Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
I % SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: ! Heiland voksok AZT MEG NEM TUDNI, mikor alakul meg Hollandia új kormánya, az azonban bizonyos, hogy a mostani választásokon az eddigi kereszténydemokrata-liberális koalíció elvesztette többségét. Hágában megszokott dolog, hogy a választásokat követően olykor fél évig is elhúzódik a kormányalakítás. Ezúttal azonban nemcsak belpolitikai fontossága van a voksok megoszlásának. Hollandia eddig sem lelkesedett a NATO 1979. decemberi határozatáért, az úgynevezett eurorakéta-te- lepítési tervért. Figyelemmel a közvélemény egyre nagyobb aggodalmára, a kabinetben megoszlott a vélemény arról, vajon az 572 rakétából 48-at — ennyi lene £ holland „kvóta” — befogadjanak vagy sem. Tekintettel arra, hogy a jobboldali liberális párt, a VVD — elsősorban a NATO-határozat feltétlen támogatása miatt — elvesztette szavazóinak egy részét, s a kérész- 1 ténydemokraták voksainak száma is megcsappant, előfordulhat, hogy az új kabinet elődjénél is óvatosabb álláspontra helyezkedik. Arról nem is szólva, hogy Hollandiában az utóbbi időben különböző társadalmi szervezetek — nemcsak kommunista, hanem polgári ihletésűek is — kampányba kezdtek a rakétatelepítési program ellen. Annál is inkább, mert az ország gazdasági helyzete korántsem felhőtlen. Az infláció és a munkanélküliség mind nagyobb méreteket ölt. A fegyverkezés fokozódásával, a NATO-terhek növekedésével Hollandia csak még súlyosabb válsággal találná szemben magát. A két kérdés tehát szorosan összefügg. Mind- den bizonnyal azok a pártok alkotják majd az új koalíciót, amelyek ebben a két — a közvélemény számára azonos fontosságú — kérdésben a leghívebben tükrözik a választók véleményét. A HOLLANDIAI VOKSOK mindenesetre újabb figyelmeztetések az Észak-atlanti Szövetség és elsősorban az USA számára: a nyugat-európai országokban a józan erők aggodalommal szemlélik a beláthatatlan következményekkel járó fegyverkezést. Jellemző, a holland voksok megoszlására: azok a pártok növelték mandátumaik számát, amelyek a rakéták telepítését feltételekhez kötötték, illetve teljes egészében elvetették. Ez a körülmény különös fontosságot ad a most lezajlott választásoknak. Tapasztalataiból remélhetően nemcsak Hágában, hanem Hollandia határain túl is okulnak. Gyapay Dénes Az űj francia kormány első ülése Megtartotta első ülését az úi francia kormány. A képen (balra) Francois Mitterrand elnök az ülésen Michel Jobert külkereskedelmi miniszterrel beszélget. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Berlinguer: Az OKP-t be kell vonni a kormányzásba RÓMA: Sandro Pertíni olasz köz- társasági elnök szerdán tárgyalásokat kezdett az olasz pártok vezetőivel a kormány- válság megoldásának lehetőségeiről. A nap folyamán konzultált Arnoldo Forlani- val, a kereszténydemokraták vezetőjével, majd megbeszéléseket folytatott Enrico Ber- linguerrel, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. Berlinguer találkozójuk után újságíróknak nyilatkozva megismételte korábbi álláspontját, hogy az OKP-t mindenképpen be kell vonni a kormányzásba. Nyíltan, őszintén és tárgyilagosan Befejeződtek ci sszoujet —■ for«fláni@ii tárgyalások Szerdán Moszkvában befejeződtek a szovjet—Jordániái tárgyalások. Szovjet részről a megbeszéléseken Leo- nyid Brezsnyev, Nyikolaj Tyihonov, Andrej Gromiko és más személyiségek vettek részt, jordániai részről Husszein király mellett a tárgyalóküldöttség tagja volt Mudar Badran, az ország miniszterelnöke és hadügyminisztere, Marvan al-Kasz- sze— külügyminiszter, Hasz- szar, Ibrahim a megszállt terület. ;k államminisztere és több más személyiség. Eddigi legsikeresebb szovjetunióbeli útjának nevezte szerdán véget ért moszkvai látogatását Husszein jordániai uralkodó abban az interjúban, amelyet elutazása előtt adott a szovjet televíziónak. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait nyíltnak, őszintének és tárgyszerűnek nevezte, megállapítva, hogy ezek elősegítették a két ország és nép közötti baráti együttműködés továbbfejlődését, erősödését,. Emlékeztetve rá, hogy látogatására olyan időpontban került sor, amikor a köJ zel-keleti helyzet Izrael agresszív cselekményeinek következtében különösen ki-’ éleződött, Husszein megállapította, hogy a térség békéjét érintő kérdésekben nézetei közel állnak a Szovjet-} unió álláspontjához. Moszkvai tárgyalásai során részletekbe menően megismerkedett a Szovjetuniónak ‘az át-} fogó közel-keleti rendezés-} re vonatkozó javaslatával,’ amely —: mint mondotta —• az igazságos és tartós közeid keleti béke megteremtésére irányul. Szíria hajthatatlan BEJRŰT: Philip Habib, Reagan amerikai elnök közel-keleti kü- lönmegbízottja, aki három héten át sikertelenül próbált közvetíteni Szíria és Izrael között az úgynevezett libanoni rakétaválság ügyében, bejelentette, hogy visszatér Washingtonba. A bejelentés azután hagzott el, hogy szerdán délelőtt ismét találkozott Begin izraeli miniszterelnökkel. Az amerikai diplomata nem adott magyarázatot arra, hogy miért szakítja meg ingázó misz- sztóját,, csupán annyit közölt, hogy „a diplomáciai erőfeszítések folytatódnak’^ Bejrúti megfigyelők szed rint elkerülhetetlenné vált á washingtoni konzultáció, hi-} szén Habibnak a legkisebb mértékben sem sikerült közelítenie egymáshoz a homlokegyenest ellenkező Szíriái és izraeli álláspontot. Begin miniszterelnök szerdán ismét megerősítette, hogy Habib nem követelt semmiféle ene gedményt Izraeltől. Az AlJ Baath című damaszkuszi lap viszont ugyanaznap azt írtaj hogy Begin és Habib vára-: kozhat, ameddig csak akarj Szíria nem fogja módosíta-j ni jól ismert álláspontját. Közép-Amerika — Héja-roham Északról (1.) Salvador és az USA A fővárosban, San Salvadorban a katonaság mindenkit igazoltat (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Napóleon Duarte sajtóértekezletet tart A Ronald Reagan választási győzelme és hivatalba lépése közötti időszakban (1980. novembere—1981. januárja között) már sejteni lehetett, hogy az amerikai külpolitika új, agresszívabb vonalát elsősorban Közép- Amerikában akarják „kipróbálni”. Washington már a Carter-kormány idején is rendkívüli idegességgel szemlélte a nicaraguai forradalom győzelmét, amikor pedig a reakciós, népnyomorító katonai diktatúra elleni küzdelem átterjedt Salvador területére — az amerikai politika csúcsain fel- rémlett egy független, haladó és természeténél fogva antiimperialista Közép-Amerika megszületésének lehetősége. ( 1981. május 28., csütörtök Az amerikai külpolitika egyik elsődleges célja jelenleg ennek a megakadályozása. Reagan új ENSZ-nagykö_ vete, Jeane Kirkpatrick asz- szony, aki mellesleg az amerikai szélsőjobboldal „latinamerikai szakértőjének” számít, ezt így fejezte ki: „Azt hiszem, az Egyesült Államok számára jelenleg a világon a legfontosabb hely Közép- Amerika". Természetesen van még egy oka annak, hogy a Rea- gan-kormány ezt a területet választotta az erőpolitika legújabb próbatételéül. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államokhoz közel fekvő körzetről van szó, amelyet valaha „az USA hátsó udvarának” neveztek. Itt az amerikaiak katonailag kedvező helyzetben vannak és azt remélik, hogy viszonylag gyors és könnyű győzelmet aratnak. Márpedig a Rea- gan-kormányzatnak viszonylag gyors sikerre van szüksége, ha további támogatást akar biztosítani új, agresz- szívabb külpolitikája számára. Lényegében ez a regionális háttere annak, hogy Közép-Amerika egyik mérhetetlenül szegény és elnyomott kis országa,- El Salvador hirtelen az amerikai politikai erőfeszítések középpontjába került. Salvadorban, ahol évtizedeken keresztül véres és kegyetlen katonai diktatúra kényszerítette szolgaságba és nyomorúságba a népet, 1979 októberében egy viszonylag haladó, liberális katonatisztekből álló csoport megdöntötte Carlos Humberto Romero tábornok, a diktátor hatalmát. Az újonnan megalakult katonai junta akkor három liberális polgári politikusból és két ezredesből állott. Az ország politikai élete felélénkült, és úgy tűnt: lehetőség mutatkozik békés reformok végrehajtására. Ebben az időben tért haza az országba Jósé Napóleon Duarte is, aki korábban a polgári-konzervatív rétegeket képviselő kereszténydemokrata párt vezetője volt és Humberto diktatúrája idején száműzetésbe kényszerült. Az új junta azonban nem maradt sokáig életképes. Igazi „erős embere” a hadügyminiszter, Jósé Guillermo Garcia ezredes volt. Amikor 1980. elején a junta viszonylag józan liberális szárnya megpróbált megszabadulni az ezredestől, a kísérlet kudarccal végződött. A következmény az volt, hogy a kényes egyensúly felborult — mégpedig a szélsőjobboldal javára. A junta liberális tagjai lemondásra kényszerültek és híveik nagy részével együtt az illegális harcot választották. Guillermo Garda ezredes gyakorlatilag az új, immár egyértelműen szélső- jobboldali juntán belül az ország tényleges diktátorává vált. Ekkor jelent meg voltaképpen a politikai színtéren Duarte, aki Washington nyomásának engedve csatlakozott a juntáíy>z és ugyancsak amerikai nyomásra Garcia beleegyezésével elnökké választották. A manőver politikai értéke Washington számára az a reménység volt. hogy Duarte korábbi ellenzéki múltja és az a tény. hogy a kereszténydemokra-* ta pártot képviselte — elrejtheti a külvilág elől a junta igazi természetét. Nevezetesen azt, hogy Salvadorban Guillermo Garcia tényleges vezetésével helyre, állt az 1979. októberében megbuktatott önkényuralmi rendszer. A Reagan-kormányzatnak már hivatalba lépése pillanatában fel kellett ismernie, hogy ez a remény maradéktalanul nem vált valóra. Salvadorban rendkívül széles politikai erők — a Forradalmi Demokratikus Frontba tömörülnie — felszabadító harcot kezdtek az új önkény- uralmat megtestesítő junta ellen. Együtt küzdenek a radikális baloldal képviselői a szociáldemokratákkal és a polgári reformerekkel, ami lehetetlenné tette a Reagan- kormány számára, hogy egyszerűen, „kommunista ösz- szesküvésnek” nyilvánítsa a salvadori szabdságharcot. Kényelmetlen Washington számára az is, hogy a szociáldemokrata pártokat tömörítő Szocialista Internacio- nálé és ezen belül számos nyugat-európai kormányzópárt (például a nyugatnémet SPD) támogatja és elismeri a junta ellen vívott felszabadító harc jogosságát. Ezért Reagan más utat választott. Ezt legjobban a sal- vadori szélsőjobboldali terrorkülönítmények egyik osztagának, a „Maximiliano Hernandez Brigádnak” egyik tábornok vezetője jellemezte: „Mindig tudtam, hogy Reagan a mi emberünk. Visz- szateszi majd az országot a megfelelő sínre, segít a katonáknak abban, hogy visz- szanyerjék a teljes hatalmat és a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint korábban voltak”. Valóban erről van , szó. Az amerikai kormány elindította a fegyverek és katonai tanácsadók áradatát Salvadorba, tehát gyakorlatilag megkezdte egy intervenció végrehajtását. Ennek az egyértelműen agresszív lépésnek a fedezésére pedig azt állította, hogy „a Szovjetunió, Kuba és Nicaragua” fegyverezte fel — a Reagan által terroristáknak kikiáltott — szabadságharcosokat. A valóság azonban az, hogy a Forradalmi Demokratikus Front emberei elsősorban a kormánycsapatoktól zsákmányolt fegyverekkel harcolnak. A kicsiny, de nagy szenvedéseket kiálló El Salvador így vált az új amerikai erőpolitikai kurzus egyik mesterséges gyújtópontjává. Ám Közép-Amerika többi országának helyzete és a jggfon- tosabb latin-amerikai államok magatartása arra figyelmeztet, hogy ebben a kis országban Washington nagy és kockázatos kalandba bocsátkozott. — i. — e. — Lengyelország Bonyolódik a helyzet VARSÓ — Lengyelországban az utóbbi Időben a korábbinál is bonyolultabbá, összetet- tebbé vált a társadalmi-politikai helyzet, s eközben sajnálatosan nem tapasztalható semminemű javulás a gazdaságban. Néhány nap múlva megkezdődik a Lengyel Egyesülj Munkáspárt kilencedik, rendkívüli kongresszusa élőké-1 jZÍtésének utolsó szakasza: beszámolási-választási értekezleteket tartanak a LEMP vajdasági bizottságai. Az eddigi előkészítő tanácskozások alapján elmondható, hogy még mindig jóval több a múltat boncolgató megnyilvánulás, mint a jövőbe tekintő, előremutató javaslat. Az egész országot átfogó, mindenféle kérdésre kiterjedő, szűnni nem akaró viták, megbeszélések, konferenciák időszakát éli hónapok óta az ország. A PAP hírügynökség ar ról is tájékoztatott, hogy fehér festékkel leöntötték hétfőn éjjel a szovjet hősi emlékművet a dél-lengyelorszá-' gi Przemyslben, Á gálád tettet, amely a przemysli lakosság és a közvélemény természetes többségének felháborodását váltotta ki, szégyenletesnek minősítette a hírügynökség, amely beszámolt arról is, hogy a hélyi Szolidaritás kérte az általa felelőtlen cselekménynek nevezett ügy kivizsgálását. A szerdán ismertté vált orvosi jelentés szerint kedden nagymértékben romlott Stefan Wyszynski bíborosnak, Lengyelország prímásának az egészségi állapota. Súlyos zavarok ‘‘ak be vérkeringésében -g légzésében, és ezeket csak részlegesen sikerült elhárítani. A bíboros állapota válságos. ‘
