Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

,NwüsM€% ía&L JúnúK u* NEMCSAK MOZIJEGY átalakult az egri és a gyöngyi sí nyomda A nyomdához kapcsolódó megszokások általában a for­ró ólom szagát, a betűöntő gépek zakatolását, a végte­len hosszúságú átfutási idő­ket és a sanyarú munka- körülményeket idézik fel. S jóllehet, a Révai Nyomda Egri Gyáregysége bejáratá­nál a látogatót egy valódi Gutenberg-sajtó gépmatu­zsáleme fogadja, odabent már minden egészen más­ként van ... Folyamatos beruházás Nem könnyű leckét kap­tak a Révai Nyomda szak­emberei. amikor 1977 január elsejével átvették a volt Heves megyei Nyomda Vál­lalatot,. Igaz, ' alig egyéves üzemcsarnokot, tehát jelen­tős termelőterületet kaptak a szűkös budapesti lehető­ségek bővítésére, ám azon belül: semmi jót. Elavult technológia és technika, ala­csony képzettségű szakem­berek jellemezték az ország egyetlen jegynyomdáiát. Minden hatodik gép 100 fo­rintos. eszmei értéken került az akkori nyilvántartásba. A megyei követelmények azonosak maradtak az egri és gyöngyösi üzemegységgel szemben. Továbbra is bizto­sítani kellett a lakossági és ügyviteli nyomtatványok el- beaziteset, -a Népújság napi megjelenését — a minőség jelentős javításával. S noha ez ma sem mindig sikerül még, amellett — a Révai Nyomda saját céljainak meg­felelően — meg kellett oil dani új termékek gyártását is. Ide tartozott a műszaki­tudományos folyóiratok nyomása, a könyvgyártás és az ofszet technológia bőví­tése. Mindez csak jelentős — ötvenmillió« — beruhá­zással volt megoldható. Ma már látható, megállapítható, hogy a beruházás csaknem kész. A magasnyomás gépeinek cseréje befejeződött. Az of­szet technológia vadonátúj gépei jelentős minőségja­vulást eredményeztek. (Mind­ezt bárki ellenőrizheti a „fü­tyülős barack” díszdobozán, az Országházat, illetve a MüRénét, Krétát, Tróját be. mutató fotóalbumokban, a kézi gyártású finomüvege­ket rendszerező művészeti könyvben, a Corvina kiadá­sában megielent éremkata­lógusban • és így tovább. (Olyan minőségű nyomtat­ványok készülnek ma Eger­ben ofszetnyomással. ame­lyek korábban csak mély­nyomással voltak elképzelhe­tők. A fejlesztések eredmé­nyeként a korábbi 600 he­lyett 1100 tonna nyomtat­vány készül az idén — kö­zöttük 40 tonna mozijegy! — es a tenpelési érték 30 mil­Élelmiszer Európa-dijat kapott az AGROBER Az AGROBER Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Tervező, Beruházási Válla­lat elnyerte a neves Edito­rial Office madridi mező- gazdasági szakkönyv- és folyóiratkiadó vállalat által alapított élelmiszer Európa- díjat. A márványból és bronzból készült trófeát Las Paimasban ünnepélyes kül­sőségek között adták át az AGROBER képviselőinek. A díjat, amelyet magyar vállalat először érdemelt ki, olyan vállalatok munkájának elismerésére alapították, amelyek kimagasló teljesít­ménnyel járulnak hozzá a fejlődő országok élelmiszer- termelésének fokozásához, il­letve élen járnak a korszerű mezőgazdasági és élelmiszer- ipari technológiák kimunká­lásában és elterjesztésében. Ez már az ofszel technológia része: Kolacskovszky Tibor és Vizi Marianna a repró-üzem­részben lióról, két év alatt. 63 mii* lióra emelkedett. Javult a határidőbiztonság, illetve az átfutási idő is. Bár e területen a helyzet még nem kifogástalan, a legigényesebb termékek — színes gyermekkönyvek, fo­tóalbumok is — átlagosan egy negyedév alatt átfutnak a nyomdán. Rendszeresen időben készül el 44 havi fo­lyóirat. A beruházásból még hát­ra maradt a sűrített levegő­vel működő papírhulladék­eltávolító rendszer, melyet Antal Géza műszaki vezető tervezett — a következő hó­napokban kerül a helyére. Ezzel, valamint a várva várt, és a napokban érkezett of­szet lapnyomó géppel az eg­ri és a gyöngyösi üzemegy­ségek rekonstrukciója ’ befe­jeződik. Megújuló szakembergárda A beruházásokkal együtt nőtt a műszaki színvonal, és szaktudás. Amíg 1976-ban mindössze egy, addig ma hat felsőfokú végzettségű nyom­dász szakember dolgozik az üzemben. Az utánpótlásra is nagy gondot fordítanak: a háromszáz dolgozóhoz vi­szonyítva rendkívül sok, 78 szakmunkástanuló tanulja a gyakorlati ismereteket a „Révaiban”. A régi dolgozók, ra hármas teher nehezedett: a termelőmunka mellett vé­gezték az átképző, tovább­képző tanfolyamokat és ők vezették be a nyomdászmun­ka rejtelmeibe a szakmun­kástanulókat is. Érthető, ha megbecsülésük is nőtt: az elmúlt három évben csaknem 35 százalék­kal javult a bérszínvonal, az éves átlagjövedelem ma már 40 ezer forint körül jár. Szükség is van a szakér­telemre. Hiszen volt olyan masina — a COMPOSER mágnesszalagos szedőgép —, amely két nap alatt úgy ke­rült Egerbe Budapestről, hogy a harmadik napon már dolgoztak is rajta! És ahhoz a SCENNER lézeres színbontóhoz, amelyen a nyomást az anyagyárban elő. készítik, itt is csatlakozniuk kellett a feladatra felkészült szakembereknek. Nem zavartalan persze ez a dinamikus fejlődés sem. A fiatal szakembergárda — több mint kétszázan har­minc éven aluliak — vele­járója, hogy sokan mennek gyermekgondozási segély­re és sokan tanulnak ma is. Mégis: ők a jövő. Kőhitfi Imre OiDüikristáEy exportra Az Üvegipari Művek Bu­dapesti Ampullagyárában a gyógyszerészeti üvegek mel­lett különböző ólomkristály termékeket is készítenek. Az ízléses, dísz- és használati tárgyak kilencven százalé­kát külföldön értékesítik. A különböző ólomkristály termékeket szigorú követel­mények szerint ellenőrzik a csomagolás előtt (Fenti ké­pünk) Az Üvegipari Művek Bu­dapesti Ampullagyárában évente ötszázmillió ampulla készül. (Jobbra) (MTI Fotó: Tóth Bálint felvétele — KS) T©rirték©ny légkör ÍRÁSUNK címe szinte MAR KÖZHELLYÉ VÁLT, s el is felejtünk utánagon­dolni, mennyire meghökken­tően újszerűén hathatott va­lamikor ez a kifejezés, ami­kor még nem kopott meg a köznaoi használatban. Ere­deti jelentésük alapján ugyanis e szavak nem köny- nyen illenek egymáshoz; a légkör nem szaporodik, a légkör nem biológiai egység, még csak nem is termőföld. A légkörnek van csillagásza­ti, meteorológiai, élettani és még sok más tudományos és gyakorlati vonatkozása, de a termékenységét nyilván­valóan nem arra a térj;e ért­jük, amelyet levegő tölt ki. A termékeny légkör fo­galmát kifejezetten emberi, munkahelyi közösségekre vo­natkoztatjuk. Többé-kevés- bé mindenki tapasztalja, hogy a légkör termékenysé­gét a „termésén”, az embe­ri közösség produktumán, az eredményeken lehet a leg­inkább mérni. Tehát minél inkább hat termékenyítőén a közösség légköre, annál gazdagabb gyümölcsöket hoznak a termőfák, annál gazdagabb lesz a betakarí­tás — hogy a hasonlatnál maradjunk. A KÉRDÉS SOKKAL IN­KÁBB AZ, hogy mi kell a légkör termékennyé téte­léhez? Melyek azok a felté­telek. amelyek közt a mun­kahelyi közösségek a legsi­keresebben tudnak megfe­lelni funkcióiknak? Valószínűleg látszik, hogy ma, nálunk a munkahelyek termékeny légkörének létre­hozásában vagy megőrzésé­ben erősen motiváló ténye­ző: miként védik, terjesztik, részesítik előnyben a tudást. Hogy mekkora presztízst, anyagi és erkölcsi megbe­csülést kap az igazi hozzá­értés. Voltak idők, amikor nagyobb lehetett és nagyobb is volt a lelkesedés szerepe a mainál, olykor átmeneti időre talán pótolni is tud­ta a tudást, de ma már lát­nunk kell, hogy a társada­lom, s ezen belül minden munkahely előtt álló maga­sabb követelményeknek csu­pán jeleskedéssel nem le­het megfelelni. De azért a tudásnak nem éppen a lelkesedés az ellen­pólusa, sokkal inkább: a nemtudás. Tehát amikor ma a termékeny légkör egyik fő ismertetőjeleként a tudás tisztességének növelését tart­juk, akkor ez nem a lelke- sedők ellen szól, hanem azok ellen, akik nem törekszenek a tudásra, akik nem értik, hogy az ismeretanyag rend­kívüli növekedése és gyors kopása miatt a szüntelen továbbképzés, a tanulás, a világ újabb és újabb tényei- nek megismerése mindenki­re jóval nagyobb terheket ró. mint azelőtt. A fentiekhez kapcsolódik, hogy a tudás tisztességén kívül mekkora a tisztessége a készségnek. Tehát a kez­deményezésnek. a változtat­ni akarásnak, a sokat em­legetett kockázatvállalásnak, az aktivitásnak. Annak a mentalitásnak, amely nem azt mondja: „Fogjuk meg és vigyétek!”, hanem azt: „Fog­játok meg ti is, és vigyük!” A tettrekészség, az ambíció, az alkotás vágya nem élet­kori sajátosság kérdése. Ezt nem árt legalább néhány mondattal hangsúlyozni, mert olykor a közösség ilyesfajta hiányosságait egyszerű, csaknem adminisztratív mó­don, tehát úgy kívánják mó­dosítani, hogy fiatalítanak, vagy ahogy finorhabban mondják, csökkentik az át­lagéletkort. Természetesen nem lehet és nem is szabad elvitatni azt a többletet, amit az if­júság energiában, új látás­módban hozhat és hoz is minden társadalom vagy kö­zösség életébe, de nagyon jól tudjuk, hogy vannak öreg fiatalok és fiatal öregek. És amikor azt emlegetjük, hogy nem árt a közösségekben közkinccsé tenni az idős em­berek tapasztaltságát, akkor a tapasztalatokon belül arra is gondolnunk kell, hogy ők — történelmi mércével is nehéz évtizedek után — ar­ra vonatkozóan is rendelkez­nek ismeretekkel, hogy ne­héz, bonyolult, gyors és lát­ványos sikerrel nem kecseg­tető időkben miként őrizhet­jük meg optimizmusunkat és tenni akarásunkat, tehát: a szóban forgó készség' „elő­állításának” módját is jól ismerhetik. FI sem képzelhető termé­keny légkör a kritika szel­lemének kizárásával. Ahol a jelenlévőhöz, az adotthoz, esetleg az örökölthöz való viszony nem lehet kritikai, nem lehet változtatni aka­ró. s ahol ez az akarat nem juthat nyilvánosságra, ott ez az akarat másfajta meg­nyilvánulási formákat keres vagy egyszerűen kialszik: mindkét eset a jelentős tár­sadalmi károk közé sorol­ható. Különösen a fiatalok­nál kell tudomásul vennünk —s ebben minden induló nemzedék teljesen azonos — hogy csak a módosítás szán­dékával tud integrálódni ah­hoz a világhoz, amelybe szü­letett. És ez így van icl. En­nek hiánya a fejlődés egyik lényeges garanciájának az elvesztését jelentené. A FOLYAMATOS KRITI­KAI LÉGKÖR nem egysze­rűen egyének vagy közönsé­gek hibáinak kijavítását te­szi lehetővé, hanem ezáltal fenntartani segíti a közösség­ben a munkára, az ered­ményre való koncentrálás szellemét és állapotát. Ezál­tal tehát a szó valódi értel­mében is termékennyé te­szi annak légkörét. Végül: minden közösség produktivitása szempontjá­ból meghatárezé, hogy meny­nyire kap benne teret a sze­mélyiség a maga sajátos ér­tékeinek kibontakoztatásá­ra. Mennyire tudja a közös­ség úgy egységbe, a tettek kohéziójába vonni tagjait, hogy azok mint egyének is, a maguk sajátos képessége­ik. adottságaik, ambícióik szerint érezhessék önmaguk megvalósítását munkájuk, közösségi • létezésük által. Képességekben, magatartás­jegyekben, a problémák és tennivalók megközelítési módjában minél többféle színt és változatot „bír el" a közösség, illetve „hagy” élni és érvényesülni, annál boldogabbak lesznek a tag­jai, annál termékenyebb lesz a légkör. S minél több me­rev szabállyal, felesleges előírással, egyenmércével, terheli meg tagjait a közös­ség. annál nagyobb veszély fenyegeti a légkör termé­kenységét. AZT A FAJTA TERMÉ­KENYSÉGET, amely persze nem öncélú. Hiszen a lég­kör termékenysége nem me­rül ki a „termék”-ben, az eredményben. Mert az ered­mény, a siker visszahat a légkörre: örömtelibbé teszi, s így alkalmasabbá arra, amire való. Vagyis az egyén és a közösség életének gaz­dagítására. Cserhalmi Imre ÖSSZEHANGOLT ADATBÁZIS Információ és államigazgatás A Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és a Központi Statisztikai Hi­vatal információellátó in­tézményei (Pénzügyi Számí­tástechnikai Intézet, OT Szá­mítástechnikai Központja, MŰM Számítástechnikai In­tézet és a KSH Számítóköz­pontja) szerződést írtak alá „államigazgatási informati­kai fejlesztési társaság” lét­rehozásáról. Az alapító szerződésben a tagok elhatározták, hogy kö­zös fejlesztéssel olyan össze­hangolt adatbázisrendszert hoznak létre, amely lénye­gesen csökkenti, hosszabb távon megszüntetheti az adatgyűjtési, adattárolási párhuzamosságokat, és a je­lenleginél hatékonyabb tá­mogatást nyújt a népgazda­sági döntéshozatalhoz. A fejlesztés első lépése az egymástól független számít tógépeken kezelt adatállo­mányok tartalmi, logikai összehangolása, az adatok kölcsönös átadásának továb­bi támogatása, amit máso­dik lépésként még a VI. öt­éves terv során az informá­ciórendszereknek távadat-fel- dolgozás útján történő ösz- szekapcsolása, az államigaz­gatási adatbázis-hálózat lét­rehozása követ. A társaság saját személyi állománnyal nem rendelke-- zik. Az egyes feladatok vég-; rehajtására a tagintézmé­nyek saját szakembereiket delegálják. A társaság élén az intéz­mények igazgatóiból alakult igazgató tanács áll. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom