Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

A nemzeti egység az erő megsokszorozásának lehetősége SARLÓS ISTVÁN NYILATKOZATA A Hazafias Népfront- mozgalom szerepéről, tevé­kenységéről szinte nem es­het szó anélkül, hogy az emberek ne elemeznék a szocialista nemzeti egység kovácsolásában, a tudati tényezők kialakításában el­ért eredményeket. Ez a té­ma különösen időszerű most, hiszen a HNF már­cius 14-én kezdődő VII. kongresszusán a küldöttek a Magyarország életében, fejlődésében oly meghatá­rozó nemzeti egységből ki­indulva, s a teendőket meg­vitatva vetnek számot az elmúlt fél évtized eredmé­nyeiről. E kérdéskörről Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- í ja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára Mélykúti Attilának, az MTI tudósítójának adott nyilatkozatot. — A nemzeti - egység az erő megsokszorozásának le­hetősége, s ilyen minőségé­ben nélkülözhetetlen minden gazdasági, településfejleszté­si, kulturális program meg­szervezéséhez és végrehajtá­sához. Nyilvánvaló, hogy lehet­nek és vannak olyan embe­rek, akiknek az egyéni, a csoportos érdekük, látószö­gük nem esik egybe azzal, amit az élet egy-egy terüle­tén programként meghirdet­tünk, feltételeztünk. Mind­ebből az is következik, hogy a legésszerűbbnek tűnő dön­tések körül is kialakulhat­nak viták. Az ellentétes vé­lemények összecsapása ön­magában is jó lehet arra, hogy például gondolkodásra késztesse azt, aki valamit ál­lít, mond. Mi a szükségsze­rűséget felismerő, szabadon gondolkodó emberek társa­dalmát valósítjuk meg. Az önálló gondolkodás, az egész­séges kétkedés az ember, a társadalom életében fontos tényező Értem ezalatt azt a gondolkodásmódot, amely kritikusan fogad mindent, ám amit magáévá tett, azt min­den körülmények között tá­mogatja és érvényesíti. — Amikor azt mondjuk, hogy nemzeti egységre tö­rekszünk, mindig hozzátesz- szük: az alapvető politikai célok, a szocializmus céljai­nak elfogadását illetően ezt az egységet már létrehoztuk. Aki politikával, társadalmi kérdésekkel foglalkozik, az tudja, hogy teljes egységnek tekinthető az is, ha az alap­vetően ellenkező véleményt vallók száma elenyészően csekély. A legfőbb célok el­fogadása mellett vannak más, nagyon fontos kérdések is — például a ragaszkodás a hazához —. amelyekben egy­ségnek kell lennie. Ezzel kap­csolatban, azt hiszem, mi még nem fordítottunk kellő fi­gyelmet és gondot arra, hogy az emberekben jobban meg­szilárdítsuk annak tudatát: Maayarország állampolgárai. Azok magvarként, német­ként. románként, szerbként, s. lovakként. És ha valaki egy országnak az állampol­gára, s ezt az állampolgár­ságát megtartja, akkor ez­zel már vállalja azt a köte­lezettséget, hogy az ország törvényei szerint él. Akkor egyben vállalta azt is, hogy az ország felvirágoztatásáért cselekszik, hiszen ezen mú­lik az ő egyéni jóléte is. Fel­adatunk tehát, hogy ezt a Magyarországot konkrét ha­zaként, a világ egy ténye­zőjeként fogadja el az ál­lam polgára. Legyen erről a Magyarországról pontos és hű képe, legyen benne kö­tődés, erő, hogy ezt a Ma­gyarországot akarja erősíteni. Ehhez az kell, hogy ez az ország ne egyszerűen ál­lampolgárságot adó közigaz­gatási egység vagy államha­talmi tényező legyen, ha­nem — egymástól elválaszt­hatatlanul — történelmi múlt és történelmi jelen is. És ebbe a múltba nemcsak a históriakönyvekben meg­írt események tartoznak be­le, hanem a helyi szokások, a viselkedésformák, az emlé­kek, a népdalok, a művé­szet, a népművészet alkotá­sai éppúgy, mint az ipar és technika fejlődése. — A mindezeket a terüle­teket felölelő nemzeti és történelmi tudatot illetően elmaradunk néhány szocia­lista országtól, ahol a törté­nelmi múlt nagyjairól sok­kal többet beszélnek, mint mi, s jóval többet is tud­nak. Mi a kiemelkedő sze­mélyiségekre szinte mindig évfordulóhoz kötve emléke­zünk, holott például Má­tyás király, Nagy Lajos. Bá­thory, Bethlen Gábor, Rákó­czi, Petőfi és Ady, Táncsics Mihály és József Attila, szá­munkra mindennap a ma­gyar történelem eszmeileg, szellemileg példamutató sze­mélyisége, akiknek a „jelen­létét” állandóan éreztetni kell. Történelmi múltúnk nagyjainak bemutatását, tet­teik, elképzeléseik és gondo­lataik felidézését, élesztősét folyamatossá kell tenni; úgy, hogy ott legyen mellettük az őket támogató, a történelmet ténylegesen mozgató erő is, így Dózsa Györgynél — akár­csak a szobránál — az „is­meretlen paraszt”, az „isme­retlen magyar” emléke, je­lentősége. A történelem így válik érdekessé, vonzóvá, ér­telmessé, olyanná, hogy ré­szeseit, formálóit követni le­het. Mert a példakép azt je­lenti: olyanná akarok válni, vagy azt hiszem, olyanná válhatok. Így közelítve, az persze természetes, hogy nem lehet mindenki például Bethlen Gábor. De ha Beth­len reformjainak voltak vég­rehajtói — prédikátorok, kézművesek, katonák. ad­minisztrációban dolgozó em­berek —, akik azonosulni tudtak a nagy gondolkodó eszméivel, márpedig voltak, akkor vannak minden, e kor iránt érdeklődő számá­ra ideáink, követhető példa­képek. Éppen ezért tartom természetesnek, hogy az esz­tergályos szakmunkástanuló­nak a jól dolgozó, idős mes­ter a példaképe, akitől a fo­gásokat elsajátítja, és nem feltétlenül valamelyik világ­hírű politikus vagy író. Szin­tén a nemzeti egységet. a nemzeti öntudatot erősítheti, ha mai életünket úgy mu­tatjuk be, hogy mindenki érezze: korunk is kitermeli azokat az embereket, akik a jövőben hivatkozási alapot jelenthetnek. — Sokszor elhangzott már, hoev a gazdasági fej­lődés mögött elmaradt a tudati. A feszültségek mi­lyen teendőket jelezn-k a népfront mozgalomnak? — Ha 1945-ben elém tet­tek volna két papírt, azt mondva, az egeikre írjam le, milyen lesz 35 év múlva a gazdasági helyzetünk, a má­sikra pedig, hogy milyenek lesznek az emberek, akkor most kiderülne: mind a két vonatkozásban pontatlan a ..prognózisom”. Az akkori körülmények között azt gon­doltam, hogy mindenki, mindennap legalább há­romszor eszik meleg ételt, és jóllalkik, és mindenkinek lesz munkaruhája és gála­ruhája is, és lesz állása. Fel sem tételeztük volna, hogy a televízió, a távfűtés, a met­róépítés mindennapos, meg­szokott kelléke lesz életünk­nek. Aztán 1945-ben azt is hittem, hogy harmincegyné- hány év múlva az emberek annyira becsületesek lesz­nek, hogy azt a fogalmat: börtön, csak régi időkre vo­natkoztatva, regényekben fogják olvasni, s a kölcsönös segítés — miként az élőlény­nek a levegő — társadalmi alapelv lesz. Mondtam is, hogy ha egyszer majd min­denki elvégezheti az általá­nos iskolát, a középiskolát, akkor mindenki el is végzi azt, s önmagától törekszik a nagyobb tudás megszerzésé­re. A mai tények azt bizo­nyítják, hogy a gazdasági szintünk a vártnál sokkal magasabb, az erkölcsi-tudati viszont alacsonyabb. — Ez rögtön programot is ad. A termelési folyamatok­ban olyasfajta változás megy végbe, amely — az emberi agy gondolatainak realizá­lásaként korszerű, beprogra­mozott gépekkel — leegy­szerűsíti és könnyíti a mun­kát Ugyanakkor az ilyen, látszólag — de csak látszó­lag — sokkal egyszerűbb feladattal megbízott ember­től azt kívánjuk — s, tudjuk ő is azt szeretné —, hogy nagyobb műveltsége, maga­sabb kultúrája legyen. A munkafolyamat tehát látszó­lag egyszerűbb, az egysze­rűbb munkát végző ember­rel szembeni társadalmi kö­vetelmény viszont nagyobb. Az ellentmondást elemezve azonban kiderül, hogy nincs olyan nagy feszültség, hi­szen — vulgarizálva a kér­dést — a gomb megnyomá­sához is tudni kell, mi és miért indul meg a masiná­ban, a kapcsolódó folyama­tokban. Meg kell értenünk, hogy a technika fejlődése, a munka változása ki kell, hogy bővítse az ember látó­terét. A gyorsuló fejlődést követve így egy másik gép kezelését is könnyebben meg­tanulhatja, egy másik folya­matra nagyobb törés nélkül is átallhat. —• Mindez azt erősíti, hogy gondolkodó emberekre van szükségünk. Ez az a fejleszt­hető képesség, amelynek ré­vén az ember eligazodik a világ, a haza, a szükebb kö­zösség dolgaiban. Ez az a képesség, amely lehetővé te­szi a megalapozott világné­zet kialakítását. Nem okita­nunk kell tehát, hanem be­szélgetni, véleményt cserélni úgy, hogy minden résztvevő egyenrangú félnek érezze magát, és annak tartsa a másikat. Az ilyen eszme­cserékre a népfrontmozga­lomnak a lakóterületen szinte korlátlan a lehetősége. Ezért hívtuk életre a kör­zeti népfrontbizottságokat, s ezért tartjuk alapvető fel­adatunknak a jövőben is, hogy mind többen legyenek felkészült, tudatos résztvevői a közéletnek. — Ezekkel a fórumokkal óhatatlanul együtt iárnak a viták — az ideológiaiak is —, amelyeket sokan mint­egy a nemzeti egységet cá­foló ellenérvként említenek. Erre azt mondhatom, hogy az eltérő nézeteket felvonul­tató eszmecserék minden­képpen csiszolják az elmét, s alkalmasak a nézetek sok­oldalúi kifejtésére. Ami pe­dig a véseredménvt illeti: a történelmileg mindössze száz­éves múltra visszatekintő szocialista eszmében van az az erő. amelv a társadal­mat. mindinkább az egész világot formálja. Az ember­ben kell lennie annyi hitnek és tudásnak, hogy védeni tudja ezt az eszmét. S ha jól képviseli, akkor teljesen vi­lágos, másra is képes hatni — mondotta befejezésül Sar­lós István. (MTI) A KÖZLEKEDÉS ÉS HÍRKÖZLÉS FEJLESZTÉSE MEGYÉNKBEN Amire jut és amire nem telik pénz... Már megíörténíek az üzempróbák az egri teherforgalmat lebonyolító vasúti pályaudvaron S vajon mit ígér a hato­dik ötéves terv? Mire, meny­nyi jut, és egyelőre mire nem telik a következő öt évben sem? Mint lapunk­ban röviden már beszámol­tunk róla: a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és megyénk vezetői a közel­múltban egyeztették Eger­ben a megye igényeit az or­szág lehetőségeivel. Pontos lista ugyan még nincs az újabb fejlesztésekről, két do. log azonban máris bizonyos­sá vált. Az egyik: a minisz­térium ezután is megkülön­böztetett figyelmet fordít — természetesen anyagiakban is a történelmi nevezetességű Egerre, valamint, hogy a Mátrában és a Bükkben az eddiginél is kulturáltabban és biztonságosabban lehes­sen közlekedni. A másik: i népgazdaságunk szűkösebb anyagi forrásai a közlekedé­si tárca lehetőségeit is szá­mottevően csökkentették. Ezek után lássunk néhány példát arra, hogy mivel gaz­dagodunk az elkövetkezendő öt évben, illetve hogy egye­lőre mire nem jut pénz. EGER: - ' Végig elkészül az új út Most már utólag elárulhat­juk: egy időben — nem is olyan régen — még annak a veszélye is fennállt, hogy a 25-ös számú út egri átke­lési szakaszának utolsó üte­mét a tervezettnél később tudják csak megépíteni. Nos, a veszélyt szerencsésen át­vészelte a város és az út folyamatos építésének ma már sem anyagi, sem techni­kai akadályai nincsenek. Ugyancsak megértéssel fo­gadták a minisztérium ve­zetői a meéye és a város vezetőinek azt a kérését is, hogy csökkenteni kell az Eger—Budapest között köz­lekedő gyorsvonatok zsúfolt­ságát. A MÁV rövidesen utasszámlálást végez, s en­nek eredményétől teszi füg­gővé, hogy új járatot in­dít-e. vagy elég, ha csak a vasúti kocsik számát növeli. Jól halad az Eger—Kere- csend közötti út korszerűsí­tése is. Ez a beruházás ter­ven felül készül, és az épí­tők azt ígérik, hogy legké­sőbb ez év nyarának elejé­re, vagy közepére befejezik az út építését. És amire egyelőre nem jut pénz: az Eger—Verpelét kö­zötti út korszerűsítését a minisztérium egyelőre nem tudja anyagiakkal támogat­ni, és egy országos pályázat elbírálásától függ, hogy a MÁV-nak jut-e pénze az Eger—Felnémet közötti vas­út villamosítására. HATVAN: A vasútállomásra nem, a crossbar telefonközpontra igen . .: Megyénk párt- és állami vezetői évek óta szorgal­mazzák már a különböző or­szágos szerveknél a hatva­ni vasúti csomópont korsze­rűsítését. Számos berendezés, léfesítmény korszerűtlen, el­avult. az állomáson egyre rosszabb szociális körülmé­nyek között dolgoznak a vasutasok. Mindezt a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium vezetői is tudják, és megértik, ugyanakkor őszintén elmondották, hogy anyagiak hiányában a hato­dik ötéves tervben nem va­lószínű, hogy megkezdődhet­nek a rekonstrukciós munka­Is tőle, J Jó*hír, ugyanakkor a hat­vaniaknak, hogy a tervidő­szakban crossbar telefonköz­pontot kap a város. GYÖNGYÖS: Bővül a telefon- hálózat, javul a közlekedés Az elfogadott tervek kö­zött szerepel a gyöngyösi te­lefonközpont bővítése és a minisztérium nem zárkózik el a várost elkerülő új mát­rai út megépítésének anyagi támogatásától sem. Erre a beruházásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha az útépítést a megye és Gyön­gyös város is anyagiakkal támogatja majd. A minisz­térium ugyanakkor nem tudja egyelőre segíteni a városi autóbusz-pályaudvar, az AFIT-szerviz és a vasút­állomás rakterületének bő­vítését. I Füzesabonyban aluljáró, Kálban felüljáró épül Az mér egészen biztos} hogy a füzesabonyi vasútál­lomáson aluljárót építenek! Már készülnek a beruházás tervei, és rövidesen a mun­kálatok megkezdésére is sor kerül. Az aluljáró megépítő-’ sével jelentősen javul majd a közlekedés biztonsága az egyre nagyobb forgalmat .le­bonyolító vasútállomáson. Valószínű, hogy teljesül á régi kívánságuk a kábák­nak is. Ha a megye is támo­gatja a KPM tervének meg­valósítását. akkor végre fel­épül a hatodik ötéves terv­ben az oly régóta várt vas-: úti felüljáró. Megyénk hatodik ötéves célkitűzései között szerepel több alsórendű közút kor­szerűsítése és a hírközlés további korszerűsítése is. Ez utóbbi a kékestetői új tévé­torony megépítésével min­den tekintetben reálisnak! látszik. Az említett beruhá­zás ez év őszére ugyanis befejeződik. A közutak kor­szerűsítésének üteme azon­ban elsősorban attól függ, hogy mennyi telik majd a megyei forrósokból a helyi fejlesztésekre. Summa summárum tehát* jó szándék ide, jó indulat oda, egy öt évre szóló fej­lesztési programmal kapcso­latosan még egy miniszté­rium is csak addig nyújtóz­kodhat, ameddig a takaró ér.' Koós József | Heves megyében az el­múlt öt évben nem kevesebb, mint egymilliárd-három- százmillió forintot fordítot­tak a közlekedés, valamint a hírközlés fejlesztésére és korszerűsítésére. Az eredeti programban egymilliárd sze­repelt, így a központi „rá­adás” nem kevesebb, mint háromszázmillió forint volt. összességében nem panasz­kodhatunk tehát... Nem volt benne az V. ötéves terv fejlesztéseiben. Ennek ellenére, az idei nyáron elkészül az M3-as autópályát f' Heves megye székhelyét összekötő út korszerűsítése. (Fotó: Perl Márton.) 1981. március 8., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom