Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

r Esztermékek piaca AMIT MÄR MÁSUTT KITA­LÁLTAK, azon kár a fejün­ket törni, arra már pazar­lás kutatási-fejlesztési fo­rintokat fordítani. Ésszerűbb külföldről megvásárolni a szellemi terméket, s átven­ni. adaptálni a műszaki is­mereteket. Márcsak azért is így helyes ez. mert nehezen versenyezhetnénk fejlett ipari államokkal és tőke­erős cégekkel olyan témák­ban. amelyeket azok már megoldottak. Pazarlás lenne az is, ha a hazai feltalálók és újítók szabadalmait és ötleteit hét­pecsétes titokként őriznénk, s kísérletet sem tennénk az ..észtermékek” értékesítésé­re. A szellemi termék ter­mészetesen áruban: gépként, berendezésként, használati tárgyként, gyártósorként is eladható. Általában ez a gazdaságosabb, ez az elő­nyösebb. Csakhogy sem az anyagok. sem az energia, sem a munkaerő tekinteté­ben nem állunk olyan jól. Közgazdasági nyelven szól­va: nem vagyunk bőviben a termelési tényezőknek. Így aztán lehetőségünk sincs arra. hogy minden ötlet kéz­zel fogható termékké vál-* tozzon át. Ilyenformán marad a szel­lemitermék-kereskedelem. De mi is az a szellemi ter­mék? Ezúttal nem a külön­böző művészeti alkotásokra gondolunk, hanem kizárólag ' az iparban, a mezőgazdaság- I ban, a közlekedésben, a ke- ' reskedelemben: vagyis a ' gazdasági élet legkülönbö­zőbb területein hasznosít­ható szellemi produktumra, eljárásokra, módszerekre. f Meglepő, hogy a — talán túlságosan is — szakosodott ' áru-külkereskedelemmel I szemben a szellemi termékek 1 exportjával Magyarorszá- 1 gon mintegy 130—140 cég foglalkozik. Ezek között csu­pán három olyan vállalat van. amelynek kizárólag a szellemi termékek kereske­delme a feladata, ebből vi­szont mindössze egy látja el a szabadalmi jog megszer­zését is: a Licencia. A vállalat igazgatója nem­régiben a következőket nyi­latkozta: „kis országunk, kis tőkéjű kutatása nem verse­nyezhet a világcégek fejlesz­tésével. Manapság nagyon nehéz vadonatújat kitalálni — rádiót, tévét, számítógé­pet —, de az alkatrészeken, a megoldásokon mi is tu­dunk jobbítani. S ezeket az apróságokat keresik az ész­termékek piacán”. Merthogy van helye a honi szellemi produktumnak a külpiacokon. Néhány ki­rívó, ám közismert példa ara enged következtetni, hogy némelyikük sokszor kapésabb kint. mint ideha­za. Csupán azért, mert honi berkekben még nem fejlő­dött ki eléggé a kockázat- vállalási hajlam. PEDIG KÜLFÖLDI SZEL­LEMI TERMÉK vásárlásánál is nagy, legalábbis nagyobb a kockázat, mint amikor például hazai kutatási ered­mény gyakorlati hasznosítá­sára törekszenek. Ez utób­bira — talán, mert a fejlesz­tési forintok folyamatosan, lassacskán, nem egy összeg­ben csordogálnak — kevésbé figyelnek a felügyeleti ha-* tóságok. A licenc- és know- how-vásárlás viszont min­dig szem előtt van. a meg­valósítók és a külső szemlé­lők egyaránt mielőbb vár­ják az eredményeit, haszno­sulását. Egy szó, mint száz: külföldről vásárolt szellemi termékkel — ha hiba csú­szik a számításba — köny- nyebben, feltűnőbben meg lehet bukni. Az utóbbi tíz esztendőben meglehetősen sokat fejlődött a szellemi produktumok ke­reskedelme, ám a dinamika és az eredményesség koránt­sem kielégítő. Nem vélet­len, hogy a párt XII. kong­resszusán a következőket fo­galmazták meg: „Több fi­gyelmet kellene fordítani a szellemi termékek átvéte­lére, hazai alkalmazására és továbbfejlesztésére. Ez kap­jon megfelelő helyet és el­ismerést a kutatók tudomá­nyos tevékenységében.” Különösen az idézet má­sodik felére érdemes figyel- •ni, miután az első részét — elvben legalábbis — min­denki elfogadja. Mert ami a tudományos munka elisme­rését illeti, a kutatók a sa­ját kutatásban érdekeltek, nem pedig a külföldi licenc vagy know-how honosításá­ban. Erkölcsileg és anyagi­lag egyaránt. Hiszen a tu­dományos állások betöltésé­nél. a különböző pályázatok­nál a tudományos publiká­ciókat és kutatási eredmé­nyeket kell felsorolni, a licencek átültetését nem. TÉNY: A MAGASABB MŰSZAKI KULTÚRÁT kép­viselő termelési szerkezet tömegesen -igényel újabb és újabb műszaki, kutatási in­formációkat, eljárásokat. Ezek egy részét csakis kül­földről szerezhetjük be. s tudásunk egy részét ma­gunknak is exportálnunk kell. Hiszen a szellemi mun­kamegosztás hasznosságát az újdonságok, korszerű gyár­tási módszerek gyors elter­jedésénél, munkánk egvsze- rűsöiesénél, könnyítésénél, igényeink jobb. teljesebb ki­elégítésénél mi sem bizo­nyítja jobban. (M. P.) Sikeresek.a kecskeméti bébiételek Keresett a Kecskeméti Konzervgyár legújabb termé­ke: a bébiétel. Januáh eddi­gi részében 42 vagonnal vett át belőle a kereskede- delem, további nyolc vagon­nal pedig úton van a rak­tárai felé. Az idei évre hat­száz vagon bébiétel gyártá­sát tervezték. Jelenleg 29 féle konzervet. gyártanak, s ezek közül a húsosak a leg­keresettebbek. Az üzem laboratóriumá­ban további gyermekétel- különlegességeken, újabb ízű menükön dolgoznak a kutatók. Újdonság lesz majd a gyümölcstcivonatból elő­állított bébiital is. Akik vállalták a kockázatot Ostoroson a szőlőkben látják a jövőt... Még '1974-ben elhatároz­ták. Nem sokkal azután, hogy egyesült az ostorosi és a no- vaji termelőszövetkezet, az új vezetőség már a jövőt tervezte. Hosszú távon gon­dolkoztak, amikor a hagyo­mányokra alapozva a szőlő- terület növelése mellett dön­töttek. A nagy múltú egri borvidékhez tartozva az os­torosi dombokon megújítot­ták a termelést. Trieb János, az Egyetértés elnöke erre így emlékezik: — Az egyesülés nálunk jól sikerült, hiszen szinte azonos talajviszonyok voltak mind­két gazdaságban, sőt a ter­melési szerkezet is közel állt egymáshoz. 1974-ben össze­sen 204 hektár volt itt a sző­lő és 47 hektár a gyümölcsös, őszibarackos és meggyes. Ak­kor felmértük lehetőségein­ket és 1974. augusztus 7-én együttműködési szerződést kötöttünk az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombi- rmttal;»hogy társulunk az ál­taluk meghirdetett bikavér­program megvalósítására. El­határoztuk, hogy háromszáz hektár nagyüzemi szőlőt te­lepítünk, melynek termését 25 évre együttműködési szer­ződéssel, a folyamatos felvá­sárlásra építve adjuk át a borkombinátnak. Ez negyed­századra értékesítési bizton­ságot nyújt a szövetkezetnék. Számításaink szerint ugyan­is az új ültetvény huszonöt évig terem. Az előkészülete­ket még 1974-ben megkezd­tük és 1975 tavaszán megin­dult a telepítési munka. Lé­nyegében erre alapoztuk szö­vetkezetünk ötödik ötéves tervi fő fejlesztési program­ját is. Ebbe az üzemi szak­embereken kívül bevontuk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, valamint a kom- polti kutatóintézet munka­társait is. Amíg a korábbi szőlőinkben zömmel fehér fajták voltak, az új telepí­téssel változott a helyzet. Az ültetvények hatvan százalé­ka ma már kékszőlő, főleg kékfrankos, oportó. cabernet, merlot és az osztrák szárma­zású Zweigelt. Az ostorosiak tehát vállal­ták a kockázatot és nemcsak a nagyüzemben, hanem a ta­gok kívánságára 36 és fél hek ­táron a háztájiban is telepí­tettek korszerű szőlőt. Vala­mennyit gépi művelésre és gépi szüretre. — 1980-ban fejeztük be ezt a nagy munkát — mondja az elnök —, és az utolsó száz hektáron már a legkorsze­rűbb. úgynevezett egyes és kettes függönyös módszerrel telepitettünk. A többi pedig mind ikertökés rendszerű. Á helyes fbjtaválasztással ked­vező idcrjárási viszonyok kö­zepette hektáranként 10—12 tonnát tudunk betakarítani A borkombináttal való együttműködésünket, bővítve beléptünk az Egri Szőlőter­melési és Borgazdasági Rend­szerbe. Ennek nagy előnye, hogy a metszéstől a betaka­rításig rendszeres szaktaná­csokat kapunk a munkához és közreműködünk az export­ra kerülő egri bikavér alap­anyagtermelésében. A telepí­tés előtt az akkor már meg­levő több mint kétszáz hek­tár . szőlőről évente 120 va­gon termést takarítottunk be, az új telepítéssel és a háztá­jival együtt viszont csaknem 600 hektárra növekedett az ültetvény területe, ahonnan 480 vagon terméssel számo­lunk. tak. Hétszázötvenezer tökét ültettünk el es 350 ezei osz­lopot helyeztünk a földbe. Felülnézetben az egesz olyun, mint egy erdő. hiszen a leg­hosszabb sor hat kilométer hosszú! Az első ötven hektár már 1979-ben termőre for­dult. és ekkor megkezdtük a hitelek törlesztését. ami 1984-ben telik le. A hetvenes évek végén az átlagosnál rosszabb időjárási viszonyok között hektáranként nyolc tonna termést adtak az új szőlők, ami 22 százalék nye­reséget hozott. Tavaly vi­szont a rendkívüli időjárás miatt a folyamatosan termő­re forduló ültetvényeinkről hektáranként csak-6.8 tonnát szüreteltünk. Ezt viszont nem vehetjük alapul a jövőben. Kedvező időjárási viszonyok közepette ugyanis minden re­mény megvan arra. hogy a szőlő jövedelmező ágazat le­gyen nálunk. Számításaink szerint szövetkezetünknek ót és fél év alatt, a népgazda­ságnak pedig kilenc év alatt megtérül ez a beruházás. Ér­dekeltek is vagyunk ebben, és azt hiszem, érdemes volt vállalni a kockázatot a tele­pítéssel. Így Heves megyé­ben az Egri Csillagok és a gyöngyöspatai Mátrai Egye­sült Termelőszövetkezet után a legnagyobb szőlőgazdaság lettünk. Az új telepítést megelőző­en meliorációt végeztek és bitumenes üzemi utakat épí­tettek. A szőlőfejlesztési program megvalósítását a megyei párt- és tanácsi ve­zetők is kezdeményezték. Az ostorosiak megfelelő hitelt és állami támogatást kaptak. Így 1980 végéig 92 millió 241 ezer forintot költöttek erre a munkára. A telepítésre ebből 73 milliót fordítottak. — Mindez kellő szakmai tudást igényelt — hangoz­tatja az elnök —, melyhez a szorgalmas tagság és a szak­vezetők aktívan hozzájárul­Hol vonnak a vendégek? Szó, ami szó: mostanában nem nagyon zsúfoltak az ét­termek. A régi, szép világ­nak vége, amikor még a ven­dég annak örült, ha egyálta­lán leülhetett délben egy akármilyen tisztaságú ab­rosszal leterített asztalhoz. Aztán csak várt. csak várt, hogy a fehér kabátos felszol­gálók közül valaki majd csak észreveszi. Ez a hajdanvolt állapot a vendéglátóknak kedvezett. — Ma már a családok szá­molnak. Azt mondja a fele ség: ha négyen elmegyünk ebédelni vasárnap, az körül­belül négyszáz fórint Ha itthon főzök..., még vacsorá­ra is marad — halljuk Ro- hánszky Ferenctől, a gyön­gyösi áfész elnökétől. Mintha máris minden kér­dést tisztáztunk volna. De hát. azért nem ilyen egysze­rű a dolog. Ahány üzlet, annyiféle A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ jó néhány bisztrót, éttermet, kisvendéglőt tart nyitva Fő büszkeségük az Avar Szálló, amely Mátrafüreden várja a vendégeket. — Jó üzlet vagy inkább presztízs a szálloda? — Egészen 1979-ig ráfize­téssel dolgozott. Akkor hozott első ízben egymillió körüli pluszt. Tavaly már majdnem hárommillióra nőtt az összeg. Igaz, a szabályozók változása is kedvezően hatott a vég­eredmény alakulására. — Ha netán magánkézben lert^ae a szálloda, akkor is csak ennyit hozna a konyhá­— Dehogy! Igaz, már ed­dig is tudtunk a dolgozók számán csökkenteni, mert lehetőség nyílt arra, hogy egy személy további felada­tokat is elvállaljon, de a rendelkezések nem teszik mégsem lehetővé, hogy bár­milyen munkaterületeket összevonjunk, mégha az ész­szerűség ezt követelné is. — Az is igaz, hogy üzle­teink között is nagyok a kü­lönbségek, hiába tartozik va­lamennyi egyetlen szövetke­zethez. Pedig a só, a paprika, a hús, a tűzhely... soroljam? Igaz, a szakácsok nem ugyanazok, de üzletvezetők sem. Ám a központunkban a szakmai irányítás, ellenőrzés „ugyanaz”. Íme, egy kérdőjel, amire nehéz választ találni. Kis ötlet, jó ötlet Mosolyogni is lehetne raj­ta, ha nem lenne valóban „komoly”. A Szőlőskert csár­dában az egyik közkedvelt „csemege” a zsíx'os kenyér, amelyet hol hagymával, hol paradicsommal, hol zöldpap­rikával ízesítenek. — Most azzal jött Léman Sándor, a csárda vezetője, hogy ő főtt kukoricát is árul­na. Mit szólunk hozzá? És mi lett? Négy nap alatt négy­száz cső főtt kukoricát adott el. Miért nem a ..bentiek­nek” jutott az eszébe mind­ez? Nem falrengető ötlet. pénzt hoz. Hallunk mindjárt egy má sik példát is. Az Avar Szál­ló éttermében rendszeresen nemzet* vacaoiáknt rendez­nek. Kubait, spanyolt, bol­gárt, oroszt és így tovább A javaslatot a központi szak­vezetéstől kapták. Az ered­mény? Minden alkalommal minden hely foglalt. Ez is pénz. És még valami. Ami a továbbiakban válik üzletté: olyan hírnevet ad az étteremnek, ami többet ér akármilyen hirdetésnél. De hát ezzel együtt sem törik a vendégek magukat az Avarba. Mintha derogálna Nem tudunk menni a pénz után Elhamarkodottnak tet­sző kijelentés? Ellenőrizzük. Az Avar Szállónak van egv bisztrója és egy presszója. Ha idényben, ünnepnap megy oda valaki, akkor még azt hiheti, hogy elég jó itt a for­galom. A hét öt napján pe­dig? .... Tessék megnézni, mi a vá­laszték a bisztróban, meny­nyi az adag súlya és mi az ára. Néhány lépéssel arrébb ott a hatalmas, „mindenre" képes konyha. — A bisztró gazdaságilag független a^ étteremtől. Mindössze egy folyosónyi távolságra egymástól. Egy fe­dél alatt. , egy igazgató irá­nyításával. egv cég kereté­ben. mégis mintha'a hold és a föld lenne az egyik, és a másik. Ki érti ezt? Valami rangot ad. ha csokornyakkendős, zöld szmo kingos pincérek ott támaszt­ják az ajtófélfát a tálalónál, és nem .törik magukat” a kispénzű turistákért? Pedig mir a Hanaa-wérwek kis szatócsa is úgy vélte, hogy „A kis hal, jó hal”. Igaz, ő nem a magyar puszták büszke fiainak késői leszármazottja volt. Félre a csipkelődést. Vall­juk be. nem teremtünk meg minden alkalmat ahhoz, hogy mindenki a zsebéhez mérten tudjon költeni — mindig. Tíz százalék jutalék a szálló éttermében nem égé szén annyi, mint tíz százalék a bisztróban. Hogy a gyako­riságtól sok függ? Persze, de mennyivel több munkát is igényel. Hát... 1 Azért megy ez, mendegél Nehogy véletlenül és aka­ratom ellenére valami nagy nekibúsulást váltsak ki. — A szállónk kihasznált­sága általában magasabb, mint amilyet az országos át­lag mutat. Tavaly a belföldi vendégeink aránya az előző évhez képest 107 százalékot tett ki. A tőkés országokból, érkezettek is több mint tíz százalékkal voltak többen. A szocialista országok állampol­gárainak a száma viszont je­lentős mértékben csökkent. De még mindig jobbak va­gyunk. mint nagyon sok, más szálló. — Ha egy férfi és egy nő kér szobát, meg kell mutat­niuk a házasságlevelüket is? — Az a fontos, hogy ki- töltsék a bejelentőlapokat. — Többször hallottam már. hogy mindezek ellenére is nehéz az Avarban szobát kapni. — Ez attól is függ, hogy keres-e valaki tzor bát, és attól is, hogy a szer­ződésben lekötött szobákat az adott időpontban mennyire használja fel a Cooptourist. De hát arra kevés ember vállalkozik, hogy órákat ott töltsön a hallban és várjon a szerencsére. — Az utóbbi tíz évben ..di­vat” lett, hogy a közgyűlése­ken a községek küldöttei bisztrókat kérjenek a falu­juknak. — Építettünk is bisztrókat szép számmal. Körülbelül egyharmaduk jól is tevé­kenykedik. A többi... ? In­kább italbolt. Az előfizetéses étkezést kellene ezeken a he­lyeken kibővítenünk: tanács, tsz, öregek napközije lehet­ne a megrendelő. — Nem lenne célszerűbb szerződésbe kiadni ezeket? — Élelmiszer- és zöldség­boltokat akarunk szerződé­ses viszonyban üzemeltetni, de bisztrókra még nem gon­doltunk. ...és a kedves vendég Ö. bizony, meggondolja magát. Ahogy a konkurren- cia egyik vezető beosztású dolgozója is elhatározta, hogy az érettségi találkozójukat nem a szálló éttermében, ha­nem a gyöngyössolymosi kis­vendéglőben rendezik meg. Ö már csak igazán tudja, miért? Mert a kedves vendég oda­megy, ahol a pénzéért ked­vére kiszolgálják. Ha nem, akkor még egyszer oda be nem teszi a lábát. Inkább le­megy az élelmiszerboltba, megveszi a parizerét, felviszi a szállodai szobájába és... ott vacsorázik. Ma már nemcsak a főúr számol, a vendég is G. Molnár Ferenc Az ostorosiak a hatodik öt­éves tervidőszakban a szőlő- terület megóvására és a csökkenő munkaerő pótlásá­ra a folyamatok gépesítésére helyezik a fő hangsúlyt — Bár kezdeti ez még ná­lunk — legyint az elnök —, azért erre is vannak törek­véseink. A metszéshez pél­dául vásároltunk két pneu­matikus olasz gépet, melyek­kel másfél millió tőkét tud­nak megmetszeni asszonya­ink. Nemrég rendeltük meg a harmadikat, amely már magyar gyártmányú lesz, a Szekszárdi MEZŐGÉP Vál­lalat terméke. Ebben az esz­tendőben másfél-két millió forintot költünk a szőlőmű­velési technológia tökéletesí­tésére. Még így is 120 ember folyamatos munkájára szük­ségünk lesz. A szőlőtörzsek és a karok kötözésére már vannak japán kisgépeink, melyek jelentősen növelik a teljesítményt! A hajtás­válogatáshoz és a tetejezés- hez helyi újítást felhasználva készítünk gépet. A legna­gyobb problémánk azonban a szüret gépesítése. Noha már vannak kombájnok Magyar- országon, mégis lassan hala­dunk ebben előre. Terveink szerint a hatodik ötéves terv második felében az ostorosi szőlőkben is megjelenik majd a szüretelő kombájn. Már korábban bevezettük az úgy­nevezett konténeres szüretet, a szőlőt pedig műanyag lá­dákba szedjük, ami gyorsabb, mint a hagyományos. Az új ültetvények termőre fordu­lásával. naponta kétezer má­zsa termést kell leszednünk és ott van a többi is. Ehhez pedig nélkülözhetetlen lesz a kombájn, mely egyszerre száz ember munkáját végzi el. Ettől az évtől tíz konténerrel naponta ötezer tonna szőlőt szállítunk majd a borkombi­nát egri, árnyékszalai főpin­céjébe. Van egy négyezer hektós pincénk, valamint sző­lőfeldolgozónk is, melynek teljesítményét 1985-ig tovább növeljük A borkombináttal való együttműködés alapján néhány minőségi fehérszőlő­fajtát, mint a traminit, a muskát ottonelt, és az Irsay Olivért itt helyben dolgozzuk fel és érlelünk belőlük boro­kat. A kékszőlőket azonban rendszeresen átadjuk a kom­binátnak. Mi a jövőben is sokat várunk ettől a kapcso­lattól, biztos piacot és szak­mai segítséget, mert törekvé­seink csak így válhatnak va­lóra. .. Mcntusz Károly 4981. jftnuar 30., pen tak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom