Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-28 / 123. szám

I % SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: ! Heiland voksok AZT MEG NEM TUDNI, mikor alakul meg Hollan­dia új kormánya, az azonban bizonyos, hogy a mos­tani választásokon az eddigi kereszténydemokrata-li­berális koalíció elvesztette többségét. Hágában meg­szokott dolog, hogy a választásokat követően olykor fél évig is elhúzódik a kormányalakítás. Ezúttal azon­ban nemcsak belpolitikai fontossága van a voksok megoszlásának. Hollandia eddig sem lelkesedett a NATO 1979. de­cemberi határozatáért, az úgynevezett eurorakéta-te- lepítési tervért. Figyelemmel a közvélemény egyre nagyobb aggodalmára, a kabinetben megoszlott a vé­lemény arról, vajon az 572 rakétából 48-at — ennyi lene £ holland „kvóta” — befogadjanak vagy sem. Te­kintettel arra, hogy a jobboldali liberális párt, a VVD — elsősorban a NATO-határozat feltétlen támogatása miatt — elvesztette szavazóinak egy részét, s a kérész- 1 ténydemokraták voksainak száma is megcsappant, előfordulhat, hogy az új kabinet elődjénél is óvato­sabb álláspontra helyezkedik. Arról nem is szólva, hogy Hollandiában az utóbbi időben különböző tár­sadalmi szervezetek — nemcsak kommunista, hanem polgári ihletésűek is — kampányba kezdtek a raké­tatelepítési program ellen. Annál is inkább, mert az ország gazdasági helyzete korántsem felhőtlen. Az infláció és a munkanélküli­ség mind nagyobb méreteket ölt. A fegyverkezés fo­kozódásával, a NATO-terhek növekedésével Hollan­dia csak még súlyosabb válsággal találná szemben magát. A két kérdés tehát szorosan összefügg. Mind- den bizonnyal azok a pártok alkotják majd az új koa­líciót, amelyek ebben a két — a közvélemény számá­ra azonos fontosságú — kérdésben a leghívebben tük­rözik a választók véleményét. A HOLLANDIAI VOKSOK mindenesetre újabb figyelmeztetések az Észak-atlanti Szövetség és első­sorban az USA számára: a nyugat-európai országok­ban a józan erők aggodalommal szemlélik a belátha­tatlan következményekkel járó fegyverkezést. Jellem­ző, a holland voksok megoszlására: azok a pártok nö­velték mandátumaik számát, amelyek a rakéták te­lepítését feltételekhez kötötték, illetve teljes egészé­ben elvetették. Ez a körülmény különös fontosságot ad a most lezajlott választásoknak. Tapasztalataiból remélhetően nemcsak Hágában, hanem Hollandia ha­tárain túl is okulnak. Gyapay Dénes Az űj francia kormány első ülése Megtartotta első ülését az úi francia kormány. A képen (balra) Francois Mitterrand elnök az ülésen Michel Jobert külkereskedelmi miniszterrel beszélget. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Berlinguer: Az OKP-t be kell vonni a kormányzásba RÓMA: Sandro Pertíni olasz köz- társasági elnök szerdán tár­gyalásokat kezdett az olasz pártok vezetőivel a kormány- válság megoldásának lehe­tőségeiről. A nap folyamán konzultált Arnoldo Forlani- val, a kereszténydemokraták vezetőjével, majd megbeszé­léseket folytatott Enrico Ber- linguerrel, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkárával. Berlinguer találkozójuk után újságíróknak nyilatkoz­va megismételte korábbi ál­láspontját, hogy az OKP-t mindenképpen be kell von­ni a kormányzásba. Nyíltan, őszintén és tárgyilagosan Befejeződtek ci sszoujet —■ for«fláni@ii tárgyalások Szerdán Moszkvában be­fejeződtek a szovjet—Jordá­niái tárgyalások. Szovjet rész­ről a megbeszéléseken Leo- nyid Brezsnyev, Nyikolaj Tyihonov, Andrej Gromiko és más személyiségek vet­tek részt, jordániai részről Husszein király mellett a tárgyalóküldöttség tagja volt Mudar Badran, az ország miniszterelnöke és hadügy­minisztere, Marvan al-Kasz- sze— külügyminiszter, Hasz- szar, Ibrahim a megszállt te­rület. ;k államminisztere és több más személyiség. Eddigi legsikeresebb szov­jetunióbeli útjának nevezte szerdán véget ért moszkvai látogatását Husszein jordá­niai uralkodó abban az in­terjúban, amelyet elutazása előtt adott a szovjet tele­víziónak. A szovjet vezetők­kel folytatott tárgyalásait nyíltnak, őszintének és tárgy­szerűnek nevezte, megálla­pítva, hogy ezek elősegítet­ték a két ország és nép kö­zötti baráti együttműködés továbbfejlődését, erősödését,. Emlékeztetve rá, hogy lá­togatására olyan időpont­ban került sor, amikor a köJ zel-keleti helyzet Izrael ag­resszív cselekményeinek kö­vetkeztében különösen ki-’ éleződött, Husszein megál­lapította, hogy a térség bé­kéjét érintő kérdésekben né­zetei közel állnak a Szovjet-} unió álláspontjához. Moszk­vai tárgyalásai során rész­letekbe menően megismerke­dett a Szovjetuniónak ‘az át-} fogó közel-keleti rendezés-} re vonatkozó javaslatával,’ amely —: mint mondotta —• az igazságos és tartós közeid keleti béke megteremtésére irányul. Szíria hajthatatlan BEJRŰT: Philip Habib, Reagan ame­rikai elnök közel-keleti kü- lönmegbízottja, aki három héten át sikertelenül pró­bált közvetíteni Szíria és Iz­rael között az úgynevezett libanoni rakétaválság ügyé­ben, bejelentette, hogy vissza­tér Washingtonba. A beje­lentés azután hagzott el, hogy szerdán délelőtt ismét ta­lálkozott Begin izraeli mi­niszterelnökkel. Az ameri­kai diplomata nem adott magyarázatot arra, hogy mi­ért szakítja meg ingázó misz- sztóját,, csupán annyit kö­zölt, hogy „a diplomáciai erőfeszítések folytatódnak’^ Bejrúti megfigyelők szed rint elkerülhetetlenné vált á washingtoni konzultáció, hi-} szén Habibnak a legkisebb mértékben sem sikerült kö­zelítenie egymáshoz a hom­lokegyenest ellenkező Szíriái és izraeli álláspontot. Begin miniszterelnök szerdán ismét megerősítette, hogy Habib nem követelt semmiféle ene gedményt Izraeltől. Az AlJ Baath című damaszkuszi lap viszont ugyanaznap azt írtaj hogy Begin és Habib vára-: kozhat, ameddig csak akarj Szíria nem fogja módosíta-j ni jól ismert álláspontját. Közép-Amerika — Héja-roham Északról (1.) Salvador és az USA A fővárosban, San Salvadorban a katonaság mindenkit iga­zoltat (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Napóleon Duarte sajtóértekezletet tart A Ronald Reagan válasz­tási győzelme és hivatalba lépése közötti időszakban (1980. novembere—1981. ja­nuárja között) már sejteni lehetett, hogy az amerikai külpolitika új, agresszívabb vonalát elsősorban Közép- Amerikában akarják „kipró­bálni”. Washington már a Carter-kormány idején is rendkívüli idegességgel szem­lélte a nicaraguai forrada­lom győzelmét, amikor pe­dig a reakciós, népnyomo­rító katonai diktatúra el­leni küzdelem átterjedt Sal­vador területére — az ame­rikai politika csúcsain fel- rémlett egy független, hala­dó és természeténél fogva antiimperialista Közép-Ame­rika megszületésének lehe­tősége. ( 1981. május 28., csütörtök Az amerikai külpolitika egyik elsődleges célja jelen­leg ennek a megakadályozá­sa. Reagan új ENSZ-nagykö_ vete, Jeane Kirkpatrick asz- szony, aki mellesleg az ame­rikai szélsőjobboldal „latin­amerikai szakértőjének” szá­mít, ezt így fejezte ki: „Azt hiszem, az Egyesült Államok számára jelenleg a világon a legfontosabb hely Közép- Amerika". Természetesen van még egy oka annak, hogy a Rea- gan-kormány ezt a terüle­tet választotta az erőpoliti­ka legújabb próbatételéül. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államokhoz közel fekvő körzetről van szó, ame­lyet valaha „az USA hátsó udvarának” neveztek. Itt az amerikaiak katonailag ked­vező helyzetben vannak és azt remélik, hogy viszonylag gyors és könnyű győzelmet aratnak. Márpedig a Rea- gan-kormányzatnak viszony­lag gyors sikerre van szük­sége, ha további támogatást akar biztosítani új, agresz- szívabb külpolitikája szá­mára. Lényegében ez a regioná­lis háttere annak, hogy Kö­zép-Amerika egyik mérhe­tetlenül szegény és elnyo­mott kis országa,- El Salva­dor hirtelen az amerikai po­litikai erőfeszítések közép­pontjába került. Salvadorban, ahol évtize­deken keresztül véres és ke­gyetlen katonai diktatúra kényszerítette szolgaságba és nyomorúságba a népet, 1979 októberében egy vi­szonylag haladó, liberális ka­tonatisztekből álló csoport megdöntötte Carlos Hum­berto Romero tábornok, a diktátor hatalmát. Az újon­nan megalakult katonai jun­ta akkor három liberális pol­gári politikusból és két ez­redesből állott. Az ország politikai élete felélénkült, és úgy tűnt: lehetőség mu­tatkozik békés reformok végrehajtására. Ebben az időben tért haza az ország­ba Jósé Napóleon Duarte is, aki korábban a polgári-kon­zervatív rétegeket képviselő kereszténydemokrata párt vezetője volt és Humberto diktatúrája idején száműze­tésbe kényszerült. Az új junta azonban nem maradt sokáig életképes. Igazi „erős embere” a had­ügyminiszter, Jósé Guillermo Garcia ezredes volt. Amikor 1980. elején a junta viszony­lag józan liberális szárnya megpróbált megszabadulni az ezredestől, a kísérlet ku­darccal végződött. A követ­kezmény az volt, hogy a ké­nyes egyensúly felborult — mégpedig a szélsőjobboldal javára. A junta liberális tagjai le­mondásra kényszerültek és híveik nagy részével együtt az illegális harcot választot­ták. Guillermo Garda ezre­des gyakorlatilag az új, im­már egyértelműen szélső- jobboldali juntán belül az ország tényleges diktátorá­vá vált. Ekkor jelent meg voltaképpen a politikai szín­téren Duarte, aki Washington nyomásának engedve csatlako­zott a juntáíy>z és ugyancsak amerikai nyomásra Garcia beleegyezésével elnökké vá­lasztották. A manőver poli­tikai értéke Washington szá­mára az a reménység volt. hogy Duarte korábbi ellen­zéki múltja és az a tény. hogy a kereszténydemokra-* ta pártot képviselte — el­rejtheti a külvilág elől a junta igazi természetét. Ne­vezetesen azt, hogy Salva­dorban Guillermo Garcia tényleges vezetésével helyre, állt az 1979. októberében megbuktatott önkényuralmi rendszer. A Reagan-kormányzatnak már hivatalba lépése pilla­natában fel kellett ismernie, hogy ez a remény maradék­talanul nem vált valóra. Sal­vadorban rendkívül széles politikai erők — a Forradal­mi Demokratikus Frontba tömörülnie — felszabadító harcot kezdtek az új önkény- uralmat megtestesítő junta ellen. Együtt küzdenek a ra­dikális baloldal képviselői a szociáldemokratákkal és a polgári reformerekkel, ami lehetetlenné tette a Reagan- kormány számára, hogy egy­szerűen, „kommunista ösz- szesküvésnek” nyilvánítsa a salvadori szabdságharcot. Kényelmetlen Washington számára az is, hogy a szociál­demokrata pártokat tömö­rítő Szocialista Internacio- nálé és ezen belül számos nyugat-európai kormányzó­párt (például a nyugatnémet SPD) támogatja és elismeri a junta ellen vívott felsza­badító harc jogosságát. Ezért Reagan más utat vá­lasztott. Ezt legjobban a sal- vadori szélsőjobboldali ter­rorkülönítmények egyik osz­tagának, a „Maximiliano Hernandez Brigádnak” egyik tábornok vezetője jellemez­te: „Mindig tudtam, hogy Reagan a mi emberünk. Visz- szateszi majd az országot a megfelelő sínre, segít a ka­tonáknak abban, hogy visz- szanyerjék a teljes hatalmat és a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint korábban voltak”. Valóban erről van , szó. Az amerikai kormány elindítot­ta a fegyverek és katonai ta­nácsadók áradatát Salva­dorba, tehát gyakorlatilag megkezdte egy intervenció végrehajtását. Ennek az egy­értelműen agresszív lépésnek a fedezésére pedig azt állí­totta, hogy „a Szovjetunió, Kuba és Nicaragua” fegyve­rezte fel — a Reagan által terroristáknak kikiáltott — szabadságharcosokat. A va­lóság azonban az, hogy a Forradalmi Demokratikus Front emberei elsősorban a kormánycsapatoktól zsák­mányolt fegyverekkel har­colnak. A kicsiny, de nagy szen­vedéseket kiálló El Salvador így vált az új amerikai erő­politikai kurzus egyik mes­terséges gyújtópontjává. Ám Közép-Amerika többi orszá­gának helyzete és a jggfon- tosabb latin-amerikai álla­mok magatartása arra fi­gyelmeztet, hogy ebben a kis országban Washington nagy és kockázatos kalandba bo­csátkozott. — i. — e. — Lengyelország Bonyolódik a helyzet VARSÓ — Lengyelországban az utóbbi Időben a korábbinál is bonyolultabbá, összetet- tebbé vált a társadalmi-po­litikai helyzet, s eközben sajnálatosan nem tapasztal­ható semminemű javulás a gazdaságban. Néhány nap múlva meg­kezdődik a Lengyel Egyesülj Munkáspárt kilencedik, rend­kívüli kongresszusa élőké-1 jZÍtésének utolsó szakasza: beszámolási-választási érte­kezleteket tartanak a LEMP vajdasági bizottságai. Az ed­digi előkészítő tanácskozások alapján elmondható, hogy még mindig jóval több a múltat boncolgató megnyil­vánulás, mint a jövőbe te­kintő, előremutató javaslat. Az egész országot átfo­gó, mindenféle kérdésre ki­terjedő, szűnni nem akaró viták, megbeszélések, konfe­renciák időszakát éli hóna­pok óta az ország. A PAP hírügynökség ar ról is tájékoztatott, hogy fe­hér festékkel leöntötték hét­főn éjjel a szovjet hősi em­lékművet a dél-lengyelorszá-' gi Przemyslben, Á gálád tettet, amely a przemysli la­kosság és a közvélemény természetes többségének fel­háborodását váltotta ki, szé­gyenletesnek minősítette a hírügynökség, amely beszá­molt arról is, hogy a hélyi Szolidaritás kérte az általa felelőtlen cselekménynek ne­vezett ügy kivizsgálását. A szerdán ismertté vált orvosi jelentés szerint ked­den nagymértékben rom­lott Stefan Wyszynski bíbo­rosnak, Lengyelország prí­másának az egészségi álla­pota. Súlyos zavarok ‘‘ak be vérkeringésében -g lég­zésében, és ezeket csak részlegesen sikerült elhárí­tani. A bíboros állapota vál­ságos. ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom