Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-04 / 284. szám

Ürömből ötöm Ma: beniuíuíó a Gárdonyi Géza Siínházban Makszim Gorkij: Kispolgárok „Elmentem keresni a beiden* Ságot én. Visszatértem mezítláb és pőrén Mert hosszú bolyongásaim közben Elvesztettem ingem cs remé­nyem" Tyetyevev-verssel így Gór. ícij Kispolgárok című darab­jának vesefelé. A részeges énekes, akinek szavai azon­ban nemcsak saját életének kilátás talanságát tükrözik, de szállásadóinak, az egész Besszemenov.háznak csődjét is. Gorkij e legkorábbi da­rabjára első pillantásra ugyanis igencsak ráillenek a lexikonok szűkszavú, és egy­szerűsítő megállapításai: az író, az individualista, a nép­től elszakadt orosz kispolgár dekadens pesszimizmusát os­torozza drámájában. A rendező Szűcs János azonban korántsem elégszik meg ennyivel, A ma közön­ségéhez szól akkor, amikor kibontja a mondanivaló fel­szín alatti rétegeit. A hala­dás ellenségeinek örök figu­ráit állítja izgalmasan szín­padra a miskolci-egri szín­ház ma bemutatásra kerülő előadásában. Somló Ferenc (Jászai-dí­jas) Besszemenov megjelení­tője így beszél erről: igen­csak összetett feladatot kap­tam, amikor — váratlan be­ugrásként — elvállaltam ezt a főszerepet. Besszemenov a család feje, sokszínű karak­ter. Valaha kitartó munká­val fölküzdötte magát egy elfogadhatónak vélt polgári szintre, s aztán ebbe bele- kényeimesedve elképzelhe­tetlennek talál már minden más életformát. Szemben áll gyermekeivel azért is, mert ok többet akarnak, azért is, mert ök műveltebbek nála. de egyszerűen azért is, mert fiatalok. Nemzedéki ellenté­tek, mindennapos mai konf­liktus — lehetne mondani. Ám ő nemcsak az ilyenkor megszokott vitákban, vesze­kedésekben ellenkezik, de tönkre is teszi gyerekeit. Ez lesz aztán az ő tragédiája is: Újlaki Dénes, az apa ne­velt fiát, a mozdonyvezető Nyílt játssza. — A Kispolgárok előadá­saiban ez a figura — lévén munkás —, általában az apa nagy ellenlábasa. A halódó életformából a „nagy kilé­pő”, Ebben a produkcióban azonban alakja árnyaltabbá válik. Lágyabbra, puhábbra próbáltam formálni a szo­kottnál. Elsősorban azért, mert Besszemenov minden­képpen gyöngíti hatásával Nyil kitörési törekvéseit, Ta­lán emberibb, izgalmasabb így, hogy nemcsak pozitív vonásaira figyelhet a közön­ség, de annak a lehetőségére is, hogy nősülése után eset­leg éppúgy kispolgárivá vál­hat, mint Besszemenov ... Tyetyerev a kívülálló. Mu­tatkozhatna be Polgár Géza (Jászai-díjas), aki e darab harmadik pólusán elhelyez­kedő szereplő. Kádár János beszédei orosz nyelven Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának válogatott cikkeit és beszé­deit tartalmazó kötet jelent meg Moszkvában. Az össze­állításról a Kommunyiszt című lapban Pjotr Fedosze- jev, a Szovjétunió Tudomá­nyos Akadémiájának alelnö- ke írt méltatást. Egyebek között felhívja a figyelmét arra, hogy a kötet: „sokol­dalúan bemutatja az MSZMP átfogó tevékenységét a fej­lett szocializmus építésének vezetésében, a párt aktív részvételét a béke megszi­lárdításáért, továbbá a szo­cialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének biztosításáért folyó harcban.” „Kádár János válogatott cikkeinek és beszédeinek kötete' — írja végezetül a szerző — újabb ékes bizo­nyítéka annak a kritikus- hozzáértő, alkotó munkastí­lusnak. amely a Magyar Szocialista Munkáspártot jel­lemzi, bizonyítja, hogy ko­runk kérdéseit elvi, marxis­ta—leninista módon közelíti meg.” Pályázati felhívás Kaláris ’81 Három megye — Borsod, Nógrád és Heves — nép­fronttá zottsága és művelődési központja irt ki pályázatot idén is V. Észak-magyaror­szági Kaláris címmel. Ez felhívja a tájegység amatör hímző, szőttes-, fa­faragó és népi gyermekjáték- készítőit. olyan munkák alko­tására, amelyek a magyaror­szági motívumkincs felhasz­nálásával születnek, különös tekintettel a helyi díszítő- művészeti hagyományokra és a napjainkban való alkal­mazhatóságukra. Jelentkezni csak kész munkákkal, másutt nem dí­jazott felnőtt, gyermek, egyé­ni és kollektív alkotásokkal lehet. A meghirdetett négy a min fii?fin eíwí- aecember I., csüfirtök kategóriában a művekre egy. egy nívódíjat, I.. II., III. he­lyezést és munkajutalmakat adnak ki. Beküldési határidő Í9S1. április 1.. a három, te­rületileg illetékes — miskol­ci, salgótarjáni és egri — művelődési központ címére. Az eredményhirdetésre az V, Észak-magyarországi Ka­láris népművészeti napok megnyitóján az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán kerül sor 1981. május 1-én. Ezen a rendezvénysoroza­ton kiállítják a beérkezett alkotások legjavát az egri úttörőházban és a vármúze­umban. bemutatkoznak itt a három megye; néptáncodat és -zenészei is. A háromnapos — május 1-től 3-ig tartó „kalárison” a tájegység amatőr alkotói népművészeti vásáron kínál­hatják portékáikat, és alko­tóik szekcióüléseken beszél­hetik meg az őket érdeklő kérdéseket. — Első pillantásra Bessze- menovék lakója egy szimp­la, részeges énekes — ma­gyarázza a színész —. Nem árt azonban mélyebben ele­mezni alakját. Filoz.ofál, összegez, „beolvasásaival” előbbre lendíti a cselek­ményt. Egyszóval nagyon is belülről figyeli és éli meg a dolgokat. E szerep megfor­málásához, jó támpontot nyújtott nekem, hogy koráb­ban játszottam az Éjjeli me­nedékhelyben. Ügy érzem ugyanis, Tyetyerev, az otta­ni színész előképe. Nem könnyű színpadra állítani, a legteljesebb átélést követe­lik jelenetei. Persze, ez te­szi izgalmassá, szeretnivaló­vá a feladatot. Remélem, ér­zik ezt majd az egri nézők is. A kétrészes dráma szerep­lői még Lenkey Edit, Kuna Károly, Molnár Zsuzsa, Csa­pó János, Sándor Erzsi, Pó­lyák Zsuzsa, M. Szilágyi La­jos, Páva Ibolya, Márffy Ve­ra, Ittes József, Gyarmathy Ferenc és Csik Sári. Zenéjét Herédy Éva állította össze. A jelmezeket Szakács Györ­gyi. a díszleteket Gergely István tervezte. Bemutató ma este 7 óra­kor, a Gárdonyi Géza Szín­házban. Németi Zsuzsa KOHQEKJÓZtfp: kim., mm? 9. — Tudod, hogyan nevezte Bálintot a kisfiú ? Anna féltérddel a kádra, támaszkodik. kihalássza a szappant. Leteszi a mosdó­kagyló peremére és rám ■ ne­vet: — Art mondta neki, bájos hácsi.. — Micsoda? Bájos bécsi? Nevetünk. — Amikor kimentéi. így nevezi a mostani felesége, és a kisfiú is. Tudtam, hogy nem édesfia. — No és, mi van abban rossz, ha így nevezi? — Semmi. De , azért megint csak ne­vetünk. — Mégis milyen szeretettel tudta mondani a kissrácnak: kisfiam. — Mit gondolsz. Bálintnak nem lehet gyermeke? — Hát én ezt már honnan tudjam? Mosolygok magamban. Bá­lint könnyedén hidalta át a rokonság kérdését, i Egyszer egy nagyméretű fl Ráctemplom gondnoka Az újságíró már annyit hallott, olvasott és írt a kényszerpályán „tengődő” taxis-jogászokról, szenesle- gény-tanárokról, hogy míg e riport színhelye felé igyek­szik a kacskaringós egri ut­cán, akarva, nem akarva elő­re fogalmazza mondandóját az egyéni és a társadalmi érdekek sokszor feloldhatat­lan konfliktusáról, és az ilyenkor feltörő keserűségek­ről.-Diplomás templomszolga. Szenzációs cím! — motoszkál a fejében a gondolat és las­san felkaptat a fényes hátú macskaköveken. Elhalad az utolsó lámpa alatt és belép az ódon kapun. ★ A kerítésen belül felhőtlen vidámság fogad két kutya- kölyök formájában. Ugrál­nak, rohangálnak körülöt­tem, majd levernek a lá­bamról. A hatalmas geszte­nyefák mögött méltóságtelje­sen sötétlik a templom. Alig ülök le a meleg kony­hában, egy öklömnyi macska telepedik jegyzetfüzetemre. Hangos dorombolással da­gasztani kezd a térdemen. — Nyugodtan utasítsa csak rendre, egy kicsit el van ka- patva — mosolyog a házi­asszony. — A fiam kedven­ce. A kilenehónapos Attila mintha csak igazolni akarná az elhangzottakat, a járóka szélbe kapaszkodva rosszal­lóan ingatja a fejét és bizal­matlan pillantásokat küldöz­get felém. Az egerész ma­rad. — Mi a foglalkozása? — kérdezem Kutnyákné Pa- tocskai Margitot, Attila édes­anyját. — A személyi igazolvá­nyomban ennek pontos meg­határozása úgy hangzik, bogy „park- és épületgond­nok”. — És mi a szakmája? — Tanár vagyok és nép­művelő. Itt Egerben, a Ho Si Minh Tanárképzőn végeztem 1979-ben, ének—népművelés szakon, de akkor nem tud­tam elhelyezkedni. Elsősor­ban tanítani szerettem volna — édesanyám és nővérem is ezen a pályán dolgozik —, ám az egri iskolákban nem volt hely. Aztán próbálkoz­tam a művelődési központ­ban — elutasítottak. Ugyan­ten.gier,i kagylót láttam a la­kásában a könyvespolcon, sietve elmagyarázta, hogy ezt a testvérétől kapta. Azt már nem kérdeztem meg. hogy az a népi faragottas doboz, amiben a fekete-tengeri kis kagylókat hoztam neki. ami­kor kinn jártam, hová lett. Sehol nem láttam. Meglehet, restellt«. Hogy miért? Azt kellett gondolnom, azért, mert kicsi kagylók voltak. Ez viszont jó nagy volt, jól szemet szúrt. Fejemet csó­válom, ahogy eszembe jut. Rokona volt-e egyáltalán ez a testvér, akitől, mint mondja, kapta a nagy kagy­lót. nem derült k,i. Nem is érdekelt a dolog. Azért, ha belegondolok, iszonyú dolog lehet, ha valaki testvért, ro­konokat kénytelen hazudni magának meg a világnak. S ez amúgy is hiábavaló. A zaj. amire kimegyek, mór hallatszott egy ideje a folyosónkról. Három kisgyerek álldogál a félárnyékos folyosón, ők suttognak. Közelebb lépek hozzájuk. — Ti zörögtetek? Néz.nek szótlanul. Rázzák a fejüket. Igazuk is- van. nem zörgött senki. Mielőtt még kijavítanám a kérdést, meg­látom, hogy egymás mellel* tenyerüket a falnak támaszt­va álldogálnak Bőrig ázta' az utcán. — Mit csináltok itt? — Fázunk. — Éhesek vagytok? Bólogatnak. így jártam, a vármúzeumnak küldött pályázatommal is. Ott sem volt állás. — Miért ragaszkodott Egerhez? — Egyáltalán nem akar­tam „csak” Egerben dolgoz­ni. a férjem egri, tehát, itt lett volna hol lakni, de ő is hajlott arra, hogy elmenjünk innen. Egyetlen szempon­tunk volt, hogy a megyében maradhassunk. Ahol lakás­sal hirdettek meg állást, oda jelentkeztem. Sírok, Füzes­abony, Makiár... És egymás után jöttek a „sajnálattal közöljük” kezdetű levelek. Közben vártuk a gyereket is... Aztán ■ megtaláltuk a Népújságban a hirdetést, hogy az egri Ráctemplomhoz a tanács gondnokot keres, félkomfortos szolgálati la­kással. El voltam keseredve, pályáztam — és elfogadták. — Diplomás parkgondnok? — Én sem így képzeltem el a kezdést, és bizony az elején nagyon nehéz volt. De ahogy telt az idő és meg­szoktam, úgy szerettem meg is. Részt vehettem a temp­lom felújításában, az azzal együtt járó munkákban és az izgatott készülődésben... Láttam, hogyan szépül meg az épület, s kezeim nyomát őrzik a kert bokrai, öröm­mel tölt el. ha az ideérkezők, a turisták elcsodálkoznak a gyönyörű és felbecsülhetet­len értékű ikonosztáz láttán. — Négy évig arra készült, hogy tanítson... — Szerettem volna — nem sikerült. Mégsem vagyok el­keseredve. Az én feladatom nemcsak a kert gondozása és a templom tárgyainak poro­lása. Idegenvezető is vagyok, bár ez a munkám most még kevésbé érvényesül. Remé­lem, jövőre többen keresik fel'ezt a műemléket, s ak­kor népművelői képzettsé­gemnek is hasznát vehetem. Elhangzott az is, hogy ha­marosan helyrehozzák a Vit- kovits-házat, s akkor még több lesz a feladatom. Ah­hoz, hogy elkalauzolhassam az érdeklődőket, nyelvet is (kell majd tanulni... Ha pe­dig egyszer végre ezt a „fél- komfortosnak” mondott la­kásunkat is felújítják és nemcsak ígérgetik az illeté­kesek, akkor zbngoraleckéket adhatók, s így tanári okle­velem sem lesz felesleges. — Nem bánta meg a kény­szerű cserét? — Most már örülök, hogy így alakult. Igaz, néha hiányoznak a gyerekek, de itt is megpróbálhatom érvé­nyesíteni hivatásomat. Nem vagyok csalódott. Nagyon szívesen csinálom, amit vál­laltam. Aztán Attilának sem mindegy, hogy hol nő föl. Itt a hatalmas kert, kedvére ba­rangolhat, lehetnek állatai, ami manapság annyi gyerek életéből hiányzik. ★ Újságírónk hazafelé bal­lag. A csípős novemberi est­ben elmarad mögötte a Rác­templom épülete. Lassan le­ereszkedik a meredek utcán; az egyéni és a társadalmi érdekek feloldható konfliktu­sára gondol. Szilágyi Andor Vetélkedősorozat Ki tud többet a Szovjetunióról? A Művelődési Minisztéri­um, a KISZ Központi Bi­zottsága. a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hírlap­kiadó Vállalat és a Szovjet­unió című folyóirat hirdette meg az 1980 81-es tanévre a középfokú tanintézetek di­ákjai -számára a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? vetél­kedősorozatot. A szakmunkástanulók és a középiskolások külön verse­nyeznek majd a hatalmas országra vonatkozó iskolai Beterelem .őket a lakásba. A kisebbek nem szólnak, a nagyobbik válaszolgat, de nem tudok belőle többet, ki­húzni. mint azt, hogy apuka bezárta az ajtót, és rájuk pa­rancsolt, hogy amíg a szép néni el nem megy, ne mer­jenek hazamenni. És anyuka hol van? ö már régóta nem lakik otthon. Jött egy bácsi az autójával és elvitte . .. Anna először meglepődik, aztán szó nélkül letesz róla, hogy színházba menjünk. Kenyeret ken nekik, kakaót rak eléjük. Elég az köszönet helyett, hogy olyan szépen csillog a szemük. Ruhájuk a radiátorra teregetve szá­rad. Anna kérdezgetné őket, de leintem. > Csak nem akarja fizetség gyanánt az ennivalóért ki­faggatni olyan dolgokról, amikről szemmel láthatólag nem szívesen beszélnek? Iga­zad van. mondja. Utána kompótot ad nekik. Piroska szótlanul nézi mind a hármu­kat. Nincs telefonjuk. ígv hát magam rakom őket a kocsi­ba jó másfél óra után. és megyünk, amerre a kislány mutatja. Útközben megered a nyel. vük. Nem először vacsoráz­nak már így, idegenben. Kedvenc szórakozásuk a tro­lizás. és messzire el szoktak csatangolni. Mindig akad. aki megkérdezi, mit csinálnak miért nin^enek otthon. Még ez a -.zm-encse TI ,z akad valaki. (Folytatjuk) tananyagból, és a Szovjet­unió folyóirat cikkeinek is­meretéből. A vetélkedőbe benevezhet minden olyan középfokú oktatási intéz­mény, ahol osztályonként, vagy tanulócsoportonként legalább egy-egy csapat részt vesz az iskolai házi verse­nyen. A megyékből egy szakmunkástanuló és két középiskolás csapat jut majd a területi döntőbe. A legjobbak 1981. április 18-án találkoznak a televí­zió kamerái előtt, hogy el­döntsék, hogy ki tud többet a Szovjetunióról, és mely csapatokat illeti meg a két első — háromszobás, beren­dezett faház hároméves hasz­nálata a balatonberényi Gor- kij-üdülőtelepen- — a két második —, 35 ezer forint, — és a két harmadik — 25 ezer forintos díj. A csapato­kat felkészítő tanárok egyé­ni jutalmazásban részesül­nek. A vetélkedő nevezési ha­tárideje: 1981. február 15. Ajándék j ; Vitathatatlanul t'etsze- > í tös ajándékcsomagok kap- ) ; hatók Egerben, a piac téri > í Áfész-áruházban. A nylon- ■. ) fóliával bevont műanyag- ? j tálacskákban kurrens cik- > < kék. kaptak helyet, például 5 < a feketeribizli szappan, és \ ) más igen keresett, többnyi- ! , re a nyugati országokból > s származó kozmetikai tér- > ^ mék. Illetve a kurrens cik- > < kékből csak egy van a tál- ] ? kában, mellette pedig ke- 1 > vésbé keresett termékek. ? 5 Így azután a bolt igazán 5 1 bolt. hiszen külön, mármint > 1 a tálakon kívül nem■ kap- [ í hatók a slágercikkek. > Ezért aztán az ajándék- > < csomag egyben az árukap- S \ csolás szimbóluma is. < (kaposi) >

Next

/
Oldalképek
Tartalom