Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
Könnyű álom Azt írta nekem a lírai költő, különben érthető versé- oen, kiérthetően. hogy nem sok öröme van abban, ami most körülötte ebben az országban van, mert több öröme lenne, ha nem így lenne minden, hanem úgy ebben az országban, ahol élni kénytelen. Azt is irta nekem a lírai költő, hogy nem sok öröme van abban, ami ebben az országban volt, mert az elmúlt évtizedekben amit én csináltam, arra minden jelző alkalmas minősítőnek, csak a helyes, vagy a jó — az nem. Azt írta nekem a lírai novellista, különben most olvasható, világos értelmezésben, hogy nincs valami különösen sok öröme abban, ami ebben az országban most és ahogyan van, de ez hagyján — írta nekem a lírai novellista, majd hozzáfűzte: ...ám amit én csináltam az elmúlt évtizedekben. Nos, arra minden jelző alkalmas minősíteni, csak a jó és a helyes nem. A dolgot, mármint a lírai verset és a lírai novellát, és véle együtt a költőt és a novellistát is elintézhettem volna egy kézlegyintéssel, ha én egyáltalán olyan kézlegyintés lennék, akkor is. Ha azonban már ketten írják, és mondják, különösen azt, hogy én évtizedeken keresztül mindent elfuseráltam volt, mégiscsak meggondolandónak ítéltem a hozzám intézett olvasmányaimat. Már éppen meg is akartam gondolni és disputába is szállni a lírai mind a kettővel, amikor azt írta nekem a korban ugyan már nem fiatal, de igenis mégis fiatal filmszerző, hogy a korban már nem éppen fiatal, de igenis fiatal drámaíró barátjával közösen megállapították, miszerint nem sok örömük van abban, ami így van ebben az országban. Bár talán még abban sem lenne örömük, ha valami úgy lenne ébben az országban. Ám mint írták és mutatták is — már mint a filmen és a színpadon —, nekem, mindezekért még éleznek némi felelősséget, üsse kő, olyan ma a világ, mint amilyen rossz, bíznak benne, hogy lesz az még rosz- szabb is. De mindaz — írták, fotografálták, játszották el nekem mélységes szemrehányással —, ami eleddig történt az elmúlt évtizedekben és ebben az országban, mindaz, amit én csináltam, ami ma az alapoknak számít, hát az nem jó. Rossz. Mi az, hogy rossz? Vacak! Minden kövén rajta van a hozzá nem értő dilettantizmusom jegye és minden köve felelős azért, hogy manapság olyan zsenánt élni ebben az országban úgy, ahogyan élni lehet. Hát ez aztán végképpen elgondolkodtatott, olyannyira, hogy szűkebb körben ki is fejtettem kérlelő véleményemet előttük: — De müvészkéim — mondtam a tőlem telhető fesztelenséggel — mégis több mint harminc évi munka áll mögöttem. Rendben van, én sem vagyok tökéletes, pardon, én nem vagyok tökéletes... Elismerem, volt. egy évem, közvetlenül a felszabadulás után, amikor talán türelmetlenebb voltam... De akkor is maradt még 29 esztendőm.„ Igaz? Konokul rázták a fejüket, oly egyszerre, hogy keresni kezdtem nyakuk alatt az ujjakat. — Rendben van — adtam meg magam —, én is csak ember vagyok, esendő... Volt még két-három évre való hibám:... Túl kemény voltam talán a földosztásnál, s talán túl radikális az államosítások idején is... Elismerem. De hát azok olyan idők voltak.. . A földet kiosztottuk, a gyárakat mégiscsak államosítottuk... így hát huszonhat- huszonhét évet ugyebár csak megérdemlek... Konokul és egyszerre rázták a fejüket. Nem voltak hajlandók még egy negyedszázadnyi jótettet sem a javamra írni. Fel nem foghattam, hogy egy lírai lelkületű költő, egy novellista miként lehet ilyen könyörtelenül kemény. — Oké... Most ez a kifejezés divat nálunk, hát oké... Legyen igazatok. .. Pardon. Igazuk. Tegezni csak engem lehet. Adjanak a harmincból tízet... Nem azt a tízet, tévednek kérem. Azt a tizet, ami mögöttünk van. Közvetlenül mögöttünk. Harmincból indultam, egyezzünk ki, hogy munkám, életem eddigi több mint kétharmada hibás volt, szégyellni való lenne, rosszul megcsinált lett... Rendben. De ezt az utolsó tíz évet, ha lehetne... Konok fejrázás, közben két lírai vers, egy újabb lírai novella, két dráma és három film volt á válasz, mi a véleményük a saját közérzetükről, amely szerintük másoknak is a közérzete, s hogy ez az érzet miért is köz. Az én harmincegynéhány évem miatt. — Kaphatnék legalább ötöt? — Nem.?.. Alkudjunk tovább... Kettőt? Annyit se. De uraim, ha jól tudom, a parázna Szodomát és Gomorát az Űr egyetlen, igaz, nem parázna emberért megmentette volna... Es én nem is nagyon értem rá egy igazán jót paráználkodni... Mert. amikor legjobban belejöttem volna, hol begyűjteni kellett mennem, hol szemináriumra, hol aratni, betakarítani, hol gátat vetni a begyűrűzésnek... Egyetlen évet csak! Konok fejrázás! — No, fiacskám, akkor most elmentek szépen a fészkes fenébe az összes vacak kacat nyavalygásaitokkal együtt, mert akkorát verek a kezetekre, hogy kihullik belőle a devizáért importált nyugati golyóstoll. Adta, ébugatta oktondijai — mondtam keményen, és felébredtem. Érdekes egy álom volt. És hogy miket nem álmodik az ember? Mit olvashattam az este, vagy mit láthattam a televízióban, ha ilyen ólmaim jöttek elő? Már nem is emlékszem rá. Csak arra, hogy milyen kemény és határozott voltam. Még az a finom politikai kétértelműség is eszembe jutott azzal a nyugati töltőtollal... Nekem álmomban kellene írnom. Hát nem? Vagy intézkednem. Mert milyen kemény és határozott voltam, amikor már éreztem, hogy a szó itt keveset seg^t... .. .hja, kérem, álmodva könnyű. Pedig anyám nékem sose ígért könnyű álmo,t. Uram ég, s mennyire igaza lett! E gyre erősödik, sokszor már-már drámai színezetű felhangokat kap az a vita, amely hol a felszínen, hol a felszín alatt, de szakadatlanul folyik. Egyetlen lakóhelyünkről, a Földről van szó, és arról, hogy az ember teremtette tudományos-technikai lehetőségek végzetes károkat (isj okoznak természeti környezetünkben. Hogy mennyire válságos a helyzet, annak megítélésében igen eltérőek a vélemények. Egyesek szerint történelmileg nagyon rövid időn belül katasztrofális következményekkel kell számolni, mások korántsem látják ilyen sötéten ezt a problémakört. Az alább közölt — egyébként önkényes válogatású — szemelvények, ha mást nem is, de magát a felmerült kér- kés nagyságrendjét és bonyolultságát jól érzékeltetik. „De azért ne kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győzelmeinkkel. A természet minden ilyen győzelemért bosszút ál! rajtunk. Bár mindegyiknek a következményei elsősorban azok, amelyekre számítottunk, de másod- és harmad- sorban egészen más, előre nem látott hatásai vannak, amelyek ezeket az első .hatásokat nagyon is gyakran megszüntetik. Engels: A természet dialektikája, 1876. ;,A műszaki kémiai ipar megteremtésével, a műtermékek túladagolt alkalmazásával az ember tulajdonképpen gigászi méretű, ellenőrizhetetlen kísérletet hajt végre egyetlen élőhelyén, a Földön.” Jakucs Pál. debreceni egyetemi tanár, 1981 „Tudós: Abban nyugodt vagyok / De hát. nézzük meg a múzeumot ! Páratlan az egész mai világon ! Az ős- világ kihalt állatai / Valódi példánvokban állnak itt / Mind jól kitömve.” Madách: Az ember tragédiája, 1861 „Az utóbbi háromszáz évben 225 állatfai pusztult ki a Földön. 22R-féle emlőst és madárfait fenyeget végső kipusztulás.” Elet és Irodalom. 1979. március 10. „Sokan azt hiszik, és úgy gondolják, hogy etikai, vagy esztétikai kérdésről van szó. Nem arról van szó. Nem arról van szó. hogy egy-egy állatfaj eltűnésével, vagy szép érdé kiirtásával szegényebb és szegényesebb lesz a táj. Halálos sebeink avagy: „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd a lakóhelyünk.. Arról van szó, hogy a tápláléklánc egymásra épülő zárt rendszer. Ha valahol megszakad, akkor történelmileg nagyon rövid idő alatt nyitottá és végessé válik. Nem tudások, és bogaras környezetvédők mániákus, vagy morális cselekedeteivel állunk tehát, szemben, amikor azok meg kívánnak menteni egy-egy kihalóban levő fajt. A dolog nagyon is praktikus. Az embert akarják megmenteni.” Hozzászólás Kollányi Ágoston „Noé birkái" című filmjének forgatókönyvvitájához, 1981 „A DDT szó a teljes kémiai név — diklór-difenil- triklóretán — kezdőbetűiből származik. Ez a vegyület egy közepesen bonyolult szerves anyag, amely a rovarok számára rendkívül erős idegméreg. 1942-ben kezdték el ipari méretekben gyártani, s már az. első próbálkozások beváltották a hozzáfűzött nagv reményeket. 1948-ban a DDT előállítója Nobel-díjat kapott.” Victor András: Az ember időben és térben, 1980 „Mikor az arabok megtanulták az alkohol lepárlását, álmukban sem jutott eszükbe, hogy ezzel megteremtették az egyik legfőbb szerszámot az akkor még fel sem fedezett Amerika őslakosságának kiirtásához.” Engels: A munka része a majom emberré • válásában, 1876 „A hatvanas évek elején már szinte az egész Földön ki lehetett mutatni a DDT-t, még ott is, ahol soha senki nem használta. A világóceánok vizeiben, a Déli-sark pingvinjeinek tojásában és többek között az emberekben is. Kiderült, hogy Magyarországon az emberek zsírszövetében levő DDT- szint tekintetében a világ négy legrosszabb helyzetű állama közé tartozik. Magyarországon — elsőként a világon — 1970-ben megtiltották a DDT mezőgazdasági fölhasználását! A következő évben az a Kvédor'záo íc rnejtette u^vanazt - ahn] eev nemzerMVk^l korábban a DDT előállításáért odaítélték a Nobel-díjat.” „Az ember térben és időben”, 1980 „Az óceánban egész or- szágnyi, több tízezer négyzetkilométeres területeken csak élettelen korálltörmelék található. A legutóbbi húsz év alatt az óceán egész élővilágának mintegy 40 százaléka pusztult el. A földgolyón végbemenő minden szennyeződés, beleértve a radioaktivitást is, végül is az óceánban koncentrálódik. Az óceán élővilágának pusztulását a szárazföldi élővilág, köztük az ember, nem sokkal fogja túlélni.” Jacques Cousteu jelentése az Európa Tanácsnak, 1979 „A modern ember mégsem érthet egyet azzal a móddal, ahogyan a természet önmaga egyensúlyát biztosítja. A természet egyensúlyának önbiztosítása kegyetlen harc, amelyben az erősebb felfalja a gyengébbet. A természet egyensúlya a gyengébbek hulláira épül. A természet biztosította egyensúly sokkal kegyetlenebb, mint az ember pusztításai. Az ember beavaíkozása a természet rendjébe csak abban az esetben válhat nyugtalanítóvá, ha meggondolatlanul pusztít rovarokat, hüllőket, vagy emlősöket. Meggondolatlanul kiirtottak több fajt. Európában már három évszázada nincs bölény, s Nyugaton most tűnik el a medve, a zerge, a hiúz, a farkas. Csak a patkányok és az egerek alkalmazkodnak sikerrel városi civilizációnkhoz.” Mircea Maliin, román futurológus, 1969 „Világszerte évente négymillió hektár erdőt irtanak ki. Az emberiség 500 millió hektár szántóföldet veszít el különféle talajpusztulás következtében.” FAO-jelentés, 1979 ■ „1973-ban 4—500 millió gyerek éhezett. 40 millió ember állt közvetlenül az éhhalál szélén, és mintegy egy. miüiárdra tehető volt azoknak a száma, akik nem jutottak rendszeresen napi élelemhez A helyzet azóta nem iavult. Az éhínség leküzdésére nincs más reális lehetőség, minthogy a fejlett o’-szágok minden áron fokozzak élelmiszer-termelés ükét, és valósuljon meg az egyen^ több elosztási rendszer.” , Részlet agrártudományi egyetemisták vitájából, 1976 „A termelőföldön végzett kísérletben — hadd nevezzem így a műtrágyázást is — nem tudjuk szabályozni az időjárás alakulását, a talaj mikroszervezeteinek egymásra épülő tevékenységét, egyáltalán nem ismerjük a regenerálódási utakat, időket és lehetőségeket.” Élet és Irodalom, 1981. február 21', ;,A levegő széndioxid- szintjét számottevően növeli az ipari termelés. Budapest levegőjének széndioxidtartalma az elmúlt száz évben 0,035 százalékról 0,043 százalékra emelkedett. A számok kicsinyek, de a növekedés mégis huszonhat rom százalékos.” Viktor Andrási Az ember időben ' * és térben, 1980 „Magyarországon az érett magzatok (születési súly 3000—4500 gramm) aránya 4,3 százalékkal csökkent. De 21,4 százalékkal emelkedett a 2500 grammnál kisebb test- súlyúak, 29,9 százalékkal a kétezer grammot el nem értek. és 40,5 százalékkal az 1500 grammot el nem értek születési aránya.” Kovács Gézái A jövő kritikus elágazási pontjai, 1975 „Az USA-ban évente átlagosan 180 halálesetet okoz-: nak a szerves foszfátészterek," ezeknek fele öngyilkosság, de a másik fele munkahelyi baleset. Magyarországon évente körülbelül 400 ilyen mérgezés történik, s ezekből sajnos elég sok halállal végződik. Hazánkban 1960-ban még csak három gyereket kellett kezelni rovarirtószeres mérgezés miatt, de 1972- ben már 41-et.” Victor András: 1980 '„Az ember mind mélyebR; re süllyed a környezet szeny-i nyezésének ördögi körében," mind újabb vegyi anyagokat használ az ártalmassá vált vegyi anyagok ártalmainak a leküzdésére.. A 2000. év krónikája Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,. 1932 „A természetet csak akkof lehet legyőzni, ha engedelmeskedünk neki.” Francis Bacon, 160t A válogatást készítette} Saügettiy Attdia« j
