Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

Nem preblém« Közlekednek közlekedünk Fegyasítéi árpolitika, 1981 (1.) Áralakító tényezők AZ arak nem SZUB­JEKTÍV elhatározások nyomán, hanem objektív gazdasági hatásokra változ­nak. Az árpolitika a felismert gazdasági szükségszerűség tudatos érvényesítésére tö­rekszik. A fogyasztói árképzés ál­talános alapelve az értékará­nyosság érvényesítése. A szo­cialista állam az áreltérítés módszerét is tudatosan alkal­mazza: egyes termékek, szol­gáltatások fogyasztását — társadalompolitikai megfon­tolásokból — kedvezményezi, másokét megnehezíti. Számos fogyasztási cikk ára tiszta jövedelmet is tartal­maz, azaz a fogyasztói ár — a termelési és forgalmazási költségeken túl — a forgal­mi adót is magában foglalja. A termékek egy szűkebb kö­rénél — ide tartoznak példá­ul az élvezeti cikkek — a fo­gyasztói ár az átlagosnál na­gyobb forgalmi adót tartal­maz. A szocialista állam tu­datosan drágítja az ilyen ter­mékeket, ezzel igyekszik kor­látok között tartani ezek fo­gyasztását. A forgalmi adó mégsem ál­talában „luxusadó”, hanem a termékek fogyasztásával, a szolgáltatások igénybevéte­lével arányos hozzájárulás az össztársadalmi kiadásokhoz. A termékek és szolgáltatások zöménél mégis csupán a do­táció, az ártámogatás meg­szüntetése a cél* így például az alapvető élelmiszerek, az építőanyagok továbbra is forgalmiadó-mentesek maradnak, nem vesznek részt a közteherviselésben, közve­tett módon tehát a jövőben is támogatást élveznek. A SZOLGÄLTATÄSOK TEKINTÉLYES KÖRÉBEN — ide tartozik például a tö­megközlekedés, a kommuná­lis szolgáltatások jó része, a lakásbérlet — nem cél! hogy a díjak maradéktalanul fe­dezzék a teljes költséget: időről időre azonban ezeknek a díjtételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok módosulását, mérsékelve az állami támogatások növeke­désének ütemét. Végül a társadalmi méltá­nyosság megkívánja, hogy meghatározott területeken, pl. az oktatási, a kulturális, az egészségügyi ellátásban, a szükségletek kielégítése ne függjön a személyes jövedel­mek nagyságától. Ilyen eset­ben a költségek növekedését az állam — egyebek között a forgalmi adó bevételeiből — fedezi. A jövedelemelosztás és — újraelosztás fő eszközének je­lenleg már nem annyira a vállalatok megadóztatását, mint inkább az árpolitikát te­kintjük. Az árrendszer kor­szerűsítésének egyik célja — közgazdasági terminológiá­val szólva — az úgynevezett kétszintűség megteremtése volt. Az 1979—80-as árrende­zéssel sikerült elérni, hogy a fogyasztói árban a terme­lési és forgalmi költségek megtérüljenek, emellett for­galmi adó formájában még bizonyos mértékű társadalmi tiszta jövedelem is képződ­jön. Az 1979-es fogyasztói ár­emelés mérsékelte a költség- vetés terheit, és pontosab­ban tájékoztatta a fogyasztót az áru értékéről, a gazdaság valóságos teherbíró képessé­géről. De az áraránytalansá­gok egy része azóta újrater­melődött. A változás lényege, hogy most a szolgáltatásokra fordított támogatás.aránya a legmagasabb (22,3 milliárd forint), s az élelmiszerek (13,5 milliárddal) a második hely­re „szorultak”. A legutóbbi években — elsősorban az anyag- és ener­giaárak emelkedésének kö­vetkezményeként — szinte valamennyi mezőgazdaság’ termék önköltsége növekedett Annak ellenére. - hogy a ho­zamok. a fajlagos termelé- mutatók számottevően emel­kedtek, és az üzemek költ­séggazdálkodása érzékelhe­tően javult. A költségeken belül különösen gyorsan nőtt az amortizáció, a műtrágyák. A növényvédő szerek, az ipari takarmányok felhasználásá­nak költsége — ezek messze meghaladják a termelési ér­ték növekedésének ütemét. Egyedül a búza önköltsége csökkent, mivel a hektáron­kénti termésátlag jelentősen növekedett. Az állattenyész­tés termékeinek költségnöve­kedése meghaladja mezőgaz­dasági átlagot. AZ ÖNKÜLTSÉGVALTO. ZÄSOKKAL ÖSSZEFÜG­GÉSBEN emelkedtek a me­zőgazdasági termékek ter­melői, felvásárlási árai: 1980- ban 11,4 százalékkal, .1981- ben várhatóan további 5 százalékkal. A termelői, fel- vásárlási árak kialakításakor a költségnövekedésnek csak egy részét vették figyelembe. A teljes költségnövekedés 20 —25 százalékát az üzemek gazdálkodásuk javításával, a termelésben meglevő tartalé­kok kiaknázásával kell ellen­súlyozni. Milyen mértékű fogyasztói árszínvonal-növekedésre számíthatunk? Az 1979— 80-as esztendők mintegy 9— 9 százalékos árszínvonal- emelkedése rendkívüli intéz­kedések következménye. (Az 1979 júliusi intézkedésekhez hasonló mértékű áremelés a tervek szerint a jövőben nem ismétlődik meg.) 1981-től visszatértünk az ármozgások korábbi viszonylag mérsékelt pályájára; az évi 4,5—5 szá­zalékos növekedéséhez. Ez megköveteli, hogy a szüksé­ges árintézkedéseket haloga­tás nélkül, mindig időben hozzák meg. Ha az árakat folyamatosan a változó költ­ségviszonyokhoz igazítjuk, megelőzve az áraránytalan­ságok elhatalmasodását, a kö­vetkezetes fogyasztói árpoli­tika viszonylag kis lépések­kel, fokozatosan kialakíthat­ja az értékarányos árakat, il­letve elkerülheti az újabb ár­aránytalanságok képződését, az 1979 júliusihoz hasonló nagyobb méretű és széles körű drágulásokat. Vajon az élvezeti cikkek árai vagy a luxusadók emelé­sével nem lehetne fedezni az alapvető fogyasztási cikkek növekvő dotációs terheit? Át­menetileg elodázhatjuk a nagy horderejű, társadalmi, politikai súlyú árintézkedé­seket, de az állami támoga­tások, az áraránytalanságok halmozódását, az árak módo­sítását nem kerülhetjük el. A dotáció gyarapodása ugyanis idővel pazarló fogyasztáshoz, ellátási zavarokhoz vezet. Kö­vetkezésképpen nem csupán a költségvetés tehermentesí­tése a feladat, hanem az árak tájékoztató szerepének érvé­nyesítése, a társadalmilag igazságos elosztás, a kiegyen­súlyozott ellátás is. Az áralakulást, s vele együtt az évi átlagos áremel­kedés ütemét végeredmény­ben a termékek, a szolgálta­tások gazdaságossága, ver­senyképessége szabályozza. Hogy egy terméknek mennyi lesz az ára, az alapvetően a termelés során dől el. Ha a hazai munka hatékonysága kellő mértékben javul, s ele­jét vesszük a külkereskedel­mi cserearányok romlásának, akkor a népgazdaságra ne­hezedő inflációs nyomás ki­védhető. VÁLTOZATLAN KÖVE­TELMÉNY: minden kiáramló vásárlóerőnek, féjlesztési alapnak legyen szilárd áru­fedezete. Csak ez, a biztos árufedezet szavatolhatja a forint becsületét, vásárlóere­jét, a zavartalan ellátást. Az árufedezet azonban napjaink­ban már nem csupán áru­tömeget, hanem választékot, jó minőséget, korszerűséget és megfizethető árat jelent. Másként fogalmazva: a forint viszonylagos értékállandósá­gát kellő hatékonysági fede­zete szavatolja. (Ahogyan az elért életszínvonal megőrzé­sének is hatékony munka a feltétele.) A forint becsülete, értéke tehát a munka, a gaz­dálkodás színvonalától függ. Mert a piacon, a vásárlás so­rán a termelésben elért ered­mények realizálódnak. Kovács József (KövetkezikII. Ár és fo­gyasztás.) Tegye a szívére a kezét: még soha nem szegett meg közlekedési szabályt? Hogy szándékolatlanul tette? Jócskán vannak azonban olyanok is, akik fittyet hány­nak mindenféle jelzőtáblára. Legutóbb Gyöngyösön, a Je­ruzsálem utcában két kis- motoros fiú zúgatott neki a ballagásról kijövő tömegnek. Még azt a „kunsztot” is megtették, hogy felrántották a motor első kerekét, miköz­ben a gázt jól meghúzták. Ugyanott egy autós az ér­deklődő kérdésére, neveze­tesen, hogy látta-e a behaj­tani tilos táblát, így vála­szolt: — Nem probléma — és kedvesen, fölényesen mosoly­gott hozzá. Az ilyen példákat még le­hetne sorolni. Naponta tizenötezer Aki jár erre, jól tudja, hogy a 3-as út megyei sza­kasza mennyire zsúfolt. Azt azonban csak a szorgos sta­tisztikusok jegyezték fel, hogy az utóbbj öt év alatt a forgalom itt több mint a harmadával nőtt meg. Ami a számok nyelvére lefordít­va azt is jelenti, hogy egyet­len napforduló időszakában több mint tizenötezer jármű fut végig ezen az aszfalt- szőnyegen. Már amelyik vé­gigfut. Mert nem kevés a baleset. És azok is egyre több áldozatot követelnek maguk­nak. Vajon szükségszerű-e az összefüggés a két tény kö­zött? Sokan állítják, hogy nem az. Mert miért kellene a fo­kozódó forgalom rovására írni, hogy sokan „egy-két pohár” ital elfogyasztása után js nagy lelkinyugalom­mal ülnek a volánhoz? Hogy a karambolok tekintélyes há­nyadában a felelőtlen, az erőszakos vezetés, a szabály­talan előzés a ludas? Ne álltassuk magunkat: még a közlekedési morál, az udvarias „országúti együtt­működés” nincs azon a szin­ten nálunk, mint ahol állnia kellene. Még sokan nem „nőttek bele” a motorizáció A MAPS bemutatkozik (Tudósítónktól) Akár találós kérdés is le-' het.ne: Magyarországon most alkalmazzák először, nem csodaszer ugyan, de mégis hatékony megoldás, mert beruházás nélkül milliós költségmegtakarítást ered­ményez. Mi ez? A válasz egyszerű: munkaszervezés MAPS-eljárás szerint. A megvalósítása már kicsit nehezebb, de megéri. Lassan kimerülnek a mű­szaki fejlesztéssel hasznosít­ható tartalékok az egri Fi- nomszerelvénygyárban, már­pedig a Berva Mecman li- cenc alapján a pneumatika­elemek széles .skáláját is gyártja, amelyeket közösen forgalmazza a svéd céggel, A piac. az alapanyagárak növekedése a ráfordítások jelentős csökkentésére sar­kallja a gyárat. Kivezető útként marad a termelés- szervezés tökéletesítése. Eb­ben jelentős segítséget nyújt a bervaiaknak a világhírű angol Maynard and Barry cég. Ez á nemzetközi tanács­adó vállalat Nyugat-Euró- pától Japánon keresztül Dél-Amerikáig ismert. Ha zánkban eddig hét* vállalat nál különböző, főleg üzem és munkaszervezési jelleg tanácsadást nyújtottak, vág’ nyújtanak. Most a Finomszerelvény, gyárban, s egyben Magyar- országon is először, külföl­dön jól bevált módszerek mind hétköznapibb tényébe Valamiféle extra helyzetnek tartják, hogy nekik autójuk, motorjuk van. Ezért aztán. . lásd, világ: kj vagyok én! Hogy a jelzőtábla szerint...? — Nem probléma — veti oda hanyag nagyvonalúság­gal. Az utak is Jó ez a 3-as, szépen lehet rajta haladni. Valami ilyes­fajta vélemény alakult ki, a gépkocsizók körében. Nem is ok nélkül elégedettek ez­zel az úttal. De van egy másfajta ér­tékítélet is. Az így szól: Gyöngyös és a járás útjai­nak majdnem a fele nem felel meg azoknak az igé­nyeknek, amelyeket, rajtuk a forgalom megkövetelne. A teherbíróképességükkel van baj. Ebből egyenesen követke­zik, hogy a nagy igénybevé­tel miatt1 az állapotuk roha­mosan i-omlik. Nem is a „he­lyi” tizennyolcezer jármű fu­tását kellene gördülékennyé tenniük ezeknek az aszfalt­csíkoknak, hanem azokét, amelyek csak átrobognak rajtuk. Méghozzá akkora te­herrel, annyi tonnával, hogy azt kimondani is riasztó. De hát a nagy rakfelületű au­tóké a jövő. Azokat lehet gazdaságosan kihasználni. Ha már az autó, akkor szóljunk a műszaki állapo­tukról is. Amióta a kötelező műszaki ellenőrzést bevezet­ték, rohamosan nőtt a jól karbantartott gépkocsik szá­ma. A vizsgákon csak kis tö­redékük, valamivel több mint három százalékuk nem kap pecsétet. Még ha akadnak is ügyes­kedők. akik ..kölcsönaíkatré- szekkel” javítják fel jármű­vüket arra a néhány órára. Ebben nemcsak ők a hibá­sak. Az alkatrészellátás gond­jai — közismertek. Körültekintően Megtörténik, hogy valaki nagyon óvatos akar lenni, ezért kínosan figyeli a se­bességmérő mutatóját: ne­hogy túllépje a hatvanas tempót az országúton. alapján, úgynevezett MAPS- rendszer szerint, a pneuma­tika gyárrészleg üzemeiben elkezdték a veszteségek fel­tárását. A jelenlegi termelé­si rendszert tizenháromféle szempont szerint értékelik. Az öt hétig tartó felmérés­ben részt vesznek az Ipar- gazdasági és Üzemszervezési Intézet szakemberei is. Az első napok tapasztala­tai után John Osborn, a nemzetközi tanácsadó szol­gálat igazgatója elégedetten mondta el, hogy jelentős se­gítséget kapnak a gyáriak­tól, ugyanakkor az üzemek szervezettsége megkönnyíti majd a javaslatok kivitele­zését. A helyzetelemzést kö­vetően ugyanis hét hétre — már magyarra fordítva — az asztalra teszik azt a ve­zértervet, amely a javasolt új módszer szabta teendőket határozza meg. Más vállalatok tapasztala­tai szerint nem ritka a 20 százalékos, vagy még ettől nagyobb mértékű költség- csökkentés sem. Valószínű, hogy a sokféle javaslatot nemcsak a pneumatika gyár­tási területén, hanem a vál­lalat más üzemeiben is si­kerrel alkalmazhatják. A vizsgálat végeztével érdek­lődéssel várják az egri Fi- nomszerelvénygyárban a mindenki számára hasznos ’áltozások megvalósítását. Simon Imre Ez éppen olyan rossz, mint a mértéktelen száguldás. — A defenzív vezetési módszert kell elterjesztenünk — figyelmeztetett tennivaló­ink egyikére dr. Jónás Pái, a Gyöngyösi Városi és Járási Közlekedésbiztonsági Tanács elnöke. Defenzív? Mintha valami­féle hadászati kifejezés len­ne. Pedig csak annyit tesz, hogy a közlekedésben le­gyünk körültekintőek. Hiszen az valódi csapatmunka. Ha a tagjai nem figyelnek egy­másra, akkor a csapat telje­sítménye nagyon kétségessé válhat. Magyarán: nemcsak ne­kem kell az adott helyzet­ben szabályosan közleked­nem, hanem figyelnem kell arra is, hogy a körülöttem levők hogyan viselkednek, mi várható a magatartásuk­tól, hogy legyen időm elke­rülni az összeütközést. — Tanfolyamokon tanít­juk a defenzív közlekedési magatartást, felnőtteknek is, fiataloknak is, már az óvo­dásoknak is. És ;tt számok következ­nek : őrsökről, csapatokról, hallgatókról és előadásokról. Ahogy a legfiatalabbak közé „becsempészik” a KRESZ-t, ugyanúgy törődnek az idő­sebbekkel is: rájuk külön akciót szántak. — Azt mondják sokan, hogy a baleset ma már nép­betegség. Mármint, hogy annyira gyakori. De hát ez nem el­kerülhetetlen, hiszen a „vé­dőoltása” ismert: udvarias, körültekintő magatartás min­dig és mindenütt, hiszen ma már mindenki közlekedik. Tessék gyakorolni Ez is úgy van, mint min­den más: helyesen közle­kedni, ezt megtanulni — csak a közlekedésben lehet. Előkészületként megépít­hető a KRESZ-park, a „kí­sérleti üzem”, amelyben a magatartást gyakorolni lehet, ki lehet alakítani. Halmaj- ugrán, Gyöngyöspatán, Visz- neken készültek legutóbb ilyen pályák a gyerekeknek. Az „elszámolás” is jól sike­Mint arról beszámoltunk, a fehérjebázis növelésének lehetőségeiről tanácskoztak három napon át Kompolton a KGST-országok kutatói. A tanácskozássorozaton több megállapodás született a va­don élő növények közös nagyüzemi kiválasztásáról, fel has ználásár ól. A koordinációs bizottság tagjai az elmúlt három nap alatt szakmai, gyakorlati bemutatókon is részt vettek; élénken érdeklődtek a ma­gyarországi mezőgazdasági nagyüzemek munkája iránt. rült: harmincezer tanuló bi­zonyította, mennyi ismerettel és milyen biztos gyakorlattal rendelkezik a közlekedésben. A középiskolások közül a Vak Bottyán Szakközépisko­la, a fiatalabbak közül pe­dig a 3-as számú általános iskola növendékei győztek. A Vezess biztonságosan versenybe több mint húsz gazdasági üzem nevezett be. A legjobbnak a Mátraalji Szénbányák bizonyult. Ök a megyei összevetésben is az élen végeztek. Ügy tetszik, mindenki vég­zi a maga teendőjét azért, hogy a közlekedés „veszélyes üzeme” olajozottan működ­jék. Ellenpéldák El kell számolnunk min­dennel: ebben a mai vilá­gunkban a legképtelenebb dolgokból is statisztika lesz. Még az elpusztult emberi életekből is. A közlekedés- bittonsági tanács adatai az elemzéshez nyújtanak segít­séget. Több mint kétszáz sérü­léssel járó baleset „csak” Gyöngyös és a járás terüle­tén — tavaly. Húsz halálos. Mindez együtt a korábbi idő­szakhoz képest romlást je­lez. Nehéz itt arról beszélni, hogy sok ez, vagy... Hiszen egyetlen emberi élet js fel­becsülhetetlen érték. Akik akarják, azzal is vi­gasztalhatják magukat, hogy a kimutatások szerint „nem kell szégyenkeznünk”, ha másokkal hasonlítjuk össze magunkat. De hát mit ér ez is, ha a fokmérő az ép, egész­séges test. Pedig tavaly már a heli­kopter is megjelent a 3-as fölött. És ha kellett, felhar­sant az „égi hang”. Másfél ezer szabálysértési eljárás. Majdnem ötezer helyszíni bírságolás. Százöt­ven bevont jogosítvány ittas­ság miatt. Azt sem lehet mondani, hogy „lágy szívű- ek” voltak a közlekedési jár­őrök. Igaz, túlkapásról sincs ismeretünk. Ezek a tények. Elgondol­koztatóak. G. Molnár Ferenc Mielőtt a vendéglátók nevé­ben dr. Bocsa Iván tudomá­nyos igazgatóhelyettes .bú­csút vett volna tőlük, elha­tározták azt is, hogy közös expedíciót szerveznek a Szovjetunió déli részébe azon növények felkutatására, amelyeket, nemesítéssel a jö­vőben fehérjedús takar­mányként hasznosíthatnak. .Nénűísüiifo 1981. június isi, péaéek Angol üzemszervezők a Finomszerelvénygyárban FEKETESZÉN A MECSEKBŐL. A Mecseki Szénbányák kül­fejtési üzemében évente mintegy 380 ezer tonna jó minőségű fekete szenet termelnek a pécsi hőerőmű számára. A képen; nagy teljesítményű gepek dolgoznak a külszíni fejtésen. (MTI fotó — KS) Expedíciót szerveznek Véget ért a kompolti KGST-tanácskozás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom