Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
A szüzei menyegző Sütő András drámája a Nemzeti Színházban Sütő András új drámáját, A szuzai menyegzőt a Tisza- táj 1980 júniusi számában olvashattuk és alig pér hónap múltán (dicséretes gyorsasággal) tűzte műsorára a budapesti Nemzeti Színház. Már megszoktuk, hogy Sütő drámái a hatalom és az egyén morális-tragikus konfliktusairól szólnak. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel drámai trilógia méltó követője a legújabb mű. Sőt A szuzai menyegzőben a konfliktus már kevésbé egyéni; Sütő egy nép drámai küzdelmét ábrázolja és a népek asszimilációjának kérdéseit boncolgatja. A dráma Nagy Sándor pánhellén birodalomépítésének ahhoz a pillanatához nyúl vissza, amikor Ale- xándrosz legyőzte a perzsa birodalmat, meghódította Kis-Ázsiát, Föníciát, Phry- giát, Egyiptomot, Perszepolist és Szuzát. E soknemzetiségű birodalomban így imádkoznak : „Isteneknek hála légyen, / hogy nem barbárnak születtem, / nem perzsának, más nyelvűnek, hanem örökéletű hellének, evőé!” Nagy Sándor azt tervén. hogy a levert népeket nemcsak katonailag és ad- minsztratív módon, hanem lelkekben is egyesíti a szuzai menyegzővel (ahol tízezer görög katona kél egybe tízezer perzsa lánnyal) és egy új nép magját így kívánja elültetni. Ez az asszimiláció azonban eleve kudarcra van ítélve. A hatalom félelmetes stratégiájának ketten állnak ellent: Pármenlon, Sándor barátja és Bétisz, várában maroknyi perzsával. Így a Balkay Géza és Szirtes Ágnes történelem mégsem úgy történik, ahogy Alexándrosz előre diktálja. Mert Sütő András nem hőskölteményt, vagy történelmi tablót írt, hanem t- divatos szóval élve — kettős csavarintást alkalmaz: „mi történt holnap hajnalban” idősíkok és események váltakozásával történelemfilozófiai drámává mélyíti a menyegzőt. A Nemzeti Színházban vendégként rendező Rliszt József elsősorban Sütőnek ezt a hatalomtól eltorzult uralkodói megszállottság rajzolatát emeli ki. Néha túlzottan is utalva analógiára, és ismerőssé téve egy-egy „kiemelkedő” hatalmi személyiség jellemét. Mégis azt kell mondanunk, hogy hosz- szú idő után ez az előadás Huszt József egyik legjobb munkája, régi. nagy kecskéméi sikereire emlékeztető. Hosszabb elemzést érdemelne, hogy a félmeztelen lakájok. a zenei aláfestésül szolgáló modern tangó menynyire eredeti ötlet (lásd: Hernádi—Jancsó: Hasfel. metsző' Jack) és mennyire bacchanáliát vagy egy erőszakos menyegzőt idéző. Csányl Árpád játéksíkokat jól működtető díszletei és Schäffer Judit jelmezei viszont kitűnően szolgálják a drámai mondandó jobb megértését. Az utóbbi időben (egy-egy előadás kapcsán) sók vád érte a Nemzeti Színház színészeit, hogy többfajta játékstílust produkálnak. Most ennek nyoma sincs: sablonoktól mentesek a reme- kebbnél remekebb színészi alakítások. A fiatal főhős — Pármenion — szerepében Balkay Géza igazán most érett meg a „nagy” feladathoz. Partnernője, Szirtes Ágnes is valójában most bizonyította, hogy klasszikus veretű szöveghez is van tehetsége. Sinkovits Imrét régen láttuk ilyen felszabadultnak, és Bétisz megformálása az előadás jelentős alakítása. A három helytartó — Bessenyei Ferenc, Avar István, Gelley Kornél — pátosz nélküli, veszedelmes figurákat alakítanak. Az előadás meglepetése Izsóf Vilmos, aki az intrikus orvos szerepében egyéni, és Farkas Zsuzsa Szuzia alakjába tőle eddig szokatlan (alig feltételezett) színt és játékot csempészett. Deák Attila Hz érettségi vizsgák menetrendje A középiskolákban végző diákok már csak három hétig vesznek részt a tanórákon ebben a tanévben: május 9-én búcsúznak az alma matertől. Május 18-án kezdődnek az érettségi vizsgák a gimnáziumokban . és a szakközépiskolákban is. A minisztéri utasítás szérint a gimnazistáknak magyar nyélv- és irodalomból — a nemzetiségi gimnáziumokban a nemzetiségi nyelvből és irodalomból is — matematikából, idegen nyelv, fizika, kémia, biológia, földrajz közül választható tantárgyakból, és ez évtől történelemből is kell érettségizniük. A szakközépiskolások magyar nyelv, és irodalomból, történelemből, a szaktól függően szakmai elméletből és a szakok zömében szakmai gyakorlatból, valamint egy kötelezően választott közismereti tantárgyból érettségiznek. Az érettségi menetrendje szerint május 18-án, hétfőn a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban is magyar nyelv, és irodalom-dolgozatot írnak a végzősök. A gimnáziumokban kedden matematika, szerdán délelőtt orosz, délután angol és olasz nyelvi, csütörtökön délelőtt fizika-, délután francia és latin nyelvi, pénteken délelőtt kémia-, délután német, spanyol nyelvi, szombaton délelőtt biológiai dolgozatot írnak. A szóbeli vizsgák június 9—22. között lesznek. A szakközépiskolákban május 19-én és 20-án a szakmai elméleti tantárgyakból készítenek dolgozatot. Május 21-én, csütörtökön matematika-, 22-én. pénteken pedig a kötelező idegen nyelvi dolgozatot írják. Ezt követően szervezik a szakmai gyakorlati vizsgákat. A szóbeli vizsgákat itt is június 9. és 22. közötj; tartják. Az érettségi-felvételi közös dolgozatokat május 25- én és 26-án írják a középfokú iskolákban. A dolgozók gimnáziumában június 1-én kezdődnek az érettségi írásbeli vizsgák. (MTI) Nemzetközi bábfesztivál Kilenc külföldi és tíz hazai együttest várnak Békéscsabára a júniusban sorra kerülő 6. némzétközi bábfesztiválra, amely hagyományosan a gyermekeknek játszó bábegyüttesek legnagyobb magyarországi fóruma. A Szovjetuniót a Jere- , vám Állami Örmény Bábszínház, Indiát ahmédabadi, Angliát birminghami együttes képviseli, rajtuk kívül tftég jugőszláviái, csehszlovákiai, lefigyél, NDK- és NSZK-beli, valamint svájci csoportot hívtak meg. A hazai együttesek közül a vendéglátó békéscsabai Napsu- gár-on kívül a budapesti Astra, a kecskeméti Ctrófea, valamint kaposvári, szombathelyi, kiskőrösi, makói, balatonfüredi, bárándi' és sümegi csoport mutatkozik be. ©ÜSS* 1981. április 23., csütörtök 33. — És mibe kerül egy ilyen nagy lakás. Ábrahám elvtárs?! — érdeklődik most még élénkebben a Ladás úgy, hogy hanyatt fekve félméternyit kijjebb kúszik a Skoda alól, — Szövetkezeti lakás ez is, úgyhogy a vételára így a tanácson keresztül három- száznyolcvankilencezer forint. Mert amúgy az értéke egymillió. Kerek egymillió! — Mennyi beugrót kell fizetni? — Beugrót, minek? Hát befizettem én már ide 63 000 forintot! Ezt leadom a tanácsnak, azt meg megkapom helyette. Levonnak kopásra 16 000-et, de 47 000-et akkor is beszámítanak! Aztán meg kapok még 140 000 Ft szociális segélyt, ugye gyere- kenként 30 000-et, meg 20 000-et a feleségemre, merthogy gyesen van, és ezt is leszámítják. Úgyhogy marad csak valami 200 000 Ft törlesztés. Na, de 35 évre! Hát mit érdekel az már engem?! — Azért a rezsije csak több lesz — akadékoskodik az IM-es Trabantos, akiben már dolgozik egy kis irigység, és legalább némi elégtételt szeretne hallani. — Több. persze hogy több! De nehogy azt higgye ám, hogy annyival, amennyivel nagyobb meg jobb a lakás. Havonta valami 1600 Ft. Mert 455 a törlesztés, 519 a „Teljes birtokában lenni a nyelvnek../' (Gondolatok az iskolákban folyó anyanyelvi nevelésről) A MAGYAR NYELV hete alkalmából megyénkben is hangzottak el tudományos és ismeretierjesztő előadások. Iskoláinkban a hétköznapok munkájában is jelen van anyanyelvűnk, hiszen minden tantárgy anyaga ennek szavaiból fogalmazódik meg: magyarul folyik a nevelés, a tanítás, az ismeretszerzés. A magyar nyelv hetének előadásai, amelyek most Heves megye számos községébe, sok iskolájába is eljutottak, egyre szélesebb körökben szeretnék fölkelteni az érdeklődést és a felelősséget anyanyelvűnk iránt. Ez az évről évre visszatérő alkalom — a magyar nyelv hete — nemcsak ünneplése nyelvünknek. hanem számvetés is magunkkal: társadalmunk és iskoláink, pedagógusok és tanulók, s gz egykori diákokból lett mai felnőttek, jól élnek-e anyanyelvűkkel? ' Élőszóban és írásban milyen a nyelv- használatuk? Himnuszunk költője, Kölcsey Ferenc. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című prózai művében — 1837-ben — részletesen kifejtette, hogy az igényes élőszóbeli nyelv- használat, a „szónokság” fontos része és eszköze a szabadságnak: „Szó szavat húz maga után: élő tanácskozásban fejük ki, s tartik fenn a szabadság szelleme; s jaj a nemzetnek, mely írott parancsokat némán olvas, s vakon engedelmeskedik!" Kölcsey gondolatait továbbszőve azt mondhatjuk, hogy a társadalmi és az egyéni szabadság azáltal válik igazán valósággá, ha beszédben is, írásban is jól, szépen és hatásosan tudjuk kifejezni magunkat, s egyúttal a művelt érvelést, vitatkozást is elsajátítjuk. Mindez azonban nem képzelhető el anyanyelvi műveltség nélkül, az anyanyelvi műveltség pedig elképzelhetetlen az iskoláink szorgos, mindennapi anyanyelvi nevelőmunkája nélkül. KÖLCSEY SZERINT arra kell törekednünk, hogy „kedves ha jlékonysággal, gazdag változékohysággal” tudjuk használni a magyar nyelvet, úgy, hogy az „szívre és lélekré erőben munkálva” gondolataink és érzelmeink akaratunktól függő jó tolmácsa legyen. Az akkor még igen fiatal Kölcsey Kálmánnak örökké emlékezetes módon lelkére kötötte a költő: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatalan dolog: s ki ez utolsóért nem buzog, a közös költség, és 600 a fűtés. Aztán ehhez jön még ugye a villany, gáz, telefon. Na dehát... Mindenki gratulál neki, és most már hagyják, hadd menjen fel, és mondja el a feleségének is az örömhírt. Együtt száll be a liftbe a tanárcsaláddal, s minthogy ők az ajtószomszédok is, a büszke beszámolót megtoldja egy meghívással. — Majd ha beköltöztünk, eljönnek hozzánk a tanár úrék, és megnézik azt a lakást! Majd meglátják, hogy micsoda kilátás van onnan! Egyenesen a margitszigeti állatkertre! És tudja, szomszéd úr, miért örülök én még ennek a lakásnak? Hogy a gyerekeim már nem Ilyen prolikörnyezetben nőnek fel! A lift kattanva áll meg a hetediken, és a tanárnak ugyancsak erőlködnie kell, hogy úgy tegyen, mintha nem hallotta volna ezt az utolsó mondatot. ESTE HÉT ÓRAKOR valóban megkezdődik a fáklyás felvonulás. Már teljesen sötét van — hiába volt még napközben nyári meleg. azért csak ősz ez már. a korai sötétedésből is látni — jól érvényesül hát a fáklyák egybefolyó lángja. Különösen innen, a panelház ablakaiból. A tűzfolyó felkanyarodik az Árpád-hidra, eltűnik a margitszigeti bejáróban, ott két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog.” Ez az emberi és hazafias kötelesség az alapja az iskoláinkban folyó anyanyelvi nevelő munkának. Nem csupán a nyelvtan és a helyesírás megtanításáról van szó. (ami: a tanítók és a magyartanárok feladata), hanem gokkal többről: arról, hogy a tanulóknak — a majdani felnőtteknek — egész nyelv- használatát minden tantárgy óráin, s az iskolák egész oktató-nevelő munkája segítségével emeljük a mainál magasabb szintre. Természetes, hogy maga a magyartanár a heti néhány magyar nyelvi és irodalmi órán csak az alapvetést tudja elvégezni. Az erre épülő anyanyelvi nevelés az iskola minden pedagógusának közös feladata Közös a felelősségünk a magyar nyelvért, hiszen minden tantárgy anyaga ezen a nyelven szólal meg az iskolában, ezen a nyelven szólva formáljuk a tanulók személyiségét, ezen beszélnek a tanulók is egymással és szüleikkel, A magyar nyelv mindnyájunké, az érte való felelősséget is tehát éreznie és vállalnia kell az egész iskolának. NYILVÁNVALÓ, hogy a tanulók beszéd- és íráskultúrája, anyanyelvi műveltsége csak úgy fejlődhet egészségesen, ha a történelem, a matematika, a földrajz, a testnevelés, az ének és minden más tantárgy óráin is nyelvileg helyesen, szépen beszélnek a pedagógusok, és helyesírási hibák nélkül írnak a táblára. Pedagógus szájából is hallani néha ilyen beszédet: „ha a 100-at elosszuk” (He- l.yesen: elosztjuk), „nem-e látta” (Helyesen: nem látta-e), „egyenlőre nem tudom” (Helyesen: egyelőre, -n nélkül), „mondanák neked valamit” (Helyesen: mondanék). Egy régi szám- tanórán, ahol húsz évvel ezelőtt — osztályfőnökként látogattam, a mennyi kérdő névmást menyi alakban írta fel a táblára a tanárnő, s ilyen helyesírási hibával került be ez a szó a tábláról másoló tanulók dolgozatfüzetébe is. Pedagógusaink nyelvhasználatára persze nem jellemzőek az efféle nyelvi hibák, de el kellene érnünk, hogy ilyeneket egyetlen pedagógus se kövessen el, sőt az ilyen hibákat tanulóik beszédében és írásában se hagyják megjegyzés nélkül. A nyelvi igényesség tekintetében egyetlen tanító vagy tanár aztán áttérve a visszafelé jövő sávba, ismét felbukkan a híd közepén. A rendőrök leállítják a forgalmat, hogy szabad utat biztosítsanak a felvonulóknak, a tűzoltók pedig készenlétben állnak, hogy szükség esetén beavatkozhassanak. Tehát végül is sok felhajtással jár, és egyáltalán nem olcsó mulatság egy ilyen fáklyás felvonulás. Úgyhogy ebben nem volt igaza a buszsofőrnek, aki csak ennyit rhondott az útvonalmódosításra felkérő rendőrnek: ..Fáklyásmenet?! Olcsó játék hülye gyerekeknek ?!" Ahogy a visszatérő felvonulók a Váci útról befordulnak az Árpád-híd Étterem elé, áthaladva a villamossíneken és az úttesten, az egész lángoló menetoszlop a SZOT-székház üvegablakaiban tükröződik, s minél közelebb ér az est; műsor színhelyéhez, tükörképe is annál magasabbra kúszik. Itt már rendező gárdisták, rendőrök és tűzoltók futkosnak a fáklyások között, A tűzoltók kezében vízzel teli vödör, azokba kell belemártani az égő csonkokat. Szép lassan ki is alszik mindegyik, s a szélső panelház bejárata elé emelt színpadot már csak a reflektorok világítják meg, S ebben a pillanatban felbomlik a rend, megbomlik a fegyelem, (Folytatjuk) sem lehet közömbös, de éhnél is többre van szükség: nevelőtestületi összefogásra, a mainál eredményesebb anyanyelvi nevelés érdekében. Erre annál is inkább szükség van, mert a magyar nyelv és irodalom tantárgy heti óraszámát az általános iskolák 7. és 8, osztályában az új tanterv szerint 20 százalékkal csökkentették (a korábbi heti 5 óráról heti 4 órára). A középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben is igen alacsony ennek a tantárgynak az óraszáma. VANNAK EREDMÉNYEINK az iskolai anyanyelvi nevelésben, de súlyos gondjaink is akadnak, ha megvizsgáljuk az országos helyzetképet. Aggodalomra ad okot például az, hogy a tanulók nagy részének helyesírása az érettségi vizsgáig sem ér el megfelelő szintet, legalábbis ahhoz képest, hogy aki az általános iskolában nyolc évig, s azontúl a középiskolában még négy évig foglalkozott a magyar nyelvtannal és helyesírással annak lényegében hibátlanul kellene írnia. (Próbát tettem elég sok nemrég érettségizett fiatallal: a nagygyűlés szót csak 50 százalékuk, az eddzük igealakot — mondatban — csak 25 százalékuk tudta helyesen leírni.) Persze az iskolai .helyesírás-tanítás hatékonysága nemcsak a pedagógusok és tanulóik munkájától függ, hanem az iskolát körülvevő szélesebb társadalmi környezettől is, amelynek számos tényezője nemegyszer az iskolai erőfeszítések ellenében működik. Legutóbb Fábián Pál tette szóvá a Magyar Nyelvőr című folyóiratban, hogy az utóbbi évtizedben országszerte romlott nálunk a helyesírási színvonal: minden iskolatípusban és minden fokon. Fábián Pál tanulmánya részletesen elemzi ennek okait. Szerinte „nem szabád hallgatni arról sem, hogy társadalmunkban bizonyos negativ jelenségek is felütötték a fejüket: általában romlott a munkához, a fegyelemhez való viszony, s ez a fáradságot, figyelem-összpontosi- tást igénylő helyesírásnak mind tanítására, mihd ta- tanulására nézve kedvezőtlen légkört jelent.” (Magyar Nyelvőr, 1980. V. szám: A helyesírás iskoláinkban.) Visszaesés mutatkozik a diákok irodalmi szövegtudásában is: kevesebb verses és prózai részletet tudnak pontosan idézni a magyar irodalom klasszikusaitól, mint a korábbi nemzedékek. Mi — mai ötvenesek — annak idején rengeteg „memoritert” tanultunk az iskolában, nemcsak magyar, hanem latin és német nyelven is. Fejlődött általa ’ a szókincsünk, a beszédkészségünk, a kifejézőképessé. günk, az ízlésünk. Ma is öröm számomra, hogy a Toldinak minden énekét szó szerint tudom idézni, sőt Vörösmarty, Petőfi és mások számos versét is. Sajnos az 1950-es években oktatás- politikánk nekitámadt a könyvnélküliek tanulásának, mondván, hogy ez „maxi- malizmus”, és túlterheléshez vezet. Ma már egyre inkább rájövünk, hogy "jól megválasztott memoriterek nélkül nincs eredményes anyanyelvi és irodalmi nevelés. AZ ÉDES ANYANYELV és a magyar irodalom szépségeiben, gazdag mondanivalóiban való elmerülés mindannyiunknak sok-sok boldog órát szerezhet életünk során. A Halotti Beszédtől napjainkig ieriedő nyolc,száz éves magyar irodalom anyanyelvűnknek is kimeríthetetlen kincsesbányája. Amikor iskoláinkban a magyar nyelv és irodalom szépségeivel, értékeivel ismertetjük meg ifjúságunkat, egész életükre szóló gazdsfi útravalót nyújtunk át nekik, Dr. Pásztor Emi) *
