Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

Kiváló és Érdemes müwészek A' Minisztertanács a szo­cialista kultúra fejlesztése te­rén szerzett kimagasló érdé-- inéi elismeréséül, hazánk felszabadulásának 36. évfor­dulója alkalmából a „MAGVAR NÉPKÖZTÁR­SASÁG KIVÁLÓ MŰ VÉ­SZE” kitüntető címet ado­mányozza: Devich Sándor­nak, a Eartók Vonósnégyes KosbUth-díjas másodhege­dűsének, 1 az Állami Hang­versenyzenekar tagjának Komlós Péternek, a Bartók Vonósnégyes. Kossuth-díjas primáriusának, a Magyar Állami Operaház koncert­mesterének, Mező Lászlónak, a Bartók Vonósnégyes Liszt Ferenc-díjas tagjának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi docensé­nek, Németh Gézának, a Bartók Vonósnégyes Kos­suth-díjas brácsásának, a Magyar Állami Operaház mélyhegedű-szólamvezetőjé­nek, Czabarka Györgynek, a Magyar Televízió Balázs Bé- la-díjas operatőrének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, Galam­bos Erzsinek, a Fővárosi Operettszínház Jászai Mari­díjas színművészének, a Ma­gyar Népköztársaság érdeme^ művészének. Horvai István, Kóssuth-dijas rendezőnek, a Vígszínház igazgatójának, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanárának, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, Kiss István, Kossuth-díjas szob­rászművésznek, a Magyar Képző- és Iparművészek Szö­vetsége elnökének, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészének, László Margitnak, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magán­énekesének, a Magyar Nép­köztársaság érdemes művé­szének. Máthé Erzsinek, a Nemzeti Színház Jászai Ma­ri-díjas színművészének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, Nepp Józsefnek, a Pannónia Film­stúdió Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőjének, a Ma­gyar Népköztársaság érde­mes művészének, Papp Gyu­la, festőművésznek, a Ma­gyar Népköztársaság érde­mes művészének, Pártay Lillának, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosának, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészének, Szabó Árpádnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatő­rének, a Magyar Népköztár­saság érdemes művészének, Szabó Gyulának, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművészének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi docensének, a Ma­gyar Népköztársaság érde­mes művészének, Szum- rák Verának, a Magyar Ál­lami Operaház Liszt Ferenc- díjas magántáncosának, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének. Tábori Nórának, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművészének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, Udvardi Erzsébet, Munkácsy Mihály- díjas festő- és grafikusmű­vésznek, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészé­nek; „MAGYAR NÉPKÖZTÁR­SASÁG ÉRDEMES MŰVÉ­SZE” kitüntető címet ado­mányozza Asszonyt Tamás Munkácsy-díjas szobrász- művésznek Balázs Árpád Erkel Ferenc-díjas zeneszer­zőnek, Begányi Ferencnek, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magán­énekesének, Bodrossy Félix- nek, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas rendező-operatőrének. Czeizing Lajos Balázs Bé­la-díjas fotóművésznek, Csapó Jánosnak, a Miskolci Nemzeti Színház színművé­szének, Dömölky Jánosnak, a Magyar Televízió. Balázs Béla-díjas rendezőjének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi adjunk­tusának, Elekes Pálnak, az ©JÜl 1961. március <U* kedd Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas színművészének, Esztergályos Károlynak', a Magyar Televízió osztályve­zetőjének, Balázs Béla-díjas rend ezőj ének, Fekete György Munkácsy Mihály- díjas belsőépítésznek, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgató­jának, Gaál Istvánnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas. filmrendezőjének, Gál Ist­vánnak, a magyar Rádió Já­szai Mari-díjas vezető rende­zőjének, Gergely Ferenc Liszt Ferenc-díjas orgonaművész- nek. a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola egyete­mi tanárának, Kelen Péter­nek, a Magyar Állami Ope­raház magánénekesének, Kerényi Imrének, a Nép­színház Jászai Mari-díjas rendezőjének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi adjunktusának, Knoll Istvánnak, a Magyar Filmgyái'tó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőr-rende­zőjének, Koffán Károly grafikusművésznek, Ko­zák Andrásnak, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Léhoczky Zsuzsának, a Fővárosi Ope­rettszínház Jászai Mari-dí­jas színművészének, Lend- vay Kamilló Erkel Ferenc- díjas zeneszerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola tanszékvezető egyetemi tanárának, Lestár Jánosnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezőjének, Margittay Áginak, a Szolnoki Szigligeti Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Margittay Sándor orgonamű­vésznek, a Budapesti Kórus karnagyának; művészeti ve­zetőjének, Markó Ivánnak, a győri Kisfaludy Színház ba­lettigazgatójának, Mátay Lí­via Balázs Béla-díjas dísz­lettervezőnek, a Magyar Te­levízió főosztályvezető-helyet­tesének, Molnár Piroskának, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Pödör Bélának, a‘ Magyar Néphadsereg Művészegyüt­tese Énekkara Liszt Ferenc- díjas vezető karnagyának, Rolla Jánosnak, a Liszt Fe­renc Kamarazenekar kon­certmesterének, művészeti vezetőjének, Schütz Ilának, a Madách Színház Jászai Ma­ri-díjas színművészének, Sol­ti Gizella Munkácsy Mi- hály-díjas textiltervezőnek, Soproni József Erkel Ferenc- díjás zeneszerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola egyetemi tanárának, Szabó Sándornak, a Vígszín­ház Jászai Mari-díjas szín­művészének, Szoboszlai Sán­dornak, a veszprémi Petőfi Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Szőllősy Irénnek, az Állami Bábszín­ház Jászai Mari-dí.ias szín­művészének, Zámbó István Liszt Ferenc-díjas karnagy­nak, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola docensé­nek, Zsámbéki Gáboriak, a Nemzeti Színház Jászai Ma­ri-díjas vezető rendezőjének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi adjunktu­sának. IRODALMI és művészeti díjak JÓZSEF ATTILA-DÍJ Bor Ambrus író, műfordí­tó; Dénes Zsófia író; Fodor András költő, műfordító, iro­dalomtörténész; Gyertyán Er­vin kritikus, irodalomtörté­nész; Lengyel Balázs író, kritikus, irodalomtörténész; Marosi Gyula író: Ottlik Gé­za író; Simái Mihály költő; Szerdahelyi István irodalom- történész, ERKEL FERENC-DÍJ Vajda János zeneszerző, dr. Zoltai Dénes zeneesztéta, az MTA Filozófiai Intézete igazgatóhelyettese, LISZT FERENC-DÍJ Csengery Adrienné magán­énekes, Czidra László a Ca- merata Hungarica együttes vezetője, blockflőteművész, Döry Zoltán koncertmester, Fellegi Ádám zongoramű­vész. Gáti István magán­énekes. Pászthy Júlia ma­gánénekes Reményi János főiskolai tanár Vajda József fagot tművész, jÁszai mari.díj Bánsági Ildikó színművész, Benedek Miklós színmű­vész, Blaskó Péter színmű­vész, Fonyó István színmű­vész, Jánoskúti Márta jel­meztervező, Kopányi György dramaturg, Kézdy György színművész, Perlaky István színművész, Sass József színművész, Szabó Éva szín­művész , Szirtes Tamás ren­dező, a Színház- és Film- művészeti Főiskola egyete­mi adjunktusa, Vallat Péter színművész, BALAZS BÉLA-DfJ Benkö Imre fotóművész, Butskó György operatőr, Gere Mária fődramaturg, Hárs Mihály rendező, Hor­váth Z. Gergely rendező, Jankura Péter operatőr, Kar­dos István dramaturg, Kez­di Kovács Zsolt rendező, Richly Zsolt rajzfilmrende­ző, Vayer Tamás díszletter­vező, MUNKÁCSY MIHALY-DÍJ Brád András ruhatervező; Búzás Árpád iparművész, a Magyar Iparművészeti Főis­kola egyetemi docense*; Czinder Antal szobrászmű­vész: Deés Enikő ruhaterve­ző; Horváth Cstván belsőépí­tész; Karmazsin László ipa­ri formatervező: Kovács Ta­más grafikusművész; Lóránt Zsuzsa szobrászművész: Ma- zsaroff Miklós festőművész; Péreli Zsuzsa textiltervező iparművész; Rátanyi József szobrászművész; Szentayör- gyi József festőművész: Zom- bory Éva grafikusművész. Újságírók kitüntetése Hétfőn a Parlamentben ha­zánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából új­ságírókat tüntettek ki. A ki­tüntetéseket Bajnok Zsolt, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke adta ót. Rózsa Ferenc-díjat adomá­nyoztak: Heltai Andrásnak, a Magyar Távirati Iroda fő­szerkesztő-helyettesének, Horváth J. Ferencnek, a Ma­gyar Televízió főosztályve­zető-helyettesének, Kopka Jánosnak, a Kelet-Magyar- ország főszerkesztőjének, Pet- ress Istvánnak, a Magyar Rádió rovatvezető-helyette­sének, Vadász Ferencnek, a Népszabadság rovatvezető­jének, Zsolt Róbertnek, a Magyar Nemzet rovatveze­tőjének. A Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnö­ke által adományozott Kivá­ló Munkáért kitüntető jel­vényt a sajtó 29 munkatársa kapta meg.­Pávakörök Gyöngyösön fi kancsók kincse, avay a kincses kancsó A KANCSŐK KINCSE ez a műsor volt. Sovány kincs. S e kincs kancsója, illetőleg, mert több ötlet (?) is talál­ható volt a műsorban, a kin­csek kancsója ott leiedzett Molnár Margit kezében, aki új műsorában, a Ház-tartás­ban a pontosan megnevezett bolt pultjánál állva ajánlot­ta ezt a — nagymamának. A húsvét okán. Aki nem látta, annak természetesen most nem lehet eléggé vilá­gos az, amit eddig leírtam, s amit ezután még leírni kény­telen leszek, így hát néhány mondatot idézek Molnár Margit „önvallomásából” az új műsorát bevezetendőn. íme: „A tavasz serkentő hatá­sára megújhodik a Főzőcs­ke — de okosan is ..Be­vallottan „főzőcskézzük” a nézőket: legyenek társak e közös családi programban ... Reméljük, nem veszik tola­kodásnak. ha jó tanácsokat igyekszünk adni a vásárlá­sokhoz .. S az egyik jó tanács: hús- vétra a nagymamának in­diai vésett rézkancsót ve­gyünk. Bevallom, ott rögtön,. a képernyő előtt megmaka­csoltam magam, és ősi kon­zervativizmusomat előránt­va vívni kezdtem a kancsó- val, hirdetvén naiv hitemet, hogy tudniillik húsvétkor a gyerek kap nyuszit, piros to­jást és nem a nagymama kancsót. Ám vívó karjaim le­lohadtak a továbbiakban, mert kiegyensúlyozott la­káshelyzetünket ismerve, ér­ző szívvel kellett tudomásul vennem a panaszt, hogy a riporternőnek sajnos nágy a lakása, de. sebaj, mert- a KERAVILL új szerkentyűje egyszerre tisztítja, szárítja, portalanítja a szőnyeget. A továbbiakban arról is tudo­mást szereztem, hogy a ki­tűnő birkózóedző, dr. Hege­dűs Csaba csakis Szitás étel­ízesítőt használ, csakis Szi­tást és nem Maggit, s hogy a Hajdúsági — ismétlem, a hajdúsági! — sonka a sonkák sonkája. És. még sok min­denről megtudtam, hogy hol kapható, mennyiért kapha­tó ... és ekkor letettem a kancsót. Akarom mondani a kardot, és megadtam ma­gam. Volt egy kedves, okos, ná­lunk — mert sajnos nem mindenütt hiszen irritálna — bemutatható főzőcske mű­sor, ahol háziasszonyok és háziurak bemutatták, mint és mit tudnak főzni, sütni, ízesen, ügyesen, gusztusosán, nem hizlalóan. Ez volt a Főzőcske — de okosan,,ami­nek megújítására ugyan szerintem nem volt szükség, de ebben az ügyben én nem vagyok kompetens. Ha a te­levízióban úgy vélték Mol­nár Margiték, hogy meg kell újítani, hát tegyék. Csupán 1 KfPERNTŰ Illll arra szeretném felhívni a szíves figyelmet, hogy a te­levízióban, amikor kezdőt a reklám, igen határozot­tan elkülönítik azt a műsor többi blokkjától. A sajtó — a hazai sajtó —, etikasza­bályai szerint. Az újságban a szöveges hirdetést X-elik és a fiatal munkatársakat arra oktatják, hogy írásaik­ban nem egy cég termékeit, hanem a termékhez vezető munkát, a dolgozó embert kell és szabad népszerűsíteni. Lehetőleg. Mert, ha nem lehetőleg, akor még a fiatalabb rpun- katárs is szembekerül bizo­nyos kodifikált szokáso'- és ebből a szembekerülésből nem a fiatal munkatárs ke­rül ki győztesen. Egyébként minden tiszte­letem Molnár Margit kísér­letező kedvének és ügyessé­gének, hogy nem is akárki­ket tudott megszerezni hir­detőtársnak. Bár tudja ég. dr. Hegedűs Csabát szíve­sebben látom a birkózósző­nyeg mellett, mint a Szilas ételízesítő felett és Sinko.- vits Imre is inkább mannát „főzzön” Mózesként, mint a budakalászi termelőszövet­kezet előrecsomagolt burgo­nyáját hamis gulyásként, Kancsót különben juszt sem veszek. Az Öra—Ékszer­ből sem! Gyurkó Géza 15. Füstös falak, törött gázlám- pák, piszkos székek, aszta­lok a rongyos-piszkos asztal­terítőkkel, háttérben a mar­kos csapos legény... Este ki­lenc óra tájt a munkások kipihenik a munka fáradal­mait, a létért való Jcüzdelem képezi itt a beszélgetés fő tárgyát. Családi perpatvarok, a gyáros és a műn ka vezetők zsarnoksága, a lakás, az élel­miszerek drágasága, a nagy adók...”). Aztán a fiatalokból újabb családok lesznek, a falvak is folyamatosan ontják azokat, akiket a föld már nem tud eltartani' — és húsz-harminc év alatt, az I. ■ világháború kitöréséig Angyalföld telje­sen beépül. Javarészt föld­szintesen és zsúfoltan. El­tűnnek a krumpli- és kuko­ricaföldek, a kiskertek ösz- szezsugorodnak és egyre több az ún. udvari lakás. Ezek az utcai fronton hosszú föld­szintes házak, amelyek mö­gött párhuzamosan, esetleg zárt négyszöget alkotva so­rakoznak a kiadó lakások. Mindegyik szoba-konyhás, az ajtó és az ablak is az ud­varra néz. A tető meredek, féloldalas; ezek az építmé­nyek a mögöttük álló há­zaknak támaszkodnak, ahogy „odahaza” a fészer, a nyúl- ketrec, a budi. Van ilyen emeletesben is. az ilyen ház csupa gang. De a szoba- konyhás lakások bérbeadói — noha még maguk is itt laknak, hiszen ugyanígy in­dultak — gazdagodni kezde­nek. Az idő múlásával né­hány nagyobb házcsoportot, vagy a ragasztás diadalaként teleppé terebélyesedő udvari lakásokat külön névvel tisz­teli meg a népi lelemény. Legnevezetesebb és nyilván a legtöbb legenda szülője a máig ismert Hétház, a Ti­zenháromház és a Tripolisz. Persze, azért a felszaba­dulás előtti Angyalföldet is badarság lenne a Tripolisz­teleppel azonosítani. Ha az ellentétek — ahogy monda­ni szokták — nem is voltak itt kiáltóak. hiszen az an­gyalföldi gyárak tulajdono­sai, vezető tisztviselői soha nem laktak Angyalföldön, de azért sohasem csak proletá­rok laktak itt. Szép szám­mal kisiparosok, kistisztvise­lők, kiskereskedők, altisztek, lakást bérbeadók is, akik a polgári . jólétre törekedve Vnindig többet és többet akartak kifelé mutatni, mint amennyit valós helyzetük — akár gazdasági, akár társa­dalmi — hitelesíthetett vol­na. Egyszóval az ún. kispol­gári réteg. Ez pedig a felü­letes szemlélő számára az angyalföldi házak és utcák eklektikusságában mutatko­zik meg leginkább. Az itt élő kispolgárokat talán még az Angyalföld el­nevezés is sérthette. Mert­hogy áz olyan rosszul cseng a belvárosban és a hivata­laikban! És amikor 1930-ban a korábbi VI. kerületből — kiegészítve az V. és VII. ke­rület egyes részeivel — XIII. kerület lesz. a névváltozta­tási szándéknak máf hiva­talosan is hangot lehet adni. Hiszen a XIII, kerület már nem csupán Angyalföldedé tartozik az elegánsan modern ' újgazdag Új-Lipótváros, a főváros ékessége: a Margit­sziget, de1 még a Terézváros­ból is olyan régi és roman­tikus nevű részeket csatol­tak Angyalföldhöz, mint Fel- ső-Bikarét, az Erdőtelek, a Lőportárdűlő! M( indokolná hát ennek a „rosszhírű’' név­nek a kiterjesztését ezekre is?! Parvenű lelkűk mennyi­vel jobban örülne a jómód­ra utaló Új-Lipótvárosnak, vagy a zöldövezetet sejtető Erdőteleknek! És mit ad isten, a 34. Eucharisztikus Világkong­resszus és a Szent István jubileumi év tiszteletére 1938. június 1-én a XIII. közigaz­gatási kerületet Magdolna- városnak nevezik el! Nyil­ván a Bűnbánó Magdolnáról. De sem a Magdolnavárost, sem a lexikonokban itt-ott föllelhető Napföld elnevezést élő' ember szájából nem hal­lani ! MOST., 1979. SZEPTEM­BER 14-ÉN, PÉNTEKEN, 9 óra 30 perckor, amikor a rendőrök á renitens gépko­csi-tulajdonosok autóinak el­szállításán fáradoznak a szél­ső panelház előtti parkoló­ban, pontosan az egykori Szent László-ma.ior és Viza­fogó határvonalánál — az Angyalföldnek nevezett XIII. kerületben 49 372 lakást tart számon a Statisztikai Zsel*- könyv. És ezek közül ná~ hány száz még mindig oly^fc amilyenekkel a századfordu­lón riogatták az olvasókat. (Folytatjuk), j Harmincnégy kórus, illetve népi együttes vett részt a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ kétnapos minősítő versenyén. Az országos kiváló cimet elnyert együttesek a versenyen kívül szombaton is. vasárnap is gálaestet adtak az érdeklődőknek. Képűn, kön: az egri Fuszulyka együttes. A vasárnapi gálaestet a házigazdák zárták, a GYÖNGYSZÖV-áfész együttese nemcsak dallal, de tánccal is mulattatta a közönsé. get. (Fotó:Kőhidi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom