Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

8 veíénosok élen járnak Emléklapok egy hatvani MSZBT- tagcsoport naplójából Két tojás Régi ismerősként érkeztünk falura Jánosékhoz. Minden olyan kedves és szép itt. Beszélgetünk. A lugas alatti asztalt körülüli a vacsorázd család. Szó esik erről, arról, a nehéz nyári munkákról, az aszályról, aztán a szomszédokról is. Laciékról kérdezőskö­dünk. Férjhez ment-e már Ilonka? Fáj-e még az öreg néni iába? ­Hirtelen csönd lesz. Mindenki hallgat, a gyerekek is. János egy tányérból cseresznyét szemelget, de a kérdések után azt is abbahagyja. — Csak nincs valami baj? Egy ideig megint hallgatás. Mi, a vendégek, kicsit értet­lenül figyeljük a családot. Laciék, Jánosék legrégibb, leg­jobb szomszédai. Közösen segítették egymást, amikor épít­keztek, testvér módjára áldozatot is tudtak egymásért hoz­ni, ha úgy kívánta a helyzet. — Laciékról majd máskor beszélünk .. 1 Tíz óra felé felállnak az asztal mellől az asszonyok, á gyerekek is álmosak már. Ketten maradunk. János előveszi ismét a cseresznyét, aztán halkan, csendesen, — mintha ma­gának beszélne, elmondja a furcsa históriát: — Tudod, Lacival együtt gyerekeskedtünk. Szerették egy­mást az asszonyok is, sokan azt mondták a faluban, olyan mintha testvérek lennének. Talán három, vagy négy hete történt, hogy elveszett két tojásuk a szalmakazal alól. Egy kendermagos odajárt tojni, Ilonka szomszédasszonyom rá­hagyta. Ahogy az eset megtörtént, Ilonka átszaladt. — Margit! Jancsi lopja a tojásainkat. A felségem nagyot nézett. Ilonka arca tüzelt, szeméből düh sugárzott. Gyorsan előkiabáltuk a gyereket és mielőtt Jancsi egyet is szólhatott volna, az anyja adott neki egy nyaklevest. — Nem szégyelled magad! A szomszédból lopod a tojá­sokat ... • A gyereket, mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a verés. Láttam az arcán, hogy nem érti a dolgot. Később ke­serves zokogásba kezdett és szentül bizonygatta, hogy ő bizony egy fia tojást sem látott. Azután, amíg az asszonyok nyelveltek, félrehívtam a gyereket. Szépen, higgadtan be­széltem vele. — Édesapám! Én mostanában nem is láttam tojást. • Akkor én is odaálltam a szomszédasszony elé. — Máshol keresd a tolvajt, Margit! A mi Jancsink nem lopott tojást. A szomszédasszony, mint a sárkány vágtatott haza. Öt­közben szidta a gyereket, minket is, hogy pártját fogjuk a tolvaj fiunknak. Azóta — mondom — eltelt három vagy négy hét. Másnap köszöntem nekik, mint rendesen, de az asszony elfordult, Laci fején meg — mintha semmit sem szóltam volna — raj­ta maradt a kalap. A gyerekek se beszélnek. A szakajtó to­jást pedig, amit a feleségem átküldött, egytől-egyig vissza­dobálták a kőfalon ... öreg este van, A faluban la ssan-lassan elcsitulnak a zajok és a békák is megunják a folytonos kuruttyolást. Amikor el­búcsúzom Jánostól, csak egy nagyot sóhajt köszönés helyett. — Szóval, így törte össze a barátságunkat a két tojás... Szalay István Táncos siker- Moszkvában Immár negyedik esztende­je dolgozik mind eredmé­nyesebben a 4-es Volán Vál­lalat hatvani üzemigazgató­ságának MSZBT-tagcsoport- ja. ötszáznál több dolgozó körében ápolják a magyar— szovjet barátságot, a két nép testvériségét. Tevékenysé­güket városon kívül is elis­merik, ezt tanúsítja példá­ul az a magas kitüntetés, amelyej. a tagcsoport elnöke tavaly novemberben kapott. Békési János buszvezető ak­kor a megyei pártbizottságon az MSZBT aranykoszorús jélvényét vehette, át. Most nincs szerencsénk találkozni vele, az országutat rója va­lamerre, de itt van Kiss Antal pártalapszervezeti tit— I kár, segítségünkre siet Kő. kai János elnökségi tag, ! Széchy Győző üzemigazgató, j ilyen formán hiteles képet ' állíthatunk össze a tagcso­port tevékenységéről. Engedély a zsebben I A képzeletbeli napló lap­jait pergetve 1978. április 2. az első nevezetes esemény! ; Miután .sikerrel gyűjtöttek l tapasztalatokat a mozgalom 1 szervezői a Bajcsy-Zsilin&z- | ky úti általános iskolában, a tanárokból és diákokból to­borzott tagcsoport háza tá- i ján, és mivel a megyei párt- I bizottság engedélye is „a ! zsebükben volt”, alakuló ■ gyűlésre jöttek össze mun­kahelyükön a volánosok. Majd kinyilvánítván a tag­csoport szükségét, megvá­lasztották öttagú elnökségü­ket. éspedig úgy, hogy mind a különböző munkahelyek, mind a szervezetek képvise­lethez jussanak benne. így került az irányító testületbe [ a párt képviseletében Tóth I András, a KISZ kötelékéből I Balogh István, a műszaki területen dolgozó Kókai Já- | nos, a műhelyirook Jelen | Lászlóné, valamint Békési ! János, az egyik legmegbe- I csültebb, „pilóta”. Már a start emlékezetes élményt i szerzett a frissen alakult tag- 1 csoportnak. Mert az ünnepi ' aktuson, Juhász Ferenc vá­rosi párttitkár társaságában, részt vett I. G, Akimovics nyugalmazott mérnök ezre­des, a Hatvant felszabadító szovjet csapatok egyílc ala­kulatának parancsnoka. Ter­mészetesen kíváncsi volt mindenki a szemtanú visz- szaemlékezéseire, azokra a keserű, máskor szívderítő momentumokra, amelyek ama néhány naphoz fűződ­tek. Üzemi kapcsolat Nem sokkal később lehe­tőség kínálkozott, hogy a tagcsoport munkája össze­kapcsolódjék az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szov­jet csapatok egyik közeli alakulatával is. Oda-vissza alapon fejlődött a barátság, mi több, egy idő múltán „üzemi” kapcsolatba kerül­tek egymással a messzi föld­ről ide érkezett katonák és a volánosok. Számtalanszor előfordult például, hogy egymást segítették éppen hiányzó alkatrésszel, vagy újra festették a laktanya és Hatvan közt ingázó buszo­kat. Legutóbb pedig a Vo­lán menetirányítói — termé­szetesen a tagcsoport köz­benjárása nyomán — úgy módosították a Lőrincibe tartó egyik járat menet­rendiét, hogy az kedvezzen a polgári személyi állomány­nak, a szovjet tisztekkel itt élő családtagoknak vásárlás, szórakozás, • miegyéb dolgá­ban. Pesti segítség És hogy Békési János szor­galmas pesti utazásai mit eredményeztek? Nemigen tért haza üres kézzel az MSZBT országos központjá­ból, vagy a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házából, így aztán gyakorivá váltak az olyan szakmai tovább­képzések, műhelyértekez­letek. amelyek egy-egy szov­jet tájfilm bemutatásával végződtek. Máskor a Szov­jetunió fejlődését, a szovjet tudomány és technika leg­újabb eredményeit bemutató kiállítások érkeztek a hat­vani Volán-telepre, hogy a bemutatót követően az anyag még néhány közeli tagcso­port portájára is eljusson. Ma már kialakult rendszer, hogy az említett tárlatok előbb a MÁV-pályaudvarra, utána a Damjanich Szak­munkásképző Intézetbe, be­fejezésként pedig a Lenin Termelőszövetkezet központ­jába kerülnek. És megsok­szorozódtak az MSZBT-tag­csoport által indított kirán­dulóbuszok, hogy útjuk cél­jaként száz és száz volános ismerkedjék meg a Szovjet Tudomány és Kultúra Há­zának budapesti bemutatói­val, máskor egy-egy sikeres szovjet darab színházi elő­adására vigye el őket, Közeli tervek Az sem érdektelen, ha számba vesszük, hogyan ala­kítja programját a volános tagcsoport elnöksége. Mi­ként Kókai János mondja, van ugyan éves tervük, de ehhez nem ragaszkodnak mereven. Figyelnek az igé­nyekre, a világban zajló ese­ményekre, s ennek megfele­lően helyesbítik, egyeztetik valamely időszak mozgalmi munkarendjét; A szervezők­nek pillanatnyilag könnyű a dolguk! Az ukrán jégrevü tavalyi sikere nyomán most a Pesten játszó szovjet cir­kuszművészek műsorára ké­szülnek, éspedig úgy, hogy a bemutatót követően a hat­vani volánosok elbeszélget­hessenek egy-két szovjet ar­tistával is. A városi pártbi­zottság gondoskodása ugyan­akkor lehetővé teszi, hogy a legérdemesebbek évről •évre a Szovjetunióba utaz­hassanak. Antal Józsefné, vagy Kiss Antal után így készítgeti már a poggyászát Kiss István. Egy népesebb csoport pedig arra a buszra ül, amely jövő hónapban is­mét az MSZBT székházával, illetve a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának műso­rával lepi meg őket. Hogy mélységükben mit nyújtanak ezek az alkalmak? Nehéz az emberekbe látni. Az MSZBT volános tagcsoportjának ve­zetői azonban úgy érzik: munkájuk folyamatos, s ez emberközelséget, erősödő kapcsolatot feltételez a két nép fiai között... Moldvay Győző I 1981-82 Az új tanév munka­rendje A Művelődési Minisztéri­um közétette az 1981—82-es tanév munkarendjét. Esze­rint az általános és közép­iskolákban szeptember 1-én, az állami zeneiskolákban szeptember 1—5. között tart­ják a tanévnyitó ünnepsé­get. A dolgozók általános és középiskoláiban szeptem­ber 7-én kezdődnek a fog­lalkozások. Az alsó- és középfokú ne­velési-oktatási intézmények nappali tagozatán az első tanítási nap szeptember 2-a. A téli szünet december 21- től 1982. január 3-ig tart. Az első félév január 30-án fejeződik be, a félévi osz­tályzatokat 1982. február 5- én közük a tanulókkal. A tavaszi szünet április 3. és 13. között lesz. A középiskolák valameny- nyi tagozatának IV„ vala­mint az egészségügyi szak­iskolások III. osztályos ta­nulói — a végzősök — szá­mára május 8-án tartják az utolsó órákat ekkor lesz a ballagás. A gimnáziumi fa­kultatív gyakorlati tárgyak záróvizsgáit május 10. és 15. között az állami zeneisko­lákban a beszámolókat leg­korábban május 17-től tart­ják. Az érettségi írásbeli vizs­gák a nemzetiségi gimná­ziumokban május 14-én, a gimnáziumok és a szakkö­zépiskolák nappali tagozatén, esti és levelező tagozatán május 31-e az érettségi írásbeli vizsgák kezdetének napja. Az érettségi-egyete­mi, főiskolai felvételi közös vizsgadolgozatokat május 24-én és 25-én írják a ta­nulók. A gép- és gyorsíró- iskolákban június 14-én, 16- án, 17-én, 18-án és 22-én kell megtartani a vizsgákat. Az utolsó tanítási nap az alsófokú nevelési-oktatási intézményekben, a középis­kolák I—III. osztályaiban, a szakmunkásképző iskolák­ban, a gép- és gyorsíró is­kolákban, valamint az egész­ségügyi szakiskolák I—II. osztályaiban június 12-e, a dolgozók középiskolái I—III. osztályaiban május 29-e. Az ötnapos munkarend kipróbálásában részt vevő iskolákra vonatkozóan a mi­nisztérium külön intézkedik. Egy fiatal magyar táncos, Kováts Tibor is továbbjutott a IV. moszkvai nemzetközi balettverseny -második fordu­lójába. Az Állami Balettin­tézet tehetséges növendéke az ifjúsági kategóriában — 16— 19 évesek — indult és húsz versenytárséval együtt pénte- ken lép ismét a Moszkvai Nagyszínház színpadára, ahol a második fordulóban egy klasszikus és modern balett­részletet mutat be. Kabaróhistória tv-ben (MTI fotó 198L június la, péntek Fridmann Endre felv. — KS) Egy kabarétörténeti sorozat forgatását kezdték meg a televízióban, Bánki Iván ren­dezésében. A századforduló kabaréjának egyik jeleneté­ben Samy Moicho osztrák pantomimművész lép fel. Soltész Éva: Rekviem gyorsan, ütemesen kérdezett, mélázásra nem volt idő. Szin­te rá se néztek, csak a kitöl­tendő papírokkal bíbelődtek. Fénylő kórházfolyosó, fény­lő fehér padokkal, fénylő le­Modortalan fafaragványok — nézett végig Eszter az ol­dalhajó sátán- és pokolfaj- zat-gyűjteményén. Mennyi­vel szolidabbak, esengő-ál- dásosztó tekintetűek a főhajó kő- és márványszentjei. Mennyivel szolidabbak? Bib­liai félmosolyuk visszafele szól. Eszter számára csak torz gúnyvigyor. A felharsanó or­gonaszó a kapuig kergette. Az utolsó boltívnél még visz- szanézett Krisztus görcsösen egymásra tapadó lábujjaira. — Talán gyónni akartam? Nevetséges, hisz csak én ad­hatom meg önmagámnak a „feloldozást”. Dávid nem ér­zi bűnnek, csak PROBLÉ­MÁNAK. „Ave Maria ... Gracia ...” — nem is tudok imádkozni, HISZ ateista vagyok — tűnt fel Eszternek ideológiai múlt­ja. RAPID... CACIB... MA ITT ... — összemosódott rek­lámszövegek a hirdetőoszlop papírfoszlányain — „Család­tervezések napi áron ... Min­den újabb gyerek után sors­jegyet kap . .. Családalapítási kiállítás a Szapora Nemzetek Csarnokában. Ki Tud Több Ivadékot összehozni? — cím­mel több éves vetélkedő a Rádió szórakoztató osztályá­nak szervezésében.” Hm... Dávid cinizmussal vádolna, ha hallaná. NE­KÜNK sikerült. „Kafkai és dürrenmatti szorongásos lét- . és bizton­sághiány ...” — zúgtak benne az iskolai töredék verssorok. Dávid havi fixe, és lakáskilátásai még egy melankolikus marabut is saj­nálkozásra késztetnének, nemhogy egy esetleges hit­vest. Eszter belökte a „Váró csak nőknek” feliratú ajtót, hogy a tejüvegen átsejlő árnyak közé vegyüljön. A Bizottság velű dísznövényekkel. Eszter korlátot markolászó keze, míg az orvos nyugtató és el­igazító szavait hallgatja. Nem is figyel rá. faarccal bólogat. „Ó, fénylő folyosók, tágu­lások, kanyarok, és ívek! Bel­ső elveszejtésem lidérces reg­gele!” Hálóingben ült egy hosszú, hányadékszínű pad szélén. Egyedül volt, csak a lengő­ajtó rezgett még egy nagy­hasú nő után. Szóra, jelre, intésre várt, hogy elmerül­hessen végre az önpusztító fájdalom értelmetlenül fe­neketlen mélységében. A ké­kes fényű teremben beöltö­zött alakok várták, hogy gé­piesen nekiláthassanak a Mű­veletnek. Eszter kapaszkodót, tekintetével körüljárható pontot keresett a mennyezet sivárságán. Kezével önkénte­lenül, és gyermeki odaadás­sal az ápolónő keze után ka­pott, végig úgy szorítva, mint­ha ez a kis fájdalom el­nyomhatná a Másikat. ... És ismét a. fénylő fo­lyosók. Szikkadt pálmák, pi­zsamás betegek úsztak él mellette az akváriumszerfl világításban. Tolókocsiban ült, tempózva tolta a vénülő beteghordó. Ismeretlen szoba közeledett, feléje forduló, kö- zöny-álarcü arcokkal, dohogó takarítónővel. Frissen felmo­sott padlón emelte át az öreg, behelyezve, mint egy tokba, a frissen felhúzott kór­házpecsétes ágyneműbe. Be­lesüppedt a fertőtlenítŐ- szagú kábulatba, hogy ne érezze a lábai között nyirko­sán tapadó vattacsomót, ne hallja az utcáról beszűrődő „életszagú” hangokat, ne sú­rolja arcát az ápolónő szigo­rú tekintete, és ne kelljen Dá­vidra gondolnia. Reggel tért magához. A redőny falra vetített fényró­zsái már kinyíltak felette, hogy a nap járásával odébb kússzanak, és végül sóhaj nélkül eltűnjenek a nővér erélyes, redőnyfelrántó moz­dulatára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom