Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXXII. évfolyam, 34. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1981. február 10., kedd í fi pártmunka j i hétköznapjai Tanácskoztak az Ipari Minisztérium és az iparvállalatok vezetői Megújul az iparirányítás ' 31 pártszervezetek po­H iitikánk helyi irá- i nyitói, végrehajtásának el- t lenőrei. Feladataikat, mi- J ként azt már nemegyszer ! elmondtuk, új körülmé­nyek. nehezebb feltételek között végzik az új terv­időszakban. A termeléssel, ' a gazdasággal kapcsolatos pártmunka a politikai ten­nivalók egy része csupán, ám ez a „rész” nagyon fontos lett: indokolja ezt országunk, szűkebb hazánk helyzete. A legtöbbet a gazdaságpolitikai felada­tokról esik szó, ha a XII. pártkongresszus határozatai vagy a VI. ötéves terv cél­kitűzései szerepelnek a napirenden. Ezért is hallani mostanában nagyobb hord­erejű intézkedésekről, min­den gazdasági egységet érintő programokról, ame­lyeket a pártszervezetek kezdeményeztek. S termé­szetesen, kiveszik részüket a végrehajtás ellenőrzésé­ből is. A hatékonyabb munka­erő-gazdálkodást segítették egyebek között a pártbi­zottságok által szervezett aktívaértékezletek. Fontos volt az egri városi párt- bizottság kezdeményezése az. újítómozgalom felméré­sére. A Gépipari Tudomá­nyos Egyesület egri szerve­zetének aktíváit vonták be a munkába, s" alapos vizs­galatot végeztek a megye- székhely üzemeiben. A végrehajtó bizottság meg­vitatta a tapasztalatokat, s ajánlásokat adott a moz­galom továbbfejlesztésé­re. Ugyancsak egri példa: a pártszervezetek közre­működésével éppen a na­pokban intézkedtek a déli iparvidék tömegközleke­désének javításáról. Igen­csak megnőtt a város déli részébe rendszeresen mun­kába utazók száma, javíta­ni az utazás feltételein po­litikai feladat volt. Hasonló példákat jócs­kán lehetne sorolni arról: hol, milyen időszerű ten­nivalókra irányitják a fe­lelősök figyelmét a párt szervezetei, képviselői. A ! politikai munka, a párt­munka így, a hétköznapok gyakorlatában érheti el igazán a célját. Nyilvánvaló az is: mivel bonyolultabbak a körül- mények, a gazdaság irányí­tása. ellenőrzése is nagyobb ! felkészültséget, tájékozott­ságot. kíván. Hiszen van mit tisztáéi a gondolko­dásbán, a folytonos meg­újulást, rugalmasságot kö­vetelő gazdaságpolitika megértésében. Sokat kell , mostanában vitatkozni pél- ■ dául arról, miként lehet differenciálni a szűkösebb bérfejlesztésből, hogyan • lehet javítani az életkörül­ményeket, megőrizni az eddig elért , életszínvonalat. Az elvi viták mellett egy-egy munkahelyen, ki­sebb közösségben sok sa­játos tennivaló, részfeladat adódik. Mindezekben most. a tervezésnél határozottan, időben kell állást foglal­niuk á: pártszervezeteknek, s ugyanilyen határozott­sággal kell ellenőrizniük a kezdeményezésükre hozott döntések végrehajtását is. [ Hekeli Sándor I ___—-----! H étfőn az Epilők Szakszervezetének székhazában Méhes Lajos ipari miniszter az iparirányítás és a vállalati szerve­zet korszerűsítéséről és az idei, valamint a következő évek tervcéljairól tájékoztatta a tárcához tartozó több száz vál lalat gazdásági-, párt- és tömegszervezeti vezetőit. Az igaz gatói értekezleten részt vett Máriái József miniszterelnök helyettes és a társhatóságok, valamint a szakszervezetek ve­zetői. Méhes Lajos elöljáróban hangsúlyozta, hogy gazdaság- irányítási rendszerünk fej­lődése szükségessé tette az egységes iparirányítást. Ko­rábban a vállalatok az indo­koltnál nagyobb védettséget élvezhettek a gazdálkodás fel­tételeiben végbement válto­zások hatásaitól, a rossz vállalati eredmények követ­kezményeit átháríthatták az egész népgazdaságra. Ez a fajta védettség azt eredmé­nyezte. hogy nem mindig a vállalati hatékonyság és nye­reség arányában differenciá­lódtak a jövedelmek és a fizetések. A széttagolt intéz­ményhálózat a gazdaságirá­nyítási rendszer változása után sem módosította mód­szereit. s ezzel továbbra is levette a felelősséget a vál­lalatok válláról. Ennek meg­szüntetése. illetve az új minisztérium ilyen célú lét­rehozása tehát nem egysze­rűen három tárca összevo­nását. hanem az egész hazai iparirányítás magasabb szin­tű megújítását jelenti. A miniszter elmondta, hogy ezentúl nem avatkoz­nak be a vállalatok minden­napi életébe. A gyárak, üzemek maguk dönthetik el, hogy mit termelnek, kinek adják árujukat és mennyiért, az őket megillető jövedel­meket hogyan használják fel. Mindez igen nagy felelős­séggel és kockázattal jár. Az eddig végzett irányítói munka egy részét az új mi­nisztérium is folytatja, vagy­is felügyeleti jogokat gyako­rol, gondoskodik a központi fejlesztési programok végre­hajtásáról, szervezi a nem­zetközi kapcsolatokat, új módszerekkel ellenőriz, de nem lép fel a vállalatok ér- dekképviselőjeként. Az új tárca feladata az egységes iparpolitika kialakítása, az ipar gazdaságszervezési funkcióinak ellátása, az ága­zatok közötti összhang meg­teremtése. és a kezdeménye­ző, alkotó részvétel a köz­gazdasági szabályozók kidol­gozásában. Méhes I.ajos szólt arról is. hogy a feladatok megoldá­sának alapfeltétele a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek összehangolt munkája. Ma még gyakran a nagy­üzem politikai jelentőségét elszakítva nézik annak jö­vedelmezőségétől, a munka hatékonyságától, a keresetek alakulásától. A nagyüzemek, a nagyüzemi munkásság sze­repe továbbra is meghatáro­zó a szocialista társadalom erejében és szilárdságában — szögezte le a miniszter. Fontos feladat a nagy­üzemeket valóban olyanok­ká tenni, hogy ott legyen a legmagasabb a munka haté­konysága. szervezettsége, és ez vezessen a bérek növelé­séhez is. Az összehangolt munka fontos a hosszú távú külgaz­dasági politikához igazodó termékszerkezet alakításában is. A műszaki haladás, a piac igényei állandó folyamatként napirenden tartják ezt a kérdést, de nálunk az előre­haladás mégis lassú. Ben­nünket kényelmessé tett az a felfogás, hogy a szocializ­musban nem lehet tönkre­menni. Csakhogy -ez nagyon sokba kerül nekünk. A tő­kés világban, ha veszteséges a termelés, átállnak más áruk gyártására, vagy elbo­csátják a dolgozókat, s ez­zel teremtenek pénzügyi egyensúlyt. Nálunk ezek az üzemek dotáció után járnak, takargatják a ráfizetéses gyártást. Ezt az utat nem szabad folytatni. A dolgozó­kat más munkára kell fel­készíteni és átirányítani. A beszámoló további ré­szében a miniszter össze­gezte a múlt évi terv ta­pasztalatait. Megállapította, hogy a vál­lalatok nem növelték kellő mértékben a korszerű, ver­senyképes árualapot, s első­sorban a gépipar exportja a tervezettnél lényegesen ki­sebb volt. Nem megfelelő a szerződéses fegyelem, ütern- telen a készáru-kibocsátás, s a belföldi értékesítésnél is, bár általában kielégítették az igényeket, több fogyasz­tási cikkből időszaki hiányok mutatkoztak. Mindennek az egvik oka a még mindig nem elég rugalmas létszámgaz­dálkodás, vagyis míg egyes helyeken a termeléshez mér­ten nagy a létszám, máshol létszámhiány miatt nem tud­ják kihasználni a nagy érté­kű gépeket. A termelési szer­kezet átalakításában is igen nagy az egyes ágazatok, vál­lalatok közötti különbség. A miniszter szólt a gazdál­kodás hatékonyságát legin­kább kifejező jövedelmező­ség alakulásáról. Az iparvállalatok nyeresé­ge valamivel magasabb volt a tervezettnél, és erőtelje­sebben > differenciálódik, mint eddig. A szakemberek most elemzik, hogy ez meny­nyire ered az árrendezésből, illetve milyen mértékben a hatékonyabb gazdálkodás eredménye. Az idei tervfeladatokról szólva kiemelte: nagyon fon­tos. hogy a szerkezetváltás felgyorsuljon. A vállalatok­nak figyelembe kell ven­niük. hogy eddig a termelési szerkezet váltásának legfőbb módja a beruházás volt. Naav szerepe lesz ennek a jövőben, de a beruházási források általában csök­kennek. és mérséklődik az iparban foglalkoztatott raun- káerő létszáma is. Méhes Lajos végül a vál­lalatok tervezőmunkáiénak eddigi tapasztalatait össze­gezte. s kifogásolta, hogy a vállalati tervezés során jó néhány helyen nem tárták fel kellően a minőség javí­tásában, a gyártmányfejlesz­tésben és a nemzetközi koonerációk növelésében rei- lő lehetőségeket. A iövedel- mezőség számításában is sok a bizonytalanság. Nem fordítottak kellő'fi gyeimet az önköltségcsökkentés kimun­kálására sem. Mindezt a következő hónapokban kor­rigálniuk kell a vállalatok­nak. A minisztérium február végéig irányelveket ad ki a vállalatoknak. (MTI) Emelkedik a körzeti orvosi ellátás színvonala Fejlődő egészségügyi és szociális ellátás 1981-ben Az egészségügyi és szociá­lis feladatok 1981. évi kiadá­si előirányzata 23.4 milliárd forint, s ez 1.8 milliárd fo­rinttal (8,5 százalékkal) több a múlt évinél. Az életszín­vonal-politikánkban ki­emelkedő jelentőségű felada­tok ellátására az állami költ­ségvetés 22 milliárd forintot juttat. Milyen fejlesztésekre jut, mi mindenre költenek ebből a megnövelt summá­ból most, a középtávú terv időszak első ■ esztendejében — erről érdeklődött az MTI munkatársa az Egészségügy' Minisztériumban. A tájékoz­tatás szerint: az előirányzat lehetővé teszi, hogy megőriz­zük a lakosság széles körét ériijtő gyógyító és megelőző tatanik aauiwMaaiát a meglevő intézmények jobb kihasználásával növeljük az ellátóképt iséget, megterem­ti az elkészülő új intézmé­nyek, bővített létesítmények működésének feltételeit, és segíti a gyógyászati szakmai programok fokozatos meg­valósítását. Kiemelt feladat a körzeti orvosi ellátás színvonalának emelése, körülményeinek ja­vítása. hogy a betegek nagv többsége már ezen a fokon :s befejezett, szakszerű gyó­gyításban részesüljön. A kórházi ágyak száma 120d-zal gyarapodik. így az év végére 10 ezer lakosra 92 kórházi ágy jut. Sürgető fel­adatok vannak a kórházi munkafolyamatok szerve- zeUaaeeoek, a szakmai el­látásnak és az ápolás szín­vonalának javításában. A fekvőbeteg-ellátó intéz­mények műszerezettségét fo­kozatosan tovább javítják. A bölcsődei helyek száma — a születésszám kedvezőt­len alakulásával is számolva — kisebb mértékben nő. 1981-ben várhatóan 3300 hellyel bővül a bölcsődei hálózat, főként az új lakó­telepeken. Ezzel száz bnl- csődés korú gyermekre 15.7 hely jut. Az idős korúakról való gondoskodás javítására a szociális otthonok, illetve a szociális gondozás és segélye­zés feladatait szolgáló elő­irányzat összege 7,1 száza­lékkal nő. MM*' Lőrinci zeneiskolások Képe Judit a hegedű és Bodonyi Gyula a trombita szak má­sodéves hallgatója A Hatvani Állami Zeneiskola 1973-ban létesített fiókintéz­ményt Lőrinci nagyközség­ben. A helyi tanács vásárol­ta és alakította át a tanítá- feltételeihez szükséges . épü­letet. Ez év januárjától ön­álló zeneiskolává alakult át. Az itt tanító nyolc lelkes ze­nepedagógus öt szakon. 220 helvi és környékbeli kisdiá­kot vezet be a zene birodal­mába. Szolfézsórán Bartók és Kodály módszerével folyik a Keller Erika ujjgyakorlatához még elkel Timkó Mária -»©ni goratanárnő segítsége (Fotó: feabó Sándor* (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom