Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A teljes nézetazonosság jegyében Lengyel —szovjet külügyminiszteri találkozó Moszkvában 0 hét 3 kérdése 1. Mit hagy örökül 1981- ■ vek az idei év? • Az év utolsó napjai már a politikai mérlegkészítésre adnak alkalmat. Egymást érik az államférfiak nyilat­kozatai, közvéleménykutató intézetek közlései: ki hogyan látja a most véget érő esz­tendőt és ki mit vár az új évtől? Az alaphang nyugaton ál­talában pesszimista. Főként gazdasági téren sok új ne­hézséget jósolnak — a már meglevők mellé ... Az ener­giagondok állandósulni lát­szanak. Az olaj ára tovább emelkedik. A „fekete arany” üzemanyagként éá ipari nyersanyagként mind töb­be kerül, így az infláeió csak fokozódhat, Az atlanti yilágban ellen­tétek forrása az az ameri­kai követelés, hogy a NATO- szövetségesek minden év­ben legalább három száza­lékkal — méghozzá „tiszta” három százalékkal, az inflá­ció hatásának leszámítása utáni három százalékkal — növeljék katonai kiadásai­kat, Ez azonban óriási teher a NATO-tagok többségére, amelyek amúgy is kilátásta­lan küzdelmet folytatnak az infláció és a munkanélküli­ség, meg államháztartásuk deficitje ellen. Az amerikai igényt politikailag és pro­paganda szempontból azzal támasztják alá. hogy — „szovjet fenyegetésről” be­szélnek. Aligha várható, hogy ilyen körülmények kö­zött a Reagan-korményzat több hajlandóságot mutas­son az enyhülési politika folytatására, mint elődje. Egyelőre azonban meg kell várni Reaganék első tet­teit ... Előjelnek, pessze, nem a legbiztatóbb, hogy a NATO volt főparancsnokát, Háig tábornokot szemelte ki' kül-) ügyminiszterének a megvá­lasztott elnök, aki a hadügyi tárcát pedig egy — üzlet­emberre bízta, Casper Wein- bergerre... 1981 „örökségként” veszi át 1980-tól nemcsak a több mint három évtizedes közel- keleti válságot, hanem a frissebb közép-keleti prob­lémacsoportot is. Az idöszc; rü kérdések itt úgy hangza­nak. hogy végül merre ori­entálódik Irak és Irán, vagy hogy mikor csillapodik az imperialisták (no és Kína) meg egyes iszlám országok hangoskodása Afganisztán / miatt? Persze, tucatszám lehet címszavakban felsorolni a megoldatlan problémákat: PEKING A pekingi sajtó csupán .éhány mondatot közölt ar­ról. hogy a különleges bíró­ság megkezdte, de nem fe­jezte be az összegező tár­gyalást a tízek perének első számú, de sorrendben utol­sónak hagyott fővádlottja. Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung özvegye ügyében. A kínai televízió teljesen mellőzte az összegező tár­gyalás első fordulóját, ami­ből megfigyelők arra követ­keztetnek, hogy a tárgyalás viharos volt. A sajtó álla! skorpiónak elkeresztelt Csi­ang Csing hírek szerint az­zal vágott vissza az ügyész­ség vádjaira, hogy a jelek szerint „nem mernek hozzá­nyúlni” Mao Ce-tunghoz, s a 1980- december 29., hétfő az afrikai Csád polgárhábo­rúját ,és a körülötte kiala­kult befolyási harcot, a Po- lisario küzdelmét a függet­len nyugat-szaharai államért, az új zimbabwei állam megerősítésének szükséges­ségét, a dél-afrikai fajüldö­ző rendszer elleni újabb ro­hamokat, a latin-amerikai antifasiszta mozgalmat a chilei Pinochet-rendszer megdöntésére, vagy a salva- dori véres junta ellené­ben. Ázsiában a kínai nagy­hatalmi terjeszkedés megfé­kezését az indokínai orszá­gok határain.* Európában pe­dig megemlíthetjük a ter­rorizmus és az újfasizmus felbukkanását, az ellene való elszánt harcot... 2. Miért nem volt ,.treugn dei" a Közel- és a Közép­Keleten? Az iraki—iráni ellenséges­kedés tovább tart, s persze, nem lehet csodálkozni azon. hogy a mohamedán állam- vallósú országok nem tar­tották tiszteletben a keresz­tény ünnepet, amely valaha úgynevezett „treuga dei” „is­ten békéje” folytán fegyver­nyugvást hozott néhány nap­ra a háborúkban. De ismét ropogni kezdtek a fegyve­rek Libanonban is, amely pedig részben keresztény or­szág: éppen a jobboldali, keresztény milicisták támad­ták meg az arab rendfenn­tartó erők szír alakulatait. Az iraki—iráni háború már negyedik hónapjába lé­pett. Hol vannak már azok a szakértők, akik szerint a két állam hadserege csak tíz—húsz napig tartó hábo­rúra volt felkészülve ... Az irakiak változatlanul benn- állnak iráni területen és a frontvonalat majdani határ­vonalként szeretnék elis­mertetni. Oj frontot is nyi­tottak a török határ közelé­ben, nyilván az ott élő kur- dok támogatására és a te- héráni kormánnyal való szembefordításukra. Irán ellenállásának kulcs­kérdése az amerikai erede­tű fegyverzet pótlása, ki­egészítése. Ez azonban csak a túszügy rendezése után. illetve éppen annak révén képzelhető el. A teheráni kormány 23,4 milliárd dol­lárt követel. Az összegnek jó része minden bizonnyal fegyverek vásárlására kelle­ne. A majdani megoldást amerikai körökben így kép­zelik el: a „váltságdíj” visz- szakerülne a fegyverek árá­nak formájában az ameri­kai hadiipar páncélszekré­nyeibe. « 3. Mit javasol Nyugat­Európa a közel-keleti prob­léma megoldására? A karácsonyi ünnepek ide­jén lebben fel a titok fáty­feleségét szeretnék elma­rasztalni a férj által elköve­tett hibákért és bűnökért. S miközben találgatás tár­gya, hogy a bíróság mikor fejezi be Csiang Csing ügyé­nek tárgyalását, a központi sajtó első ízben minősíti Mao Ce-tung özvegyét közönséges prostituáltnak, aki belopta magát a forradalmi mozga­lomba, s hatalmával vissza­élve rettenetes bosszút állt mindazokon, akik valamenv- nyire is tisztában voltak ké­tes sanghaji múltjával. Kínai politikai körökben a lakosság hangulatát rob- b ,nás veszélyesnek ítélik és hangot adnak' annak a véleménynek, hogy amennyi­ben a különleges bíróság olyan ítéletet hoz, amely nem elégíti k! a tömegek elvárá­sát, egyáltalán nem tekini- ht " kizártnak az a leheÄ- ség hogv az 1976. áprilishoz hasonló méretű tömegtünte­tésre kerül sor a pekingi Tíenanmen téren. Ez pedig beláthatatlan következmé­nyekkel járhat a vezetésre nézve. la arról a tervről, amelyet — egyes sajtójelentések sze­rint — a nyugat-európai ál­lamok. a Közös Piac országainak vezetői a de­cember eleién Luxemburg­ban tartott csúcstalálko­zójukon fogadtak el a közel-keleti probléma meg­oldására. Eszerint a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zetet be kell majd vonni a végleges rendezést célzó tár­gyalásokba. Ezt megelőzően az izraelieknek két éven be­lül ki kell vonulniok a Jor­dán folyó nyugati partján, s a Gazai-övezetben elfoglalt területek nagy részéről. Az ENSZ- égisze alatt átmeneti közigazgatásra kell bízni a kiürített területeket. A Közös Piac országai sze­rint a palesztin népnek le­hetőséget kell adni arra, hogy később dönthessen: ön­álló államot akar-e alapíta­ni, vagy föderációba kíván tömörülni Jordániával és Izraellal? A nyugat-európai állam- és korhtányfők — úgy hír­lik, — törvénytelennek mi­nősítették az Izrael által megszállt területeken az úgy­nevezett stratégiai települé­sek létesítését. Ez, a nyugat-európai terv kétségkívül „arab-barátnak” tűnik, amit a Közös Piac országainak „olajéhsége” ma­gyaráz. Párizsban vagy Bonn­ban abban reménykednek, hogy több olajat kapnak és kedvezőbb feltételekkel, ha az arab olajtermelő országok szája íze szerint nyilatkoz­nak a közel-keleti válságról. Persze, nagyon sok mú­lik azon, hogy a Reagan- kormányz.at miként foglal állást. Egyelőre a Reagan- c-sapat tagjai sokkal inkább fogják Izrael pártját, mint Carter tette. Kissinger volt külügyminiszter ..magánem­berként” a Közel-Kelet or­szágaiba látogat és puhato­lózni kíván a megoldási le­hetőségek dolgában. Egyelőre az izraeli kor­mány is várakozó . állás­pontra helyezkedik: jellem­ző. hogy a kabinet egyelő-' ' re letett tervéről, amely a Golán-fennsík bekebelezését eredményezte volna. A nyugati rádióadók, a ha­diipari körökhöz közel álló bulvárlapok — a NATO-ban megindult új fegyverkezési hullám „szükségességét” iga­zolandó — a legképtelenebb koholmányokat tálalják fel hallgatóiknak és olvasóiknak a Varsói Szerződés hadsere- ’ geiröl. Az atlanti tömb had­ügy- és külügyminisztereinek legutóbbi brüsszeli tanácsko­zásán sem volt .hiány a há­borús pszichózist szító „stra­tégiai elemzésekben”. A töb­bi között azt hallottuk, hogy a NATO leghöbb vágva az európai biztonság fenntartá­sa. s a több milliós haderő gyorsított felkészítését, a „korlátozott” nukleáris hábo­rú hadászatára való áttérést egyedül kizárólag a „keleti fenyegetés fökozódása” indo­kolja. Két, időközben félre­állított hivatásos stratéga — Robert Close belga és Sir John Hackett brit dandártá­bornok — a képzeletbeli har­madik világháború rémképeit ecsetelve. nem kevesebbet hirdettek, mint hogy a Var­sói Szerződés hadseregei le akarják rohanni Nyugat-Eu- rópát. és „ha egyszer elindul­nak. meg sem állnának a La Manche-csatornáig”. ,,Agybombázás’' Ennek a politikai-pszicho­lógiai „aaybombázásnak” a veszélyét hiba lenne lebe­csülni. Már csak azért is. mi­vel a fiatalabb nemzedéknek nincs közvetlen, személyes tapasztalata a 30—35 eszten­dővel ezelőtt történtekről, az-50-es évek hidegháborús * időszakiról, a Varsói Szer­MOSZKVA Moszkvában szombaton közleményt hoztak nyilvá­nosságra Jozef Czyreknek, a LEMP Központi Bizottsága tagjának, a Lengyel Népköz- társaság külügyminiszterének december 25—26-án a szov­jet fővárosban tett hivatalos baráti látogatásáról. Jozef Czyreket moszkvai tartózkodása során fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára. a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke. A lengyel külügyminiszter szívélyes, az elvtársi kölcsö­nös megértést tükröző lég­körben megbeszéléseket foly­tatott Andrej Gromikóval, a/. SZKP KB Politikai Bizott­sága tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A két külügyminiszter áttekintette a szovjet—lengyel kapcsola­tokat, s megvitatott több idő­szerű nemzetközi kérdést is. MOSZKVA Vasárnap Moszkvában a következő szövegű jegyzéket nyújtották át Irán nagykö­vetének: „A szovjet kormány meg­bízásából a szovjet külügy­minisztérium határozottan tiltakozik az Iráni Iszlám Köztársaság kormányánál amiatt, hogy december 27- én banditatámadás érte a Szovjetunió iráni nagykövet­ségét. Az iráni hatóságok idejé­ben tudomást szereztek a. szovjet nagykövetség ellen készülő támadásról. Ennek ellenére nem lettek azonna­li. hatékony intézkedéseket ennek a támadásnak ^„meg­akadályozására, A támadás­sal súlyosan megsértették a szovjet nagykövetség terüle­ti sérthetetlenségét. A diplo­máciai képviselet területére botokkal, kövekkel és kések­kel fel fegyverzett garázda elemek nagy csoportja nyo­zódés aláírását megelőző eu­rópai fejleményekről. A „ki kit fenyeget?" és a „kinek vannak agresszív, s kinek védelmi céljai?” — kérdésre a válasznál abból kell kiindulnunk, hogy a má­sodik világháború ulán azon­nal elkezdett fegyverkezés­nek az. imperialista hatalmak voltak a kezdeményezői. Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok dobta le 1945-ben az atombombát, nem a Szovjetunió, hanem az USA fogott hozzá világ­méretű katonai támaszpont- rendszer kiépítéséhez: nem a népi demokratikus ’országok, hanem a nyugat-európai tő­kés államok alakították meg először szűk körű csoporto­sulásukat 1948-ban (ez volt az úgynevezett Brüsszeli Pak­tum), majd szeiwezték meg 1949-ben az addigi legna­gyobb katonai szövetséget, a NATO-t. A tömb alapító okmányát 12 állam képviselői írták alá. A szövetséghez később — 1952-ben — csatlakozott Tö­rök- és Görögország, de ak­kor még hiányzott a tizenö­tödik szövetséges, a felfegy- verzendő Nyugat-Németor- szág... Moszkva javaslata A szovjet kormány, látva a nemzetközi helyzet élező­dését, 1952-ben leszerelési világkonferencia összehívá­sát kezdeményezte. A nyuga­ti válasz így hangzott: nemi Két évvel később t- 1934 márciusában — Moszkva ja­vasolta, az atlanti szövetsé­get alakítsák át védelmi szer­vezetté, és esc esetben kész Moszkvából - történt eluta zása előtt Jozef Czyrek len­gyel külügyminiszter inter­jút adott szovjet újságírók­nak. Hangsúlyozta, hogy igen nagy benyomást tett rá rendkívül szívélyes, meleg légkörben lezajlott találko­zója Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnökével. A találko­zó során ismételten aláhúz­ták a Szovjetunió és Len­gyelország közötti testvéli szövetségesi kapcsolatok és együttműködés jelentőségét. Szovjet kollegájával foly­tatott tárgyalásairól szólva Jozef Czyrek hangsúlyozta, hogy a teljes nézetazonosság jegyében tekintettek át And­rej Gromikoval több idősze­rű nemzetközi kérdést, s nagy figyelmet szentellek a szovjet—lengyel kapcsolatok továbbfejlesztésével kapcso­latos kérdéseknek. Iránnak múlt be. Veszélybe került a nagykövetség munkatársai­nak élete, megsértették a Szovjetunió állami zászlaját és az épületben is súlyos károk keletkeztek. A Szovjetunió kormánya tiltakozik a szovjet diplomá­ciai képviselet területi sért­hetetlenségének felháborító semmibevétele miatt, és ra­gaszkodik ahhoz, hogy az iráni hatóságok sürgősen te­gyenek hatékony intézkedé­seket és teremtsenek olyan feltételekéi, amelyek kizár­ják hasonló esetek jövőbeni előfordulását. A szovjet kormány fenn­tartja magárnak a jogot, hogy az iráni kormánytól kártérí­tést követeljen a nagykövet­ség épületében ' esett. Káro­kért és- rrtegföritoijon Olyan intézkedésekét, amelyek” a Szovjetunió törvényes érde­keinek védelmét szolgálják az iráni félnek a szovjet nagykövetség elleni ellensé­ges cselekményei kapcsán. . maga is részt venni a NATO tevékenységében. A csatla­kozási javaslatot a nyugati' ha ti: Írnak elutasították, ezzel beismerve, hogy ezt a tömböt a szocialista országok kizárá­sával. és éppen ellenük ala­pították. Ellenben még ugyanazon év októberében jóváhagyták a nyugatnémet újrafelfegyverzés előtt sza­bad utat nyitó párizsi szer­ződést, majd az európai biz­tonság ügyében Moszkvába szóló meghívót visszautasít­va, megkezdték a szerződés parlamenti ratifikálásét. 1955 májusában az akkoriban nyílt területi követelésekké fellépő NSZK-t teljes jogú tagként felvették a NATO- ba, és engedélyezték számára félmilliós hadsereg felállítá­sát. ALGÍR A Nyugat-Szahara felsza­badításáért küzdő népi front (Polisario) harcosai szomba­ton lelőttek két marokkói repülőgépet. Az egyik gép pilótáját foglyul ejtették a december 24. óta a Nyugat- Szaharában fekvő Ras el Khanfra térségében folyó harcban — közölte a Sza­harái Arab Demokratikus Köztársaság tájékoztatási minisztériuma. POINTE-A-PITRE Robbanás történt vasár­nap az Antillákhoz tartozó Pointe-a-Pitre sziget repülő­terének épületében. A robba­nás azután történt, hogy a szigeten tartózkodó Giscard d'Estaing francia köztársasá­gi elnök, aki itt töltötte az ünnepeket, elutazott a szi­getről. HANOI A Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa 1931. utolsó negyedévében ül ösz- sze — jelentették be Hanoi­ban. HAVANNA Fidel Castro kubai állam- és kormányfő a „Kubai Köz­társaság Hőse” kitüntetést és a „Playa Giron”-érdem­rendet adományozta Leonyid Popov és Valeri j. Rjumin szovjet, űrhajósoknak. Mint ismeretes. Popov és Riumin fogadta a Szaljut fi. űrállo­máson az Arnaldo Tamayo— Jurij Romanyenko kubai- szovjet ürpárost. PÁRIZS Vasárnap reggel lavina­omlás követkéz! 'ken öt rendőr vesztette életét a Francia-Alpok ban. A rend­őrök egy forgatócsoportot kí­sértek, amikor a szerencsét- le: .ég történt. KABUL Az afgán hatóságok am­nesztiát rendeltek el Kabul­ban az áprilisi forradalom új izakaszármk évfordulója al­kalmából. A rendelkezés a •Bakhtar hírügynökség jelen­tése szerint mintegy száz személyt érint, akiket ellen- forradalmi , tevékenységért börtönöztek be. Európában súlyos háborús feszültség állt elő. Ilyen helyzetben a Szovjetunió éfe a többi szocialista ország már nem várhatta tétlenül a vészjósló fejlemények tel­jes kibontaí^ozását. A hábo­rús erők egyesített frontjá­val szembe kellett állítaniuk az európai béke és biztonság kollektív védelmének front­ját. Ennek tett eleget 1955. május 14-én a varsói tanács­kozás, amelyen nyolc baráti állam képviselői aláírták ba­rátsági, együttműködési, és kölcsönös segítségnyújtási szerződésüket, a Varsói Szer­edéit — a NATO megalakí­tása után hat esztendővel. Serfőzö László alezredes ítélethozatal előtt Pálfy József „Harcérintkezésben" — Európa közepén (1.) Ki kit fenyeget? Történelmi eseményt megörökítő felvétel: a lengyel fová- • rosban 1955 májusában a szocialista országok képviselői alá­írják a Varsói Szerződést. Siovfet ti !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom