Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
HOLNAP: PREMIER A GÁRDONYI SZÍNHÁZBAN 1981: Labiche—Michel: Olasz szalmakalap Szakonyi Károly az élet apró dolgait jegyzi fel. Megfigyelései pontosak, megállapításai hitelesek. Ebben a mikrovilágban gyermekek, fiatalok, pályakezdők, megszállottak, illuzió- kergetők, öregek mozognak. Kísérői életünknek, mindennapjainknak. A Portások — három öreg — egy rádióriport keretében mondják el életüket. Ök az összevont Javító fontos emberei. Ök tartják számon a vállalattól munkába induló és visszaérkező gépkocsikat. Apró szobájukból látják a kaput és az egész telepet. Ha valakit keresnek, ök adnak felvilágosítást. Mindenről tudniuk kell. öregek, hetven éven felül. Az alacsony nyugdíj, a társkeresés készteti őket munkára. Ezerkélszáz forintos nyugdíjból nem lehet sokat viccelni, ehhez jön itt a vállalattól 1100 s a kettőből elé'nek. A szolgalat üresóráiban , Jusztin, a • kürtös még kottát is másol. Ez is hoz valamit. Érzékenyek és hiúak, mintha kissé a társadalmon kívül élnének. Holló valamikor vízvezeték- szerelő volt. Nemegyszer csak a ház asszonyát találta otthon, aki talán örült is, hogy egy időre megszabadult kibírhatatlan férjétől. Egy-két kupica után megered a nyelvük. Az asszonyok hálásak a jó szóért és a megértésért. A délelőtt csendjében aztán megjavul a csöpögő csap és van megértés is. Szól még a történet a gyászruhás özvegyről, aki naponta várja a villamosmegállóban. (Alakjában én a Három dobás hat forint nyugdíjas asztalosmesterére ismertem, aki hétvégi kirándulásra hívja a törékeny testű öltözőőrt, Hildát és akit legalább annyira rászednek gyermekei, mint most az öreg Hollót a dörzsölt gépkocsivezető.) Ez a szoknyavadász, akinek felesége otthon a két gyerek gondját viseli, kedvet kapott arra, hogy új nőjét a januári hóesésben a vállalat furgonján sétakocsi- kázni vigye. A beteg a gyerek meséjével rávette az öreget, hogy igazolja a négy-harmincas beérkezést, Mindjárt jövök — mondja. Nem nagy ügy. A kocsi a Szabadság-hegy egyik erdei útján megcsúszott, fának ütközött. A sofőr megúszta karcsonttöréssel, a portás írásbeli figyelmeztetéssel. Mégis ebből származik minden bonyodalom, annyira, hogy szégyenében elhagyja hivatalát és csak társai ösztönzésére tér vissza. Az öregek és fiatalok sorsa azonban számtalan szállal fonódik össze. Amikor felkeresi a gépkocsivezetőt otthonában — nem a felelősségre vonás szándékával — a feleség elpanaszolja a gyesen élő mamák keservéit. Napjai mosás, takarítás, főzés. A munkahely üdülés ehhez képest — mondja. A férj közben nőket hajku- rász. Nem érti, hogy a gyerekek sírnak, lármával vannak, de ha megnőnek, ismét mehetnek szórakozni, moziba. barátokhoz. Holló akkor késő estig náluk maradt és vállalta azt is. hogy időnként vigyáz a gyerekekre, így lett nagyapa. Jó szerkezetű hangjáték, arányos részletekkel, amelyben a csendesen folyj életeket ez a baleset és a fiataloknál tett látogatás szakítja meg. ezzel is elevenné téve a párbeszédek ritmusát. Én csak a bocsánatkérő, szánalmat keltő befejezéssel nem értettem egyet. „Nem panaszkodni keli. Inkább meg kell köszönni, hogy érdeklődtek irántunk. Mikor annyi más fontos dolog van. Gondok, világpolitika, meg gazdasági problémák. Nem is tudom, hogy kell-e valakinek az, amiről itt beszéltünk. Nem vagyunk ml már olyan érdekesek. És hát, hogy meghallgatták, köszönjük mégis. Köszönjük szépen'’. — Lehet, hogy a mai fiatalok nem tisztelik eléggé az öregeket — igaz, sokan ezt nem is várják — öreg trotliknak, fajankókn&k tartják őket, de mi mindig szívesen ültünk a nagyapák lábához, hallgatva történeteiket az életről, barátokról és ellenségekről, mert ezek mindig okulásunkra szolgáltak, mert az élet mindig ugyanaz, csak a körülmények változnak. A három öreg — Bilicsi Tivadar, Rajz János, Páger Antal — megértve az író szándékát, a jelent idézte, a menekülést a magánytól, az emberek egymásra utaltságát, Szakonyi Károly miközben napjaink humanizmusát keresi, darabjaihoz mindig megtalálja a legkitűnőbb színészeket. 'Mintha rájuk írná szerepeit. Ebergényi Tibor A francia humor mármár legendás képviselője, Eugéne Labiche, a múlt század ,végén élő drámaíró. Színpadán kapzsi kispolgárok bizarr helyzetekbe bonyolódnak; játszi könnyedséggel formálja a cselekményt. Sokféleképpen minősítették már ezt az alkotót, akit a máig terjedő sikerek sora igazol: volt, aki kiasz- szikus értékűnek, többen viszont rendkívül sekélyesnek tartották műveit. Tény viszont az. hogy élete alkonyán már a „halhatatlanok”, a francia akadémia tagjai is maguk közé választották. Közben értelmezések sora is született, többféle módon adták már elő bohózatainak egyik legismertebbjét, a Marc Michellel közösen írt Olasz szalmakalapot. Ezért a rendezőtől, Horváth Z. Gergelytől arról érdeklődtünk elsőként, milyen szándékkal ' állította most színre a darabot. — A célom elsősorban a szórakoztatás, de véleményem szerint nem tartalmatlanok Labíche művei. A pénz utáni hajszát gúnyolja ki bennük a szerző, a félreértések sora mögött butaság, önzés és kivagyiság lappang, amely tulajdonságok ma is jellemzőek. Ez a pergő iramú, ördöngős játék szinte már az abszurddal is rokon. — Persze leginkább mégiscsak úgymond „jópofa marhaság” ez, amelynek előadása közben a szereplőknek és a közönségnek egyaránt fölszabadultén kellene mulatniuk. Ezt szolgálja a zene is, amely már nem, az eredeti: Szunyogh Balázs szerezte, és a dalok szövegét Bereményi Géza irta. — Ügy tudjuk, hogy a televízióban dolgozik. Mi hozza mégis újra és újra viszsza a színházba? — Nagyon szeretem ezt a világot; csodálatos, élő művészet ez. Ügy hiszem, sokat tanulok itt, mivel nagy küszködéssel jár a munka: hazánkban kimaradt a színpadokon egy korszak, amelynek hatását most érezzük csak igazán; a színészek játékstílusa nem egységes. Remélem, azért megvalósul, amit el akartam most érni. Sok nehézséggel találtuk magunkat szemközt a próbák során; a premiert el is kellett halasztani, hiszen eredetileg korábbra volt kitűzve. Mindegy, régi színházi babona az, hogy ilyen előzmények után jó előadásnak kell születnie. Reméljük, ez létre is jön ... Felgördül tehát a függöny, hogy Labiche halhatatlan figurái újjáéledjenek, s elinduljon Fadinard, a magánzó, hogy elvegye egy gazdag paraszt lányát. Lova azonban elfogyasztja útközben egy hölgy különleges szalmakalapját, amely helyett másikat kell keríteni, hogy megvalósulhasson a frigy. Itt kezdődik a bonyodalom : mindenki üldöz mindenkit, minden helyzetet félreértenek, és az egész társaság keresi a fejfedő párját. A főszerepben Szirtes Gábort láthatjuk, s rajta kívül Űjlaki Dénes, Milviusz Andrea, Csiszár András, Máthé Eta, Csapó János, Ol- gyai Magda, Bánó Pál, Páva Ibolya, Somló István, Máhr Ági, Mátyás Ernő és még sokan mások gondoskodnak — hisszük: kitűnő — szórakoztatásunkról. (gábor) Zrínyi-emlék A jugoszláviai Eszéken, egy régi ház padlásán, zenetörténeti értékű és magyar vonatkozású művet ta-. láttak: a horvát Zrínyi-opera 1876-os partitúráját. A ritka példányt a Zrínyi-emlékek legfőbb magyarországi ápolójának — a szigetvári várbarátok körének — ajándékozták. 4®gL január 7., szerda NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (5.) A rendszer kiépülése A népi . demokrácia sajátos átmeneti politikai rendszer: a hatalom osztályjelle- génél és megosztottságánál, a politikai erők összetételénél, valamint az új forradalmi intézményeknél fogva több mint a hagyományos polgári demokráciák, de még nem szocialista jellegű. A politikai hatalom kérdése tisztázatlan, a régi polgári intézmények még megtalálhatók, a burzsoázia képviselői még a küzdőtéren vannak, s eszmei-politikai befolyásuk még számottevő. 1944—45 folyamán a népi demokráciának két alaptípusa alakult ki: A jugoszláv típus, ahol a munkásosztály hatalma kezdettől fogva érvényesült, s a népi demokrácia politikai berendezkedésében sokkal közelebb állt a proletárdiktatúrához, mint a polgári demokráciához, és a klasszikus népi demokrácia, ahol a hatalomban a munkásosztály és parasztság mellett a burzsoázia német- ellenes liberális része is képviseltette magát, s ahol a politikai rendszereken, s a hatalom gyakorlatában jobban megmaradnak a polgári demokratikus vonások. Az első típushoz Jugoszlávia mellett Albánia tartozott, a másodikhoz Bulgária. Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia. 1945 tavaszára Kelel-Eu- rópában mindenütt létrejöttek az új demokratikus államhatalmi szervek; megválasztották vagy összehívták a törvényhozó testületeket és beiktatták a kormányokat; kiépült az új közigazgatás; megalakultak a demokratikus pártok és tömegszervezetek. Csehszlovákiában és Lengyelországban a köztársasági álL mformát állították vissza, Jugoszláviában 1945-ben, Albániában, Bulgáriában és Magyarországon 1946-ban, Romániában 1947 őszén számolták fel a királyságot és kiáltották ki a köztársaságot.. A kormányok jobbára koalíciós alapon működtek, összetételük az adott ország belső politikai erőviszonyaitól függően különbözőképpen alakult. A legtöbb miniszteri tárcával, a kommunista pártok Albániában, ill. Jugoszláviában rendelkeztek, viszonylag a legkevesebbel Magyarországon és Romániában. A parlament szerepe szintén országonként változott, a legkisebb hatalma a balkáni országokban volt, a legnagyobb viszont — a polgári hagyományok folytán — Csehszlovákiában. A választójog kiterjesztése, s az új választási rendszer következtében a parlament összetétele mindenütt sokkal demokratikusabb lett, mint a háború előtt, s nagy számban kerültek be oda a dolgozó osztályok képviselői. A népi demokráciára jellemző, hogy eltérően a klasszikus polgári hatalom- megosztás elvétől (törvényhozó, végrehajtó és bíró' h.- talom) a végrehajtó hatalom tartósan a törvényhozás fölé kerekedett. Az államapparátus (a közigazgatás, hadsereg, rendőrség) újjászerveződése országonként szintén eltérő módon történt. Albániában, Jugoszláviában. Lengyelországban és részben Csehszlovákiában a régi polgári államot és erőszakszervezeteket a náci, ill. az olasz hadsereg verte szét, s annak romjain a megszálló fasiszta csapatok közigazgatása épült jki. A felszabadulás után ezen országban a régi — háború előtti, — államgépezet visszaállításáról szó sem lehetett, azt egyetlen társadalmi réteg sem akarta. Az új népi demokratikus állam és közigazgatás a partizán, ill. az ellenállási mozgalom által már a háború alatt létrehozott helyi népfelszabadító — vagy nemzeti bizottságok hálózatára épült, tehát már a kezdet kezdetén új államapparátus, ill. közigazgatás jött létre. Bulgáriában. Magyarországon és Románjában (és az „önálló” Szlovákiában) a régi államgépezet szinte az utolsó pillanatig fennállott, sőt Romániában és Bulgáriában, ahol a fordulat — a náci Németországgal való szakítás — önerőből, s nagyobb megrázkódtatás nélkül ment végbe, az állam- apparátus szinte sérthetetle- nül átkerült a demokratikus, németellenes erők kezébe. Magyarországon — a fél évig tartó felszabadító harcok során — a horthysta államapparátus teljesen szétesett, de a harcok elcsitul- tával — kül- és belpolitikai okok következtében — a régi közigazgatást szervezték újjá. s később kezdtek hozzá az igazoló bizottságokkal, s B-listázásokkal, személyi összetéíelének demokratizálásához. Jugoszláviában és Albániában az új demokratikus hadsereg magvát a partizán- hadsereg alkotta. Lengvélor- szásban. Csehszlovákiában és Magyarországon új hadsereget kellett szervezni. A lengyel és csehszlovák néphadsereg a Szovjetunióban megalakult hadifogoly hadosztályokra alapozódott. Magyarországon a hadsereg létszáma nem volt jelentős, de az ütőképes hadosztályok már 1946 tavaszán kommunista kézben voltak. Bulgáriában és Romániában 'a régi hadsereg részt vett a németellenes fordulat végrehajtásában, s átállt a demokratikus erők oldalára. Ezen országokban a baloldali pártoknak hosszú harcot kellett folytatniok a hadsereg feletti ellenőrzés megszervezése. a hadsereg átszervezése és megtisztítása érdekében. A rendőrséget szinte valamennyi országban teljesen újjászervezték, a régi alakulatokat (Magyarországon pl. a csendőrséget) feloszlatták, s hol egységes államrendőrséget, hol népi milíciákat állítottak fel. Az állambiztonsági szervek létrehozására és működtetésére a kommunista pártok tették meg az első lépéseket, fgy volt ez pl. Lengyelországban, ahol 1946 —47-ben a rendőrségi munkatársaknak 73 százaléka, a belügyi szervek alkalmazottainak 87 százaléka a Lengyel Munkáspárt tagjainak sorából került ki. A népi demokratikus rendszer másik fontos eleme — az állam mellett — a párt és a pártrendszer. Erre a kérdésre még vissza fogunk térni, most elöljáróban any- nyit: — a forradalmi folyamatban a politikai pártok döntő szerepet játszottak, nemcsak mint a politikai akaratnyilvánítás és véleményformálás eszközei, hanem mint olyan politikai intézmények, amelyek meghatározott társadalmi rétegek érdekeinek képviselői. A pártok ellenőrzésük alá vonták az államot, felosztották egymás között az állami pozíciókat — a hivatalokat —. s a harc azért folyt, hogy a,z állami pozíciók tartósan mely osztály vagy párt kezébe kerüljenek. Rokkantak nemzetközi éve Százmilliókat költöttünk az elmúlt harminc ér alatt munkavédelemre, se szeri, se száma az óvó intézkedéseknek. Azért kell róla Ismét beszélni, mert ez az év a rokkantak nemzetközi éve az ENSZ-közgyfilés XXXI. ülésszakának határozata szerint. Nagy jelentőségű, humánus elgondolás, hogy egy éven át az eddiginél többet és jobban foglalkozzék a világ a rokkantakkal. Jobban fel kell karolni őket. gondoskodni érdekeik fokozott védelméről, és segíteni a társadalomba való beilleszkedésüket. Csak kivételesen súlyos sérültek vagy fogyatékosok esetében van szükség Közvetlen segítségre. Az esetek nagy többségében az a társadalom feladata, hogy az üzemi, közlekedési, lakóhelyi vagy bármilyen balesetet szenvedett embereket mintegy visszafogadja. Ezt fejezi ki az is. amit a Rokkantak Nemzetközi Éve Magyar Nemzeti Szervező Bizottságának elnöke, dr. Tre_ thon Ferenc munkaügyi miniszter javasolt az évet megelőző sajtótájékoztatón: a megsérült, s addigi munkájukat folytatni nem tudó embereket ne nevezzük esőkként munkaképességűeknek! Sokkal jobb, kifejezőbb a „megváltozott mun. kaképességű” meghatározás. A rokkantak nemzetközi éve most minderre fokozottan felhívja a figyelmet. Ar. ra is, hogy érdemes az orvosi, pszichológusi véleményeket alaposabban tanulmányozni: hátha az ampti. tált lábú volt szakmunkás, némi utóképzéssel, még automatizált üzemrészben is tudna értékes munkát vé, gezni. Hátha meg lehet találni azt a munkakört, ahol a sérült ember teljes értékűvé lehet, s akkor legalább lelki sérüléseit sikerül begyógyítani. (V. E.) A társadalmi- és tömegszervezetek -közül, amelyek a népi demokrácia politikai rendszerének harmadik elemét álkották, a szakszervezetek voltak á legfontosabbak. A második világháború után a szakszervezeti mozgalom Kelet-Európa-szerte fellendült; a taglétszám minden korábbinál magasabbra emelkedett; a régi jobboldali keresztényszocialista, vagy félfasiszta korporációs munkás érdekképviseleti szerveket feloszlatták, s számos ú.i szakszervezet alakult. Megszűnt a korábbi megosztottság, s csaknem mindenütt megteremtődött a szakszervezeti egység, a ' két munkáspárt közös vezetése alatt. A szakszervezetek széles körű tevékenységet feltettek ki, nemcsak állami feladatok végrehajtására mozgósítottak, hanem ellátták a munkásság érdekeinek védelmét, sőt a politikai harcokból is kivették részükét. Általában a munkásegységfront hívei voltak, s a munkáspártok szilárd támaszainak bizonyultak a hatalomért vívott harcban. Azokban az országokban, ahol már a háború előtt alkotmányban rögzítették a jogviszonyokat, mint pl. Csehszlovákiában, vagy Lengyelországban, ott a régi polgári alkotmányt állították vissza. Ahol felhasználható alkotmány nem volt, ott a népi hatalom új jogrend kialakítására törekedett, amely egyszerre tartalmazott demokratikus és forradalmi elemeket. Albániában és Jugoszláviában már 1946-ban elfogadták az új alkotmányt, a többi kelet-európai országban a népi demokratikus forradalom befejező szakaszában iktatták törvénybe az új alaptörvényeket, amelyek az 1936-os szovjet, ún. sztálini alkotmányt alapul véve összegezték és rögzítették a társadalmi-politikai változó* sokat. Vida Isi vas Ügy tűnik, rendben megy az esküvő,., (Fotót Szántó György)
