Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
Pétervásári készülődés Tavasz a dombok között — Itt a pétervásóri dombok között nagyon kemény volt az idei tél — mondja bosszankodva Kaszab Balázs, a helyi Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet elnöke. — November óta egyhuzamban hideg van, még a minap- is fagyott. Nehezen melegszik, pedig mi már mindent megtettünk a tavaszi előkészületekhez. Pétervásárán és a környező községekben általában tíz nappal később tavaszodik, mint Heves megye déli, alföldi részén. Az emberek mégis elszántan várják a munkák kezddT?t. — Már hozzá is láttunk volna az árpa vetéséhez — sorolja az elnök —, ha március 15-én éjjel nem esett volna 30 milliméter eső, ami nagyon megáztatta az egyébként is nedves földjeinket. Így várnunk kell, hogy szikkadjon a talaj, mert gépekkel csak így tudunk rámenni. — Sok lesz a tavaszi vetnivaló? — Nálunk nem nagy területen, mindössze 40 hektáron kerül földbe a tavaszi árpa. Ezt a váraszói részen, a domb alatt levő dűlőben vetjük el. Reméljük, hogy a tavasz hivatalos beköszöntésekor valóban elkezdhetjük a munkát, mert áprilisban árpát vetni már kockázatos! Így is késésben vagyunk, de igyekszünk pótolni az időjárás okozta lemaradást. Az árpavetéssel együtt harminc hektáron telepítünk lucernát is. Szövetkezetünkben nagy jelentősége van a silókukorica-termelésnek, amiből most tavasszal háromszáz hektáron vetettünk. A vezetőség úgy határozott, hogy az idén megszüntetjük a szemeskukorica-termelést, mert nem gazdaságos. Az elmúlt években ugyanis négy-ötszáz forintért termeltünk egy mázsa kukoricát itt a dombok között, ami ráfizetéses volt. Helyette inA háztáji burgonya alá szántja a földet a pétervásári domboldalban Nánási Sándor traktoros (Fotó: Köhidi Imre, kábto vásárolunk abrakot, ami olcsóbb, és inkább a nagy tömegű silókukoricatermelésre térünk át. Itt, a mi kedvezőtlen termőhelyi adottságaink közepette ez jövedelmező, s olcsó tömegtakarmányt ad, 25—30 tonnát hektáronként. Úgy tervezzük, hogy ha mázsánként 50 forintért termeljük, akkor megéri, mert gazdaságos. A nagy számú állatállományunk ugyanis évente 8— 900 vagon silót fogyaszt. Így ezzel is foglalkoznunk' kell. Háromszáz hektáron viszont korábban még nem termeltünk silókukoricát, így egy kicsit kísérlet is lesz ez az idén nálunk. A kemény tél ellenére sem károsodtak a pétervásári búzák, sőt, megerősödve kerültek át az új esztendőbe. — Csaknem 300 hektáron elvégeztük a kenyérgabona fejtrágyázását — erősíti meg Kaszab Balázs. — Ezer hektár a rét- és legelőterületünk, melyből kétszázat műtrágya- zunk. Ez a munka folyamatos. Kilencven hektárnyi almáskertjeinkben befejeztük a metszést és a levágott gallyakat is kihordtuk a sorokból. Miután a múlt esztendőben a rendkívül kedvezőtlen ősz miatt elhúzódott a betakarítás, így 180 hektár szántása átkerült most tavaszra. Mihelyt szikkadnak a földek, azonnal hozzákezdünk ehhez is. Gépeink kijavítva várják a kezdést. Két nehéz és nyolc közép- nagyságú traktorral egy hét alatt felszántjuk ezt a területet. összességében optimistán tekintünk a tavasz elé, miután kedvezőek a feltételeink a gazdálkodáshoz. Reméljük, hogy az idei tavasz jobb lesz, mint a tavalyi, hiszen akkor alig tudtunk dolgozni. Mentusz Károly Hatvani éterhalászok Kettős esemény gazdája volt nemrég az MHSZ hatvani rádiósklubja. Csaknem nyolcvanfpnvi tagsága amelyben úttörőtől a veteránig minden korosztály képviselt. ünnepi közgyűlésen vette számba az utolsó öt esztendő munkáját. Egy nappal később pedig a „Lenin ifjú távírásza" verseny városi döntőjét bonyolították le a Rákóczi és a Szabadság úti iskolák kisdiákjainak részvételével. Több izgalommal. persze, az utóbbi esemény szolgált, mígnem eldőlt végre, hogy a megyei összevetésben Rohács Tibi, Kovács Gyuszi, Tajti László és Pernyész Attila képviselheti a város színeit. De azért a klubgyűlés is kicsit ünnepélyesebb volt, mint utóbb bármikor. A mozgalomnak ugyanis éppen negyedszázada létezik eleven, ütőképes közössége Hatvanban, vezetője pedig — Szűcs János — ugyanennyi ideje vesz részt e munkában, a szakmai irá_ nyitásban. Kihelyezett szakosztályok Az adóteremből szaggatott sípjel, máskor mikrofonhang szűrődik át az irodába, ahová fiataljai köréből visszahúzódunk Szűcs Jánossal. Ez a szoba is inkább műhely, mintsem holmi köteles adminisztrálás színtere. És a klubvezető kezében éppen egy olyan fémdobozt, értékes műszert látni, amely pár hete gazdagítja az eszköztárt. Az új átjátszó berendezések ■ mellett, amelyek az URH adó-vevő állomások kezelő ©élküli forgalmazását biztosítják, hozzájutottak egy memóriás, elektronikus ’ morzebillentyű- höz is, ami rögzíti, őrzi az adandó szöveget, majd tetszőleges sebességgel bármennyiszer bejátssza az adókészülékbe. A klubvezetőnek azonban talán ennél nagyobb öröme: időközben megszerezték a legmagasabb, A-kategóriás szintet. amilyen közösség megyénk területén csak Egerben, Gyöngyösön található, s ennek fontos alapfeltételeként ma már kihelyezett szakosztályuk működik' két iskolában. Az egyiknek, amelyet Riczó István tanár vezet, kis teljesítményű adóállomást is juttattak. Réz Fe- rencék viszont a rádió-irány- mérés elemeivel ismerkednek a csaknem húsz főt számláló együttesben. Rádiós válogatott A hatvani rádiósok közül egyébként többen igen szép sikereket értek el negyedszázad során, sok babért szereztek a városnak a rövidhullámú, az URH, a rádió-iránymérő és a konstruktőr szakosztályokban. Arról nem beszélve, hogy több százra tehető mindazok száma. akik sikeres KPM- vizsga révén ma már saját adóberendezésen dolgoznak, vagy pedig a klubban szerzet tudásuk alapján távírász- ként szolgáltak a néphadseregben. majd olyan szervek alkalmazták őket. ahol hírközlő szakemberként tevékenykedhetnek, kereshetik meg a kenyerüket. Közülük is kiemelkedik az egri tanárképző főiskolát most végző Varga Katalin! Ez a fiatal lány általános iskolásként Hatvanban ismerkedett a rádiózás alapjaival, ma már a rádiós többtusa sportágban válogatott, s mint ei_ mondotta, az utóbbi évek során Bulgáriában, az NDK- ban, majd a Szovjetunióban képviselhette nemzeti színeinket. Szűcs János azonos nevű fia szintén itt szerzett angol nyelvvizsgával összekötött, C-fokozatú adóengedélyt, Fillér István pedig a „Lenin ifjú távírásza" országos versenyen korábban elért harmadik hellyel dicsekedhet. Takeuchi Japánból A rádióamatőrök munkájának érdekessége, szenvedélyig fokozódó ténykedése az „éterhalászat". Amikor különböző típusú készülékükkel a világ messzi pontjait célozzák meg egy-egy QSL-kártya, azaz létrejött rádiókapcsolat reményében. A Szűcs család, azt hiszem, ritka gyűjteménnyel szerénykedhet ilyen szempontból. Tasakjukból finn, nyugatnémet, osztrák, argentin, holland, nyugtalapok kerülnek elő. A japán Makoto Takeuchi 1979 március elsejei keltezéssel egy húszperces amatőrsávon folytatott beszélgetést igazolt, visz- sza. Antonio Vecchi QSL- kártyáját parafalapra nyomták és Szardínia szigetéről érkezett. A hatvanesztendős Charlie Norton pedig arról értesíti őket, 1978. augusztus 21-én Georgiában, kelt lapján, hogy bennük elsőként találkozott magyarokkal az éterben. Izgalmasak persze a visszatérő, Eufi legtöbb az emberen Az illetékes szervek még vizsgálják a termelő egységek elmúlt évi gazdálkodását de már készülnek az 1981- es, illetve a VI. ötéves tervek. E munkák során meglepő tényeket tapasztalhatunk megyénkben. Több üzem 1980-ban, figyelemre méltó, vagy éppen kiváló eredményeket ért el. Most nem azokról van szó. amelyek eddig is az élvonalba tartoztak, hanem olyanokról, ahol korábban akadozott a munka, veszteséggel zárták az évet. ismételten fizetés- képtelenséggel küzdöttek, de az utóbbi időben sok minden változott, ma már eredményesen gazdálkodnak. Hogyan sikerült? Az elmúlt három évben egyikük sem kapott állami támogatást, a nyersanyagot, az energiát ők is drágábban vásárolják. a gazdasági szabályozók számukra is kedvezőt, lenül változtak, a piacon éppúgy helyt kell állniuk, mint a többi üzemnek. Nem a külső feltételeken, nem a véletleneken múlt a kedvező fordulat, hanem a maguk erejéből érték el. Alkotó légkör Az egyik vállalathoz új vezetőt neveztek ki, a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetben hozzáértő fiatal szakembereket neveltek, akik gyorsan tudtak alkalmazkodni a korszerű gazdálkodás követelményeihez. Jó példaként említhetnénk kereskedelmi vállalatot, vagy szolgáltató jellegű szövetkezetét. Milyen közös vonás jelentkezik azoknál, akik a gyengék közül a jók közé küzdöt- ték fel magukat? Ahol a politikai és a gazdasági veze. tők a leglényegesebb feladatokra irányították a kollektíva figyelmét, demokratikus munkamódszert választottak, ahol alkotó légkört teremtettek, ez többet ért, mintha az állam sok millió forinttal segítette voína őket. < Tudomásul kell venni, hogy manapság — és jó ideig — még a legfontosabb cé. lókra is csak szűkösen jut. A beruházásokra és a fejlesztésre fordítható összeg korlátozott. Mégis a legtöbb válrópára szóló rádióforgalmi versenyek is, amelyekben egyszer már harmadik helye, zést ért el az MHSZ hatvani klubja. Végezetül a közeljövőről, illetve a jubileumról ejtsünk néhány szót! Nagyon készülődnek a klub tagjai, a különböző szakosztályok a tavaszi, jobb időre, a nyár eleji hónapokra. Az évforduló jegyében találkozót szeretnének rendezni Hatvanban, az itt élő, vagy innen elszármazott amatőrök részvételével. Ez egyben mozgalmuk nyilvános, propagatív számadása lenne. És kiállítás múlik... lalati terv központjában a gyártmányszerkezet módosítása, a minőség javítása, az intenzív fejlesztés és a ha- , jkonyság áll. Ezt fogalmazta meg tervtörvényünk, ez szükséges. De mindehhez pénz kellene, méghozzá az eddiginél is több pénz. mert az új, korszerű gépek és berendezések nagyon drágák. Az intenzív fejlesztés számláját a vállalatok nem nyújthatják be az államnak, a szükséges pénzt csak jobb és eredményesebb munkával szerezhetik meg. Olyan ördögi kör ez. amelyből csak jobb gazdálkodással lehet kitörni. A sorrendet és a mód. szereket nézzük egy kicsit részletesebben. Alku önmagunkkal Közvéleményünk egyre in. kább megérti, igazságosnak és szükségesnek tartja, hogy nem minden vállalat fejlődhet egyformán, egyes helyeken stagnálás, vagy éppen a termelés csökkentése indokolt. A jövő azoké a vállalatoké, amelyek többet tesznek le az ország asztalára. Ezek gyorsabban fejlődhetnek, a bérek növelését és beruházásaikat nagyobb mértékben tervezhetik. Tudjuk, hogy a gyártmány- és a gyártásfejlesztéshez pénz szükséges, de a versenyképesség sok esetben nem , annyira a pénzen, sokkal inkább a fejlesztésen dolgozó mérnökökön, techni. kusokon, a kísérleti üzem szakemberein, valamint a termelő üzem munkásain, a felkészítésen, a munka- és az üzemszervezésen, végső soron az embereken múlik. Kétségtelenül fontos a műszaki fejlesztés, a konstrukció színvonala, de döntő az is, hogy mennyibe kerül a termelés, mekkorák a költségek. Sőt: az ipar. illetve a mezőgazdaság valóságas népgazdaság! hozama szempont, iából ez a kérdés áll az első helyen. Nyersanyaggal, energiával sem bővelkedünk, s mindebből következik, hogy számunkra a cserearányok máról holnapra nem javulnak, a világpiacon rendkívül kedvező árakba nem számíthatunk, többnyire a mások által kialakított árakhoz kell formájában bemutatnák azt a technikai fejlődést, amelyhez huszonöt esztendő munkájának eredményeként jutottak. Májusról, esetleg júniusról van szó, s akkorára remélhetőleg befejeződik egy értékes új vállalkozásuk is. Most ugyanis olyan készüléken dolgoznak, amely rövidhullámú adón állóképet sugároz, s hívott partnereik bármely földrészen foghatják. Ahogy búcsúzéban Szűcs János megjegyzi: ez lenne a jubileum igazi koronája.U Molthíay Győző igazodnunk, ezért legfeljebb szolid haszonra tehetünk szert De a „szolid hasznot” itthon kell „kialkudnunk” saját magunktól azzal, hogy a termelési költségeket a lehető legalacsonyabbra mérsékeljük. Semmiképpen sem lehet a termelési költségeket úgy csökkenteni, ahogyan azt 1971 és 1974 között elképzeltük. Ugyanis ekkor. 40 százalékkal nőtt az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés, de ugyanennyivel emelkedett az egy foglalkoztatottra számított gépek és eszközök értéke is. Ez jelentős népgazdasági veszteséget jelent. Ugyanis ha a vállalatok a termelés növekedését csak beruházásokkal érik ei, akkor a termelési költségek növekszenek, a kedvezőtlen árak miatt a termékek nem lesznek versenyképesek. Megszívlelendő tanulság, hogy újabban azok a vállalatok érvényesülnek, amelyek a költségeket csökkentik. Mindannyiunk érdeke Szükség van a technika korszerűsítésére, újabb gépekre és berendezésekre, de a gépeket az eddiginél jobban ki kell használni, jobban ügyeljünk rájuk, karbantartásukkal többet törődjünk. A gépek és az emberek munkájának hatásfokát egyszerre kell javítani, mert ha saját munkaidőnket nem használjuk fel maradéktalanul, a gépeket sem használjuk ki megfelelően. A/ gépek teljesítményéhez Hegyük hozzá szorgalmunkat, tudásunkat és leleményességünket, akkor a nehezebb körülmények között is boldogulunk. A munkaidő és a gép jobb kihasználásával újabb beruházásokat kerülhetünk el, és ezen felül •csökkenthetjük az egy gyártmányra jutó költségeket, pusztán azzal, hogy egy műszak alatt több termék készül el. A költségcsökkentés azért is rendkívül fontos, mert kedvező hatása rövid idő alatt jelentkezik, már az idén növelheti a vállalatok és az ország jövedelmét. Nem lehet választani, hogy vagy korszerű termék, vagy versenyképes önköltség. Korszerűbb termék és olcsóbb termelés, ez korunk követelményé és mint fogyasztóknak mindannyiunk érdeke. Céljaink megvalósításához fegyelmezett munkára, hozzáértésre és színvonalas vezetésre van szükség. Mindez az embereken, vagyis rajtunk múlik és önmagunkban találjuk a legnagyobb tartalékokat. Ha ezeket sikerül mozgósítani, akkor terveinket megvalósítjuk, előbbre jutunk. Fazekas László Egy fehsrjepotló takarmány hasznosításáról Egy Heves megyei találmány, a viszneki Béke Termelőszövetkezetben kikísérletezett és gyártott fehérjepótló takarmány, a Bento- karb hasznosításának tapasztalatairól tartottak országos tanácskozást pénteken délelőtt Gyöngyösön. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem főiskolai karán Heves, Győr. Sopron, Tolna, Fejér és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye 64 gazdaságának képviselői előtt dr. Juhász Balázs, az Álattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ munkatársa, dr. Dormán Miklós, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetője, dr. Muszély János és dr. Istók Barnabás gyöngyösi főiskolai tanár, valamint dr! Lömmel András, a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet főállattenyésztője tartott előadást. Az olcsó és gazdaságos, import fehérjét helyettesítő takarmányból az elmúlt évben ezer tonnát adtak át a gazdaságoknak. Az idén már többet készítenek belőle. Az egyik kihelyezett szakkör tagjai Hriczó István szakmai irányításával a morse-ábécét gyakorolják. (Fotó: Szabó Sándor)
