Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-26 / 148. szám
CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Afrikai csúcs — ellentétekkel NÉMI ZÖKKENŐVEL kezdődött Nairobiban az Afrikai Egységszervezet (AESZ) csúcsértekezlete. Nem érkezett meg például a legnépesebb afrikai hatalom, Nigéria vezetője, Shagari elnök, aki azért maradt távol, mert a tanácskozás napirendjén nem szerepel a nigériai—kamerumi határviszály kérdése. Ellentétek voltak a külügyminiszterek előkészítő megbeszélésen a nyugat-szaharai és a csádi kérdés megítélésében is. A tanácskozás kezdete ennek ellenére a teljes egyetértés és az afrikai szolidaritás jegyében zajlott le. A megjelent állam- és kormányfők valamennyien kifejezték szolidaritásukat a függetlenségért küzdő namí- biai néppel, s annak egyetlen törvényes képviselőjével. A SWAFO elnöke, Sam Nujoma felszólalásában azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „keblére ölelte a nemzetközi jog által törvényen kívül helyezett terrorista államot, Dél-Afrikát, amely Namíbia felszabadításának útjában áll. „A Washington és Pretoria között létrejött dicstelen szövetség arra irányul, hogy az imperializmus zarvartalanul élvezhesse biztos befektetéseinek magas profitját” — mondotta. Az ülésen a felszólaló állam- és kormányfők elfogadták a namí- biai vezető értékelését. Ez azt mutatja, hogy az amerikai politikának nem sikerült szövetségeseket találni az afrikai független államok között namíbiai tervei megvalósításában. (Ezek az elképzelések arra irányulnak, hogy Délnyugat-Afrikát megőrizzék nyugati befolyás alatt, megtartsák nyersanyagkincseit, s közben elérjék a szomszédos népi Angola meggyengülését is.) Az ellentétek a nyugat-szaharai kérdésben nyilvánulnak meg majd legélesebben. A függetlenségért küzdő Polisario Front elérte, hogy az AESZ-tagálla- mainak nagyobbik része elismerte a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A szervezetbe való belépést eddig is csak Marokkónak és szövetségeseinek ellenállása akadályozta meg, az a fenyegetés, hogy kilépnek az AESZ-ből, ha a nyugat-szaharai államok felveszik. Ami a csádi helyzetet illeti, több részt vevő helyteleníti, Líbia -szerepvállalását a közép-afrikai állam ügyeiben, s hogy a két ország vezetői kilátásba helyeztek egy jövőbeni egyesülést. Líbia elítél- tetése érdekében áll Egyiptomnak és Szudánnak is, amelyek nyílt katonai szövetségre léptek Kadhafi kormánya ellen. Az AFRIKAI CSŰCSTALÁLKOZÖ eredményeit ma még nehéz lenne ’megjósolni. Az államokat és államcsoportokat megosztó helyi ellentétek sokszor akadályozzák az AESZ-tagállamok együttes fellépését, az azonban nem kétséges, hogy a fajüldöző politikával, az imperialista beavatkozással szembeni ellenállás továbbra is az afrikai államokat összefogó erő marad. Miklós Gábor Kommunista miniszterek a francia kormányban Feszültség a francia-amerikai kapcsolatokban A kommunista miniszterek jelenléte a francia kormányban a francia—amerikai viszony jelentős problémájává vált a mindkét oldalról elhangzott megnyugtatónak szánt diplomáciai formulák ellenére is — ez volt számos megfigyelő véleménye Bush amerikai al- elnök 24 órás párizsi villám- látogatása nyomán. Az amerikai alelnök megérkezésekor tett nyilatkozatában, az Elyseé-palotában Mitterrand elnökkel eltöltött ebédjéről távozóban és repülőtéri sajtóértekezleten egyaránt megemlítette a problémát, nem titkolva, hogy a francia belpolitika e fejleménye gondot okoz az amerikai vezetésnek és a washingtoni külügyminisztérium az alelnök párizsi tartózkodása idején kiadott közleményében kereken leszögezte, hogy a kommunista miniszterek jelenléte „érinteni fogja a francia—amerikai kapcsolatok tónusát és tartalmát”. A nézeteltérést mintegy dramatizálta, hogy Bush érkezése időben pontosan egybeesett az új francia kormány első ülésével — Cheysson külügyminiszter egyenesen a kabinet üléséről hajtott vendége fogadására a repülőtérre és visszatérve még volt ideje odaállni«a csoportképre a kommunista miniszterekkel. , Az amerikai vendéget — a kényelmetlen találkozások elkerülése érdekében — az Elvseé-patota kertje felől vezették be, míg a miniszterek a díszudvaron át távoztak. Madrid Az El Pais című madridi napilap szerdai vezércikkében nagy jelentőségű eseménynek minősíti Mitterrand döntését, amellyel kommunista minisztereket is bevont a francia kormányba. Ez kísérlet arra — írja a lap —, hogy lezárják a belső hidegháborút éppen akkor, amikor a hidegháború nemzetközi síkon feléledőben van. És egyben az új politikai és társadalmi realitások elismerését is jelenti. Valósá. gos kihívás a Reagan-korszakban, amikor bármiféle kommunizmus a óolittkai támadások célpontja lett. Róma Az olasz sajtó csütörtökön esetleges itáliai hatása szempontjából vizsgálta a kom. munista miniszterek bevonását a francia kormányba. Az II Tempo washingtoni tudósítója így irt: „Washingtonban attól tartanak, az olasz szocialistákat és kommunistákat arra csábíthatja a fejlemény, hogy kipuhatolják az Egyesült Államok rugalmasságának határát a kormányban való kommunista részvétellel kapcsolatosan”. Giancarlo Pajetta, azOKP vezetőségi tagja a Le Monde, nak adott nyilatkozatában kijelentette: „a francia kommunisták és szocialisták kormánymegállapodása lényegesen túlnő Franciaország határain”. Giorgio Napolitano, az OKP titkársági és vezetőségi tagja a francia televíziónak adott nyilatkozatában megállapította: Olaszországban még nem jött létre baloldali többség, mint Franciaországban, de a kereszténydemokrácia hegemóniájával szemben ennek kikovácsolása marad az alternatíva. Washington Az amerikai kormány szerdán este hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy a kommunista miniszterek bevétele a francia kormányba „befolyással lesz az amerikai— francia kapcsolatokra”. A Reagan elnök által jóváhagyott és a külügyminisztérium által nyilvánosságra hozott nyilatkozat kifejti, hogy „elismervén és tiszteletben tartván a francia kormány jogát saját összetételének meghatározására, tény, hogy szövetséges! kapcsolataink hangnemére és tartalmára befolyással lesz a kommunisták bevétele ebbe a kormányba, vagy bármilyen más nyugat-európai szövetségesünk kormányába”. A hivatalos közlemény nem részletezte, pontosan milyen következményekkel IRAN A megbuktatott elnök árnyéka A Medzslisz elsöprő többséggel politikailag alkalmatlannak nyilvánította az államfői tisztségre Baniszadr iráni elnököt. A különös minősítést, amely Baniszadr bukását, illetve megbuktatását jelzi, Khomeini is sietett jóváhagyni. Az ország így elnök nélkül maradt. Ba- niszadr jogkörét pedig egy háromtagú testület, az ex- elnök legkérlelhetetlenebb politikai ellenfelei vették át. Az alkotmány értelmében azonban ötven napon belül új elnököt kell választani. Ez voy a polgári és vallási szárny közti hosszú hatalmi harc végjátéka Iránban. Gyanakvás és féltékenység Á két csoport közti kötélhúzást sokan 1980 januárjától számítják, amikor az ország lakosságának döntő többsége — kétharmada — népszavazáson a vallásos párt jelöltjével szemben köz- társasági elnökké választotta Baniszadrot. A síita egyházi vezetést ért fiaskóval a harc tulajdonképpen csak kiéle ződött. Valójában az első pillanattól gyanakvás és féltékenység kísérte a Khomei- nivel együtt hazaérkező pol_ tO$h juntas 26., péntek gári politikusokat, köztük Baniszadrot. Sok megfigyelő találgatta: a sahellenes platformon született nemzeti egység tartós lehet-e és tartós lesz-e? Teljesen nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a Khomeini mellett felsorakozott csoportok és személyiségek nem ugyanazt várják a fordulattól. Sokan Khomeinit is csak ideiglenes, átmeneti megoldásnak tekintették. Az is nyilvánvaló volt, hogy a pozícióiból kiszorult amerikai diplomácia megpróbálja beárnyékolni az új vezetők közül az ingadozókat és kétkedőket. Ha mindezekhez azt is hozzászámítjuk, hogy a* ország új vezetése képtelen volt megbirkózni a nyakába szakadt gondokkal, ezen felül nem volt részletes, az élet minden területére kiterjedő programja, érthető, hogy a Khomeini körül kialakult vezető csoport tagjai könyörtelen harcot vívtak egymással a politikai hatalom megszerzéséért. Szemben álló frontok Ebben a küzdelemben időközben sokan elhullottak a legalább négy-öt csoportra szakadt vallási szárnyon belül is, de még többen a polgári politikusok közül. A frontok pedig — nem számítva a rendszerrel ellenséges csoportokat — két, jól elkülöníthető táborra váltak szét: a már említett polgári és vallási szárnyra. Mindkét csoport iszlám alapokon állt. Ebben a vonatkozásban nincs különbség Baniszadr és Behesti között. A különbség inkább abban nyilvánul meg, hogy Baniszadr felmérte a gazdasági élet megszervezésének és fejlesztésének fontosságát — szemben az ajatollákkal, akik az iszlám totális érvényre juttatásával foglalatoskodtak. (Természetesen, könnyen elképzelhető, hogy az iszlám abszolutizálása tulajdonképpen csak a polgári politikusok ellen alkalmazott, hatásos módszer volt számukra.) Abból következően, hogy a Baniszadr által fémjelzett polgári szárny kifejezetten „polgári” célokat is megfogalmazott és sürgetett, törvényszerűen sodródtak hozzá mindazok a csoportok a nemzeti burzsoáziától a liberális erőkig, amelyek a sah távozásától elsősorban a multinacionális nagyvállalatok hatalmának megtörését remélték, s akik abban bíztak, hogy a véres diktatúra bukása után demokratikus fejlődés következik. Ha választ keresünk arra a kérdésre, miért most következett. be a szakítás és Khomeini miért fordult Baniszadr ellen, úgy még két toyäbbi tényezőt kell figyelembe venni. Stabilizálódó polgári szárny Az elnök a hadsereg főparancsnokaként mindent megtett, hogy* a szétzüllött fegyveres erőt újjászervezze, és így egy belső összecsapás esetén maga mögött tudhassa. Baniszadmak ez a szándéka veszedelmet jelentett a vallásos szárny szemében. A másik veszélyt — és ez a megfigyelők számára is meglepetés volt — az jelentette, hogy az iráni baloldal jelentős tömegei kezdtek Baniszadr mögött felsorakozni. Ez akkor tűnt ki, amikor az elnökről nyitott parlamenti vitával párhuzamosan, a baloldali érzelmű fiatalok, vagyis a mudzsahedinek és a fed aj i nők az utcára mentek tüntetni. Nem véletlen, hogy a kormányzat rendkívül gyorsan és hallatlanul kemény ítéleteket hozott a letartóztatott mundzsahedinek ellen. Ez utóbbi probléma egyébként azt a feltevést is cáfolni látszik, ami a vallásos szárny legtetszetősebb vádja Baniszadr ellen, vagyis hogy az elnök az amerikai vonal híve. Ha az lenne, a mudzsahedinek ellene, nem pedig életüket kockáztatva, mellette tüntetnének. A lázas sietség, ahogy á vallásos szárny az Iszlám Köztársasági Párt ezt a hatalmi harcot eldönteni igyekezett. nemcsak a Baniszadr körül tömörülő tábor stabilizálódásának lehetőségére utalt, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy .Irán karizmatikus vezetője, Khomeini nagyon idős, és mint mondják, súlyos beteg. Nem elképzelhetetlen, hogy Be- hestiék éppen ezért siettek kiütni a hatalomból a ■ hasonlóképpen vallásos, csak a politikában e világon élő ellenfelüket, Baniszadrot... Önody György jár a fenyegető amerikai emlékeztetés. A nyilatkozat végén mindenesetre megnyugtató szavak olvashatók arról, hogy a Reagan-kor- mány általában az eddigi „kitűnő kapcsolatok” fenntartását óhajtja Franciaországgal. Megfigyelők arra is felhívják a figyelmet, hogy az amerikai kormány felhasználta az alkalmat a többi nyugat-, illetve dél-európai országok figyelmeztetésére is. Ez mindenekelőtt azoknak az országoknak, például Olaszországnak szól, ahol erősek a kommunista pártok. Párizs Elfogadhatatlannak minő. tette az amerikai külügyminisztériumnak a francia kommunista miniszterekkel kapcsolatos közleményét Maxime Gremetz, az FKP Központi Bizottságának tit. kára, a párt külügyi osztályának vezetője. A francia televízió csütörtök déli híradójának nyilatkozva a kommunista politikus hangsúlyozta: meggyőződése, hogy a franciák milliói osztják álláspontját. A francia kormány — hangsú. lyozta — a francia nép ügye. A francia nép új többséget alakított ki, amelyben a kommunisták is részt vesznek, így jött létre a baloldali kormány. Gremetz visszautasította azokat a beállításokat, amelyek szerint a kommunista részvétel a kormányban „veszélyeztetné” a nyugati szövetségesek katonai bizton, ságát. A kommunisták a kor, rpányban minden ország és nép együttműködéséért dolgoznak, saját tárcáik igazgatása mellett tiszteletben tartják a kormányszolidaritást, és tiltakoznak a lojalitásukat kétségbei vonó rágalmak ellen. PRÁGA: A hivatalos baráti látogatáson Csehszlovákiában tartózkodó afgán párt- és kormányküldöttség, amelyet Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a forradalmi tanács elnöke vezet, csütörtökön befejezte prágai programját, és Pozsonyba utazott. A csehszlovák főváros repülőterén az afgán vendégeket Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Lubomir Strougal. a szövetségi kormány elnöke és más vezető személyiségek bú. csúztatták. A küldöttség ünnepélyes pozsonyi fogadtatására a szlovák főváros repülőterén megjelent többek között Józef Lenárt, a Szlovák KP KB első titkára. Peter Co- lotka szlovák miniszterelnök és Viliam Salgovic, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. FOKVÁROS: Egy dél-afrikai bíróság felmentette azokat a rendőröket, akik a múlt év májusában és júniusában, a fokvárosi gettóban lezajlott megmozdulások során agyonlőttek 24 színesbőrűt. A kizáró, lag fehérekből álló bírói tes_ tület „igazolható emberölésnek” minősítette a rendőrök tettét. Az áldozatot többsége fia-; tál, egynegyedük nő volt. D JAKARTA: Szerdán este az indonéziai Kelet-Jáván az országúiról folyóba zuhant egy autóbusz. 21 ember meghalt, tíz súlyosan megsebesült — közölte a helyi rendőrség. Szemtanúk szerint a szerencsétlenséget az okozta, hogy a buszvezető nem fékezett,1 amikor egy csúszós útszakaszra érkezett. Varsóból hazaérkezett a magyar pártmunkásküldöttség Befejezte varsói látogatását az MSZMP pártmunkás- küldöttség, amely Berecz Jánossal, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a KB külügyi osztályának vezetőjével az élén, a LEMP Központi Bizottságának meghívására tartózkodott Lengyel- országban. A delegációt fogadta Roman Ney, a LEMP Politikai Bizotságának póttagja, a KB titkára. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Waclaw Piatkowskival, a LEMP KB külügyi osztályának vezető* jével a két párt közötti kapcsolatok időszerű kérdéséiről, valamint Stanislaw Ge- balával, a KB kereskedelmi és pénzügyi osztályának vezetőjével, aki tájékoztatást adott a lengyel gazdaság stabilizálásával kapcsolatos elképzelésekről. A delegáció találkozott é® véleményt cserélt a lengyel társadalom politikai, állami és gazdasági intézményeinek több vezető képviselőjével. Hazarendelték az USA lusakai nagykövetét LUSAKA — Az Egyesült Államok sürgős konzultációra hazarendelte lusakai nagyköve- tét, miután Zambia kedden két amerikai diplomatát kiutasított az országból, négy amerikai állampolgárt pedig nem kívánatos személynek minősített. " A zambiai külügyminisztérium döntését azzal indokolta, hogy a két amerikai diplomata ,,á lUmeHen« tevékenységet folytatott”, belekeveredett egy most felgöngyölítés alatt álló kormányellenes összeesküvésbe.' A Zambiából már korábban eltávozott négy amerikai — három diplomata és egy üzletember — ellen az a vád,' hogy ott-tartózkodásuk idején az amerikai központi hírszerző hivatal (CIA) számára információkat gyűjtöttek. Alakuló ülést tartott az NDK új népi kamarája A Német Demokratikus Köztársaság június 14-én öt évre megválasztott új népi kamarája — az ország törvényhozása — csütörtökön délelőtt Berlinben megtartotta alakuló ülését. A népi kamara Erich Ho- nedcert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkárát újból megválasztotta az NDK Államtanácsának elnökévé. Ho- necker, aki 1976. októbere óta tölti be ezt a tisztséget, egyben a nemzetvédelmi tanács elnöke: erre a posztra első ízben 1971-ben választották meg. Az NDK törvényhozásának elnöke továbbra is Horst Sindermann. A népi kamara alakuló ülésén újból Willi Stophot, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagját választották meg az NDK kormányának elnökévé, aki az új kormány összetételére vonatkozó javaslatát a törvényhozás elé terjeszti. Stoph 1964—1973 között, majd 1976 októbere óta töltötte be 3 kormányelnöki posztot y**-