Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

Színorgona Kishonthy Jenő egri kiállításáról Kishonthy Jenő új egri ki­állításával most azoknak tiszteleg, akik évekig mun­kára, alkotásra ösztönözték, illetve élményanyaggal hal­mozták el. A „Volán" által fölkarolt tárlat, amelyet a Gárdonyi Színház előcsarno­kában láttunk, zömében így válik a verpeléti, kömlőj táj tükrévé, tanyáival és kom­bájnjaival, karakterisztikus portréival és szüreti jelene­teivel. E témák fölvázolásá­ban, formai megoldáséban hol tart a művész? Színei melegebbé váltak, kompo­nálása, érzelmeinek kivetí­tése pedig oldottabb, líraibb régi önmagánál. Az SZMT tulajdonába került Tanya, illetve Alkonyi táj című mű­vei különösképpen meleg hangulatot keltenek a néző­ben, művi tökéletességükkel szinte a legjobb Rurinayt, Endre Bélét idézve emléke­zetünkbe. Ami e témavilágba tarto­zó emberalakos munkáit il­leti, Kishonthy ugyancsak előbbre jutott, Egzeltált fi­guráit erőteljes, minden szempontból kiegyensúlyo­zott szereplők váltották tel, akikkel a művész érezhető közelségbe került, akiknek gondjaival, örömeivel őszin­tén azonosulni tud már. El­sősorban a Munkabrigád ti- mű, nagyobb lélegzetű mun­kára gondolunk. Alakjai, jel. lemrajzai kitűnően érzékel­tetik annak a tablónak a gazdagságát, amit a mai pa­raszti élet, a nagyüzemi me. zőgazdálkodás prezentál. Prófétája viszont inkább füst, mint láng, s kivitelben is el­marad többi, portré jellegű festményétől, amelyekhez egyébként visszafogott, a táj­ba, a háttérbe szervesen si­muló színeket társít a mű­vész. Aztán egészen friss élmé­nyekről, friss útkeresésről ta­núskodó művekkel is talál­koztunk Kishonthy Jenő ki- állításán. Ilyenek vízparti tájai, azok közül is a Tenger, vagy a Tengerparti Palettá­ja itt merészen kifényesedik, a rajzosságot belső indulat tördeli fel, a képek egész felületéről örömet sugároz, tatva, E munkák vitalitását, expresszív erejét még csak kiemeli, fölerősíti a közelük­ben lévő Halastó, amelynek szenvtelen előadásmódja, na­turális megfogalmazása ide­gen ebben a közegben. Ha­sonló módon lóg ki a tárlat egységes, érett anyagából a művész egy.két fácános csendélete. Nélkülük tökéle­tesebben szólt volna Kis­honthy „színorgonája" ame­lyet rég megtanultunk tisz­telni, becsülni ezen a vidé­ken. (mnldoay) IG-szemls Egerben Nagy helyszínen — három napon út Három napon át tartó vá­rosi ifjú Gárdgrfzemle kez­dődött tegnap pénteken Egerben- A programban ala­ki, váJtór, úézó„, Jí)vés?ver- eeny, valamint fegyveres aka­dályfutás és harci túra sze­repel. hl (fjúsárdisták küz­delmére négy helyszínen — a katonai kollégiumban, az MHSZ lőterén, a városi sportuszodában és Kesejyő- bércen — kerül sor, ahol az eredmények, valamint az egész éves tevékenység ér. teke lése után hirdetik ki a győztes hármast. A legjob­ban szereplő csapat képvise­lj majd Egert a meg' ei szem­lén. hl első napon $t>6s Ta­másnak, az egri városi KI6E- bizottság titkárának meg­nyitója után az alaki ver­senyre és a fegyveres váltó- futásra került sor, ma pe­dig az úszó- és a lövészver­senyt bonyolítják le. Végső búcsú Lukács Páltól Péntek délelőtt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola előcsarnokában vettek végső búcsút Lukács Pál — Kossutb'díjas, kiváló mű­vésztől, tanszékvezető egye­temi tanártól, a főiskola rektorhelyettesétől munka­társai, barátai, tisztelői és családjának tagja). A koszo­rúkkal és virágokkal borí­tott ravatalnál az egykori 19*1. május 30., szombat pályatársak és a főiskola hallgatói álltak díszőrséget. Brahms Brácsadalok című művének elhangzása után az elhunyt példamutatóan ki­magasló művészi és pedagó­gusi munkásságát előbb Űj- falussy József, a Zeneművé­szeti Főiskola rektera. majd Mihály András, a Magyar Állami Operaház igazgató­ja méltatta búcsúztató be­szédében. Lukács Pált pénteken, délben a rákoskeresztúri te­metőben — ahol pályatársai ég tanítványai búcsúztak tőle — helyezték végső nyuga­lomra. Tudományos kutatók Különböző témák egri ku­tatói nyomában járván, most egy rendkívül érdekes és or­szágosan is ritka kérdés szakértőjét kerestem fel: Szabó Jánosáét, a Vallon ut. cai óvoda óvónőjét, aki évek hosszú sora óta intenzív szakszerűséggel kutatja a vá­ros óvodatörténetét, külön­leges hangsúlyt fektetve en­nek az intézményrendszer­nek kialakulására, meggyö­keresed ésére. Az óvodai nevelés alapve. tő célja a múltban is, akár. csak napjainkban: a kis. gyermekek iskolai előkészí­tése. Az óvoda nemcsak pusz­tán szociális intézmény, de társadalmunk nevelési in. tézményrendszerénék igen fontos láncszeme, megalapoz_ za az iskolába kerülő gyér. mek ismereteit, kialakítja benne a készségeket, hogy igazi közösségi embert ne­velhessenek belőle. A Brunswick Teréz által 1828-ban Budán felállított #L ső hazai óvoda 150. évfordu­lója adta meg Szabó János- né részére a határozott Ins­pirációt az egri viszonyok beható feltárására. Többen, egész kis kollektíva látott munkához, de Szabóné mun. kajának eredményei messze kiemelkedtek a többi fölé. 1978-ig úgy tudtuk, hogy a mai Beloiannisz utcában a Györgyényi Ignác kanonok által létesített kisdedóvó volt az első Egerben. De kiderült, hogy már 1844. szeptember 15-én Joó János indítványá­ra az Egri Polgár Egyesület megnyitotta az első egri óvó. dát. Az akció 1842-ben vette kezdetét. Rövidesen azonban az első kisdedóvó megszün­tette működését, de 2 ezer pengőforintnyí alaptőkéje fennmaradt. Ennek felhasz. Hálásával az alispán tett kí­sérletet az intézmény ismét való felállításra, de ered­ménytelenül. A lelkes és minden újra, jóra fogékony Csiky Sándor a kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesülettől kért alkalmas óvónevelőt. Joó János, az első egri rajziskola felállitója, s a Szabó Jánosné és az egri óvodák múltja hazai politechnikai oktatás megteremtője, már 1841-ben jó meglátása alapján élet­revaló tervet dolgozott ki a kisdedóvó intézetek és cél­irányos népiskolák felállítá­séra. „Nézetek a magyar nemzet míveltségi és techni. kai fejlesztési tárgyában” című művéből kitetszik, hogy magas műveltséget kívánt meg a tanítótól, aki szüksé­ges esetben a kisdednevelés, sei is foglalkozhatna. Terve egy olyan egységes intézmény felállítása volt, melyben az óvoda és az iskola szorosan együttműködne. Ezzel a nagy­szerű meglátásával, felisme­résével messze megelőzte Joó János korát. Szabó Jánosnéé az elvitat, hatatlan érdem, hogy mind­ezt sikerrel feltárta, és meg­állapította. hogy az első eg_ ri óvoda megszűnése, 1845. és 1860. között sem szünetelt a kisdednevelés. Babies István ügyvéd, aki • fennmaradt 2 ezer pengő­forintos alapítványt -kezelte, vitte tovább az ügyet. 1881. július 14-én újabb óvoda nyílik városunkban, melynek első nevelője Rapós József, a második Mányik Mátyás, a harmadik pedig Bugher József. Ekkor már az 18Ö0- ban alakult Egri Olvasó Nő­egylet is belekapcsolódik az úttörőm unkába. Azért vál­totta egymást gyors egymás, uiánban három óvóneveié is Egerben, mert Rapost meg­hívták az Országos Kisded­óvó Intézet igazgatójának. Mányik, aki szintén okleve­les nevelő volt, kedvezőbb fizetési feltételekkel Gyön­gyösön vállalt állást. S így került az egri óvoda élére Bucher József. Bucher eredetileg szabó ▼olt, de míutáf elvégezte az óvónevelő-képzőt, felhagyva eredeti mesterségével, tes- testől-lelkestól ennek az in­tézménynek áldozta egész életét és vagyonát, A sors szomorú egri fintora, hogy minden elismerés nélkül, Szabó Jénosné felderítette a Bucher által írt egri kisded, óvó-intézeték történetének a vázlatát is. Egyébként Teréz leánya női ipariskolát ala­pított. Rapos, aki Könyvesre változtatja nevét, 187á-ben Miskolcra távozik. Ezekben az években egy- egy kisded évi „nevelésdíj"-a 8 pengőforint volt. Maga az óvoda két teremben 2 dajka segédletével a Bomby. féle házban működött, me­lyet azonban eleddig még nem sikerült topografizálnl. Mindenképpen említést ér­demel, hogy az első óvóne­velők a férfiak sorából ke­rültek ki, s az elsfc óvónő Deréky Hermin volt, aki 1862-ben iratkozott be a kép. zőbe. De 1870-ben már csak 9 férfiről tud a kutatás. Igen jelentékeny lépés volt Eger város kisdednevelése terén, amikor 1879. június 1. én Györgyényi Ignác egri ka­nonok figyelemre méltó ala­pítványával megindította a már lebontott Beloiannisz utcai, akkor Rózsa utcai földszintes épületben az óvó. dát, mely a maga nemében országosan is úttörő jellegű volt, ugyanis a kisdedek óvó­nevelő munkája mellett úgy­nevezett „menedékszobá"-val is rendelkezett, mely tulaj­donképpen a bölcsőde ősének tekintendő. Itt 1—3 éves ki­csinyek kaptak elhelyezést, s kivált a munkában távollévő szülők felügyelete hiányá­ban gyakori gyermekbalgse. tek elkerülésére szolgált. A munkát kezdetben az irgal­mas nővérek végezték nagy odaadással, később azonban állami óvónevelőnők foglal­koztak a gyermekekkel, Györgyényi Ignác kanonok el vitathatóién és hervadha­tatlan érdeme, hogy széles látókörrel korszerűen ítélte meg a kisdedóvás elenged­hetetlen szükségszerűségét. „Egy fa sem áll elő teljes gyümölccsel, — irta — előbb ültetni kell és ápolni, hogy idővel gyümölcsöt hozzon,” Szabó Jánosné 1863-tól 1911-ig 19 óvónő nevét tárta fel sikerrel. Szabóné, — talán kissé Joó János és Bucher József nyomdokaiban járva, — fa­natikus megszállottsággal végzi óvónevelői munkáját, de azt helyes meglátással, aj intézmény egri ' múltjánál* feltárásával ötvözi — véleJ ményem szerint szép slkerj rel. Hol a Heves megyei Le­véltár iratait, hol az Egri Főegyházmegyei Könyvtár gazdag anyagát kutatja, sőt munkájában még a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárától is kapott segíti séget. ő kezdeményezte 1978-bad megszervezni a múzeumi hój nap keretében a hazai óvoj dák fennállásának 150. évJ fordulóját Egerben. Nem elhanyagolható érdeJ me fűződik az igen haladd szellemű Lénárd Sándorné által 1945—47. között vezeu tett óvoda Telekessy utcai házának homlokzatán valdj emléktábla elhelyezésében. Az óvónevelői szakma foJ, lyóirata: az Óvodai Nevelés^ főszerkesztője felkérte Száj bő Jánosnét, hogy adja közj re, publikálja az egri óvodaj, történeti múltra vonatkozó dokumentációit. 1978-ban a „Tanító Múze-J um” elnevezésű pályázatott jutalmat nyert munkájával! Most egy nagy cél lebeá Szabó Jánosné előtt: az egri óvodatörténeti állandó lciJ, állítás megszervezése, felélj lítása. Ebben a munkájábari természetszerűen a városi táj nács művelődésügyi osztályáj tói kapja a legtöbb, legha­tékonyabb segítséget, támoj gatást. Máris hangyaszorgaj lommal gyűjti az eredeti ok­mányokat, hivatalos iratok fényképeit, de szép számmal tárgyi emlékek is kerültek elő: gyermekszövőszék, óvoJ dai edények, régi képek, okj levelek és szakkönyvek. Szabó Jánosné fanatikus hittel vallja Brunswick Te^ réz örökbecsű hitvallását: GYERMEKKEL FOGJ LALKOZNI, EZ MINDENj BIZONNYAL A LEGHÁLÁ- SABB MUNKA MI A FÖLj DON OSZTÁLYRÉSZÜL JUTHAT. ES SA,MT TÖKÉJ LÉTESÍTÉSÜNKET IS E3 MOZDÍTHATJA LÉGIN J KÁBB ELŐRE." Sugár István BÉNYE] JÓZSEF: Magyar írók perei Krisztina rokonsága félt­ve a Bobó=vagyont vér­fertőzés) és hatalmaskodási pert indított Balassi Bálint ellen az esztergomi szent­széken. Verbőcey törvény­könyve érteimében ugyanis Balassinak, akinek anyja Sulyok Anna veit, nem lett volna szabad féleségül ven­nie anyja testvére, Dobó Istvánná- Sulyok Sára gyer­mekét. Balassi persze hasz­talan érvelt a világtörténe­lemből. a császári házból, a saját környezetéből hozott hasonló példákkal. A legna­gyobb bűne ugyanis az volt, hogy egy Erdélyhez közeli királyi várra rátette a ke­zét. Megjegyzendő, hogy Balassi az evangélikus hit törvényei szerint kötött há­zasságot, perében mégis a régi hit főpapjai ítélkeztek. Ennek oka az, hogy Balassi 1586-ban katalizált. Az esztergomi szentszék — Balassi indokai elenére — a házasságot, valószínűleg 1587 végén megsemmisítet­te, Balassi közben megszü­letett fiát, Jánost törvényte­lennek nyilvánította. A hatalmaskodás vádját elejtették. Közben azonban Balassi 1587 nyarán pert indított fe­lesége, Dobó Krisztina ellen, Egerben, hűtlenség miatt. Ősszel azonban kiegyeztek, Balassi elejtette a pert. Az ítéiőmesteri átiratban azt 7. Hátamon házam (II.) olvashatjuk, hogy ki kellett egyezniök, mert „bizonyáé irigyeknek a házastársi bé­ke ée csendesség ellenségei­nek bíztatására és gonosz rá­beszélésére bizonyos gyanú folytán ellentét és egyenet­lenség támadt köztük, s e gyanú miatt Balassi Bálint említett felesége ebben a törvény útján kívánt eljárni. Mivel azonban a* efféle per és viszály további folytatá­sából mind a maga, mind a felesége tisztességének meg­fogyatkozása származhatnék, főként, mivel Balassi Bá­lint belátta, hogy említett fe­lesége mitsem tud arról, amit felőle híreszteltek”. Jogos Neme6kürty István feltételezése, hogy ez a hűt­lenség! per látszatper volt. Azt szerették volna elérni, hogy egy hűtlenségről ki, mondott válás de jure is­merje el a házasságot valós­nak, így a gyerek törvényes msradt volna. Néni tudjuk, miért álltak ej végül a per­től. A világi válópert min­denesetre lebonyolították, a világi bíróság 1587-ben Po­zsonyban kimondta a válást, Reméntelen életem Természetes, hogy ez a zaklatott, perektől terhes életforma befolyásolta Bar lassi szemléletét, életvitelét, irodalmi működését is. „Reméntelen mindeneknél életem, Litván vesztem, örül sok ellenségem, Csóválván fejeket, tréfálnak engem, Barátim is mind idegenek tőlem ..." írja Az Szentháromságnak első személe című versében. Van azonban egy gyönyö­rű prózai vallomása is, amelyben szorongató helyze­tét összefoglalja. Idézzük: „Oztán, amikor Viglyesen veszekedtek Andrással Bá- linték, akkor annyi nehéz gondjai voltak Balassi Bá­lintnak, hogy senkinek több, s nehézb gondjai nem voltak: hol az feleségével való ret­tenetes dolognak kellett gond­ját Egren viselni, hol az szentszéki perre Szombatba vigyázni, hol Sznkolyval Zombor felől traktálni, hol az pataki jószágba kellett kapdosni, hogy el né veszte­né feleségestül. Hozzáteszem, hogy min­denkinél gyűlöletben- és irigy, lésben állott házassága mi­att, s a pataki igaztalan szé­gyen és az elszenvedett sé­relem miatt tekintélyének és becsületének nagy részét elvesztette. Hiába kedveske­dett, irigység, gyűlöl«^ -tár­gya lön, és hatalmas zsar­noki ellensége olyan légkört teremtett, mely örökös rágal­mazásával a fejedelemnél a szegény Bálintot gyűlöletbe és bűnbe keverte.* Szegényt ség gyötörte, s ezen házi baj jóktól és lelkének szorongat-' tatásaitól elnyomva annyi gond és teher nehéz súlyát egymaga nem volt elégséges hordani.,. ” S mégis, 1592. január Í1J én Balassi új perbe kezdj keresetet ad be a szentszék­hez Losonczi Anna ellenj minden bizonnyal becsület­beli, úgynevezett infámia- perjsen. A pert azonban nem is tárgyalják, mert. Anna egyházi védője, Klubnilt Tó­biás visszafordította a fegy.’ vert: Bólint ípfámiába esett; ás így elvesztette perképes­ségét. A bíróság helyt adott ennek, Annát tehát felmen. tik. A nagy-nagy szerelem­nek ez lesz hát a vége, s még az, hogy Julia-Anna is pert indít: tíz éve adott Bá­lintnak 1400 forintot kölcsön, s nem fizetés esetére Bálint 200 jobbágyát kötötte le. An­na végrehajtást követel, de nem tudjuk, az országbíró végrehajtási határozatát vég. rehajtották-e. Balassi ekkor­tól gyakorlatilag földönfu­tóvá válik. Sorsát, életét Klaniczay Tibor így foglalta össze: „ Társadalmilag, vagyonélag egyre lejjebb sodródott, min. den törekvése a felemelke­désre kudarcot vallott, s mennél nagyobbat bukott, annál merészebb és képtele. nebb módon akart újra nye­regbe kerülni. Ez az örökös feszültség, diszharmónia sza. hódította fel benne a nagy lírikust, s ez tette egy meg­álmodott, de soha el nem ári harmónia énekesévé". (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom