Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

\ Könyvtár Horton „Legyen a község fóruma!" Tudományos Rutátok A cigányságkutató: Mészáros György Csábító csend, kávéillat, barátságos meleg. Fény és ragyogó tisztaság. Ezek vol­tak az első percek benyomá­sai. amikor a reggeli órán betoppantam a horti könyv­tárba. A boltívek alatt ol­vasóikra vártak a kötetek. Bizony nem csekély ener­giámba került, hogy ellen­álljak az erós vonzásnak és ne emeljem 'le valamelyik régi ismerősömet a polcok­ról. A csend tükrét azonban bezúzzák a helyiségbe tódu­ló gyerekek, a napközi ott­hon lányai és fiai. Ismerősen sétálgatnak az állványok előtt és megropogtatják egy- egy friss példány gerincét. Újságokat, színes lapokat böngésznek vagy keresztrejt­vényt fejtenek. Májer Istvánné, a községi bibliotéka vezetője,^ örömmel szemléli a sürgölődő kicsiket : — Mi csak úgy hívjuk ezeket a délelőttöket, amikor „megszállnak" minket a gye­rekek. hogy „bolond könyv­tár”. önállóságra vannak ne­velve, de óhatatlan, hogy ne forduljanak hozzánk segít­ségért, vagy ne kérjenek ta­nácsot. Amennyire tőlünk te­lik, igyekszünk kéréseinknek eleget tenni. Talán még „tengeri herkentyűnk” is van itt valahol arra az esetre, ha valakiben feltámadna a kí­váncsiság, hogy megtudja, mi az. __ — Nem ők a legfiatalabb látogatóink — mondja Si­mon Andrásáé könyvtáros, akinek sikerült kiszabadulnia egy elszánt, keresztrejtvény­fejtő csapat fogságából. — Az ovisoknak is tartunk fog­lalkozásokat. Ezeket közösen tervezzük, szervezzük az óvónőkkel. A múltkori köz­lekedési óránkon még a köz­ségi rendőr is segítette a munkánkat. Volt is nagy si­kere. .. Nem folytathatja gondola­tát, mert egy szőke üstökű kisfiú érkezik, aki nem bír megbirkózni a feladvány egyik függőlegesével. Vízi jármű, hat betű, és a ne­gyedik négyzet lakója az ,,en . _ — Nem lehet elég korán kezdeni ezt sem — gombo­lyítja tovább a fonalat Má­jer Istvánné. — Nagyop fon­tos, hogy már gyermekkor­ban az életünkhöz tartozzék a könyvtár. így nem je­lentkezik majd az az idegen­ig — Te — húzza el, s kanya­rója éneklőre ezt az egyet­len szótagot is a nő —, csak azt akartam mondani, hogy írtam annak a bizonyos Kam. zikovának, tudod, Csehszlo­vákiába, a téli szállásunk ügyében. De a te nevedet és címeteket adtam meg, mert tudod, mi holnapután eluta­zunk Görögországba, egy kis utónyaralásra. És hát bizto­san nem leszünk még itthon, amikor válaszol. Én január első hetét írtam neki, mert úgy emlékeztem, hogy nek­tek is meg az Annáéknak is az a jó időpont, de még maid megbeszéljük. Nem akartok este feljönni egy teára? Mert akkor Annáéknak is szólok, és megtárgyalhatjuk részle­Mii. március 26., csütörtök kedés, amit az idősebbeknél tapasztalhattunk, s amivel meg kellett küzdenünk. Em­lékszem olyan nénikére is, aki letakarva, a kenyér alatt „csempészte ki” innen az ol­vasnivalót. „Jaj, kedves, csak meg ne lássák, mert még megszólnak, hogy nincs dol­gom. ..” Azóta szerencsére változott a helyzet, meghar­coltunk minden tagunkért, de sikerült elfogadtatnunk magunkat. Még 1968-ban az akkori 401 olvasó között alig találhattunk felnőttet, addig ma már 841 rendszeres láto­gatónknak több mint fele, 60 százaléka ebbe a kategóriá­ba tartozik. Sokan kisiskolá­sok voltak, amikor először kopogtattak az ajtónkon, most meg, a gyerkőcükkel jönnek kézen fogva... — Azért dolgozunk, hogy könyvtárunk kilépjen a ré­gi hagyományos szerepköré­ből. Legyen fórum, beszél­gessenek, találkozzanak itt a hortiak. Kicsik és nagyok. Szívesen foglalkozunk az óvodásoktól kezdve az öre­gekig mindenkivel. Ez azt is jelenti, hogy nekünk is meg kell változnunk. Ügy fogal­maztam meg ezt magamnak, hogy a könyvtáros vegyen át tesen. Vagy mi megyünk le hozzátok. Jó? — Jó, majd megbeszéljük — hagyja rá a tanár, s most már igazán indulna, de vesz­tére megereszt még egy kér­dést. — Mi az, hogy te mész a kocsival? Csak nem beteg Jánosom? Vagy kitört rajta a nagylelkűség? — Ö, nem, nem! Az én kis uracskám ma a BNV-re megy, háromnegyed nyolcra jön érte a kis világosítója áz állami kocsival. Hát tudod, báró alsó- és felsődabadi Fo. tó-Kardos — alias Kufstei­ned — nem maradhat le a vásármegnyitóról, ahol gon­dolom. némi fogadások is lesznek. Ö pedig ugye nem köpi ki a konyakot, ha már egyszer a szájába vette, így aztán ma nagylelkűen fel­ajánlotta a kocsit. Mert nézd. hát legfeljebb életlenek lesz­nek azok a fotók a nyugat­albán selyemhernyókeltető gép harántbizgentyűiról, de az; még nem olyan nagy baj, mintha mondjuk a görög egy kis lezserséget a népmű­velőtől, vagy ahogy ma mondják! a „közművelőtől”, s persze, a művházasoknak se ártana, ha tőlünk lopná­nak egy kis alaposságot — folytatja Májer Istvánné. — Az. hogy igyekszünk jó kapcsolatot kiépíteni a tele­pülés üzemeinek, intézmé­nyeinek dolgozóival, — sok segítséget kapunk tőlük —, ugyanezt az előbbi célt szol­gálja. Az óvodát, a kisisko­lásokat már említettem — őrsi foglalkozások vannak nálunk, de vendégeink a mű. velődesi ház bábosai is — járnak hozzánk a tizenéve­sek. kedden és pénteken ze­nét hallgathatnak, lemezek­ről. magnószalagokról. De voltak itt, az öregek napközi otthonának tagjai is, nekik a körzeti orvos tartott egész­ségügyi előadást. És ha Mo­hamed nem megy a hegyhez, a hegy indul felé... — Most épp kiállítást rendezünk a MEZÖGÉP-nél és a TIGÄZ- nál ex librisekből. Megpró­bálunk mindenhol jelen len­ni, amennyire ez az ener­giánkból telik '— ketten va­gyunk. Ennek aztán van egy másik oldala is: nekünk csak kétezer forintunk van arra, hogy meghívjunk írókat, elő­adókat. és ez kevés. De a már említett MEZŐGÉP, a tsz, a takarékszövetkezet, vagy a hatvani áfész anyagi segítségével ez az összeg je­lentősen megnövekszik. így vendégeskedhetett nálunk tavaly többek között: Tom­pa László. Bitskey Tibor, Ku­lin György, vagy a népszerű Móka Miki. Levente Péter. Ez is azt bizonyítja, hogy a község minden rétegének igyekszünk a kedvében jár­ni, hiszen csak így van a munkánknak értelme. Ezért történik minden,.. — Tudja minek örülök a legjobban? Hort „dinnyés” község, a gyerekek elutaznak a szüleikkel dolgozni gz or­szág legtávolabbi tájaira is. de rólunk akkor sem feled­keznek meg. és küldenek eg.y-egv levelezőlapot. Sok­szor előfordul az is. hogy azon „minősítik” az ottani könyvtárt. Több mint egy évtizede dolgozom, de ezek­nek az Olgi néninek címzett leveleknek örülök a legjob­ban — ezek a szakmai elis­merésekkel vetekszenek. Szilágyi Andor utunk előtt összetöri a ko­csit. A tgnárt ekkor már — s főleg az idő múlása miatt — kezdi nyugtalanítani odave­tett kérdésének ez a kimó- doltan jópofa, hosszadalmas- kodó megválaszolása, ezért mintegy türelmetlenségét je­lelve felbőgetj a motort, ki­nyomja a kuplungot és se­bességbe teszi a kocsit. Itt már a szerencse sem segít­het, egész biztosan el fog késni! Még jó, hogy a fele­ségének ma csak tizenegykor kezdődik az első órája. íg” legalább azt a kis kitérőt sem kell megtennie, ami a két gimnázium között van! — Szia! Majd este megbe­széljük a síelést! — Szia! Jelentkezünk! Vagy jelentkezzetek! Jó?! De ezt a tanár már nem hallja, sűrű fékete csíkot hagyva maga után, kifordul a barkóiéból. Az iskola felől ekkor jön vissza az orvosnő, és amikor a ház sarkához ér. fejét hát- rahajtva, arcát a nap felé fordítja, s néhány másod­percre megáll. A fotós fele­sége már kinyitotta a kocsi ajtaját, de ahogy meglátja a lecsukott szemmel napozó nőt, egy kis bocsánatkérő fél. mosollyal átszól az autók fölött. — Ugye nem haragszik, hogy Szilvit is a maga nya­kába varrtam? De tudja, ma semmiképp sem késhetek el. És mór olyan késő van... — De hát ez természetes! És Igazán semmi az egész! Igazán! Viszontlátásra! Mindketten kocsiba ülnek, és a PC rendszámú 1300-as piros Lada, meg az IL-es Simca három másodperc kü­lönbséggel, fél nyolckor hagy­Mofct egy kevesek által mű. veit tudományág avatott mesteréhez vezetett utunk, akinek e ( én ma már or­szágos nevet sikerült elér­nie. Mészáros György ő, a Heves megyei Vízmű Vál­lalat beruházási és tervezési osztály vezetője. Kerécsenden született, s mivel szülei kertje végében volt a cigánytelep, már kora gyermekségében kapcsolatba került lakóival. Jó nyelvér­zéke folytán nyelvésznek ké­szült, és bár másként ala­kult életútja, elsajátította a lovári cigánynyelvjárást. De mielőtt megismernénk Mé­száros Györgynek a cigány- ságkutatós terén kifejtett gaz­dag munkásságát, pár mon­dat erejéig tájékoztatást ka­punk a cigányságnak' ha­zánkba kerüléséről Az India északnyugati ré­széből kiindult cigányhul­lámok. melyek Európa felé áramlottak, mind hazánkon vonultak keresztül. Az első vándorló, nem letelepülő ci- gánycsapat 141R-ban jelent meg Magyarországon. Brassó környékén. A következő években egymás után érkez­tek vándorcigánycsoportok az országba, s hazánkon ke­resztülvonulva, gyors ütem­ben továbbhaladtak N.vugat- Európába. Zsigmond király 1424-ben adott menedéket egy bizonyos László nevű, magát vajdának nevező ci­gánynak és csoportjának, de Mátyás és Ulászló királyok idejéből is maradtak fenn hasonló menedéklevelek, me­lyek biztosították a cigá­nyok letelepedését. Két irányból érkeztek ezek a csoportok. Részben a Ha. vasalföld felől, s ezek vol­tak az oláh cigányok. A zöm azonban megkerülte a román nyelvterületet, Szer­bia felől vonult hazánkba. Az európai cigányság két főnyelvjárást beszél: a khel- derát, mely inkább Nyugat- Eurépában honos és nem tartalmaz magyar jövevény­szót, valamint a lovárit. melyiken bőven található magyar jövevényszó. Amikor például Mészáros György Kijevben cigányokkal be­szélt, egy sor magyar jöve­vényszót fedezett fel nyel­vükben. ja el a panelház előtti par­kolót. AZ ISKOLÁSOK NEGYED NYOLC ÉS HÁROMNE­GYED NYOLC KÖZÖTT rajzanak ki a házból, a na­gyobbak egyedül, a kisebbek szüleikkel. Azután háromne­gyed nyolc és nyolc óra kö­zött még van valami moz­gás, egy-egy autó húz ki, vagy egy taxi érkezik — mint például ma is nyolc előtt négy perccel, amikor az egyik negyedik emeleti lakó a taxisofőr segítségével par­kettacsiszoló gépet emel ki egy Zsiguli Combi hátsó aj­taján —, de pontban nyolc órakor szinte varázsütésre leáll az élet a panelhóz kö­rül. Már csak huszonhat autó" áll a parkolóban, ezek dél­utánig, esetleg holnap reg­gelig sem mozdulnak mosta­ni helyükről: gazdáik ma az autóbuszon vagy villamoson való utazás mellett döntöt­tek. A huszonhatból három ponyvával van letakarva, köztük a bokszért sétáltatói IM-es Trabantos Skodája is, ezek garantáltan csak hét­végi — esetleg kéthetenkénti — autókázásra használt gép­kocsik. Visszaélve most a magyar nyelv játékosság ad. ta lehetőségével, azt is mond­hatnánk, hogy ezek az autók csak azért vannak, hogy le­gyenek. A ZU-s piros Sko­dának például — amelynek hátsó szélvédő üvege előtt kis fehér csipketerítőn esz­tergált fagólya álldogál — pontosan úgy, ahogy fönt a vitrinben is, még a műszer­falát is letakarták egy házi­lag készített mintás karton­huzattal. Ne süsse, ne szívja ki a színét a nap! (Folytatjuk) Megtudjuk, hogy a német cigánydialektus a szinlo, melyet a legarchaikusabb nyelvjárásnak tartanak, és szókészlete 38 százalékban német jövevényszó. Ezek a köszörűs és ringlispiles cigá­nyok. Olyan nagy a különb­ség a lovári és a szinlc cigánynyelvjárás között, hogv a két nyelvet beszélő meg sem' érti egymást. Az úgynevezett kárpáti cigánydialektust beszélők ősei nem érintettek román nyelvterületet vándorlásuk során. Ezt. a nyelvjárást Ba­lassagyarmaton és környé­kén, a Tárná mentén, s pél­dául Füzesabonyban is be­szélik. A fodóző cigányok nyelv­járása cerhári. Ezekkel általában Szabolcs-Szatmár megyében találkoznak a ku­tatók. Megtudtuk Mészáros Györgytől, -hogy Poroszlón beás cigányok, a teknővájók laknak, akiknek nyelve a román egy 50 évvel ezelőtti változata. Mészáros oly szakértőjévé érett a lovári cigánydialek- tusnak, hogy Hutterer Mik­lóssal megírta a lovári ci­gánydialektus leíró nyelvta­nát. A kötetet 1967-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság adta ki. Publikálásainak se hossza, se vége. Mészáros György azok közé a kutatók közé tartozik, aki nem gyűjti kü­lön írásait, cikkeit, kiadvá­nyait. Könyvespolcáról kéré­semre csak egynéhányat ke­res ki. Így a Magyar Tudo­mányos Akadémia Acta Orientalis című, igen rangos folyóiratában a cerhári ci~ gánynyelvjárásról értekezett. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa megbízásából és kérésére Vekerdi József­fel 1978-ban egy mindenre kiterjedő ismeretterjesztő ki­adványt írt. A cigányság a felemelkedés útján címmel. A magyarországi oláh ci­gánynyelvjárás mondattanát is Vekerdi Józseffel készí­tette el. A Csénki Sándor ál­tal Püspökladányban még régebben gyűjtött cigány népmesék fordítását is elké­szítette, s a munka elé Or- tutay Gyula írt előszót. Egyébként hazánkban van a legtöbb cigány meseanyag. Több publikációja kerül é kezembe, angol, francia, olasz nyelven. Például 1978. bán a franciaországi Études Tsiganesben jelent meg Íróm sa Mészfáros Györgynek. Azon kevés szakemberek közé tartozott, aki a Magyár Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága részére ta­nulmányt készített megbizaj tása nyomán a cigánykérdés bizonyos vonatkozásairól. Tagja a Hazafias Népé front országos vezetősége mellett működő rétegpoliti­kai bizottságnak. A közelmúltban részt vett és a magyar cigánynyelv­járásokról tartott Párizsban előadást a cigánykérdés ku­tatóinak egy nemzetközi sej regszemléjén. Kapcsolatban áll a száJ mottevőbb európai cigányság- kutatókkal, s ennek eredmé-t nyeként 1980-ban Lednyfaé lun nemzetközi baráti össze* jövetelt tartottak az aktuá­lis szakba vágó kérdésekről1 Egy olaszországi profesz- szor angol nyelvű levele isi előkerül, mely az idén egy Itáliában tartandó kongreszJ szusra invitálja, melyen azonban anyagi támogatás híján sajnos nem tud részt venni. Az egri Mészáros György most egy nagy munka kéz­iratán dolgozik. A Gondolát Könyvkiadó részére, Turi- Kovács Attilával megírják a cigányság néprajza című kötetet. — A társszerző egyébként a cigányság népi építészetét dolgozza fel. Amikor a jövő tervei iránt érdeklődöm, megtudom, hogy Verkerdi Józseffel, az Or­szágos Széchenyi Könyvtár nemzetközi csereosztályának vezetőjével és a pécsi dr. Várnagy Elemérrel egy jé- lentékeny cigány nyelvészeti munkát szeretnének formába önteni. — „Szeretném, — mondj ja búcsúzóul Mészáros György, — ha minél több cigányszármazású magyar i állampolgár kapcsolódna be a komoly kutatómunkába, és cigány kommersz dolgok he. lyett a ténylegesen létező cigány kultúra gyűjtésében lennének a tudomány se­gítségére." Sugár István Ajándék a gyöngyösi múzeumnak A gyöngyösi Mátra Múzeumot rangos természettudományi gyűjteménye tette ismertté és megbecsültté itthon és hatá­rainkon túl is. A gyűjtések és az adományozások útján ál­landóan szaporodnak a később kiállításra kerülő tárgyak. Felvételünkön Zaja Zoltán és dr. Nagy Gyula muzeológusok egy Finnországból származó kapitális jávorbika trófeájAI minősítik. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom