Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám

A föld védelmében Melioráció — olyan dalla­mos szó, hogy talán a hozzá nem értő sem idegenkedik tőle. A mezőgazda viszont gyakran kelletlenül hallgat, ha szóba kerül. Pedig itt az ideje, hogy beszéljünk róla. A mezőgazdasági termelők sajátos helyzetben vannak: nekik mindig hiányzó meny- nyiségeket, mindenhol elad­ható, felhasználható, — s megintcsak — mennyisége­ket kell pótolniuk. Versenyt kell futniuk a mindenható mennyiséggel. Előbb utói kellett érni önmagukat, az­tán másokat, fokozni a ho­zamokat, növelni a rakomá­nyok súlyát. Felhasználva mindent: munkát, energiát, takarmányt.» Sokáig téhették ezt akadálytalanul, amíg a termelés extenzív tartalékai­ból futotta. És amíg a ráfor­dítási költségek nem mond­tak megálljt. Csak műtrágyával? A verseny mind könyörte- Senebb iramát sokszor baljós jelek is kísérték. „Sebaj” — mondták gyakran még a neves agronómusok is — majd teszünk róla, van elég erőnk, technikánk, tudomá­nyunk”.- A megoldás egyik mindenese, szorgalmas inasa lett a műtrágyázás, amely kétségkívül jót tett, amikor a hozamok fokozására volt szükség. (De sajnos hatha­tós eszköznek látszott olykor ahhoz is, hogy elfedjék ve­le az agrotechnika hiányos­ságait.) Az időközben nagyüzemi- lég összeszántott táblákon sokfelé megszűnt a termé­szetes vízvédelem. S bár a vegyi anyag egyelőre még „hajtotta” a növényeket, las- san-lassan egyre több gon­dot okozott a belvíz. Meg az, hogy a homoktalajokon már . kétszer annyi műtrá­gyával boldogultak csak, mint amennyire ésszerű fel- használás esetén szükség lenne. Egyre nyíltabban be­széltek arról is, hogy a ta­lajok szervesanyag-tartal- ma mind több helyen a fe­lére csökkent, s 40—50 szá­zalékkal nőtt a szikesedés a felszíni vizek rendezetlen­sége miatt. Megszólalt az ellentábor is. „Csökkentsük a műtrá­gyát? Álljunk vissza a szer­ves trágyára? Jó, rendben! De akkor vegyük tudomá­sul, hogy öt év alatt akár 70 százalékkal is visszaes­het a mezőgazdasági terme­lés ...” Összetett művelet Ha eltekintünk a túlzá­soktól. akkor is igaz, hogy a melioráció megítélésében sokáig nem volt egységes álláspont. Holott a hetvenes évek közepén, amikor a me­zőgazdaság intenzív tartalé­kai kimerültek, már a leg- komorabb formában napi­rendre került a földek va­lódi védelme; az a bizonyos melioráció, amely összetett műveletet jelent. Azt, hogy a vízrendezés, a talajvéde­lem, a talajjavítás és a -te­rületrendezés szerves egé­szet alkot. Amely figyelem­be veszi, hogy legnagyobb természeti kincsünk és ener­giaforrásunk a termőföld. Most végre megszületett az az átfogó, a kormány ál­tal jóváhagyott koncepció a melioráció mikéntjére. Öt­évenként persze 5 milliárd forintot eddig is elköltötték hasonló célokra. Azért nem lehet mondani, hogy meliorációra, mert sajnos gyakran nem ismerték fel a legfontosabbat. Nevezete­sen, hogy a rendezés csakis általános lehet; egy . egész tájegységre kell kiterjednie, különben egy-egy üzem fá­radozása mit sem ér! Az új meliorációs koncep­ció, amelyet az ország leg­jobb szakembereinek bevo­násával dolgoztak ki, sok mindent átvett a régi gya­korlatból. Például azt, hogy továbbra is a mennyiségi termelést tartja szem előtt. Ám — a korábbi gyakorlat­tal ellentétben — abból in­dul ki, hogy a művi, a ve­gyi és a gépészeti beavatko­zásoknak nem a kialakult helyzet „kozmetikázása” a célja. Ellenkezőleg: az erő­ket most tudatosan a nem­zeti vagyon, a föld „rekonst­rukciójára” kell mozgósí­tani, a bajok alapvető or­voslására. A földeket állan­dóan, folyamatosan és egy­séges szemlélet alapján „ge- nerálozni” kell. Nagyfokú nagyüzemek A VI. ötéves tervidőszak­ban rendelkezésre álló 10— 11 milliárd forintos állami támogatás elnyeréséért a termelők, azok érdekképvi­seleti szervei, továbbá a me­gyei tanácsok együttes mun­kával területegységenként pályázatokat nyújtottak be. Ezekben felelősséggel vállal­ják, "hogy megfordítják a talajromlás folyamatát. Nagykorúvá vált nagyüze­meink önállóságát hangsú­lyozza kimondatlanul ez a koncepció. Lehet, hogy a melioráció végre tényleg segít? Jászonyi Ferenc I 12 ezer számlálóbiztos Sikeres mezőgazdasági összeírás A statisztikai információk nélkülözhetetlenek a mező- gazdasági kistermelés fej­lesztési terveinek kialakítá­sához és — ebből kiindulva 1980 elején másfél millió mezőgazdasági termelőre, to­vábbá a nagyüzemekre is ki­terjedő statisztikai összeírás kezdődött az országban. A kérdések a kistermelők földterületeire, január 1-i állatállományára és fonto­sabb gépeire vonatkoztak. A Központi Statisztikai Hivatal illetékesei az MTI munkatársának elmondot­ták, hogy az összeírás a ter­vezett határidő — január 15 — előtt mindenütt befe­jeződött. A tapasztalatok ál­talában kedvezőek voltak; a lakosság túlnyomó többsé­ge megértette, hogy az adat­gyűjtés információi — ame­lyeket csakis statisztikai cé­lokra lehet felhasználni — a kistermelők személyes javát is szolgálják. Bizalommal fo­gadták a KSH által alkal­mazott 12 000 számlálóbiz­tos közül a hozzájuk beté­rőket. A számlálóbiztosok — köztük nagy számban taná­csi dolgozók, mezőgazdasági üzemi szakemberek — jól és odaadóan dol­goztak, különösen nehéz munkát végeztek a tá­voli tanyák felkeresése so­rán. Elismerés illeti azokat a tanácsi és más helyi szer­vek vezetőit is, akik válto­zatos és ötletes módszerek­kel segítették az összeírás sikerét. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósá­gainak szervezésével, szak­mai irányításával végzett összeírás nagy mennyiségű anyagát már összegyűjtötték, jelenleg az adatok rendezé­se és ellenőrzése folyik. El­sőként az állattartás főbb adatait dolgozzák fel. (Az állatállomány kulcsfontos. tású összesített adatai már néhány héten belül ismert­té válnak.) A teljes körű összeírás ki. egészítéseként, a szokásos negyedévi reprezentatív ál­latszámlálások alkalmával a kistermelők növényterme­lési és állattenyésztési tevé­kenységére vonatkozóan is gyűjtenek információkat. Ezek az adatfelvételek azon­ban a kistermelők négy szá­zalékára terjednek ki, mint­egy 70—80 ezer családot (háztartást) érintenek. Ülést tartott a megyei HEB A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság ülést tar­tott csütörtökön délután Egerben. A testület ez al­kalommal összefoglaló je­lentést hallgatott meg az ifjúsági törvény végrehajtá­sainak tapasztalatairól Fe- renczi Károlynak, á vizsgá­lat vezetőjének előterjeszté­sében. Ezután Hartman Ist­ván elnökhelyettes' a me­gyei NEB idei ellenőrzési ter­vét ismertette a résztvevőkkel majd egyéb szervezeti ügyek­ről esett szó. D.vat a steppeli Termékszerkezet-váltás a Május 1. Ruhagyárban. A Május 1. Ruhagyár a hagyo­mányos termékek mellett so­rozatban készít a Selyem­ipari Vállalat alapanyagából sportos öltözékeket. A kere­sett termékekből az idén nyolcvanezret készítenek bel­földre. A képen: lehet válo­gatni. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) SZOLGÁLTATÁS - 75 KILOMÉTERES VEZETÉKBEN Amikor az 1950-es évek vé­gén, a hatvanas évek elején Eger határában az úgyneve­zett „demjéni mezőben” föld­gázra bukkantak, elhatároz­ták, hogy a megyeszékhelyen hasznosítják ezt az országos minőségűnél nagyobb fűtő­értékű természeti kincset. Az első kiépített vezetékrendszer a demjéni medencéből a bel­városon át a Tűzoltó térig húzódott, érintve a Hadnagy úti, a Csákány úti. az Egész­ségház úti es a Gólya úti la­kótelepeket. Óránként hét- nyolcszáz köbméter volt az akkori termelés. Ez a forrás azonban kevésnek bizonyult, s ezért kizárólag csak ház­tartási célokra használhatták a lakók. Az igény azonban egyre nőtt, s 1968-ban a vá­ros nyugati részén csaknem tíz kilométer hosszú gázve­zetéket fektettek le. Ekkor épült meg Eger legmagasabb pontján, a Hajdúhegyen a gázfogadó állomás, valamint 3—4 körzeti szabályozó. S hogy miért volt erre szükség akkor? A demjéni medencé­ből érkező földgáz a hajdú­hegyi állomáson keresztül szagosítás nélkül került a fogyasztóhoz. — Erre a szagosításra biz­tonságtechnikai okok miatt van szükség — kaptuk a magyarázatot Molnár Ferenc- től, a TIGÁZ megyei kiren­deltségének vezetőjétől. — A gáz, mint köztudott, színte­len, szagtalan, ezért csak így tudja észlelni a fogyasztó az esetleges szivárgást. — Mikor „nőtte ki” a vá­ros a demjéni forrást? — Tulajdonképpen már 1967 telén sürgőssé vált az országos hálózatra való rá­kapcsolódás, ez 1968-ban meg is valósult. Azóta a gázt az északi gerincvezetékről kap­juk, amelyik Hajdúszoboszló­ról indul, s érinti Leninvá- rost, Özdot, Miskolcot, illet­ve Salgótarjánt. Innen egy leágazáson jut el az egri Hajdúhegyen levő fogadóál­lomásra. Ennek a vezeték- rendszernek a kiépítése gya­korlatilag korlátlan mennyi­ségű gáz felhasználását teszi lehetővé. , Megkezdődtek tehát a mun­kálatok a gázvezeték építé­sén. Az igények egyre nőt­tek, s a város pedig élt a le­hetőséggel. Az újonnan épült lakásokban már a gázfel­használás az uralkodó. Eger lakótelepein mindenütt be­vezették. azzal fűtenek. s ezt használják a háztartásokban is. Emellett bekapcsolódtak az intézmények: iskolák, óvo­dák. áruházak, vagy például a déli, új ipartelep is telje­KÜLDÖTT A NÉPFRONTÉRTEKEZLETRE n falugyűlésen döntöttek , A havas Mezőtárkányban járva keressük a Bajcsy- Zsilinszky utat. Érdeklődünk, ám az a néhány járókelő sem tud felvilágosítással szolgálni, pedig ez az utca réges-régen még a közséjg központi részének számított. Ma már egy kissé kiesik a forgalomból. „Kit keresnek? Ügy talán meg tudom mondani.” — kér­dezi egy idős ember. „A Vas Gézát? De melyiket: az idő­sebbet vagy a fiatalabbat?” Tanácstalanul állunk. „Azt, amelyik a Fémművekben dolgozik” — póbálunk sze­rencsét.. S így már meg is kapjuk az útbaigazítást. Jellegzetes mezőtárkánvi tornácos ház. Mindenkit ott­hon találunk. A középkorú férfit, feleségét, s három kis­lánya közül a legfiatalabbat. a háromhónapos újszülöttet A másik két gyermek • ovi­ban, iskolában. — Éppen tegnap kaptam meg a küldöttgyűlés beszá­molójának tervezetét azzal, hogy tanulmányozzam át, ír­jam föl megjegyzéseimet, észrevételeimet az anyaggal kapcsolatban — mondja Vas Géza, a Mátravidéki Fémmű­vek füzesabonyi gyáregysé­gének lakatosa. — A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletére „delegálta” a község. Mit visz a „tarsolyában”? — A falugyűlésen döntöt­tek úgy. hogy ismét én kép­viselhetem Mezőtárkányt. így volt ez már az előző ciklusban is: lehet, nem csa­lódtak bennem. ..Nem úgy. mint a feleségem", aki egyre inkább zokon veszi közéleti szerepemet, akkor, ha nem jut idő a családra. Mert ta­nácstagnak is választottak az elmúlt évben, munkásőr is vagyok, s most van folya­matban felvételem a pártba. A küldöttgyűlésre pedig vi­szem a falu gondjait, s si­kereit egyaránt. Pár hónap­ja új. modern tanácsházánk ■ van. (ami jórészt társadalmi munkával épült fel: minden évben megrendezzük az öre­gek napját, s megkülönböz­tetett figyelmet fordítunk a községi öregek napközi ott­honára, De úgy érzem, ke­veset foglalkozunk a fiata­lokkal. a népfrontnak itt még kiaknázatlan lehetőségei len­nének.' — Nemcsak a falut, de egyben egy munkáskollektí­vát is képvisel majd. — Sokan .járnak Abonvba dolgozni Mezőtárkányból is. Az ingázók érdekében kell szólni, a lakóhelyi közéleti munkát sürgetve még akkor is. ha ..csupán” az utakról, vagy a közvilágításról beszé­lünk. Azzal semmire sem megyünk, ha állandóan a termelésről, a munka foko­zásáról prédikálunk. Ezt előbb-utóbb megunják az emberek. Faluhelyen is akad mindig tennivaló, igaz. az anyagi lehetőségek meglehe­tősen szűkek, a lakosokra a társadalmi munkában bát­ran számíthatunk. S nem­csak a virágosítási, fásítási akcióknál. A gyárban pedig, ahol a Költői Anna szocia­lista brigádot vezetem, szá­mos más egyéb kérdésben — órabérmegállapításnál, fe­gyelmiknél, a jutalmak dif­ferenciálásánál — kell dön­teni, a 'dolgozókra figyelni, meghallgatni őket, segíteni abbán, amiben tudok. ★ Január 24-én kerül sor a HNF megyei küldöttértekez­letére Egerben. Ott lesz Vas Géza is, aki a Fémművek kollektíváját, s Mezőtárkány községet képviseli majd. Józsa Péter sen a gázfelhaszriálásra ren­dezkedett be. — Mennyi a város gázfo­gyasztása? — Az elmúlt évben 45 mil­lió köbméter földgázt fo­gyasztott a megyeszékhely. Az elmúlt hetek hideg idő­szakában értük el az idei tél rekordfogyasztását, amikor egy nap alatt csaknem fél­millió köbméter gázt hasz­náltak el fogyasztóink. Ez nem kis feladatot ró vállala­tunkra, mivel a városban le­vő lakások mintegy 55 szá­zalékban veszik igénybe szol­gáltatásunkat. Ma már 75 kilométer hosszúságú a vá­rosi rendszer, s ez minden­napi ügyeletet, vizsgálatot igényel. A feltételek a vezeték- rendszer hosszával együtt ja­vultak. A hajdúhegyi álló3 más teljesen automatikus rendszerű. Itt tulajdonkép­pen nincs személyzet, csak az esetleges üzemzavarok azonnali elhárítására tarta­nak ügyeletet. A szivárgást vizsgáló műszerkocsik VRH- készülékekkel s a hibák fel­derítését segítő műszerekkel vannak felszerelve. Minden reggel átvizsgálják a csúcs­idő kezdete előtt a körzeti szabályozókat, s a továbbító rendszert. Ez mindennapos munka. A nagy karbantar­tást a holt szezonban, nyá­ron végzik el. A fűtési idő­szakban vizsgázik a rendsze­rünk. — Csaknem 20 éves a gáz­szolgáltatás Egerben. Gon­doltak-e a vezetékek rekonst­rukciójára? — 1981-ben kicseréljük a legrégebbi vezetékeket. Ha műszaki problémák — pél­dául a város alatt húzódó üregrendszer — nem jönnek közbe, akkor kizárólag mű­anyag csöveket fektetünk le, ezeknek különös előnyük, hogy hosszú élettartamúak. Nem fejezzük be bővítési ténykedésünket sem, az igé­nyeknek megfelelően további körzeteket kapcsolunk a vá­rosi hálózatunkra. Felelősségteljes munkájuk­nak köszönhető, hogy ma már megbarátkoztunk egyik legmodernebb, kényelmünket biztosító szolgáltatással: na fázunk, akkor csak teker­nünk kell egyet a konvekto­rok gombjain. Viszont azt se tévesszük szem elől, hogy forráskészletünk az ilyen ütemű kitermelés mellett egyre kevesebb lesz. Taka­rékoskodjunk vele, hogy még sokáig élvezhessük. Kis Szabó Ervin JllpjuikniiMi 1981. január 33. péntek Baj uan, Ha itt nincs gaz...

Next

/
Oldalképek
Tartalom