Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

ARANYJELVÉNY - iUPRENűÉSSJ Meg több húst, tejet, tojást LEGALÁBB ÖTMILLIÓ SERTÉS, csaknem félmillió szarvasmarha, ugyanannyi juh, 35 milliónyi baromfi, százeaerszámra nyúl, pré­met adó nutria és sok egyéb haszonállat népesíti be or­szágszerte a kistenyésztők portáit, tanyáit. Állatok millióit etetik, itatják na­ponta többször. Gondozzák, nevelik őket, ha esik, ha fúj; hétköznap és ünnepnap egyaránt. Megéri ezt a ren­geteg fáradságot? Az állattartó kistermelők portáin születik a, mező- gazdaság teljes termelési értékének húsz* százaléka; s ez nemcsak a hazai élelmi­szer-fogyasztás színvonalá­nak jelentős tényezője, ha­nem az exportban is fontos szerepet játszik. A kiste­nyésztők hízott bikái, ser­tései, bárányai, vágónyulai, libái, pecsenyegaiambjai ke­resettek külföldön, s jól meg is fizetik ezeket. Január elsejétől kezdve — tekintettel a takarmány és az egyéb árak emelke­désére — a felvásárlássá árak legtöbbje megválto­zott. Két forinttal emelték a hízott sertés kilónkénti, ugyanennyivel a nyúl téli árát. Nőtt a hízott bikáé, a vágócsirkéé, a bárányé, a baromfié, a tojásé. Eddig mennyiségi felárat csak ak­kor kapott a kistenyésztö, ha húsznál több sertést ér­tékesített évente; most ke­vesebbért is kap, ha a fel­vásárló nagyüzem össze­gyűjtve, egy fuvarral húsz­nál többet szállít a feldol­gozóba. A szarvasmarha-tenyész­tés jövedelmezőségének nö­velése érdekében emelkedik a második és a további te­henek után járó állami tá­mogatás összege: évente hatezer forintot kap a te­héntartó gazda. Előnyös szerződést köthet a kiste­nyésztő üszőnevelésre, bor- júértékesítésre, hitelt is kap­hat állatvásárlásra, takar­mánybeszerzésre, ólépítés­re, korszerűsítésre. Talán furcsának tűnhet, de leginkább a jó szó, a fel­világosítás hiányzik. Mióta az áfészek a járási szék­helyekre költöztek, s össze­vonták a kisebb termelő- szövetkezetekét, amióta sok községben megszűnt a ta­nács, az iskola, nincs kitől kérdezzen a termelő. Távol vannak, akik elmondhatnák, netán saját példájukkal bi­zonyítanák: szükséges és ér­demes is a jól értékesíthető vágóállatok nevelésével, élel­miszerek termelésével fog­lalkozni. AKI TÉLVlZ IDEJÉN a kisebb-nagyobb községekben megfordul, huszadrangú tángdalénekesek fellépésé­ről értesülhet a plakátok­ról, de termelési akciókról — arról, hogy ki a megbí­zott. hol mi után lehet ér­deklődni —, annak híréről nem hallhat. Fontos lenne pedig, hogy eljusson, mert bőven van még állattartásra alkalmas kihasználatlan porta és szunnyadó buzgalom. A hús­ipar több vágósertést, hízott bikát, a baromfiipar több broilercsirkét, pecsenyega­lambot, a külkereskedelem több nyulat vár, a gyapjú- felvásárlók több textilnyers- anyagot. bárányt szeretné­nek vásárolni. Országszerte több mint öt-\ ezer boltban árulják a ta­karmányt, várják az állat­tartókat. és azokat, akik csak ezután lesznek azzá. És ugyan melyik nyugdíjas em­bernek vagy családnak ne jönne jól az állattartásból származó jövedelem? A PÁRTKONGRESSZU­SON HANGSÚLYT KA­POTT, az ötéves és az 1981-es tervben nyomatéko­san szerepel, hogy nagy szükség van a kistermelők munkájára, mindarra az élelmiszerre, amelyet belföl­di fogyasztásra és exportra előállítanak. Lehetőség van a termelésre. szaktudásban, szorgalomban nincs hiány. Óriási hát a feladatuk és a felelősségük azoknak, akik a kistermelés jelenlegi szín­vonalát megtartani, sőt fo­kozni hivatottak. Azoknak, akik a felvásárlási árat meg- állaoítiák, a termelési szer­ződéseket megfogalmazzák, szak+anácsot adnak, a ter­melési akciót közhírré te­szik, felvásárolják az állato­kat. valami.h'en módon kap­csolatban állnak e tevék.env- séggel. Valamennvi.ük lelki- ismeretes munkájára van szükség. (g- i.) Kiváló „milliomosok ff „Milliomosok” ültek előt­tem: Decsi Ferenc, a Hat­vani Cukorgyár mérés- és szabályozástechnikai osz­tályvezetője, és Raby István, az Egri Dohánygyár terme­lési osztályvezető-helyet­tese. Újításaikkal egyenként már több mint kétmillió fo­rint megtakarítást hoztak a népgazdaságnak — ezért kapták ez év nyarán a Ki­váló újító kitüntetés arany fokozatát. Harmadik társuk­kal. Lichtenstein Józseffel, a Hatvani Cukorgyár fő­mérnökével együtt vették át az OMÉK ’80 alkalmával. Kétmillió forint: egy em­ber élete. Körülbelül egy élet szorgos munkájával le­het i ,.yi pénz keresni, ők tehát — ilyen értelemben —, már két életre valót dolgoztak. Egyszerű dolgok­ról beszélnek: a hűségről, a helyismeretről, a belső mér­ce szigorúságáról, a konok- ságról, és annak elismeré­séről — olyasmikről, amik­nek a csírája máshol és másban is megvan, és még­sem szökken szárba. E kép­zeletbeli kis kerekasztal ta­lán megadja a válasz egy részét: miért? — Mennyi idő és tudás kell az újítóvá váláshoz? Raby I,: — Tévedésből (?) kerültem a dohánygyárba 1953-ban. mert egy zenész­nek ígérték a helyet, és én — aki rettentően hasonlí­tottam rá — pont akkor je­lentkeztem, amikor ő, nem jött. Udvartakaríő lettem — akkoriban sok volt a ló. Az­tán bejártam az összes lép­csőfokot: voltam bálahordó, és „tárcanélküli”, művezető — végül helyettes osztály- vezető1. De a helyismeretem alapos, és nálunk, hét nyelv­ről fordítanak szakcikkeket, amiből meríthetünk mellé. Decsi F.: — Szerencsés időpontban, 1957-ben lép­tem be a cukorgyárba. A Cukortermelési Kutatóin­tézet vezetésével akkor kez­dődött meg a gyárak auto­matizálása. Tizenhárom, nagyjából azonos technoló­giával dolgozó gyár köz­ponti műhélye került ide — .csak fel kellett ismerni a lehetőséget. Meg tanulni kellett, nyelvet is: a munka mellett végeztem el a Vegy­ipari Automatizálási Főis­kolát, és van újításunk, amelyhez 1949-es szovjet folyóiratcikk volt az elmé­leti alap — 1979-ben! De a pótlólagos automatizálást Mecman-, Festő-elemekből — ezt is menet közben ta­nultuk meg. — Mindig többes szám­ban beszélnek. Miért? Decsi F.: — Igazán je­lentős újítás ma már csak szakemberek csoportmun­kájában születhet, legaláb­bis nálunk. A szakcikkek ötletszinfű közlései mellett a g3'ár „hozza a problémát”: ők tudják, mitől fáj a fe­jük, és az egyezkedés, a vi­ta szüli a legvégső megol­dást is. Nyugodni nem sza­bad addig, amíg minden, de tényleg minden be nem vált abból, amit a javaslat ígért. Raby I.: — Mondok egy példát! Tavaly nyáron a Dohányipari Tröszt elren­delte, hogy az átmeneti ci­garettahiány miatt nem sza­bad leállni a szokásos két­hetes nagykarbantartásra. Nálunk viszont az új gé­pek beépítése céljából kel­lett volna ez a leállás, leg­alábbis az előkészítőben. In­dítványoztam, hogy nálunk és Debrecenben — bonyo­lult, kockázatos technoló­giával! — készítsünk elő kétheti. cigarettagyártás­hoz szükséges dohányvéga- . tot, és úgy álljunk le. Az éves nagykarbantartás is si­került, és a 140 millió ciga­rettával a hiányt is áthi­daltuk. Ebből lett az 1,75 millió forintos megtakarítá­sunk, és egy új rendszer, amely az idén természete­sen továbbfejlődött. De eh­hez kellett az a vezetés is, amely felelősséget vállalt az ötletért, -és „kihajtotta” a megvalósítást a törsztnél is. — Megfizetik-e az újítót? Decsi F.: — Ha azt mon­dom, hogy csak a mérési eredmények köteteket tesz­nek ki — nem. Nem tud­nék házat venni abból, amit kaptam eddig! De a kapacitásmérést már hat gyár alkalmazza, három most készíti elő — kell en­nél több egy újítónak? A pénzt kevesen irigylik: de az irigy embernek az is elég, hogy a másik létezik ... Raby I.: — Az említett 1,75 milliós újításért 35 ezer forintot kaptam — ítéljék meg! Ebben ellentmondást látok egyébként. A jelenle­gi jogszabályok szerint egy olyan újításért, amely a vállalat eredményét 100 mil­lió forinttal növeli, az újí­tó 2—10 százalékot kaphat, a részesedési alapból. Része­sedési alap viszont a száz­millió forintból csak három­millió képezhető . .. Pedig a kisebb újításoknál, a kezdő újítóknál a legfőbb motivá­ció ma is a pénz. — És' az ilyen „nagyobb kaliberű” újítóknál? Raby I.: — Nem! Bizo­nyítom is! Az idén nyáron átvizsgáltam az utolsó tíz év fogyasztási statisztikáját, cigerettafajták szerint. Meg­állapítottam. hogy a számok szerint a Helikonból a ter­vezett 300 millió darabbal szemben 400 millió lesz a szükséglet. Egyszer csak ösz­szehívták az osztályvezető­ket: vizsgálják meg, hogy a Helikonnál fellépő hiány miatt hogyan tudnánk plusz hatvanmilliót adni? Ez már engem igazolt, bár még nem szóltam róla. Sa­ját „szakállamra” nem csak a 60, hanem további ötven­millió cigaretta gyártására kezdtem meg az előkészüle­teket. Két hónappal később újabb értekezlet: hogyan le­hetne a 60 millió mellé újabb ötvenmillió Helikont , gyártani — ez volt a lecke. Azt el sem tudja más kép­zelni, micsoda diadal volt nekem, amikor bejelenthet­tem:, már megoldottuk a kérdést, előre! Sikerélmény volt, igen; de be sem adtam újításnak, és nem is fogom, ha igaz. — Mindketten vezetők. Hogyan tudják elválasztani az újítást a munkaköri kö­telességtől? Decsi F.: — Van egy szi­gorú belső mérce — amely szigorúbb a külső elvárá­soknál — az segít. Az évek során ez egyre nagyobb kö­vetelményeket támaszt, én már nem „égetem” magain apróságokkal. De ahol a vezetés az újítómozgalom gazdájaként is a helyén van, ott fel sem merül ez a probléma. Raby I.: — Hát ahhoz,' hogy eltűrjön engem a plusz ötvenmillió Heliko­nommal, azért kellett egy rugalmas vezetés, amelyik A 75 éves MEDOSZ A MEZŐGAZDASÁGI, Er­dészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete (MEDOSZ) 75. születésnapját ünnepli január 7-én. Háromnegyed százada, 1906. január 7-én alakult meg a Magyarországi Földmunkások Országos Szö­vetsége, amelyet a MEDOSZ elődjének tekint. A neveze­tes ' évforduló jó alkalom ar­ra. hogy a Népújság olvasó­it — az adott keretek között röviden —• megismertessük a megyei szocialista földmun­kás mozgalom fejlődésének fordulópontjaival, lényege­sebb eseményeivel. A hazai földmunkások el­ső szakszervezeteként létre­jött Magyarországi Földmun­kások Országos Szövetségé­nek kezdettől fogva voltak kapcsolatai Heves megyével. Az alakuló ülésen ott volt Hatvan község delegációja, Mayer Sándor vezetésével. A delegáció vezetője az alap­szabályt rögzítő jegyzőkönyv egvik hitelesítője is volt. Az 1906-ot követő években a Földmunkás Szövetség helyi szervezete jelenlegi tudomá­sunk szerint Hatvanban, Fel­németen, Gvöngyösorosziban és Gyöngyössolymoson ala­kult r eg és tevékenykedett. Feltehető azonban, hogy a szövetségnek ennél jóval több szervezete volt. Ezt áz is bizonyítja, hogy 1906. no­vember 4-én a szövetség hatvani területi értekezletén a megye 36 községéből je­lentek meg küldöttek. 1918. december elejétől a Magyarországi Földmunká­sok Országos Szövetsége Földmunkások és Kisgazdák ■Országos Szövetsége néven folytatta munkáját. A szer­vezet egri csoportja már def cember 1-én megalakult. Legtevékenyebb szervezője Szepesi András volt, akinek emlékét ma utca őrzi Eger­ben. A felnémeti földmunká­sok 1919. január 22-én. a hevesiek pedig február 12-én hozták létre helyi szerveze­tüket. A legerősebb csoport Hatvanban tevékenykedett, amelyet az is bizonyít, hogy az 1919. június 1—2-i orszá­gos parasztkongresszuson a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségét a me­gyéből hatvani küldött, Papp Kálmán képviselte. A Tanácsköztársaság leve­rése után a földmunkások szakszervezete ismét Ma­gyarországi Földmunkások Országos Szövetsége néven folytatta tevékenységét. Az ellenforradalmi rendszer idő­szakában jelenlegi ismerete­ink szerint helyi szervezet tartósan csak Füzesabonyban működött 1922—1938 között. A csoport ismert harcosai voltak Hídvégi Péter és Ke­rekes Sándor. A FÉLSZ AB ADULÄS után 1945 májusában a Földmun­kás Szövetség utódaként alaknlt meg a Földmunká­sok és Kisbirtokosok Orszá­gos Szövetsége (FÉKOSZ). Megyénkben is 1945 folya­mán kezdtek kiépülni a he­lyi FÉKOSZ-szervezetek. 1947 nyarán már 88 helyi csoport működött a megyé­ben. Ezek közül a legjelen­tősebb az egri volt. melynek élén Nagy Béla állt. A me­gyei titkári funkciót Kovács Antal. Bőgős Antal, végül Horváth Ferenc látta el. A helyi ÉÉKOSZ-szerveze- tek, mint érdekképviseleti szervek eredményes harcot vívtak a kiosztott föld meg­védéséért, segítették az új­gazdákat, végezték a mező- gazdasági munkaközvetítést, részt vettek a földművesszö­vetkezetek, a földbérlő cso­portok és szövetkezetek szer­vezésében. Abban, hogy 1946 novemberében a me­gyében 107 földművesszövet­kezet és 1948 szeptemberé­ben pedig már 11 földbérlő szövetkezet működött, nagy érdeme van a FÉKOSZ-nak. A FÉKOSZ-szervezetek 1948 decemberében központi döntés alapján egyesültek az UFOSZ (Üjgazdák és Föld- hözjuttatottak Országos Szö­vetsége) szervezetekkel. Az egyesülés révén jött létre a Dolgozó Parasztok és Föld­munkások Országos Szövet­sége (DÉFOSZ). A helyi DÉFOSZ-szervezetek tagjai Heves megyében is bérmun­kások és azok a parasztok voltak, akik földjüket telje­sen. vagy túlnyomórészt ma­guk művelték meg. A szer­vezeten belül a munkásveze­tés biztosítására külön mun­kástagozat alakult. A DÉ­FOSZ megyei titkára Hor­váth Ferenc volt. 1952. január 19—20-án, a mezőgazdasági munkások 18- ik országos kongresszusán a DÉFOSZ-t megszűntnek nyil­vánították. s egyidejűleg he­lyébe megalakult a Mező- 1 gazdasági. Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszerveze­te (MEDOSZ). az állami gaz daságok, erdőgazdaságok egyéb mezőgazdasági üzemek és kutatóintézetek, valamint a vízgazdálkodás munkásait és alkalmazottjait tömörítő szakszervezet. A MEDOSZ a földmunkások és szegénypa­rasztok több évtizedes moz­galmi hagyományainak, a Földmunkás Szövetségnek, a FÉKOSZ-nak és a DÉFOSZ- nak a folytatója, a szocialis­ta építés körülményei között. A MEDOSZ MEGYEI bi­zottsága 1952 februárjában alakult meg. 1957 februárjá­ban központi döntés alapján megszűnt a megyei bizott­ság, s hozzácsatolták a me­gyét Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez. 1959. január 1-től ismét önálló megyei bizott­ságunk . van. A megyei bi­zottság titkára a kezdeti években Horváth Ferenc, Fekszi István volt, maid 1954-től 1971. május 1-ig dr. Deli István a megyei titkár. Öt követte Czirmai Tibor, majd 1977. január 1-től is­mét dr. Deli István lett a megyei titkár. Ez év nyarától pedig Sallós Gyula látia el a megyei titkári funkciót. Az 1950-es évek elején a mezőgazdasági, vízügyi és erdészeti dolgozóknak még csak 30—40 százaléka volt szervezett. Ma már a szer­vezett dolgozók száma az összdolgozóknak mintegy 97 —98 százaléka. Az 1956 előtti években a, MEDOSZ tevékenységének jelentős részét az MDP ko­rabeli szakszervezeti politi­kája elvárásainak megfele­lően a termelés segítése, a munkaverseny és az újító- mozgalom szervezése alkotta. F.z.ekben az években más - szakszervezetekhez hason­lóan. kisebb szerkóét kapott s MEDOSZ munkájában az érdekvédelem. a dolgozók munka- és életkörülményei­vel való törődés. Az ellenforradalom leve­rése után a párt megválto­zott szakszervezeti politiká­jának szellemében egyre na­gyobb szerepet kapott és kap a MEDOSZ munkájában is a dolgozók érdekeinek vé­delme, az élet- és munkakö­rülményekkel való törődés, s ezzel párhuzamosan a neve­lőmunka, a kulturális és •ideológiai tevékenység is. Ugyanakkor jelentős munkát végeznek a gazdálkodás se­gítésében. Az 1956-ot követő csak­nem negyedszázad sokrétű szakszervezeti munkájának eredményei közül a teljes­ség minden igénye nélkül említünk meg néhányat. Nagy figyelmet érdemel az a munka, melyet 1958—1962. között a mezőgazdaság kol­lektivizálásában, majd a ter­melőszövetkezetek megszi­lárdítása során végeztek. Ezekre az évekre esik a szo­cialista brigádmozgalom meggyökereztetése is a me­zőgazdasági dolgozók köré­ben. Ide kívánkozik az is, hogy - az 1968-caI induló új gazdaságirányítási rendszer bevezetése során nagyon so­kat dolgozott a megyei bi­zottság és szakszervezeti bi­zottságai az új kollektív szerződések kidolgozásán, s az új bérezési rendszer (bér­tömeg-gazdálkodás) érvénye­sítésén. A Tisza II. vízlép­cső sikeres felépítése — ahol szb működött — szintén el­választhatatlan a MEDOSZ tevékenységétől. , A MA SZÜLETÉSNAPJÁT ünneplő MEDOSZ történel­mi hagyományai tiszteletre méltóak. E hagyományokat feltétlenül ápolnunk kell! Egyrészt úgy, hogy a törté­nelmi dokumentumokat ösz- szegvűjtjük és gondoskodunk közkinccsé tételükről,, más­részt úgy, hogy a múlt hasz­nosítható elvi és gyakorlati tapasztalatait a MEDOSZ je­lenlegi és jövőbeni munkájá­ban is hasznosítjuk. Dr. Szecskó Károly tudja, hogy ez az én rigo­lyám, vagy vállalati, nép- gazdasági érdek! Meg ah­hoz, hogy ne nevessen ki mindkettőnket, amikor java­soltuk, hogy egy új ragasz­tási eljárás bevezetésével ne 27,5, hanem csak 27 milli­méter széles legyen egy ci­garettapapír! Nekik is le kellett ülniük, ki kellett Számolniuk, hogy ez évi öt tonna, hatvanezer forint'ton- na áru cigarettapapír tőkés importját takarítja meg! Ez a törődés, ez a figyelem nélkülözhetetlen az újítók­nak! Hogy a legapróbb, eset­leg nem is jó ötletnél is be­láttassák velük: szükség van az elmetornájukra — ez a kulcs. Az ötvenes években ötletnapokat tartottak itt a gyárban. Jött valaki: a csa­póajtókra plexiablakokat tegyünk, hogy ne lökjék vele orrba a másikat — 50 forint! Ma már sokkal ma­gasabb a szint: de erre a szemléletre ma is szükség van. Kőhidi Imre 1981. január 7., szerda Decsi Ferenc Raby István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom