Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
Világnézetem munkáimból tükröződik Varsányi Pál metszeteiről Varsányi Pál nevét együtt emlegetik Masereeléval és Käthe Kollwitzéval, Derko- vitséval és Dési Huberéval. Elkötelezett, antifasiszta grafikái nem hiányozhatnak egy nemzetközi kiállításról sem. Külföldön — Nyugaton és Keleten — számon tartják, méltányolják, s elismerik bátor fasisztaellenes vallomásait a harmincas években is. Itthon kevéssé ismerik munkásságát, pártos művészetét. meggyőződéses művészi hitvallását. Élete tele van küzdelemmel, meg nem értéssel. — Már kisgyerekkoromban dolgoztam, alighogy hétévesen árvaságra jutottam. Anyám saját erejéből nehezen nevelt bennünket húgommal. — Hamar kinyílt a szemem. Láttam, megfigyeltem. éltem a proletársorsot. . Érzelmileg korán közel kerültem a munkásmozgalomhoz. Érdekelt. . hogyan élnék. miért szenvednek azok. akik keményen dolgoznak. Ez vezetett a Szociáldemokrata Pártba. Itt hamar eljutottam a tisztánlátásig. Kommunistákkal is megismerkedtem, akiket közel éreztem magamhoz. Antifasiszta sorozatát, első nagyszabású munkáját 1933- ban készítette el. Akkor, amikor az emberiségre leselkedő veszedelem művészi megfogalmazására még egy kortársa sem vállalkozott. Maga kényszerült nyomtatásukra, s a nevével ellátva — engedély nélkül terjesztette, nem törődve a hatósági beavatkozás veszélyével. E sorozat jelképpé lett lapja a Horogkereszt című. melyen koponyákat. csontvázakat, koporsót önt az embereket őrlő, halált, pusztulást hozó malom. A horog- kereszt-motí- vum — írja Ecsery Elemér e linómetszetekkel tűnt föl először a magyar képzőművészetben. — Hitler fenyegetéseit hallgatva nem tudtam néma maradni. A rémület tiltakozásra kényszeritett. Döbbenetes erejű a Háború című linómetszete, melyen a háború rémségei közül kiemelkedő anyaalak a testében hordozott gyermekkel— közérthetően szól embermilliók érzéseiről. Háborúellenes lapjai már ekkor elkerültek a világ számos országába, svájci, holland, svéd. norvég, dán lapokban közük metszeteit. Amikor itthon gúnyosan fogadják műveit, a svájci Berner Tagwacht azt hangoztatja, hogy az ilyen nyílt bátorságot meg kell becsülni. — Az eszperantista mozgalommal kerültem kapcsolatba. S volt egy moszkvai rajztanár levelezőpartnerem. Neki küldtem kerülő úton több rajzomat — amelyeket most a moszkvai Forradalmi Múzeumban őriznek. A háború és minden szörnyűsége elérkezett Magyarországra Is. Varsányi Balf- ra került, mint munkaszolgálatos. A felszabadulás után betegen, legyengülve tért haza, de politikai meggyőződése és művészi tartása változatlan maradt. Bányászok, kétkezi munkások jelennek meg rajzain, metszetein. Ady, József Attila, Kassák. Gorkij, Wilde, Berzsenyi müvgit illusztrálja: Petőfi Apostolához készített illusztrációinak a művel való azonosulás, a forradalmár elkötelezettség vállalása az erényei. — A mellőzések ellenére politikai. művészi hitvallásom töretlen. Nem tagadok meg semmit, amit csináltam. Szocialista voltam, vagyok és leszek. Világnézetem munkáimból tükröződik. Nem látok más kiutat ma sem, mint a szocializmus világméretű győzelmét. Hiszem, hogy munkáim alapján baloldali művészként tart majd számon az utókor. Kádár Márta Utassy József: Pokolból jövet Mintha újra megsürűsöd- tek volna a vallási motívumok napjaink költészetében A pokol, a kereszt, a meg- íeszíttetés sok költő lírájában kap kulcsszerepet egyéni értelmezésben, sajátságos körülmények között. Nem is meglepő ez, hiszen első írásos nyelvemlékeink óta kísértik lírikusainkat. Búvópatakként állandóan ott csörgedeznek, vagy sebesen hömpölyögnek a felszín alatt. Van mikor csak átnedvesítik a létezés talaját, van mikor kristályosán előbukkannak. hogy aztán ismét a mélyben folytassák útjukat. Ez utóbbi főként akkor következik be. ha kétségek, bizonytalanságok eróziója és lelki rengések is pusztítják ezt a talajt. A rajta álló úgy érzá, „elfogj' alóla a föld” és a külvilág helyett önmagában keres fogódzót; megpróbál belső tereken létezni. Utassy József is egyre ko- morabbá válik. Egyéni sorsa és a világ dolgai egyaránt megadták erre az okot. Köteteimé — Pokolból jövet. — önmagáért beszél. A krónikás tudósít a pokoljárásról: verseket ír. Látleletpontossággal mutatja meg a lélek sérüléseit az „énekijesztő” korban; szinte a József Attila-i magány sikolyával: „Jaj ne hagyjatok magamra!” A társnélküli magány a feloldhatatlan kozmikus magány felé kezd szélesedni: „karomon gyászszalag növekszik! Lassan már (oly nagyra tágul, hogy ráhúzhatjátok a Földre is”. Költészete vesztett fényéből. A hajdani elementáris kitörés tüze után azonban a szürke por- és hamuréteg alatt ömlik a mindent megolvasztó láva. Ebben a szürkeségben az ifjúság aranya metamorfózison megy át. Verseiben megszaporodik a/ ..ezüst”: „ezüst rablánc csörög csuklódon”, „Harminc ezüsttel győztek”. S ha ehhez még hozzávesszük a hold. a csillag, a víz fényjelenségeit is, tapasztaljuk, hogy valami különös hűvösfényű holdudvar veszi körül líráját. Elidegenedés, reménytelenség, foghatnánk rá az eddig felsoroltakból. Csakhogy Utassy Józsefnek van egy másik, antropomorf, véglete is. Szép példák erre a „Bükk- szenterzsébet” sorai: „Ujjongó hegyek közt, (sóhajtásnyi völgyben) élt egyszer egy falu.” Kitörési iránynak nem a heideggeri Sein zum Tod-ot, a halál félé való létezést választja, hanem az élethez való visszatalálásét. Lázadása, lobogása már nem oly erős: az indulatok helyett az értékekért való perelés került előtérbe tartalmi és formai szempontból egyaránt. Ezt a folyamatot két különböző időben írott vers érzékelteti legpontosabban. A ritmusképlet azonos, de a tartalom már elütő. Egyre inkább belül lesz forradalmas: „Én szemfedőlapod lerántom (Kelj föl és járj Petőfi Sándor” — „Légy a szerelem szélén is bátor:) Szeress engemet Horváth Erzsi.” Utassynál a nosztalgia perelés és fogódzás is egyben. Tűi a mondanivalón a kötet felépítése is bizonyítja ezt. Több esetben él az újraközlés lehetőségével. (A kör átváltozásai, Tél. Ezüsthíd, Nudista strandon.) A nosztalgiák. a fogódzások. a kétségek és a remények a lélek-kohóban hitté ötvöződ«, nek. és ez lendíti át válságain. Ilyenkor csillagfegyelemmel alkot, a le nem győzött (és le nem győzhető) öntudatával vallja: „Költő vagyok én: magyar költő!. (Csak ami szívemen toliász. kodik) az repül el az én számról.” Ö is azon költők fajtájához tartozik, akiknek oldalát fúrta volna ki a szó, ha nem tudta volna kimondani. Pedig rengeteg a mondanivalója: a szülőföldhöz való kötődés (Bükkszenter- zsébet-ciklus), a fonák társadalmi jelenségek epigram- ma_rövidségű, s egyben ironikus, szatirikus versei (Hungária Kávéház), a szerelem vonzó-taszító nagy- szerűsége (Áve, Éva!-ciklus) mind-mind nagy súlyt kap lírájában. Egyéni szó- és képteremtő ereje csak ráadás erre. A mostani kötet csúcsa az Ezüst rablánc-ciklus. De ami ezt. a csúcsot kiemelte, az a belső vulkánikus erő; nem más, mint a felsorolt versek ereje-tüze. Félelmetes versek foglaltatnak az Ezüst rabláncban, mint ahogy félelmetes a még füstölgő vulkán is, mert mélyén tovább izzik, fortyog a láva; és újabb kitöréssel fenyeget. Várjuk is ezt a kitörést. Így lesz magasabb az a hegy — ha űrbe meredő és csillagmagá- nyü lesz is. Mert a vulkán nemcsak pusztít, hanem át is alakít. S majdan a láván és a hamurétegen fák borulnak virágba, fordulnak termőre. Űj tájon újult erővel. (Szépirodalmi; 1981.) Cseh Károly Voszilij Suksin*: Ae én falum (Forgatókönyvvázlat) falum. A szülőhazám. Az anyám ... Kétszer t'olt férjnél, kétszer maradt özvegyen. Huszonkét éves volt, amikor először megözvegyült, és harmincegy, amikor másodszor. 1942-ben. A gyerekei elszívták minden erejét, tulajdonképpen az egész életét. Most azt hiszi, hogy a fia már híres lett. nagyember ott a városban. Hát csak higgye. Tőle tacbam elbeszéléseket írni. A nagvnénéim: Avdotya Szergejevna. Özvegy. Két gyereket nevelt fel. Anna Szergejevna. Özvegy, öt gyereket nevelt fel. Vera Szergejevna. özvegy. Egy fia van. Ezerki lenes zá znegy ve n- egyes-negyvenötös özvegyek. Valamikor szépen énekeltek. Most már nem tudnak. Kértem őket, de nem tudnak. Ritka türelmű emberek! Nem akarom sem felnagyítani, sem kisebbíteni az orosz emberek nemzeti jellemvonásait, de az. amit láttam, amihez kicsiny korom óta hozzászoktam, arra késztet, hogy kimondjam: senki nem bír annyit elviselni, amennyit az orosz asz- szon.y elviselt és adja a sors. hogy a földön senkinek se kelljen any- nyit elbírnia. Nem szabad. Ök nem gondolnak erre. En magam is csak évek múlva értettem meg. És most róluk szeretnék beszélni. Róluk, és az én falum többi lakójáról. Ennek a filmnek nincs meséje. Különben, ha az írói gondolat kifejezhető, — és ez néha előfordul —, hát akkor legyen ez a tartalom. Az író gondolata pedig a következő: ezek igaz emberek. Szépek. Jók. Munkaszeretők. És lelkem minden erejével, fiúi tisztelettel kívánom, hogy boldogok legyenek. Ez az én falum, hát hogyne kívánnám nekik. Meg lehet kérdezni őket, milyen filmet szeretnének látni az éle*Vaszilij Suksin (1929—1974) iró, filmrendező, színész. „Az én falum,: irodalmi fümforgatókönyv-uazlat. 1970- ben íródott, film nem lett belőle. 1979- ben jelent meg először a ,,Krrmszo- mölszkaja Pravdá”-ban. tűkről, önmagukról. Majd ők elmondják. Elmondja a nagyapó. Nyikolaj Petrovics... Amióta az eszemet tudom, mindig öreg volt. Már én is negyven vagyok. És ő még mindig öreg. Hetvenhárom éves korában még megnősült. Amikor az előzetes tárgyalások folytak, azt mondja a nagymamakorú menyasszony- jelölt anyámnak (mert anyám hozta őket Össze, Marija Szerge- jevna): „Hát, Mártva, ha éjszakánként nem fog követelőzni, akkor hozzámegyek.” És hozzáment — az öreg szavát adta. így élnek. > Jó lenne tudni, milyen filmet szeretne... Majd elmondja. Es ő is elmondja, ez az asszony, aki egykorú velem. És a tanácselnök... Meg a traktorista... Emlékszem rá taknyos kölyök korából. Meg ő... És ö... De ezeket már nem ismerem. Így kezdeném a filmet: Minden évben május 9-én falum lakói összegyűlnek a temetőben... És valaki a tanácsról olvasni kezdi a neveket: Burkin Ilja... Kozlov Ivan... Kukszin Sztyepan és Pavel... Ponomoriov Konsztantyin... Ponomorjov Jemaljanovics Ivan. Sztyepan, Mihail és Vaszilij... Popovék... A névsor hosszú. Fájdalmasan hosszú. , Hallgatják... Csendesen sírnak. Itt vannak még az anyák, az apák. De már kevesen. Több a feleség, testvér, gyerek. Itt van az egész falu. Csendesen hallgatják... És az, aki olvas, önkéntelenül lehalkítja a hangját. Néb.a, ha felolvas egy vezetéknevet és utána öt testvér nevét: Jegor, Kuzma, Ivan, Vaszilij. Mihail, akkor megáll egy kis időre, összeszorítja a fogát, sűrűn hunyorog... És hallatszik, ahogy sírnak, valahogy suttogva sírnak. A temetőből, a hegyről, messzi- re-messzire látni. Délről ott vannak a hegyek, de északra elnyúlik a sztyepp. Végeláthatatlan. Azoknak a földje, akiknek a nevét olvassák. Itt születtek, ezt a földet szántották. Zinovjev Mihail... Kulikov Borisz... Dumnov Nyikolaj és Fjodor... Dokucsajev Jegor... Szibériaiak. A legtöbbjük Moszkva alatt esett el, vagy a kurszki kanyarban. Van itt még, egy a huszonnyolc panfilovista közül — Trofimov. Ö életben maradt. Itt áll ő is... Majd meg lehet kérni, hogy beszéljen a fővárosért vívo-tt nagy csatáról... El fogja mondani... Kevesen jöttek vissza. Mert ezek, akiknek a nevét olvassák... Ezek már csak fényképen élnek. A szoba főhelyén. És ha halljuk a csendes hangot, amint olvassa az elesettek nevét... Es ha megnézzük a fényképüket, a névsorban lévők mindegyikének fényképét, megdöbbent és szívbe hasit a gondolat: „Milyen fiatalok is voltak!” Majd ha visszajönnek a temetőből. meg lehet kérni két-három özvegyet, mondják el, hogy kísérték el férjüket a háborúba. Milyen baljós álmokat láttak... .Anyám az,t mondja, hogy ezt az álmot látta: — Megérkeztünk Bijszkbe, őket meg nem találjuk. Aztán kezdték őket felsorakoztatni, névsort olvasni. Mi meg, asszonyok, összegyűltünk a parkban az állomás mellett és hát vártunk. Várunk- várakozunk, a névsorolvasás meg csak folyik. Engem meg, ahogy ott ülök a pádon, csak elnyomott a buzgóság. Előtte már két éjszaka rtem aludtam, hát nem is csoda. És félszendergásemben álmot láttam. Mintha inni akarnék. De olyannyira szomjas vagyok, hogy csak úgy ég a belsőm. És mintha egy teáskannát látnék. De hogy hol vagyok, azt már nem tudom. No hát megfogom a teáskannát és mohón kortyolok belőle, a kannában meg zubogó forró a jvíz. És akkor felébredtem, elmesélem az álmom az asszonyoknak, azok meg azt mondják: „Jaj, lelkem, ro6z- szat jelent, megégsz.” Hát meg is égtem: Negyvenkettőben megjött az értesítés az uram haláláról. Es láttak még más álmokat is az asszonyok: furcsákat, baljósakat... És valahogy nagyon is prófétáikat. Vagy tényleg ilyen álmaik voltak, vagy utóbb gondoltak ki, aztán maguk is elhitték, Bár azt mondják, igy igaz. De ezt majd elmondják ők maguk. Most még egyre az a hang hallatszik a temetőben, a neveket olvassa.. A tanítónő is névsorolvasást tart — ugyanazok a vezetéknevek, csak a keresztnevek mások. De ez már az iskola. Ezek a gyerekek az ő unokáik. Fölállnak a fiúk. kislányok. Milyen fejlettek mind! Hetedikesek, nyolcadikosak, de a lányok már kész menyasszonyok. A fiúknak meg már serked a szakálla. Ezek az unokák. Valahogy nehéz összeegyeztetni ezeket a fogalmakat... Még csak. most döbbentett meg a fényképeken lévők fiatalsága, és már itt vannak ezek, az unokák. De így van. Ülnek, és úgy tesznek, mintha a tanítót hallgatnák. Közben meg azt gondolják: „Csak már véget érnének ezek a végeérhetetlen órák! Csak minél előbb itt lenne a szünet!” Tudjuk mi ezt jól... Otthon kereszttel jelölik meg a naptáron, hogy hány nap is maradt. Itt ül egy tipikus jó tanuló. No persze semmi különös, de különben megjárja, maradhatós. Tervfelelős lesz belőle a járási pénzügyi osztályon. Ez a bumfordi meg a könyvet nézi, de természetesen minden mást lát, csak nem a leckét. Más van az eszében. Kívül szeretne már lenni az iskolán! Majd aztán megbánod! Amikor már késő lesz! Megvár téged az az utca, nem szalad el sehová! Majd aztán tekereghetsz az erdőben... érettségi nélkül... Jaj. de könnyű másokat szidni! Az már igaz, hogy nagyon könv- nyű! Persze 'keserves dolog, ha a fiunk vagy a lányunk rosszul tanul, de szidni őket. hát ez nem kerül semmibe. Ezt csak úgy mellesleg mondom és semmiféle következtetést nem vonok le belőle. Csak egyszerűen azt mondom, hogy könnyű. Mert mit lehet tenni hé odakint, így igaz, tényleg, ol^n*jó2 Hát még a folyönál! \ Persze, tanulni kell. Jól kell ta- > nulni. De ezt a folyót, ezeket a 5 szigeteket, ezt a vidéket, a nyír- < és fenyőerdőket csak most zárha- < tod a szivedbe. És akkor majd < egész életedben emlékezni fogsz > rájuk és szeretni fogod őket... Es l ha a sors messze is sodor ezektől i a helyektől, akkor is csak úgy fo- 5 god szeretni ezt a vidéket, hogy > egyszer éjszaka — amikor senki 5 se lát — elsírod magad. Ez már S így van, nincs mit tenni. Úgyhogy < tanulj, fiacskám, de vésd az eszed- ? be mindazt, ami körülötted van... ? Itt, ennél a nyárfánál fogsz vár- > ni életedben először egy kislányt... s Föl s alá járkálsz, cigizel... És < hiába a nyárfa, a bokrok és az í alkonyat szépsége — ördög vigye, ? nem érdekel. Mert a lány nem > jön. Semmi baj, majd megjön. < Ha nem ö, akkor egy másik, va- { lamikor, valahol. Megjön. Azért > te ezt a nyárfát ne felejtsd el. > Harminc év múlva megjössz vala- s honnan. valami irdatlan messze- < ■ségböl és megcsókolod ezt a nyár- \ fát. Körülnézel és ha nincs senki > a közelben, megcsókolod. És az az 5 átkozott este, amikor lángolt az < alkonyat, amikor ő nem jött el, < ez lesz életed legszebb estéje. Ez ? már így van. Nem mi döntünk > így, valaki más rendelkezik he_ 1 lyettünk, de mégis így van. Biz- s tos. És nézz még ide az útra, fiú. £ Nézd meg figyelmesen. Kifelé visz \ a faluból. Nézd, milyen messzire ) lépkednek a távíróoszlopok. Menj > közelebb és hallgasd meg. hogy s zúgnak a vezetékek. Nézz rá még s egyszer az útra... Aztán nézz rám. í Ide a szemembe... 5 Ne siess. Lehet, hogy elmész in- 5 nen, de ne siesd el. Mindenütt jó, s ahol nem vagyunk — ez is régi < bölcsesség. De Itt se rossz. ? Szénakaszálás ideje. > Az én időmben ez ilyen volt. > (Engedd, hogy emlékezhessem. De > nézz te is körül.) < Hogy miért is mutatom meg ne- 5 ked mindezt? Egyszerűen azért, 5 mert itt nekem minden kedves. 5 a világon semmi sincs kedvesebb \ ennél. És szeretném megosztani ) veled. A te életedben más lesz a í legkedvesebb, az enyémben ez. De s a földem egy' a tiéddeí. Majd te ( is mondd el a gyerekeidnek vagy 1 az unokáidnak, hogy mire emlékszel, szépre, tisztára. Te se fogod megállni, elmondod. Szénakaszálás. A legszebb, a legnehezebb, a legdalosabb idő. Fordította: Z. Hering Margit í