szabályozás eddig bevált. A többi autós vigyáz rá. Azt 'talán jobban tisztelet­ben tartják, ha a kezdő nem mehet 90 km óránál többel, mint ha a „mazsolák” és lassan hajtők közé sorolj* magát. (Ford.: Zentai Dénes) Deák Mór: Nagyapám úgy fekszik mintha halni menne s úgy kel mint aki nem hisz benne egyetlen foga beragyogja árnyékot vetve az árnyakra forgat: te vagy az unokám nem hitte el még igazán életébe nem fér bele ami már nem az élete papucsa szól a betonon: én már nappal is álmodom hunyorogva félve néz szét rövidlátó mint a kétség már csak szőlője tartja itt ha ránéz elmosolyodik a szeméből aszú cseppen a száj szegletén ott ül isten Szeder Katalin: Az utolsó labda Szatyromban száz haszontalan kacat tolong vadul: zsebkendő, gyógyszer. kiskabát s a labda legalul. Bejártam vagy hat üzletet, fiam névnapja ran. (Ha azt remélem, hogy lelek csak áltatom magam...) Féltett zsákmányként hordozom körül játékszerét. bár míg van jártányt erőm még én is játszanék. Más ételét■ nem szívelem, más pénze nem hitem, de nincs a játszótereken egy felnőtt hinta sem! Kis labda, nem került reá sem föld. sem. óceán, megcsalt barát vagy fegyverek, lármát sem csapna tán. Fehér csupán és zöld babos, de ugrik, száll, suhan egy kéztől harminc másikig, pörög határtalan. Ígérem, útra nem dobom, nem célzok ablakot, nem csattan rémült arcokon esőben felragyog. A méltóság másé legyen, villák, luxuskocsik, engedjétek csak azt nekem hadd játsszak még kicsit! Ha elfáradtam, másra kell olaj, gáz, fahasáb. Nem éghetek magamban el. Tegyétek legalább ládám a földbe rendesem hadd hallják, szél ha fúj, felül a foszló holttetem s a labda ott alul. Olcsó légkondicionálás Az iparosított építés egyik — nálunk is terjedőben lé­vő — formája a könnyűszer­kezetes technológia. Áruhá­zak, iskolák, óvodák, bölcső­dék, irodák készülnek így. Számos előnye mellett azon­ban minden ilyen technoló­giával készült épületnek van egy hátránya is: ha nyáron — vagy az átmeneti évsza­kokban — a külső hőmér-. séklet közelít a 30 C-fokhoz, akkor odabent már túl is lépte, e határt. Régóta ismert és elterjedt klimatizálási mód, hogy a helyiségbe mesterségesen hű­tött külső levegőt áramol­tatnak be. Ennek csak egy hátránya van, hogy drága. Nemcsak' a megépítése, ha­nem az üzemeltetése is," hi­szen a gépi hűtéshez ener­gia kell, ez pedig, napjaink-, ban, egyre tőbb.e kerül. .Pe­dig'az ilyjen. munkahelyeken dolgozó emberek közérzetét, teljesítményét ronthatja és javíthatja is a környezetük hőmérséklete. Ezért dolgoz­tak ki egy olcsóbb eljárást az Építéstudományi Intézet / munkatársai, dr. R észegh Csaba tudományos tagozat- vezető irányításával. Az el­járás neve: adiabatikus szel­lőztetés: rendszer. E rendszer olyan, hogy a külső tiszta levegőt — a he­lyiségekbe juttatást megelő­zően — vízfüggöny előtt ára­moltatják át. Ha odakint mondjuk 28 C-fok a hőmér­séklet, akkor természetes szellőzés esetén például egy könnyűszerkezetes iskola tan­termében 22 C-fok körüli ér­ték mérhető. Sima gépi szel­lőztetéssel odabent is meg lehet közelíteni a külső hő­mérsékletet,. míg egy órán­ként ötszörös légcsere* adia­batikus hűtéssel 27. tízsze­res órán kén tt légcserével pe- dík 25 C’fokra csökkenthető a belső hőmérséklet. É rendszer beszerelése fe­leannyiba, üzemeltetése pedig egyharmadába kerül a ha­gyományos, gépi hűtésű kli- matizálás költségeinek. Minthogy a lehűtött leve­gő nedvessé válik, a kuta­tóknak azt is meg kellett határozniuk, hogy mekkora lehet a helyiségbe juttatott levegő relatív nedvességtar­talma. Ügy találták, hogy 70 százaléknál húzódik a felső határ, ezen túl már kellemetlen a benttartózko- dóknak. A háromszáz kísérleti sze­mély vizsgálata során több ezer adat gyűlt össze. Hűek feldolgozása még folyik, né­hány eredmény azonban máris kimutatható. Az adia­batikus szellőztetésű helyi­ségekben a dolgozó emberek kellemesen érezték magu­kat — úgymond jó volt a szubjektív hőérzetük. Az adia­batikus szellőztetési módnak akusztikai előnyei is van-' nak. Ennek hiányában ugyanis nyáron folyamatosan nyitva kell tartani az abla­kot, ami ugyan — mint lát­tuk — nem csökkenti szá­mottevően a belső hőmérsék­letet, bejut viszont a külső zaj. A bemutatott szellőzte­tést alkalmazva nem kell ab­lakot nyitni, a rendszer alapzaja pedig a gondos ki­vitelezéssel minimálisra csök­kenthető. Németh K. Géza Mi akarsz lenni: önma­gád —vagy az. ami min­denki más? ■ér A zsenialitásnak miért van határa — az ostoba­ságnak pedig miért nincs? Vitában születik az Igaz­ság — de nem születhet döntés is? dr Mitévő legyen az a nő, akinek felajánlja szívét és becsületes nevét... de nem egy, hanem két férfi? dr Ki a hattyúdal szerzője? dr Egy cseppnyi kétely szét tudja-e rombolni a bot­ránykövet? Hány éves az, aki a má­sodik gyermekkorát éli? Lehet-e az angyali türe­lem az ördögi ravaszság megnyilvánulása? Ml abban a logika, hogy a rosszhoz hozzászokunk, a jó pedig untat? Melyik évben kezd gyü­mölcsöt hozni a győzelem pálmája? ★ Lehet-e Babszem Jankó Sftvelyk Matyi apja? Sz.er$e) ^om/sszarenko: Aszal az új külföl­di garnitúrával, ame­lyet a feleségem vá­sárolt, a nappalt szo­bát rendeztük be. — Ebédelni, no meg úgy általában lakni majd a többi szobában fogsz — közölte velem hitve­sem. ~r Persze egy- egy pillanatra bekuk­kanthatsz a nappali­ba, sőt be is léphetsz, ha papucsba bújsz, de aztán sipirc kife­lé! Mindenesetre jobb lenne, ha egy­általán nem járkál­nál a nappaliban, mert állítólag a fér­fiak szúrós tekintete rossz hatással van az ilyen korszerű bú­torok állagára! A figyelmeztető szöveg végén a fele­ségem kulcsra zárta a nappali ajtaját. Aztán a hálószo­bába is új bútort vá­sároltunk, és én vég­leg kiszorultam a konyhába. Néhanap­ján papucsba bújva tettem ugyan e.gy-egy tiszteletkört a nap­paliban, meg a há­lószobában, persze csak azért, hogy ké­sőbb a konyhában beszámoljak élmé­nyeimről a felesé­gem,nek. Nemsokára a konyha is tele lett új bútorral. Ekkor én már egyre több időt töltöttem a lépcső­házban. Ülők egy alkalom­mal a lépcsőházban a szokott helyemen, különböző intellek­tuális kérdéseken tö­röm a fejem, amikor kijön hozzám a fele­ségem és szendvicse­ket kínál. — Már megint do­hányzói? — kérdi. Apropó, a dohány­füst beszivárog a la­kásba, és tönkreteszi az új bútorokat! Nem tudnál, mondjuk két emelettel lentebb ci­garettázni? Mit tehettem? Két emelettel lentebb ütöttem fel a tanyá­mat, Hát ahogy ott ülők, és eszegetem a szendvicset, a szem­ben levő lakásból ki­jön egy fiatal nő. — Maga mit csi­nál Itt? — kérdi cso­dálkozva. — Hát megéhez­tem. Talán zavarok? — Nem, dehogy — hangzik a válasz. — Jó étvágyat! De úgy látom, nem túl ké­nyelmes magának itt ücsörögni, És folyton szendvicset rágni is unalmas lehet. — Dehogyis! Ellen­kezőleg. Kitünően ér­zem magam, Külön­ben is mindent meg lehet szokni. Szokás dolga. — Bejöhet hozzám. Gyorsan főzök egy teát — mondja erre a kis szomszédasz- szony, és máris invi­tál be a nappaliba. Megittam a teát és megköszöntem. Aztán sokáig sétáltam a nappaliban, s mon­danom se kell, a szo­katlan lehetőségtől megfájdult a fejem. — Jöjjön el holnap megint — javasolta az asszonyka. — Sü­tök egy kis almás­pirogot. Másnap megjelen­tem. A sütemény is­teni volt. Aztán ebéd­del is megkínált. Ké­sőbb észrevétlenül tegeződni kezdtünk. Egy alkalommal az asszonyka így szólt: — Nem értelek té­ged, Vászja. Mindent itt kapsz a negyedik emeleten, a fizetése­det meg még mindig a hatodikra hordod fel. — Szokás dolga az egész — mondtam er­re, — Aztán egyszer csak észrevettem, hogy a fizetésemet nem a hatodikra, ha­nem ide hordom. Nemrégiben új bú­tort vettünk a nap­paliba. Átköltöztem a hálószobába. Amikor aztán a hálószobában is , kicseréltük a bú­tort, én a konyhába kerültem. Megvettük az új konyhabútort... Én meg készülődni kezdtem, hogy kime­gyek a lépcsőházba. — Nem, nem, szó sem lehet róla! —ál­lított le őnagysága. — A lépcsőházról hallani sem akarok! Még majd valaki rád talál és ismét felka­rol. Azóta bent a la­kásban egy kényel­mes, tágas beépítetf szekrény lett az új otthonom. Fordította: Kiss György Mihály Teszem azt..,? Nem véletlenül kérdőjelez­tük meg a címbeli nyelvi formát. Az utóbbi hetekben a retorikai tanfolyamokon alaposabban megismerhettem a nyelvhasználók szélesebb körének a véleményét egy. egy nyelvi kérdésről. Arról is értékes és hasznos adato­kat kaptam, hogy még min­dig sok nyelvhelyessége ba­bona éli eleven életét. A címben idézett teszem, te­szem azt kifejezésekről is még sokaknak az a vélemé­nye, hogy az igényes nyelv­használatban kerülendők. Igazuk van-e? A nyelvészeti szempontú magyarázgatás helyett olyan, valóban igényes szövegrész- leteket idéztem, amelyekben a teszem, a teszem azt na­gyon is jól teljesítik ^nyelvi szerepüket- Ugyanakkor e kif fejezések életútját- is próbál- . tam bemutatni., A tanfolyam résztvevőit az győzte meg - igazamról, hogy a költők ; nyelvhasználatában »tiláris eszközként is gyakran je­lentkező formák egészen sa­játos jelleget adnak a vers­beli mondanivalónak is. A század elején már ilyen szerepkörben jelentkezik ha-. tározószerű közbevetésként a teszem, s a költők a példá­ul, a mondjuk, a feltéve, a tegyük fel kifejezéseket, szó- kapcsolatokat egyre ritkáb­ban illesztik verseikbe: „Bo­lond belga! mit nem teszem,- / Tanulhatna tőlük. — te. szem — / Ellármázzuk mi is. bajunk" (Szabó Endre:.Bel­giumban). — „Oh, sok dolog van a világon, ! Amiből sok van, gyönyörű sok, l Teszem: tas’asszal rügy az ágon, / És fönn az égen csillagok” (Hal­tai Jenő; Dal a lovastiaztek- ről). — „Ha olyan okos . len­ne, mint teszem, egy fény­képezőgép” (Kassák Lajos: A ló meghal). Hogy mai költőink is szin­te kulcsszerepet adnak a te­szem, a teszem azt nyelvi képletnek, arról ezek a vers­részletek tanúskodnak; „itt ez a címke: szabadság vagy testvér, vagy ezek, hogy / munka, magyarság, vagy te­szem ez: népjog, felelősség” (Illyés Gyula: Az új költők­höz). — „Megiártam hát, meg én, az. életet, / és a ta­nulság" — egypár ócska köz­hely, / Mint teszem azt: a fejtől büdösül / a hal, és kéz kezet mos.,.” (Illyés: Szü­ret után). — „Forduljon in­kább ki-ki / bevált cégekhez / teszem azt, az eszelősök­höz, / teszem azt, a látomá­sokkal / lóhátról seftelőkhöz” (Csanádi Imre: Odatúl). — „Beengedsz valamit a ver­seidbe / az életedből: teszem azt, csak annyit, / Hogy uta­zol a tizenkettesen / A kis­lánnyal. ..” (Vas István: Vej- tina legújabb levele). Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom