Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-02 / 127. szám
UtaeSs a kBrrjr kSrO Hit eszik az oroszlán? Vészi Endre: fi messziről jóit ember Vészi Endrét nem szükséges bemutatni a tévénézők millióinak. Angi Vera című írása hamar népszerű lett az irodalomkedvelők körében. A műből készített film — egyébként ezen a héten a televízió is bemutatja — nemzetközi díjak sorát nyerte meg. Az alkotó legjelesebb erénye az, hogy nyitott szemmel jár az életben, azaz nemcsak a felszín villanásait nézi, de látja, felfedezi a mélységek megannyi titkát is. Tengernyi tapasztalatát, jó megfigyelőkészségét, lendületes cselekménybonyolító, jellemformáló adottságát mindig is méltatták olvasói. Ehhez társul igazságkereső szenvedélye, megnyerő embersége, amely valamennyi munkáját áthatja. Vasárnap este A messziről jött ember című tévéjátékot láthattuk, amely egyértelműen igazolta azt, hogy ebben a műfajban sem bizonytalankodik. Olyan témát ragadott meg. s világított meg sokoldalúan, amely akarva-akaratlanul is mindannyiunkat foglalkoztat, sőt érint. Arról van szó, hogy rohanunk, ezernyi elfoglaltság terhel bennünket, s mire hazajutunk, lelki fényeink kialszanak. Szótlanokká, zsörtölődőkké, nyűgösökké válunk, mert fáradtak vagyunk és kevés szabad percünkben is kínoznak vélt, vagy valódi munkahelyi sérelmeink. Ez a sorsa Abrankó József vegyészmérnök családjának is. Tagjai nap mint nap szekálják, gyötrik egymást, holott valamennyien megértésre, jóra, szépre vágynak, de azt ki nem mondanák, talán el sem hinnék, hogy mindezt egymástól is remélhetnék. Egyszer aztán jön egy messziről érkezett öregember, aki — legalábbis így konferálja be magát — Kanadából utazott az Óhazába azért, hogy még egyszer lássa azt a szülői házat, ahol most Abrankóék laknak, ö aztán szűnni nem akaró humoréval, melegséget varázsoló törődésével, mosolyteremtő készségével sikerrel vállalkozik arra, hogy a bajokra ne csak tüneti kezelést adjon. Bennünk is felbuzog a hit, de aztán jön a keserű csattanó. Ez az idős férfi is magányos, aki kitalált történeteivel lopja be magát napról napra, hetekre hol ide, hol oda, amíg aztán a rideg rokonsága érte nem jön, s vége az idillnek. Megborzongunk: nincs hát kiút? Fura módon mégis el- oszlanak kételyeink, mert az író ezzel a tragikus zárással azt sugallja mindannyiunknak: keressük, mert meg is találhatjuk a megnyugvást, ha nem vagyunk restek szembenézni önmagunkkal, áldozni is érte. Minden színész remekelt, de a pálmát mégis a Tolnay Klári—Páger Antal kettős vitte el, ők ugyanis nem játszották, hanem élték is a jeleneteket. Vészi néha lazára engedte a tempót, olykor felesleges részletekre pazarolta az időt — ezt a hibáját nem vette észre Szántó Erika dramaturg, ráadásul nyoma- tékolta Marton László rendező — mégis emlékezetes estével ajándékozta meg a nézőket. Gondolkodtatni akart, s mivel írónak-költónek is a jobbak közé tartozik, ez sikerült is neki... Pécsi István A tulajdon ómat képező első könyv —, ha emlékeim nem csalnak meg — a Bari. bon volt. Egy szomorú sorsú játékmackó és két gézengúz történetét adta elő. Az utolsó lapokon természetesen minden jóra fordult, de ma is mélyen él bennem a tanulság: ollóval ne vágd fel a plüssmacik hasét! A nyolcévesforma kisfiú hóna alatt Walt Disney A természet világa című kötete. Láthatóan nem meri letenni a színes könyvet egy percre sem. nehogy valaki illetéktelen elbitorolja. — Jó, hogy te már tudsz olvasni? — mutatok a nála kisebbekre, akik a könyv, tár „kincseinek”- képeit nézegetik. — Igen — bólogat lelkesen a nebuló. Nem hagyom annyiban, tovább faggatózom, az okot keresem. — Mert például megtudom. hogy mit eszik egy oroszlán — mondja elgondolkozva a kicsi, és nagyokat üt a szorongatott könyvre. Tőlem is félti. Biztos, ami biztos ... — Nem láttad az állatok királyát? — De. A tévében, meg az állatkertben is, — legyint és ajkait biggyeszti, aztán hozzáteszi —, de azok olyan kicsik. A könyvben egészen más, ott nagyobbak! ★ K. Együtt gyerekesked- tünk, fociztunk — ő tudott a labdával bánni én soha. Nagyon jó barátok voltunk, sokan úgy tudták az utcában, hogy testvérek vagyunk. Egymás kezéből szedtük ki az ind ián történet eket és a ponyvákat. Ez utóbbiakat az ő padlásukon találtuk, egy nagy, poros ládát töltöttek meg. Felnőttünk, és K. most gépkocsivezető. — Oolvasni?! — csodálkozik rám. — Kinek van arra ideje? Építkezem, két gyerek, feleség, meg kell fognunk a pénzt. Egész héten lótok-futok. Géplakatos az eredeti szakmám, abból is ki tudok hozni valamit, de ahhoz hajtani kell. Nincs megállás! Alig jut pihenésre időm. — Könyvvel könnyebb! — kántálom a reklámjelmón- datot. — Te nem változtál semmit! Most ie félnótás vagy — veregeti meg hatalmas „lapátjaival” a hátamat. — Ha a munkás pihen, az azt jelenti, hogy minimum sört iszik. Akkor meg hiába olvas. összeolvadnak a betűk. Majd eljön annak is -az ideje — mire való a nyugdíj. Ha megérem, majd bepótolom. amit kihagytam, de' addig nincs megállás. Érted, te értelmiségi! Az asszony úgyis állandóan veszi a könyveket, egyszer majd leszedegetem őket a polcról, és elkezdek olvasni! Mit tehettem? Meghívtam „pihenni” a presszóba, és még egy órát beszélgettünk. ★ B-vel együtt kaptuk meg a tanárrá fogadó diplomát. Most nem tudja abbahagyni: panaszkodik. — öregem! Te nem úgy vagy vele. hogy nem tudsz elővenni egy könyvet sem. Csömöröm van. Érted te ezt? Mindig arra számítottam, hogy majd csak elmúlik már a főiskola és akkor kiolvasom a szemem. De azt veszem elő, amit végre én akarok. Nem azt a sok hibbant kötelező irodalmat. Most meg émelygek, ha betűt látok. Fogom magam és inkább kimegyek horgászni. Valamikor kiröhögtem azt, aki kiült a vízpartra, és arra várt, hogy végre bekapja a kukacát egy hal... És tessék! Most ott ülök és lesek. Maximum az újságot lapozom végig, öt-tíz perc alatt átnézem, aztán már elég is, tudok mindent. A múltkor azon kaptam magam, hogy három napig ugyanazt a keddi számot böngésztem. Az persze nem biztos, hogy ez csak az én hibám, de akkor is. Abban reménykedtem, hogy elmúlik ez az állapot, és akkor újra megtanulok olvasni. Addig pedig pusztítom a halakat. Bár most pontytilalom van... — fintorog. — Emlékszem Cseh tanár úrra, aki gyakran emlegette óráin, hogy életünk során elég egyetlen könyvet elolvasnunk. de az igazi legyen. Aztán a bajúsza alatt mindig hozzátette: nekem erre ed* dig nem jutott időm. ★ R. nénit, a falu könyvtárának legidősebb olvasóját kérdezgetem: mely könyvek lapjait forgatja szívesen? — Jókai, ő az én nagy szerelmem — csapja össze apró tenyereit. — Nem tudom, miért bántják a rádió.' ban annyiszor szegényt. Nagyon szépen ír! Mintha ott lennék, ha olvasom. — Bár mostanában a rö- videbbeket viszem — néz rá a könyvtárosnőre, — a regény már nagyon hosszú nekem. Nem tudhatom, hogy a végére érek-e. — Mindig ennyire szerété te a könyveket? — Jaj, hogy lett volna ar.’ ra idő, kedves? Csak öreg-' ségemre jutottam egy kis nyugalomhoz. Hat gyereket neveltünk fel az urammal.1 Volt egy tenyérnyi földünk* azt műveltük. Aztán megi jött a tsz, ott dolgoztunké Csodálkoztam is, hogy nem* felejtettem el a betűket, de> úgy látszik, azt nem lehető Ha egyszer bement az em.1 bér fejébe, onnan már néni jön ki. — Sokat olvas7 — Egyedül vagyok. Napé közben ugyan ritkán veszem elő a könyvet, de este annál többször. El sem tudnék aludni nélküle. Nem kell nekem pirula, nincs ezeknél’ jobb altató. Két sor után leragad a szemem .., Előttem egy régi képi Rajta nagyanyám, ölébe ej-' tett könyvvel. Pápaszeme — soha nem hallottam tőlei hogy szemüveg — az orrára csúszik. Órákat szunyókált már így az utóbbi időkbeni — Nem alszom én, fiam,1 csak pihentetem a szemem — mondogatta ilyenkor. — Sokat láttam már, elfáradtak nyolcvanöt esztendő alatti Nem alszom én, dehogy al-' szom — és újra csukódtak a pillái. Így ment el tőlünk egy májusi délután. Az is-' merősök azt mondták, szép halála volt. Akkor még nem értettem, hogyan lehet az szép, ha meghal valaki, és hogyan lehet azt szépen csinálni. Arra már nem em-' lékszem, mit olvasott éppen.« Szilágyi Andor Népdaíkórusok országos minősítése Sarudon BÉNYEI JÓZSEF: Magyar irők perei 9. A fejedelem közbeszól (II.) A sarud! komplex művelődési intézmény nyújtott legutóbb otthont a megye népdalkórusai száméra, hogy országos minősítés keretében értékelhessék az elmúlt évek népzenei hagyományőrző tevékenységét. Ez év tavaszán Gyöngyösön, a szövetkezeti kórusok területi bemutatóján már minősült számos megyei népdalkor, mégpedig igen szép eredménnyel, nyolcán értek el „országosan kiválóan minősült” fokozatot: a tv-beli Röpülj páva-győztes Fedé. mes mellett Egerbocs. Gyöngyöspata, Egri Csillagok Tsz, Novaj, Ostoros, Gyöngyös- oroszi. Gyöngy össolym os. Sajnos, jó néhány, régebben jól szereplő népdalkör távol maradt, mint Bükkszék, Mikófalva, Mátrádé, recske stb. Nagyon sajnál, nánk. ha ez a távoliét egyben a kórusok megszűnését jelentené, mivel éppen gaz. dag népzenei múlttal rendelkező községekről van szó. Fontos a részvétel, mert nemcsak a teljesítmény értékelését jelenti, hanem egyben egyfajta tapasztalatszerzési lehetőséget nyújt. Nem mindennapi sikert ért el az átalakulóban levő terpesi asszonykórus, im_ már harmadszor szerezte eiMwism 1981. június 2„ kedd meg a „kiváló” fokozatot. Különösen a fonóházi dalcsokruk volt sikeres. A bemutató alkalmával többen igen biztató fejlődést jeleztek, különösen vonatkozik ez a néhány éve alakult sa. rudiakrr. és a mezötárkányiak- ra. Mindkét együttesre jellemző a kitűnő hanganyag, az egységes, szép, kidolgozott népi éneklésmód, s ha még értékesebb dalanyagú műveiket sikerül összeállítaniuk a jövőben, akkor tovább is léphetnek. Kellemes meglepetést okoztak a besenyőtelkiek, akik a Vass Lajos gyűjtötte környékbeli ritka és szép dalokat adták elő éretten, hangulatosan, csakúgy. mint a mátraballai asz- szonyok, akik megújhódtak erre az alkalomra. Kitűnően felkészítették a siroki asz. szonykórust, viszont, hogy még jobbak legyenek — ehhez minden adottságuk megvan — szükséges régi stílusú palócdalok műsorukba való beépítése. (Az említettek mellett, „országos jól” minősült még Mezőszemere, Egerszalók és Kerecsend, míg „minősült” fokozatot Tarnalelesz. Egerfarmos és Poroszló érdemelt. A bemutató színvonala — amint azt a minősítés eredményei is tükrözik — jó volt, a kórusok többségükben lelkiismeretesen felkészültek, azonban csaknem minden esetben továbbra is nehézséget jelent a népdalcsokrok dalanyagának kiválasztása. Nagy Miklós — Ha a tanítók között akad ilyen independens — harsogta a fejedelem —, az nyilvánosan tegye meg ellenvetését. Basirius pilátusá pózban válaszolt: — Nem hiszem, hogy akadnak közöttük ilyenek. — De én bizonyosan tudom, hogy van néhány ilyen tanító. Előre megbeszélt „provokáció” volt ez? Nincs kizárva. Apáczai mindenesetre ekkor szólt közbe, miután megérezte a neki szánt szúrást. — Nagyságos fejedelem, legkegyelmesebb uram! Olyat nem is hallottunk, hogy köztünk valaha is independen- sek lettek volna, azt sem hiszem, hogy most lennének. Hanem, amennyiben vannak néhányan, úgy azok presbi- teriánusok. Ami engem illet, én sohasem voltam independens, most sem vagyok az, és nem is leszek i soha, hanem igenis presbiteriánus vagyok. — A presbiterianizmus út az independentizmushoz — szólt közbe a fejedelem. — Kegyelmes uram, természetesen így mondják. A deákok szeretik Basirius persze erre a finom válaszra gyorsan a pres- biteriánusra támadt (a korabeli tanúk szerint meglehetősen összekeverte a két irányzatot,), s most már megindult a vita a két ellenfél között. Apáczai, bár nem készülhetett fel előre, érvelt, bizonyított. Nincs ugyan pontos, korabeli híradás erről, de bizonyosnak látszik, hogy csakhamar Apáczai kerekedett felül. A fejedelem ugyanis hevesen, keményen szólt közbe, s kelt védelmére sugalmazójénak, Szathmá- ry Pap Mihály tanúsága szerint, az alábbi szavakkal: — De Isten engem úgy segéljen, Apáczai uram, a Megyesi presbitériumot, amíg én élek, ide bé nem hozza kend. Mást ne tanítson, mert Isten engem úgy segéljen, valaki mást tanít, a Marosba vettetem vagy a toronyból hányatom le! Erre még Keresztúri Pál is közbeszólt (aki pedig tisztelte a kiváló nevelőt, s később is védelmében befolyásolta a fejedelmet) imigyen: — Bezzeg kimutatná ám kegyelmed, Apáczai uram, foga fehérjét. Bizony valójában gyermeki argumentumokat hoza kegyed elő, s a többi. » Hermann Dávid arról is tudósít, hogy a fejedelem, süvegét az asztalra vágva, magából kikelve kiabált, s fogadkozott. hogy a puritánokat nem tűri országában. Sőt azt is bejelentette volna, hogy Apáczait 2000 tallér pénzbüntetésre és száműzetésre ítéli. Végül is — a tekintélyes pártfogók segítették Apáczai ügyét — a fiatal tanár büntetése a következő lett: állását elvesztette, a püspök megvonta fizetését. Szolgálati lakásából is ki akarták tenni, bár erre nem került sor. Sőt, állítólag lelkészi állást is kínáltak neki Kézdivásárhelyen vagy Nagyenyeden. Apáczai azonban ezt is, a marosvásárhelyi rektorságot is, visz- szautasította. 1656 tavaszára a fejedelem haragja megenyhült, s Apáczai megkapta kinevezését a kolozsvári reformátusok triviális iskolájához, amely névleg a gyulafehérvári kollégium partikulája volt ugyan, de tartalmi munkáját tekintve méltó vetélytársa az anyaiskolának. Itt folytatta kiváló pedagógusi munkáját haláláig. Így végződött hát a vitának indult nagy per. Igaz, Apáczainak Kolozsvárott is volt egy kisebb konfliktusa Bátai B. György kolozsvári lelkésszel. Geleji Katona Istvánhoz írott levelében így számol be erről: „Bántásom is nagy vagyon, a’mián a kevély Bátai miá’n. Tellyességgel azon vagyon, mint kevés böcsületecském- ben megkárosíthasson. Vasárnap a ■ titulusért erősen ki praedicala. A deákok fogják fel ügyemet”. Az öntudatos pedagógus szólal itt, s ezt a tanárpártoló diákmagatartást még később is látni fogjuk ismétlődni, egy másik kollégium, ugyancsak újat akaró tanítója. Csokonai esetében. Igazi elégtételt azonban mindkettőjüknek az utókor adott. (Folytatjuk) Pol-beat pódium a könyvtéren Tovább zajlanak az ünne* pi könyvhét megyei eseményei. Tegnap, az egri könyv, téren, délután négy órától zenés-verses stúdióprogram, ra került sor. Ezen a napón három íróvendég is érkezett a megyébe. Simonffy András délelőtt az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba látoga. tott, délben pedig a könyvtéren dedikált. Délután az Ady Kollégiumban, majd este a Megyei Művelődési Központban író—olvasótalálkozón vett részt. Ugyanezen a napon Balogh Béni az egeresein és a tarnalele- szi könyvtárban járt, ahol a helybeli gyerekekkel beszélgetett. A népszerű ifjúsági író ma, kedden a mátrade- recskei és a pétervásári bibliotékát keresi fel. A füzesabonyi gimnáziumban tartott rendhagyó irodalom, órát, majd délután az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolába látogatott el Újhelyi János.' A két eseményen közreműködött O. Szabó István színművész is. Az író ma a KAEV egri gyáregységének könyvtárában ran. devúzik művei ismerőivel, ezt követően pedig a hatvani városi könyvtárban várja beszélgetésre az érdeklődő, két. Az egri könyvtéren, a líceum előtt, ma délután öt órától pol-beat pódium szórakoztatja a színes sátrai? vásárlóit. P.'ger Antal és Csomós Mari
