Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

■J* A J s Kiről szói ? — Párbeszéd ­— Örülök, hogy találkozom magával, Olvastam azt az i Izéjét a lapban..tudja, amely arról szól, hogy... Igen, azt,.. Csak azt akartam kérdezni, hogy kiről szól? — Hogy kiről? — Igen. Mit csodálkozik? Ejófizető vagyok, magyar' állampolgár, jogom van tudni, hogy az újságban megje­lent írás, még az olyan is, mint a magáé, kiről szól? — Az órásokról... — Azt mondja, hogy az az izé, amit írt, s amiben szinte kifigurázta a szereplőket, szóval, hogy az az órá­sokról szól... — Ügy van. Az órásokról. — De uram, hát ez azért mégis furcsa... Sőt! Nem Is furcsa, de nagyon is elgondolkodtató. Miért pont az órá­sokról? Miért nem tetszenek magának az órások? Nem azért mondom, mert az apám is órás volt, de mi baja van magának azokkal a szerencsétlen órásokkal? Hiszen, ha azok nem lennének, nem lenne idő sem. Nem bizony Összefutnának a vonatok, maga meg lekésné őket. A szocializmusban rendkívül fontos az időtényező. S idő­tényezőt óra nélkül? Ugyan. Órát meg órás nélkül? El­képzelhetetlen. .. Mi baja van magának a szocialista 1 órásokkal? —Nos, bevallom. Nem is órásokról szól, amit ír­tam. ... — Na, ugye, mindjárt gondoltam... De akkor kikről szól? — A kazánkovácsokról. Azokról. — A kazánkovácsokról? Hát ez azért mégis csak furcsa. Sőt, nem is, hogy furcsa, de figyelmeztető a maga szemléletét illetően. Tudja maga uram, mi az, kazánko­vácsnak lenni? Nekem az egyik bátyám kazánkovács, hát én aztán tudom... A legnehezebb fizikai munkák egyi­ke. .. Teljes embert kíván és korai rokkantságot hoz. Aki kazánkovácsnak megy, az a majdani süketségét kovácsol­ja ki magának, meg a reumát, meg az ízületeket... És nem valami lángossütő bérért uram, bizony nem... És maga mégis a kazánkovácsok izzadó bőrére humorizál? Akik nélkül elképzelhetetlen a szocialista ipar, s ipar nélkül meg a szocializmus... Nem, nem akarom végig­vinni a gondolatsort, de azért mégis csak felháborító, hogy... — Töredelmesen bevallom, ne izgassa magát tovább, a funkcionáriusokról írtam. Azokról. — Mindjárt gondoltam, hogy a kazánkovácsokról már mégse... Funkcionáriusokról? Maga gúnyolódik uram, a funkcionáriusokkal? Nem azért mondom, mert a bátyám tanácsi tisztségviselő és számos barátom, ismerő­söm funkcionárius... De mit kell velük és rajtuk hu­morizálni? Ezt érdemlik? Zömük önzetlenül, higgye el, sokszor nem éppen nagy pénzért dolgozik a közösségért. Szervez. Irányít. Érteke/.. Ellenőriz. Valóban ott állnak életünk minden mérföldkövénél, és maga meg csak úgy ; ironizál, humorizál, gúnyolódik. Velük. Rajtuk. Ismerjük i már ezt a nem is túl távoli történelemből... Nem tétsze- ‘ nek a funkcionáriusok? Miért, mert ők hordozzák az ál­lamhatalom jogarát és aranyalmáját? Vagy egyáltalán ez az államhatalom nem tetszik, illetőleg ezzel, az államba? falómmal tetszik gúnyolódni? — Álljon meg..., uram, álljon meg a mérgében. Igaza van uram. .. Illetőleg igaza lenne, ha valóban a funkcionáriusokról szólt volna az írásom,.. De nem ró­luk szólt... — Azért mondom..s Mert ugye, mégis csak... Dehát akkor kikről szól? — Őszinte leszek. Az emberekről. Általában. Az em­beriségről, ha úgy tetszik. Akik és amelyek... Érti. ugye? ] — Úgy, szóval az emberekről. Az emberiségről. És csak úgy általában. Ha általában, akkor persze rólam is, meg ' a családomról is, a szocialistáról is. meg a kapitalistáról is, ugye? Izraeli, vagy palesztin, iraki, vagy iráni, Car­ter. vagy Reagan egyremegy. Legalábbis magánéi. Abban a kis intrikáló, ironikus írásában. Most döbbentett meg csak igazán... Micsoda rezignált lemondás a haladásról, az emberiség holnapjáról, micsoda lekezelése a homo sapiensnek, ezen belül is a szocialista embertípusnak! Az ön irománya, uram dezillúzionál, deheroizál. Leszerel, j Kiábrándít, lecsüggeszt. Egyszóval nép- és haladáselle­nes. .. Nem. nem azért, félre ne értse, hogy az általában I fogalmába beletartozom én is, a bátyám is, a sógorom is. | az öcsém is, mert gondolom, ember voltunkat talán csak j nem kérdőjelezi meg egy újabb nyomdatermékben. .. 1 Nem azért uram. Hanem azért, mert én emberpárti va- ! gyök, maga meg emberellenes én nem általában gondo­! ' iok az emberre, hanem konkrétan valamely társadalmi rétegre, osztályra, amely emberi egyedekből áll... — Bocsásson meg, mindeddig tényleg csak felelőtle- ^ íül válaszolgattam ama jogos kérdésére, hogy minapi kis \ derűsnek és csipkelődőnek szánt karcolatom, az emberi J iellemről, nos, hogy az az órásokról, a kazánkovácsokról, 1 i funkcionáriusokról, vagy netán az emberekről általában j zólt volna... Belátom, hogy nem volt éppen tisztességes j lolog önt uram, félrevezetni kis írásom irányultságát il- i dően. Most aztán nyíltan megmondom, hogy kiről szólt J inkriminált és ön által vitatott karcolatom... t . — Kiről szólt? Mondja már ki végre, nincs nekem j mnyi időm, efféle szamárságokkal foglalkozni... Szóval: 1 ciről szól? [ — Az újságírókról... — Azt mondja, az újságírókról.. Nem valamiféle t . i bú vó ez ? — Nem uram, itt nincs már kibúvó. írásocskám az t fjságírókról szólt... így igaz. — Nahát, ez aztán a felháborító... Hátha maga be- 1 vallja, hogy sajátmaguk ilyenek, akkor...', akkor... Te- } hát nem. az órásokról írta? — Nem, biztosíthatom... I _ Nem i? a kazánkovácsokról, meg a funkcionáldu­! krcl? , _ a világért sem Sőt neu - általában az emberi ’ ’. -, •JT-n'*preUtől hanem.. _ . hanem kizárólagosan sajátmaaukról. Az újság j — (Jav van uram... ( _ . és én még olvasom a maguk lapját. Megyek és i ózonnal lemondom... Nem sz.égyelli saját magukon gú- ! ’volódni. I I Hazánk továbbra is segítséget nyújt Magyarország és a FAO együttműködése — Az Egyesült Nemzetek erőfeszítései, valamint saját tevékenységem továbbra is az éhező, nélkülöző emberek életének javítására fog irá­nyulni. .. Ezekkel a szavakkal kezd­te a minap, a budapesti Hil­ton Szállóban tartott nem­zetközi sajtótájékoztatóját dr. Edouard Saouma, a FAO — az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének — főigazgatója, aki kormá­nyunk meghívására néhány napot töltött Magyarorszá­gon. Négyszázötvenmillió ember éhez!!; Elgondolkodtató ez a be­vezető gondolat, hiszen szá­zadunk második felének nagy tudományos sikerei, a fcold politikai térképét át­rajzoló forradalmi mozgal­mai, a nemzetgazdaságok vi­szonylagos konjunktúrája közepette a világ közvéle­ménye döbbenten eszmélt rá, hogy az éhínséget még nem sikerült megszüntetni! Hiába az eddig ismeretlen ütemű, tudományos technikai forra­dalom. az emberiség évezre­des réme ma is létezik. A mindennapi kenyérért, a táplálékért folytatott küzde­lem továbbra is az emberi­ség legalapvetőbb feladatai közé tartozik, és ebben a harcban csak a világélelme­zés problémakörének minő­ségileg új felfogásában szá­míthatunk eredményre. Hogy mennyire így van, azt dr. Saouma azzal tá­masztotta alá, hogy a világ élelmezési helyzete ma na­gyon kritikus. Az idei. már a második esztendő, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt a világ gabonatermelése nem fedezi a szükségleteket. így a tartalékokhoz kellett nyúl­ni. Ezek a tartalékok azon­ban földünk északi féltekéjén vannak, főleg az Egyesült Államokban, Kanadában és Argentínában felhalmozva, de nem a kormányok tulaj­donában. hanem magántulaj­donban. amj tovább nehezíti a helyzetet! A gabona iránti ínség miatt napjainkban 450 millió ember éhezik, vagy pedig rosszul tápláltság mi- ati szenved, főleg a fejlőik országokban. Huszonhat ország Afrikából Nem csoda, hogy ilyen kö­rülmények között növekedett a gabona világpiaci ára. Ma egy tonna búzáért a világ­piacon 200 dollárt fizetnek. Az előrejelzések szerint a nyolcvanas évek elején ez to­vábbi 50—100 dollárral nö­vekedhet. A gabona tehát létfontosságú stratégiai nyersanyaggá lépett elő, és a termelés csökkenése legin­kább a fejlődő országokat sújtja, mivel egyre Inkább függnek az élelmiszeri im­porttól. , 1970-ben gabonaimportjuk még 43 millió tonna volt, melynek 30 százalékát az élelmiszersegélyből biztosí­tották. Az idén és jövőre a FAO becslései szerint ugyan­ez az összeg már eléri a 94 milliót, melyből mindössze 11 százalékot biztosítanak a se­gélyszállítmányok. A 70-es évtizedben tehát megkétsze­reződött a fejlődő országok élelmiszer-behozatala, a se­gély ezzel szemben csökkent! A súlyos élelmezési prob­léma sehol sem ért el riasz­tóbb méreteket, mint Afriká­ban, A folyamatos élelmi­szerhiánnyal küzdő 29 or­szágból, huszonhat ezen a kontinensen van. Az afrikai népesség növekedése a most záruló évtizedben megelőzte az élelmiszer-termelés növe­kedését. így egy átlagos af­rikai most 10 százalékkal ke­vesebb élelemhez jut, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az említett 26 afrikai or­szág gabonaimportja 1980- ban 5.4 millió tonnára növe­kedett, ami csaknem egymil­lióval több a tavalyinál. Hogy milyen okai vannak ennek a tragikus helyzetnek? Mindenekelőtt az. hogy je­lenleg Afrikában van a me­zőgazdaság fejlesztésének leg­több természeti korlátja. Rossz, minőségűek a földek, elégtelen a csapadék eloszlá­sa, sok a növényi betegség és a sáskajárás :s állandóan fenyeget. A szükséghelyzetek emiatt továbbra is szaporod­nak a kontinens egyik végé­től a^ másikig. Ma Marokkó. Algéria. Kenya §= Tanzánia is komoly élelmiszerhiány­nyal kell hogy szembenéz­zen noha az utóbbi években nár önellátók voltak gabo- lából. A mezöaaidasóg 2000-felé” A fejlődő országok hely­zetét a kedvezőtlen táisadal. mi viszonyok, a fejlett tőké? országok általi megkülön­böztetések is nehezítik. A fejlődő országok ugyanis nemzeti jövedelmük, jelen­tős részét a világgazdasági válság okozta árrobbanás miatti adósságok törlesztésére kénytelenek fordítani. Nem beszélve arról, hogy nagyon drágán jutnak modern me­zőgazdasági gépekhez, mű­trágyákhoz és növényvédő­szerekhez a protekcionizmus miatt. A fejlődő országok trópusi termékeikért, főleg a nyersgumiért, a teáért, ká­véért, vagy kakaóért nem kapnak olyan árat a tőkés piacokon, mint amennyiért a mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagokat, eszkö­zöket és gabonát vásárolnak Mit tehet a FAO ezért, hogy ezek az ellentmondások a következő évtizedben ke­vésbé sújtsák a krónikus élelmiszerhiánnyal küzdő or­szágokat? A gyógymódot jól körvonalazza „A mezőgazda­ság 2000-felé” című FAO-ta- nulmány — mutatott rá dr. Saouma —, amely ezekben az országokban termelékeny és intenzív rendszerű mező- gazdaság megteremtését sür­geti. Ennek érdekében a FAO a fejlett országok kormánya­it igyekszik rábírni arra, hogy a fejlődő országok me­zőgazdaságának fejlesztéséhez pótlólagos segítséggel járul­janak hozzá. Emellett az élelmiszerhiány csökkentésé­hez tovább bővítsék a gabo- nasegély-programjukat. mi­x'd az ezredfordulóra továb­bi kétmilliárddal nő a Föld lakóinak száma. A népesség- növekedés RO százaléka főleg a fejlődő országokat érinti! A legfontosabb azonban, hogy ezek az országok mielőbb ki­vívják önállóságukat, hogy megszűnjön a jelenlegi gaz­dasági és politikai kiszolgál­tatottságuk! A fejlődő országok támogatósára A FAO főigazgatója szólt a szei vezet és Magyarország kapcsolatáról, együttműködé­sétől. Elismeiését felezte ki éiclmis/er-sazdaságurk ered­ményeiért. a magyar szövet­kezeti mozgalom sikereiért. Hazánk és a FAO között há­rom és fél évtizedes a kap­csolat. 1967 óta azonban gyü­mölcsözőbbé vált az együtt­működés. Hazánk tagja let' a FAO termékbizottságának a halászati, az erdészeti, a mezőgazdasági ás a Világ- élelmezés-biztonsági Bizott­ságnak. Emellett az Európai Mezőgazdasági Bizottság végrehajtó testületében is részt vesz. Magyarország 400 ezer dol­lár értékű élelmiszert szillit a FAO Világélelmezési Prog­ramjának megvalósításához. A fejlődő országok körében élvezett tekintélyünk titka éppen ezekkel folytatott po­litikánk érvényesítésében rejlik. A fejlődő országok jo­gos követeléseit és ésszerű javaslatait ugyanis minden fórumon és minden esetben támogattuk, amit ezek az or­szágok többször is elismerés­sel nyugtáztak. Egyre in­kább sikerül bebizonyítanunk a fejlődő országoknak,, hogy súlyos élelmezést problémá­jukat az egyes nemzetközi szervezetek, vagy országok által adott segélyek csak át­menetileg segítik elő. Prob­lémájuk hosszabb távon való megoldását csak saját mező­gazdasági termelésük növe­lésével érhetik el. Ehhez vi­szont arra kell törekedniük, hogy megfelelő társadalmi, gazdasági viszonyokat ala­kítsanak ki. Ezért egyre in­kább felismerik a fejlődő országokban is a földrefor­mok jelentőségét, a szövet­kezetek alapításának szüksé­gességét és a nagyüzemi me­zőgazdaság megteremtését. A magyar modellre építenek A magyar termelőszövet­kezeti modellt a FAO is fel­használja, amikor a hazai agrároktatási intézmények­ben a fejlődő országokból érkezett szakembereket ezek megvalósítására tanítják. 7978 óta éppen Magyarorszá­gon oktatási programot dol­goztak ki az afrikai országok termelőszövetkezeti vezetői­nek és műszaki alkalmazott­jainak. Ezt a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen irá­nyítják, melyen jddig Berlin­ből, Tanzániából és Etiópiá­ból vettek részt. 1978-ban jelentős sikerrel zárult a FAO. Magyarország és az ENSZ Fejlesztési Prog­ramja által közösen megva­lósított „Tiszavölgyi Öntözé­ses Program”, melyhez né­hány modellgazdaság alakult Borsod és Szolnok megyé­ben. Ezek ma is működnek és különcsen a vízgazdálko­dásban. a talajművelésben, valamint a talajtérképezés- ben születtek ielentős ered­ményeik. Jelenleg 11 magyar szakértő dolgozik tíz fejlődő országban, a FAO területi programjainak megvalósítá­sában. A 80-a“ évtizedben .szeretnének még több hazai szakembert megnyerni a fej­lődő országok mezőgazdasá­gának fejlesztéséhez. Mentük Károly A szovjet fotográfia 60 éve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom