Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

A finnek és a magyarok jó barátok (3.) A kevesebb több is lehet És ha vége a konjunktúrának 7 Épülnek az új házak, de kinek? Nem végeztem közvéle­mény-kutatást, de sok jel és észrevétel utal arra, hogy a népgazdaságnak a hato­dik ötéves terv időszakára előirányzott fejlődési üteme a leginkább vitatott kérdé­sek közé tartozik. Sokan ke­veslik a nemzeti jövedelem évi átlagos háror. százalé­kos növekedési előirányza­tát. Kétségtelen, korábban gyorsabb fejlődéshez szok­tunk, tehát jogos a kérdés, hogy a hatodik ötéves terv során miért csak 14—17 szá­zalékos nemzeti jövedelem- növekedést javasoltak? Eb­ben a kérdésben megfogal­mazódott az a következtetés is, hogy a következő évek­ben csökken a belföldi fel­használás, a lakosság fo­gyasztásának és az egy fő­re eső reáljövedelem növe­kedésének üteme is. Tehát nem elméleti közgazdasági kérdésről van szó, hanem nagyon is mindennapi, mindnyájunkat közvetlen érintő ügy került napirend­re. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak az 1980. november 13-i üléséről kiadott közlemény­ben világosan megfogalmaz­ták, hogy a világgazdaság-- ban végbemenő kedvezőtlen folyamatok hatására, valamint a gazdál­kodás hatékonyságának nem kielégítő növekedése miatt csökkenteni kellett a gazda­sági növekedés ütemét, a felhasználás és a fogyasztás előirányzatait. Nézzük csak egy 1 kicsit részletesebben, hogy miről van szó! A külgazdasági feltételek nem javulnak, az sem lehe­tetlen, hogy romlanak. Mindez a magyar vállalatok piaci lehetőségeit kedvezőt­lenül befolyásolja. Köztudo­mású, hogy hazánk kis or­szág, sem nyersanyaggal, sem energiával nem bővel­kedünk. Elháríthatjuk-e a kedvezőtlen külgazdasági hatásokat? Nem. legfeljebb célszerű intézkedésekkel csökkenthetjük. Csak egyetlen adatot ra­gadunk ki a magyar népgaz­daság helyzetének és fej­lesztési lehetőségének érzé­keltetésére. Népgazdaságunk 1978-ban egyszázalékos net­tó termelési többletet 1.69 százalékos anyag- és ener­giafelhasználás növekedé­sével ért el. A külgazdasági hatások és a magyar nép­gazdaság jelenlegi helyzete, szerkezete nem teszi lehető­vé, hogy a következő öt év­re a nemzeti jövedelem gyors ütemű fejlesztését ter­vezzük. Ha mégis erre töre­kednénk. még több anyag­ra, még több energiafelhasz­nálásra — fokozott tőkés behozatalra — lenne szük­ség, és ez jelentős mérték­ben tovább rontaná életszín­vonalunkat. Az adott és a várható gazdasági helyzet­ben nem lehetséges a nem­zeti jövedelem gyors ütemű fejlesztése. Most az intenzív növeke­dés időszaka következik. Gazdasági törvényszerűség határozza meg, hogy az ex- tenzív szakaszhoz viszonyít­va az intenzív időszak nö­vekedési lehetősége szükség­szerűen kisebb. Nem a múlt­hoz, nem a megszokáshoz és nem vágyainkhoz, hanem a gazdasági feltételekhez kell mérni terveinket. Nem kell sopánkodni, nincs mit szé­gyenkeznünk. mert a nem­zeti jövedelem háromszáza­lékos évenkénti növekedési üteme a nemzetközi mérce szerint is elfogadható. A hatodik ötéves terv időszakában a népgazdasági egyensúly megteremtése és a minőségi fejlődés lesz az elsődleges feladatunk. Ezt a két alapvető feladatot egy időben kell teljesíteni. Nem hátrány, ellenkezőleg, elő­nyös, hogy most a lassabb fejlesztés időszaka követke­zik. Nem minden áron és nem minden vállalatnál kell többet termelni, hanem el­sősorban jobb árura, ideha­za, a szocialista országokban és a tőkés piacon gazdasá­gosan értékesíthető cikkek­re van szükség. Amelyik vállalat ilyen árut tud ter­melni, ott az eddiginél töb­bet gyártsanak. Ezek a vál­lalatok egyrészt eredményes munkájukkal önmaguk elő­teremtik a gyorsabb fejlesz­tés anyagi feltételeit, más­részt központi forrásokból, hitelekből nagyobb lehetősé­get kapnak a gyorsabb fej­lesztésre. Amelyik vállalat kevésbé tud megfelelni a fokozott minőségi követelményeknek, amelyik kevésbé gazdasá­gos, az kisebb mértékben fejlődhet. Logikus és szük­séges, hogy a önhibájukból veszteséges vállalatokat fo­kozatosan megszüntessék, a munkaerőt és a berendezé­seket máshová irányítsák. Ezt jelenti a szelektív fej­lesztés, a gazdaságosság, az exportképes termelés növe­lésének, illetve a gazdaság­talan tevékenység visszaszo­rításának követelménye. A nemzeti jövedelem évi három százalékos növekedé­si üteme sok embernek ke­vésnek tűnik. De ha jól meggondoljuk, hogy ezt a kevesebb többle­tet milyen minőségi követel­mények szerint, a minőség és a gazdaságosság szerint súlyozva milyen körülmé­nyek között kell teljesíteni, akkor kitűnik, hogy a ke­Megtartofcta nagyközségi küldöttértekezletét a Haza­fias Népfront hevesi Bizott­sága is. Az értekezletre a járási művelődési háziban került sor, ahol a korelnöki megnyitó, majd a Szózat el­hangzása után Özsvári Lász­ló, a HNF nagyközségi bi­zottságának elnöke köszön­tötte a küldötteket, vala­mint az elnökségben helyet foglaló párt_ és tanácsi ve­zetőket, a helybeli üzemek, intézmények, a KISZ és más testületek képviselőit. Beje­lentette. hogy száz küldött közül 85-en jelentek meg, majd röviden értékelte a HNF VI. kongresszusa óta eltelt években végzett mun­ka eredményeit. Ezekhez, mint hangsúlyozta, nagyban hozzájárult a népfrontnak a járási és nagyközségi párt­ós tanácsi szervekkel, a hely­beli üzemekkel, s természe­tesen nem utolsósorban — a lakossággal kialakult jó kapcsolata. Az elnöki megnyitó után Varga István,. a Hazafias Népfront nagyközségi bi­zottságának titkára tartotta meg az elnökség beszámoló­ját. Elöljáróban hangsúlyoz­ta: a népfront szervező, irá­nyító és mozgósító munkája hatékonyabbá vált, majd a testületi tevékenység tapasz­talatairól szólt, kiemelve an­nak jelentőségét, hogy aktí­van vesznek részt a telepü­léspolitikai célok kimunká­lásában és megvalósításában. Mint a beszámoló további részéből is kiderült, a nép- fröntmozgalomnak nagy sze­rep jutott a szocialista de­mokrácia kiszélesítéséért vég­vesebb az adott vállalatnál, illetve gazdálkodó egységnél mennyivel több lehet. Az sem lehet vitás, hogy a feladat egésze és a hozzáfűződő társadalmi ér­dek nem kevesebb, hanem minden eddiginél nagyobb és fontosabb. Lehetséges, hogy egyik-másik vállalat­nak többször át kell dolgoz­nia terveit, hogy a gyorsan változó követelményeknek megfelelhessenek. De nem arra van szükség, hogy a számokkal bűvészkedjenek, nem a felsőbb szerveknek, hanem elsősorban önmaguk­nak készítsenek reális, jó terveket. Azok cselekszenek helyesen, akik a rendelke­zésre álló szakembereket és időt a piaci feltételek, az árra vonatkozó prognózisok kidolgozására jól kihasznál­ják. Ezek jól hasznosíthatók a termékszerkezet, a minő­ségjavítás, a termékek és a gyártási eljárások korszerű­sítésére, fejlesztésére. Amikor a termelés fej­lesztéséről döntenek, foko­zottan vegyék figyelembe az importanyagok, alkatrészek beszerzésének korlátáit, az importanyagok helyettesíté­sét: Lehetséges, ma még úgy tűnik, hogy egyik-másik vál­lalat gazdaságtalan, ezért sorsa, jövője bizonytalan. Ezek vizsgáljak felül eddigi tevékenységüket, vezetési módszerüket. Az irányítás korszerűsítése, az üzem- és munkaszervezés, a fegyelem következetes megkövetelése annyi tartalékot rejt még magában, hogy a most még gazdaságtalan, a tartósan alaphiánnyal gazdálkodó vál­lalatok újabb programot dol­gozhatnak ki, amelyeket a vállalati tervekbe beépítve folyamatosan megvalósíthat­nak és ezzel működésük ha­tékonyságát, egyben jövőjü­ket biztosíthatják. zett mozgalmi munkában. Ennek fő megnyilvánulási módja a különböző fórumo­kon megtartott lakossági ta­nácskozások voltak. Nagy figyelmet fordítottak az eze­ken elhangzott lakossági ja­vaslatokra, és azok megvaló­sításáról a következő tanács­kozáson már számot is ad­tak. A továbbiakban arról szólt az előadó, hogy az ez évi képviselői és tanácstagi vá­lasztások politikai, szerveze- ,ti előkészítésének minden szakaszában érvényesült a partirányítás . és a választá­sok népfrontjellege, a testü­letek felelőssége. Hatvan je­lölőgyűlésen közel 300 aktí­va működött közre, a hangu­lat mindenütt őszinte, baráti, sok helyen családias volt. összesen 2605 választópolgár jelent meg ezeken, a felnőtt lakosság 31 százaléka, és 152 közérdekű javaslat hangzott el. Külön foglalkozott a be­számoló annak jelentőségé­vel. hogy Hevesen a HNF rendszeresen foglalkozik a cigánylakpsság < helyzetével évenként szerveznek számuk­ra településpolitikai fórumo kát. ahol egyebek között is­mertetik a jogok és köteles­ségek egységét. Örvendetes eredmény, hogy életkörülmé_ nyeik javítására számos fon­tos intézkedés született, min: pl. az ivóvízellátás megoldá­sa, telekkialakítások, leg­utóbb pedig a szilárd bur­kolatú út megépítése társa­dalmi munkával.' Ezt követően elégedetten állapította meg a HNF nagy­Mint arról az előző folyta­tásban saó volt, „jó passzban vannak” a finnországi gyá­riak, részvény társaságok, kon­szernek. Az évközfoeni mérle­gek azt mutatják, hogy a haszon, a profit a vártnál na­gyobb lesz, hízik a tőke. Nem alakult viszont a vártnak megfelelően a dolgozók hely­zete. VÁLTOZATLANUL A LEGNAGYOBB GOND a munkanélküliség, amely főleg a fiatalokat sújtja. Az országban száz munka­képes korú ember közül négyen nem kapnak mun­kát. Arról is szót ejtettünk, hogy Poriban és környékén két évvel ezelőtt 13 száza­lék volt, és most is maga­sabb, mint az országos át­lag, hétszázalékos a mun­kanélküliség. S ez itt sem egyszerűen gazdaságii gond, hanem ennek politikai és erkölcsi hátrányai is van­nak Nem egy helyen a bű­nözök száméi növelik a munkanélküliek. Bár az infláció gyors növekedése is eléggé nyugtalanítja a községi bizottságának tit­kára, hogy a munkahelyi kollektívákat és a lakosságot egyre inkább a lakóhely sze- retete, a fejlődése iránt megnyilvánuló felelősség- érzet és cselekvő aktivitás jellemzi. Ennek korábbi főbb eredményei az új park ter­vezése és építése, az 50 sze­mélyes, ideiglenes óvoda ki­alakítása, valamint az új óvoda építéséhez felajánlott több mint 4 millió forint értékű támogatás volt. A „Hevesért 2 napot” mozga­lom keretében 20 kollektíva összesen 414 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végzett, többszörösére emel­kedett a' lakóházak előtti parkterület, amelyet' a la­kosság szintén a tanácsta­gok és a népfrontaktívák szervezésével hozott létre, A településszépítési versenyben a nagyközség 1978-ban a harmadik, tavaly pedig a 2. helyezést érte el, az V. ötéves tervben végzett tár­sadalmi munka' értéke meg­haladja a 20 millió forintot. Az eredmények és a to­vábbi elképzelések ismerte­tése után a hozzászólásokra került sor. maid megválasz­tották az új. 35 tagú nagv- községi népfront-bizottságot, amely ezt követően nyilvá­nos ülést tartott és megvá­lasztotta a 13 tagú elnöksé­get, a tisztségviselőket, to­vábbá tíz megyei küldöttet. A Hazafias Népfront Heves nagyközségi Bizottságának elnöke ismét Özsvári László, titkára pedig Varga István lett. (A szerző felvétele) bérből és fizetésiből élőket, a legélesebb ütközőpont a tömegek és a kormány, va­lamint a különböző pártok között mégis a munkanél­küliség. Éles hangú sajtó­viták, egymás elleni kiroha­nások, rágalmazások a jobb- és baloldali politikusok között, egymásra mutogatás, a másik lejáratása, a felelős­ség áthárítása zajlik. Közben a helyzet mát sem változik, sőt valamelyest még romlott is. Romlott, mert a munka­nélküliség felszámolása stag­nál, és annak ellenére, hogy ebben az évben a nemzeti jövedelem és a profit is növekszik, azoknak a mun­kásoknak és alkalmazottak­nak, akiknek még van mun­kájuk, a jövedelmi szintje csökkenő tendenciát mutat, a reálbér alacsony. Egyre élesebb bírálatok érik a szakszervezeteket és a kor­mányt, amelyek képtelenek biztosítaná a munkások és alkalmazottak jogát a mun­kaadókkal szemben. Arvo Alto, a kormány kommunista tagja, munka­ügyi miniszter, a Poriban elhangzott beszédében el­mondta, hogy a munkaadók és a kormány felhigítjál| a munkásokkal, a szakszerve­zetekkel kötött szerződése­ket, sőt megszegik azt. A konzervatív pártok köreihez tartozó munkaadók egyre alacsonyabbra csúsztatják a béaeket. A miniszterelnök pedig sem a kormánytól, sem a bankoktól nem köve­teli meg a szerződések be­tartását, kiengedte kezéből a gyeplőt. Sőt — mint ahogy Arvo Alto mondta — a mi­niszterelnök szerint a mun­kások és az alkalmazottak harca * a szerződés betartá­sáért. a bérek növeléséért, szerződéseHenes. A kommu­nista miniszter megdöbben­tőnek nevezte, hogy egy magát a munkásmozgalom­hoz tartozónak valló szo­ciáldemokrata vezető szájá­ból ilyet hallhat. A finn kormány és a nemzeti bank akciói, amelyet folytatnak, munkáselle­nesek. szószegök. Látszólag a munkásember ügyének a támogatásáról beszél a mi­niszterelnök, valójában a munkaadók érdekeiből indul ki, azt védi. A kormány és a bank vezetése közömbö­sen nézi az infláció növe­kedését, képtelen annak megfékezésére, mégpedig- len azért, mert a tőkés ha­szon, a profit a szent előtte. BÍRÁLTA a munkaügyi MINISZTER a szakszerveze­tek vezetőinek’ tevékenységét is, mert visszatartják magu­kat a harctól „a munka bé­ke rendőre” szerepében tet­szelegnék. Egyedül a kom­munista párt lép fel követ­kezetesen a dolgozók ferdé­kéiért, életkörülményeinek megvédéséért. A Finn Kom­munista Párt fenntartás nélkül támogatja a munká­soknak a reálbér megvédé­séért folytatott harcát, po­litikája erőteljesen és követ­kezetesen fellép azok ellen, akik a munkás jogokat csor­bítani akarják. Kétségtelen — és azt hi­szem a fentiekből érzékel­hető —, hogy eléggé ideges, feszült a helyzet, a hangulat az egyes gyárakban, munka­helyeken. Nem egy helyen voltak munkásmegmozdu- lások, mert a munkások jog­talannak, egyre rosszabbnak tartják helyzetüket, és ?n- nek javítására törekszenek. Kezd egyre nőni azoknak a száma, akik azt vallják: a finn munkás tűrőképességét sokszor próbára tették már, sőt túl is feszítették, de mindennek megvan a ha­tára! A kormány pedig —■ fogalmazódik meg — ne há- borog'jon a munkáskövete­léseken, hanem mérlegelje, vegye figyelem.be azt. A kommunisták és a velük szimpatizálók nem tartják magukat ábrándozóknak, a realitás talaján élnek és lép­nek fel a dolgozók érdekeiért, amely szerintük összefügg a nemzet jövőjével is. Egyébként sem Poriban, sem Helsinkiben az utca embere, az „idegen” nem ér­zékeli azt a feszültséget, amely a munkások és a munkaadók, a munkanélkü­liek és a kormány között fennáll. Az üzletek szépek, áruval zsúfoltak, de az árak?! Két, az átlagmunkás körülményeitől jobban élő — a szakmunkások órabére 20—25 márka — családdal beszélgettünk arról, hogy mi­lyen is az élet Finnország­ban. A válasz Poriban és Helsinkiben is ugyanaz: el­viselhető, de a néhány évvel ezelőttinél érezhetően rosz- szabb. Jellemző erre például az is, hogy a lakásépítés, és főleg a lakásvásárlás jelen­tősen visszaesett. A Puolimat- ka építőipari magánvállal­kozás a legnagyobb Finnor­szágban, 5500 embert foglal­koztat,-házgyára van, beton- elemgyáruk, kulcsátadásra építenek. És amíg nem is olyan régen, évente 700, most csak 250 lakást építe­nek Poriban, mert ennyire van igény. Ezért aztán Svéd­országtól kezdve Amerikáig, Hollandiától Lengyelországig és a Szovjetunióig vállalnak munkát. (A vállalat igazga­tója Veíkko Hoffren két szaunázás között, vodka, sör és hal mellett arról érdek­lődött, milyen most, hogy néz ki a Rákóczi út és a Margitsziget. Az 50-es években ugyanis, mint ver­senyző, gyakran megfordult fővárosunkban, amit nagyon szépnek talált. Egyetlen do­log nem tetszett neki Buda­pesten, mégpedig az, hogy egyszer sem tudott győzni, mindig Csermák mögé szo­rult, a kalapácsvetésben.) És hozzátette: szívesen jönne Magyarországra építkezni, de sajnos eddig még nem tud­tunk üzletet kötni. SUMMÁZVA AZT LE­HETNE HÄT ELMONDANI: annak ellenére, hogy nem rossz az élet Finnországban, az infláció és a munkanél­küliség egyre fokozódó réme, a bank és a tőke szorítása, a bizonytalan holnap ideges­sé, feszültté teszi a köz­hangulatot, a társadalmi köz­életet. Pedig most a fellen­dülés. a konjunktúra idősza­kát élik! Hogy mi lesz, ha vége a konjunktúrának, ha szűkül a piac. és még keve­sebb lesz a munkalehetőség és ilyen ütemben nő az infláció? Erre a választ nem én. hanem az idő, a jövő adja meg! Papp János fNmiisöii€i I960, december 3., kedd Fazekas László HNF-küldöttértekeilet Hevesen A lakóhely szeretete, a cselekvő aktivitás konkrét megnyilvánulásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom