Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-05 / 130. szám
Élni — egészséges környezetben — Mit számít egy cigarettacsikk a Balaton hatalmas víztömegéhez képest? — Egy konzervdoboz semmiség egy sokhektáros erdőben. — Éppen az én kocsim kipufogója rontja el a levegőt? Naponta nem is egyszer hallunk ilyen és hasonló, válaszra nem is váró kérdéseket. miközben a cigarettacsikket nagy lendülettel (vagy oda sem figyelve) dobja a tó vizébe, a konzervdobozt, ételmaradékot, szemetet otthagyja az erdőben, s kocsija ontja a benzingőzt a levegőbe. Hiszen ő csak egy a sok — de még milyen sok! — közül, aki „segít” szennyezni környezetünket. Június 5-én világszerte megtartják a környezetvédelmi világnapot. Egyetlen nap ez, amelyen minden újságolvasó. rádióhallgató, tévénéző figyelmét felhívják, hogy önmaga, családja, a társadalom és az eljövendő nemzedék érdekében védje a környezetet. Tény, hogy az emberiség szinte társadalommá szerveződése óta — vagy még régebben — visszaél a természet adományaival, szennyezi a levegőt, a vizet, a termőtalajt, mert ősidők óta tüzet gyújt, fölöslegessé vált tárgyait — elsősorbon a szerves eredetű anyagokat — a vizekbe, földekre szórja. A legújabb kor, a huszadik század felsorolhatatlanul sok olyan találmányt, az emberi életet megkönnyítő dolgot hozott létre, amelyet mind nehezebben visel el a természet. Mindez a megfelelő védelem nélkül valóban katasztrófával fenyegetné az emberiséget? Az egyensúlyt fenn kell tartani — s ez többé már nemcsak a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó szakemberek dolga. Még egy-két évtizeddel ezelőtt is elég volt annyi, hogy a kivágott fák helyére újakat ültessenek, megfelelően működjenek a szennyvíztisztító berendezések, s az új lakótelepeket kissé távolabb telepítsék a gyárnegyedektől, amelyek ontották a füstöt. Ma már mindez kevés. Gondoljunk csak a Balatonra. Néhány éve még százezrek — bel- és külföldiek — nagyon kedvelt üdülővidéke volt, s hogy még évtizedek múlva is az legyen, ahhoz máris szinte csillagászati számokkal kifejezhető pénzösszegekre van szükség. „Csupán” azért, mert akiknek gondolniuk kellett volna ró — nem kaptak észbe idejében, s gyárak és üdülők egyaránt (ha nem is egyenlő mértékben) szennyezték a tó vizét. Mérgezzük a levegőt is. Elöregedett gyárkémények, rossz házi fűtőberendezések, hanyagul kezelt gépkocsik egyre rontják azt, amire mindenkinek a legeslegna- gyobb szüksége van. Rendelkezések egész sora szólt már arról, hogy mennyire kell védeni a környezetet, sok millió forint bírságot fizettek, már ki különböző vállalatok a jogszabályok megsértéséért, de ma sem állíthatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy mindent megtettünk, ami tehető a környezet, az emberek, az egészség védelméért. Talán ott van az alapvető hiba, hogy a környezet- és természetvédelmet hajlamosak vagyunk még most is! — az erre létesített hivatal és általában a közületek feladatának tekinteni. Pedig igazi, lényeges változás csak akkor lehet, ha az egész társadalom összefog annak érdekében. Senki nem tekintheti magát e téren kívülállónak, hiszen valamennyien azt a levegőt szívjuk be, azt a vizet használjuk, azokat a természeti tájakat keressük fel, amelyeket — védünk vagy rongálunk, szennyezünk. Kulturált és egészséges környezetben szeretne élni mindenki — s úgy látszik, mintha a kettő ellentmondana egymásnak: a kulturáltságot, a „civilizációt” szegezik szembe a természet védelmével. Holott a kettő éppen feltételezi egymást: a kultúra vívmányait fel lehet, fel is kell használni az emberi környezet védelmére — s ebbe éppúgy beletartozik a védő", szűrő- és egyéb gépek, szerkezetek alkalmazása, mint a távközlésé, a felvilágosítás, tömegtájékoztatás legkorszerűbb eszközeinek „harcba vetése”. S minderre nemcsak a környezetvédelmi világnapon kell gondolni. Várkonyi Endre A dolgozók ötletei alapján Milliós msgtakaritás zösben vezetik a kutakhoz az úgynevezett segéd gázvezetéket. így jelentős gépi és földmunkát takarítanak meg. A gyors ötlet milliós megtakarítást. eredményező újítássá válását példázza Kázmér Ferenc termelőmester javaslata, amelyet a medence egyik tankállomásán tett. Az általa kidolgozott módszer szerint az olajjal együtt feltörő kísérőgázokból jelentős meny- nyiséget megtakarítanak. Korábban az olajat a gáztól leválasztó szeparátor telítettségét hangjelzés hozta a kezelő személy tudtára, aki aztán a fölösleges gázt. kézi kapcsolással irányította a gázvezetékbe. De ha a kérdéses időpontban más elfoglaltsága volt, akkor a gá-z a szabadba távozott, illetve az erre szolgáló fáklyában elégett. Az ötlet lényege egy automatikus kapcsolószerkezet, amely a gázvezetékbe tereli a földgázt akkor is, ha a kezelő személy éppen más feladaton dolgozik, illetve nem hallja a túlnyomás hangjelzését. Ezzel a számítások szerint mintegy egymillió forint, értékű földgázt lehet megtakarítani. (MTI) Évtizedek óta begyakorlott, megváltoztathatatlannak vélt munkamódszerekről, eljárásokról derül ki gyakran, hogy kisebb-na- gyobb változtatással lényegesen jobb eredmények, magasabb teljesítmények érhetők el. Nem kell hozzá i r, mint egy ötlet — ami az esetek többségében azok tarsolyában van, akik részesei a munkafolyamatnak, akik belülről látják, mi a megváltoztatni való. A szegedi szénhidrogénmedencében a különböző fórumokon, termelési tanácskozásokon, valamint a DH- munkarendszer útján javasolt új módszerek, ésszerűsítések közül mintegy kétszázat valósítottak meg a gyakorlatban, amelyek mintegy két és fél millió forinttal növelik a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázipari Vállalat gazdasági eredményét az idén. Igen hasznosnak bizonyult Szász Zoltán geodéta javaslata, amelynek megvalósítása mintegy fiOO ezer forintos megtakarítást jelent. A javaslatot már be is vezették, eszerint két olajkút termelésének előmozdítására 750 méternyi . távolságon tervezett külön- külön árok helyett egy kőBragébban is olcsóbb Nemi óvatosság érezhető a hevesi AGROPLAN-társulás gazdaságaiban az áremelés nyomén: május elején például két hétig állt a KA— 26. Pedig még igy. drágábban is a legolcsóbb a helikopteres vegyszerezés. A hatszáz liter vegyszert a gép 3-4 perc alatt szórja ki. •ár Ennyi a „taposás” kára: a helikopter és Moravecz Csaba lábnyoma. Két pilóta egy nap alatt 1350 hektárt is ellátott már — egy hektárra egyharmad mázsa búza áráért! (Fotó: Kőhidi)^ Agrármérnök, smink nélkül Hagyomány, amelyet a közelmúlt jelentős légióra-béreméi ése sem szakított meg. hogy a növényvédelem sürgős feladatait „a levegőből” oldja meg a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet. A búza Iombtrágyázónához, illetve a gombák elleni védekezéshez kever kombinált hatóanyagot Kolozsvári Imre és Kovács András. Egy szakosított szarvasmarha-telep létrehozása, a fajtaátalakító keresztezés eredményessége, a jószágállomány takarmányszükségletének biztonsága, ezekből adódóan pedig a felszökő tejhozam, a hústöbblet, ami ma a hatvani Lenin Termelőszövetkezet tenyészetét jellemzi: vérbeli csapatmunkát feltételez. És ez így igaz! Mégis, amikor itt-ott érdeklődik az ember, hogyan is törtek a hatvaniak a megye élvonalába, a legtöbb helyen az ágazatvezető Vágó József nevét említik, ö volt az, aki tiszanánai pa raszti vad ékként 1967-ben felsőfokú technikumot végzett, s Hatvanba települt, hogy Kollár Ferenc elnökhelyettes és G eltért János főagronómus mellett mind több tapasztalatot szerezzen. majdan pedig kibontsa képességeinek teremtő legjavát... Zömök, jól fésült, mindig bujkáló mosolyú férfi Vágó József. És amikor immár másfél évtizednyi eredményes munkával a háta mögött sikereinek titkáról puhatolózom. elsőként tanítóit, emlegeti. Persze, nem a debreceni technikum, majd a hódmezővásárhelyi főiskolai kar tanárait, hanem akiktől a mindennapok gyakorlatát, rendjét elsajátította, akik a maguk példáiéval beléje plántálták: mi is az emberekkel való bánásmód alapkő- vetelménye, avagy miként vághatja ki magát a legkritikusabb helyzetből is az a fő- állattenyésztő, akinek gyors helyzetfelismerésén, tudásán jószágok százainak sorsa múlik. Vágó József a madarak hajnali füttyével kél, s legtöbbször leszáll már a nap, mire hazaindul családjához. Egykori tanítómestereire hivatkozva azt vallja: aki nem tud korán kelni, hagyja ott ezt a pályát! Különben miként kérhetné számon munkatársai bárminő késését, pontatlanságát. Hogyan beszélhetné meg műszakvezetőivel a gyalogmunkások, gépkocsivezetők, rakodók, traktoristák aznapi tennivalóját. És jutna-e egyáltalán ideje a tenyésztéssel, adat- rögzítéssel járó teméntelen irodai munkára. Azt pedig szinte zárójelben teszi az önmagának föltett kérdésekhez, hogy mindezen dolgok (Fotó: Szabó Sándor) ban született oly döntés, ami például a takarmányellátás gondját a legfőbb tennivalók közé sorolta. — Akkoriban, a kezdet kezdetén, az üzemegység állattenyésztője a Vásárhelyről ide származott Garzó Imre bácsi volt. Hihetetlenül precíz, szívós szakember, aki beosztottjaitól ugyanezt várta. És miután egyetlen közlekedési eszközöm az ócska kerékpár volt, bizony mindig ráment a teljes nap a különböző telephelyek ins- piciálására. Geliért János bácsi? Tőle leginkább az rögződött belém, hogy munkatársaim cselekedeteit, azok rugóját belülről, mintegy magamon átszűrve ítéljem meg. Ha viszont döntök, legyek a végsőkig következetes. A hatvani Lenin szakosított szarvasmarha-telepének kialakítása gyakorlatilag csak 1970-ben kezdődött, s miként Vágó József tovább idézi az indulás időszakát, erős gátat kellett áttörniük. A korábbi elvek szerint épült, csaknem négyszáz férőhelyes telep nem felelt meg a korszerű állattartás követelményeinek, s az állatgondozók tudatán szintén sokat kellett formálni, amíg hozzászoktak a munkaruhához, a szociális létesítmények kötelező használatához, a puszta tényhez, miszerint kerítés, kapu zárja el a külvilágtól az itt nevelt jószágokat, a tanácsterem pedig arra való, hogy illő gyakorisággal vitassák meg a legfontosabb tennivalókat, máskor szakmai továbbképzés színhelye legyen. De még a gazdaság legfőbb vezetése, sem volt azonos véleményen a szakmérnökkel, ha a telepről esett szó! Csak 1978közepette most is tanul a marxista szakosítón, szíves kötelessége az ifjúkommunistákkal való törődés, na meg szükség van olykor a rajtaütésszerű éjszakai ellenőrzésekre, kint a munkahe- iyeken. És hogy akad-e támasza, segítője? Mint megjegyzi, tíz esztendeje még koloncnak érezte, most vi-. szont tervei-álmai valóra- váltásában hat szocialista brigád áll mellette. Ami a tenyésztéssel járó adminisztrációt illeti, Vágó József egyik felelős tiszte: a szolgáltatott adatok birtokában dönteni. Különösen akkor érezni ennek a súlyát,' ha arra gondolunk, hogy az ezerhatszázas tehénállományt öt telepen kell mozgatni,' szortírozni. Azután ott a központi irányítással tartott kapcsolat, az elvek beépítése a telep helyi tennivalójába. ö azonban kiszorít mindennap harminc percet, amikor önmagával számol el, földerítvén, hogy mit követelt, mit kapott, kit irányi-' tott, és hová küldte az illetőt, vagy azt hozta-e a legújabb technológia, a frissen beszerzett gép, amit hoznia kellett? És mindez után otthoni életüket harmonikusnak ítéli. Sőt, az is belefér a családi együttlét napjaiba, óráiba, hogy kedvtelésének élj jen. Apósa telkén, a ringyí rongy tőkékből olyan szőlős^ kertet varázsolt, aminek' csodájára jár a környék’ Személyiségének más szfér ráit nem bolygattam. Mellőzvén a „kedvenc” költőjére, a „rajongott” zenedarab bokra, filmírókra célzó kérdéseket is. Elvégre Vágó József így, smink nélkül, a maga őszinte és teljes életével, annak alkotó, a tár-i sadalomért parázsló voná-1 saival nőtt számomra pélj dává.., Mqldvay Győző t
