Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

hosszas vándorlásai során ta­lálkozott. Erre a hétközna­pok „egyetemén" szerzett él­ményanyagra mindig is büsz­ke volt, s akarva-akarat.la- nul is jelezte, hogy ez sok­kalta többet ér, mintha va­lamelyik felsőoktatási intéz­ményben szerzett volna ké­pesítést. Pályájának akad­Tolna bemutatkozik Somogynak Kiállítás, babakészítés, táncház Vasárnap reggeltől késő délutánig Tolna népművésze­tével ismerkedtek a kapos­vári gyerekek a Kilián György Ifjúsági és Űttörő- Művelődési Központban. A január eleje óta nyit­va tartó „Tolna élő népmű­vészete” című kiállítás ré­szeként ezen a napon meg­tanították a kis látogatókat, hógyan készülnek a paravá­nokon látható szép szőttesek, hímzések. Az egyik terem­ben például a nyolcvanöt éves özvegy Perity Mihály- né. Mári néni irányításával egy sárközi népviseletbe- öl­tözött kislány segített vász­nat szőni a szüleikkel, nagy- szüleikkel érkező helybeli is­kolásoknak; a másik terem­ben pedig rongy- és csuhé- babák születtek. A legtöbben mégis a tánc iránt érdeklődtek. A szek­szárdi néptáncegyüttes utánpótláscsoportjának negyven csemetéje ugrást és csárdást táncolt elő a kapos­váriaknak, akik hamarosan csatlakoztak hozzájuk. Kö­zös énekléstől, muzsikálástól hangzott a ház, amíg alapo­san ki nem fáradt mindenki. Pihentetőül a' szomszéd me­gye életéről vetített filmet nézték a művelődési központ vendégei. gtsNémsm 1981. január 20., kedd teljesítmény, amelyet ne le­hetne túlszárnyalni, hiszen ebben a darabban önmagát múlta felül. Nagypolgári fő­hőse a dúsgazdag, a koráb­ban célratörő, pénz- és élv- hajhász, halálos betegen ar­ra kényszerül, hogy szigorú mérleget készítsen, s átérté­kelje a körülötte levő vilá­got. Nemcsak szőkébb kör­nyezetének cselszövéseire fi­gyel, hanem az 1917-es for­radalom eseményeire is. Nem szépít, nem lakkoz, bátran szembenéz a valóság­gal, s tudja, hogy személyes tragédiája egyben osztályá­nak csődje, vegítelete is. Er­re utal a színmű záróakkord­2. Az új alkalmazott az első napon azt hitte, hogy tör­tént valami, de azután ész­revette, hogy ez csak Mar­lene porosz rendmániája, amit ki kell elégíteni, sem­mi több. „Régi kacatokat halmozott fel a lakásban, melyekét állandóan át kel­lett nézni, össze kellett rak­ni, be kellett csomagolni és ki kellett csomagolni — ezt nevezte rendcsinálásnak. Órákat töltöttem a hihetetlen összevisszaságban ide-oda mászkálással a holmikat ci­pelve: régi cipőket, papucso­kat. kalapokat, ruhákat, fe­hérneműket, kabátokat, di­vatjamúlt kézi táskákat. Mindezt dobozokba kellett csomagolni, és le kellett vin­ni a pincében levő lomtárba, ahol mindaz felhalmozódott, amit Marlene Dietrich 1935 óra Párizsban őriz!” Igen. Marlene Dietrich az első világháború gyermeke, egy olyan háztartás termé­ja, s egyben egyetlen hibás motívumá, a kissé teátrális befejezés is. Bulicsov személyében Gor­kij sokoldalúan jellemzett alakot teremtett, olyan vo­násokkal ruházta fel. ame­lyek indokolttá, hihetővé te­szik minden rezdülését. Á mellékszerepekért is hálásak lehetnek a mindenkori szí­nészek. hiszen valamennyi gonddal megmintázott. Rá­adásul a dialógusok frissek, pergőek, az egyik drámai összecsapás követi a mási­kat. Ezt a nagyszerű lehetősé­get érezhette Havas Péter, a fiatal rendező, amikor kép­ernyőre vitte a darabot. Osztatlan sikert elsősorban azért ért el. mert Bulicsov megjelenítését Kállai Fe- revcre bízta, hozzásegítve ez­zel az érett művészt pályá­ja egyik legnagyobb alakí­tásához. Ritka varázslat ta­núi lehetünk, mert az átélés magas hőfoka feledteti ve­lünk a játékot. Nem gondo­lunk a szerzőre, a műre. a színészre, csak Ruliesovo-t látjuk, vele érzünk, viasko­dunk, s az sem jut eszünk­be, hogy mindez a mesteri­en megkomponált jelenetek­nek, a megráz,ó erejű közel­képeknek is köszönhető. Csak elismeréssel szólha­tunk erről a vállalkozásról, mert a tévé közkinccsé te­hetett volna egy nem min­denki áltaj ismert világiro­dalmi rangú drámát. Sajnos azonban jogos a feltételes mód, mert nem a főműsor­ban. hanem azt követően ve­títették, ritka élménytől fosztva meg ezzel százezre­ket. Reméljük: nem véglege­sen. .. Pécsi István ke, ahol a szükségből erényt kellett kovácsolni; még vi­lágsztár korában sem tudott megszabadulni ettől a gyer­mekkori benyomástól. „A bútorok között, a fali szekrényekben, a függönyök mögött, az ágyak alatt, min­denhol dobozok voltak. Az Uj könyvtár Könyvtárat avattak hétfőn a Békés megyei Kétegvhá- zán. Az ötezer lakosú nagy­község tízezer kötetes könyv­anyaga a korábbinál három­szor nagyobb területen, száz­hatvan négyzetméteren ka­pott helyet. A zömében ro­mán nemzetiség lakta Két- egybáza könyvtárában, ahol mintegy kétezer kötetből áll a nemzetiségi nyelvű könyv- állomány, zenei részleg is nyílt. A Békés megyei könyv- , tárhálózat felújítása az idén folytatódik. Ez évben egye­bek között Méhkeréken, End- rődön. Békésen és Biharug- rán adnak át könyvtárat. (MTI) egyikben csak parafadugók és üvegkupakok, a.másikban műanyag üvegek, egy má­sikban szelencék, a követke­zőben skatulyák és zsinegek, egy másikban csak szegek, egy harmadikban régi ceru­zák — egy csomó ócskaság, melynek a szemetesládában lenne a helye...” ..De a 17 év során” — mondja madame Odette — ..nem tudok visszaemlékezni rá —, hogy ézék közül a tár­gyak közül valamelyiknek is hasznát láttuk volna. Ha egy régi üvegre volt szükség, biztos nem volt meg a hoz­závaló kupak, minden hiá­bavaló volt.” Az emberek, ha megöreg­szenek, rigolyásokká válnak. És ha a hatvanas éveik ele­jén, mint Marlene Dietrich — nincsenek leterhelve, a hivatásukban, a múltjukban kotorásznak és tulajdonukat rendezgetik. „A régi pongyolák! Leg­alább egy tucat volt neki. minden színben. Csak kettőt, hordott azonban, vagy a hal- ványrózsaszínt, vagy a vilá­Hogyan él egy világsztár? Jegor Bulicsov és a többiek Egerben: műemlékvédelem és filmművészei Nyári egyetemek országszerte az élkárhoztatott cseléd­perspektívából tudósit! Csak most, madame Odette Miron- Boire-tól tudjuk meg. hogyan él valójában egy világsztár, mi történik, ha a külvilág megpróbál közel 'férkőzni Marlene Dietrichhez. „Állandóan a telefont szol­gáltam" — mondja Odette. „A Madame nem gyűlölte a készüléket, mely összekötöt­te a világgal, ellenkezőleg: a legkedvesebb játékszere!” Marlene Dietrich azonnal felvette a másik kagylót; ha Odette jelentkezett: „Itt Marlene Dietrich rezidenciá­ja!” Odette-nek elvbő! azt kel­lett válaszolnia, hogy a Ma­dame nincs itthon, elment egy órára otthonról, vagy éppen úton van. „Báránysze­lídséggel szégyentelen ha­zugságokba kényszeritelt. az odakészített jegyzetfüzetbe villámgyorsan felírta a vála­szokat. Például: Reggel hív­jon fel! vagy: Honnan tudja a számomat? Vagy egészen egyszerűen csak a fülembe suttogta a válaszo­kat, olyan hangosan, hogy a másik fél is hallotta!” Mi volt a telefonhoz való különös viszony oka? Miért szeretett Marlene hívási kap­ni, de válaszolni nem? A válasz kézenfekvő: Marlene Dietrich féltette a dicsfényét, mely körülvette, és ma is körülveszi. Később még visszatérünk rá. mi minden játszódott le akkor, mikor 1978-ban Mar­lene Dietrich anyagi gon­doktól vezérelve elható ‘da, hogy még egyszer filmkame­ra elé áll . és elénekel egy dalt. A rosszul sikerült film­ből, a „Szegény Gigolo”-ból, amihez az egész produkció­nak Berlinből Párizsba kel­lett utaznia 500 000 má kát szedett be, ebből él ma is. (Folytatjukt Kevés iró képes arra, hogy majd minden műfajban re­mekművet alkosson. Gorkij közéjük tartozik: osztatlan sikert aratott nemcsak no­velláival, hanem regényei­vel és drámáival is. Jó ér­zékkel mindig azt a formai köntöst választotta, amelyet az ábrázolni kivánt téma a leginkább megkövetelt. Ritka tehetségéhez rend­kívül gazdag valóságisméret társult. Nehéz gyermekkora, eseménydús ifjúsága és tar­talmas élete során alaposan megismerhette a társadalom valamennyi osztályát, réte­gét. emlékezetébe vésődték azok a figurák is, akikkel nyos kutatók értékelik a törvény végrehajtásának eredményeit, és foglalkoznak a megoldásra váró felada tokkal. Zalaegerszegen a népmű vészét a téma. Az érdeklő dók a magyar népművésze egyes ágait, valamint Bar­tók Béla népdalgyűjtő mun kásságát tanulmányozhat­ják, a programot folklór­bemutatók gazdagítják. A legnagyobb múltú nyári egyetem — a debreceni — immár ötvenharmadik al­kalommal szolgálja a ma­gyar nyelvhez és irodalom­hoz, a magyar kultúrához kötődő ismeretek terjeszté­sét. A nyári kurzusokon az ed­digi kedvező tapasztalatok alapján angol, francia, né­met és orosz szinkrontolmá­csolás segíti az előadások követését. Egerben a hagyományok­hoz híven ezen a nyáron is meghirdetik a műemlékvé­delmi és filmes szabadegye- iemet. Az idén 14 országból mintegy száz résztvevő ér­kezik. hogy a képzőművészet •rtékeinek megóvásáról hall­jon. Az előadások orosz, né­met, angol és francia nyel­ven folynak. Az oktatók ez­úttal is az Országos Műern- . léki Felügyelőség munkatár­sai lesznek, de meghívtak szovjet és jugoszláv tudóso­kat is. A mozgókép szerelmesei Kovács András munkássá­gával ismerkedhetnek meg, de bemutatják számukra a legújabb magyar filmter­mést is. A létszám ezen a kurzuson is hasonló lesz. Az előbbi rendezvény július 27- töl augusztus 5-ig tart, míg az utóbbi augusztus 8-tól 17- ig várja a látogatókat. Bartók-emlékház Már az utolsó simításokat végzik az építészek a II. ke­rületi Csalán út. 29. szám alatti vilién, amelyet Bar­tók Béla születésének cen­tenáriumára emlékházzá és művelődési központtá ala­kítanak át. Bartók Béla életének és művészi munkásságának nagy értékű emlékei: né­hány könyve, kézirata, sze­mélyes használati tárgyai, az őt egykor körülvevő bú­torok, saját gyűjtésű népi hangszerei is helyet kapnak az emlékházban, amelyet a művész magyarországi utol­só otthonából alakítanak ki. A tervek szerint már feb­ruárban megkezdődhet a ze­neköltőnek leghosszabb ide­ig — 1932-től 1940-ig — ott­hont adó ház berendezésé­nek visszaállítása. A háromszintes épület leg­felső emeletén kiállitóterem kap helyet, és ott rendezik be a művész korhű dolgozó­szobáját, is. Az épület első emeletén koncerttermet alakítanak ki. A mintegy 30 ember befoga­dására, tehát kamara jellegű hangversenyek megtartásá­ra alkalmas teremben Bar- tók-koncerteken kívül ifjú­sági. illetve egyéb közműve­lődési zenei programokat és előadásokat szerveznek majd. Ezekhez felhasználják a Ma­gyar Rádiótól és a Magyar Televíziótól átjátszásra meg­kapott gazdag hang-, illetve filmanyagot is. A kertben el­helyezik Varga Imre Kos- suth-dijas szobrászművész egész alakos Bartók-szobrát, s a szép környezetben sza­badtéri koncerteket is hall­gathatnak a látogatók. A Fővárosi Tanács támo- datásával — a Budapesti Tör­téneti Múzeum szakemberei, belső építészek, az MTA Bartók-archívuma, valamint a hozzátartozók segítségével — kialakítandó múzeum- épületet a művész születésé­nek 100. évfordulóján. 1981. március 18-án adják át. (MTI) goskéket. Vonakodott kidob­ni őket. állandóan arra kész­tetett. hogy javítsam meg őket!” Szegény nő. Marlene Dietrichet boszorkánynak kellett volna tartania, sajá­tos követeléseit embertelen­nek, melyek minden alkal­mazott számára tortúrát je­lentenek —, ha nem lettek volna azok a bizonyos em­beri gyengeségéi. melyek mindig meghatották és kibé­kítették madame Odette-et. „Például, ha rendet rak­tam a faliszekrényben, hal­lottam a titokzatos csilinge- lést... Mindenhol poharak rejtőztek, melyekből a Ma­dame titkos szenvedélyének, a fehér „Grand Crément" pezsgőnek hódolt... Kapcso­latunk kezdetén csak diszk­réten élvezte, de amikor job­ban megismertük egymást, már nem vonakodott előttem is kiszolgálni magát, sőt en­gem is megkínált a pohará­ból — jobban mondva a po­haraiból. mert ezt az édes kis bűnét mindenfelé gyako­rolta; mindenhol félig telt poharak voltak, i melyekből gyakran kortyolt egyet.. Marlene ebben a vonatko­zásban némigen hasonlít ar­ra a képre, melyet egy film­sztárról alkotunk magunk­nak. „Saját patikát nyithatott volna! Soha az életben nem láttam annyi gyógyszert!” — csodálkozik Odette még ma is. „Négy polcon sorakoz­tak, a legtöbb már régóta használhatatlan volt. Szerek mindenféle baj ellen. Mind­egyikre ráírta, mire jó: máj­ra. vesére, szemre, lábra és így tovább — engedjék el nekem a felsorolást!” Természetesen történtek balesetek, különösen, ha az alkohol is közrejátszott. M: az a Marlene Dietrichről szó­ló, könyvtárokat megtöltő irodalom ahhoz képest, ami hattak nehéz fordulói, téved­hetett, nézetei így vagy úgy alakulhattak, alkotói erényei azonban mindig töretlenek maradtak, biztosították szá­mára a kivételes képességü- eknek járó halhatatlanságot. A Jegor Bulicsov és a többieket századunk har­mincas éveinek elején ön­tötte formába, hadba vetve művészi adottságainak tel­jes arzenálját. Ezzel ismét igazolta, hogy nincs olyan Az idén 24 nyári egyete­met szervez a TIT, húsz vá­ros ad otthont a rendezvé­nyeknek. Erről ad tájékoz­tatást a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat nyál'1 egvetemeirfek most megje­lent, 1981-es programfüzete amelyből a tanulni, ismere­teiket bővíteni kívánók az érdeklődésüknek. az igé­nyüknek megfelelően válo­gathatnak. A nyári egyete­mek előadásokkal egy-egy tudomány, művészeti ág, tár- sadalmilag-politikailag fon­tos kérdés megismerését te­szik lehetővé az érdeklődök számára. Elsőként — immár tize­dik alkalommal — június közepétől a Kecskeméti Óvodapedagógiai Egyetem nyitja meg kapuit. Az első­sorban hazai érdeklődők ré­szére összeállított előadás- sorozatok az óvodai nevelő- munka feladataival foglal­koznak, s elemzik az érzel­mi nevelés problémáit. a család és az óvoda kapcso­latát. Magyar és külföldi részt, vevőket vár a salgótarjáni Ifjúság ’81 nyári egyetem, amélynek témája ezúttal a tízéves ifjúsági törvény. If­júságpolitikusok, tudomá­Marlene a Kék angyalban

Next

/
Oldalképek
Tartalom