Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-31 / 26. szám
Segítség az érdemtelennek? ISMÉT BŐSÉGES adalékokkal szolgált az esztendő vége ahhoz a tapasztalathoz, hogy a vállalatok közötti kapcsolatokban sok a tisztázatlanság, keveredik az objektív és a szubjektív okok teremtette gond, a termelőhelyek egy része a maga mulasztásait mások erőfeszítéseire hivatkozva, azokat igényelve kívánta feledtetni, takarni. Aminek — sajnálatosan — gazdag hagyományai vannak, «főként a feldolgozóipari kooperációban. Gyanítjuk, ezeknek a hagyományoknak az az éltetője, hogy valami módon nemcsak az arra érdemes, hanem az érdemtelen is hozzájut a segítséghez, tehát számíthat rá: kihúzzák mások a bajból. Mivel szinte tervtényezőként kalkulálhat egy-egy cég ezzel a, másoktól kicsikart támogatással, rögvest mérséklődik annak jelentősége, maguk mit tesznek a fönn- akadások elkerüléséért. Tavaly a partnerek korábbi — és gyakori — panaszai nyomán javult a húsipari készítmények, különféle textilruházati árucikkek, mezőgazdasági kisgépek minősége. Változatlanul illetve újabban gond van több kárpitozott bútorféle, bőrruházati termék, valamint különböző építőanyagok minőségével. Ami figyelmet érdemeli például a bútoroknál, az építőanyagoknál nem alapanyagellátási és — választéki okokra vezethető vissza az előírtaknál gyatrább késztermék kibocsátása, hanem a technológiai — megmunkálási — lazaságokra, fegyelmezetlenségekre, igénytelenségre. Mindezek ismeretében aligha tartjuk különlegességnek, hogy a húsipar szorosabbra fűzhette kapcsolatait mind az élő állatok fölvásárlóival, mind a késztermékek forgalmazóival, ám az már feltűnő, hogy a sokfajta bökkenő ellenére az építőanyag-ipari cégeknél szinte változatlan marad a kifizetett kötbérek összege! Ami azt sejteti: „megértő" segítségre találtak a partnereknél. A MEGÉRTÉSNEK ez a formája sokba kerül a társadalomnak. Tavaly ugyan valamelyest javult a termelővállalatok szállítási fegyelme a belkereskedelem esetében, ám ne feledjük: ehhez hozzájárult a mérsékelt kereslet is, s magának a termelésnek az előző' évivel megegyező szintje. A viszonylagosságát jól érzékeltetjük két példa említésével. Az egyik: a belkereskedelmi törvény kimondja, hogy a gyártó — vagy importáló — vállalatoknak kötelességük a folyamatos alkatrész-utánpótlásról gondoskodni. Ez a követelmény — eddig — megbukott a gyakorlati vizsgán, mert a termelőhelyek érdekeltsége szinte kizárólagossá tette a készáru elsődlegességét. A mindennapos következmény: a karbantartásra, valamint javításra vállalkozó cégek sorozatosan megszegték — alkatrész híján — szerződéses kötelezettségeiket, ügyfeleik szemében ők váltak megbízhatatlanná. Csoda-e, ha ezek után gyanakvó tartózkodás fogadta a gyártók némelyikének fölkínálkozá- sát, segítségkérését: a javító-karbantartó ipar időlegesen adjon át dolgozókat az alkatrészgyártás létszámgondjainak enyhítéséhez?! A másik példa: körülbelül 1500 árucikket tartalmaz az a katalógus, amelyet a lakossági fogyasztás köréből hiányzó termékekből állítottak össze, s juttattak el — az érintett területeken tevékenykedő — gyártócégekhez. A legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk: tülekedni kezdtek a megrendelésekért a termelők. Holott a szükséges fejlesztéshez — központi forrásokból — kedvezményes hitel is rendelkezésükre állna...! Leírjuk, mert így van: vannak esetek, amikor társadalmi szükség indokolja az érdemtelennek adott segítséget, például a lakásépítésben a tervétől erősen lemaradó cégnek. Ez azonban a kivétel, tehát nem lehet rendszeressé, nem teszi fölöslegessé a felelősségre vonást, azaz: nem válhat a segítség előre betervezhető — szinte erőforrás-kiegészítő — vésztartalékká. Az érdemesség, vagy érdemtelenség megkülönböztetése éppen ezért nemcsak tények, hanem magatartásmódok függvénye is. Annak mérlegelése, aki a segítséget igényli, megtett-e mindent, ami a módjában állt, avagy — s tagadhatatlan, ez a gyakoribb —, felhalmozódott belső mulasztásait reméli közömbösíteni, mások igyekezetének — mint járandóságának! — a maga jármába fogásával?! Ismét példával élve: 3,4 milliárd forintos állami támogatás járul hozzá a szolgáltatás-fejlesztéshez a hatodik ötéves tervben. Az ötödik ötéves terv tapasztalatai ugyartakkor arra figyelmeztetnek: ez a támogatás nem mindenkor az . érdemeseknek jut. Csurrant, cseppent belőle olyanoknak is. akik saját tehetetlenségük, nehézkességük követelményeit kívánták az összeg segítségével eltüntetni, s éppen ezért több esetben sor került a támogatás visszavonására! Ami megfogható — de ma még ritka — kritikája annak a magatartásnak, amely külső forrásokból kívánja föloldani a belső feszültségeket, aza± cégen kívüli erőkkel véli egyenesbe hozni a cég kátyúba jutott programját. ENNEK A MAGATARTÁSNAK a képviselőit megérteni, támogatni annyi, mint esetlegessé tenni a kezdeményezőkészség, a kockázat- vállalás, a felelősség fogalmát, gyakorlatát, értékét. Aminek pedig esetleges az értéke — tehát szinte a véletleneken múlik, különválik-e a maguk erejéből boldogulok, s a mások vállára támaszkodók csoportja —, azért nem nyújtózik különösebben senki sem. A társadalomnak önérdeke az arra rászorultak útjának sok eszközű egyengetése. Ennek az önérdeknek az érvényesítése követeli meg az önvédelmet, azokkal szemben, akik egyvalamit tanultak csak meg igazán: kérni és várni — olykor már követelni és elvárni — a segítséget. (V.T.) TÁRSADALMI KÉRDÉSEKET TÁRGYALTAK Ülést tartott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa Tegnap, január 30-án egri székhazában kibővített ülést tartott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. Az ülésen rész vett Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára Gazsó László, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára és Rónai Miklós, a SZOT képviselője. A tanácsülés Maróti Sándornak, a megyei tanács elnökhelyettesének előterjesztésében megtárgyalta a Heve® megye tanácsi gazdaságának fejlesztésére tett előzetes javaslatot, és azt a megyei tanácsülésre való előkészítésre javaslatokkal bővítette ki. ’ Ezután dr. Jenes Pál, az SZMT titkára számolt be a meg ve szakszervezeti szerveinek elmúlt évi .munkájáról, amellyel a termelést, a gazdálkodást segítették. Elmondta, hogy bár összességében teljesítette a megye elmúlt évi termelési tervét, az nem mentes belső ellentmondásoktól. A dollárexport fokozásában kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Mátra- vidéki Fémművek, az egri Finomszerelvénygyár és az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát. A gazdaságosság javításában a két egri bútorgyár tett jelentős lépéseket. Kiemelkedő áldozat- vállalás jellemezte 'a rézsű- csúszás következményeit felszámoló visomtad bányászokat, és a rendkívüli időjárásban is többlettermelést produkáló mezőgazdasági dolgozókat. Nagy eredményeket értek el a megye üzemed a termékszerkezet korszerűsítésében is. A Finomszerelvény- gyárban zajtalan és energiatakarékos kompresszort fejj lesztettek ki, a Csepel Autó egri gyárának termékeiből 36 százalék a korszerű sebességváltók aránya, és az Izzó gyöngyösi félvezetőgyárának termékeiből is csaknem felerészben részesülnek az integrált áramkörök. Ugyanakkor a gazdálkodás egyes területein konzerválódtak a régi hibák. Magas a túlórák aránya a szállításban, az élelmiszeriparban, a bányászatban. Kevés helyen kap megfelelő hangsúlyt a vezetői munkában az újítási tevékenység szervezése. Nem változott a műszakszám. és nem javult a munkaidő kihasználtsága sem. Nőtt a táppénzben kifizetett napok LŐRINCI NAGYKÖZSÉG Tízéves álom megvalósulóban Nagyközség, több településre tagoltan, fontos üzemekkel. Továbbá tizenhárom- ezer lakossal, akik szinte valamennyien érzékenyen figyelik a helyi jelenségeket, a közigazgatás birkózását a feltüremlő gondokkal. A Heves megyei tanács végrehajtó bizottsága 1977. augusztus 16- án e/.ert foglalkozott Lőrinci problémáival, s hozott olyan határozatot, amely szerint — különös figyelemmel a nagyközség központjának alacsony fejlettségi szintjére — kiemelten kell kezelni a települést, fokozni kell az itt folyó községpolitikai tevékenységet. Akkoriban fogalmazódott meg igen határozottan a regionális vízmű építésének gondolata is, mivel serti az üzemek, sem a lakosság vízellátása nem volt kielégítő. Most szemben ül velünk Szenigyörgyi János tanácselnök. s amikor ez utóbbi súlyos gondra terelődik beszélgetésünk, arcára elégedettség ül. Első ütem, első év — Régen szerettük volna megoldani ezt a kérdést, de korábban nem volt rá pénzügyi fedezetünk. A megyei tun ács kezdeményezésére 1979-ben jött el az ideje, hogy • vízmüvet megvalósítsuk, lEetve a környező üzemek és a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság együttműködésével létrehozzuk a Lőrinci Térségi Vízmű Társulatot a tervek kivitelezésére, finanszírozására — mondja Szentgyörgyi János. — A költségek miatt eleve két ütemre bontottuk a beruházást. s elsőként a kutak fúrását, valamint a gerincvezeték építését kellett megkezdeni. Hogy jó órában mondjam. eddig mindeh a későbbi üzemeltető, a Heves megyei Vízmű Vállalat tervei szerint halad. Az elmúlt esztendőben a 75 millió forint összegű vállalkozásból négy figyelő, öt ' felszíni és két mélyfúrású kút létesült, amelyeknek vízhozama és minősége jobb a vártnál. A Vízkutató és Fúró Vállalat mellett bekapcsolódott az akcióba a Közmű- és Mélyépítő Vállalat is, hogy 1981 januárjáig tízmillió forint értékű gerincvezetéket építsen meg. Az előirányzott összegből ilyen formán csaknem tizenötmilliót használtunk fel, amit legutóbb megelégedéssel nyugtázott a nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága! '<ét magastároIŐ Hogy kik, továbbá milyen összeggel szerepeinek az egész selypi medencére kiható beruházás megvalósításában? E kérdésekre vonatkozólag Mi- sinszki István víztársulati elnök tájékoztatóját idézzük. Zsebbe nyúlt az erőmű, a selypi cukorgyár és a cementüzem, adott a Zsófia- malom. a Dunaplast, a Csőszerelő Vállalat üzemegysége, a vörösmajori szakmunkásképző intézet, s támogatja az ügyet a hasonlóként vízigénye® Meteor Szövetkezet, valamint a FULL-szerviz. A tervdokumentáció teljes kivitelezéséhez ezek az intézmények 47 millió forintot adnak, míg a megyei tanács, az OVH 28 millióval segíti a tíz esztendeje napirenden szereplő probléma felszámolását. A jelzett összegek természetesen az első ütemre vonatkoznak. s a benne szereplő feladatokat 1982 augusztusában oldják rheg az együttműködésre társult különböző vállalatok. Vagyis a gerincvezetéken, a kutakon kívül addigra a vízműtelep és a Petőfibányán elhelyezkedő, két 750 köbméteres magastároló is megépül, valamint sor kerül az üzemeket ellátó ivóvízhálózatra. És a lakosság? — Tudom, a lakosságot etsdeoWWM sajat otthonának egészséges vízellátása izgatja, s gyakorta teszik fel a kérdést, hogy vajon az első ütemben megvalósuló létesítmény, a vízműtelep és kút- rendszer elbírja-e a háztartásokat? — tért át az aggodalmakra a nagyközség tanácselnöke. — Elképzelésünk szerint, s ebben határozott már a társulat, 1982 augusztusát követően térünk át a regionális vízmű második ütemében szereplő célkitűzések megvalósítására. Vagyis akkor épül majd a lakossági ivóvízhálózat, éspedig a meglevő gerincvezetékről lecsatlakoztatva. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a napi 650 köbméter kapacitású vízmű, amelynek alig egvharmadát kötik le üzemeink. bőséggel fedezi lakosságunk igényét, mi több, vízpótlást adhat Apc felé is. Ilyenformán pillanatnyilag egyetlen gondunk van: a második ütem tervdokumentációja, amelynek elkészíttetése a megyei tanács illetékes osztályára tartozik. Annak kellene 1983-re meglennie, hogy a munkát zökkenőmentesen folytathassuk. Bízom benne, felettes szerveinkben ezúttal sem csalatkozunk... Moldvay Győző aránya, és továbbra sem kielégítő a tei-melés ütemessége. Előfordult, hogy egy vállalatnál két egymást követő hónap között hatszoros teljesítménykülönbség mutatkozott. Eredményesek lettek viszont az anyag- és energiatakarékosságra hozott intézkedések. Szemléletté vált az importkiváltó lehetőségek keresése. kihasználása, és a hulladékok, melléktermékek feldolgozásában is van előrelépés. Megkezdődött az 1979 szeptemberi, megyei végrehajtó bizottsági párthatározat végrehajtása a munkaerő-gazdálkodás területén is. Az SZMT 57 helyen kísérte figyelemmel a munkaerő észszerű átcsoportosításának folyamatát. Ez többnyire törvényesen. kevés konfliktussal oldódott meg. A következő időszakiban azonban meg kell kezdeni a minőségi cserékéit is egyes beosztásokban. A szocialista brigádmozgalmat értékelve dr. Jenes Pál példaként említette a komplex brigádok sikereit. Rámutatott, hogy előtérbe kell kerülnie a szociális körülményeket javító céllal szervezett társadalmi munkának. Megállapította, hogy javult a munkavédelmi helv- zet is a szakszervezet munkája nyomán. A vita hozzászólód is a minőségi munka elemeit hangsúlyozták. Ezután Lévai Ferenc, az SZMT titkára terjesztette elő az SZMT-nek, valamint szerveinek idei munkatervét. Végezetül az elnökségnek az SZMT két ülése közötti munkájáról Borkő József vezető titkár számolt be a tanácsülésen. Megkezdődtek a zárszámadások a megyében Felzárkózott az élvonalhoz a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet Jó hangulatban, kedvező eredményekről adtak számot pénteken délelőtt a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet zárszámadó küldött- gyűlésén. Az elnökségben helyet foglalt Antal Lajos. az MSZMP Füzesabonyi Járási Bizottságának első titkára is. Godó József, a közös gazdaság párttitkára köszöntötte a küldötteket, majd Sárközi József elnök terjesztette elő a vezetőség beszámolóját a szövetkezet múlt évi gazdálkodásáról. Rám tatott, hogy 1980-ban a rendkívül szélsőséges időjárás közepette is a vezetőség és a tagság áldozatkész tősen növekedtek a költségek, viszont így is több mint nyolcmillió forint értékű beruházást valósítottak meg. Tovább bővítették a gépparkot, és felújították a szarvasmarhatelepeket. A szorgalmas, odaadó munka nyomán tavaly 90 milliós termelést értek el, ami 18,5 százalékkal haladta meg az előző évit. Tovább nőtt a jövedelem, és 12 millió 704 ezer forint nyereséggel zártak, így a tagok között 1 millió 230 ezer forint részesedést osztanak ki. Sárközi József kifejtette, hogy a szövetkezet tavalyi eredményeivel felzárkózott Sárközi József elnök ismertette a vezetőség beszámolóját a múlt évi gazdálkodás eredményeiről. (Fotó: Perl Márton) munkával helytállt. így a nehezebb közgazdasági környezetben sikerült teljesíteniük a múlt évi célkitűzéseket. Szinte éjjel-nappal dolgoztak, és a csapadékos időjárás ellenére is minden növényt elvetettek, nyáron és ősszel a sárral megküzdve betakarították a termést, és év végéig befejezték az őszi mélyszántást. Rámutatott, hogy a szövetkezetben a leglényegesebb szántóföldi növénytermelésben kimagasló eredményeket értek el 1980- ban. Búzából például a megyében a legtöbb, hektáran- ként 5.4. kukoricából 7,5, napraforgóból pedig 2,3 tonnát takarítottak be. Az állattenyésztésben a szarvas- marha- és a juhágazat ugyancsak sikeres évet zárt. A közös gazdaság történetében ugyanis a legtöbb tejet termelték 1980-ban. miután mennyisége meghaladta az egymillió litert. A termelést jól ösztönözte a tejprémiurr is, emellett folyamatosan biztosították az állatok ellátásához szükséges szálas és tö- meg'takarmányt. Az elnök hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben jedenaz élenjáró megyei gazdaságok közé. Ez jó alapot nyújt az idei terv megvalósításához. 1981-ben nem kívánnak lényeges változtatást tenni a már kialakult termelési szerkezeten, viszont továbbra is kulcsfeladatot kap a növény- termelés, és ehhez kapcsolódva az állattenyésztés is. Ahhoz, hogy a hozamokat növeljék, még inkább előtérbe helyezik a munkaszervezés további javítását, a takarékos költséggazdálkodást és a technológiai fegyelem betartását. Ennek érdekében ebben az esztendőben több mint ötmillió forintot költenek új gépek vásárlására. Az elnöki beszámoló után Sári Frigyes ismertette az ellenőrző bizottság beszámolóját, majd vitára került sor. Felszólalt Sramkó László, a Heves megyei TESZÖV tit* kara is. Kiemelte Heves megye mezőgazdaságának ötödik ötéves tervi eredményeit, amelyekkel eredményesen járultak hozzá a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához, s köszönetét mondott a füzesabonyi szövetkezet kollektívájának a végzett munkáéit.
