Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
Molnár József, édesanyjával (Fotó: Szabó Sándor.) Á fényes szelek festője termei útin mikor szólalt meg szülőföldjén? Ez a bemutatkozás elég sokáig váratott magára. Végül Varga Ferenc, a minden iránt fogékony nagyrédei tsz-elnök veszi rá a gyöngyösieket, hogy a Mátra Múzeumban megrendezzék 1961-es tárlatát. 1975-ben pedig, amikor 700 esztendős fennállását ünnepli a község, a nagyrédei művelődési házban is falhoz jutnak alkotásai. Molnár József ekkor már túljutott súlyos veretű, fekete korszakát jelző festményein, amilyen az „Etűd”, a ..Menyasszony- köszöntő” és a „Fekete város” voltak. Egv háromhónapos olasz út felnyitotta számára a témák derűsebb, színesebb világát is az új technika, a gouache alkalmazásával Mégis akadt néhánv kemény kritikusa. Méghozzá falubéli! Azt fogták rá. hogy vasárnapi viszonyban van Nagyrédével, nem a hétköznapi gondok közepéből ábrázol. Ö lenyelte a keserű pirulát. bár hellyel-közzel érezte csupán igaznak a fogalmazást. Hiszen ott volt azon a kiállításon a „Földosztás” ott volt a „Földművelők” és a „Szüret” is inkább a nagy falusi esemény mögött meghúzódó vérit ékes munka ábrázolására törekedett, mintsem a zajos, hacacárés ünneplést állítsa előtérbe. Buda. Bartók Béla út. A negyedik emeleti műtermes lakásba megszűrve érkezik föl a járművek zaja. s az íves ablakon át látni itt-ott a hegyek kopár oldalait. Könyvespolc előtt, a színes heverőn idős, fekete fejkendős asszony. A művész, Molnár József édesanyja, aki telente ide húzódik néhány hétre a messzi faluból, Nagyrédéröl. Kicsit megmártózni a gyermeki szere- tetben, gondoskodásban, kicsit. pedig tudós orvosokkal kúráltatni magát. Nyolc évtized nagy idő. megkoptatja az acélkereket is. A fiú, a halk szavú és szerény festő, akinek pályáját hajdan Horváth Laura tanító néni. majd Szmrecsányi érsek öccse egyengette a művészet világa felé, meglehetős gondban van. Régebbi és új keletű műveiből készít válogatást, . hogy néhány nap múlva ismét önálló tárlattal lépjen a „vájt szemű” pesti közönség elé. A kiállításra a Fővárosi Művelődési Központ kérte fel. „Földosztás” Hogyan válik a szakma által is befogadott, méltányolt piktorrá egy falusi parasztgyerek? Aki az 1940-es évek elején maga is részelt a pár hold földdel járó munkából, s akinek bátyja most készül nyugdíjba a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezel elnökhelyettesi tisztéből? Képességét, tehetségét tanúsítja, hogy 1943-ban különösebb protekció nélkül veszik fel a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet az a Pécsi-Pirch igazgat, akinek műtermét, lakását tíz év múlva örökli. És bár tanulmányainak megkezdésébe beleszól a világégés, pár hónapot fogságban is tölt, 1945 őszén már Bernáth Aurél osztályában találjuk, mihamar figyelmet, megbecsülést keltve maga iránt. Miért tetszik mesterének, s a müvészetesztétikai. oktatási reformot meghonosító Bortnyik Sándor úi főigazgatónak? Molnár József úgy közelít a „szocreál” felé hogy benseje tele van élettel, a paraszti valóságból merített élményanyaggal. Még főiskolás. amikor megfesti .Földosztás” című képét, amelynek jó hírét Berény Róbert terjeszti széles baráti körben, s végül az 1949-es VIT első díját hozza meg a fiatal művésznek. A hűséges barát Pedig akkor még miden- napos harc az élete. Harc azért, hogy művészete ne távolodjék el az ideáltól, amelynek szülője-táplálója Nagyrérie. és harc a megélhetésért. A NÉKOSZ által QJÉMMí • 1981. március 8., vasárnap szervezett Dózsa Kollégiumban ekkor kerül közös szobába a festőnek készülő Hagy Lászlóval, aki Iszkáz levegőjével telített, s ugyanazt a szegényparaszti gyermekkort őrzi szívében, mint Molnár József. Hamarosan barátok, majd küzdőtársak is lesznek. Központi kezdeményezésre látnak a Dési- Huber Kollégium szervezéséhez, ide toborozva azokat a fiatal festőket, szobrászokat, grafikusokat, akik vállalják a főiskolán a névadó művész szocialista szellemű örökségét. Nagy László munkásságának pályaíve később ugyan az irodalom, a költészet Parnasszusára vezeti, lírája azonban nem szakad el teljességgel a képzőművészettől, sem a műfaj művelőitől. Molnárhoz is hűséges, 1967-ben vállalja tárlatának megnyitását a Csók Galériában. s mint a „fényes szelek” festőjéről, véleményt fogalmaz: Jóska nem kíván közvetlenül fordítani a sorson, embersége mégis nagyszerű dologra kötelezi. A csendes öröm. a ritka áhitat átadására, amire vágyunk mindannyian. Ha megreped a trombitás arca, az bajosan elragadó, de szép. ha lehelettől zeng fel a hangszer ... » Keserű pirula Hogy a lehelettől fölzengő trombita Pest, Szentes, Cegléd, Balassagyarmat kiállítóAranyvessiő És most hol tart Nagyréde festő fia, akinek munkásságát olyan murális művek fémjelzik, mint a- kiskunfél- egyháziak iskolájába készült aratási falképe, vagy a tég- lási óvoda varázslatos „Ha- mupipőke”-.jelenete? Belépett életébe a tanítás öröme. A Derkovits Stúdióban évek óta foglalkozik tehetséges munkásfiatalok rajzoktatásá- val, utóbb a hatvaniaknál vállalt hasonló feladatot. Ami pedig a szorosan vett alkotói munkát illeti, kiszínesedett képi világa a nagyváros látványából is egyre többet markol. Persze szülőfalujához sem hűtlen. Mélyek a gyökerek. És olyankor különösképpen sok életnedvet továbbítanak, amikor édesanyja mellette van. modellt ül neki. A barázdált arc Súlyós üzeneteket hoz Molnár Józsefnek, s az üzenetek egyszer utazásra, máskor élet- szagú rédei tájak, jelenetek fölvázolására, megfestésére serkentik. Ennek pedig mór presztízsértéke is van, ami különben kevéssé izgatja őt. Szerinte az a fontos, hogy a nagylászlói „aranyvessző" mind több szomjazót megérintsen. Moldvay Győző BISTEY ANDRÁS: II. rész — Te pofázol! Mike csodálkozva fölnézett, mintha nem hinne a fülének. — Micsoda? — Lassan felemelkedett. — Azt akarod. hogy tényleg belefojtsalak? A fiú nem ró nézett, hanem a háta mögé, ahol Kis és Demeter leereszkedett az ösvényen. Mike hátrafordul, a fiú tekintetét követve. — Nagy pofád lett, mert jönnek a haverjaid? Kibírok én hármatokkal is, csak merjetek hozzám nyúlni! Kis és Demeter egészen közel jött. A tömzsi, cigánybarna Kis csípőre tette a kezét. Fekete klottgatya volt rajta is. a szára majdnem térdig ért. — Mit csinált? — Mikére mutatott. — Bele akart fojtani. — A fiú a víz felé bökött a fejével. — Nem is igaz! — Lenyomkodta d fejemet! — Igén? — Kis és Jóska fölvonta a szemöldökét. — Hát most ö is megtudja, milyen az. Három oldalról közrefogták Mikét, mögötte a magas, meredek part zárta el az utat. Demeter Gábor közelebb •lépett. — Hogy is volt az a víz alá nyomkodás? Mike botladozva hátrált. — Három egy ellen, az nem igazság! — mondta remegő hangon. — És egy nagy egy kisebb ellen? — Ha hozzám nyúltok, elmondom a rendőröknek, hogy Krizsó plakátokat tép- desett . ..!— kiáltotta Mike. és elcsuklott a hangja az izgalomtól. A három fiú megtorpant, tanácstalanul egymásra néztek. — Mit dumál ez? — kérdezte Demeter megütközve. — Letépte a plakátot, amin szekérrel viszik a zsákokat a beadásba ... ha elmondom, biztos, hogy fölakasztják az apját! — Nem is téptem le! — Letépted! Tegnap délután a saját szememmel láttam! A buszmegállónál tépted le. az iskola előtt! Hallgattak egy darabig. — Eridj a fenébe! — mondta Kis Jóska. Mike a fűbe kapaszkodva gyorsan fölmászott a partoldalra. Odafönt kihúzta magát, lerúgott egy csomó száraz göröngyöt Könyvböngésző Neonbagoly az ajtó telött Antikvárium. .. A jobb sorsra érdemes könyvek átmeneti otthona. A helyiség polcain vevőkre várva sorakoznak a kötetek. Ha leemelsz egyet-egyet. példán ezt itt — Déry Tiboi Ítélet nincs-ét és lapozgatod, ráismerhetsz előző hűtlen gazdájának néhány fontos tulajdonságára. — No. erre kíváncsi vagyok •— jegyzi meg az agg Mester, rám pillantva az első oldal fotójáról. — Ezt ki sem nyitották, úgy került ide. Különben is, mit énekelsz itt a mostoha sorsú, tört gerincű művekről. Hagyd a csudába. Ez üzlet! Tanuld meg. fiatal barátom, ez nem a lí- rázó betűvetők menhelye. Itt a kereskedelerp állandó törvénye érvényesül, s nem a szeles meteorológusok tudorprognózisai. Különben is. engedj végre, pihenni vágyom... visszaköszönnek nekem. Amikor meglátja, hogy H. G. Wells kék sorozatét nézegetem, lecsap. — A Világok harca nincs közte? — Mielőtt megszólalhatnék, leolvassa arcomról a választ. Nincs. ★ Nincs az a mennyiség, amit ezekből ne tudnánk eladni. De keresik és viszik a krimiket. az útikönyveket is. Előjegyzéseket veszünk fel és mindenkit értesítünk, ha a várt könyv beérkezik hozzánk. A dossziéban, amit nézegetünk. tekintélyes kézzel, vagy géppel írott listák a legváltozatosabb igénjjpkről, ízlésekről tudósítanak. P. Howard. Pallas-sorozat. Biblia és megint Piszkos Fred, a kapitány. ★ — Tavaly 900 ezer forintot forgalmaztunk, idei tervünk pedig kerek egymillió. Lehetne több is, de sajnos, az olyan keresett portékák, mint a lexikonok, vagy a szótárak ritka vendégek nálunk — mondja Komjáti Istvánná, az antikvárium dolgozója. — Ezek után állandóan érdeklődnek a vevők, többnyire hiába. ★ Egy magas fiatalember Albatrosz-krimiket és Galaktika-füzeteket helyez a pultra. —- Gyakran fordulok meg antikváriumokban, adok-ve- szek. Budapesten megvásárolom a „vonatra valót”, elolvasom és itt leadom. Vagy fordítva. Ezeket, amiket itt mást hoztam, szerintem nem érdemes megtartani. Néha, ha ráakadok egy-egy ritkaságra. „alapműre”, azt soha sem hagyom ki. Ha otthon már megvan, akkor is megveszem, legfeljebb továbbajándékozom valamelyik barátomnak — mutatja a zsákmányt. Solinger Zabhegyező- jé-1. Valóban szerencsés fogás. Míg beszélgetünk, két gimnazista korú lány a Kis növényhatározót és az Idegen szavak szótárát keresi. Ez utóbbi hallatán az eladó rám pillant a fejek fölött. Na ugye, a szótárak! ★ — Állandó „sláger” Berkest, Szilvási. Moldova és Jókai. ★ A szakállas férfi aktatáskájából Mátyás király Corvináinak reprodukciós kiadása kerül elő. — Vadonatúj — mondja halkan, láthatóan feszélyezi ez a dolog. Az eladónő — most vásárló — gyorsan végzi dolgát. Végiglapozza a tényleg hibátlan, ritka példányt. És számol: 450 az eredeti ár, a vevő ennek 67 százalékát kaphatja. A könyv állapotától és keresettségétől függően. — 268 forint — hangzik az ajánlat. A férfi pirulva, beleegyezően bólint szeretne már kiszabadulni a számára kínos helyzetből. — Mindenki megszorulhat egyszer — mondja és számolatlanul gyűri zsebre a pénzt. Könyve egy félóra múlva új gazdára lel. Négyszáz forintért! ★ — 33 százalék az üzlet haszna — világosít fel Kom- játiné. — De ez csak a fel- szabadulás utáni könyvekre vonatkozik, az azelőttieket katalógus szerint becsüljük fel. ★ Furcsa kis öregember érkezik. Görbebotját gyakorlott mozdulattal akasztja az egyik polcra. Mintha csak otthoni állományát nézné át. úgy siklik végig tekintete a tárlókon. — Asszonyom, kommen, dál-e valamit? Ezek már Állítólag itt történt: — Ma.: dáreledel kapható? — kérdezte a kicsi öregasszony aa eladót. — Nincs! Ez antikvárium, nénike. — Akkor miért van az a madár kint az ajtó felett? — háborodott fel a mamika. ★ Alig éri fel a kilincset. — Pif-újságot hoztam —] pislog fel a pultra. — Nem vehetem meg tőled, öcsike. Csak ha apukád vagy anyukád is itt van. — A kicsi megvonja a vállát ég elnyom egy grimaszt. — Szcsókolom — csukódiíí be mögötte az ajtó. — Csak 18 éven felüliekJ töl és személyi igazolvány felmutatása ellenében vásáz rólunk. Így kerülhetjük el,' hogy valamiféle rendőrségi ügybe keveredjünk —. mondja Komjátiné... _•■ Egy barátom jut eszembe ennek hallatán. Még nem volt 18 éves és „személyivel’’ sem rendelkezett, mégis sikerült neki eladnia apja könyvtárának ..nemesebb’’ darabjait a főváros egyik an-t tikváriumában. Hogyan csinálta. nem tudom, de a „megszöktetett” példányok sosem kerültek többé elől ítélet nincs — gondolom g a Déry-műre pillantok. N^ ugye. megmondtam — legyint felém búcsúzóul aa agg mester. Szilágyi Andor — Ugye, hogy nem kaptatok el, nagy hősök?! — Menj a francba! — Demeter Gábor legyintett, és hátat fordított neki. Mike még kiáltott valamit, mielőtt eltűnt a szemük elöl, de nem figyeltek rá. Ledobták a nadrágjukat, belegázoltak a langyos vízbe. Demeter Gábor úszott néhány karcsapásnyit, azután prüszkölve visszafordult. — Igaz, hogy letépted azt a plakátot? A fiú a víz szélén ült, a feneke belenyomódott az iszapba. — Igaz — mondta, és beljebb csúszott. — De csak egyet, és i'alaki már félig leszakította előbb. Kis Jóska gondterhelten bóloga tott. — Mi lesz. ha Mike tényleg beárulja a rendőröknek? — Azt mondom, hogy nem én voltam. — És ha megvernek? Akkor bevallód. Hallgattak egy darabig, azután Demeter Gábor arca hirtelen földerült. — Majd azt mondod, hogy nem téphetted le a plakátot tegnap délután, mert reliink fociztál a Nagypál közben. A fiú hálásan elmosolyodott. de Kis Jóska elégedetlenül megrázta a fejét, — Ez sem jó. Tegnap délután senki se focizott a Nagypál-közben. Tanácstalanul hallgattak, tenyérrel locsolták a mellükre és a hátukra a fölkavart, sárgás vizet. — Az lesz a legjobb, — mondta lassan Demeter Gábor —. ha azt mondjuk, hogy ő maga tépte le a plakátot. — Mike? — Ö tépte le, csak rád akarja fogni. — Elhiszik nekünk? -3 kérdezte bizonytalanul a fiú. — Miért ne hinnék el? Az ö apja se nagyobb ember, mint a mienk. A másik kettő bólintott. Nem néztek rá. egymás tekintetét is kerülték. Szekér haladt el odafönt az úton, de a vízből csak a sárguló akácfa fölé gomolyodó szürke porfelhő látszott. (Vége) KRÁTER
