Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

ZENE - VERS Az április 4-1 gynngyöspalai megyei ünnepségen fellépett többek között a gyöngyösi Vidróczki táncegyüttes is. (Fotó: Szántó György) Ballagás Magyar film Idillel kezdődik, botrányok sorozatába torkoll, s andalí­tó happy enddel zárul. Ez a tömör megállapítás minden hatásvadászó szándéktól fo­gant filmre vonatkozik. Ab­ba a népes családba sorolha­tó a Ballagás című magyar produkció is. Egészen más kérdés viszont az, hogy va­lóra vált-e a forgatókönyv­írók es a rendező óhaja. Ázt el kell ismernünk, hogy ennek érdekeben mindent megtettek. A legtöbbször azt is, hógy teljesen megfeledkez. ték az ezerszinű és öntör­vényei szerint formálódó va­lóságról. Az sem zavarta őket, hogy sértik a több mint százezres pedagógustá­bor — tessék elhinni, mert tények regimentje igazolja, hogy a tanítók, tanárok zöme hivatásérzettől vezérelve te­vékenykedik, készen a foly­tonos ismeretgyarápításra, az állandó megújulásra — jogos önérzetét. Nagy András és Almást Tamás mindenesetre megte­lem tétté a IV. G-t. Termé- saetesén budapesti színhely- lyél, azt gondolván — mi­lyen sovány flaszterfilozófia —, hogy, ha valahol törté­nik valami, az csak a fővá­ros lehet. Alakjaikkal a sza­lagavató bálon találkozunk. Mindjárt azzal tűnnek ki, hogy nem bírják elviselni az elégedett, a meghatott szü­lők és a jólfésült gye­rekek látványát. Csömörüket egy hirtelen szervezett buli hámorával akarják felolda­ni, ám vállalkozásuk nem dobja fel őket kellőképpen, ezért visszaáramlanak a már csendes suliba. Itt aztán oly­annyira feltalálják magukat, hogy — micsoda intellektuá­lis szintű szórakozás! —tör­nek, zúznak, pusztítanak. A következő forduló suta tanmese egy nem létező, csák a forgatókönyvírók fantáziájával életre keltett táh testűiét akaratgyen ge­ségéről, szakmai felkészület­lenségéről, megmosolyogtató téhetetlenségéről. Ez a neve­lői gárda nem képes arra, hogy megtalálja a felbujtó­kat, ez a szánandó kollektí­va tűri azt, hogy a megsér­tett fiatalok ellenzékbe vo­nuljanak, s elhagyják az is­kolát. Annyira tutyimutyikká válnak, hogy meghallgatják a diákköveteléseket tartalma­zó tizenkét pontot, olyan gyámóltalanók, hogy a béke kedvéért készek engedni, s azt az abszurd ötletet is el­fogadni, hogy az órák egy részét a tanulók tartsák. Végül persze mégis felülke­rekednek. mert ahogy telnek a hetek, a hónapok, az „ellen­állók” egysége megbomlik, már mindenki egyéni érde­két nézi. Más szóvál a reni­tensek épp olyan szolid bá­rányként ballagnak, mint a többiek. Emlegethetnénk a cselek­mény vérszegénységét, a tel­jesen jellegtelen szereplőket, a hivatásos és nem hivatásos szereplők csetlését-botlását, a lagymatag, az unalomig bőkezűen fűszerezett rit­must. Elszomorító ez a terje­delmes hibalista, de minden­nél sokkal bántóbb a gondo­lati, az eszmei megalapozat­lanság. amely a rombolást, a lázadást, a pusztítást vala­miféle nagy dolognak, kö­vetendő példának tartja, amolyan közösségi tettnek, amelyért érdemes kiállni. Sajnálatos a stáb pedagógiai járatlansága, teljes gyakor­lati tájékozatlansága. Ha hú­zódoztak a késtégkívül időt igénylő felkészüléstől, akkor szakértőktől kérhettek volna tanácsot. Így viszont ma­gukról állítottak ki nem ép­pen hízelgő bizonyítványt, megkérdőjelezve jó szándé­kúnak ígérkező vállalkozá­suk hitelét is. Az se szívde­rítő, hogy ennyire idegen tőlük a hétköznapok világa, minden valamire való érték forrása. Ezt kell meglátni, ezt illene eszközökkel meg­jeleníteni. Természetesen fe- lélősségtudattól vezérelv’, s a tanulságnyújtás igényével. Milyen kár, hogy az ilyes­féle törekvéseknek még a nyomát sem fedezhettük fel... A múlt héten mutatták be Szörényi Rezső Boldog szü­letésnapot, Marilyn című filmjét is. Pécsi István A hatvani Szokolay-estrőE A Hatvani Galériában va­sárnap rendezték meg Szo- kolay Sándor Kossuth-dfjas zeneszerzőnk, a Vérnász és Hamlet című operák zene­költőjének szerzői estjét. A szerzői est anyaga csak a fellépő zeneszerző alkotá­saiból kötött csokor szokott lenni Szokolay azonban té­vés egyéniség is. Lebilincse­lő közvetlenséggel vezeti elő azokat a színes összekötő­szövegeket, amelyek nem­csak bevezetik, de indokolják -is mindazt, amit az alkotá­sok az ő életéből, teremtő munkájából közönsége elé akarnak tárni. így kalauzolt el abba a régi családba, ahonnan ő mint gyermek ki­nőtt, s abba is, ahogyan a köréje sereglett öt gyer­mek között — mert öt gyer­mek apja — családtagnak ér­zi magát. És főként abban a harmadik értelemben is. aho­gyan a család által megült és megtartott ünnepeket, je­les napokat, a karácsonyt, a szilvesztert, az. újévet, a hús- vétot, tehát az örömet, és t pozíció megírásakor feltá­madt a szerzőben. Naiv báj és jókedv tükrö­ződött a s;' ités_ és névna­pi köszöntóoen, a Kiolva­sókban, ahogyan azokat Fa­ragó Laura előadta; ugyan­csak ő mutatta be az Újévi kántát is. amely az élet múlandóságát és el-elvetélő jobbulási szándékunkat rög­zítette bennünk. Az is a családi összetarto­zás és szeretet igen erős, napjaink érzelemszegény vi­lágában eléggé nem dicsé­rendő érzését és értékét nö­velte, hogy a szerzői esten a zeneszerző bátyja, Szokolay Károly és fia. a Móricz-ösz- tondíjas Szokolay Zoltán ver­seit adta elő Monori Zoltán. A szerzői est meglepetése volt az a két középkori bal­lada. amit Faragó Laura énekelt el. a tragikus és vá­gyódó szerelem felhangjait hangsúlyozva. Mintha ez a szám is voksolt volna abban a vitában, ami ma folyik országszerte á szakmában: hogyan is kell előadni az Faragó Laura Szokolay-számokat ad elő. A kíséretben a szerző fia, Szokolay Balázs is közreműködik (Fotóz Szabó Sándor) az ünnepek diadalmas drá­máját, zenéjében, mondókéi­ban, derűs, vagy áhitatos hanghordozással örökíti meg. A zeneszerző bizonyítási tételei szívhez szólóak. Rög­tön azzal kezdte a műsort, hogy fiát, Balázst, a zongo­raművészt leültette a zon­gorához, és s gyerekkorában írt számokból adatott elő ve­le. Ezek idézték a fénnyel átszőtt éveket, amikor még nem volt nehéz munka bol­dognak lenni. A Zongora-szonatina már a zeneszerző egyéniségére, azokra a bizonyos karakter­jegyekre utalt, amelyek ná­la a formanyelv alapjait is jelentik egyben. A Csivitelő, a Zenélő óra, a viharos vo- natrobogást., a ránk törő és tőlünk távolodó dübörgést utánzó szám is szinte láttat­ta az emléket, amely a kom­igazán népi foganta fás ú da­lokat? A zeneszerző mintha csak erezte , volna, hogy ezek a megszólaltatott és formátu­mához képest mégiscsak zenei apróságok nem adják ki a profilt, amit a mai ze­nei életben ő jelent, eléne­keltette Faragó Laurával a Glóriát, a hit és az áhítat patetikus, erőteljes himnu­szát, ahol a liturgikus latin szöveg az ő sajátos dallam­világát, az apró részletekben is kimutatható drámai hevü­letét kapta ékességül. A Hatvani Galériát dicsé­ret illeti, hogy fürge figye­lemmel fedezte fel azt a le­hetőséget, amely akár a jubi­lánsnak, akár inkább az operaszerzőnek szólt, Szo­kolay Sándort elhívta a hat­vani publikum elé. Farkas András Szürke Katonafotók . Szeretem a dokumentuip­filmeket — a jókat, ame­lyek hitelesek és igazak. Az egyik ilyen volt tavaly a pé­csi Körzeti Tv-S#túdió alko­tása, a Katonalevelek. A Don-kanyarból hazaérkezett írásokat és a kusza betűkön keresztül felvillanó sorokat dolgozták fel a celluloidsza­lagon, megrázó, erővel. Amikor egy héttel ezelőtt a televízió műsorai között felfedeztem, hogy újra je­lentkeznek a témával, nagy lett a kíváncsiságom, .vajon mi újat mondanak el az ak­kori eseményekről. Érzése­met csak tovább táplálta a rendező nyilatkozata, amely szerint a vidám fényképe­zéstől a döbbent borzalomig eljutó alkalmi fotósok bel­ső változásait akarja feltár­ni 45 perces müvében. Hit­tem neki, hiába... Azt mondanám, hogy a „fotók” csak megkésett és halovány illusztrációi lettek az egy évvel előbbi front­leveleknek — mondanám, ha nem élne bennem a tisz­telet azok iránt, akik végül is a film kockáin vallottak drámai élményeikről —, s mégis mondom, mert más kalaplevéve tisztelegni öelőt- tük, és más egy nem sike­rült, utánérzésekkel teli film előtt. Szeretem a dokumentum­filmeket, a jókat, a hitele-i seket és az igazakat. (szilágyi) A nürnbergi per Az elmúlt1 héten a tele­vízió kettes műsorában vetí­tették A nürnbergi per című francia dokumentumfilmet. Üj információt alig adha­tott azoknak, akik a máso­dik világháborút személyes, gyötrő, soha nem feledhető tapasztalatokból, vagy akár a bőséges szakirodalomból ismerik. A film puritán eszközei­vel — ahogyan a nürnbergi pártnapoktól, a Wermacht- csizmák félelmetes ünnepi felvonulásain, a haláltábo-’ rok iszonyatán keresztül ve­zetett a tárgyalóteremig — úira megfogalmazta a dön­tő kérdést; a soha el nem évülő morális felelősség kér3 dését. Az antifasiszta koa-, líció bírái előtt ugyanis Her4 mann Göringtől kezdve Rib- bentropig Hitler minden társa vétlennék érezte ma­gát Európa és a világ fél évtizedig vívott haláltusájá­nak okiban. A film érdeme is, hogy a Nürnbergi Nem­zetközi Bíróság nem a győz­tesek bosszúálló eszközrend­szerévé, hanem a történe­lem ítélőszékévé vált. Vilá­gosan megfogalmazva, hogy az emberiség ellen elkövet tett bűnökért előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül felelni kell. (szigethy) Az a szép fényes nap Nem véletlenül került az ünnep estéjén képernyőre ez a film. A magyarság nagy történelmi sorsfordulóit gya­korta hasonlítják a honfog­laláshoz: S valóban, a ha­tárhelyzetekben ugyanaz a vissza-visszatérö kérdés: el­pusztulni vagy megmarad­ni. Ezeket kutatva írta meg Szabó Magda ezt a művét, önmagában módszere nem új. Főszereplőit, akik leg­közelebb állnak a „tűzhöz”, belegyömöszöli egy túlontúl is egyszerű képletbe. Három nemzedéket, három külön­böző típust láthattunk, s kö­zülük természetesen a leg­életrevalóbb győz. A törté­net lényege: Vajk megke- resztelkedett — lett belőle I. vagy Szent István — mi, magyarok, több-kevesebb sikerrel „átevickéltünk” né­hány évszázadon. Amíg ez a folyamat zajlott a szemünk előtt, nem volt izgalmas a história. Inkább valamiféle eljátszott történelemórára emlékeztetett. Az is maradt volna, ha a kínosan unal­mas, bár hullákban bővel­kedő cselekmény nem ér el- 20. Csak ezt hallottam, aztán gyorsan el is men­tek, mert hogy jön a körzeti orvos. Na tényleg, hát azóta meg nem láttam. Talán az orvos adott be ne­ki valamit, injekciót, vagy mit, aztán attól biztos job­ban lett és elaludt. Mert hogy egész éjjel nem alud­tak egy szemet sem, azt mondja Hankóczyné. Jaj, de az az asszony is milyen rosz- szul néz ám ki! Ekkor, 10 óra 25 perckor a ház kapu ián kilép a gond­nok, pontosabban a gond- | nakBŐ bajé, keaebe» egyéor tócsomagtartóval, és kezdi fölszerelni a fehér Ladára. Az asszonyok most ezt fi­gyelik, mégis valami kis mozgás van a ház előtt, s megfeledkeznek Andreáról és Hankóczyméról. — Na, úgy 'látszik,, hogy ezek már a költözködésre készülnék — int a gondnok felé a dédi. — Költözködésre? Elköl­töznek a házmesterék? Hát mikor jöttek ezek ide, há­rom éve talán? — El hát, nem is hallot­ta Tériké? Fölépült a szép, nagy házuk Alsógödön, azt' lióba került, de legalább másfél milliót megér, oda fognak kiköltözni. — Úristen, több mint egy­millió?! Hát honnan van ezeknek ennyi pénzük? Mert hogy a csőszerelői fizetésből meg az asszony gondnoki kétezer-kettős zázából nem, az biztos! — Jaj szegény, hét hon­nan, honnan?! Hát a kötés­ből! Azt mondják, hogy ez a kis asszony harmincezer forintot is összeköt egy hó­napban! Hogy a vásározók alig győzik elszállítani a kardigánokat, pulóvereket, annyit dolgozik. Már ketten is bedolgoznak neki a ház­ból, a másodikról az a kis begves szőke nő, meg az ötödikről a filmrendező fe­lesége, azok az összeállítók. A házmestemő csak köt, de egész nap zakatol a gép a pincében. Bele is betegedne, azt mondja, ha nem lenne ennyi munkája. Így aztán összejön a pénz. Számolja csak ki. egy évben több mint háromszázezer, három év alatt pont egymillió! Hát hogyne! — Na de akkor is, azt mindet félre tudják tenni? Élni is kell. és nekik is van két gyerekük. Az se fillé­rekbe kerül. — Na persze, Teri kém, de «Et, hagy a sond­noknő kétezer-kétszázas fi­zetése se annyit ér ám! Mert ők ezenkívül ingyen Jaknak, nem fizetnek közös költsé­get, nem fizetnek a gázért, vízért, fűtésért, villanyért, telefonért, ezt mindet a mi közös költségünkből fedezi a lakásszövetkezet, ahogy a fizetését is. Ha ezt összead­ja, akkor az a kétezerkét­száz már legalább négyezer­ötöt ér! Hát gondolja csak el! Nem olyan rossz állás ez! Na és mennyi áramot fogyaszt az a kötőgép egész nap? Ha azt nekik kellene fizetni! — Ez igaz. És hát ha el­költöznek, ki lesz a gond­nok? Az megvan már? — Hó, hó, de még meny­nyire hogy megvan, nagyon ügyes emberek laknak itt a házban, magá azt nem is gondolná, hogy mennyire ügyesek! Na most ide fi­gyeljen! Van itt a másodi­kon az a bajuszos fekete fiatalember, akinek az a fe­hér Moszkvicsa van. Az már megegyezett a szövetkezeti közgyűléssel, hogy a felesé­ge otthagyja a technikusi állását, elvállalja a házmes­terséget. és beköltöznek a gondnoki lakásba. (Folytatjuk) I egy párbeszédig, amely »élé mindent jóvátett. Ha más nem is hangzott volna el,1 csak Géza és Vajk összecsa­pása, már érdemes lett vol­na a tévé elé ülnünk. Itt va­lóban egyenlő erők mérkőz­tek, s a figurák elvesztették papírízüket; esendő embe­rekké váltak, vonzó, s távo­li időkben is visszahangzó féligazságaikkal. Inkább a szereplőkön múlott, hogy Géza felé billent a mérleg* Koncz Gábor kitűnő "alakí­tásában a/, ideológia és a valóság különbségeiré figye­lő reélpolitikus „nyerte még a csatát”. A feltűnően csú­nyán beszélő, halványabb Kovács Titusz nem hitette el Vajk országépítő megszál­lottságát. A többi szereplő nemigen tudta élettel megtölteni a nagyon is egysíkúan megírt figurákat; Sinkovits Imre vagy Polgár Géza, az óhit és a „revanspolitika” képvi­selői nem válhattak való­ban méltó ellenfelekké. Égy biztos: a részletek hiteleseb­bek, de az összkép csalóka. (gábor) Felhívjuk a televízióné­zők figyelmét, hogy a ki­adott műsortól eltérőén ma,, kedden este kilenc órakor az egyes csatornán Rakowski lengyel minisz­terelnök-helyettessel lát­hatnak interjút. Szerdán, szintén az egyes csatornán este kilenc órai kezdettel Alfonshow címmel vetítik kiváló művészünk parádés alakításainak csokrát. Ugyanaznap a kettes mű­soron a cannes-i filmfesz­tivál szédítő forgatagába vezet el bennünket Képes András riporter este nyolc­kor, majd a San Francis­co utcáin nyomoznak régi detektív ismerőseink. Csü­törtökön este nyolckor a IV. előtdóművész-feszti- válom találkozhatunk a magyar előadói gárdával, szombat délután az egyesen 17.25-kor a Videoton—Új­pest meccsen szurkolhat­nak. a focirajongók, este háromnegyed tízkor a ma­gyar siker sportág, a bif-í kózás Európa-bajnokságát ról közvetít a kettes. Vé­gül vasárnap az érzelmi sodrásával magával raga­dó „Az élet dolgai" cimd filmet láthatják 20 óra 4 pereket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom