Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Afrikai csúcs — ellentétekkel NÉMI ZÖKKENŐVEL kezdődött Nairobiban az Af­rikai Egységszervezet (AESZ) csúcsértekezlete. Nem érkezett meg például a legnépesebb afrikai hatalom, Nigéria vezetője, Shagari elnök, aki azért maradt tá­vol, mert a tanácskozás napirendjén nem szerepel a nigériai—kamerumi határviszály kérdése. Ellentétek voltak a külügyminiszterek előkészítő megbeszélésen a nyugat-szaharai és a csádi kérdés megítélésében is. A tanácskozás kezdete ennek ellenére a teljes egyet­értés és az afrikai szolidaritás jegyében zajlott le. A megjelent állam- és kormányfők valamennyien kife­jezték szolidaritásukat a függetlenségért küzdő namí- biai néppel, s annak egyetlen törvényes képviselőjével. A SWAFO elnöke, Sam Nujoma felszólalásában azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „keblére ölelte a nemzetközi jog által törvényen kívül helyezett ter­rorista államot, Dél-Afrikát, amely Namíbia felszaba­dításának útjában áll. „A Washington és Pretoria között létrejött dicstelen szövetség arra irányul, hogy az imperializmus zarvartalanul élvezhesse biztos befek­tetéseinek magas profitját” — mondotta. Az ülésen a felszólaló állam- és kormányfők elfogadták a namí- biai vezető értékelését. Ez azt mutatja, hogy az ame­rikai politikának nem sikerült szövetségeseket találni az afrikai független államok között namíbiai tervei megvalósításában. (Ezek az elképzelések arra irányul­nak, hogy Délnyugat-Afrikát megőrizzék nyugati be­folyás alatt, megtartsák nyersanyagkincseit, s közben elérjék a szomszédos népi Angola meggyengülését is.) Az ellentétek a nyugat-szaharai kérdésben nyilvá­nulnak meg majd legélesebben. A függetlenségért küzdő Polisario Front elérte, hogy az AESZ-tagálla- mainak nagyobbik része elismerte a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A szervezetbe való be­lépést eddig is csak Marokkónak és szövetségeseinek ellenállása akadályozta meg, az a fenyegetés, hogy kilépnek az AESZ-ből, ha a nyugat-szaharai államok felveszik. Ami a csádi helyzetet illeti, több részt vevő helyteleníti, Líbia -szerepvállalását a közép-afri­kai állam ügyeiben, s hogy a két ország vezetői kilá­tásba helyeztek egy jövőbeni egyesülést. Líbia elítél- tetése érdekében áll Egyiptomnak és Szudánnak is, amelyek nyílt katonai szövetségre léptek Kadhafi kormánya ellen. Az AFRIKAI CSŰCSTALÁLKOZÖ eredményeit ma még nehéz lenne ’megjósolni. Az államokat és állam­csoportokat megosztó helyi ellentétek sokszor aka­dályozzák az AESZ-tagállamok együttes fellépését, az azonban nem kétséges, hogy a fajüldöző politiká­val, az imperialista beavatkozással szembeni ellenállás továbbra is az afrikai államokat összefogó erő marad. Miklós Gábor Kommunista miniszterek a francia kormányban Feszültség a francia-amerikai kapcsolatokban A kommunista miniszte­rek jelenléte a francia kor­mányban a francia—ameri­kai viszony jelentős problé­májává vált a mindkét ol­dalról elhangzott megnyug­tatónak szánt diplomáciai formulák ellenére is — ez volt számos megfigyelő vé­leménye Bush amerikai al- elnök 24 órás párizsi villám- látogatása nyomán. Az amerikai alelnök meg­érkezésekor tett nyilatkoza­tában, az Elyseé-palotában Mitterrand elnökkel eltöltött ebédjéről távozóban és repü­lőtéri sajtóértekezleten egy­aránt megemlítette a prob­lémát, nem titkolva, hogy a francia belpolitika e fejle­ménye gondot okoz az ame­rikai vezetésnek és a washing­toni külügyminisztérium az alelnök párizsi tartózkodása idején kiadott közleményé­ben kereken leszögezte, hogy a kommunista miniszterek jelenléte „érinteni fogja a francia—amerikai kapcsola­tok tónusát és tartalmát”. A nézeteltérést mintegy dramatizálta, hogy Bush ér­kezése időben pontosan egy­beesett az új francia kormány első ülésével — Cheysson külügyminiszter egyenesen a kabinet üléséről hajtott vendége fogadására a repü­lőtérre és visszatérve még volt ideje odaállni«a csoport­képre a kommunista mi­niszterekkel. , Az amerikai vendéget — a kényelmetlen találkozások elkerülése ér­dekében — az Elvseé-patota kertje felől vezették be, míg a miniszterek a díszud­varon át távoztak. Madrid Az El Pais című madridi napilap szerdai vezércikké­ben nagy jelentőségű ese­ménynek minősíti Mitter­rand döntését, amellyel kom­munista minisztereket is be­vont a francia kormányba. Ez kísérlet arra — írja a lap —, hogy lezárják a belső hidegháborút éppen akkor, amikor a hidegháború nem­zetközi síkon feléledőben van. És egyben az új politi­kai és társadalmi realitások elismerését is jelenti. Valósá. gos kihívás a Reagan-kor­szakban, amikor bármiféle kommunizmus a óolittkai támadások célpontja lett. Róma Az olasz sajtó csütörtökön esetleges itáliai hatása szem­pontjából vizsgálta a kom. munista miniszterek bevoná­sát a francia kormányba. Az II Tempo washingtoni tudósítója így irt: „Wa­shingtonban attól tartanak, az olasz szocialistákat és kommunistákat arra csábít­hatja a fejlemény, hogy ki­puhatolják az Egyesült Álla­mok rugalmasságának ha­tárát a kormányban való kommunista részvétellel kap­csolatosan”. Giancarlo Pajetta, azOKP vezetőségi tagja a Le Monde, nak adott nyilatkozatában kijelentette: „a francia kom­munisták és szocialisták kor­mánymegállapodása lénye­gesen túlnő Franciaország határain”. Giorgio Napolitano, az OKP titkársági és vezetőségi tagja a francia televíziónak adott nyilatkozatában meg­állapította: Olaszországban még nem jött lét­re baloldali többség, mint Franciaországban, de a ke­reszténydemokrácia hege­móniájával szemben ennek kikovácsolása marad az al­ternatíva. Washington Az amerikai kormány szer­dán este hivatalos nyilatko­zatban közölte, hogy a kom­munista miniszterek bevéte­le a francia kormányba „be­folyással lesz az amerikai— francia kapcsolatokra”. A Reagan elnök által jó­váhagyott és a külügyminisz­térium által nyilvánosságra hozott nyilatkozat kifejti, hogy „elismervén és tiszte­letben tartván a francia kor­mány jogát saját összetéte­lének meghatározására, tény, hogy szövetséges! kapcsola­taink hangnemére és tar­talmára befolyással lesz a kommunisták bevétele ebbe a kormányba, vagy bármi­lyen más nyugat-európai szö­vetségesünk kormányába”. A hivatalos közlemény nem részletezte, pontosan milyen következményekkel IRAN A megbuktatott elnök árnyéka A Medzslisz elsöprő több­séggel politikailag alkalmat­lannak nyilvánította az ál­lamfői tisztségre Baniszadr iráni elnököt. A különös mi­nősítést, amely Baniszadr bu­kását, illetve megbuktatását jelzi, Khomeini is sietett jó­váhagyni. Az ország így el­nök nélkül maradt. Ba- niszadr jogkörét pedig egy háromtagú testület, az ex- elnök legkérlelhetetlenebb politikai ellenfelei vették át. Az alkotmány értelmében azonban ötven napon belül új elnököt kell választani. Ez voy a polgári és vallási szárny közti hosszú hatalmi harc végjátéka Iránban. Gyanakvás és féltékenység Á két csoport közti kötél­húzást sokan 1980 január­jától számítják, amikor az ország lakosságának döntő többsége — kétharmada — népszavazáson a vallásos párt jelöltjével szemben köz- társasági elnökké választotta Baniszadrot. A síita egyházi vezetést ért fiaskóval a harc tulajdonképpen csak kiéle ződött. Valójában az első pillanattól gyanakvás és fél­tékenység kísérte a Khomei- nivel együtt hazaérkező pol­_ tO$h juntas 26., péntek gári politikusokat, köztük Ba­niszadrot. Sok megfigyelő találgatta: a sahellenes platformon szü­letett nemzeti egység tartós lehet-e és tartós lesz-e? Tel­jesen nyilvánvaló volt ugyan­is, hogy a Khomeini mel­lett felsorakozott csoportok és személyiségek nem ugyan­azt várják a fordulattól. So­kan Khomeinit is csak ideig­lenes, átmeneti megoldásnak tekintették. Az is nyilván­való volt, hogy a pozíciói­ból kiszorult amerikai dip­lomácia megpróbálja beár­nyékolni az új vezetők közül az ingadozókat és kétkedő­ket. Ha mindezekhez azt is hozzászámítjuk, hogy a* or­szág új vezetése képtelen volt megbirkózni a nyakába szakadt gondokkal, ezen fe­lül nem volt részletes, az élet minden területére kiterjedő programja, érthető, hogy a Khomeini körül kialakult vezető csoport tagjai könyör­telen harcot vívtak egymás­sal a politikai hatalom meg­szerzéséért. Szemben álló frontok Ebben a küzdelemben idő­közben sokan elhullottak a legalább négy-öt csoportra szakadt vallási szárnyon be­lül is, de még többen a pol­gári politikusok közül. A frontok pedig — nem szá­mítva a rendszerrel ellensé­ges csoportokat — két, jól el­különíthető táborra váltak szét: a már említett polgári és vallási szárnyra. Mindkét csoport iszlám alapokon állt. Ebben a vo­natkozásban nincs különbség Baniszadr és Behesti között. A különbség inkább abban nyilvánul meg, hogy Bani­szadr felmérte a gazdasági élet megszervezésének és fej­lesztésének fontosságát — szemben az ajatollákkal, akik az iszlám totális érvényre juttatásával foglalatoskod­tak. (Természetesen, könnyen elképzelhető, hogy az iszlám abszolutizálása tulajdonkép­pen csak a polgári politi­kusok ellen alkalmazott, ha­tásos módszer volt számuk­ra.) Abból következően, hogy a Baniszadr által fémjelzett polgári szárny kifejezetten „polgári” célokat is megfo­galmazott és sürgetett, tör­vényszerűen sodródtak hoz­zá mindazok a csoportok a nemzeti burzsoáziától a li­berális erőkig, amelyek a sah távozásától elsősorban a multinacionális nagyvállala­tok hatalmának megtörését remélték, s akik abban bíz­tak, hogy a véres diktatúra bukása után demokratikus fejlődés következik. Ha választ keresünk arra a kérdésre, miért most kö­vetkezett. be a szakítás és Khomeini miért fordult Ba­niszadr ellen, úgy még két toyäbbi tényezőt kell figye­lembe venni. Stabilizálódó polgári szárny Az elnök a hadsereg főpa­rancsnokaként mindent meg­tett, hogy* a szétzüllött fegy­veres erőt újjászervezze, és így egy belső összecsapás ese­tén maga mögött tudhassa. Baniszadmak ez a szándéka veszedelmet jelentett a val­lásos szárny szemében. A másik veszélyt — és ez a megfigyelők számára is meglepetés volt — az jelen­tette, hogy az iráni baloldal jelentős tömegei kezdtek Ba­niszadr mögött felsorakozni. Ez akkor tűnt ki, amikor az elnökről nyitott parlamenti vitával párhuzamosan, a bal­oldali érzelmű fiatalok, vagyis a mudzsahedinek és a fed aj i nők az utcára men­tek tüntetni. Nem véletlen, hogy a kormányzat rendkívül gyorsan és hallatlanul ke­mény ítéleteket hozott a le­tartóztatott mundzsahedinek ellen. Ez utóbbi probléma egyébként azt a feltevést is cáfolni látszik, ami a vallá­sos szárny legtetszetősebb vádja Baniszadr ellen, vagy­is hogy az elnök az ameri­kai vonal híve. Ha az lenne, a mudzsahedinek ellene, nem pedig életüket kockáztatva, mellette tüntetnének. A lázas sietség, ahogy á vallásos szárny az Iszlám Köztársasági Párt ezt a ha­talmi harcot eldönteni igye­kezett. nemcsak a Baniszadr körül tömörülő tábor stabi­lizálódásának lehetőségére utalt, hanem arra is felhív­ja a figyelmet, hogy .Irán karizmatikus vezetője, Kho­meini nagyon idős, és mint mondják, súlyos beteg. Nem elképzelhetetlen, hogy Be- hestiék éppen ezért siettek kiütni a hatalomból a ■ ha­sonlóképpen vallásos, csak a politikában e világon élő ellenfelüket, Baniszadrot... Önody György jár a fenyegető amerikai emlékeztetés. A nyilatkozat végén mindenesetre meg­nyugtató szavak olvashatók arról, hogy a Reagan-kor- mány általában az eddigi „kitűnő kapcsolatok” fenn­tartását óhajtja Franciaor­szággal. Megfigyelők arra is felhívják a figyelmet, hogy az amerikai kormány fel­használta az alkalmat a töb­bi nyugat-, illetve dél-euró­pai országok figyelmezteté­sére is. Ez mindenekelőtt azoknak az országoknak, pél­dául Olaszországnak szól, ahol erősek a kommunista pártok. Párizs Elfogadhatatlannak minő. tette az amerikai külügymi­nisztériumnak a francia kommunista miniszterekkel kapcsolatos közleményét Maxime Gremetz, az FKP Központi Bizottságának tit. kára, a párt külügyi osztá­lyának vezetője. A francia televízió csütör­tök déli híradójának nyilat­kozva a kommunista politi­kus hangsúlyozta: meggyő­ződése, hogy a franciák mil­liói osztják álláspontját. A francia kormány — hangsú. lyozta — a francia nép ügye. A francia nép új többséget alakított ki, amelyben a kommunisták is részt vesz­nek, így jött létre a baloldali kormány. Gremetz visszautasította azokat a beállításokat, ame­lyek szerint a kommunista részvétel a kormányban „ve­szélyeztetné” a nyugati szö­vetségesek katonai bizton, ságát. A kommunisták a kor, rpányban minden ország és nép együttműködéséért dol­goznak, saját tárcáik igaz­gatása mellett tiszteletben tartják a kormányszolidari­tást, és tiltakoznak a lojali­tásukat kétségbei vonó rágal­mak ellen. PRÁGA: A hivatalos baráti látoga­táson Csehszlovákiában tar­tózkodó afgán párt- és kor­mányküldöttség, amelyet Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a forra­dalmi tanács elnöke vezet, csütörtökön befejezte prágai programját, és Pozsonyba utazott. A csehszlovák főváros re­pülőterén az afgán vendé­geket Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Lubomir Strougal. a szövetségi kormány elnöke és más vezető személyiségek bú. csúztatták. A küldöttség ünnepélyes pozsonyi fogadtatására a szlovák főváros repülőterén megjelent többek között Jó­zef Lenárt, a Szlovák KP KB első titkára. Peter Co- lotka szlovák miniszterel­nök és Viliam Salgovic, a Szlovák Nemzeti Tanács el­nöke. FOKVÁROS: Egy dél-afrikai bíróság fel­mentette azokat a rendőrö­ket, akik a múlt év májusá­ban és júniusában, a fokvá­rosi gettóban lezajlott meg­mozdulások során agyonlőt­tek 24 színesbőrűt. A kizáró, lag fehérekből álló bírói tes_ tület „igazolható emberölés­nek” minősítette a rendőrök tettét. Az áldozatot többsége fia-; tál, egynegyedük nő volt. D JAKARTA: Szerdán este az indonéziai Kelet-Jáván az országúiról folyóba zuhant egy autó­busz. 21 ember meghalt, tíz súlyosan megsebesült — kö­zölte a helyi rendőrség. Szemtanúk szerint a szeren­csétlenséget az okozta, hogy a buszvezető nem fékezett,1 amikor egy csúszós útsza­kaszra érkezett. Varsóból hazaérkezett a magyar pártmunkásküldöttség Befejezte varsói látogatá­sát az MSZMP pártmunkás- küldöttség, amely Berecz Já­nossal, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a KB külügyi osztályának vezető­jével az élén, a LEMP Köz­ponti Bizottságának meghí­vására tartózkodott Lengyel- országban. A delegációt fogadta Ro­man Ney, a LEMP Politi­kai Bizotságának póttagja, a KB titkára. A küldöttség megbeszélé­seket folytatott Waclaw Piatkowskival, a LEMP KB külügyi osztályának vezető* jével a két párt közötti kap­csolatok időszerű kérdéséi­ről, valamint Stanislaw Ge- balával, a KB kereskedelmi és pénzügyi osztályának ve­zetőjével, aki tájékoztatást adott a lengyel gazdaság stabilizálásával kapcsolatos elképzelésekről. A delegáció találkozott é® véleményt cse­rélt a lengyel társadalom politikai, állami és gazdasági intézményeinek több vezető képviselőjével. Hazarendelték az USA lusakai nagykövetét LUSAKA — Az Egyesült Államok sürgős konzultációra haza­rendelte lusakai nagyköve- tét, miután Zambia kedden két amerikai diplomatát ki­utasított az országból, négy amerikai állampolgárt pedig nem kívánatos személynek minősített. " A zambiai külügyminisz­térium döntését azzal indo­kolta, hogy a két amerikai diplomata ,,á lUmeHen« te­vékenységet folytatott”, be­lekeveredett egy most fel­göngyölítés alatt álló kor­mányellenes összeesküvésbe.' A Zambiából már korábban eltávozott négy amerikai — három diplomata és egy üz­letember — ellen az a vád,' hogy ott-tartózkodásuk ide­jén az amerikai központi hírszerző hivatal (CIA) szá­mára információkat gyűjtöt­tek. Alakuló ülést tartott az NDK új népi kamarája A Német Demokratikus Köztársaság június 14-én öt évre megválasztott új népi kamarája — az ország tör­vényhozása — csütörtökön délelőtt Berlinben megtar­totta alakuló ülését. A népi kamara Erich Ho- nedcert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának főtitkárát újból megválasztotta az NDK Ál­lamtanácsának elnökévé. Ho- necker, aki 1976. októbere óta tölti be ezt a tisztséget, egyben a nemzetvédelmi ta­nács elnöke: erre a posztra első ízben 1971-ben válasz­tották meg. Az NDK törvényhozásának elnöke továbbra is Horst Sindermann. A népi kamara alakuló ülésén újból Willi Stophot, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagját választották meg az NDK kormányának elnökévé, aki az új kormány összetételére vonatkozó javaslatát a tör­vényhozás elé terjeszti. Stoph 1964—1973 között, majd 1976 októbere óta töltötte be 3 kormányelnöki posztot y**-

Next

/
Oldalképek
Tartalom