Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A jészomszédság Jegyében „MAGYARORSZÁGGAL NAGYON JÓK A KAP­CSOLATAINK.” Kicsit ironikusan így is mondhat­nám: jobbak, mint történelmünk folyamán bármi­kor.” Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár fogalma­zott így a minap egy magyar újságíróval beszélgetve. Szinte már hagyomány, hogy a két ország államfér- fiainak találkozói alkalmával is elhangzik ehhez ha­sonló megállapítás, Ausztria és Magyarország viszo­nyát mindkét oldalon, de nemzetközileg is példamu­tatónak nevezik — példának olyan államok békés együttélésére, amelyek társadalmi rendszere külön­böző. Dr. .Willibald Pahr külügyminiszter mostani meg­beszélései, amelyeket Losonczi Pállal, Lázár György- gyel, Púja Frigyessel és más magyar vezetőkkel foly­tatott, jól tükrözték kapcsolataink jellegét: a barát­ságot a jószomszédságot, a kölcsönös tiszteletet és ru­galmasságot. Az eszmecserék során kifejeződött az a szándék, hogy e kontaktusok továbbra is szorosak legyenek, s tükröződött á kölcsönös, határozott óhaj a továbblépésre gazdasági, kulturális, turístaforgal- mi és egyéb téren. AMI A GAZDASAGOT ILLETI, mindkét országot hátrányosan érintették a világgazdasági fejlemények, amelyek a növekedés ütemére is mérséklőén hatot­tak. Ennek ellenére kedvezőek a lehetőségek az ♦együttműködésre. Számunkra örvendetes, hogy az Ausztriába irányuló magyar export az elmúlt évben nagyobb mértékben növekedett az onnan származó importunknál, így csökkent a kereskedelmi mérleg hiánya. Változatlanul fontos azonban tkivitelünk szerkezetének javítása. Ezt elősegíthetik a jól fejlődő kooperációs kapcsolatok: jelenleg 103 ilyen szerződés van érvényben, s további 90-ről folynak megbeszélé­sek. AZ OSZTRÁK KÜLÜGYMINISZTER budapesti saj­tóértekezletén hangsúlyozta, hogy Magyarország és Ausztria jószomszédi viszonya, a rendszeres látogatá­sok, konzultációk nem csupán a két ország érdekét szolgálják, hanem fontos hozzájárulást jelentenek az európai biztonság megszilárdításához. Egy olyan idő­szakban, amikor az enyhülési folyamat megtorpaná­sa tapasztalható, e kétoldalú kapcsolatok különösen jó támpontot jelenthetnek a több oldalú együttműkö­dés előmozdításához. Hozzátehetjük: ha a pozitív, konstruktív külpolitika talaján álló semleges Auszt­ria és az elvi békepolitikát folytató szocialista Ma­gyarország erőfeszítésein múlik, Európa nem szűnik meg a békés egymás mellett élés kontinense lenni. LACZIK ZOLTÁN Forró április AZ 1975—76-OS polgárhá­ború óta sohasem volt tel­jes vagy tartós a nyugalom Libanonban. Erre nincs is reális remény mindaddig, amíg egyfelől nem szüntetik meg a mélyreható belpoliti­kai válság okait, másfelől nem találnak méltányos megoldást a közel-keleti konfliktus alapvető problé­májára, a palesztin kérdésre. A kibontakozást mérhetet­lenül megnehezíti, hogy a libanoni és a közel-keleti válság szerves egységet al­kot, az előbbiben az utóbbi minden rezdülése, bonyolult, séga tükröződik. Követke­zésképpen a libanoni hábo­rús gócok felizzésa, a fegy­veres harcok fellángolása sohasem független a tógabb térségben észlelhető változá­soktól, térhódítási kísérletek­től, rendezési törekvésektől. Amerikai törekvések Ha a libanoni forró április okait kutatjuk, egyaránt ^ki­mutathatjuk belső és külső indítékait. A fejlemények megértését némileg megköny- nyiti, ha abból indulunk ki, hogy az új amerikai kor­mányzat, — miként Haig külügyminiszter egyiptomi, izraeli, jordániai és szaúd- arábiai látogatása is jelezte — olyan új közel-keleti stratégia kidolgozásán és el­fogadtatásán fáradozik, amely másodrendű kérdés­ként kezeli az arab—izraeli konfliktust, feltételezve, hogy a szovjet fenyegetés jelsza­HMM. április 3U., csütörtök vával egy táborba terelheti Izraelt és a reakciós arab rendszereket, katonai tá­maszpontokat létesíthet a térségben, a Közel-Kelet egészére kiterjesztheti az Egyesült Államok hegemó­niáját Haig egyelőre nem tudta meggyőzni az arab uralkodókat arról, hogy a szovjet fenyegetés veszedel­mesebb volna az izraeli ag­ressziónál. Hasonlóképpen azt sem tudta elérni, hogy Szaúd-Arábia és Jordánia csatlakozzék a zsákutcába jutott Camp David-i külön- alkuhoz, amely állandósítaná a palesztin nép jogfosztott- gágáí, törvényesítené Cisz- jordánia és Gaza izraeli megszállását. Az amerikai törekvések legfőbb ellenfele az izraeli agresszió és terjeszkedés há­rom közvetlen áldozata: Szí­ria, a palesztin ellenállási mozgalom és Libanon. A Camp David-i „béke” csak akkor -valósítható meg, ha sikerül a széles körű arab és nemzetközi támogatást élvező ellenfelek semlegesí­tése, kiiktatása. “Itt jut sze­rephez újra és újra a liba­noni hadszíntér, ahol mind­egyik ellenfél jelen van, de ahol egyúttal jelen vannak az amerikai—izraeli érdeke­ket készségesen kiszolgáló politikai-katonai erők is. ♦ * Zohlei provokáció az Áprilisi háborü azzal kezdődött, hogy a Kelet-Bejrútot és a hozzá kapcsolódó tengerparti-hegy­vidéki körzetet uraló falan- gisták Zahle térségében tá­madást indítottak az arab békefenntartó erők szíriai egységei ellen. Röviddel ké­sőbb ugyancsak heves hars LEMP-plénum Július 14-18. között tartják a párt IX. kongresszusát MOSZKVA: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán fo­gadta Japán moszkvai nagy­követét, Uomoto Toklcirót A találkozót a nagykövet kérte. Uomoto Tokiciro átnyúj­totta a japán kormány vá­laszát azokra a javaslatokra, amelyeket a Szovjetunió a közelmúltban tett a távol- keleti helyzet megjavítására vonatkozóan. WASHINGTON: Reagan első közszereplése a március végi súlyos sebe­sülés után kedden minden egyéb hírt háttérbe szorított az amerikai sajtóban, jólle­het ezen a napon a szená­tusban más fontos fejlemé­nyek is voltak: a szenátus hadügyi bizottsága zajtalanul ést különösebb vita nélkül jóváhagyta az Egyesült Ál­lamók történetének békeidő­ben legnagyobb katonai költ­ségvetését. ABU BHABI: Helmut Schmidt nyugat, német kancellár szaúd-ará- biai látogatását befejezve szerdán Abu Bhabiba, az Egyesült Arab Emírségek fővárosába érkezett. Az egynapos látogatás je­lentőségét jól mutatja, hogy az NSZK kőolajszükségleté­nek több mint hat százalé­ka az emírségekből szárma­zik. BEJRÜT Miközben Abdel Halim Khaddam szíriai külügyrhi- niszter reménykeltő tárgya­lásokat folytatott Bejrutban a libanoni állam és a kü­lönböző irányzatú politikai partok vezetőivel, az izraeli légierő gépei Zahle térségé­ben támadást hajtottak vég­re a Libanonban állomásozó arab (sziriai) békefenntartó erők állásai ellen, s lelőttek két élelmiszert szállító heli­koptert A szíriai kormány szóvivője az izraeli -kor­mányra és Izrael támogatói­ra hárította a felelősséget a katonai beavatkozás minden lehetséges következményé­ért. ' A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottsága azt javasolja, hogy a párt kilencedik, rendkívüli kong­resszusát július 14—18. kö­zött, tartsák meg, s a tanács­kozáson több küldött ve­gyen részt, mint az előző kongresszusokon. Ezzel az in­dítvánnyal kezdődött a poli­tikai bizottság referátuma, amelyet Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára ter­jesztett elő. a központi bi­zottság szerdán reggel meg­nyílt tizedik, teljes ülésén. „Még sohasem előzött meg kongresszust ilyen széles kö­rű érdeklődés. Mindent meg kell tenni, hogy a további előkészületek során is meg­őrizzük a párttagság magas szintű aktivitását” — mon­dotta Kania, majd utalt a LEMP nagy nemzetközi fe­lelősségére. A tizedik plénum, amely az előkészületek sorába tar­tozik, két fontos dokumen­tummal foglalkozik. Az egyik: „a szocialista demokrácia fejlesztésének, a párt által a szocialista építésben és az ország társadalmi-gazdasági helyzetének stabilizálásában játszott szerep erősítésének irányelvei”, a másik: „a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó változások és kiegészítések tervezete”. A halódik plénumon elfogadott politikai irányvonalat kép­viselő két dokumentum „még nyilván nem tökéletes, ugyanakkor megfelelő ala­pot jelent a párt régóta várt programjának kidolgozásá­ra”. Mint Kania mondotta, számos vita zajlik a pártban, „de az az akarat általános kifejezésére jut, hogy foly­tatni kell a társadalmi élet szocialista megújítását. Ezt kívánják a dolgozó emberek milliói”. „Nagyon rosszul alakul a gazdasági helyzet, nem telje­sítjük a terveket. Azzal kell számolni, hogy a nemzeti jö­vedelem jóval nagyobbmér- tékben csökken, mint arra korábban számítottunk” — mondotta Kania, maid rámu­> tatott: a válságos helyzet fő­ként az előző időszak hibái, a múlt évi rendkívül rossz termés miatt következett be. „Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a válság jelentős mérték­ben a gazdaság szét­zilálódásának, a mun­kafegyelem csökkenésének, a sztrájkoknak, és az elhú­zódó feszültségeknek a kö­vetkezménye is. Ezért a párt, a munkásosztály, és minden, az ország sorsáért aggódó ember elsődleges feladata a munka normális ütemének helyreállítása, a helyes gaz­dálkodás kialakítása”. Az előző, kilencedik plé­num feszült légkörben, egy figyelmeztető sztrájk után, és egy kilátásba helyezett ál­talános sztrájk előtt zajlot­tak le. „Kedvező, hogy a központi bizottság és min­den, felelősséget érző társa­dalmi erő álláspontjának megfelelően • az általános sztrájkra nem került sor”. Ezt általános megkönnyeb­bülés fogadta, ugyanakkor a Szolidaritás szakszervezet központi vezetői között vol-, tak olyanok, akik „nem tit­kolták elégedetlenségüket a sztrájk visszavonása miatt, és szembehelyezkedtek a szakszervezetnek azokkal a képviselőivel, akik tárgyal­tak a kormánnyal. Látnivaló, hogy vannak olyán emberek, akik a politikai kalandorság- ban nem ismernek határt, nem számítanak nekik sem az állam, Sem a munkások érdekei”. . Ugyanakkor a bydgoszczi-ügynék van két tanulsága. Az egyik, hogy a társadalom rendkívül érzé­kenyen reagál a jogrend megsértésének legcsekélyebb jelére is, a másik: túl ha­mar veszik elő egyesek a sztréjkfegyvert. A referátum a továbbiak­ban különösen fontosnak mi­nősítette a kormány és a miniszterelnök iránti bizal­mat, s azt a szejm által jó­váhagyott álláspontot, hogy a következő két hónapra fügesszék fel a sztrájkokat. „Mindent meg kell tennünk, hogy a kormány és Wojciech Jaruzelski miniszterelnök érezze a várt konkrét támo­gatását a helyzet javítására. Kiosztották az idei SZOT- dijakat (Folytatás az 1. oldalról) sének, szellemi gyarapodását nak segítése. Fokozott meg-, becsülésben kívánja részesí­teni a szocialista kultúra élenjáróit, mert a mai köve­telményeknek megfelelő színvonalon dolgozni és nap-; jaink sorskérdéseiben eligat zodni csak korszerű művelt.; séggel rendelkező embereid képesek. Az irodalmi, művét szei útkeresések változatost sága akkor értékes, ha a vat lóság teljesebb kifejezésé­nek szándéka vezérli. Ezért a szakszervezetek támogatt ják azokat, akik a máról ért-í hetően beszélnek.'Akik őszin­tén szembenéznek életünk bonyolultságával, azokkal a. nehézségekkel is, amelyeto visszaszorításáért napjaink.; ban társadalmunk küzd. A1 szakszervezetek a jövőben is elősegítik, hogy a szocia­lista elkötelezettségű művé­szi alkotások gyorsan just sanak el a dolgozó emberekt hez, mind szorosabbá válja­nak a munkások és a művé­szek kapcsolatai — mondot­ta. Végül további sikereket kívánt a kitüntetetteknek. A kitüntetéseket Gáspár Sándor , adta át. Az 1981. évi SZOT-díja­sok: Bán János, riporter, Bo­dor Tibor színművész, Bre- tus Mária — Hetényi János táncművészek, Dajka Mar­git színművész, Dárday Ist­ván—Szalai Györgyi író­rendező páros, Dobrai István karnagy, Fabók Gyula fes­tőművesz, Gábor Móric fes­tőművész, Kállai Ilona szín­művész, Lukács Ervin kar­mester, Marosán György, író, Maróti Lajos, író, Pal­los Béla karnagy, Papp Ist­ván vezérigazgató (Videoton)J Pintér István tudományos fő­munkatárs (Párttörténeti Inté­zet), Rapc.sányi László ripor­ter, Sas Elemér fizikus, So­mogyi József szobrászműJ vész és Szörényi Levente— Bródy János könnyűzene­szerzők. Az ünnepség után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Libanonban Halálos ítélet 220 török szélsőjobboldalira eokat provokáltak a főváros keleti és nyugati részét el­választó tűzszüneti vonal mentén. A több száz halálos áldozattal „hitelesített” ösz- s zees apások révén azt köve­telték, hogy vonják ki az országból, azaz váltsák fel ,ENSZ-csapa tokkal az arab békefenntartó erőket. Ezt a követelést sietve magáévá tette az izraeli, az amerikai és a francia kormány, az arab országok azonban Li­banonnal együtt elutasítot­ták. Különösen hevesen elle­nezte a libanoni válság nem­zetközisítését Szíria, a pa­lesztin ellenállás és a liba­noni haladó erőket egyesítő nemzeti mozgalom. Miért? Mert kilógott a lóláb: a szi­rmai csapatok kivonása azok­nak szívügye, akik szeretné­nek leszámolni az így ma­gára maradó palesztin el­lenállási mozgalommal, a li­banoni nemzeti-hazafias erőkkel. A zahlei provokáció .célja eleve az volt, hogy az északról támadó falangisták Izraellel és a déli határöve­zetet bitorló Haddad-féle jobboldali milicistákkal kar­öltve bekerítsék, felmorzsol­ják a palesztin-baloldali szö­vetséges erőket. A nemzetköziesítés kísér­lete most kudarcot vallott, de a húsvétra időzített újabb falangista provokációk, vala­mint a dél-libanoni városok ellen intézett izraeli-jobbol­dali támadások sorozata azt bizonyltja, hogy az amerikai stratégák helyi ügynökei nem mondtak le a döntő le­számolásról. Tovább nehezí­ti a helyzetet a libanoni ál­lamvezetés felemás, jobbra húzódó magatartása, s az. hogy a kormánycsapatok egy része a falangisták oldalán lépett harcba az szíriai bé- ketfenntartó erők ellen. Izrael beavatkozása TUDNI KELL, hogy Izrael nemcsak a Haddad őrnagy dél-libanoni milíciáit támo­gatja, hanem északon is részt vesz a falangisták fel­fegyverzésében, kiképzésében. Begin kormánya feltétlen kötelezettséget vállalt a „li­banoni keresztények” meg- védelmezésére, akik cserében tudatos provokációkkal az „elkerülhetetlen” izraeli beavatkozás feltételeinek megteremtésén mesterked­nek. Nincs kizárva, hogy áp­rilis elején éppen a - közel- keleti presztízsét építgető Washington tartotta vissza a zahlei bevetésre készülő izraeli csapatokat. A Palesztin Nemzeti Ta­nács Damaszkuszban megtar­tott áprilisi ülése nyomaté­kosan állást foglalt Szíria, a palesztin ellenállás és a libanoni hazafias erők szö­vetségének erősítése mellett. Ez a szövetség, ugyanis a leg­fontosabb garancia arra, hogy kudarcba fullad a pa­lesztin probléma libanoni lik­vidálására szőtt összesküvés. Mert amíg létezik a palesz­tin nép egyedüli törvényes képviselője, a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet és an­nak fegyveres ellenállási mozgalma, addig nem lehet esélye a Camp David-i vagy a jordániai megoldásnak, addig folytatódik a harc a palesztin nép önrendelkezési, államalapítási jogáért. E harcnak felbecsülhetetlen erőt kölcsönözne a libanoni nemzeti megbékélés, a hat éve tartó belpolitikai válság tárgyalásos rendezése. A fa­langista erők Izraellel kar­öltve azonban éppen ezt akarják megakadályozni. Bej rút, 1981. április B*cz Sándor ANKARA: A szélsőjobboldali nem­zeti mozgalom pártjának 220 tagjára kér halálos ítéletet a török katonai ügyész pár nap múlva, amikor perük megkezdődik — derül ki az Ankarában szerdán nyilvá­nosságra hozott vádiratból. A vádlottak között van, a szervezet elnöke, Alparslan Türkes, aki régebben mi­niszterelnök-helyettesi tiszt­séget is betöltött a török kormányban. Az ügyész rá is halálos ítélet kiszabását kérte. A vádirat az állam elleni fegyveres lázadás, és az al­kotmányos rend megdöntésé­LONDON: Peter Sutcliffe a szerdai tárgyaláson beismerte: ő volt, az, aki a „yorkshire-i has- felmetsző” néven évekig ret­tegésben tartotta Észak- Angliát. A bíróság kérdésére Sut­cliffe „bűnösnek” vallotta magát. Ám 13 nő ellen elkö­vetett gyilkosság és további hét nő elleni gyilkosági kí­sérlet vádja alól, úgy igye­kezett kibújni, hogy — fel­tehetően ügyvédje tanácsá­ra •— azzal érvelt: tetteit a „csökkent beszámíthatóság állapotában” követte el. Peter Sutcliffe szavai sze­rint: „nem vagyok bűnös a gyilkosságban, de bűnös va­gyok a csökkent beszámítha­nek kísérlete miatt vonja felelősségre a. nemzeti moz­galom pártjának 498 tagját, illetve szimpatizánsát. Az ál­taluk szított politikai erő­szak mintegy ötezer áldoza­tot követelt. A halálos ítélet lehetőségével szembenéző személyek között Türkesen kivül a szervezet 15 végre­hajtó bizottsági tagja szere­pel. A vádlottakat a múlt szeptemberfkatonai hatalom- átvétel után tartóztatták le. A török katonai ügyészség a hatalomátvétel óta már több száz személyre kért ha­lálos ítéletet, de eddig csak négy embert végeztek ki. tóság állapotában elkövetett emberölésben”, Az államügyész el is fo­gadta volna Sutcliffe nyilat­kozatát, de a tárgyalást ve­zető bíró másként határo­zott: esküdtszéken kell dön­teni arról valójában miben is bűnös a vádlott. Az esküdtektől függ tehát, milyen ítélet váf a „fiasfel- metszőre”. Ha elfogadják, hogy tetteit „csökkent beszá- mithatóság állapotában” kö­vette el) akkor a bíróság fel­tehetőleg elmegyógyintézet­be utalja. Ha azonban gyil­kosnak mondják ki. akkor Sutcliffe-re valószínűleg élet­fogytiglani fegyházbiiníetés vár. Angliában nincs halál- büntetés. Esküdtekül függ, milyen íléiel vár a „haslelmelszőre 71

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom