Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

A csokoládé múltjából Spanyol feljegyzések sze­rint Kolumbusz Kristóf ne­gyedik amerikai útja során, 1502-lsen találkozott az Euró­pában addig ismeretlen ka­kaóik termésével és a belőle készített barnás színű itallal. A kakaóbabot vízben főzték, kukoricalisztet és "agává ned­vét, valamint fűszereket ke­vertek bele főzés közben. A jóí/.ű italt ünnepi alkalmak­kor itták. Amikor 1520-ban spanyol uralom alá került Mexikó, megint találkoztak a kakaófa gyümölcséből, a kakaóbabból főzött itallal. Ebbe is tettek főzés közben kukoricalisztet, vaníliát és más fűszereket, és Hernandez spanyol tudós leírása szerint ilyen módon négyféle italt készítettek, ezek egyikét ..csokoládé'’mák nevezték. A spanyolok csak akkor •kedvelték meg az italt, ami­kor a később L! fedezett cu­korral édesítették. Annyira népszerűvé vált, hogy a spa­nyolok és a poiíugálok nem­zeti itala lett. A későbbi spanyol hajósok elmondták, hogy az őslakos­ság körében a kakaóbab igen nagy érték, pénzért, csereértékként is használják, így pl. a XVI. század végé felé egy egészséges rabszol­gáért negyed countle, azaz száz szem kakaóbabot fizet­tek. Eleinte Spanyolországban csak a gazdagok tudták meg­fizetni a kakaóbabot, melyet megpörkölve és tnegdarálva tejjel és mézzel, vagy nád­cukorral főztek fel. Európa egyes országaiban változott az ital elkészítési módja. így pl. Angliában lejjel, másutt fűszerekkel, tojással, sőt ma­deira-borral készítették. Anglián kívül Németország, Franciaország és Hollandia is negkedvelte az új italt. Ang­iba először holland hajó- >k szállítottak kakaóbabot, -öbb azonban Anglia vet­őt a kakaóbab-kereske- •lemben az irányító szere­det. A kakaóbabból nemcsak • iáit készítenek, hanem c.so- nsládét is. Állítólag az első •mkoládétáblát Carletti főzte - ' 606-ban Firenzében. Az első nagyobb- üzemek, csokoládé- gyárak a XVII. században kezdtek működni Európában és azt is feljegyezték, hogy az első csokoládét árusító boltot Londonban, 1657-ben nyitották meg. Hazánkban í múlt század közepétől in­dult meg a -kakaóbab gyár feldolgozása. * ketexó és a csokoládf nálunk is megszokott, köz. ln#dvelt édesség. A cukrász­ipar sütemények, fagylalt és parfé ízesítésére, színezésre használja, a gyáripar (édes­ipar) bonbonokhoz, táblás csokoládé, darabos édességek készítésére. Minden gyárnak saját receptjei vannak, me-. Iveket speciális áruk előállí­tásánál használnak fel. Leg­híresebbek a svájci csoko­ládéfélék, a francia bonbo­nok, a holland kakaóporok. A hazai csokoládék is jó mi­nőségűek. Mivel a kakaóbab világpiaci ára a nágv keres** let miatt viszonylag magas,’" a gyárak igyekeznek á dráf; ga importanyagból sokféle és más nemes anyagokkal ke? vert csokoládés árukat ké­szíteni. Különösen népszerű­ek bonbonjaink, desszertje­ink, a táblás és töl tel ékes csokoládéfélék, valamint a nugátok. R. J. r egyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett:, az esztendő utol­só napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat. hajadon­főit és mezítláb. Ami­kor elindult hazulról, még volt papucs a lá­bán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a pa­pucs nagy volt, igen nagy — az édesanyja hordta va­lamikor —, s ahogy két ar­ra vágtató kocsi elől a jár­dára ugrott, egyszerre ma­radt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el — azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se ta­lálta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az ut­cákat és kicsi lábát' kékre- vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis .kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgdtt benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle. és alamizsnát se adott neki senki. Éhesen és hideg­től reszketve vánszorgott tovább: szívszakaSztó lát­vány volt szegény. Csillogó hópelvhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pom­pás, jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszé­ben. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még job­ban didergett, majd meg­Gondoljatok a madarakra! Jaj, do pompás fal Karácsony van.. Ilyenkor mindenki igyekszik örömet szerezni szüleinek, testvérei­nek. Jó dolog a kellemes, meleg szobából nézni a ha­vas téli tájat. De vajon gon­doltok-e ilyenkor a metsző hidegben élelmet és búvóhe­lyet kereső tollas barátaink­ra. a madaraikra? Télen legfontosabb ma­dárvédelem az etetés. Ezt minden gyermek megteheti, ha nem sajnálja a napi 10— 15 perces elfoglaltságot. A madáretetéshez nem feltét­lenül szükséges dekoratív dúc, a célnak kiválóan al­kalmas bármilyen száraz, szélmentes hely, ahová ele- séget szórunk , ki. Minimá­lis követelmény, hogy a ki­szórt' ennivalóra ne essen rá a hó. ne fújja el a szél. Ilyen alkalmas hely pedig még a lakótelepeken is van. A másik lényeges dolog, hogy az etetőre járó mada­rakat lehetőleg semmi, senki ne zavarja. És még egy fon­tos dolog: az etetést egész, télen át rendszeresen végez­zétek, mert az etetőkhöz szo­kott. madarak táplálék híján könnyen elpusztulhatnak. Az etetéshez bármilyen emberi, vagy állati fogyasztásra al­emeletes házban lakik, «z gondolhat * magevő énekes­madarak — citromsármány ok, zöldikék, pintyek, meggyvá­gók etetésére is. Ezeknek napraforgót, kendert, fűma­got vagy egyéb magvak««, szórjunk ki, lehetőleg fe­dett helyen. .Jó szolgálatot tesz ehhez a rajzunkon levő rigóetető, amit bármelyikö­tök elkészíthet könnyűszer­rel. Egy kis ügyességgel, szülői segítséggel készíthet­tek másfajta madáretetőt is. A leghagyományosabb az úgynevezett dúcetető, mely egy kis házikószerű alkot­mány. , A dúcetetőket cölöpre szerelhetitek, vagy az. erkély korlátjára is felerősíthetitek. Az úgynevezett ablakete­tőt olyan helyre szerelheti­tek fel, ahol se kert, se er­kély. Ez. egy keskeny, az. ablak- párkány méi-eteihez alkal­mazkodó házikó, a párkány­in. vagy az ablakkeretre erő­síthetitek. Egyik nagy előnye, hogy a szobából tanulmá­nyozhatjátok az etetesre járó madarakat. Talán még ennél 1k egy­szerűbb a rajzunkon laiihaéo műanyag etető, használt mű­anyag flakont alakíthattok at erre a .célra, de ügyel je­kalmas anyagot feíhasznál- tek, hogy mindig töltsétek hattok. Lehet ételmaradék, utána a magot kellő szintre, például levesben főtt krump- Remélem, megszívleltétek ív vagy zöldség. Leghasz.no- a tanácsokat, s gondoltok a sabb madaraink, a cinkék, madarakra. Tavasszal azután főlég az olajos majgvakaf, majd összegezhetitek pajtásai - vagy különböző zsiradékokat tokkal együtt a tapasztalato- (szalonna, faggyú) esznek 'kát, hogy a következő télre szívesen. Ez utóbbiakat »síi- még jobban felkészülhesse- negre fűzve az erkélyen is tek. elhelyezhetitek. Aki nem ■'.* Sz. Tamás Andersen meséiből: A gyufaárus lány vette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hi­szen egész nap egy garast se keresett, s az apja biz­tosan veréssel fogadná. Kü­lönben otthon se jobb, pad- lásszobájukban íarkasordí- tó hideg van, a tető h as a - dekáin besüvít a szél. hiá­ba tömték, be szalmával meg rónggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémbe- redtek a kis ujjai. De jó lenne egv szál gyufa, csak egyetlen szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából oda­dörzsölné a falhoz, s meg- gyújtaná, a lángjánál meg­melegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyúj­tott egy szálat. Milyen vi­dáman sercent, s hogy lo­bogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyer­tyaláng, s a kislány boldo­gan tartotta fölébe a ke­zét. Csodálatos láng volt az! A szegépy kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha s/.ép réztele.iű, rézcsövű vaskályha előtt ülne — olyan jó volt nézni a tü­zet, olyan jólesett mele­gedni mellette! Már a lá­bát is kinyújtotta, hogy át­járja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskály­ha. s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gvufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény » falra, tenyérnyi vi­lágosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér térítő­vel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a leg­csodálatosabb ■ volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva in­dult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s -nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Üjabb gyufát gyújtott: fényénél gyönj'örű szép ka­rácsonyfát látott, még szeb­bet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, ami­kór belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka dí- szecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fényesí- kot hasított a sötét égen. — Valaki meghalt! — mondta a kislány: emléke­zett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó voll A karácsony faja a fenyőfa, finom il lát'ávat, Srékzőíd túl evei ével még meghittebbé teszi a kedves ünnepet. Ha a rejtvény vízszintes sorait helyesen fejűtek meg, m vastagon bekeretezett kockák betűi lefelé összeolvasva ad- ' ják a megfejtést: a karácsonyfa egyik ..tartozékát”. 1. Főműnkét, végző szakember; 2. Fémrvfd; .?. Kereté ssém; 4. Ökör: 5. Árut valahová eljuttat; S. Gyümülestisári- tás; 7. Elveszti a reményét; S. Kas; !>. Okon: 10. Vmrjúfélo madár; 11. Gyorsan fut; 12. Egyfajta vízi közlekedés. hozzá, s aki mér rég meg- ! halt, egyszer azt mondta: l „Valahányszor lehull egy j csillag, egy lélek áll az is- t ten színe elé.” Megint odadörzsölt egy \ szál gyufát a falhoz, s egy- J szer nagy világosság támadt J körülötte. A tiszta fény- J ben ott állt rég halott nagy- J anyja, és szelíden, hívoga- I tóan nézett le kis unokájá- J ra. 1 — Nagyanyó! — kiáltott | föl a kislány. — Nagyanyó, j vigyél magaddal! Tudom, j hogy itthagysz, ha a gyufa í végigég, eltűnsz, mint a me- j leg kályha meg a sült li- I ba, meg a gyönyörűséges j szép karácsonyfa! Ne hagyj ) itt. nagyanyó! i És gyorsan a falhoz dör- J zsölt egy egész csomag g.vu- ! fát, hogy ma rassza a ked- j vés nagvanyót; a sok gyű- I fa' olyan fényességet árasz- J tott, mintha a nap sütött ( volna. A nagyanyó soha- j sem volt ilyen szép, ilyen ) erős. Karjára emelte a kis- j lányt, s felemelkedett vele; J magasra, igen magasra. J ahol nincs hideg, éhség, fé- j lelem, ahol csak öröm van | és fényesség. A hideg reggelen ott ta- ! lálták a kis gyufaárus lányt j a házszögletben: kipirult ! arca mosolygott, de élet már j nem volt benne, megfagyott | a csodákkal teli éjszakán, t Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körü­lötte egy halom gyufásska- tulva és sok-sok elégett gyű fás/.ál. — Melegedni akart sze­gényke! — mondták az em­berek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget lá­tott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagy­anyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot. Számoljunk gyufával A gyufákból kirakott so­rok számtanilag hibásak. Ha minden sorban egy gyufát felemeltek, és azt ugyanab­ban a sorban más helyre te­szitek, az eredmények he­lyessé válnak. Lóugrásban Ha a A.-betí?b*i ki­indulva lóugrásban HswmItís- KÁiok a hftűket, négy magyar költő »«vét kapjátok eredmé­nyül. Ki a négy költő? A 0 P É Y T G M A A ■ A A N R Y D R Y ■ A

Next

/
Oldalképek
Tartalom