Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Á megbízólevél KLAUS BÖLLING — jelentik a hírügynöksé­gek —, a Német Szövetségi Köztársaság NDK-beli képviseletének új vezetője átadta megbízólevelét Erich Honeckernek, az államtanács elnökének. E so­rok írója nem olyan régen, a nyugatnémet válasz­tás előestéjén szem- és fültanúja lehetett a bonni sajtópalotában annak, hogy Bölling, a szövetségi kabinet szóvivője, a hírének megfelelő tehetséges politikus milyen óvatos eleganciával válaszolt a leg­bonyolultabb kérdésekre is. Kontinensünk közelmúltbeli történetében bebi­zonyosodott, hogy az európai és világhelyzetet jelen­tősen befolyásolhatja a két német állam kapcsolata, s hogy ez a kapcsolat szoros kölcsönhatásban van a világpolitika gerincét képező szovjet—amerikai kap­csolatokkal­Klaus Bölling már első nyilatkozatában mint­egy regisztálta: tisztában van mindezzel. „Mindkét német állam egy-egy szövetséghez tartozik” — fo­galmazott a rá jellemző higgadt pontossággal és ez­zel jól érzékeltette azt a rendkívül kényes és külön­leges közeget, amelyben munkáját végeznie kell. ARRÓL AZONBAN EPPEN ÜJ MINŐSEGÉBEN — természetesen — nem beszélhetett, hogy az ere­dendő és hagyományos nehézségeken kívül egyéb, új tényezők nehezíthetik munkáját. Az egyik a nem­zetközi helyzet rosszabbodása és nem utolsósorban az új amerikai kabinet első megnyilvánulásainak baljós hangja. A másik a Német Szövetségi Köztár­saság meglepően nehézre fordult gazdasági helyzete. A harmadik tényező — részben ebből következően — a Német Szociáldemokrata Párton belül kiélese­dett ellentétek veszélyessége. Elég csak felvillantani a legutóbbi napok ilyen ügyeit. Hansen alsó-rajnai képviselőt majdnem ki­zárták az SPD-ből a kancellárt sértő kirohanása miatt; Erhard Eppler, a párt egyik vezető politi­kusa az emlékezetes „eurorakétákkal” kapcsolatos NATO-döntés és a mostani neutronbombatervek felülvizsgálását követelte, hogy huszonnégy tagú képviselőcsoport az egész katonai költségvetést tűz alá vette; bírálatok kereszttüzébe került Apel had­ügyminiszter, a kancellár egyik legközelebbi mun­katársa a Tornado repülőgépprogram miatt stb. A HULLÁMOK NEMCSAK FODROZÓDNAK, de állandósulnak. Ez az átlagosnál nagyobb veszélyt jelent a nehéz nemzetközi és a romló gazdasági helyzetben. Wehner, az SPD nagy öregje nem vélet­lenül figyelmeztetett arra, hogy a kormánypárton belüli nehézségek rossz esetben magát a koalíciót veszélyeztethetik, HARMAT ENDRE j Szovjet felszólalás Madridban A madridi találkozó hétfői teljes ülésén Leonyid llji- csov külügyminiszter-he­lyettes, a szovjet delegáció vezetője a többi között hang­súlyozta: az európai katonai enyhülési és leszerelési kon­ferenciáról előterjesztett lengyel javaslat jó tárgyalási alap, de mellette a szovjet küldöttség kész figyelembe venni a más küldöttségek (a jugoszláv, a svéd, a ro­mán, a francia delegáció) által benyújtott indítványok ésszerű elemeit, és más ész­revételeket is. A szovjet küldött (nyilván­valóan az e tárgyban be­terjesztett francia javaslattal vitába szállva — a szerk.) kifejtette a szovjet állás­pontot a bizalomerősítő in­tézkedésekről és hangsúlyoz­ta: azok nem sérthetik az államoknak biztonságuk­hoz való jogát és nem jut­tathatnak egyoldalú előny­höz egyetlen államot vagy államcsoportot sem. A formális egyenlőséget szorgalmazni — mondotta — csak akkor volna logikus, ha az mind a 35 résztvevőre vonatkoznék. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok a tőkés világ leg­erősebb országa, és katonai ereje lényeges stratégiai té­nyező. Európában pedig re­álisan létezik a két katonai­politikai szövetség, amelyek közül az egyikben részt vesz az Egyesült Államok és Kanada. Azt várjuk — mondotta befejezésül a szovjet kül­döttségvezető —, hogy a madridi találkozó résztvevői ezeket a kérdéseket úgy kö­zelítik meg, hogy figyelembe veszik a realitásokat és más országok nemzeti érde­keit. A vitában felszólalt Max Kampelman nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője is. Felszólalásában lényegé­ben arra szoritkoteott, hogy az Egyesült Államok küldött­ségének támogatásáról bizto­sította á terrorizmus elleni küzdelem fokozására benyúj­tott spanyol javaslatot. A találkozó legközelebbi teljes ülését szerda délután tartják, amikor is az elfo­gadott munkarendnek meg­felelően befejezik a vitát a benyújtott javaslatokról. Megnyílt az e! nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete Aggodalom az egységért Küldöttek az ünnepélyes megnyitón (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hétfőn megnyílt Üj-Del­hiben az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. Magyar idő szerint a ko­ra reggeli órákban, a Vi- gyan Bhavanban kilenc- venhárom ország és két fel- szabadítási szervezet, raj­tuk kívül pedig még sok más állam képviselői, vagy megfigyelői először Isidoro Malmierca kubai külügy­miniszter üdvözlő s avait hallgatták meg: a havan­nai csúcsértekezlet házigaz­dája lépett a mikrofonhoz. Ezután kezdődött meg a négynapos érdemi vita. Az India javasolta napirend­tervezetről előzőleg egy po­litikai és egy gazdasági bi­zottságnak nevezett testület egyezkedett. Az ASEAN- országok célja Vietnam megbélyegzése azért, mert segítséget nyújt Kambod­zsának, s ugyanakkor töröl­tetni akarják az indiai-óce­áni Diego Garcia amerikai támaszpont veszélyére fi­gyelmeztető szövegrészeket. Irán és Pakisztán azt sür­gette, hogy a konferencia Afganisztán ürügyén ítélje el a szovjet magatartást, és egyben Irán az afganisztá­ni küldöttség kirekesztése mellett is szót emelt. Indira Gandhi hétfőn felszólította az el nem kö­telezett országok Űj-Delhi- ben ülésező képviselőit ar­Az iráni forradalom kát éve Két éve, 1979. február 11-én győzött a demokrati­kus népi forradalom Irán­ban. A tömegmozgalom el­söpörte Reza Pahlavi sah népellenes, Amerika-barát uralmát, és a két hónappal később megtartott népsza­vazás iszlám köztársasággá nyilvánította a 35 millió la­kosú, soknemzetiségű or­szágot. A sah rendszerét milliók sodró erejű fellépése döntöt­te meg, a tömegmozgalom azonban — mindenekelőtt a főváros, Teherán népe — nem volt egységes: ott vol­tak az egykori Nemzeti Front még a sahhal is komromisszumra kész pol­gári politikusai, de a tehe- ráni üzemek dolgozói, a kü­lönböző baloldali fegyveres csoportok emberei, az olaj­munkások. a diákok, a for­radalmi értelmiségiek is. A száműzetésből hazatérő síita főpap Khomeini az ország vitathatatlan vezetője lett, és a síita központ, Qum joggal lépett elő legalább oly fontos döntési centrum­má, mint amilyen Teherán. A forradalmi folyamat to­vább tart. Szembenálló poli­tikai csoportok állandósuló ' küzdelme jellemzi az időköz­ben a szomszédjával, Irak­AMI. február 10., kedd kai értelmetlen és céltalan háborúba sodródott ország hétköznapjait. A viharos vá­lasztásból született parla­mentben nagy többsége van a „Khomeini-vonal” vallásos, szavakban fölöttébb radiká­lis. tettekben azonban elég­gé következetlen híveinek. Mellettük ott van a parla­mentben a liberális burzsoá­zia jó néhány irányzatának képviselője is, közöttük plyan tekintélyes figura. mint Mehdi Bazargan volt mi­niszterelnök. Akad a medzs- lisz padsoraiban néhány ha­ladó értelmiségi, ám kicsi a képviselete a munkásosz­tálynak, a falusi szegények­nek. Következetlenség és kettősség jellemzi sokszor annak a Radzsai miniszter- elnöknek a vonalát, aki a nyilvánosság előtt vívja csatáit a köztársaság elnöké­vel, Baniszadrral. A háttérben súlyos gaz­dasági gondok sötétlenek. Irán, amely régebben a vi­lág egyik legnagyobb olaj­exportőre volt. 19R0-ban még belső szükségletét is ne­hezen elégítette ki. Becslések szerint az ország ipari kapa­citásának 20—45 százaléka kihasználatlan, s csökkenő­ben a mezőgazdasági terme­lés. A forradalom évforduló­ja így arra figyelmeztet, hogy az egyházi vezetés és a burzsoá politika szinte nyíltszíni tusakodása közeoet- te egyelőre még kevés tör­tént a dolgozó milliók ér­dekében. G. M. ra, hogy a mozgalom régi elvei és célkitűzései alap­ján fokozzák erőfeszítéseiket egységük szilárdítására. Szavai a mozgalom szüle­tésének huszadik évfordu­lójával egybeeső négynapos külügyminiszteri konferen­cia ünnepélyes megnyitóján, a Vigyan Bhavan, ,.A kul­túra palotája” dísztermé­ben hangzottak el három­ezer főnyi hallgatóság előtt. BUDAPEST liter Türkmen, a Török Köztársaság külügyminisz­tere vasárnap befejezte ma­gyarországi hivatalos láto­gatását, s a délutáni órákban elutazott Budapestről. Űt- jának következő állomása Párizs. MOSZKVA Az Ukrán Kommunista Párt kedden megnyíló kong­resszusa az utolsó fontos előkészítő tanácskozás az SZKP XXVI. kongresszusa előtt. BERLIN Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke hét­főn fogadta Klaus Böllinget, a Német Szövetségi Köztár­saság állandó NDK-beli kép­viseletének új vezetőjét, aki átadta megbízólevelét. Az NDK államfője csaknem egy­órás megbeszélést folytatott az NSZK-beli diplomata- politikussal. , VARSÓ Mint a varsói rádió hét­főn reggel jelentette: a Je- lena Gora-i vajdaságban hétfőre meghirdetett általá­nos sztrájk ügyében a tár­gyalásokat Varsóban folytat­ják. A megbeszélések részt­vevői már el is utaztak a fő-^ városba. Gyakori jelenet: százak köfzönHk a gumi házának erkélyén megjelenő Khomeini a jalollahot. (Fotó — AP—MTI—KS) Megkezdte munkáját a LEMP KB plénuma Meg kell állapítani hol a határ Varsóban hétfőn délelőtt tíz órakor megkezdte mun­káját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának nyolcadik plénuma. A tanácskozáson Stanislaw Kania, a Központi Bizottság első titkára elnököl. A napi­rend első pontjaként Ta- deusz Grabski, a Politikai Bizottság tagja, a KB titká­ra előterjesztette a Politikai Bizottság referátumát, amelynek címe: „A pórt jel- adatai a szakszervezetek tevékenységi körülményeinek és szocialista jellegének for­málásában.” Ä másik napi­rendi pont a Politikai Bi­zottság munkájáról szóló be­számoló volt, amelyet Ka- zimierz Barcikwski, a PB tagja, a KB titkára ismer­tetett. A beszámolók elhangzása után megkezdődött a vita, amelyben a koraesti órákig több mint tizenöten szólal­tak fel. A szakszervezetekről szóló referátum bevezetőben em­lékeztet arra, hogy a nyár­végi megállapodások nyomán minőségileg új helyzet állt elő a szakszervezeti mozga­lomban. Űj szakszervezetek jöttek létre, de az ország helyzete, sajnos, nem javult: néhány hónapja tart már a társadalmi, politikai és gaz­dasági válság, ami hatalmas , veszteségeket okoz, nemcsak anyagi értelemben. Megsza­porodtak a sztrájkok, növek­szik a társadalmi feszültség, az ország érdekeit fenyegető anarchisztikus jelenségek je- lenkeztek. Aktivizálódtak a szocialistaellenes erők, ame­lyek módszeresen fellépnek a szocializmus ellen. A társadalmi rend ellen­felei nem támadják ugyan közvetlenül a párt vezető szerepét, de a gyakorlatban mindent megtesznek arra, hogy lejárassák a pártot, s lazítsák a kapcsolatokat Lengyelország és a szocialis­ta közösség között. Ezek az erők „természetesen" anya­gi. pénzügyi és politikai tá­mogatásra találnak a kü­lönféle nyugati kommunista­ellenes köröknél. A referátum ezzel kap­csolatban hangsúlyozza: Lengyelország a szocialista közösség fontos tagja, s az ország gyengülése, a szocia­lista országokkal fennálló kapcsolatainak lazulása destabilizálná az erőviszo. nvok kialakult rendszerét, főként Európában, veszélyez­tetné az enyhülést és a bé- két. Mindezért a szocializmus ellenfeleivel való szembe­szállás „nemcsak pártunk kötelessége, hanem az or­szág legjobban felfogott ér­deke is”. A referátum kitér a sztrájkok által okozott igen jelentős veszteségekre, ame­lyek már nemcsak Lengyel- ország gazdasági helyzetét veszélyeztetik. Milliók vetették bizalmu­kat a „Szolidaritás” szak- szervezetbe, amelynek szá­mos helyi szerve a megala. kulás óta jó együttműködést alakított ki az üzemi vezetők­kel, az ágazati szakszerve­zetekkel, a párt- és társa­dalmi szervezetekkel. Ugyan­akkor a „Szolidaritás” kijrül és azon belül sok olyan ember működik tanácsadó­ként vagy vezetőként, akik régóta úgy ismertek, mint akik szembenállnak a szo­cializmussal. a párttal. A referátum ismételten' hangsúlyozza, hogy a párt továbbra is a megújulás vo­nalát követi, az úgynevezett falusi szolidaritás” szerve­zésével azonban nem ért egyet. Egyrészt, mert az szétzilálná a mezőgazdasági dolgozók már meglevő ér­dekképviseleti szervezeteit.,' másrészt azért, mert létre­hozásán számos olyan em­ber „fáradozik”, aki nem tit­kolja szocialistaellenes né­zeteit és szándékait. Ami a párttagok és a szakszervezetek kapcsola­tát illeti, ez nagy jelentősé­gű tényező, mivel „ma a leg­sürgetőbb feladat a szakszer­vezeti mozgalom politikai egységéről való gondosko. dós", s ebben nagy szerep hárul a különféle szakszer­vezetekhez tartozó párttagok­ra. A dolgozók érdekeinek képviselete a párttagok fon­tos feladata, az azonban erősen kétséges, hogy miként lehet összeegyeztetni a párt­hoz való tartozással azt, ha a „Szolidaritásban” levő párttagok is részt vesznek a munka bojkottálásában, sőt politikai jellegű sztráj­kokban. A mostani plénu. mon meg kell állapítani, hol az a határ, amelyet a párt­tagok — mint szakszervezeti tagok — semmiképpen sem léphetnek át. Vagyis ki kell mondani, hogy a LEMP tagjai nem vehetnek részt elvan akemirhan. amelyek tojmennek a szakszervezeti alapszabályban foglaltakon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom