Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
Közgyűlést tartottak az éremgyüjtfik Ismeretterjesztés a művelődés szolgálatában Jeney Jenő nyilatkozata a TIT 1981-es terveiről — Bár a TIT az utóbbi években sokat tett munkája gazdagításáért, arra törekszik, hogy tevékenysége az eddiginél is jobban, magasabb színvonalon, eredményesebben szolgálja a különböző közösségek és egyének gyorsan változó, egyre sokrétűbb művelődési szükségleteinek, igényeinek kielégítését, A társulat lapjai — az Egészség, az Élet és Tudomány, a Föld és Ég, A Természet világa és a Valóság — is ezt a felfogást tükrözik írásaikban — mondotta Jeney Jenő, a TIT főtitkárhelyettese az 19Hl-es feladatokról tájékoztatva az MTI munkatársát. — A tudományos ismeretterjesztésben a társulat ezután is nagy gondot fordít a szocialista politikai és jogi tudat elmélyítésére, emelett témaajánlásokkal, előadói segédanyagokkal és konferenciák tartásával kíván hozzájárulni' a szocialista erkölcs, világnézeti és esztétikai tudat, s velük kölcsönhatásban a szocialista közéletiség, demokrácia és életmód mind szélesebb körű érvényesüléséhez. Fontos feladatának tekinti, hogy az ismeretterjesztés, a tudatformálás eszközével közvetlenül is hozzájáruljon a párt kongresszusi határozatainak, az 1981-es évi és a VI. ötéves terv céljainak megvalósításához. Ennek során tudományos alapon világítja meg a népgazdaság napirenden levő kérdéseit, többek között a termékszerkezet-átalakítás, a gazdaságosság, a takarékosság, az ésszerű munkaszervezés, valamint az állampolgári és a munkafegyelem követelményeit, továbbá a termelés és az életszínvonal kapcsolatát, A jövőben számottevően kiterjeszti közreműködését a munkások szakmai képzésében, illetve át- és továbbképzésében, Olyan témákban szervez tanfolyamokat, amelyekkel kapcsolatban nem készült állami tanterv; a kis- és a középüzemekben dolgozó, csekély számú kiképzendő azonban indokolja e továbbképzést.. Az érdekelt vállalatokkal' együttműködve tananyagot és segédanyagokat dolgoz ki. előadókról gondoskodik és munkahelyi közreműködéssel — több üzem munkásai számára közös tanfolyamokat hirdet. A társulat 1981-ben is élni kíván a különböző — nemzetközi vagy hazai, illetve mindkét szempontból — kiemelkedő események, évfordulók és akciók nyújtotta művelődési lehetőségekkel. Jelentőségüknek és jellegüknek megfelelően nagy figyelmet fordít többek között az SZKP XXVI. kongresszusához, Bartók Béla születésének 100. évfordulójához, a Jurlj Gagarin nevéhez fűződő, ember által először végrehajtott űrrepülés 20. évfordulójához, és a rokkantak nemzetközi évéhez kapcsolódó tudományos ismeretterjesztésre. A TIT munkatársai, aktivistái a közeljövőben előadások, konzultációk tartásával csatlakoznak például A közellenség: a szívinfarktus című tv-filmsorozattal kezdődő egészségügyi propagandaakcióhoz — mondotta befejezésül a TIT főtitkárhelyettese. A numizmatika tudományának fejlesztése mellett az új kutatási eredmények széles körű ismertetését, s a magyar történettudomány szolgálatát jelölték meg a tudományág legfontosabb feladataként a Magyar Numizmatikai Társulat csütörtökön, a Magyar Tudományos Akadémián tartott közgyűlésén. • Gedai István elnök beszédében az éremgyűjtéssel tudományosan és amatőr szinten foglalkozó szakembereket egybegyűjtő társaság történetéről és legújabb eredményeiről szólt. Az idén évfordulót ünnepel a társaság: 80 évvel ezelőtt alapították. A tudományág részterületein tevékenykedő munkacsoportok rendszeresen megtartott előadásain nemcsak a kutatási eredmények gyarapodásáról számolnak be, hanem közművelődési-ismeretterjesztő tevékenységet Is végeznek. A társaság elmúlt években végzett munkájáról Rá- dóczy Gyula főtitkár adott számot, és megállapította, hogy a mintegy 500 tagot .számláló társaság hat munkacsoportjában eredményes munka folyik. Sajtótájékoztató a Fészek Klubban Február 8-án kezdődik a XIII. magyar játékfilmszemle A Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei ülésén: Az olvasók jobb ellátásáért Február 8-án, vasárnap este a budapesti Vörös Csillag Filmszínházban Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjének díszelőadásával nyílik meg ünnepélyesen a XIII, magyar já- tékfümszemle. Ezt követően öt, napon keresztül peregnek három moziban azok az alkotások, amelyek közül a zsűri kiválasztja majd a díjazandó filmeket. Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, a játékfilmszemle igazgatója csütörtökön délelőtt a Fészek Klubban tájékoztatta a sajtó képviselőit a szemle programjáról. A magyar film nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy csaknem száz külföldi vendég érkezik, s hogy a baráti országok újságíróin és filmszakemberein kívül csaknem valamennyi nyugat-európai ország is képviselteti magát a szemlén, sőt Kuvaitból, Kanadából és Algériából is érkeznek vendégek. Tudósít majd a XIII. magyar játékfilmszemléről többek között a Times, a Le Monde és a Corriere della Sera is. A filmek bemutatója február 9-én, hétfőn kezdődik, és péntekig tart. 28 magyar film közül kell majd a zsűrinek eldöntenie, hogy melyik alkotást tartja a fodijra érdemesnek, s ezenkívül még hat díjat is odaítélnek majd, amelyek közül három színészi alakítást jutalmaz. A KISZ budapesti bizottsága pedig különdíjat ajánlott fel a legjobb elsőfilmes rendezőnek. Érdekesség, hogy a zsűri tagjai nem speciálisan filmszakmai körökből kerültek ki. Amint a sajtótájékoztatón elmondották, elsődlegesen nem is az a cél, hogy belső szakmai szempontok szerint kerüljenek megítélésre a bemutatott filmek, hanem az alkotások társadalmi hatását, közéleti továbbélését, a film és a valóság kapcsolatát vizsgálják. Ilyen szempontok alapján állt ösz- szé a héttagú zsűri, ámennek elnöke Tőkei Ferenc akadémikus, tagjai többek között Cseres Tibor Kossuth-díjas író és Lőrincze Lajos egyetemi tanár is. A több ősbemutatóval jeleskedő XIII. magyar játék- filmszemle kulturális életünk egyik kiemelkedő eseményének ígérkezik, amelyről a Népújság munkatársa is beszámol. Szigethy András A BALESET PRÓBÁJÁN. A Madách Színház Kamara Színháza a Bartók Színpadon február végén mutatja be Friedrich Dürrenmatt „A baleset” című darabját. A színdarabot Ungvári Tamás fordította, rendező: Szirtes Tamás. Felvételünk a próbán készült. A képen: Gombos Katalin és Sunyovszky Szilvia. (MTI fotó — Polya Zoltán felv. — KS) A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Heves megyei Szervezete csütörtökön délelőtt tartotta ülését az egri Megyei Könyvtár olvasótermében. Elsőként dr. Sipos Istvánná területi elnök a szervezet 1980-ban végzett munkájáról számolt be, illetve előterjesztette az ez évi munkatervet. Kulcsfontosságú problémaként említette a továbbképzési lehetőségek biztosításit, a könyvtárközi együttműködés esélyeinek javítását. Ezenkívül felhívta a figyelmet a komplex intézményekben rejlő adottságok jobb kihasználására, a helyismeret és a bibliotékákban folyó nyári gyermekfoglalkoz- tatás kiterjesztésére. Másodikként Juhász Jenő, a Művelődési Minisztérium könyvtárügyi osztályának vezetője a VI. ötéves terv feladatairól tartott előadást. Kiemelte, hogy a gazdasági helyzetet figyelembe véve ezen a területen is intenzív fejlesztésre van szükség: a központi elosztást jobban kihasználva, a könyvtárközi kölcsönzés tartalékait mozgósítva. Fontos az olvasószolgálat megerősítése: a pult mögött álló könyvtárosok közművelődési tevékenységet végeznek. A jövő érdekében nékülöz- hetetlen az ifjúság olvasókedvének fölkeltése: kisiskolás kortól népszerűsíteni kell körükben az irodalmat. La Grande ii. A Jean Gabin-üggyel a mai napig nem tudott leszámolni Marlene Dietrich. 1976. november 15-én, amikor a nagy francia filmsztár meghalt — egy fél évvel Marlene férjének. Rudolf Siebernek a halála után —. szabályszerűen összeomlott, és így sóhajtott: „Most másodszor lettem özvegy!” Bizalmasa és házvezetőnője, Odette Miro-Boire hasztalan próbálta megnyugtatni, orvost hívott, aki injekciót adott neki. Mit sem segített. Úgy tűnt, hogy Marlene Dietrich meg akar halni. Madame Odette, aki hosszú órákon keresztül ült idegesen az ágya mellett, szörnyű képet látott maga előtt: egy kettős sírt, mely előtt egész Párizs leboruL Talán ő beszélt víziójáról, talán a riporterek beszélték be ezt a borzalmat a halott családjának — mindenfelé írtak a híres szerelmesről, aki „komoly sokkot” kapott, mely ledöntötte a lábáról Dietrichet; még soha nem jelent meg ennyi cikk a negyvenes évek híres szerelmes párjáról, mint ezekben a novemberi napokban, — mindenesetre Gabin özvegye lemondott az állami sírhelyről a történelmi párizsi temetőben és a nyilvánosság részvételéről. Amikor Jean Gabin holttestét titokban elégették, a rossznyelvek megállapították, — különösen a filmszak. mában beszéltek róla, — hogy nem akart lehetőséget adni a riválisnak arra, hogy majd Gabin sírját később személyes kultikus helynek használja. (Valószínűbb az a fel tételezés, hogy Jean GaDokumentáció Csúnya, idegen szó. A téma, amely felvetődik, ezúttal mégsem nélkülözheti jelenlétét. Ülőn. útfélen emlegetjük. — így is van — hogy történelmi időket élünk és az eltelt harmincöt esztendő alatt külsőségeinkben is sok-sok minden megváltozott. — Mikor járt a falujában? — Kerek húsz esztendeje. _ És? — És nem ismertem rá a falumra Képzelje, lebontották az öreg vályogiskqlát, kivágták a vén gesztenyefát az udvarról és szép, városba is beillő művelődési központ, iskola épült ugyanezen a helyen. — A házak, az udvarok? — Minden megváltozott! Az én kedves Gárdonyi Géza korabeli falumból egy modern, úgyszólván új település született. Bizony így van! Hazánk lakóépületeinek kétharmada teljesen új, vagy felújított. Az út nem ott vezet, ahol tíz évvel ezelőtt, a régi hidacska helyére másik került, a trágyától bűzlő parasztudvarok tiszták, rendesek, virágos élőkért, takaros vaiskerítés mindenfelé. — Igény? — Is! Lehetőséggel, akarattal, elszántsággal, ha úgy tetszik, móddal párosulva. — De mi maradt a régiből? Legtöbb helyen csak íratlan emlék, legjobb esetben egy- egy összefér celt helyi monográfia, ha ugyan igényt tartott rá valaki. Nem is olyan régen valamelyik folyóiratunk hasábjain jelent meg egy önrnarcangoló cikk arról, hogy valahol nem fordítottak kellő gondot egy avar kori megtalált településre. Hiba! F,z még akkor is iga®, ha a mi társadalmunk. —• ha úgy tetszik kormányzatunk és népünk — az újjá- és újraépítés ezernyi gondja, kiadása mellett is mindig talált pénzt és lehetőséget arra, hogy véd je. óvja történelmi emlékeinket. Múzeumaink fotókat, képzeletbeli modelleket készítenek a letűnt századokról. Féltve őriznek minden követ és darabot. — De! — Megint a „de”? — Igen! Ismét csak; De! De törődünk-e a tegnapelőtt, tegnap, a ma lebontott, „szanált” város- és falurészek emlékeinek megörökítésével ? Megyénk, országunk városaiban úgyszólván szemünk előtt tűnnek el utcák, vámerészek. Dózerek túrják széjjel a régit az új kedvéért. — Dokumentumok kellenek? — Igen! — Minek, hiszen előttünk játszódnak, zajlanak az esémények? — Az utókor, a történelem miatt! Joggal háborog a józan ész, ha a kelta sírok, a középkori települések ekeszántotta barázdáiba nem néz bele mélyen a tudományos kutató és nem meríti meg az emlékeket, de,.. ■ Egy ..nagy” fotós mesélte a minap, hogy témát keres, ámde nem talál és ezért a természetbe kell menekülnie. Itt- ott a piktorokat is hiába biztatják, hogy tiocsak, ez meg amaz a gyár, üzem esetleg ecsetvégre kívánkozna. .. Oly korban élünk, amikor minden egyes nap történelmi változásokat hoz. Átépítjük dunai hídjainkat, eltüntetünk utcákat. gyümölcKöskertek helyén város épül. Nem pénz kérdés, csak akarat kell hozzá. A ma változásait, is örökítsük meg utódainknak! Ennyivel tartozunk önmagunknak, és nekik is... Szalay István bin határozott meg valami hasonlót a végrendeletében.) 1976. november 19-én a francia „Le Détroyat” nevű fregatt kifutott Brest kikötőjéből, és a nagy színész hamvait tartalmazó urnát az Atlanti-óceánba ürítették, a család és a legszűkebb baráti kör részvétele mellett, a „Marseillaise” hangjainál. Negyvennyolc órával később az orvos szükségét látta annak, hogy Marlene Dietrichet a párizsi Amerikai Kórházba szállítsák. „Rossz napok voltak”, — emlékezik vissza madamé Odette. „Ezt soha nem heverte ki.. Soha nem nevezte Marlenének — egy ilyen gyöngéd név valóban különösen hangzott volna a mogorva Gabin szájából —, hanem „Grande"-nak (Nagy). Még ma is, 30 év elteltével azok a filmemberek, akiknek olyan szerencséjük volt, hogy közel álltak a híres párhoz, a kapcsolatukat egyszerűen „egyedülállónak”, „különlegesnek” és „elraga- dónak” nevezik. — egy olyan szakmában, ahogyan az ember elképzeli, ahol állandó viszálykodások vannak. Jean Marais, a francia film örökifjú szerelmese mesélte Charles Highamnek. a legjobb Marlene-biográfia írójápak, milyen egyedül érezte magát Mariéne méé 1954-ben is Párizsban, hét évvel a szakításuk után: „Még mindig szerette Jean Gabint, aki nem messze lakott a Montaigne avenui lakásától, a rue Francois Ierben. Mindig el kellett kísérnem abba a kávéházba, mely szemben volt Gabin házával. Azt remélte, hogy tud vetni rá egy pillantást, mikor az elhagyja a házat, még ha rövid ideig is. Órákon keresztül ültünk vagy álltunk ott, néha egész nap”. Csak nyolc évvél később ismerte meg madame Odetle Marlene Dietrichet — és a seb még mindig nem gyógyult be, melyet, Gabin ütött azzal, hogy elhagyta őt New Yorkban. De Jean Marais látta a másik felet is; Jean Gabint. ..Néhány évvel később, mikor Marlene már nem volt Párizsban. Gabinnek liezonja volt egy fiatalabb színésznővel”, — mesélte az életrajzírónak. „Mikor Gabin- nel egyszer autóban utaztunk, láttuk a .France Dimanche” botrány'ap egyik kiadását, annak a fényképésznek a képeivel, aki * ezalatt a szerelmi történet alatt készített riportot Gabin- nel. Volt köztük egy fiatal nőt ábrázoló kép. aki Gabin ágya szélén ül. Ezt a fényképész kívánta. Mikor Gabin meglátta a képet, így szólt: „Van valaki, aki nem nagyon fog örülni ennek a fotónak — La Grande”. Egy kis szünet után hozzátette; „Nem kellett volna elhagy, nia engem.” A Jean Gabinhez fűződő kapcsolatának valóságos befejeződését csak egy embernek árulta el Dietrich — égy asszonynak: Odette Mi- ron-Boire-nak. „öregnek éreztem már magam ahhoz — negyvenöt éves voltam —, hogy gyerekem legyen. Buta voltam . . . Még a férjem is, Rudolf Sieber is azt tanácsolta, hogy váljunk el, hogy hozzámehessek Gabin*- hez ... Féltem a botránytól (Folytatjukj
